Nyugati Magyarság, 2000 (18. évfolyam, 1-12. szám)
2000-11-01 / 11. szám
P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montreal, QC H3P 3B9, CANADA NYUGATI 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. CD on mgj a p Gams GDd© W@sQ XVIII. évfolyam, 11. szám 2000. november A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 150.- Ft - $3.50 CZEGŐ ZOLTÁN A méltatlanok közül Nagy habos krizantémok tolulnak a temető kapuja előtt, s várakoznak végső küldetésükre, valahova a végső nyugodalmat remélt s tán meg is talált földink hantjára. Vinni kell, vinnem kell egy szál virágot egy asztalra, és nem merek krizantémot választani, pedig ennél szebb virág már csak a kései vörös rózsa lehet. Az itt nincs. Ki tudja, hátha megdidereg a sírillatú habos virágtól az a lány? - hát veszek egy szál szegfűt. Miért félek, azaz miért féltem én a mindenszentek virágától az embereket? A szabadság ilyen-olyan, de mégis ránk-szabott áramlásában olyan szépen együtt éltünk a meghalás elodázhatatlan törvényével, úgy 2000, 1500 évvel ezelőtt, valahol a Kaukázus, Mezopotámia nagy rokoni mezőin. Most összerezzennénk egy szál krizantémtól? Voltunk, akik s amik voltunk, rajtunk múlik csupán, hogy azt a sok ostoba történeti, hínárosan indázó letyefetyét magunkról s népünk történetéről valahogy letakarítsuk -, na nem azért, mintha nem szerethetnénk az idők végezetéig a finneket testvéri vagy másmilyen felebarátként. De hát miért tagadtatnák le még ma is vélünk akadémiai szinten a saját történetünket, egyistenhitünket, tűz- meg napimádó s legfőképpen szabadság-száguldó szerelmünket ezredévekre visszamenőleg?! Az elmúlással, a meghalással csak az tud megbékélni, akinek eleven mellkasában rend van, emberi meg isteni törvények, s legfőképpen az egyszeri önmaga törvénye szerint. És így van ez a népek dolgaival is. Vallom ezt anélkül, hogy sarkigazságokat gyártanék egy tündöklőén elbuktatott magyar forradalom gyásznapján, november 4-én. És vallom úgy is, mint egyetlen egyszeri ember az egyetlen élet szekerének a saroglyájában. Egy szál krizantémmal, legyen az még habzón fehér vagy immár rozsdába újuló, csak az tud szembenézni roskadozás nélkül, aki már temetett anyát, mátkát és forradalmat. Csak üzengetünk fölfelé a csillagos égre, azon is egy-egy ipari műholdra, hogy onnét küldené vissza a mi felpanaszolt fájdalmainkat vagy szerelmünket a Földnek erre vagy arra a pontjára rádió-, televízió-hullám formájában. És most arra is gondolhatsz, ha megszusszantál e napok vállat meg szívet próbáló nehezékei alatt, hogy hiszen azon az égen s azok között a csillagok között ott kószál minden szkíta ősünk lelki rebbenése; mert hogy a tisztességes emberek s népek nem iszapba meg homokba rebegték belé gondjaikat, hanem föl, föl a széles, szeles egekbe. Itt lenn nagy tülekedések kora van, odafönn a lélek magasában csak az emberség, az egymásra figyelés. Bizony kellett lennie annak a mi fajtánkbélieknél is bőven, mert soha meg nem maradtunk volna valamilyen összetartozás tudata s bizony kése, kardja nélkül. Ez így igaz, még akkor is, ha fölsír miattunk ma is egy-egy nagy magyar lélek fájdalma. Most éppen a Mécs Lászlóé ezen az órámon: Magyarnak magyaron van csak diadalma, Gyűlöletet őröl a magyarok malma. Hát fájjon beléd a kétmaréknyi-nagy fehér krizántém minden figyelmeztetése! Aki nem bír fájni, az az életre is alkalmatlan. Mert jó szívvel járkálna még itt köztünk Mécs László s a megtért kommunista Nagy Imre is. De hát előbbivel végzett tisztességben egy szép nagy élet, a másiknak szerencsétlenke életét, a maradékot elnyálazták suttyomban a kommunista emberszabású állatkelevények. S hol sírjaink domborulnak, flekkenezik pénz árjában a hitvány. Ez van most Magyarországon, november negyedikén. És nem vigasz, hogy másutt sem jobb a helyzet. Fájdalmas, hogy a habosán tiszta 1956-os forradalomhoz méltatlan ez a mostani magyar nép, itt a csonka Magyarország és a csonka demokrácia ál-árnyékában. Mert itt ma még sem verőfény, sem oltalmat adó hűs árnyék nincsen. Magunknak teszünk szemrehányást, mert mi egyelőre komiszul hálátlan utókora vagyunk az ország szabadságáért fegyveresen meghaltaknak. Több mint tíz esztendő alatt a szemünk előtt lopták el apánk házát, anyánk párnáját, gyermekeink kenyerét. Hány tüntetést rendeztek hejehuja meg kancsal szervezők? Mire mentek s mentünk? Most csönd van, lesz, fagy és kushadás. A legszebb forradalom lekonyult, rozsdás krizantémai között merem állítani, hogy sem 1848-ban, sem 1956-ban nem mentünk fejjel a falnak. Volt remény. Ma nem megyünk sehová, mert méltatlanul s gyáván tűrünk. Mindent. Már nem csak százmilliárdok, de a szemünk s kisgyermekünk tejecskéjének a kilopása, gatyánk külföldre rekkentése a mindennapi esemény. Magunknak teszünk, teszek szemrehányást, nem ennek a maga-isóvatag kormánynak. Annak, mely maga is gyáva bevallani: mik és kik miatt tehetetlen, noha érti s látja a nemzet javát s érdekeit! Másoknak porzik a Csaba királyfi fölverte csillagösvény. És nem jő üzenet, égi, csak a méltóknak. És mi nem tartozunk közibük ma l még, j CZÉRE BÉLA A harmadik erő a magyar út A már nagyon közeli jövőben meghatározó, harmadik erővé váló MIÉP a megváltást jelentő magyar utat kínálja számunkra. A harmadik utat, amely központi szerepet játszott a két világháború közötti népi írók, szociográfusok körében, s amelynek kápráztató aktualitását - a tizenkét csodálatos napot követő elnyomatás ellenére - az 1956-os szabadságharcunk tett örökérvényűvé. Már a 30-as évek óta nyilvánvaló, hogy ezeket a népi-nemzeti, plebejus értékeket a kommunizmussal és a mammon-ábrázatú globalizmussal egyaránt szemben álló harmadik út programja tudja megvalósítani, amely majd fokozatosan kiiktatja egy élősdi réteg számjegyekkel már nem is minősíthető gazdagságát, megvalósítja a fenntartható, szerény mértékű növekedés elvét és a nemzetállamokra, régiókra alapozott, állandó ellenőrzés alatt tartott, a szociális követelményeket mindig szem előtt tartó piacgazdaságot. A mai magyar politikai életben elsősorban Csurka István érdeme a magyar út, a harmadik út nemzetmentő programba emelése, s e program megvalósíthatóságát ígérő párt, a MIÉP életre hívása. A Magyar Igazság és Élet Pártja meghatározó módon épül és épít Csurka István személyére, de ez nem jelenti azt, hogy a pártban - különösen az utóbbi öt esztendőben - nincsenek más meghatározó személyiségek is. Csurka István egyénisége, személyisége mégis különleges értékű, rangú. Az iránta megnyilvánuló elismerés egyértelműen a magyarság számára mindig fontosnak tartott ősi, az Árpádok korába visszanyúló elvre épül; a tekintélyelvűségnek - a kiürült, tartalmatlan demokráciák korára a legkevésbé sem jellemző elismerésre, tiszteletre. Ugyanakkor a tekintélyelvűségre alapozott tisztelet nem iktathatja ki a megalapozott kritika jogosságát: nem kevesen véreztek el abban az igazságosságra törekvő mérlegelésben, amellyel a bírálat hangját is érvényesíteni szerették volna. Csurka István tisztánlátását, politikai bátorságát az is fémjelzi, hogy miközben ő maga a magyarság számára munkálta ki a megmaradás és a baloldali-globalista zsákutcából való kitörés lehetőségeit, közben a magyar úttal párhuzamos európai lehetőségekre is figyelmezett szüntelenül. így került sor a valódi franciaságért, európaiságért és kereszténységért küzdő Front Nationallal, s annak nagy formátumú elnökével, Le Pennel való együttműködésre 1994-95—tői kezdve. A Front National 15 százalék körüli eredményeket ért el a választásokon, s az a tény, hogy az önkormányzatokban jelentős mértékben, a parlamentben viszont alig van jelen a Nemzeti Front, az a francia választási rendszer sunyi csalárdságának köszönhető. De jól tudjuk azt is, hogy a MIÉP milyen lelkesen köszöntötte a második helyezést elért, Jörg Haider vezette osztrák Szabadságpártot: érezhető, hogy egy testvérpárt erősödik a közvetlen szomszédságunkban. De Csurka István odafigyel az európai „harmadik utat” jelenthető, a globalizmussal, a nemzeteket, nemzetállamokat felmorzsolni akaró baloldali liberalizmussal, szociáldemokráciával szemben álló más radikális nemzeti pártok győzelmeire is: a svájci Blocher-éra, a belgiumi Flamand Liga átütő sikereire. Olaszországban a Berlusconi vezette Forza Itáliából, a Fini irányította Nemzeti Szövetségből, a Bossi vezette Északi Ligából és a kereszténydemokratákból formálódik egy teljesen új jobboldal, amely óriási esélyese a hamarosan sorra kerülő választásoknak. A MIÉP ezen az új európai térképen is markánsan jelen van; tényleges vagy potenciális szövetségeseként azoknak a nemzeti arcvonalú pártoknak, amelyek szakítanak az európai „hagyományos” jobbközép állandó elhatárolódást követelő, s a baloldalt ezzel lényegében folyamatosan kiszolgáló politikájával. Az új jobboldal, nemzetvédő-építő politika jól tudja, hogy a hagyományos jobbközép ugyanúgy bele van ágyazódva a globalizmusba, mint a baloldal, s ezért elveti azt a sunyi szélhámosságot, amely e két erő között kínál az örökkévalóságig tartó „alternatívát”. Persze Csurka István és MIÉP nem használja, nem szereti semmilyen formában a jobboldal kifejezést. A magyarság történelmi tapasztalatai és tartósan a régmúltba ágyazódott harmadik utas vágyai miatt nagyon is érthető ez. Le Pen sem szereti a jobboldali definiálást, ennél csak a baloldalit utálja jobban. A nemzetépítő állam Csurka István-i fogalma tökéletesen kifejezi a térségben megkülönböztetett rosszindulattal figyelt, a külső-belső ellenség állandó támadásának kitett nemzet hősies erőfeszítését, szándékát az építkezésre és az önvédelemre. Csurka István az Antall József vezette MDF állandó megalkuvásaival, önfeladásával szemben, emiatt hozta létre a tisztán magyar ügyet szolgáló pártot, a MIÉP-et. Antall József látszólag a nemzeti szabadelvűséget, a kereszténydemokráciát és a népi-nemzeti áramlatokat akarta az MDF-ben integrálni, de az valójában a „szakértők” által megvalósított gazdaságpolitika, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank szolgálatában álló liberális terápia, pontosabban annak engedélyezése, Magyarországra szabadítása volt. Antall oktatási, kulturális, média- és nemzetvédelmi politikája pedig erőtlen, jószándékú próbálkozások sikertelen sorozata volt teljes egészében. Ennek ellenére óriási volt a különbség az 1994-ben hatalomra került Hom-Kuncze-kormányzat s az MDF és szövetségeseinek politikája között, ezt pontosan látta a MIÉP is. Surányi György ekkor már, a 94-es választások után létrehozhatta a magyar államtól független Nemzeti Bankot. Surányi György, Bokros Lajos s a bankárkörök többi képviselője eddig ismeretlen nyomort zúdított Magyarországra, s a (Folytatás a 3. oldalon) Az MSZP-SZDSZ-es többségű budapesti VII. kerületi képviselőtestület Szabó Zoltán polgármester javaslatára nemrégiben úgy döntött, hogy a négy címerterv közül egyet kiválasztanak Erzsébetváros hivatalos címerének. A négy választható erzsébetvárosi címer mezejében kiemelt helyen látható a zsidóság ősi szimbóluma, a hétágú gyertyatartó, héber nevén a menóra. A Szabó Zoltán polgármester ajánlotta menóra 1949 óta Izrael állami címerének is központi alkotója, amely az Erzsébetváros polgárainak szánt négy címerterven kék-fehér, tehát Izrael nemzeti színeiben van megjelenítve.
