Nyugati Magyarság, 2001 (19. évfolyam, 1-12. szám)

2001-05-01 / 5. szám

2001. május Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 3. oldal Gyönyörű május elsején... Nem kétpólusú a pártstruktúra (Folytatás az 1. oldalról) Győrben is tehát az a folyamat kezdődött el, ami oly sok helyen bezárt munkahelyek for­májában fejeződött be az országban. Ez kez­dődött el, de nem így folytatódott. A leszólt, a munkahelyeket és a hazai ipart védő „nacionalista” egyesületek vásárlási boj­kottot hirdettek meg a francia cég portékái el­len. Sok vásárló követte a felszólítást, magam is láttam nagyáruházakban, hogy a cég árui még délben is szabályos négyszögekbe ren­dezve sorakoztak érintetlenül a pultokon, mert a vevők inkább más gyártók cikkeit vásárolták meg. Néhány nap alatt tízezrek csatlakoztak a vá­sárlási bojkotthoz, és sokan - átérezve a társa­dalom hangulatát - szégyellték volna más vá­sárló előtt, vagy a pénztáros előtt, hogy nem szolidárisak a győri dolgozókkal. A bojkott ha­tékony voltára utalt az is, hogy április végén egyre több ingerült írásban szapulták azokat a „rövidlátó nemzetvédőket”, akik inkább vásá­rolnak drágábban rosszabb termékeket, csak­hogy üssenek a bűnbaknak kikiáltott külföldi­eken. „Én” - közölte büszkén az egyik liberá­lis cikkíró - „nem törődök ezzel a hiszterizált közhangulattal, vállalom a rosszalló tekintete­ket, és azért is ettől a cégtől vásárolok!” Ugya­nezen lap azt is közölte, hogy a bojkott nem átütő erejű, mert mindössze 10-15 százalékkal csökkentek a cég termékei iránti megrendelé­sek. Nos, ha ez a számadat igaz lett volna, ak­kor a lap másik munkatársának nem kellett volna bátorságot merítenie ahhoz, hogy rosszalló tekintetek közepette vásárolhasson bojkottált terméket! Ugyanezen lapok amiatt is kárhoztatták a bojkottálokat, mert rövidlátásuk­kal - szerintük - csak további termeléscsök­kenést és munkahelybezárásokat érnének el. Április végén a cég vezetői találkoztak a kormány képviselőivel. Az utóbbiak kifejtették azt a véleményüket, hogy változatlanul érvény­ben lévőnek tekintik a korábbi tulajdonossal kötött fejlesztési szerződést. A megbeszélés után a cég bejelentette, hogy eláll a gyár bezá­rásának a tervétől. Már aznap óriási nyilatkozatháborút indítot­tak a korábban meg sem mukkanó, láthatatlan szocialista szakszervezetek - no, nem a tulaj­donosok, hanem - a kormány ellen. Azért hi­báztatták a kormányt, amelyik elődjétől, a szo­­ciálliberális kormánytól eltérően komolyan kí­vánja venni a multikkal kötött szerződéseket, mert a találkozó eredményét nem rögzítették írásban. A szociálliberális tömegtájékoztatás bő teret szentelt ennek a kifogásnak, és a kormány ellen tiltakozó gyűlésre hívta a dolgozókat má­jus elsejére. Arról természetesen nem esett szó, hogy kormányok kormányokkal szoktak írában megállapodni, cégekkel csak ritkán. Különö­sen akkor ritkán, ha nem kívánnak változtatni a korábban kötött szerződéseken. Rejtetten te­hát, egy új szerződés követelésével, a szakszer­vezetek a gyárat bezárni szándékozó multi cég érdekeit szolgálták! Ebben a mai történetben, mint valami beteg állatorvosi lóban, jelen van korunk legtöbb kór­tünete. A volt állampárti vállalatvezetők össze­játszanak a hazai konkurenciát felvásárló és le­építő multikkal, a szocialista szakszervezetek és sajtójuk fedezi ezt a magatartást. Az összejátszás erősségére jellemző, hogy az elmúlt három év­ben szinte minden sztrájkot a gazdaságon belül csak néhány százaléknyi állami tulajdonú válla­latok ellen szerveztek a szakszervezetek, míg a működő tőke 60-65 százalékát birtokló külföldi tulajdonosok ellen csak elvétve lépnek fel. Győr­ben nem a dolgozók megélhetését veszélyeztető cég elleni tüntetésre hívták a dolgozókat, hanem az érdekükben fellépő kormány ellen. Teszik ezt akár május elsején, a bérből és fizetésből élők Eu­rópában hagyományos szoldiaritási ünnepén. Sajnos, ez az eset is azt bizonyítja, hogy az idei május elsejei majális is ugyanolyan álszent és hazug ünnepnap volt, mint a megelőző fél évszázad valamennyi ilyen napja. A szocialista pártfunkcionáriusok vezette szakszervezetek tetteit nem az érdekvédelem, hanem pártérde­kek irányítják. Stratégiájuk egyszerű: amennyi­ben elvtársaik vannak hatalmon, minimálisra mérséklik elvárásaikat, mihelyst antikommu­­nista erők kerülnek kormányra, hirtelen több­szörösére növelik követeléseik listáját és annak mértékét. Elég, ha csak az elmúlt évtized tör­ténéseit idézzük fel: ugyanazok a szakszerve­zetek, amelyek elfogadták az életkörülmények romlását a Németh kormány alatt, taxisblo­kádba is torkolló demonstrációkat szerveztek az első szabadon választott kormány ellen. Hallgattak a reálbér-csökkenésben rekordot ál­lító Hom-kormány alatt, a mostani polgári kor­mánnyal szemben viszont naponta újabb és újabb követeléseket támasztanak. A tíz év alatti négyféle taktika és háromszori arculatváltás egyértelműen a politika fordulatait követi és pártérdeket tükröz. Nem csoda, hogy közvéle­mény-kutatások eredményei szerint a szakszer­vezetek ünnepnapja, május elseje a legkevésbé kedvelt munkaszüneti nap Magyarországon. Május első napja valaha kedves, orgona-il­latú ünnepnapunk volt. Kossuth Lajos a „Pesti Napló” 1841 május elejei számában ezt írta ve­zércikkében: „Múlt szombaton gyönyörű nap és május elseje volt. E napon úgynevezett nép­ünnep van, azaz a mesteremberek és a legények szegre akasztván munkáikat a hegyek közé si­etnek.” Akkoriban tehát együtt mentek ki a ter­mészetbe a mesterek és a legények, együtt ün­nepelték a tavaszi megújulást és kenyéradó fog­lalkozásukat. A múlt század nagy költője, Re­viczky Gyula nem véletlenül érezte kétszere­sen fájónak viszonzatlan szerelmi miatti bána­tát május eljsején - az 1870-es évek elejei Vá­rosligetben - amikor minden más fiatal gond­talanul örült egymásnak. „Öröm sugárzott minden arczon; / Megújult vágy, ifjú remény, Csak én szerettem volna sírni, / Gyönyörű május elsején!” - írta szomorúan, de egyértel­műen utalva ennek a napnak a kitüntetett je­lentőségére. A Kossuth által leírt népünnepből csak 20-25 év múlva vált fokozatosan érdek­védő ünnep - majd a negyvenes évek végétől már az se, hanem inkább pártnap. Ebbe a történelmi ünnepnap-vesztésbe nem szabad belenyugodnunk, különben előáll az a helyzet, ami a volt Német Demokratikus Köz­társaságban már bekövetkezett. Itt a kommu­nizmus évtizedei alatt az egész napon át tartó kötelező menetelések, katonai parádékra em­lékeztető tömegdemonstrációk annyira meggyűlöltették ezt a napot, hogy a német egyesítés óta a berlini lakosok túlnyomó há­nyada örömmel zárkózik be otthonába, és az üresen hagyott utcákon és parkokban május el­seje azóta a randalírozó anarchista, szocialista és liberális csoportok „ünnepévé” vált. Idén is menetrendszerűen megtörtént az, hogy Berlin­ben vörös zászlókat lengető csoportok kiraka­tokat zúztak be, autókat gyújtottak fel és bari­kádokat emeltek utcakövekből és szemetes konténerekből. Vajon mi köze van ezeknek a csoportoknak a munkához és a munkássághoz, vajon válhat-e egyáltalán emberhez méltó ün­neppé ez a most már könnygáz-szagú nap? Magyarországon lassú és szívós küzdelem kezdődött el annak érdekében, hogy ismét a nem­zeti hagyományok szellemében ünnepelhessük meg ezt a régi tavaszköszöntő napot. A polgári irányzatú pártok és egyesületek egyre több ma­jálist szerveznek, nehogy a szociálliberális oldal kisajátítsa magának ezt a napot, mint ahogy ezt sikerrel elérte Németországban. Unokáink talán már ismét őszintén leírhatják Reviczky versso­rát, amit mi nem tudnunk jó szívvel leírni, azt, hogy „Gyönyörű május elsején...”. A gyülekezet története, eddigi szolgálata:- az 1980-as években elsőként Németh Géza református lelkész kezd szervezett formában is foglalkozni az erdélyi menekültek megsegítésé­vel, előbb a Csaba utcában a Moszkva tér mel­lett, majd Rákosszentmihály on;- 1990-ben hivatalosan bejegyzésre kerül az Erdélyi Gyülekezet;- 1992-ben csatlakozik a Tőkés László püs­pök vezette Királyhágómelléki Református Egy­házkerülethez, így egyházjogilag átlépi a politi­kai határokat;- 1998-ban templomot épít Dányszentkirá­­lyon, Budapesttől 30 kilométerre, melyet együtt szentel föl Tőkés László református és Tempfli József katolikus püspök Orbán Viktor miniszte­relnök és más kiemelkedő közéleti személyisé­gek jelenlétében;- 1999-ben létrehozza az „Erdélyi Halottak Emlékhelyét”, melyet virtuális temetővé kíván ki­építeni, ahol minden november 1-én ökumenikus megemlékezés történik az erdélyi földben nyugvó szerettekről;- az egyházkerület megbízásából igen ered­ményes gyűjtést indít a nagyváradi Partiumi Egyetem támogatására.- a gyülekezet emelett jelentős támogatásban részesítette a temesvári és bákói református gyü­lekezet mellett a Csíkszeredái római katolikus templom építését:- ingyenes betegszállást tart fenn Erdélyből - de Kárpátaljáról és Vajdaságból is - budapesti gyógykezelésre érkező betegeknek, akik 2000- ben minden eddiginél több, 6000-et meghaladó vendégéjszakát töltöttek a Reménység Szigetén;- nyáron tanfolyamok, ifjúsági táborozások, gyermek-programok, konferenciák a Reménység Szigetén, melyekből eddig a legjelentősebbek: A sokszor, többféle irányban is torzító, hamisító közvélemény-kutató cégek ezúttal nagyjából ugyanazt az eredményt mutatják: a Fidesz már jó ideje utolérte az MSZP-t, a két párt szorosan egymás mellett halad. A hamisítás viszont válto­zatlanul a megszokott irányból érkezik: annak a hazugságnak a monoton ismételgetéséből, hogy Magyarországon „kétpólusó pártstruktúra alakult ki”. Mindez a legkevésbé sem igaz. A Fidesz-MPP és az MSZP mellett megjelent a harmadik erő, a MIÉP, a Hősök terén március 15-én százötvenez­res tömeget hozva lázba. Franka Tibor, a MIÉP országgyűlési képviselőjelöltje, az Új Magyaror­szág hajdani főszerkesztője Dabason majdnem 14 százalékot ért el az első fordulóban. A MIÉP je­lenlegi 13-14 százaléka rövidesen eléri a 20 szá­zalékot is, mert a magyarság jelentős része az ed­diginél sokkal radikálisabb nemzetvédő és szo­ciális politikát akar, s az európai erlőrejelzések is ilyen politikai irányba mutatnak. S akkor még nem beszéltünk a többi nemzeti pártról: az MDF-ről és az FKGP-ről. A két, 1990 és 1994 között még nagyon is erős párt közül a Magyar Demokrata Fórumnak van a legnagyobb esélye a feltámadásra. Budapesten a 10, vidéken a 8 százalékos szereplésre. Az MDF ugyan nem vállalja fel a MIEP radikalizmusát, de a nemzeti kultúra, vallási oktatás kérdésével a Fidesznél ha­tékonyabban foglalkozik, s amióta a liberális szárny túlnyomó része 1996januátjában távozott az MDNP-be, a Magyar Demokrata Fórum na­gyobb szociális érzékenységet is tanúsít, s úgy tűnik, a maga szerény eszközeivel időnként és he­lyenként a multikkal is hajlandó felvenni a har­cot. Az MDF az utóbbi időben elég sokat halla­tott magáról. Dávid Ibolya hosszú ideje a legelő­kelőbb helyeken szerepel a népszerűségi listákon, a pártnak volt ereje ahhoz, hogy határozott ne­met mondjon a Fidesz választási együttműködési ajánlataira mert azok mindössze négy-öt MDF- es „megélhetési politikus” garantált parlamentbe jutását jelentette volna, de parányival sem vitte volna előbbre a pártépítés ügyét, az erős szuve­renitás visszaszerzését. Teljesen igaza van tehát az MDF vezetésének és tagságának, hogy nem óhajt egy teljesen alárendelt, kiszolgáltatott po­zícióból tárgyalni a Fidesz-szel, s az első fordu­lóban mindenképp egyedül indul a 2002-es vá­lasztásokon. Érdemes felfigyelni az MDF legu­tóbbi időben tett javaslataira is. Az erőmű- és energiaprivatizáció felülvizsgálatára, amely javas­latot az MDF-es képviselő, Ékes József sürgette, tökéletes összhangban a MIÉP ez irányú folya­matos küzdelmeivel. Számos szervezet Tarlós Ist­ván, Óbuda-Békásmegyeri polgármester főpol­gármesterré választását támogatja a 2002-es vá­lasztásokon, így az MDF budapesti elnöksége is. Remélni lehet, hogy a javaslatot felkarolja az MDF választmánya és elnöksége, és elfogadja majd a Fidesz is. (Magyar Nemzet - április 9. és április 23.) Mindenesetre a MIÉP várható, még Székely Népfőiskola, teológiai és missziológiai képzés, pedagógus-továbbkézés, „Tanuljunk egy­másról, egymástól” kétnyelvű diáktáborozások, kántorképző tanfolyam; A gyülekezet hosszú távú terve:- templom, Budapesten tanuló határon túli magyar fiatalok számára kollégium, komplex ka­ritatív központ építése a Reménység Szigetén; A gyülekezet programjai a következő hó­napokban:- az Erdélyi gyülekezet heti istentiszteleteit minden szombaton délután 3 órától tartja a Re­ménység Szigetén;- a havi rend szerint minden hónap első szom­batján úrvacsorás istentisztelet;- hónap második szombatján szeretetvendég­­ség előadással, műsorral, vagy zenével;- hónap harmadik szombatján római katoli­kus szentmise is;- kiemelt program június 2-án Németh Géza Emlékkonferencia: előadások és megemlékezés az Erdélyi Gülekezet alapító lelkészéről; Az Erdélyi Gyülekezet- erdélyieket és bárkit, aki elkötelezett a hatá­ron túli magyarság iránt, szeretettel vár istentiszte­leteire, (ahová szombatonként az Örs vezér térről, Metróból kijőve jobbra található új buszmegállótól kisbusszal visszük ki a híveket fél háromtól);- szívesen ad további tájékoztatást szolgála­táról (aLelkészi Hivatalban, telefon: 34-16-102, vagy a Reménység Szigetén, telefon: 260-9455);- lehetőséget biztosít, hogy az áttelepedettek megörökíthessék otthoni földben nyugvó szeret­teik nevét az „Erdélyi Halottak Emlékhelyén”;- köszönettel veszi, ha támogatja gyülekeze­tünket adója 1 százalékával, vagy más módon. Segítségét megköszönjük, reméljük, hogy ta­lálkozhatunk a gyülekezetben. az eddigieknél is nagyobb arányú előretörése el­lenére az MDF-nek megvan - és meglesz - a biz­tos helye a jobboldali palettán a Fidesz és a MIEP között, ideológiai értelemben a fiatal demokra­táktól markánsan jobbra, gazdaságpolitikailag vi­szont a Fidesztől egyértelműen balra. Úgy látszik, ezt a témát még továbbra sem le­het lezárni, mert a Magyar Nemzet április 24-i szá­mában az ismert MDF-es, Fidesz-közeli minicsa­pat (Horváth Balázs, Balsai István, Kelemen And­rás, Gémesi György) képviseletében (?) Horváth Balázs újra hitet tett a Magyar Demokrata Fómm Fidesz-be olvadását jelenthető politizálás mellett. (A párt egyedül készül ugyan a választásokra, de közösen indul a Fidesz-szel.) A konzervatív újsá­gírás megcsúfolása az, ahogyan ezt a témát a Ma­gyar Nemzet belpolitikai rovata ismételten interp­retálta, azt sugallva, hogy Dávid Ibolya elnök, Hende Csaba alelnök és Szőke László budapesti elnök véleménye csak egy kisebbség nézetét tük­rözi, holott az MDF Országos Elnöksége, Orszá­gos Választmánya, Budapesti Elnöksége - és vi­déki szervezetei - a tagság véleményével tökéle­tes összhangban levő határozatot hoztak ez ügy­ben. Nincs még egy párt az MDF-en kívül, amely­ben ilyen mértékben jelen lenne a demokratikus gondolkodásmód követelménye, így aztán mindig akadnak olyanok, akik visszaélnek ezzel a lehető­séggel. Ezt tette Horváth Balázs is, immáron so­kadszor. Csak reménykedhetünk, hogy többé már nem büntetlenül. Sokkal bonyolultabb a helyzet a másik parla­menti aspiráns, az FKGP esetében. Ez év janu­árja óta Torgyán József és köre mintegy ezer kis­gazdát távolított el a pártból. Április 23-a újabb groteszk fejezetet nyitott a „torgyánista történe­lemben”: felfüggesztették Túri-Kovács Bélának, a környezetvédelmi miniszternek a párttagságát is. Emberi, jellemrajzi szempontból is érthetet­len a történet, hiszen a felfüggesztést bejelentő Pest megyei kisgazda elnök, Réti Miklós az MDF színeiben 1990 után éhségsztrájkot szervezett, majd a MIÉP-ben a Pest megyei önkormányzat vezetőségében folytatta radikális harcát. Most vi­szont az esztelen torgyáni diktatúrát kiszolgáló csatlósok közé állt döbbenetes módon. Ezért sem lehet most még megjósolni, hogy mi lesz ennek a kisgazda tragikomédiának a vé­geredménye. A kisgazda reformerek május 5-re szintén nagygyűlést hívtak össze. De ennél a nagygyűlésnél is fontosabb, hogy Cegléden, a „hivatalos” kisgazda nagygyűlésen hányán fog­nak Torgyán ellen fordulni a kizárási dömping kö­zepette. S egyáltalán: a jelenlegi körülmények kö­zött lehet-e még tisztességes elnökválasztásról, valódi megmérettetésről beszélni? A Fidesz-MPP nyilatkozataiból általában az tűnt ki: a párt bízik abban, hogy egyedül is, a MIÉP nélkül is megnyeri a 2002-es választásokat. Eb­ben a vélekedésben persze jelen voltak a taktikai elemek is, hiszen valószínűtlen, hogy a Fidesz ké­pes lenne egyedül megnyerni a választásokat. Kö­vér László, a rövidesen lemondó pártelnök Győ­rött tartott előadásában még elvetette a MIEP-pel kötendő szövetség lehetőségét, ez már az európai uniós csatlakozás miatt is problémát jelentene, ál­lította. Ezzel szemben Orbán Viktor miniszterel­nök a magyar kormány szuverenitásának fontos­ságát hangsúlyozta az ml Aktuális című műsorá­ban, vagyis azt a gondolatot, hogy a külföld, az Európai Unió nem szólhat bele a magyar külpoli­tikába. Eme követelmény markáns megfogalma­zása Orbán Viktort egy kivételes tehetséggel és érettséggel megszólaló politikus rangjára emelte. Hiszen nem csak bátor és okos nyilatkozat volt ez, hanem tükrözte a realitások elfogadásának szán­dékát is: a változó idő sodrában. Az Orbán Viktor-i nyilatkozatnak látszólag el­lenpárja, de inkább ügyes kiegészítése volt Csurka Istvánnak a MOM-parkban tartott fontos beszéde (április 10.). A két párt, a MIÉP és a Fi­desz választási együttműködésének egyre realisz­tikusabb a lehetősége, bár egyik politikus sem be­szélt erről nyíltan. Csurka István azt hangsú­lyozta, hogy csak azzal a párttal lehetséges a szö­vetség, amely a MIÉP programjának döntő ré­szét elfogadja. Viszont ez a nyilatkozat nem zárja ki a majdani tárgyalásokat és azok folytatását sem, hiszen az némileg relatív, hogy mit neve­zünk egy program „döntő többségének”. Bár az erőt akarja sugallni, mégis egyfajta bi­zonytalansági tényezőt visz bele a jövőbe Pokomi Zoltán közeli pártelnökké választása. A mindig ha­tározottan, bár időnként ugyancsak sarkosan fo­galmazó Kövér Lászlóval szemben egy taktikusabb politikust akart a Fidesz az elnöki székébe emelni, csakhogy a pártvezetés mintha nem vette volna fi­gyelembe azt a tényt, hogy Pokomi Zoltán sze­mélye a Fidesz liberális szárnyát fogja ugyancsak erősíteni, s ami teljes mértékben elfogadható a párt egésze számára, az egyáltalán nem biztos, hogy elfogadható lesz a nemzeti érzelmű, többségű vá­lasztók számára is. Ez olyan dilemmát jelenthet, amellyel egyáltalán nem számolt a Fidesz. Czére Béla Tájékoztató az Erdélyi Gyülekezetről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents