Nyugati Magyarság, 2001 (19. évfolyam, 1-12. szám)
2001-05-01 / 5. szám
2001. május Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 5. oldal (Folytatás az 1. oldalról) Dénes református lelkészt (11 évre ítélve), vagy Sándor Balázst (25 év kényszermunkára ítélve), vagy Dohai Istvánt és Varga Lászlót (életfogytiglani kényszermunkára, plusz még 10 évi börtönre ítélve), Török Mihályt (12 év kényszermunka, 10 év jogvesztés, teljes vagyonelkobzás), vagy Komáromi Józsefet (25 évi kényszermunka, plusz még 8 évi börtön), Kertész Gábort (25 évi kényszermunka plusz 10 évi börtön), Bereczki Andrást (15 évi kényszermunka, plusz még 10 év nehéz börtön, plusz még 7 évi börtön) stb? Vég nélkül lehet sorolni az ismert neveket és a képtelenül súlyos büntetéseket. Az érmihályfalvi csoport perét, a Kisküküllő-menti szervezkedés elitéltjeit, Fodor Pált és körét, Kacsó Tiborék „összeesküvését”, Puskás Attila és társait, a bólyaista diákok perét, a sepsiszentgyörgyi csoportot, a szilágysomlyóiakat, a szászrégenieket, az EMISZ tagjait százával. Ha ők is jóelőre „belépnek”, vajon akkor is odakerültek volna a börtöncellák mélyére, a Duna-deltába? Senki nem él már közülük, hogy méltón vállalhatná az erdélyi magyarok vezetésének megtisztelő pozícióját? Vagy akár csak Sütő András, Király Károly, akik ugyan „beléptek”, de egy percre sem magukért, hanem népükért, Erdély magyarjaiért szolgáltak. Az ő nevükben, az ő képviseletükben is ágál Patrubány? Ok is igényt tartanak erre? Vagy azok a református lelkészek, akik a VET alakításakor még reméltek, de azóta kihátráltak Patrubány mögül? Őket ki kérdi meg? Hozzájuk mikor fordul Borbély Zsolt Attila? S hogy lehet az, hogy nem jutnak nyilvánossághoz azok, akiket Patrubány „bojkott” tartásával vádol? Ahol nem névtelen „belépettek” vannak, hanem számosán a magyar értelmiségi elitből. Akiknek rovására egyre ismételte a rágalmakat a Kapu is, a Demokrata is s már a Nyugati Magyrság is - nem ritkán ugyanannak a Borbély Zsolt Attila tollából. Azt kívánják ellenőrizni, igaz-e a régi pszichológiai séma, hogy a sokszor ismételt hazugság a végén igazságnak látszik? Az egyik MVSZ megyei elnök - szintén áttelepült! - az MVSZ megyei elnökök között azzal vált hírhedtté, hogy kijelentette: ő az SZDSZ és az MSZP tagjait „hozza közelebb” az MVSZ-hez. Ő járta el a „sátántangót” Patrubánnyal a „győzelmük” után, s ő írt nemrégen levelet Orbán Viktor miniszterelnöknek, mint a „legelső” megyei MVSZ-szervezet vezetője. Még döntés sem született az MVSZ-ben a megyei szervezetek megalakításáról, ő már megalapította megyéjében. Javaslata alapján lehet sejtetni, kikből alapított. Ő írta, Orbán Viktorhoz címzett levelében, hogy Patrubány megválasztásakor csak „néhány volt elvtárs hőbörgött”. Szerinte a tiltakozó volt politikai elitéltek, a hét, határon túli kistérség MVSZ-tagszervezeteinek vezetői csupán „néhány volt elvtárs”! Eszerint a mellettem ülő, 1957-ben 8 év börtönbüntetésre ítélt bajtársam megjegyzése is „néhány volt elvtárs” véleménye: „Valaki azt mondta, hogy ez a Patrubány egy politikai bűnöző. Ezt annyiban módosítom, hogy ez egy bűnöző.” Pedig ő először látta Patrubányt „társadalmi szerepkörben”! Na de térjünk rá Borbély Zsolt Attila írásának tartalmi cáfolatára! Ha egyáltalán érdemes cáfolni azokat a képtelenségeket (konkrétan: hazugságokat), amiket Borbély Zsolt Attila összehord. Például: „egy ízben Csoóri azt mondta Patrubánynak: ha te leszel az elnök, szétverem az MVSZ-t”. Hogy ezt az infomációt ki adta Borbély Zsolt Attilának, kár is kérdezni. Nyilván Patrubánytól származik. S ha netán erre tanú is kellene, aki „szintén hallotta”, a Patrubány kommandó bármelyik tagja készséggel igazolná. Ez a „kommandó-etika” elemi tényezője. (Kommandónak még 1996- ban ők nevezték magukat!) Aki életében csak egyszer is beszélt Csoóri Sándorral, jól tudja, hogy ezt Csoóri sohasem mondta. Ilyet Csoóri nem tud mondani. A „szétverem” nem Csoóri szókincséből való. Hanem kézenfekvőén Patrubányéból - minthogy az efféle tevékenység is hozzá kapcsolódik. Aztán: „Csoóri Sándor hívei magukénak érezték szellemi mentoruk destrutkív indulatát.” Szegény Borbély Zsolt Attila! Ha ugyanis minősíteni akarnám ezt a süvölvény-önhittséget, az életkor az élettapasztalat, a megtett (leült) életút hátterével magam mögött, csak sértő lehetne Borbély Zsolt Attilára. Mert ha egy, húszas éveiben járó ifjú ember - akár apja intenciójára is - a sok, az ő mentorai által elképzelt és saját életvitelükben gyakorolt destruktív indulatot Csoóri személyiség-sajátosságának tudja be, még soha nem volt Csoóri közelében. Vagy már annyira eltorzult, hogy nem tudja megkülönböztetni a hazugságot a valótól. Ha Csoóriban a képzeltnek csak egytizednyi részű destruktív indulat lenne, ma Patrubány Miklós nemhogy elnök, de még udvarseprő sem lenne a Világszövetségben. Csoóriban a jóhiszeműség, a megbocsátás tengett túl Az igazság kálváriája egész MVSZ-beli életében, nem a destruktív indulat. Aztán: „... a többséggel az erdélyi küldöttség soha vissza nem élt. András Imre már a küldöttgyűlésen kőnkért adatokkal cáfolta e képtelen rágalmat.” Van valami különbség Borbély Zsolt Attila és köztem ezen állítás kontrollja során. Ez csupán annyi, hogy ő nem volt ott ezen a közgyűlésen, én viszont ott voltam. Ahol András Imre ugyan - példátlan gátlástalansággal elmondta a „cáfolatot”, ám azt egyetlen konkrét adattal sem támasztotta alá. Ami így nem is volt cáfolat. Ugyanis a Borbély Zsolt Attila által említett „kis kárpát-medencei Országos Tanácsok’Thelyesen: a kárpát-medencei kistérségek Országos Tanácsai közül hét tanács vezetője (csak a nyolcadik nem ült ott közöttük) tiltakozott a konkrét tények és személyes tapasztalatuk alapján az „erdélyiek gőzhenger magatartása” miatt. Mit cáfolt hát András Imre, kőnkért adatokkal? Semmit. Mert a konkrét adatok András Imre cáfolatának hazug voltát igazolták. Aztán: „Tőkés László valamivel finomabban úgy fogalmazta meg, hogy a kormány szemmel láthatóan nem tudta feldolgozni, hogy nem Boross Péter az MVSZ elnöke.” Itt nem hazugságról, hanem téves következtetésről van szó. A kormány igen markánsan feldolgozta, hogy Patrubány az MVSZ elnöke, s aszerint is járt el. Ez a feldolgozás bizonyítéka. (Mellesleg Boross Pétert nem a kormány jelölte az MVSZ elnökének, hanem a volt politikai üldözöttek szervezetei!) Most következik a fő hazugság, az egész Patrubány klikk által, s Borbély Zsolt Attila által is megerősítve; „... külön tanulmányt lehet írni, hogy egy demokratikus választást követően. ,.”stb. Miféle demokratikus választás? A Patrubány-klikk beválasztásának semmi köze nincs a demokratizmushoz. Több okból következően. Előbb a közvetlen okokat! Patrubány az MVSZ elnökválasztást megelőzően, több mint egy évig végigjárta - az MVSZ pénzén! -, választási kortesútként a távoli sőt a közeli szervezeteket is. S ott végigsorolta mindazt a sok-sok valótlanságot, amit itthon összegyűjtött. Például az MVSZ pénzügyeiről. Amit ő 1996 óta kezelt. Bár azt nyilván nem mondta el, ami a közgyűlésen kiderült a könyvvizsgálói jelentés alapján, hogy a 2000-es közgyűlésig, az előző évben kapott pénzekből 11 millió forinttal éppen az erdélyi klikk nem számolt el, akiket Patrubány „menedzselt”, a VET háttereként. „Még nincs kellő gyakorlatuk” - mondta könnyed magyarázatul Patrubány a hiány indoklásául. Az elnökségre való ellenjelölt (Boross Péter vagy bármelyik másik) természetesen egy vasat sem kapott (nem is kért) kortespénzként az MVSZ-től. A Patrubány-féle kortesfogások közé tartozott az a hír is - Borbély Zsolt Attila máig előhozza! -, hogy Patrubány soha nem vette föl az elnökhelyettesi tisztelet-Tájékoztató a Magyarok Világszövetsége amerikai tanácsáról, 2001. április 10. Több egymásnak ellentmondó hír látott napvilágot arról, hogy miként alakult az MVSZ Amerikai Tanácsának helyzete a március 24- én megtartott választások után. Ezért érdemes röviden felidézni az eseményeket. Ismeretes, hogy az Amerikai Tanács tavalyi gyűlésén a küldöttek megválasztása során egyesek csaló módon igyekeztek a szavazást befolyásolni és az eredményt meghamisítani. Ezzel kapcsolatban az MVSZ Etikai Bizottsága 2000. november 7-i ülésén, Főtiszteletű Pátkay Róbert, a londoni evangélikus püspök elnökletével, többek között a következő határozatokat hozta: „Beke Imre az AOT 2000. március 11-én megtartott közgyűlésén a választásokat az AOT alapszabályának és a magyar törvényeknek megsértésével befolyásolta. Ezzel a Világszövetségnek súlyos erkölcsi és anyagi kárt okozott...” „Hilberth Tamás, mint az AOT elnöke elmulasztotta Beke Imre választási manipulációját ellenőrizni és megakadályozni. Hilberth Tamás mindent elkövetett azért, hogy az MVSZ elnöksége által elrendelt és a magyar törvények szerint szükséges új közgyűlést ne tartsák meg.” „Hilbert Tamás az AOT igazgatóságának tudta és engedélye nélkül alaptalan vádaskodással Dr. Menczel József főtitkárt beperelte a 2000. május 6-i közgyűlés összehívásáért. Ezzel az AOT-nek súlyos erkölcsi és anyagi kárt okozott.” (Hilberth a pert elvesztette.) A fenti vétségek alapján, az Etikai Bizottság javaslata szerint, az Amerikai Tanács Igazgatósága az említett két személy: Beke Imre és Hilberth Tamás MVSZ tagságát jogerősen felfüggesztette. Ezt a szankciót az MVSZ elnöksége 2000 decemberi ülésén szentesítette, így a Beke-Hilberth által az MVSZ nevében folytatott tevékenység törvénytelen, és az általuk kezdeményezett szakadár csoport működése érvénytelen. Ezt a Magyarok Világszövetsége központi vezetősége nem ismeri el, ezért az MVSZ nevének használata, és az általuk lefolytatott bármiféle tevékenység is érvénytelen. Ennek ellenére a szakadár csoport 2001. február 10-én, a New Brunswickban gyűlést tartott és ezen „választásokat” rendezett. Ott olyan személyeket is megválasztottak tisztségekre, akiket ezzel kapcsolatban nem kérdeztek meg és akik ehhez nem adták hozzájárulásukat. Ezek közül Lendvai Linter Imre írásban tiltakozott nevének használata ellen és így az előző publikációkkal szemben ő újabb kiadványokban már nem szerepelt. Mások azonban nem jelezték hivatalosan, hogy a törvénytelen csoport tevékenységében nem vesznek részt, így nevüket erkölcstelenül felhasználták. Ezzel a Beke és Hilbert által irányított csoport olyan látszatot igyekezett kelteni, mintha a magyar társadalmi élet kiválóságai, mint Túri Ferenc, vagy Szabó István, egyházi vezetők, mint Ft. Mustos István, vagy Főt. Vitéz Ferenc az ő tevékenységüket támogatná. Ez a megtévesztő tevékenység sok becsületes és áldozatra kész magyart és szervezetet félrevezetett, akik csak most veszik észre, hogy egy újabb csalás áldozataivá váltak. Ez megnyilvánult a Tanács március 24-i közgyűlésén, ahol több új egyéni és egyesületi tag jelent meg, hogy kifejezze szolidaritását és munka készségét. Külön ünnepi hangulatot biztosított a Philadelphia-i Egyesület csoportja, akik Incze Mária, Kálmán Corvin, Kiss János, Nagy Ilonka, Pavlánszky Tibor és Péterffy Gyöngyi közreműködésével művészi műsort szolgáltattak. Bízni lehet abban, hogy a március 24-én megválasztott új vezetőség: Murray Sándor elnök, Kapitány Ferenc ügyvezető elnök, Helcz Tibor, Nt. Poznan Béla, Samay Attila és Nt. Tóth Péter alelnökök vezetésével, Menczel József főtitkár és Túri Ferenc főtitkár helyettes irányítása mellett sikeresen új vágányra helyezi a Magyarok Világszövetsége Amerikai Tanácsának munkáját. Az újjá szervezett Tanács így hatékonyan szolgálhatja az amerikai magyarság érdekeit és képes lesz megteremteni az itteni magyar egyesületek közötti kapcsolatot és együttműködést. Papp László A Határon Túli Magyarok Hivatalának felhívása A Kormány segélykeretet hozott létre az elmúlt évtizedben sokat nélkülöző délvidéki magyarság támogatására. A segély a magyar nemzeti közösség szociális, oktatási, kulturális és egyházi intézményeinek újjáépítését és működőképessé tételét, a legalapvetőbb életfeltételeikhez kapcsolódó ellátás (élelmiszer, gyógyszer, tüzelő stb.) javítását szolgálja. Ezúton is felhívjuk az állampolgárok és a gazdálkodó szervezetek figyelmét, hogy önkéntes felajánlásaikkal csatlakozhatnak a segélykerethez. A pénzbeli adományokat a Külügyminisztérium 10032000-01220108-50000005 számú számlájára lehet befizetni, hivatkozva a 2366333 számú AHT azonosítóra. Kérjük, hogy a természetbeni felajánlásokról értesítsék a Határon Tüli Magyarok Hivatalát az alábbi telefonszámon: 466-9406, illetve az alábbi faxszámon: 385-2601. Közreműködésüket köszönjük! díjat, s hogy ebben egyedüli volt az MVSZ- ben. Pedig Patrubány tudhatta, de nyilván ezt nem mondta el Borbély Zsolt Attilának, hogy régióalelnökként Fónay Jenő sem vette föl évekig a tiszteletdíját. Evekkel Patrubány előtt. Holott Fónaynak sohasem volt jólmenő cége, vagy más pénzforrása - mint Patrubánynak. S azt sem mondta el Patrubány, hogy az így „megspórolt” összeget az MVSZ nem használhatta föl saját megítélsée szerint, hanem fölötte Patrubány rendelkezett, s azt csak a saját klientúrájának építésére, erősítésére lehetett fordítani. Azaz nem vette föl, de akár fölvehette volna, mert ő rendelkezett vele. Az alaposabb értelmezése az annyit hangoztatott „demokratizmus”-nak visszanyúlik az 1996-os közgyűlés alapszabály szerkesztő gyakorlatához. A három régió 10-10 megbízott szerkesztő-küldötte, összesen tehát 30 fő fogott hozzá a szerkesztéshez. Délután úgy hat óra körül. A munka másnap hajnalban 5 órakor ért véget, az akkorra már tíz alá csökkent szerkesztői létszám jóváhagyásával. Az ülés egyik megfigyelője szerint olyan példátlan erőszakosságot és jogtiprást, amit a Patrubány-klikk véghezvitt azon az éjszakán, minden jobbérzésű résztvevőt undorral telten űzött el, fárasztott ki. Ez volt a cél. Ne legyen konroll. A VET-küldöttek maradtak ott, s a velük egy húron pedülő new yorki klikk tagjai - amely az Egyesült Államok magyarságának csupán 8-10 százalékát képviseli. így született meg „demokratikusan” az új alapszabály s az elnökhelyettesi státusz, s ennek alapján választották elnökhelyettessé Patrubányt. Ide nyúlik vissza, ekkor kezdődött az MVSZ szétverése. Amit nem Csoóri, hanem Patrubány kezdett el és fejezett be 2000-re. Olyan embereket és olyan módszereket szabadított rá az MVSZ-re, amire a törvénytelenség a legenyhébb és legártatlanabb kifejezés. Maffiózó és bandita-tevékenység színhelyévé vált az MVSZ, telefonlehallgatással, épületből való kizárással, kitiltással, fenyegetésekkel, ajtózárcserével, „őrző-védő” kommandóval, elbocsátásokkal. És olyan, szemrebbenés nélküli hazudozással, amire csak a mai magyar kormányellenzék pártjaiban van példa, s nyilván Patrubányék „anyaországában”, a román közéletben. Mindezt ott tanulták és itt hasznosították. A „bizánci módszereket és stílust”, ahogy Bakos István egykori főtitkár találóan megnevezte. Ennek a mocsárnak és szövevénynek feltárását kezdte meg végre a legfőbb ügyészség! Még néhány mondatot Patrubány és a VET legfrisebb politikai módszereiről! Ők voltak azok, akik a magyar kormány politikai terveivel, politikai elgondolásaival szemben (státusztörvény) alírásgyűjtésbe kezdtek. Újabb hazugságokkal spékelve, a naiv és tájékozatlan határon túli magyarok hiszékenységét felhasználva, meg akarták buktatni a kormány megoldási javaslatát. Talán ekkor vált legvilágosabbá, hogy Patrubányt valóban kik és miért küldték az MVSZ-be, hogy milyen szereppel és feladatokkal bízták meg. Ezt „dolgozta fel”, azaz fedezte fel a kormány, azért nem állt szóba Patrubánnyal, ezért nézi és nézte „ellenséges területnek” nem a Világszövetséget, hanem azt a kalandor csoportot, amelyik Patrubány vezetésével kezébe kaparintotta az MVSZ-t, s lehetetlenné próbálta tenni a határon túli magyarok helyzetét, státuszuk megnyugtató megoldását. Nevetni és elborzadni lehetne, ha ezt a kalandor magatartást a kormány még pénzzel is támogatná. Természetes és megnyugtató gesztus volt, hogy megvonta ennek az MVSZ-nek a támogatását. Az MVSZ Védnöki Testületé - amelyből Tőkés László, Sütő András kiszorítása után, elnökként a Patrubány-féle tevékenység támogató csoportját próbálta megszervezni - természetesen csak homályosan láthatott át ezen a szitán. A Védnöki Testület egyik tagja - Solymosy Frigyes, akadémikus - nyilvánvalóvá tette, hogy Patrubány nem alkalmas, nem méltó az MVSZ vezetésére. Azt javasolta Magyar Hírlap-beli cikkében Patrubánynak, hogy mondjon le elnöki tisztéről. Patrubánynak persze eszébe sincs ilyesmi, nem azt kapta feladatul, hogy önként föladja az orvul megszerzett belső bomlasztó pozíciót. Hangoztatja a „demokratizmust” olyan eljárásai igazolására, amelyek a demokratizmustól állnak legtávolabb. Ezt szolgálja Borbély Zsolt Attila cikke is. Ezért érthetetlen számomra és mások számára is - akik ismerik az igazságot az MVSZ történetében -, hogy mit keres Borbély Zsolt Attila cikke a Nyugati Magyarság című lap oldalain. írása (írásai) ugyanis nem az MVSZ kálváriáját, hanem az igazság kálváriáját szemléltetik. A „senki” vádját „valaki” ellen. Ehhez nyújtja Borbély Zsolt Attila a média támogatását, s kelt bennem is rossz érzést - Borbély Zsolt Attila számára is méltatlan feladattal. Fejér Dénes az új MVSZ alapító tagja, nyolc éven át aktív támogatója