Nyugati Magyarság, 2001 (19. évfolyam, 1-12. szám)

2001-04-01 / 4. szám

10. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2001. április Új életre támadt iskola Collegium Patronae Hungarorum - Déván Déva romlásának jelképét a történelem adta a városnak: roskatag várfalak a dombtetőn. Számomra azonban az igazi pusztulás a Várdomb alatt nyílott elém, a ferences rendház és temploma. Egyemeletes épület, négyszögben hú­zott falak, magas tető, a templom be­lefoglalva a kolostorba. Alacsony, zö­mök torony, mint egy várbástya, bá­dogtető, fölötte szerény kereszt, mintha dideregne... Amikor először jártam Déván és el­jöttem ide, bezárt ajtó, betört ablakok, málló falak és lehullott cserépdarabok árulkodtak a szomorú árvaságról, a szándékos elhanyagoltságról. Barátok évtizedek óta nem éltek itt, az épületet a városbeli állami vállalatok használ­ták, néha ennek, máskor semminek, hagyták üresen porlani, átadva az enyé­szetnek. A vár romlásában nem találtam semmi rendkívülit, a középkori erődök majdnem mindenütt beleroskadtak az időbe, de az üres templom, az elnép­telenedett kolostor a megadás jeleként vádolta az önkényt, a közönyt, a lélek­­telenséget... Romok takarták el Déva magyar történelmét, a honfoglalók 10. századi sírleleteitől kezdve a középkori szel­lemi pezsgésen át, az elfoglalt kolos­tori iskoláig. E láthatatlan történelem lapjait egy megfontolt és merész isko­laalapító nyitotta fel, Böjté Csaba pá­ter. Már az iskola és árvaház fenntar­tására létesített Szent Ferenc Alapít­vány létrehozásakor, 1993 végén a csíki székely pap számára természetes volt, hogy ha annak idején a 18. szá­zad elején, a dévai ferences kolostort és templomot Magyarország Na­gyasszonyáról nevezték el, akkor újra­támasztott iskolájuknak is csak ezt a nevet adhatják. Felirattá három nyelven: Magyarok Nagyasszonya Kollé­gium Colegiul Sf. Maria Muttergottes Maria Kollegium Hány éves a magyar iskolai okta­tás Déván? Egyidős a római katolikus tanodával. Magát a kolostort és temp­lomot 1791-ben kezdték el építeni. Még előbb, 1714-ben a ferences atyák már tanítottak itt, és a kolostor nem­csak a szerzetesek otthona, de a diá­kok bentlakása is. Az iskola hivatalos alapítási éve: 1733. Harminchat diákot tanít Szalacsi Márk... Adomány érke­zik a római katolikus iskolának: Dezsin Anna ezer forintot küld az oktatás fel­pártolására... Nataly Antal ferences ba­rát, dévai római katolikus plébános 1776-ban jelenti Hunyad vármegye fő­­ispáni hivatalának: a dévai katolikus is­kolában a latin nyelv és a hittan mel­lett bevezették a filozófia, a teológia, a polémia és az erkölcstan tanítását is... Jön az első világháború vége, drá­mai évek a város - egész Erdély - ma­gyar oktatásában. A magyar tannyelvű állami iskolákat kivétel nélkül elko­bozta a bukaresti hatalom. Csupán a fe­lekezeti iskoláknak kegyelmez a ro­mán kormány - egyelőre. 1920-ban, Trianon évében még 732 magyar fia­tal tanul a dévai ferencesek gondosko­dása mellett. Megnyitják az ötosztályos reáliskolát, beindítják a női kereske­delmi szaktanfolyamot; a tanintézetek­ben bevezetik a koedukációs rendszert. De a dévai római katolikus főreá­liskolának nem engedélyezik a jövőt. Megsemmisítése drámai hatást vált ki Déva magyarságából. Miféle métá­­nyosság a középfokú magyar oktatás ilyen kegyetlen megsemmisítése, ami­kor 1918 előtt a magyar főhatalom nemcsak megtűrte, hanem minden mó­don támogatta a dévai román nyelvű, középfokú oktatást, tanítóképzőt, gim­náziumot, noha akkor Dévának min­dössze 1200 román lakója volt, szem­ben a magyarság hétezres lélekszámá­­val! A román kormányzat 1919 és 1924 között 8.076 magyar tannyelvű iskolát szüntet meg... Déván a két há­ború közötti időszakban csak két tane­rőt tűrt meg a ferences iskolában. Majd 1948-ban, a romániai felekezeti okta­tás teljes felszámolásakor, végképp be­zárták az iskolát... Ebben az épületben nem tanítottak többé. * * * Hosszú idő múltán, a kilencvenes évek végén tartották az erdélyi római katolikus egyházmegyei zsinatot. Böjté Csaba ferences atya a zsinati előkészületek során írta: „A főegyházmegye zsinatunk cél­ját ebben a tömör és csodálatosan szép jézusi mondatban foglalja össze: „Jé­zus azért jött, hogy életünk legyen. Ő nem akarja, hogy nyomorogjunk, testi, lelki, szellemi vagy kulturális szem­pontból. Nem akarja, hogy félelemben nyüszítve lapuljunk, hogy tudatlanság­ban, sötétben, örökös kiskorúságban tengessük napjainkat.” Amikor e sorokat leírta, Böjté Csaba már esztendők óta ebben a szel­lemben, ebben a felelősségben él és él­tet egy egész gyermekotthont és isko­lát, az újraélesztett dévai ferences ko­lostorban. A diktatúra utolsó esztendejében, 1989-ben végezte el a gyulafehérvári teológiát; szolgált Széken, Désen, Ma­rosvásárhelyen; belépett a ferences rendbe, a Szent István király nevét vi­selő erdélyi rendtartomány legfiatalabb pátere, egyben definitora. Harminchá­rom esztendősen kapta megbízatását a dévai kolostor megmentésére... Nem­csak a kolostort találta romokban, de a dévai, vajdahunyadi magyar - és nemcsak magyar gyermekek életét is... Testi, lelki, szellemi, kulturális nyomor mindenütt. Az 1989-es változásokat követő és fokozatosan elmélyülő gaz­dasági válságot Böjté Csaba addig is érezte hívei körében, de ilyen „sűrítet­ten”, mint a hunyadi iparvidéken, még sehol. Sorra állnak le a gyárak, az acé­lüzem gépeit felszabdalják és ócska­vasként értékesítik. A tömbházakban nincs fűtés, nincs melegvíz, kialudtak a villanykörték... És a testi-lelki rom­lást a gyermekek szenvedik meg a leg­jobban. Kóborló fiatalok, kolduló gyerme­kek, szerencsétlen sorsú, kiskorú tol­vajok, akiket azonnal elfognak és fél­holtra vernek, vonatokra felkapasz­kodó csavargók... Kinek a kötelessége lenne e kó­­válygó lelkek „nyilvántartása”? Kinek a dolga az iskolakerülők tanítása, egy­begyűjtése, megmentése? Nemcsak a falakat kell restaurálni itt, Déván, érezte át a felelősségét az első naptól kezdve Böjté Csaba. A fe­rences hagyományokhoz akkor lesz hűséges, ha a kolostort iskolákkal bő­víti, kulturális központtá teszi újra. A kallódó gyermekek családi otthonává változtatja... Kőműveseket hozott, asztalosokat fogadott, ezek azonnal munkához lát­tak. Lóhalálában jött egy múzeumi em­ber: azonnal hagyják abba! Újabb tiszt­viselők érkeztek: fegyveresen fogják megakadályozni a „törvénytelensé­get”. Fenyegették bírósági eljárással. Böjté Csaba nem visszakozott. Egy esztendő múlva, 1993 decemberétől a Szent Ferenc Alapítvány bejegyzett jogi személy lett. A kolostor vissza­kapta régi külsejét. Még az Alapítvány bejegyzése előtt, Böjté páter újraindította a feren­ces iskolát. Kezdte összegyűjteni előbb Hunyad megyéből, majd egész Erdély­ből az árva vagy félárva, magukra ha­gyott, kallódó gyermekeket. Egyetlen főből állott a tantestület, ma 52 főt számlál, pedagógusok, nevelők és a bentlakási alkalmazottak együttesen. Immár több mint 200 diákot taní­tanak az iskolákban, nevelnek az ott­honban. Böjté Csaba fiók-iskolát nyi­tott a közeli Marosnémetiben és Szász­városban is. Küzdelemmel járt minden új diák, minden iskola. A szászvárosi iskola megnyitása előtt összeültek a he­lyi hatóságok vezető emberei, ott volt a főispán, helyettes főispán, a főtanfe­lügyelő, a megyei gyámhatóság veze­tője, a város polgármestere.- Nem gondolja, Böjté úr, hogy amit maga tesz, az nacionalista kísér­let?- Az, hogy idegyűjtöm az árvákat és tanítom őket?- Milyen nyelven akarja tanítani őket?- Természetesen magyarul. Mivel ez az anyanyelvűk.- Vagyis elmagyarosítja a gyerme­keket?- Miként magyarosíthatnám el, ha egyszer annak születtek?- Nem gondolja, hogy ez nemzeti megkülönböztetés? Ezáltal hátrányba kerülnek a román gyermekek.- Vegyek fel román gyermekeket is?- És milyen nyelven tanítaná őket?- Természetesen magyar nyelven.- Isten őrizzen! Ez egyenesen pro­vokáció! Reményt keltő román véleményt nem valamelyik hivatal, hanem egy dé­vai román ember fejezte ki, aki évek óta havi fizetésének 10 százalékát az iskolát fenntartó Szent Ferenc Alapít­ványnak fizeti be. „Meggyőződtem, hogy ezek az iskolák jó ügyet, a né­pek békességét szolgálják.” * * * Tanítás után a gyermeksereg útja az étkezőterem, majd a szomszédban álló két ötemeletes tömbház - meg­vásárolták ezeket -, ahol „családok­ban” laknak, tanulnak. Nem rideg bentlakások ezek, a diákok tíz-tizen­­két fős csoportokban egy-egy lakás­ban, fő hivatású nevelők gondjaira bízva. Vannak itt Csíkszeredából és Brassóból, Nagyváradról és Maros­­vásárhelyről, Aradról és Székelyud­varhelyről, Karácsonyfalváról és Gö­­demesterházáról... Szász Csilla és Galaci Izabella „családfőkkel” beszélgetek. Barátnők, csíkiak mind a ketten. Az Alapítvány­tól teljes ellátást kapnak, ruhát is, ezen­kívül nem túl nagy havi fizetést.- Ezek a gyermekek elveszítették természetes családjukat. Ezt szeret­nénk pótolni, amennyiben egyáltalán lehet. A szeretet bizalmat terem. Láttam az otthon udvarán, amint a gyermekek a páter köré gyűlnek, ha feltűnik. A ki­csik átfogják a lábát, belecsimpaszkod­nak, nem akarják tovább engedni.- Pap bácsi! Pap bácsi! Böjté páter nagyon bízik a szeretet erejében. Iskoláit a szeretet iskoláivá tette. „Nagy csoda történt a kánai mennyegzőn: Jézus a vizet borrá vál­toztatta. Egy utcagyermekből rendes, szófogadó, tisztességtudó gyermeket nevelni, ez is egyféle csoda: a szeretet csodája.” Társadalmi és nemzetiségi tevé­kenységéért Böjté Csabát, a Szent Ist­vánról elnevezett erdélyi ferences rend­­tartomány definitorát a magyar kor­mány 1995-ben Kisebbségi díjjal jutal­mazta. Ha nem emlékeznék mosolygó arcára a parlamenti ünnepségről, nem is tudnék erről.- Nem szokta emlegetni?- Csak ha a gyermekeimnek valami haszna származik belőle... De egyéb­ként, annyi a munkám, hogy nem érek rá emlékezni... * * * Miként támad fel egy emberben életre szóló, cselekvő szeretet az ár­vaságra jutott vagy kallódó gyerme­kek iránt? Böjté Csaba ezt az érzést hordozza a szívében kicsi gyermekkora óta. Éde­sanyja, Júlia asszony a családja törté­netéről, a megpróbáltatások sorozatá­ról beszél, vacsora után, mikor már a kollégium zaja is elcsitult. Fia még nem érkezett haza Szászvárosból, ot­tani iskolájából. Míg Júlia asszonyt hallgatom, ma­gamban két időszámítást kapcsolok egybe: egy székely munkáscsalád drá­mai történetét, és magát a történelmet, amely ezt a drámát hitelesítette, ennek egyik okozója volt. Böjté Sándor földműves család gyermeke volt Csíkszentdomokoson. Az Egyeskő aljában századok óta él­nek Mártonok, Kurkók, Bőjték, köztük Márton Áron, a szentéletű püspök elő­dei. Ebből a faluból, talán legszegé­nyebb székely településről (Bözödi György „proletárfalunak” nevezte a Székely bánja című szocigoráfiájában) a fiatalság jó része iparra állt mindig. Böjté Sándor is ezt tette. Tényleges ka­tonai szolgálata idején összebarátko­zott egy kolozsvári magyar bajtársával, akinek a kedvéért, bíztatására leszere­lése után Erdély fővárosában vállalt munkát. Idehozta feleségnek Júliát Csíkszeredából. Kolozsvárnak akkor még pezsgő magyar kultúrélete volt, önálló magyar egyetemmel, a Bolyaival, a protestáns teológiával, nagyszerű középiskolák­kal, irodalmi körökkel, munkásműve­lődéssel. Böjté Sándor rendszeresen el­járt az egyetemi hallgatók Gaál Gábor Körében; felolvasta saját verseit, kirán­dulásokon vett részt, együtt egyete­mista és középiskolás magyar fiatalok­kal. Honnan sejthette volna, hogy ver­sei és barátsága a diákfiatalokkal ket­­tőbbe töri az életét?! Itt fonódik össze a családi történet a magyar történelemmel, az 1956-os forradalommal. A magyarországi erje­dés, tiltakozások, politikai harcok szé­les körű hullámverést váltottak ki az er­délyi magyarság körében is. A trianoni határ, amely addig a lelkekben is át­hatolhatatlan „vasfüggöny” volt, mintha egyszerre lehullott volna, és a nemzet egésze - benne Erdély magyar­sága - a független élet, az önmegvaló­sítás útjára lépne. Iszonyú volt a csalódás: a nemes eszmények szétfoszlását, hatósági megtorlásokat, börtönítéleteket hoztak.- Sándort, a férjemet is lefogták, elítélték. Azt se tudom igazán, hogy milyen vétket mondtak ki rá. Akkori­ban nem is kellett semmilyen vétek ah­hoz, hogy valakit halálra hurcoljanak!- Harag nélkül, de mélyen ülő fájda­lommal mondja az özvegy.- A börtönben megölték a férjét Jú­lia asszony?- Négy esztendei börtönt kapott. Le­ülte. Négy esztendő múlva, kiszabadu­lásakor olyan megviselt volt, testileg-lel­­kileg, hogy nem sokáig bírta az életet. Egy évvel a kiszabadulása után hasnyál­­mirigy-gyulladást kapott és belehalt. Azt a szomorú pert, illetve perek egész sorozatát a kolozsvári magyar el­lenállás hőseit immár jól ismerjük, a túlélők emlékezetéből. Bíróság elé ál­lították Páskándi Gézát, a későbbi köl­tőt, mert megstilizálta az egyetemi if­júság követeléseit; Dávid Gyula egye­temi tanársegédet, mert Halottak nap­ján, a hagyományok szerint, a Házson­­gárdban felkereste nagy erdélyiek, Apáczai Csere János, Bölöni Farkas Sándor, írók, tudósok sírját; Balázs Imre festőnövendéket, mert szívében lekesedést gyújtott a pesti srácok ön­feláldozó küzdelme, Fülöp G. Dénes teológust, mert részt vett azon a diák­gyűlésen, amelyet éppen 1956 október 23-án tartottak Mátyás király kolozs­vári szülőházában; a gyűlést katonák oszlatták fel. Minden letartóztatással, minden ítélettel az erdélyi magyarsá­got akarták halálra dermeszteni, hogy némán tűije el a régóta kitervelt me­rényleteket anyanyelve, kultúrája ellen, a Bolyai Tudományegyetem felszámo­lását, a magyar középiskolák "egyesí­tését", vagyis elsorvasztását, az egyhá­zak fokozottabb üldözését. Fülöp G. Dénes, ma a marosvásár­helyi református Vártemplom papja, így emlékezik a tárgyalásukra: „Zárt tárgyalásnak nyilvánították. Hárman voltunk ebben a perben: Ador­­jáni Dezső és egy Böjté Sándor nevű csíkszentdomokosi munkás fiatal, akit a Gaál Gábor Irodalmi Körben ismer­tem meg, verseket írt, egyszer-kétszer fel is olvasott. Egy kiránduláson voltunk együtt, amelyen fénykép készült, ezen én is rajta voltam. Egy ilyen fénykép elég volt ahhoz, hogy valaki lebukjon. Azt mondták, én befolyásoltam a mun­kásifjú politikai szemléletét... Egy laza ismeretség alapján! Adóiján Dezsőnél abszolút kitalált váddal jöttek, amelyhez Dezsőnek semmi köze sem volt, hogy miközben én 1957. március 15-én pré­­cest tartottam, amelyiken ellenforra­dalmi imdáságot mondtam, azon a reg­gelen Dezső a Farkas utcai templomban eljátszotta a magyar Himnuszt.” Adóiján Dezső is végzetesen le­gyengült szervezettel került ki a bör­tönből - akárcsak Böjté Sándor - és nagyon hamar meghalt. Böjté sándor, a „megtévesztett” munkás, családjával hazatért Székely­földre, Csíkszeredába. Szülőföldjére is elkísérte a bizalmatlanság, a gyanak­vás, a hatósági ellenőrzés. Hiszen a Székelyföld is „lázadók földje” volt Bukarest szemében, Csíkszeredái taná­rokat ítéltek el, mert nem jelentették fel verselő diákjaikat, sepsiszentgyörgyi diákokat, mert megkoszorúzták a vá­ros főterén a 48-as szabadságharc em­lékművét...- Mennyi idős volt Csaba fia a félje halálakor?- Öt év körüli gyermek, aki nagyon ragaszkodott az apjához. Minden sza­vát úgy leste, mint a tízparancsolatot. A féljem halála örök sebet ütött a lel­kén... Láttam rajta, hogy mennyire vá­gyik a szeretet, a megértés után. Fé­lárva fiamat mindig meghatotta más ár­vák, szomorúak, nyomorultak sorsa. Ha teheti, magához öleü az egész meg­kínzott világot!... Beke György Gratulálunk a szerző Táncsics-díjához!- A szerk. Anyanyelvi tábor: Szurdokpüspöki - 2001 A Duna Televízió és a Nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium idén is meg­szervezi anyanyelvi táborát Szurdok­­püspökiben két időpontban: 2001. jú­lius 15-22, illetve 2001. július 22-29 között. Negyedszerre megrende­zendő táborunkban határon túli és magyarországi diákok jelentkezését várjuk 14-től 17 éves korig. A táborozás alatt megismerked­hettek a világ különböző tájain élő magyar fiatalokkal, bepillantást nyerhettek egymás életébe, és szo­kásaiba. Érdekes előadásokon és foglalkozásokon bővíthetitek anya­nyelvi, irodalmi, történelmi és egyéb ismereteiteket. Ez idő alatt összesen nyolc foglalkozáson vehettek részt érdeklődési körötöknek megfele­lően: irodalom, történelem, filmezés, fotózás, újságírás és rádiózás, nép­tánc-népzene, rajz-festészet-grafika. A táborban való részvétel feltétele pályamunka elkészítése az alábbi té­mák közül szabadon választva: 1. fid meg a véleményedet és to­vábbi változtatási javaslataidat a me­gújult Duna Televízióról, valamint megváltozott műsorairól (fogalmazás, rajz). 2. Készíts műsortervet a Duna Te­levízió irodalmi, történelmi, népzenei témájú műsoraira (fogalmazás, terve­zet, rajz). 3. Készíts műsorajánlót a Duna Te­levízió valamely műsorára (rajz, fotó, hanganyag, film, reklámszöveg). 4. Tervezz díszletet, főcímet, vagy illusztráld kedvenc Duna Televíziós műsorodat (rajz, fotó). Szurdokpüspökibe a legjobb pá­lyázatok beküldőit hívjuk meg. Fontos, hogy a pályamunkád mel­lett a következő adatok is szerepel­jenek: név, cím, telefonszám, e-mail, életkor, iskolád neve, részt vettél-e már a táborban, milyen foglalkozá­son szeretnél részt venni. Beküldési határidő: 2001. május 31. Részvételi díj: kárpát-medencei magyar diákok részére ingyenes, ma­gyarországi diákok részére 10.000 forint, nyugati magyar diákok részére 150 DM. Anyanyelvi tábor Duna Televízió, PR Iroda H-1016 Budapest, Mészáros u. 48. e-mail: priroda2@dunatv.hu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents