Nyugati Magyarság, 2001 (19. évfolyam, 1-12. szám)

2001-01-01 / 1-2. szám

2. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2001. január-február Hazai jelentés Magyarország lakosai nagy ünnepségek között ünnepelték az új évezred eljöttét 2000 végén. Budapesten fényes tűzijá­ték volt a Duna-parton, és utcabálok so­kasága tette emlékezetessé azt az évfor­dulót, amihez hasonlónak eljövetelére egy újabb ezer évig kell majd várni. A vidéki városokban is folytak az ünnep­ségek, amelyeket segített az idei szokat­lanul enyhe tél. Január közepéig még híre-hamva sincs a hónak, jégnek az or­szágban. Az ünneplések után a szürke hétköz­napokban folyik a csatározás a politikai pártok között a parlamentben. A jelenleg hatalmon lévő nemzeti-keresztény pártok koalíciója Orbán Viktor miniszterelnök vezetésével jól végzi a dolgát a baloldali, úgynevezett szocialista pártok állandó támadásai közepette. Orbánnak sikerült elfogadtatni a képviselőházban 206:158 arányban egy kétéves költségvetést, ami­nek birtokában már eleve ki van zárva an­nak a lehetősége, hogy a baloldal átve­hesse a hatalmat a 2002-es év derekán tar­tandó új országos választások előtt. Még egy örvendetes változás következett be nemrég az ország politikai életében, amennyiben a köztársasági elnök székébe egy volt piarista diákot, Mádl Ferencet választottak meg, aki mindenben szöges ellentéte a rossz emlékű Árpi bácsinak. Az ország közeljövőjének szempont­jából a legfontosabb kérdés a nyugat-eu­rópai közösséghez való csatlakozás, esetleg már 2004-ben. Ez a csatlakozás az ország szuverenitásának csorbításá­val, talán teljes elvesztésével is járna a későbbiekben. A globalizmus nagy üst­jében ezerszázéves államiságunk ol­vadna bele egy nagy masszába. A már most is nagyrészt idegen kezében lévő ipari vállalataink mellett termőföldjeink kiárusítása is bekövetkezne, s így a gazdasági szolgaság végérvényessé válna. Ránk erőszakolt feltételek mellett egy újabb Trianon szakadna a nya­kunkba. Magyarországon jelenleg öt száza­léknyi dúsgazdag, főleg kommunista múltú réteg mellett, - az ország fele la­kossága a létminimum határán tengődik, s ennek a rétegnek gazdasági felemelése a legfontosabb feladat. Ehhez már meg­történt az első lépés a minimálbérnek havi 40 ezer forintra való emelésével ez év január elsejétől. A szegénységi álla­pot egyik kihatása az ország népességé­nek folyamatos csökkenése, ami során lakosaink száma ebben az évben már 10 millió alá csökkenhet. Hála a kormány családsegítő politikájának, ez a folyamat az utóbbi időben lelassulni látszik, s ta­lán még majd vissza is fordul a jövőben. A legújabb országos közvélemény­kutatások alapján a nemzeti erők jelen­leg mintegy 5%-os előnyben vannak a baloldallal szemben annak dacára, hogy a hírközlő eszközök mintegy 80%-a bal­oldali kézben van hathatós külföldi se­gítséggel. Mihelyt valaki megpróbálja ezt a siralmas állapotot szóvá tenni, az antiszemitázók, fasisztázók azonnali tü­­zébe kerül, s az alaptalan vádaskodás­nak sokan bedőlnek, főleg a kommuniz­mus napjaiban nevelkedettek körében. Az utóbbi évek tárgyilagosabb iskolai nevelése folytán az ifjúság többsége már a jobboldali értékek mellé áll, azonban a negyvenegynéhány évig tartó kommu­nizmus hatása nehezen múlik el a kö­zépkorúak körében. Hazánk jövője jelenleg még a ma­gyarság kezében van, s nagyon ébernek kell lennünk, hogy a jobb jövő lehető­ségét ne engedjük ki a kezünkből a ha­mis szirénhangok befolyása alatt. Farkas Barna Gilde Barna Az öreg katona kitöltötte szolgálati idejét és pihenőre hajtotta fejét... Örök pihenőre. A Mindenható odafent úgy határozott, hogy a földi szolgálat lejárt és magához szólította az öreg katonát. Ütött a búcsú órája és mi szomorú szívvel nézünk a távozó után. Gilde Barna itthagyott bennünket... Nehéz ebbe belenyugodni, de ki az, aki szembeszegülhet Isten akaratával? Tőle kaptuk az életet és Ő el is veheti, amikor azt jónak látja. Tudtuk, már hetek óta sejtettük, hogy előbb-utóbb el kell jöjjön ez az óra is, mert súlyos betegségek györtör­­ték és tudtuk azt is, hogy a szakadat­lan munka miatt nem fordít kellő gon­dot az egészségére. Két végén égette a gyertyát és nem volt hajlandó meg­pihenni egyetlen pillanatra sem. A be­tegágyból kelt fel, hogy időben elké­szüljön a szívének oly kedves újságja és egyre gyöngülő látással küszködve szedte a cikkeket, állította össze a la­pot. De az előfizetők mindig megkap­ták a Dunát, mely az egyetlen magyar újság volt Svájcban. A Duna a svájci magyarság életé­nek minden mozzanatáról hűségesen beszámolt és több volt, mint újság. In­tézmény volt, amely 41 éven át hozzá­tartozott a svájci magyarok minden­napjaihoz. Most, hogy Barna elment, ez a hang is elhallgatott. Egy magyar újsággal ismét kevesebb van a vilá­gon... Gilde Barna élete küzdelmes, ne­héz, de mégis gazdag és eredményes élet volt. A katonai pályát választotta hivatásul és a második világháborúban a keleti fronton híven szolgálta hazá­ját. Fogságba esett és Szibériába ke­rült. Tíz hosszú esztendeig volt a hír­hedt Gulag foglya és szörnyű szenve­déseken ment át. De mert hite volt, fi­zikailag nem őrlődött fel az emberte­len munkában és a lelke is erős ma­radt. Kibírta a hosszú fogságot és ami­kor hazakerülése után nem sokkal ki­tört az ötvenhatos forradalom, nyuga­ton kereste a szabadságot. Svájcban ta­lált második hazára és amint egzisz­tenciát teremtett, tudását és tehetségét a magyar írás, a magyar betű szolgá­latába állította. Könyvkiadó vállalatot és havi folyóiratot alapított, amelynek neve - Duna - nemcsak Európában, de hamarosan az egész világon is­mertté vált. Negyvenegy hosszú éven át szerkesztette a lapot és intézte a ki­adással kapcsolatos teendőket. Volt ereje ahhoz, hogy leküzdve az anyagi nehézségeket és egyéb problémákat, fenntartsa az újságot s közben könyv­kiadással és terjesztéssel is foglalkoz­zék. A magyar betű fáradhatatlan köz­katonájaként, a magyar kultúra áldo­zatos napszámosaként dolgozott az emigrációban, de hosszú emigrációs élete során soha meg nem alkudott, soha kompromisszumot nem kötött, s anélkül, hogy bárkitől segítséget re­mélt volna, önzetlenül tette a dolgát, mert úgy érezte: ez a kötelessége. Egyetlen támasza volt hűséges élete párja, Zsuzsa asszony, aki több volt, mint feleség. Nemcsak az életben, de a munkában is társa volt, akinek se­gítsége nélkül nem lett volna Duna, nem jelenhetett volna meg az újság. Gilde Barnával ismét egy régi ka­tona dőlt ki a sorból, aki a hazának ál­dozta egész életét s ezért nem várt há­lát, elismerést. Az űrt, amelyet a szí­vünkben maga után hagyott, más so­hasem fogja tudni betölteni és nagyon sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy megszokjuk a gondolatot: ő nincs többé. De emlékét hűséggel őrizzük, neve pedig élni fog lelkűnkben. Csak az hal meg, akit elfelednek... Elment egy igaz ember, egy drága jóbarát. Megrendült szívvel veszünk búcsút Tőle, és állunk a ravatal előtt, amelyet elbontanak a nagyvilágban szétszóródott bajtársak, barátok és az olvasók virágai. Isten Veled, Barna, nyugodjál békében! S. Gy. (Amerikai Magyar Újság) GYÁSZJELENTÉS Mély fájdalommal és megrendüléssel értesítjük barátainkat és tisztelőinket, hogy Édesapánk Erdős István nyugállományú református lelkész, tartalékos tábori lelkész őrnagy, életének 84. évében, hosszú szenvedés után visszaadta lelkét az Ő Teremtőjének. Erdős László és családja A Magyar Amerikai Koalíció 10 éves közgyűlést és igazgatósági ülést tartott Mikulás-vacsora előzte meg az éves eseményt 2000. december 2-án a Magyar Ame­rikai Koalíció megtartotta tizedik éves közgyűlését a washingtoni Kossuth Házban. Az éves közgyűlésen három új, egyéni, igazgatósági tagot választottak: Dr. Simon Gézát Minnesota államból, Dr. Kovalszki Pétert Michigan állam­ból, valamint Julius Varallyay-t Was­hingtonból. További három évre hosszabbították meg a következő öt egyéni tag tagságát: Lauer Edit, Ifj. Ká­dár Géza, Ludányi András, Szekeres Zsolt és Charles Vamossy. Az éves közgyűlésen a tagok meg­hallgatták Lauer Edit igazgatósági el­nök beszámolóját, és Szekeres Zsolt kincstárnok pénzügyi jelentését. Az el­nök kérésére Charles Vamossy és Julius Varallyay értékelő elemzést mondott a Magyar Amerikai Koalíció céljairól és működéséről. A délutáni igazgatósági ülésen az el­nök, a kincstárnok és a bizottságok je­lentéseinek jóváhagyása után a követ­kező tisztviselőket választották meg: George Dózsa, Lendvai-Lintner Imre, Mustos István tiszteletes, Dr. Somogyi Balázs, Dr. Francis Vitéz tiszteletes, mint alelnökök; Ifj. Kádár Géza jogta­nácsos; Szekeres Zsolt, kincstárnok; és Julius Varallyay, titkár. Emellett az Igazgatóság megszavazta elnökének Lauer Editet, és 2001 kora tavaszára ha­lasztotta a Koalíció elnökének megvá­lasztását, miután elkészült a Koalíció­ról szóló értékelő jelentés. Ami az Igaz­gatóság összetételét illeti, a clevelandi Magyar Örökség Társasága, mint szer­vezeti tag, három évre került megvá­lasztásra, és a következő 11 szervezet tagságát újították meg: Magyar Külhoni Cserkész Egyesület, Magyar Baráti Kö­zösség, Magyar Amerikai Kulturális Egyesület - Kossuth Klub, Magyar Amerikai Református Szövetség, Ma­gyar Emberi Jogok Alapítványa, Beth­len Otthon, Coloradói Magyar Klub, Amerikai Magyar Katolikus Egyház Egyesülete, Magyar Öregdiák Szövet­ség, Amerikai Magyarok Washingtoni Szövetsége, valamint Calvin Synod az Egyesült Krisztusi Egyházak szerveze­tétől. Az Igazgatóság jóváhagyta a ma­gyarországi Vámosújfalu újjáépítési programjának további támogatását. Az újabb teendőkkel kapcsolatban az Igaz­gatóság meghallgatta Hámos László be­számolóját a Nyugati Tanács megala­pításának tervéről, mely a magyar kor­mányt kívánja támogatni, valamint Ge­orge Pogan javaslatát a romániai egész­ségügyi programról. Az Igazgatóság szintén jóváhagyta a Dunaversitas prog­ram támogatását, mely magyar kisebb­ségi diákok számára kíván továbbkép­zést nyújtani a kommunikáció területén. Emellett az Igazgatóság terveket készí­tett, hogy a Koalíció fontos ügyeit meg­ismertessék a Fehér Ház és az ameri­kai Kongresszus új államigazgatási szervezetével. December elsején este a Koalíció tagjai és vendégeik - több mint 100 fő - részt vettek a Magyar Nagykövetsé­gen megrendezésre kerülő tradicioná­lis Mikulás-vacsorán, melynek házigaz­dái Dr. Jeszenszky Géza nagykövet úr és felesége, Edit asszony voltak. A Ko­alíció kitüntetett vendége dr. Boros Imre, a Magyar Köztársaság tárca nél­küli minisztere volt, aki egész éven át, Magyarországszerte folyó millenni­umi ünnepségek egyesítő hatásáról beszélt, valamint arról a lakosság kö­rében ébredező nemzeti tudatról, mely történelmi eredményeit, a nem­zet teljesítményét tartja fontosnak. A díszvacsora további kitüntetett vendé­gei Cameron Munter, a Nemzeti Biz­tonsági Tanács európai ügyekért fe­lelős igazgatója; Dániel McDonald, a Potomac Alapítvány elnöke; Nicholas Kehoe nyugalmazott altábornyagy, a NATO Katonai Bizottságának egy­kori elnökhelyettese; valamint Csi­­csery Rónay István, a Nyugati Sajtó elnöke voltak. Beszédében Jeszenszky Géza nagy­követ a Koalíció napirendjének fontos­ságát emelte ki, tekintettel a Jugoszlá­viában és Romániában tartott legutóbbi választásokra. Lauer Edit, a Magyar Amerikai Koalíció igazgatósági elnöke rövid beszámolót adott a Koalíció pro­jektjeiről és eredményeiről. Az est an­gol és magyar karácsonyi dalok közös éneklésével ért véget. A Sátán ügynökei Nem tudom, nem értem, miért gyűlöl­nek minket ennyire. Itt élnek Magyar­­országon, magyarul beszélnek, írnak, de utálnak minket. Nem igazán értem, miért maradtak itt, ha ennyire rossz ne­kik, ebben a bambán béketűrő, befog­adó országban. Felismerni őket nem ne­héz, mert egyszerre gyávák és szemte­lenek. A pénz az istenük, az anyanyel­vűk, abban bíztak elejétől fogva. Árkos szemük, petyhüdt bőrük, nyirkos tenye­rük, hideg lábuk torz mosolyuk elárulja őket. A világon mindenütt megtalálha­tók. Ők a Sátán ügynökei. Félelmet kel­tenek és a félelemből élnek. Békétlen­séget, viszályt keltenek. Állandóan cso­magolnak, mégsem mennek el. Idegen lények, akiknek küldetése a helyi kö­zösségek elpusztítása? Nemzetközi bű­nözők, akik Marx és Lenin nyomában eltökélték, hogy szolgaságba juttatják az emberiséget? Örök hontalanok, ván­dorlásra ítélve? Ők a kamatszedők, az elsők, akik ki­találták, hogy a tőke munka nélkül is „dolgozik”, bár nincs a pénz mögött áru, csak egy darab fém, egy darab pap­ír, vagy ma már csak egy digitális jel a számítógépen. Mindenki fél tőlük, mégis rettegnek azoktól, akik félnek tő­lük. A világ legerősebb hadseregei őr­ködnek biztonságuk felett, mégsem me­részkednek azok közelébe, akiknek em­beri jogait oly nagy hanggal védik. Fa­­riezusok, képmutatók, a Sátán ügynö­kei. Ott vannak minden pártban, min­den egyházban, minden közösségben. Készek minden árulásra, mert üresek. Nincs Istenük, nemzetük, népük, nyel­vük, hazájuk, világnézetük, csak bank­számlájuk. Családjuk sincs, csak átme­netileg. Lecserélhető családjuk van. Mindent csak használnak, de semmi sem az övék. És ezt jól tudják. Hallgatom a rádióban a naiv hiva­talos nyilatkozatokat a készülő külhoni állampolgársági törvényről. Visszakö­szön a sok száz esztendős tévedés; „ma­gyar az, aki annak vallja magát”. Uram Isten, de kacagna ezen bármely művelt nemzet tagja! Vajon angol, francia, né­met, amerikai-e az, aki annak vallja ma­gát? Akkor a mi strasbourgi romáink már régen kiiratkoztak volna a magyar­ságból... A Sátán ügynökei a globalizmus hí­vei; nem ragaszkodnak saját nevükhöz, saját cégükhöz, saját nemzetükhöz. Nincs kötődésük, csak bankszámlájuk­hoz. Született hazaárulók, hiszen sosem volt hazájuk. Nincs arcuk, mert arcát­lanok, ott nyerítenek minden kereske­delmi rádióban és tévében, egymás közt mindent, ami magyar, kiröhögve, nyá­lasán raccsolva, orrhangon énekelve. Abból élnek, hogy félnek. Hivatássze­rűen félnek. Internacionalisták és koz­mopoliták. Marx, Engels, Lenin, Sztá­lin, Lukács és Aczél György hűséges barátai, Rákosi ivadékai, a „bűnös” ma­gyar nemzet fegyőrei. Ávósok, karha­­talmisták, munkásőrök. Körülbelül két­százezer, magát magyarnak valló sze­mély, aki nem takarodott el Magyaror­szágról, mert 1989 után észrevette, hogy ebben az ostoba népben nincs bosszúvágy. A volt kétmillió segédmun­kás és családja az MSZP és az SZDSZ demagógiáját érti csak meg. Orbán Vik­tor ugyanolyan célpont, mint Antall Jó­zsef vagy Boross Péter - vagy Csurka István. Pénz nem számít. A Sátán ügynökei játszadoznak ve­lünk, s igen jól szórakoznak. Arcul üt­nek, s számon kérik tőlünk, ha intole­ráns módon és igen keresztényietlenül nem tartjuk oda másik orcánkat is. Ők azok akik felháborodnak, ha valaki gá­tat próbál vetni a külföldiek mohó ma­gyarországi ingatlanszerzésének, akik számára az abortusz és a kábítószer em­beri jog. Nekik több útlevelük van, le­hetőleg olyan országé is, melynek nincs kiadatási szerződése Magyarországgal - fő a biztonság. Kastélyokban laknak, cselédséget tartanak, de nagy barátai a hajléktalanoknak, a romáknak, a nyo­morgóknak. Távolról és szavakban. Ha van elég fantázia a magyarságban, mil­lenniumi támogatás, ez-az, akkor fanya­logva bár, de beszállnak az üzletbe. Azt hiszik, mindenkit meg lehet venni, mert őket bizony mindig meg lehetett venni, kilóra. Kapzsik, irigyek, gonoszak - és csúnyák. Az arc a lélek tükre - de az ő tükrük vak tükör. Lelketlenek. Elkár­hoztatott lelkek, akik sohasem támad­nak fel. A Sátán bizonyára minden nemzetnek „ajándékoz” ilyen ügynökö­ket, akik nemcsak élősködnek rajta, de ki is oktatják a nemzetet, mint afféle os­toba és primitív gazdaállatot. Melegen üdvözük őket, s vájják melegebb éghaj­latokról. A Pokol visszavárja őket. Szentmihályi Szabó Péter (Magyar Fórum) Ünnepi megemlékezés A Szent Korona visszaadásának 23. év­fordulója alkalmából ünnepi megemlé­kezésre került sor 2001. január 7-én Bu­dapesten a XII. kerületi Művelődési Ház színháztermében. A példásan ren­dezett esemény keretében Dévai Nagy Kamilla és diákjai léptek föl nagy si­kerrel. Számos remek előadás hangzott el. Bemutatásra került Dr. Almási Mi­hály „Ezredfordulók” című kötete, amelyben a szerző - többek között - is­mertette a Szent Korona hazahozatalá­nak előkészítésében fontos szerepet vál­laló magyar és amerikai baptisták tevé­kenységét. A nemzeti egység kialakí­tása szempontjából felbecsülhetetlen ér­téket képviselő Szent Koronára való emlékezés méltóságteljes és bensősége­sen családista is volt egyszerre. _ _ NYUGATI ^ MagyarsáGí Hungarians of the West Hongrois d'Occident Publisher/Editor-in-Chief Felelős kiadó/Főszerkesztő: MIKLÓSSI ISTVÁN Published monthly by Kiadja havonta a TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC. P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montreal, QC H3P 3B9, Canada Phone and Fax: (514) 731-4192 Magyarországon forgalmazza: CANADA-TRANSATLANTIC Kiadó, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. Magyarországi szerkesztőség: 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. Tel/Fax: 326-7531 Terjeszti: GONDOS BTV PÜSKI Könyvesház, FEHÉRLOFIA Könyvesbolt Előfizetési díjak egy évre: Kanada: CA-$35, egyéb országok: US-$35, MAGYARORSZÁG: 1500 Ft Előfizethető a szerkesztőség címére beküldött rózsaszínű postautalványon (Nyugaton: csekk vagy money order montreáli szerkesztőségünk címére) Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jo­gát fenntartjuk. A közölt írások nem fel­tétlenül képviselik a szerkesztőség ál­láspontját. A valódi névvel aláírt cik- V^kekért a mindenkori cikkírók felelősek.^/

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents