Nyugati Magyarság, 2001 (19. évfolyam, 1-12. szám)

2001-05-01 / 5. szám

2001. május Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 5. oldal (Folytatás az 1. oldalról) Dénes református lelkészt (11 évre ítélve), vagy Sándor Balázst (25 év kényszermunkára ítélve), vagy Dohai Istvánt és Varga Lászlót (életfogytiglani kényszermunkára, plusz még 10 évi börtönre ítélve), Török Mihályt (12 év kényszermunka, 10 év jogvesztés, teljes vagyo­nelkobzás), vagy Komáromi Józsefet (25 évi kényszermunka, plusz még 8 évi börtön), Ker­tész Gábort (25 évi kényszermunka plusz 10 évi börtön), Bereczki Andrást (15 évi kényszer­­munka, plusz még 10 év nehéz börtön, plusz még 7 évi börtön) stb? Vég nélkül lehet sorolni az ismert neveket és a képtelenül súlyos bün­tetéseket. Az érmihályfalvi csoport perét, a Kis­­küküllő-menti szervezkedés elitéltjeit, Fodor Pált és körét, Kacsó Tiborék „összeesküvését”, Puskás Attila és társait, a bólyaista diákok pe­rét, a sepsiszentgyörgyi csoportot, a szilágy­­somlyóiakat, a szászrégenieket, az EMISZ tag­jait százával. Ha ők is jóelőre „belépnek”, va­jon akkor is odakerültek volna a börtöncellák mélyére, a Duna-deltába? Senki nem él már kö­zülük, hogy méltón vállalhatná az erdélyi ma­gyarok vezetésének megtisztelő pozícióját? Vagy akár csak Sütő András, Király Károly, akik ugyan „beléptek”, de egy percre sem ma­gukért, hanem népükért, Erdély magyarjaiért szolgáltak. Az ő nevükben, az ő képviseletük­ben is ágál Patrubány? Ok is igényt tartanak erre? Vagy azok a református lelkészek, akik a VET alakításakor még reméltek, de azóta ki­hátráltak Patrubány mögül? Őket ki kérdi meg? Hozzájuk mikor fordul Borbély Zsolt Attila? S hogy lehet az, hogy nem jutnak nyilvá­nossághoz azok, akiket Patrubány „bojkott” tartásával vádol? Ahol nem névtelen „belépet­tek” vannak, hanem számosán a magyar értel­miségi elitből. Akiknek rovására egyre ismé­telte a rágalmakat a Kapu is, a Demokrata is s már a Nyugati Magyrság is - nem ritkán ugya­nannak a Borbély Zsolt Attila tollából. Azt kí­vánják ellenőrizni, igaz-e a régi pszichológiai séma, hogy a sokszor ismételt hazugság a vé­gén igazságnak látszik? Az egyik MVSZ me­gyei elnök - szintén áttelepült! - az MVSZ me­gyei elnökök között azzal vált hírhedtté, hogy kijelentette: ő az SZDSZ és az MSZP tagjait „hozza közelebb” az MVSZ-hez. Ő járta el a „sátántangót” Patrubánnyal a „győzelmük” után, s ő írt nemrégen levelet Orbán Viktor mi­niszterelnöknek, mint a „legelső” megyei MVSZ-szervezet vezetője. Még döntés sem született az MVSZ-ben a megyei szervezetek megalakításáról, ő már megalapította megyéjé­ben. Javaslata alapján lehet sejtetni, kikből ala­pított. Ő írta, Orbán Viktorhoz címzett levelé­ben, hogy Patrubány megválasztásakor csak „néhány volt elvtárs hőbörgött”. Szerinte a til­takozó volt politikai elitéltek, a hét, határon túli kistérség MVSZ-tagszervezeteinek vezetői csupán „néhány volt elvtárs”! Eszerint a mel­lettem ülő, 1957-ben 8 év börtönbüntetésre ítélt bajtársam megjegyzése is „néhány volt elvtárs” véleménye: „Valaki azt mondta, hogy ez a Pat­rubány egy politikai bűnöző. Ezt annyiban mó­dosítom, hogy ez egy bűnöző.” Pedig ő először látta Patrubányt „társadalmi szerepkörben”! Na de térjünk rá Borbély Zsolt Attila írásá­nak tartalmi cáfolatára! Ha egyáltalán érdemes cáfolni azokat a képtelenségeket (konkrétan: hazugságokat), amiket Borbély Zsolt Attila összehord. Például: „egy ízben Csoóri azt mondta Patrubánynak: ha te leszel az elnök, szétverem az MVSZ-t”. Hogy ezt az infomá­­ciót ki adta Borbély Zsolt Attilának, kár is kér­dezni. Nyilván Patrubánytól származik. S ha netán erre tanú is kellene, aki „szintén hal­lotta”, a Patrubány kommandó bármelyik tagja készséggel igazolná. Ez a „kommandó-etika” elemi tényezője. (Kommandónak még 1996- ban ők nevezték magukat!) Aki életében csak egyszer is beszélt Csoóri Sándorral, jól tudja, hogy ezt Csoóri sohasem mondta. Ilyet Csoóri nem tud mondani. A „szétverem” nem Csoóri szókincséből való. Hanem kézenfekvőén Patrubányéból - mint­hogy az efféle tevékenység is hozzá kapcsoló­dik. Aztán: „Csoóri Sándor hívei magukénak érezték szellemi mentoruk destrutkív indula­tát.” Szegény Borbély Zsolt Attila! Ha ugyan­is minősíteni akarnám ezt a süvölvény-önhitt­­séget, az életkor az élettapasztalat, a megtett (leült) életút hátterével magam mögött, csak sértő lehetne Borbély Zsolt Attilára. Mert ha egy, húszas éveiben járó ifjú ember - akár apja intenciójára is - a sok, az ő mentorai által el­képzelt és saját életvitelükben gyakorolt dest­ruktív indulatot Csoóri személyiség-sajátossá­gának tudja be, még soha nem volt Csoóri kö­zelében. Vagy már annyira eltorzult, hogy nem tudja megkülönböztetni a hazugságot a való­tól. Ha Csoóriban a képzeltnek csak egytized­nyi részű destruktív indulat lenne, ma Patru­bány Miklós nemhogy elnök, de még udvar­seprő sem lenne a Világszövetségben. Csoóri­ban a jóhiszeműség, a megbocsátás tengett túl Az igazság kálváriája egész MVSZ-beli életében, nem a destruktív indulat. Aztán: „... a többséggel az erdélyi küldött­ség soha vissza nem élt. András Imre már a kül­döttgyűlésen kőnkért adatokkal cáfolta e kép­telen rágalmat.” Van valami különbség Borbély Zsolt Attila és köztem ezen állítás kontrollja során. Ez csupán annyi, hogy ő nem volt ott ezen a közgyűlésen, én viszont ott voltam. Ahol András Imre ugyan - példátlan gátlástalanság­gal elmondta a „cáfolatot”, ám azt egyetlen konkrét adattal sem támasztotta alá. Ami így nem is volt cáfolat. Ugyanis a Borbély Zsolt Attila által említett „kis kárpát-medencei Or­szágos Tanácsok’Thelyesen: a kárpát-medencei kistérségek Országos Tanácsai közül hét tanács vezetője (csak a nyolcadik nem ült ott közöt­tük) tiltakozott a konkrét tények és személyes tapasztalatuk alapján az „erdélyiek gőzhenger magatartása” miatt. Mit cáfolt hát András Imre, kőnkért adatokkal? Semmit. Mert a konkrét adatok András Imre cáfolatának hazug voltát igazolták. Aztán: „Tőkés László valamivel finomab­ban úgy fogalmazta meg, hogy a kormány szemmel láthatóan nem tudta feldolgozni, hogy nem Boross Péter az MVSZ elnöke.” Itt nem hazugságról, hanem téves következtetésről van szó. A kormány igen markánsan feldolgozta, hogy Patrubány az MVSZ elnöke, s aszerint is járt el. Ez a feldolgozás bizonyítéka. (Melles­leg Boross Pétert nem a kormány jelölte az MVSZ elnökének, hanem a volt politikai ül­dözöttek szervezetei!) Most következik a fő hazugság, az egész Patrubány klikk által, s Borbély Zsolt Attila ál­tal is megerősítve; „... külön tanulmányt lehet írni, hogy egy demokratikus választást köve­tően. ,.”stb. Miféle demokratikus választás? A Patrubány-klikk beválasztásának semmi köze nincs a demokratizmushoz. Több okból követ­kezően. Előbb a közvetlen okokat! Patrubány az MVSZ elnökválasztást megelőzően, több mint egy évig végigjárta - az MVSZ pénzén! -, választási kortesútként a távoli sőt a közeli szervezeteket is. S ott végigsorolta mindazt a sok-sok valótlanságot, amit itthon összegyűj­tött. Például az MVSZ pénzügyeiről. Amit ő 1996 óta kezelt. Bár azt nyilván nem mondta el, ami a közgyűlésen kiderült a könyvvizsgá­lói jelentés alapján, hogy a 2000-es közgyűlé­sig, az előző évben kapott pénzekből 11 mil­lió forinttal éppen az erdélyi klikk nem számolt el, akiket Patrubány „menedzselt”, a VET hát­tereként. „Még nincs kellő gyakorlatuk” - mondta könnyed magyarázatul Patrubány a hiány in­doklásául. Az elnökségre való ellenjelölt (Bo­ross Péter vagy bármelyik másik) természete­sen egy vasat sem kapott (nem is kért) kortes­pénzként az MVSZ-től. A Patrubány-féle kor­tesfogások közé tartozott az a hír is - Borbély Zsolt Attila máig előhozza! -, hogy Patrubány soha nem vette föl az elnökhelyettesi tisztelet-Tájékoztató a Magyarok Világszövetsége amerikai tanácsáról, 2001. április 10. Több egymásnak ellentmondó hír látott napvi­lágot arról, hogy miként alakult az MVSZ Amerikai Tanácsának helyzete a március 24- én megtartott választások után. Ezért érdemes röviden felidézni az eseményeket. Ismeretes, hogy az Amerikai Tanács tava­lyi gyűlésén a küldöttek megválasztása során egyesek csaló módon igyekeztek a szavazást befolyásolni és az eredményt meghamisítani. Ezzel kapcsolatban az MVSZ Etikai Bizottsága 2000. november 7-i ülésén, Főtiszteletű Pátkay Róbert, a londoni evangélikus püspök elnök­letével, többek között a következő határozato­kat hozta: „Beke Imre az AOT 2000. március 11-én megtartott közgyűlésén a választásokat az AOT alapszabályának és a magyar törvényeknek megsértésével befolyásolta. Ezzel a Világszö­vetségnek súlyos erkölcsi és anyagi kárt oko­zott...” „Hilberth Tamás, mint az AOT elnöke el­mulasztotta Beke Imre választási manipuláci­óját ellenőrizni és megakadályozni. Hilberth Tamás mindent elkövetett azért, hogy az MVSZ elnöksége által elrendelt és a magyar törvények szerint szükséges új közgyűlést ne tartsák meg.” „Hilbert Tamás az AOT igazgatóságának tudta és engedélye nélkül alaptalan vádasko­dással Dr. Menczel József főtitkárt beperelte a 2000. május 6-i közgyűlés összehívásáért. Ez­zel az AOT-nek súlyos erkölcsi és anyagi kárt okozott.” (Hilberth a pert elvesztette.) A fenti vétségek alapján, az Etikai Bizott­ság javaslata szerint, az Amerikai Tanács Igaz­gatósága az említett két személy: Beke Imre és Hilberth Tamás MVSZ tagságát jogerősen felfüggesztette. Ezt a szankciót az MVSZ el­nöksége 2000 decemberi ülésén szentesítette, így a Beke-Hilberth által az MVSZ nevében folytatott tevékenység törvénytelen, és az ál­taluk kezdeményezett szakadár csoport műkö­dése érvénytelen. Ezt a Magyarok Világszövet­sége központi vezetősége nem ismeri el, ezért az MVSZ nevének használata, és az általuk le­folytatott bármiféle tevékenység is érvénytelen. Ennek ellenére a szakadár csoport 2001. február 10-én, a New Brunswickban gyűlést tartott és ezen „választásokat” rendezett. Ott olyan személyeket is megválasztottak tisztsé­gekre, akiket ezzel kapcsolatban nem kérdez­tek meg és akik ehhez nem adták hozzájárulá­sukat. Ezek közül Lendvai Linter Imre írásban tiltakozott nevének használata ellen és így az előző publikációkkal szemben ő újabb kiadvá­nyokban már nem szerepelt. Mások azonban nem jelezték hivatalosan, hogy a törvénytelen csoport tevékenységében nem vesznek részt, így nevüket erkölcstelenül felhasználták. Ezzel a Beke és Hilbert által irányított cso­port olyan látszatot igyekezett kelteni, mintha a magyar társadalmi élet kiválóságai, mint Túri Ferenc, vagy Szabó István, egyházi vezetők, mint Ft. Mustos István, vagy Főt. Vitéz Ferenc az ő tevékenységüket támogatná. Ez a megtévesztő tevékenység sok becsü­letes és áldozatra kész magyart és szervezetet félrevezetett, akik csak most veszik észre, hogy egy újabb csalás áldozataivá váltak. Ez meg­nyilvánult a Tanács március 24-i közgyűlésén, ahol több új egyéni és egyesületi tag jelent meg, hogy kifejezze szolidaritását és munka készségét. Külön ünnepi hangulatot biztosított a Philadelphia-i Egyesület csoportja, akik Incze Mária, Kálmán Corvin, Kiss János, Nagy Ilonka, Pavlánszky Tibor és Péterffy Gyöngyi közreműködésével művészi műsort szolgáltat­tak. Bízni lehet abban, hogy a március 24-én megválasztott új vezetőség: Murray Sándor el­nök, Kapitány Ferenc ügyvezető elnök, Helcz Tibor, Nt. Poznan Béla, Samay Attila és Nt. Tóth Péter alelnökök vezetésével, Menczel Jó­zsef főtitkár és Túri Ferenc főtitkár helyettes irányítása mellett sikeresen új vágányra helyezi a Magyarok Világszövetsége Amerikai Taná­csának munkáját. Az újjá szervezett Tanács így hatékonyan szolgálhatja az amerikai magyar­ság érdekeit és képes lesz megteremteni az it­teni magyar egyesületek közötti kapcsolatot és együttműködést. Papp László A Határon Túli Magyarok Hivatalának felhívása A Kormány segélykeretet hozott létre az elmúlt évtizedben sokat nélkülöző délvidéki magyarság támogatására. A segély a magyar nemzeti közösség szociális, oktatási, kulturális és egyházi in­tézményeinek újjáépítését és működőképessé tételét, a legalapvetőbb életfeltételeikhez kapcso­lódó ellátás (élelmiszer, gyógyszer, tüzelő stb.) javítását szolgálja. Ezúton is felhívjuk az állampolgárok és a gazdálkodó szervezetek figyelmét, hogy önkéntes felajánlásaikkal csatlakozhatnak a segélykerethez. A pénzbeli adományokat a Külügyminiszté­rium 10032000-01220108-50000005 számú számlájára lehet befizetni, hivatkozva a 2366333 számú AHT azonosítóra. Kérjük, hogy a természetbeni felajánlásokról értesítsék a Határon Tüli Magyarok Hivata­lát az alábbi telefonszámon: 466-9406, illetve az alábbi faxszámon: 385-2601. Közreműködésüket köszönjük! díjat, s hogy ebben egyedüli volt az MVSZ- ben. Pedig Patrubány tudhatta, de nyilván ezt nem mondta el Borbély Zsolt Attilának, hogy régióalelnökként Fónay Jenő sem vette föl éve­kig a tiszteletdíját. Evekkel Patrubány előtt. Holott Fónaynak sohasem volt jólmenő cége, vagy más pénzforrása - mint Patrubánynak. S azt sem mondta el Patrubány, hogy az így „megspórolt” összeget az MVSZ nem használ­hatta föl saját megítélsée szerint, hanem fölötte Patrubány rendelkezett, s azt csak a saját kli­entúrájának építésére, erősítésére lehetett for­dítani. Azaz nem vette föl, de akár fölvehette volna, mert ő rendelkezett vele. Az alaposabb értelmezése az annyit hangoz­tatott „demokratizmus”-nak visszanyúlik az 1996-os közgyűlés alapszabály szerkesztő gya­korlatához. A három régió 10-10 megbízott szerkesztő-küldötte, összesen tehát 30 fő fogott hozzá a szerkesztéshez. Délután úgy hat óra körül. A munka másnap hajnalban 5 órakor ért véget, az akkorra már tíz alá csökkent szerkesz­tői létszám jóváhagyásával. Az ülés egyik meg­figyelője szerint olyan példátlan erőszakossá­got és jogtiprást, amit a Patrubány-klikk vég­hezvitt azon az éjszakán, minden jobbérzésű résztvevőt undorral telten űzött el, fárasztott ki. Ez volt a cél. Ne legyen konroll. A VET-kül­­döttek maradtak ott, s a velük egy húron pe­­dülő new yorki klikk tagjai - amely az Egye­sült Államok magyarságának csupán 8-10 szá­zalékát képviseli. így született meg „demok­ratikusan” az új alapszabály s az elnökhelyet­tesi státusz, s ennek alapján választották elnök­­helyettessé Patrubányt. Ide nyúlik vissza, ek­kor kezdődött az MVSZ szétverése. Amit nem Csoóri, hanem Patrubány kezdett el és fejezett be 2000-re. Olyan embereket és olyan módsze­reket szabadított rá az MVSZ-re, amire a tör­vénytelenség a legenyhébb és legártatlanabb ki­fejezés. Maffiózó és bandita-tevékenység szín­helyévé vált az MVSZ, telefonlehallgatással, épületből való kizárással, kitiltással, fenyege­tésekkel, ajtózárcserével, „őrző-védő” kom­mandóval, elbocsátásokkal. És olyan, szemreb­benés nélküli hazudozással, amire csak a mai magyar kormányellenzék pártjaiban van példa, s nyilván Patrubányék „anyaországában”, a ro­mán közéletben. Mindezt ott tanulták és itt hasznosították. A „bizánci módszereket és stí­lust”, ahogy Bakos István egykori főtitkár ta­lálóan megnevezte. Ennek a mocsárnak és szövevénynek feltá­rását kezdte meg végre a legfőbb ügyészség! Még néhány mondatot Patrubány és a VET legfrisebb politikai módszereiről! Ők voltak azok, akik a magyar kormány politikai tervei­vel, politikai elgondolásaival szemben (státusz­törvény) alírásgyűjtésbe kezdtek. Újabb hazug­ságokkal spékelve, a naiv és tájékozatlan ha­táron túli magyarok hiszékenységét felhasz­nálva, meg akarták buktatni a kormány megol­dási javaslatát. Talán ekkor vált legvilágosabbá, hogy Patrubányt valóban kik és miért küldték az MVSZ-be, hogy milyen szereppel és fela­datokkal bízták meg. Ezt „dolgozta fel”, azaz fedezte fel a kor­mány, azért nem állt szóba Patrubánnyal, ezért nézi és nézte „ellenséges területnek” nem a Vi­lágszövetséget, hanem azt a kalandor csopor­tot, amelyik Patrubány vezetésével kezébe ka­parintotta az MVSZ-t, s lehetetlenné próbálta tenni a határon túli magyarok helyzetét, státu­szuk megnyugtató megoldását. Nevetni és el­borzadni lehetne, ha ezt a kalandor magatar­tást a kormány még pénzzel is támogatná. Ter­mészetes és megnyugtató gesztus volt, hogy megvonta ennek az MVSZ-nek a támogatását. Az MVSZ Védnöki Testületé - amelyből Tőkés László, Sütő András kiszorítása után, el­nökként a Patrubány-féle tevékenység támo­gató csoportját próbálta megszervezni - termé­szetesen csak homályosan láthatott át ezen a szitán. A Védnöki Testület egyik tagja - Soly­­mosy Frigyes, akadémikus - nyilvánvalóvá tette, hogy Patrubány nem alkalmas, nem méltó az MVSZ vezetésére. Azt javasolta Magyar Hírlap-beli cikkében Patrubánynak, hogy mondjon le elnöki tisztéről. Patrubánynak per­sze eszébe sincs ilyesmi, nem azt kapta fela­datul, hogy önként föladja az orvul megszer­zett belső bomlasztó pozíciót. Hangoztatja a „demokratizmust” olyan eljárásai igazolására, amelyek a demokratizmustól állnak legtávo­labb. Ezt szolgálja Borbély Zsolt Attila cikke is. Ezért érthetetlen számomra és mások szá­mára is - akik ismerik az igazságot az MVSZ történetében -, hogy mit keres Borbély Zsolt Attila cikke a Nyugati Magyarság című lap ol­dalain. írása (írásai) ugyanis nem az MVSZ kálváriáját, hanem az igazság kálváriáját szem­léltetik. A „senki” vádját „valaki” ellen. Ehhez nyújtja Borbély Zsolt Attila a média támoga­tását, s kelt bennem is rossz érzést - Borbély Zsolt Attila számára is méltatlan feladattal. Fejér Dénes az új MVSZ alapító tagja, nyolc éven át aktív támogatója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents