Nyugati Magyarság, 2000 (18. évfolyam, 1-12. szám)

2000-04-01 / 4. szám

2. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2000. április Ez nem „az" a POFOSZ! Duray Miklós állásfoglalása A POFOSZ, kissé lerövidítve hivatalos nevét, a magyar Politikai Foglyok Szö­vetsége. Csak akkor vesz föl bárkit tag­jai közé, ha a belépni szándékozó kora­beli dokumentumokkal igazolja, hogy a kommunista országiás idején politikai ül­döztetést, szabadságkorlátozást szenve­dett el a kommunista hatalomtól. Néhány kivételként a POFOSZ tagjai közé lép­hettek azok az emigránsok is, akik a vár­ható súlyos megtorlás elől menekültek ki az országból, amikor vagy amíg erre le­hetőségük nyílt. Hogy a politikai üldözöttek többtí­zezres szervezett táborába miként keve­redett az a Horváth Lajos nevű egyén, aki „56-os Szabadságharcos”-ként a PO­­FOSZ-hoz tartozónak híreli magát - nem tudható. A Nyugati Magyarság 2000. január­februári számának 12. oldalán közölt le­vele azonban gyomorból háborít föl min­den POFOSZ-tagot, aki olvassa, ismeri a Nyugati Magyarságot. Gyalázkodása arra a szemléletre világít rá, amelyre szá­mos nyugatra menekült vagy „távozott” magyar tekint az itthonmaradottakra. Nem ritka az ilyen! De eddig azt hittem, hogy csak dörzsölt, érdekhajhász értel­miségiek vagy valami módon megtolla­­sodott önteltek, netán odakint is, itthon is szélhámos szemfényvesztésből élő „magyarok” szemlélete az, hogy az itt­­honmaradottak tulajdonképpen a kom­munizmussal kollaborálva élték le az el­múlt évtizedeket, és maguk is a kommu­nista szemüvegen keresztül ítélik meg a világot. Ismerek olyan „honleányt”, aki min­den lehető esetben szemére hányta az itt­honi magyaroknak, hogy hozzá hason­lóan miért nem fordítják jövedelmük öt százalékát a „magyar ügyre”. Mondta mindezt a maga svájci, az ittmaradotta­­kéhoz viszonyítva 12-15-szörös jövedel­mében dúskálva, ránk, akik örültünk - és örülünk -, ha a mindennapi szerény megélhetésünkre elég elsejétől elsejéig a havi jövedelmünk! Holott mi, különösen a politikai üldözöttek egész életünket a magyar ügyre fordítottuk - viselve mind­azt a megalázást, mellőzést, jogtalansá­got, ami a börtön utáni évtizedekben osz­tályrészünk volt. S ekkor megjelenik egy ilyen primi­tív Horváth Lajos, aki nagy magyarsá­gához még írni sem tanult meg magya­rul és oktatást tart, sőt gyalázkodik Papp László és a nyugati magyarok védelmé­ben, útszéli hangon minőstve azt a Nyu­gati Magyarság című lapot és szerkesz­tőit, amely és akik bizonyos végső eset­ben megszólalási-nyilvánossági menedé­ket jelentenek ma is az egykori üldözöt­tek számára. Holott például Czegő Zol­tán is a maga sorsán (bőrén!) tapasztalta meg Papp László magyarbarát gesztusát, amellyel a Magyarok Világszövetsége, Világlap című havilapját nyugati régió­elnöki befolyásával megszüntette, mert nem az ő (ők!) New York-i szemléletét hozsannázta, hanem az elmúlt évtizedek­ben meggyalázott itthon maradt magya­rokét és kárpát-medencei társaikéi Akik nem tudtak vagy nem is akartak elmenni ebből a hazából, még akkor sem, ha jobb, félelemmentes, megalázás nélküli életet kínált is a nyugati emigráció. A primitívség, amit Horváth Lajos képvisel, persze nem csak írástudatlan­ságán érhető tetten, hanem különösen szemléletében. Amely szemléletben nincs egyedül, hiszen az elmúlt évtized­ben olyan „magyarok” írásai is bejutot­tak a nyugati magyar emigráns sajtóba (Szemenyei-Kiss Tamás, Szalai Róbert, Galyassy István), akik Magyarországon már minden, valóban politikai üldözötti szervezetből kiszorultak, hazug, rágal­mazó vagy félbolond nézeteik miatt. Ilyen „magyarok” írásaiból szerzi infor­mációit az emigránsok egy része. Hiszen e Horváth azt írja „a többi újságokból már kisöpörték a szemetet”, s ha a Ma­gyar Hírlapra, a Népszavára, az Elet és Irodalomra, netán a Népszabadságra utal - ha valaha is olvasta ezeket! -, akkor világosan látható, milyen szemlélet alap­ján ítél. Horváth és társai, ha fel akarnak emelkedni szemléleti és szellemi verme­ikből, a mai Magyarország belső hely­zetét megítélendő, talán ismerjék meg előbb, amiben ma és főként „tegnap” élt a tízmillió hazai magyar kétharmada. Mert a kommunista és liberális rablók vi­lága ugyan szintén hozzátartozik az or­szághoz, de az ország népével, a nem­zettel sorsközösséget vállaláshoz aligha. A Nyugati Magyarság szerkesztőinek bölcs döntése volt, hogy közölték e ret­tenetes levelet. Mert Horváth levele azt mutatja, hogy sötétebb az éjszaka és sű­rűbb a bozót egyes fejekben, mint néha sejtenénk. A POFOSZ, a volt politikai FOG­LYOK nevében pedig megköszönöm a lap szerkesztőinek, hogy fáradhatatlanul törekszenek a világosság, a fény terjesz­tésére, az itthoni és a nyugati magyarság hiteles tájékoztatására. És megnyugtatom a Szerkesztőséget, „az” a POFOSZ nem a POFOSZ, hanem csupán egy sötét és tévelygő lélek fantáziája. Kár, hogy nem közölték a címét, kiváncsi lennék, ho­gyan került a POFOSZ-ba! Dr. Fejér Dénes POFOSZ megyei elnök Nyílt levél Dr. Homoki János Úrnak, a HM politikai államtitkárának Tárgy: Nyilvánítsák bűnös szervezetté az 56-ban felállított karhatalmi erőket. Tisztelt Államtitkár Úr! A nyugati demokráciákban megkü­lönböztetett figyelmet fordítanak a hábo­rús bűnösök felkutatására és felelősségre vonásukra, függyetlenül attól, hogy mi­kor vagy hol követték el tettüket. Hazánkban - az 56-os forradalom és szabadságharc időszakában - a polgári la­kossággal és a forradalmárokkal szemben elkövetett atrocitásokért eddig senkit sem vontak felelősségre, holott ez minden jog­állam törvényes és erkölcsi kötelessége. Az 1956-ban létrehozott karhatalmi (pufajkás) alakulatokban szolgálók csat­lakoztak a hazánk kormánya és népe el­len orvul támadó szovjet megszálló csa­patokhoz. Döntő többségük aktívan fel­lépett a forradalmárokkal illetve azok ro­koni és baráti köre, valamint a forrada­lommal szimpatizálókkal szemben. Az elmúlt tíz év alatt egyetlenegy kar­­hatalmista nem akadt, aki bocsánatot kért volna az áldozatoktól, hozzátartozóiktól vagy a magyar néptől! Olyan személy sem található, aki megnevezte volna a gyilkosságokban és kínzásokban részt­vevő személyeket. Mindezek a tények azt igazolják, hogy az egykori erőszakszer­vezet tagjai közül még azok is cinkossá­got vállalnak a bűnösökkel, akiknek a ke­zéhez nem tapad vér. Ma már közismert tény, hogy a kar­­hatalmisták több száz embert lőttek agyon, több tízezret tartóztattak le, soku­kat megverték, és halálra kínozták. Min­den indok együtt van tehát arra, hogy ezt a hazaáruló, kollaboráns és szadista szer­vezetet megbélyegezzék. Azokat a személyeket, akik a karha­talom tagjai voltak, el kell távolítani a Ma­gyar Honvédség állományából, beleértve azokat a nyugállományban lévő tiszteket és tábornokokat is, akik a rendszerváltást követően különféle tanácsadói, szakértői vagy bizottsági funkciókban „vészelték” át az elmúlt évtizedet. Talán kevesek előtt ismert, hogy a Hadtudományi Bizottság 18 nagydok­­tora közé 14 egykori pufajkást jelöl­tek és választottak az elmúlt évben! Talán az is elkerülte a HM illetékesei­nek figyelmét, hogy az a Mórocz La­jos ny. vezérezredes ügyködik ma is a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyete­­men(!), aki az 56-os forradalom és sza­badságharc idején (századosként), harckocsiágyúval lőtte az „ellenforra­dalmárok” által emelt barikádokat a Soroksári út környékén, és „jótékony” homály fedi, hogy hány emberélet ki­oltásával biztosította a Hodosán-féle „büntető” alakulat bevonulását Buda­pestre (lásd: Hódosán Imre: Cseléd­könyvtől a tölgyfalombig c. könyvét, Zrínyi Katonai Kiadó, 1984). Nem el­képzelhetetlen, hogy a jövő főtisztjeit vagy katonatudósait a „helységharc” fortélyaira (is) oktatja... Tisztelt Államtitkár Úr! A múlttal szembe kell nézni, és nem lehet megen­gedni, hogy a gyilkosok és verőlegények köpönyeget váltva, még az erkölcsi fele­lőség alól is kibújjanak csupán azért, mert összetartanak és hallgatnak az elkövetett bűneikről. A NATO tagjaként, valamint az Európai Uniós tagságra pályázóként is kötelességünk, hogy egyértelműen elha­tároljuk magunkat a bűnös szervezettől és személyektől. Tisztelettel: Dr. Bokor Imre ny. mérnök ezredes, egyetemi tanár, a hadtudomány doktora A Magyarok Világszövetsége hétvégi el­nökségi üléséről több tájékoztató került nyilvánosságra, köztük félrevezető és va­lótlan állítások is. Az MVSZ belső ügye­inek szándékos kiteregetése a nagy nyil­vánosság előtt már több éve mételyezi a Szövetséget, és sajnos a szervezetben töb­ben a tisztújításra sem a megegyezés szel­lemében készülődnek, hanem lejáratással próbálják félreállítani azokat, akikben veszélyeztetve látják saját céljaik megva­lósulását. A Világszövetség Erdélyi Társaságá­nak az a magatartása, hogy az MVSZ el­nökségi üléséről saját szája íze szerint, fo­lyamatosan információkat szivárogtatott ki, szorosan hozzátartozik ízléstelen kam­pányukhoz, melyet hónapok óta az elnök­jelöltjük mellett folytatnak. Most csupán a személyemmel foglal­kozó állításokra reagálok, mert nagyon ér­zékenyen érint, hogy nevemet összekötöt­ték a főtiszteletű Tempfli József püspök úrnak az etikai bizottság elnöki tisztségé­ről való lemondási szándékával. Tempfli József püspök urat mélysége­sen tisztelem, és sajnálom, hogy a Világ­szövetségben elburjánzott ellentéteket a legjobb akarattal sem tudja megállítani. Most én is megtapasztaltam, hogy a bi­zottság által hozott döntések - az elnök­ség elé tárt javaslatok - valóban megkér­­dőjelezhetők. Tényként közlöm, hogy az elnökség az etikai bizottság javaslatairól (mint­egy 6 megtárgyalt etikai beadványról) nem külön-külön szavazott, hanem egy szavazással utasította el mindegyiket. Köztük az engem érintő beadvánnyal kapcsolatos határozatot, amelyben az etikai bizottság nem a felvetett kérdé­sekre válaszolt. Csörgits József a balatonaligai elnök­ségi ülés után az etikai bizottsághoz for­dult egy köztünk lezajlott - általa provo­kált - heves szóváltás miatt. Az indulatos szavaimért Csörgits Jó­zseftől négyszemközt már elnézést kér­tem, és azt hittem, ezzel az ügy lezá­rult. Csörgits József ugyanis arról biz­tosított, hogy a beadványát visszavonja. Valakinek azonban ahhoz fűződik ér­deke, hogy a nyilvánosság továbbra is foglalkozzon a témával, ezért kénytelen vagyok magam is néhány tényt össze­foglalni: Csörgits József beadványát az etikai bizottsággal egyidőben megkapta a sajtó is - én is először onnan szerez­tem róla tudomást. Az etikai bizottsá­got írásban kértem, vizsgálja ki, hogyan lehetséges, hogy annak a beadványnak a tartalmát, amelyet még én sem kap­tam meg, mint érintett, a Magyar Hír­lapból tudom meg. Noha egyértelmű, hogy az egész ügyet az én lejáratásomra találták ki, az etikai bi­zottságtól azt a választ kaptam, hogy nem tudják kivizsgálni, hogyan kerülnek ki bi­zalmas iratok az etikai bizottság tárgyalási anyagaiból a nyilvánosság elé. Még egyszer szeretném nagyrabecsü­lésemről biztosítani Tempfli József püs­pök urat, ugyanakkor arra kérni, hogy az etikai bizottságban ne engedjen befolyást olyan személyeknek és véleményeknek, amelyek elterelik a figyelmet a valós eti­kai vétségekről. Duray Miklós az MVSZ stratégiai bizottságának elnöke s.k. 2000. április 3-án, Pozsonyban Teljesítetlen hitelügyletek Eddig négy feljelentés érkezett a Buda­pesti Rendőr-főkapitánysághoz a Ma­gyarok Világszövetsége két tisztségvise­lőjének hitelközvetítési ügyében. A fel­jelentők szerint Hilberth Tamás és Beke Imre 100 ezer amerikai dollár letéti összeg és négyezer dollár cégalapítási költség befizetése ellenében nagy ösz­­szegű, alacsony kamatozású kölcsönö­ket ígértek több vállakozónak.- Kezdetben egy pillanatig sem ké­telkedtem az egyesült államokbeli Beke Imre úr szavahihetőségében, hiszen ő a Magyarok Világszövetségének elnök­ségi tagja, Hilberth Tamás pedig, aki az ügyvédjeként mutatkozott be, az MVSZ amerikai Országos Tanácsának a tagja. Bizalmamat az is erősítette, hogy az em­lített két úr otthonosan mozgott a buda­pesti székházukban, ahol egy időben többször találkoztunk - nyilatkozta a Népszabadságnak Pirityi Katalin, a Rév- Komáromhoz közeli Naszvadon tevé­kenykedő, a vetőmagok exportjával, im­portjával és nemesítésükkel foglalkozó Lestra Kft. társtulajdonosa. O az a szlo­vákiai magyar vállalkozó, aki a kedvező hitel elintézését olyannyira biztosra vette, hogy termelőkapacitásának bőví­tésébe kezdett, és Németországból 370 ezer márkát érő csomagolósort ren­­delt.(...) Pirityi Katalin végül visszakapta az átutalt 104 ezer dollárt, azt követően, hogy Beke Imrével közölte, megszellőz­teti a történteket. Ám Beke és Hilberth hallani sem akarnak arról, hogy megfi­zessék a hitelkamatokat, a németországi megrendelések visszamondása miatt ke­letkezett tetemes kiadásokat. Egy másik károsult feljelentő, a bmói Vlastimil Boudny okleveles mér­nök, levélben fordult Csoóri Sándorhoz. Felhívta az MVSZ-elnök figyelmét „arra a két személyre, akik az MVSZ nevét felhasználva neki és másoknak is, ma­gyar forintban számolva, több százmil­lió forint kárt okoztak”. Rámutatott, hogy Beke és Hilberth „csalárd céljaikra felhasználták a Ma­gyarok Világszövetségét is”. Vlastimil Boudny az MVSZ Benczúr utcai szék­házában adott át 4000 dollárt a cégre­gisztrációra. A férfi azonban a mai na­pig nem kapta meg az amerikai cég megalapítását igazoló iratokat. Vállalko­zását a kilátásba helyezett hitel elmara­dása miatt egymillió-négyezer dollár kár érte. (Népszabadság ) Sajtóközlemény A Magyarok Világszövetsége kárpát-me­dencei elnöke, Dobos László a gazdálko­dással kapcsolatos tisztázatlan kérdések miatt a felügyelő bizottsághoz fordult. Többek között annak az eljárásnak a ki­vizsgálását kérte, hogy Patrubány Miklós elnökhelyettes az önállóan gazdálkodó ré­gió gazdasági ügyeibe többször a költség­keret-felelős régióelnök tudta nélkül be­avatkozott. A felügyelő bizottság március 31-én a beadványra azt válaszolta, hogy alapszabály-értelmezési hiányosságaiból, a szabályzatok ellentmondásaiból illetve „Elszabadult kampánnyal próbálja a Ma­gyarok Világszövetsége elnöki posztját megszerezni Patrubány Miklós, akit egy héttel korábban MVSZ erdélyi régiója (VET) jelölt e posztra” - hangoztatja Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője a kolozsvári Szabadság című napilap hét­végi számában megjelent írásában. A ne­ves erdélyi közéleti szereplő ízléstelen­nek tartja, hogy Patrubány mostani kam­pánya során „folyton az erkölcsöt emle­geti”, miközben ellenfeleit „az erkölcs­telenség bűnében elmarasztalni” igyek­szik. Kántor elismeri, hogy az MVSZ- nek szüksége van a megújulásra, de úgy véli, hogy ezt „nem ilyen áron, nem ilyen erkölcsi kampánnyal” kell elérni. Az sem olyan nagy baj - teszi hozzá -, ha nem a szabályozatlanságból fakadóak a Dobos László által felvetett kérdések. Magyará­zatként fűzzük hozzá, hogy az MVSZ gazdálkodásának szabályozásáért, az in­tézményrendszer működéséért az alapsza­bályból kifolyólag Patrubány Miklós el­nökhelyettes a felelős. A Világszövetség Erdélyi Társaságának sajtószolgálata az elnökségi ülés napján az MTI-nek kiadott tájékoztatásban valótlan információt kö­zölt, és úgy állította be, mintha a fel­ügyelő bizottság Dobos Lászlót marasz­talta volna el. A Felügyelő Bizottság áp-VET kaparintja meg az MVSZ elnöki posztot - mutatott rá a közíró. A Patru­bány által folytatott gátlástalan kampány a jelek szerint visszatetszést keltett Er­délyben is, ahol még emlékeznek arra, ahogyan 1996 júniusában Patrubány visszautasította az MVSZ-t ért bírálato­kat, s a Csoóri Sándor-féle ismert visszásságok ellenére akkor azt bizony­gatta, hogy az MVSZ pénzügyei rend­ben vannak. Az idén viszont már ennek éppen az ellenkezőjét emlegeti kampá­nya során. Mint kifejtette, a világszövet­ség pénzeit „bolygó alapítványok nyel­ték el”, a Csoóri vezette elnökség pedig dokumentumokat hamisított, és ezáltal „erkölcsi mélypontra süllyedt”. (HTMH tájékoztató) Állandó román sakkban ,A románok 10 évvel ezelőtt is elküldték egy figyelmeztetést, mikor kiverték Sütő András fél szemét, most elküldték a másik figyelmeztetést azzal, hogy részben kiirtot­ták a Tisza élővilágát” - mondta Csurka Ist­ván a MIÉP szekszárdi nagygyűlésén. „Ez a népirtás egyfajta eszköze a háborúviselés új formájának, és ennek megfelelően kell vele szemben fellépni” - folytatta a pártel­nök. „Nyugat-Európa ígér segítséget, de ne­héz elképzelni, hogy kényszeríteni tudják Romániát a szennyezés-sorozat befejezé­sére” - tette hozzá. A MIEP elnöke beszélt arról is, hogy ilyen körülmények között ne­héz komolyan venni azokat az ígéreteket, jóslatokat, hogy 2002-ben vagy 2005-ben befogadja Magyarországot az Európai Unió. „Ha nem történik változás Romániá­val, itt marad a hátunk mögött, itt lesz Er­dély ezekkel a szennyezett folyókkal, s az etnikai konfliktusokkal” - mondta. .Amed­dig Európa nem szánja rá magát, hogy meg­szünteti ezeket a gondokat, addig illúzó a csatlakozás, felesleges dolog beszélni róla” - hangoztatta a MIÉP elnöke. (HTMH tájékoztató) rilis 2-án, amikor értesült a VET sajtóköz­leményéről, levélben tiltakozott a fel­ügyelő bizottsági jelentés meghamisítása ellen. MVSZ Kárpát-medencei Régiója Budapest, 2000. április 3. Kér jük szerzőinket, írásaikhan kerüljék a fölösleges idegen kifejezéseket. rmm NYUGATI Magyars a Ui Hungarians of the West Hongrois d'Occident Publisher/Editor-in-Chief Felelős kiadó/Főszerkesztő: MIKLÓSSI ISTVÁN Published monthly by Kiadja havonta a TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC. P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montreal, QC H3P 3B9, Canada Phone and Fax: (514) 731-4192 Magyarországon forgalmazza: CANADA-TRANSATLANTIC Kiadó, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. Magyarországi szerkesztőség: 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. Tel./Fax: 326-7531 Terjeszti: GONDOS BTV PÜSKI Könyvesház. FEHÉRI.OFIA Könyvesbolt Előfizetési díjak egy évre: Kanada: CA-$35, egyéb országok: US-$35, MAGYARORSZÁG: 1500 Ft Előfizethető a szerkesztőség címére beküldött rózsaszínű postautalványon (Nyugaton: csekk vagy money order montreáli szerkesztőségünk címére) Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jo­gát fenntartjuk. A közölt írások nem fel­tétlenül képviselik a szerkesztőség ál­láspontját. A valódi névvel aláírt cik­kekért a mindenkori cikkírók felelősek.^/ ízléstelen kampány

Next

/
Thumbnails
Contents