Nyugati Magyarság, 2000 (18. évfolyam, 1-12. szám)
2000-06-01 / 6. szám
2000. június Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 7. oldal Május 21-23. között zajlottak le a Magyarok V. Világkongresszusának eseményei, 24-27. között pedig az MVSZ (Magyarok Világszövetsége) tisztújító közgyűlése. A Világkongresszusra mintegy másfélezer résztvevő jött, mintaszerű volt az 52 országból érkezők szálláshelyének, étkeztetésének, vitafórumainak és a helyszíneknek a megszervezése. A látványos külső mögött csak közepesre sikeredett a találkozó szellemi hozadéka, ami már nem a rendezőkön múlott, hanem azokon, akik a közelmúltban mindig is óvták a Világszövetséget önnön szellemiségétől. Ezek az MVSZ-vezetők most is meg a múltban is telerakták a találkozót olyan meghívott előadókkal, akik még az MVSZ-tagsági viszonyt sem vállalták, emiatt többségükben nyilván nem is gazdagíthatták a Világszövetség szellemi értékeit. Jó volt látni, hogy a Világkongresszus megnyitó beszédeit a Kongresszusi Központ parkjában egy óriási képernyőn az arra sétálók is figyelemmel kísérhették. Különösen akkor volt népes ez a közönség, amikor a leköszönő elnök, majd székely népviseletben az elnökhelyettes, aztán Magyarország miniszterelnöke mondta el üdvözlő beszédét. Fontos volt ez a publicitás, mert ezekről a kiváló beszédekről aligha szereztek volna tudomást az arra járók az MVSZ-szel szemben mindig ellenszenvet mutató televíziós hírszolgálatoktól. Megható és ünnepélyes volt a Szent Korona előtti tisztelgés, kevésbé volt szerencsés, hogy a már régen megcáfolt latin és görög korona elméletét mondák el a parlamenti idegenvezetők. Sajnos, még mindig a Rákosi-korban áthangszerelt Himnusz és Szózat hangzott el, amelyeket akkoriban magas hangnemre dolgoztak át, hogy az ünnepségeken jelenlévők ne tudják elénekelni. Az akkori gonosz számítás - részben - most is bevált. Ideje lenne már a Parlamentben visszatérni Erkel Ferenc és Egressy Béni eredetiben megírt hangnemére! A köztársasági elnök beszéde túl gunyorosra sikeredett: közölte a Magyarok V. Világkongresszusának résztvevőivel - nyilván tudta, hogy kiknek beszél -, miszerint számára üres, tartalmatlan szó a „magyarság“ fogalma, annyi mindenki tartozhat ide. A szomszédságomban sugdolóztak bácskai magyarok, vajon miért nem mert afféléket mondani „Milo-A kétségtelen Trianon „A Magyarok Világszövetsége soha nem hirdetett sem területi revíziót, sem határmódosítást, hanem következetesen halad az 1996-ban elfogadott világkongresszusi határozat nyomán, amely az integrálódó Európában tűzte ki célul a magyar nemzet egységesítését” - fogalmazott közleményében Patrubány Miklós. „A 80 évvel ezelőtt elfogadott trianoni békediktátum a magyar nemzetet szétszaggatta, máig fájó sebeket okozva ezzel. A diktátum ma már nem hatályos, hiszen azt felváltotta a II. világháborút lezáró 1947-es párizsi békeszerződés” - állapította meg az MVSZ elnöke. Véleménye szerint ugyanakkor „nem kétséges, hogy a trianoni békediktátum a XX. századi európai történelem egyik sarokkövét képezi, amelynek következménye milliók lelkében él”. Az MVSZ elnöke úgy gondolja, hogy jogos az igány, amely meg szeretné vizsgálni, hogy milliók kisebbségi sorsba taszításakor a nagyhatalmak által vállalt kötelezettségekből mára mi valósult meg. Világtalálkozó és tisztújítás Az új tisztikar fele „elszabóivánosodott”? sevitynek” is - amikor meglátogatta -, hogy számára ismeretlen szó a „szerbség”? Május 22-én a Világtalálkozó résztvevői munkabizottsági üléseken dolgoztak. Nemzetpolitikai, gazdaságpolitikai, népesedéspolitikai és alkotmányügyi bizottságokban vitatták meg azt a stratégiát, amelynek érvényre juttatása a magyarság érdekeit szolgálná. A bizottságok szerint a gyermeknevelő családokra kevesebb terhet rakó, jövőpárti népesedéspolitikát kellene kialakítani Magyarországon, hogy megálljon a népesség fogyása; a kisebbségi jogok biztosításával és nemzetközi ellenőrzésével kellene megelőzni azt, hogy a kivándorlásban lássa sorsa megjavulását a környező országok magyarsága; járhatóvá kell tenni a majdani szigorú uniós határokat egy új státustörvény révén a magyar nemzetiségűek számára - beleértve a csángómagyarokat is -, és szorgalmazni kell a Szent Korona alkotmányos jogainak az írott jogban történő megjelenítését. A Világtalálkozó napjaiban a küldöttek körében már általánosak voltak azok a csendes háttérbeszélgetések, amelyeken azt latolgatták, ki legyen a leköszönő elnök, Csoóri Sándor utóda. Sokan ismerték az amerikai küldöttek közül dr. Szakály Sándor történészt, de a felvidéki és erdélyi küldöttek közül a korábban vállalt elkötelezettségek miatt csak kevesen szavaztak volna rá. Közismert volt az MVSZ-ben végzett tevékenységéről Patrubány Miklós elnökhelyettes, de többeket elbizonytalanítottak a sajtóban ellene írt éles hangú támadások. Mindenki tisztelte dr. Hegedűs Lóránt püspök hatalmas szellemi tudását, tisztességét, magyarságát, de sokan sóhajtva megemlítették: „Jó lenne, de nincs esélye!“ íme, csak el kell valakiről híresztelni, hogy nincs esélye, és akkor a sok hiszékeny miatt immáron semmilyen valódi erény nem tud érvényesülni! Nagy tábora alakult ki Boross Péter volt miniszterelnöknek is, aki jó kormánykapcsolatai révén reményeik szerint hozzájárult volna az MVSZ anyagi gondjainak az enyhítéséhez, de sokak éppen ettől a kormányközelségtől tartottak, féltették az MVSZ eddigi „szellemiségét”. A félelem nem volt alaptalan, hiszen mindenki átszenvedte a megnyitó nap délutánját, amikor kormányhivatalnokok sora adta át a szót egymásnak, meggátolva ezzel, hogy a Világszövetség a saját ügyeivel foglalkozzék. Többen emlékeztek még arra az időre is, amikor a miniszterelnök nagyon határozottan leverte az MVSZ tagjainak a véleménynyilvánításait. Mi történt az MVSZ és a kormány szembenállása idején? 1993-ig kell visszaemlékeznünk, a magyar-ukrán alapszerződés megkötésének idejéig. Akkor az MVSZ teljes elnöksége ellenszavazat nélkül elutasította az autonómiára, nyelvhasználatra, kishatárforgalomra, az elvett magyar javak visszaadására semmilyen garanciát nem nyújtó, önfeladó alapszerződést, és felkérte tagjait, hogy minden lehetséges fórumon mondják el az MVSZ érveit. Bizony állásvesztés, közéletből történő száműzés, tartós egzisztenciális lesüllyedés várt azokra az MVSZ-tagokra, akik az elnökségük kérését komolyan vették. Azóta beigazolódtak a rossz alapszerződés megjósolt hátrányai. Abban is igaza lett az akkori MVSZ elnökségnek, hogy a hibás alapszerződést értelemszerűen további hibásak követik majd. Boross Péter időközben tette, amit politikai meggyőződése diktált, az akkor földönfutóvá tett MVSZ-tagok számára pedig tudatosodott, hogy ők ártalmasabbak voltak az akkori kormány szemében azoknál a külügyeseknél, akik előkészítették a további önfeladó alapszerződéseket, vagy azoknál a belügyeseknél, akik később aláírással és pecséttel igazolták, hogy Rákosi idejében nem verték a letartóztatottakat. Óriási erkölcsi hibát követett el most Csoóri Sándor elnök, amikor - közönyösen átnézve az általa is kilátástalan küzdelembe szólított és elvérzett világszövetségi bajtársain - egy olyan jelöltet támogatott, aki akkor alaposan elverte a port az MVSZ nyílt támogatóin. A régi MVSZ tagok mellett az 56-osok is nehezteltek az exminiszterelnökre. Neki, egy nagy alapítvány elnökének tulajdonítják azt, hogy a mosonmagyaróvári sortűz áldozatainak érdekeit védő ügyvédektől megtagadták az alapítvány támogatását. Emiatt a sortüzet vezénylők pozíciója javult a perben. Mit lehetett volna tenni? Nyugati országokban, ha civil szervezet élére egy politikust jelölnek, akkor az ünnepélyesen ígéretet tesz arra, hogy elfogadja a szervezet korábbi döntéseit, és ha lettek volna politikusi múltjában konfliktusai az adott szervezettel, akkor az ebből eredő esetleges sérelmeket orvosolja. Ez az eljárás jól felfogott érdeke a civil szervezeteknek, különben a politikai adok-kapok átterjedne a politikán kívüli társadalmi életre. Sajnos, az exminiszterelnök kampánystábja elzárkózott ettől a megoldástól, és ezzel félelmeket is keltett. Hiszen korábban csak az MVSZ-en kívüli világban érte bántódás az MVSZ határozatait elfogadókat - ezután már a Világszövetségen belül sem lesznek biztonságban? Eddig szinte mindennap volt előadás a Magyarok Házában nemzeti kultúránkról, őstörténetünk vitatott kérdéseiről, a Szent Koronának a magyar történelemben betöltött szerepéről, a csődött mondott alapszerződésekből kivezető kiút kereséséről, 56- osok visszaemlékezéseiről - de mi lesz ezután? Az MVSZ eddig teret és lehetőséget adott olyan kérdések megvitatására, amelyeket a politika nem vállalt fel. Vajon lesz-e erre akkor is lehetőség, ha kormányközeli politikai személyiségek vezetik a Világszövetséget? A felmerülő és megválaszolatlan aggodalmak miatt több itthoni küldött a korábbi gyakorlat folytatására és változatlanságára szavazott. Az MVSZ tisztújító közgyűlésén 300 küldött dönti el az elnök és az elnökhelyettes személyét. 100-an az anyaország, 100-an az utódállamok és 100-an a nyugati emigráció küldöttei. A Világszövetség szavazási szabályzata eléggé bonyolult, négy fordulós lélektani küzdelem. Az első forduló után a két legtöbb szavazatot kapott jelölt marad talpon, a második fordulóban csak kétharmados fölénnyel lehet győzni, a harmadikban már többségi szavazattal is - amennyiben mindhárom régióból legalább 34 szavazatot elnyer valamelyikjelölt, a negyedikben az egyszerű többség is elegendő. A második fordulóban egyik jelölt sem tudta megszerezni a szavazatok kétharmadát. Boross Péter 148, Patrubány Miklós 141 szavazatot kapott. A harmadik fordulóban a 144-142 szavazati arány mellett egyik jelöltnek sem sikerült régiónként legalább 34 szavazatot megszerezni. A szavazás után az erdélyi küldöttség tagja, dr. Tempfli József nagyváradi püspök egy csendes szobában, magányosan, közel egy óra hosszáig fohászkodott, hogy bármely jelölt győzelme esetén ne szabaduljanak el az indulatok. Patrubány Miklós 146-139 arányban győzött, megválasztott elnök lett. Boross Péter eltávozása után megkezdődött a csalódott küldöttek lassú elszivárgása is. A költségvetést és az elnökhelyettesi tisztség első fordulóját még sikerült határozatképesen - legalább 200 küldött jelenlétében - megtartani, de ezt követően már ez alá a létszám alá süllyedt a jelenlévők tábora. Az elnökhelyettesi poszt betöltésére irányuló szavazás első fordulója után Nagyné Maczó Ágnes vezetett 91 szavazattal, Gidai Erzsébet (70 szavazat) és Somorjai Ágnes kanadai küldött előtt (31 szavazat). A választás még érvényes volt, mert 204-en vették át szavazólapjukat. 27-én, szombaton reggel tudatosodott csak a megjelenőkben, hogy nem fáradtság okozta a tegnap esti eltávozásokat, hanem nagyrészt bojkott. Például a magyarországi 100 küldöttből csak 30 jelent meg. Keserűen jegyezte meg egy nyugati küldött - a nyugatiak felerészben saját maguk fizetik az útiköltségüket -, hogy bolondot csinálnak belőlük azok a hazaiak, akik pusztán sértődésből, mert nem az ő jelöltjük lett az első, nem képesek megjelenni. Sajnos, a bojkott nem csak az egyszerű tagokra terjedt ki. Pálfy G. István 13 elnökségi tagtársa nevében felolvasott egy nyilatkozatot, miszerint „bár demokratikus volt a választás, annak eredményét nem tudják elfogadni”. Találóan jegyezte meg a döbbent csendben az egyik, a politikai közelmúltat jól ismerő hazai küldött, hogy „az MVSZ elnökségének a fele erkölcsileg elszabóivánosodott”. 1996-ban történt az, hogy a Magyar Demokrata Fórum tisztújító közgyűlésén annyira biztos volt az akkori elnök, Szabó Iván a győzelmében, hogy türelmet és lojalitást várt el a vesztes szavazótábortól. Miután Lezsák Sándorral szemben veszített, sértődötten elhagyta a küldöttgyűlést és - egy új pártocskát alapított a híveivel. Megjegyzendő, hogy valamennyi elnökségi tagnak a jelölése előtt - az Alapszabályban leírtak értelmében - írásban is vállalnia kellett feladata ellátását. Ha tehát ragaszkodnak távolmaradásukhoz, akkor helyettesíteni kell őket a már megválasztott elnökségi póttagokkal. Az MVSZ hányattatásai, úgy tűnik, folytatódnak. ifj. Fekete Gyula Anyanyelvi Konferencia Az Anyanyelvi Konferencia következő helyszíne az idén Marosvásárhely lesz. 1996-ban, Egerben a legutóbbi rendezvényen Ábrám Noémi marosvásárhelyi tanítónő, mostanig a városi tanács tagja, azt javasolta, hogy 2000-ben első ízben Magyarország határain túl tartsák meg a konferenciát. A javaslatból elhatározás lett, és ekkor Marosvásárhelyre esett a választás. A szervezők szimbolikus jelentőséget tulajdonítanak ennek az idei rendezvénynek, hiszen a marosvásárhelyi helyszín beszédesen jelzi, hogy töretlennek fogják fel a magyarság anyanyelvi- kulturáli egységét, másfelől pedig a magyarság nagy ünnepének, a millenniumi megemlékezésnek a sorában ez lesz a legátfogóbb nem magyarországi kulturális rendezvény, amely szinte minden magyar számára jelzi egy nagy történelmi-kulturális ív alá tartozásunkat, közös történelmi folytonosságunkat.
