Nyugati Magyarság, 2001 (19. évfolyam, 1-12. szám)
2001-05-01 / 5. szám
2. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2001. május Nyilatkozat az emberi jogok sérelméről Hazai jelentés A Nyugat és Kelet ütköző zónájában félezer év óta morzsolódik a magyarság, nehéz küzdelmekben szabadságáért. Létét és fennmaradását több alkalommal veszélybe sodorta még a huszadik század is. Számunkra tehát különösen drágák az emberi jogok eszméi, hiszen a Kárpát-medencében több millió magyar testvérünk megvallott és vállalt származása miatt Trianon óta helyenként mindmáig elszenvedni kényszerül folyamtos jogsérelmeket. Milliónyit aláztak földig, nyomorítottak meg egész életére magyarsága miatt, és százezernyit gyilkoltak halomra, kínoztak halálra, pusztítottak el börtönökben, lágerekben, olyan testvérünket, akinek egyetlen bűne az volt, hogy magyarnak született. Sok-sok évtizeden át szenvedtek el a magyarság milliói olyan politikát, amely „nemzeti, népi, faji vagy vallási sérelmére”, a „csoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelem okozásával” a „teljes vagy részleges megsemmisítés” szándékát valósította meg, és „a csoportra, megfontolva, oly életfeltételeket erőszakolt rá, melyeknek célja a csoport teljes vagy részleges elpusztításának előidézése” volt. Kimerítve mindezekkel az ENSZ egyezményben kodifikált népirtás fogalmát, amely emberiség elleni elévülhetetlen bűntettnek minősül, függetlenül attól, hogy „államvezetők, hivatalos vagy magánszemélyek” az elkövetők. Akik az ENSZ egyezményben körülírt népirtás, s az ott még nem szereplő, de ma már széltében gyakorolt kulturális népirtás főbenjáró bűneit vállrándítással, közönnyel, elhallgatással veszik tudomásul, - azok a mi szemünkben alakoskodó, hiteltelen, „emberjogi harcosok”. Mindenütt gond Európában a cigányság beilleszkedése a civilizált társadalmakba, megítélésünk szerint jórészt épp amiatt, hogy az évezredes s elemeiben mindmáig élő nomád hagyományokat a „cigánypolitikában” nem szokás számba venni, s így a legjobb szándékból is lehet kész ártalom. Bizonyára a rendszeres munka és tanulás lehetősége és igénye a kulcsa a cigányság felzárkózásának, beilleszkedésének, de ez idő szerint sem hazánkban, sem máshol Európában - Franciaországban sem! - tudunk irányzatok, politikai tényezők olyan példaértékű eredményéről, amely alapul szolgálhatna bárkiknek ahhoz, hogy döntőbírói pózban - tisztes tájékozódás nélkül - ítélkezzenek mások beilleszkedést segítő politikájáról, s tagadják meg szerény, de kétségtelen eredményeit. Azon népek közé tartozunk, amelyeket évszázadok óta, s legkivált az elmúlt nyolcvan évben, a legtöbb gyilkos, pusztító, népirtó jogsérelem ért, mely sérelmek fölött szemet hunyt Európa, s közönyével törvényesítette a törvénytelent. Olykor még súlyosbította is alaptalan vádaskodásaival, mint legutóbb annak a megszervezett és Strasbourgba kiutaztatott roma csoportnak az ügyében, mely csoportból többeket minden indokolás és minden alap nélkül „politikai üldözött”-nek minősítettek hivatalos francia szervek, nyilvánvaló tudatában annak, hogy ezzel a világ közvéleménye előtt az emberi jogok megsértésével vádolják Magyarországot. Meg kellett szoknunk - legkivált nyolcvan év óta - a hazug rágalmakat, éspedig nem csupán ellenségeinktől s ellenségeinket pártoló idegenektől, de olyan hazai polgártársainktól is, akik ezúttal Lionel Jospin úrhoz, Franciaország miniszterelnökéhez fordultak a magyarságot befeketítő vádaskodásukkal. Meg kellett szoknunk, tehát békésen elviseljük az ilyen gyalázkodásokat a százszor súlyosabb gyilkos sérelmek után, függetlenül attól, vane része és mennyi része van a hamis vádaskodásban titkos szolgálatok ártó szándékának. Senkit ezért megtorlás nem ér: az „üldözött” és „menekült” romák, akik csupán etnikai hovatartozásuk okán, a „pozitív diszkrimináció” jegyében több segélyt, támogatást kapnak hazánkban, mint a hasonló életszínvonalon tengődő magyar polgártársaink. S akik, - miközben világgá szórták átkaikat, rágalmaikat hazájuk ellen, - Strasbourgban is gondjuk volt rá, hogy a szociális segélyeket, támogatásokat szóvivőjük útján felvegyék a Zámolyi Önkormányzattól. És ha valaki netán a nemzetgyalázásra rálicitáló értelmiségi levélírók sorsáért aggódna, megnyugtatjuk, hogy ezek az urak továbra is a hazai média kedvelt sztárjai, a hazai kultúrpolitika esélyes díjazottjai lesznek, s a hazai értelmiség legtöbbet kereső csoportja. Egyébként a menedékjogért folyamodó roma csoport tagjai között valóban vannak, 6, 8, 9 alkalommal elítélt köztörvényes bűnözők, sőt gyilkossággal alaposan gyanúsítható személyek is, s ha az „üldöztetés” vádja akár a menedék jogot kérők, akár a menedékjogot szolgáltatók részéről erre vonatkoznék, be kell vallanunk, hogy mi az ilyen és hasonló visszaeső bűnügyekben inkább keveselljük, mint sokallnánk a hazai bűnüldöző szervek szigorát. Nehéz volna többet ártani a munkásjózan életű társadalmi környezetbe már beilleszkedő cigányság ön- és közmegbecsülésének, embeijogi védettségének, mint ezzel a magyarellenesnek szánt kampánnyal, amely - hazai és franciaországi szószólói nyilvánvaló tudtával - hátsó szándékú torzításokra, hazugságokra épül. Százak Tanácsa Vasúti anziksz Magyarországon 1943 óta nem épült vasúti pálya. Akkor is Észak-Erdélyben volt ily alkotókedve a magyarnak, azt meg elcsatolta tőlünk a részegtekintetű hatalmi akarat. Ez is egyfajta „vasúti szerencsétlenség” volt. Bizony, rosszul állították a váltót a politikacsináló kezek. Az Orient Express nélkül a második Trianont hozta frankföldi poggyászában. A koffer mélyéről előkerült térkép ismét figyelmen kívül hagyta a történelmi és etnikai szempontot. Szomszédaink vasútvonal-kívánalmaihoz igazították újfent a határsorompókat. Az összefüggő nemzeti tömb szélén élő milliós magyar sáv önrendelkezésén gázolt át robogva az Arad-Szatmámémeti, Pozsony-Kassa útvonal románná, szlovákká mázolt nehézkerekű kocsija. Pedig hajdan, a „boldog békeidők” hintaszékes, pipázós-anekdótás, óaranyba keretezett évtizedeiben országos növekedést, gyarapodást jelentett a három betű: MÁV. Fehérkesztyűs ünnepi egyenruhát a társasági életben, büszke gőgöt a bálok forgatagában, és biztos kenyeret a hétköznapokban. Az ezredvégi polgárnak külhonba rabolt háborús zsákmányt, lebombázott csomópontot, és a párizsi békeparancsot juttatja eszébe. Hiszen tovatűnt a múlt lármás, követelődző vasparipa-kultusza. „Száz vasutat, ezeret! / Csináljatok, csináljatok!” zengte Petőfi Sándor áldva a „föld ereit”, mert „bennök árad a műveltség”. írók, költők énekelték a magasba hódolatuk bizarrnak tetsző tárgyát: a vonatot. Mert mint Héphaistos az Olympos isteni ércpalotáit, olyan tökéletességgel szegecselte a hideg anyagot „eleven” vasszörnnyé munkáskezek szorgos hada. De a hőskor bálványimádatának emléke mára foszladozva az égbe szállt, mint régmúlt mozdonyok szürke füstje. Hja, hol vannak már a sziszegve kattogó, csühögő acélgépek? Azok az igazi fekete, szénzabáló mozdony-monstrumok, füstös képű, romantikás vándorcigányok csak fényképalbumokban, szakkönyvek lapjain és közelekedési múzeumok udvarán kísértenek. Villamosított, modem utódok vágtáznak a régiek kihűlt nyomainak fémtemetőjén, az elnyűtt síneken. Lassan készül minden új, távolba futó nyomvonal. Kivágják az útban lévő tölgyfát, bokrot és fenyőt, hogy megvessék a kőágyat. S mint két szerelmes ifjú, ebbe fekszik a két vas sín. Mindig kéz a kézben. De pátosz ide vagy oda, a talpalatnyi zöldben vág ösvényt magának a népboldogító civilizáció. Öreg, megtépázott kocsik róják útjukat állomástól állomásig. Mégis: érdemes járni az országot a zakatoló masinákon. Aki egyszer látja, nem felejti soha, milyen megkapó látvány tűnik fel, mikor a Balatonhoz érve a kupéból megpillantja a nagy tavat. A nehéz vaspálya itt a hegy oldalában vájt utat magának, hogy az utas páholyból fogadja a víz köszöntő hullámverését. Aztán karnyújtásnyira a tó fehérlő habjaitól halad tovább és tovább, hogy az utazó délnyugaton nemrég emelt megállókra leljen. Mert síneket fektettek megint, mint régen. Ötven év után újra kivágták az útban lévő tölgyfát, bokrot és fenyőt, majd megvetették a kőágyat. S lám, a közelmúltban elkészült az új, két államot összekötő vasútvonal. Az Őrség lankáin viszi az utazót a kétmillió lakost számláló Szlovénia alpesi tájai felé. Vendek, magyarok és dolgos szlovének falvai közt kanyarog. A történeti Zala vármegye elszakított része ezennel technikailag „hazatért”. Vass Krisztián Barátság az idős korban- élni önállóan, de nem magányosan. Hasonló gondolkodású, érzelmű,egyedülálló, hazatelepülő értelmiségi emberek (55-65 év), igényes, harmonikus együttélése négyesben, közös háztartásban, hévízi kertes házban (1440 ma telek, 270 ma ház). Jelige: „Third Age Singles”. ^ Telefon: 326-7100 í " “ \ A Montreáli Filharmonikusok április 13-ai Bruckner-Wagner koncertje nagy visszahangot keltett zenei körökben. A legnagyobb francia nyelvű napilap, a La Presse zenekritikusa, Claude Gingras szerint a „hibátlan zenekar”, a „teljes átéléssel” éneklő kórus, a mintegy 350 tagú nagy előadói apparátus Takács Miklós vezényletével ismét hatalmas sikert aratott. A magyar származású montreáli karmester újabb meghívást kapott a Marosvásárhelyi Filharmonikus zenekartól. A június 7-iki hangverseny műsora: Enescu: 2 Román Rapszódia Haydn: C-dúr Gordonkaverseny (a magyarországi) Szentgyörgyi László közreműködésével Bartók: Két Kép, Op. 10. Csajkovszkij: Olasz Capricco, Op. 45. V__________________________________J A hazai politikai élet reményteljesen halad abba az irányba, hogy a jövő évi választásokon ismét a keresztény jobboldal kerüljön hatalomra Orbán Viktor vezetésével. A szoclibes MSZP által vezetett baloldal folyamatosan veszít népszerűségéből a közvélemény-kutatások szerint, s ami még elkeserítőbb számukra, az agyonfasisztázott MIÉP párt a harmadik helyre került fel, s biztos befutónak látszik a jövő évi parlamenti választásokon a Fidesz és az MSZP mellett. Csurka István - a MIÉP vezetője - az „Isten, Haza, Család” hármas jelszavát tűzte zászlajára, s ennek a jelszónak ajegyében csatlakozik hozzá a lakosság egyre növekvő számban. A kormánykoalícióban résztvevő Kisgazda párt jelenleg súlyos belső válságban vergődik, és mostani népszerűtlensége miatt még a parlementbe sem kerülnének be, ha most lennének a választások. A válságért elsősorban dr. Torgyán József pártelnököt okolják. Hazánkban az utóbbi években egymásután következtek be különböző természeti katasztrófák. Aszály, belvíz és ciánszennyeződés után, idén tavaszelőn kilépett a medréből a Tisza. Egy nap alatt hét métert emelkedett a víz a felső szakaszon, a gátakat is átszakította több helyen. Tetőzése az eddigi összes rekordot megdöntötte. Az átkos Trianoni Szerződés által feldarabolt Kárpát-medencében a felelőtlen erdőirtás következményeként az olvadó hó és eső akadály nélkül zúdult alá, s árasztotta el a mélyebben fekvő területeket. Az ország lakossága egy emberként vett részt a mentési munkálatokban és sietett a károsultak megsegítésére. Sok ház dőlt össze, ezernyi sérült meg. A mentési munkák 15 milliárd forintba kerültek, az összedőlt 460 ház pótlására további 25 milliárdra lesz majd szükség. A lakosság és a kormány áldozatos segítőkészsége némileg enyhíti a fájdalmaikat. Mivel a fasisztázás országunk bevándorlására kezdett újabban hatástalanná válni az európai körökben, a hazai baloldalnak ki kellett találni egy újabb hazugságot nemzetünk megvádolására. így született meg a cigányüldözés meséje, népünk bűnösségének a bizonyítására. Az ügy előzményeként a Zámoly nevű faluban egy cigány csoport meggyilkolt egy magyar legényt, s a felelősségre vonás elől kimenekültek Strasbourgba. Ott aztán menedékjogot kér-Elhunyt vitéz Hamvas József m. kir. százados, a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kardokkal és más háborús és békebeli, számos kanadai kitüntetés tulajdonosa, a Kanadai Magyar Mérnök Egyesület egyik alapító tagja, volt elnöke, a Magyar Mérnökök és Építészek ügyvezető elnöke, a Rákóczi Alapítvány elnöke, és lapunk támogatója 2001. április 8-án hajnalban hosszú betegség után, a szentségek felvételével megerősítve visszaadta lelkét a mindenhatónak. Kegyelettel őrizzük emlékét. Nyugati Magyarság A Kanadai Magyar Mérnök Egyesület Kérjük, újítsa meg előfizetését! tek azzal a váddal, hogy a cigányüldözés elől távoztak az országból. Kint a francia hatóságok jó életet biztosítottak nekik, amíg az ügyet kivizsgálják. Mihelyt híre ment a dolognak, egyre több cigány csatlakozott hozzájuk a gondtalan jólét reményében, de azért megbízottaik havonta visszatértek, hogy felvegyék a magyar munkanélküli segélyt is. Itthonról pedig 40 balliberális, úgynevezett értelmiségi, sietett levélben befeketíteni az országot Franciaországban a fenti üggyel kapcsolatban. Gyanítják egyesek, hogy a háttérben egy orosz titkosszolgálati akció áll, hogy hazánk rossz hírének terjesztésével késleltessék csatlakozásunkat az Európai Unióhoz. A jelenkori eseményektől visszatérve a múltba, azoknak a figyelmébe ajánlom a következőket, akik nem ismerik az ószövetségi bibliát: „Mivel lázadóbbak vagytok, mint a körülöttetek élő népek, mivel nem tartjátok meg parancsaimat,... azért ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, kihirdetem ellened és végre is hajtom körödben a büntető ítéletet a népek szeme láttára ... mivel borzalmas dolgaiddal és iszonyatos tetteiddel megfertőzted szentélyemet, elvetlek, szemem nem néz rád többé irgalommal és nem kegyelmezek neked. Lakóid egyharmada pestisben hal meg körödben, és éhhínség által pusztul el, egyharmada kard élén hull el körülötted, egyharmadot meg szétszórok a szél minden irányában... Pusztasággá teszlek, gyalázat tárgyává a körülötted élő népek között mindenki szeme láttára. Gyalázat és gúny tárgya leszel, elrettentő példa a nemzetek számára ... Én az Úr mondtam ezt. (Idézetek Ezekiel próféta 5-ik könyvéből.) Végül a hazai liberál-kommunista politikusaink figyelmébe ajánlom, miheztartás végett, a bölcs Mahatma Gandhi felsorolását a politizálás 7 főbűnéről: 1. Elvtelen politizálás; 2. Munka nélküli jövedelem; 3. A piac erőszakos uralma; 4. Szabadság felelősség nélkül; 5. Hit áldozatvállalás nélkül; 6. Tudomány humanitás nélkül; 7. Nevelés jellemformálás nélkül. Amennyiben politikusaink megszívlelnék a fentieket, s a bűnösök visszavonulnának a politikai életből, úgy igencsak megritkulnának az ellenzéki padsorok a jelenlegi parlamentünkben. Farkas Barna _ _ NYUGATI MagyarsáIji Hungarians of the West Hongrois d'Occident Publisher/Editor-in-Chief Felelős kiadó/Főszerkesztő: MIKLÓSSI ISTVÁN Published monthly by Kiadja havonta a TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC. P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, Canada Phone and Fax: (514) 731-4192 Magyarországon forgalmazza: CANADA-TRANSATLANTIC Kiadó, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. Magyarországi szerkesztőség: 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. Tel./Fax: 326-7531 Terjeszti: GONDOS BTV PÜSKI Könyvesház, FEHÉRLOFIA Könyvesbolt Előfizetési díjak egy évre: Kanada: CA-$35, egyéb országok: US-$35, MAGYARORSZÁG: 1500 Ft Előfizethető a szerkesztőség címére beküldött rózsaszínű postautalványon (Nyugaton: csekk vagy money order montreáli szerkesztőségünk címére) Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jogát fenntartjuk. A közölt írások nem feltétlenül képviselik a szerkesztőség álláspontját. A valódi névvel aláírt cikkekért a mindenkori cikkírók felelősek.
