Nyugati Magyarság, 2001 (19. évfolyam, 1-12. szám)
2001-04-01 / 4. szám
2001. április Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 9. oldal Wass Albert fiainak nyílt levele a kiadóhoz és a magyar olvasóközönséghez Wass Albert halálának harmadik évfordulóján mi, az író fiai, szeretnénk nyilvánosságra hozni, hogy mit tettünk eddig Édesapánk elgondolásainak megvalósításáért, s hogy miképpen körvonalazhatnánk a jövőre vonatkozó terveinket. Mindezzel szeretnénk kiérdemelni Wass Albert hűséges olvasóinak bizalmát szerte a világon, s elnyerni támogatásukat terveink megvalósításához. Amikor 1951 szeptemberében Édesapánkkal megérkeztünk Amerikába, az Ohio állambeli Bellaire városkába, magához szólított minket, négy nagyobb fiát, a 16 éves Videt, a 10 éves Hubát, a 9 éves Miklóst és a 7 éves Gézát (Endre, a legifjabb hátramaradt Édesanyánkkal Németországban), s akkor ott mondott nekünk valamit, amire ma is nagyon jól emlékszünk mindannyian. Azt mondta, azért jött Amerikába, mert úgy gondolta: a magyarok jövendőjének - az Úristen után - elsősorban a világ vezető hatalmának irányunkban megnyilvánuló jó szándékán kell múlnia. Számára ez volt Trianon legfőbb tanulsága. Azt mondta, nekünk mindenkor emlékeznünk kell arra, hogy magyarok vagyunk, ugyanakkor törekednünk kell arra is, hogy egyúttal példás amerikaiak is legyünk, hogy ily módon segítsük eltörölni a kommunizmust és felszabadítani Magyarországot. Szavait szívünkbe zártuk, s mindegyikünk a maga módján eszerint élte életét. Vid Roanoke-ben (Virginia) teremtett magának életet, saját kisvállalkozást alapítva. Huba az Amerikai Hadseregben épített jövendőt az apai útmutatás szellemében. Miklós a világméretű távközlési kapcsolatok anyagi támogatására szakosodott üzletember lett Géza - aki különben a kanadai magyar Kutasi Zsuzsannát vette feleségül - követte Édesapánk természetszeretetét, és létrehozott egy, a környezetet védő és fejlesztő tanácsadó irodát. Az 1989-90-es évek nagy eseményei számos okra visszavezethetően történtek meg, sok ember kemény munkájával és áldozathozatalával. Itt fontos volna megjegyezni, hogy a legfiatalabb, Endre, aki akkor már a Hamburgi Egyetemen a közgazdaságtudomány professzora volt, az idő szerint széleskörűen publikált (Andreas Wass von Czege néven) „A magyarországi utasításos gazdálkodás átalakítása piacgazdasággá "témakörben. Endre az erdélyi Dely Ágnest vette feleségül 1978-ban, majd alapított egy Erdéllyel és Magyarországgal egyaránt kapcsolatot tartó céget. Feleségével együtt igen tevékenyek az erdélyi Szászrégen és vidéke gazdasági, oktatási és kulturális feladatainak segítésében. 1988-tól Huba szintén bekapcsolódott - CFE (Európai Biztonsági Értekezlet) keretében - a fegyverzet-ellenőrzési előírások megalkotásában, amelyek során sikerült elérni, hogy a Szovjetunió - a neki felkínált nagyobb biztonság fejében - visszavonja erőit a határain belülre. Huba akkoriban az amerikai hadsereg dandártábornoka volt, valamint az Európai Szövetséges Hatalmak Legfelsőbb Parancsnoksága Fegyverzet-ellenőrzési Ágazatának vezetője. 1990- ben Endre, mint a német kormány- és üzleti körök tanácsadója, már huzamosabb ideje követelte Európában Magyarország bevonását a nyugati kereskedelembe, és ugyanekkor került át Európába, Manfred Wemer NATO-főtitkár mellé, bizalmi feladtok ellátására Huba, aki ott Európa hidegháború utáni stratégiájának, valamint a „Partnerség a békéért” programjának kidolgozásán munkálkodott. Ott volt akkor is, amikor az első magyar küldöttség a NATO-hoz megérkezett. 1991 -ben mi, Amerikában élő testvérek, úgy határoztunk, hogy egyesítjük erőinket, és Endre testvérünkön keresztül - aki már jelentékenyen bedolgozta magát a munkába - együtt szolgáljuk az erdélyi magyarok boldogulását. Endrén keresztül tehát, és a Siemers Alapítvány segítségével (ez Édesanyánk családjának alapítványa) a legkülönfélébb módokon segítettük a Maros völgyének magyar közösségeit. Az első nagyobb célkitűzésünk egy hatvanfős diákotthon létrehozása volt a Régen környéki falvak magyar tanulói számára. Ezt követte 1998-ban az első árvaház, szintén magyar gyermekek számára, s ekkor indítottuk meg a következő, Holtmaroson felépítendő árvaház tervezését is. Vezérlő eszménk ezekben az árvaház-létesítésekben az volt, hogy az árvaságra jutott magyar gyermekeket átmentsük a nagy és rossz hírű román árvaházakból számos kisebb, magyar közösségek által működtetett intézménybe, ahol magyar védelemben és magyar kulturális nevelésben részesülhetnek. Nyújtottunk még néhány kisebb hitelt különféle vállalkozások beindítására, és támogattunk rászoruló családokat a Mezőségen, ősi otthonunk földjén. 1996-ban ugyancsak közösen fektettünk be az erdélyi Mentor Kiadónál a Kard és kasza című kétkötetes regény kinyomtatására. Később a Kard és kasza bevételei, megtoldva saját tőkénkkel, biztosítottak alapot fenti céljaink megvalósításához. 1997 nyarán alapítottuk meg a Czegei Wass Alapítványt Floridában, majd később Erdélyben és Magyarországon, hogy eleget tehessünk Édesapánk akaratának és elképzelésének. Erdélyi munkánk tanbizonyságára építve, meggyőztük őt és a Dr. Gróf Czegei Wass Albert Alapítvány igazgatóságának tagjait, akiknek Édesapánk néhány évvel korábban átengedte művei kiadási jogát, hogy utalja át szerzői jogait a mi alapítványunkhoz. A Kard és kasza 1996-os kiadása óta ez a nonprofit alapítvány 12 újabb könyvet adott ki a Mentor Kiadó által. Mi, Wass testvérek, magánjövedelmünk egy részét minden évben az alapítványnak adományozzuk. Minden, a szerzői jogokból származó alapítványi bevétel ugyancsak a fent említett erdélyi célok támogatására fordítódik. Törekszünk a jó minőségre és az elérhető árakra. Tevékenységünk, illetve befektetéseink nyomán egy fillér nem kerül vissza saját zsebünkbe. A mai napig a Kard és kasza című regényen kívül a következő munkákat jelentettük meg: Farkasverem (1997), Adjátok vissza hegyeimet ( 1997), Mire a fák megnőnek (1998), majd a teljes életmű-sorozat keretében a továbbiakat: A kastély árnyékában (1998), Tizenhárom almafa (1999), Az Antikrisztus és a pászotorok (2000), Jönnek / Ember az országút szélén (2000), Elvész a nyom (2000), Csaba (2000). Miközben az itt említett könyvek mind több ezer példányban fogytak el, a Mentor ez évben is számos újabb könyv megjelentetésére készül. Erdélyi munkánk kiegészül a Czegei Wass Alapítvány magyarországi tevékenységével. Simó József, alapítványunk ottani elnöke, több éve rendez irodalmi esteket Wass Albert nevének megismertetése érdekében. Ugyancsak ő jelentette meg - engedélyünk birtokában - a Te és a világ című könyvet, mint az alapítvány első magyarországi kiadványát. Hasonlóképpen mi adtunk engedélyt két másik kiadónak; a Dinasztiának a Válogatott magyar mondák című könyv kiadására (miután korábban Édesapánk és a Dr. Gróf Czegei Wass Albert Alapítvány vezetősége engedélyt adott a Tavak könyve, az Erdők könyve és a Válogatott magyar népmesék című könyvek kiadására), valamint a Püski Kiadónak A bujdosó imája című verseskötet megjelentetésére. Az elmúlt három évben számba vettük az Édesapánk után maradt anyagokat, és a még kiadatlan munkáit egybegyűjtöttük, és jegyzékbe soroltuk. Arra vonatkozóan is több változatot dolgoztunk ki, hogy miként lehetne majd ezeket az európai tudományos kutatás számára is hozzáférhetővé tennünk. Persze várhatóan ez hosszabb időt vesz majd igénybe. Nagyszámú, eddig nem közölt irodalmi művet találtunk, ezek némelyike már közlési előkészítés alatt áll. Hosszú távú célkitűzéseink között szerepel még egy erdélyi könyvtár alapítása is, de ezzel a tervvel valószínűleg szintén vámunk kell még, és valójában akkor lesz majd megvalósítható, amikor a politikai helyzet olyanná alakul, hogy az ott élő magyarokat valóban figyelembe veszik. Tehát addig is kéijük a kedves olvasóközönség türelmét, amíg a szakértőinktől kapott tanácsok nyomán szabaddá válhat az út előttünk. Időközben sajnos számos nehézséggel kell szembesülnünk. Az egyik: bizonyos román nacionalisták Édesapánkat még mindgi „háborús bűnösség”-gel vádolják. Édesapánk egyike volt annak a 65 vádlottnak, akit távollétében helyezett vád alá és ítélt el 1945. július 13-án az akkori román népbíróság, a jogtudomány minden alapelvét semmibe véve. Olyan bűncselekményekkel vádolták őt, amelyeket nem követhetett el, minthogy azoknál még csak jelen sem volt, de amelyeket megfélemlített vagy rosszindulató „tanúk” neki tulajdonítottak. Egy kutatócsoportunkkal tehát dolgozunk azon, hogy fölfedjük az igazságot ebben az ügyben, s hogy nevének becsületét a törvény előtt is visszaállíthassuk. Meglehet, ez szintén időt és erőfeszítést kíván még, de ez fontos számunkra, és fontos Erdély jövője szempontjából is. A másik gond, amivel munkánk során szembe kell néznünk: Édesapánk könyveinek engedély nélküli kiadásai. Vannak ugyanis olyan személyek, akik azt állítják magukról, hogy ők minden műre vonatkozóan kizárólagos kiadási jogot szereztek. Ez valójában azt jelenti, hogy az ő kiadásaikból származó bevétel kizárólag az ő saját zsebükre megy, vagyis egy fillér nem fordítódik az erdélyi magyarok céljaira, holott Édesapánk végrendeletében könyveinek nemcsak szellemi, de anyagi hasznával is elsősorban őket kívánta segíteni. 1990-ben kezdett föltűnni Édesapánk néhány könyve Budapesten, az ő jóváhagyása nélkül. Miként gyorsultak föl akkoriban az események körülötte? 1989 decemberében, röviddel azután, hogy a berlini fal leomlott, és Magyarország is szabadulni látszott a korábbi kötöttségek alól, egy Zas Lóránt nevű kaliforniai üzeltember a következő ajánlattal állt Édesapánk elé: egyszeri ötezer dollárral és minden eladott könyve után azok eladási árának 12 százalékával fizetne neki művei kiadási jogáért. Ez jó elgondolás lett volna, több szempontból is. Jó lett volna Zas úrnak, hiszen üzleti szempontból megfelelő volt az időzítés, és az alacsony árak is csak csekély kockázatot jelentettek számára. És jó lett volna Édesapánknak is, hiszen munkássága értékének megismertetése számára fontosabb volt, mint a vele járó, beígért pénz. Mert fontos volt számára, hogy az otthoni magyarok végre olvashassák könyveit. De a Zas Lóránt-féle kapcsolat akkoriban elég kevés sikerrel járt. Két könyv ugyan napvilágot látott 1990-ben, de aztán semmi több. Édesapánk 1990 és 1991 közötti, Zas úrhoz írott levelei ugyanakkor tanúskodtak, hogy miközben méltányolta Zas úr tevékenységét, egyben sürgette is: próbáljon újabb és újabb kiadókkal kapcsolatba lépni, hogy több könyvet lehessen kiadni. A Zas Lóránttal a kiadási jogról, tehát nem a szerzői jogról kötött megállapodást 1989 decemberében foglalták írásba, és 1991 szeptemberében került hitelesítésre. 1991 után ez a kapcsolat a felhatalmazott részéről kedzett feledésbe merülni. Édesapánk magától értetődőnek vette, hogy a vele kiadási jogról kötött írásos megállapodás nem érinti az ő szerzői jogait, sőt, hogy ez a megállapodás tulajdonképpen meg is szűnt, amikor Zas úr 1991 után nemcsak hogy gyakorlatilag beszüntette könyvei kiadását, de az addig kiadott könyvek eladási árának megígért 12 százalékát sem fizette meg. (Mint ahogy azóta sem fizetett a hét újabban kiadott könyv után.) 1991 után tehát Édesapánk maga kezdte intézni könyvei kiadását. Nyoma sincs annak, hogy az 1991-es évet követően Zas úrnak szándékában állt volna bármit is kiadni egészen addig, amíg néhány évvel később meg nem indíthattuk a könyvek erdélyi kiadását. 1993-ban Édesapánk maga-és nem Zas úron keresztül - adott engedélyt a Kráter Műhely Egyesületnek a Jönnek és az Adjátok vissza a hegyeimet című írások egy kötetben való megjelentetésére. (Sajnálatosan ez a kiadó sem utalta át neki a maga vállalta jogdíjat.) Azután ugyancsak ő adott engedélyt az Örökségünk Alapítványnak a Hagyaték 1994-es közlésére. Zas úr akkor nem emelt panaszt a még élő Édesapánknál az itt említett könyvek kiadása ellen. Csak most jut eszébe, hogy tiltakozzék, amikor ő már halott, s a könyvei egyre népszerűbbek. 1995-ben Édesapánk - néhány köré gyűlt floridai magyar tanácsára - átadta könyveinek kiadási jogát az ő nevével megalakított Dr. Gróf Czegei Wass Albert Alapítványnak. Újra reménykedett hát, hogy művei végre a közönség elé kerülnek, s hogy ezúttal felelős gondnokságot alapított öröksége számára. Az alapítvány azonban mégsem lett sikeres, mivel könyvet egyet sem adott ki, s engedélyt is csak kettőt: nekünk a Kard és kasza és a Dinasztiának a mesekönyvek megjelentetéséhez, ahogy azt fentebb említettük. így aztán 1997 júliusában minden jogot visszautaltak Édesapánknak, aki viszont ugyanaz év augusztusában azokat átadta az általunk létrehozott Czegei Wass Alapítványnak, ezt a jogot az Egyesült Államok Szövetségi Jogvédő Hivatalába is bejegyezték. Ma más kiadók - értve itt azokat, akik Zas úrtól kapják az „engedélyt” - szintén adnak ki Wass Albert-könyveket. Van köztük jól megcsinált, s van gyengébb. Ami a jó ezekben: hogy végül is több olvasóhoz jutnak el az ő könyvei. És ami a szomorú: hogy a könyvek haszna (még a szerzői jogdíj is!) magánzsebekbe vándorol, ahelyett hogy azt - Édesapánk szándéka szerint - az Erdélyben hátramaradt magyarok kulturális és jóléti céljaira fordítanák, miközben az anyaországi magyarok már az EU-hoz való csatlakozásra készülnek. Mi, testvérek, a Czegei Wass Alapítványon keresztül két célt követünk. Az egyik: megőrizni a magyar - és különösképpen az erdélyi magyar - kulturális örökséget. Ennek érdekében odaadással és körültekintően fogunk cselekedni. És van egy másik gondolat, amiben mi, fiúk, egyek vagyunk Édesapánkkal. Mi úgy tekintünk minden magyart - bárhol is éljen -, hogy mindnek joga van élvezni a politikai és kulturális szabadságot, a gazdasági biztonságot. Erre ma a legreménytelibb megoldásként az látjuk, ha minden európai országot, ahol magyarok élnek, a NATO és az EU védelme alá helyezünk. Édesapánk sok-sok évvel ezelőtt hasonló megfontolásból volt szószólója a Kossuth megálmodta Dunai Államszövetségnek. Ez a régi eszmény él tovább a mi tudatunkban a kibővített Eruópát és az Egyesült Államokat is magába foglaló nagyobb biztonsági közösség oltalmának gondolatában. Hívunk hát minden magyart: legyen társunk e kettős küzdelemben! A Wass testvérek Florida, 2001. február 17. A 2001. március 15-ei MIÉP-nagygyűlés, Hősök tere (Kábái Zoltán felvételei)
