Nyugati Magyarság, 1999 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1999-12-01 / 12. szám

4. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 1999. december A Magyarok Világszövetsége Etikai Bizottságának állásfoglalása Az Etikai Bizottság Tökéletesen egyetért Fejér Dénes, a Nyugati Ma­gyarság 17. évfolyam, 9-es számában megjelent „A huszonnegyedik órában” című írása azon megállapításával, hogy a Magyarok Világszö­vetségének meg kell újulnia és meg kell tisztulnia. Zárómondatával még inkább, miszerint eljött a megtisztuláshoz az utolsó óra. Most kérdezzük nagy-nagy szeretettel: vajon ez a cikk ezt a célt szolgálja­­e? Mert a megtisztuláshoz és megújuláshoz mindenek előtt igazsá­gosság és az emberek őszinte kapcsolata kell, amely épít, tisztít, újít, de nem rombol! Az a tény, hogy valakiről minden alapot nélkülözve megállapítjuk, hogy mocsárban van, tőlünk nem azt követeli, hogy még­­inkább benyomjuk abba, hanem tiszta és meggyőző erővel emeljük ki belőle. Az Etikai Bizottság ezen fáradozik minden ügy kapcsán, hiszen min­dezidáig minden javaslatát - és soha nem ítéletét! - teljes egyhangú­sággal hozta. Továbbra is azon fogunk fáradozni, hogy a Magyarok Vi­lágszövetsége ne ilyen cikkek nyomán újuljon és tisztuljon meg, ha­nem az etika ősi keresztény alapjain! Budapest, 1999. november 12. Tisztelettel: Tempfli József elnök, Menczel József Ádámfi György, Halász Péter, Kovács László, Dr.Tóth Albert Erő, erkölcs, nemzettudat Dr. Fej r D nes v laszlevele Magyarok Világszövetsége - 2000 A szövetség megújulásának programja Az Etikai Bizottság megküldte részemre állásfoglalását, amit köszönettel fogadok. Örülök, hogy az EB egyetért megjelent cikkem két megállapításával. Az állás­­foglalás megfogalmazása magán viseli Tempfli József püspök úr szemléletét. Szelíd, szeretetteljes, igazságra és jóra serkentő. Ez kiindulópontnak reménytel­jes. Bár az állásfoglalás szerint az EB a cikket károsnak, rombolónak minősíti. Azon fog az EB fáradozni, hogy ne ilyen cikkek nyomán újuljon és tisztuljon meg az MVSZ, hanem az ősi keresztény etika alapjain. Ilyen ősi, keresztény alapúnak minő­síthető etikai sugallat sokszáz található a Szentírásban, a keresztény ember leg­főbb etikai eligazítójában. Ezek közül egyet idézek: Legyen a te igened igen, és a te nemed nem. Úgy értelmezem ezt a krisztusi tanítást, hogy beszélj egyene­sen, világosan, érthetően, igenelj, helye­selj vagy tagadj, utasíts el. Cikkemben én ezt az etikai elvet követtem, mint ahogy egész életemben. Ebből következik kérdésem: Ha nem ilyen, akkor milyen cikkek, vélemények, igazságok alapján újuljon meg a Magya­rok Világszövetsége? Az ilyen, a prob­lémákat felvető, szókimondó, megoldást követelő és próbáló, az enyémhez ha­sonló szemléletű cikkeket - például Do­bos László cikkeit - valakik az MVSZ- ből mindig az Etikai Bizottság elé vit­ték. A megújulást, a megtisztulást szol­gáló írásokat. És az EB - javaslatként - nem pártfogásba vette Dobos írásait, ha­nem kifogásolta, a szerző elmarasztalá­sát javasolta. Vajon miért? És miért nem kerültek az EB elé Papp László vagy Pat­­rubány Miklós cikkei? Ok nem „ilyen” cikkeket írtak? Csak Dobos vagy netán én írok káros, romboló cikkeket? Én állapítom meg valakiről, hogy a mocsárban van s ahelyett, hogy kihúz­nám, jobban belenyomom? lob mint egy éve nem engem támadtak meg, bolsevik tanítványnak nevezve, anyám szégyenére utalva? Épp egy pedofil miatt, hét ma­gyar kisfiút megrontó, tönkretevő rém miatt, egy hitvány, hulladék emberroncs védelmében? Azt írták, száz év alatt sem tudok annyit tenni a magyarságért, mint ez az ember. Ezt írta az Etikai Bizottság egyik tagjának barátja. Aki engem kívánt az Etikai Bizottság .javaslattevő” pellengérére állítani. Ezt neveztem én mocsár-etikának - és neve­zem ma is. Hogy nem a rágalmazót, nem a bűn szolgálóját idézik az EB elé, ha­nem az igazság kimondóját, a bűnös megnevezőjét. Aki az erkölcsöt akarja szolgálni, az előbb maga legyen erköl­csös, tiszta életű és tiszta ítéletű. Nem kívánok most felidézni sok-sok mindent, amit még el lehet és szükség esetén el is kell mondani. Magam, mint az MVSZ lapjának fő­­szerkesztője soha nem írtam, közöltem semmit a lapban ezekről az ügyekről. Csoóri Sándor elnök úr is mindig azt mondta: Ne vágjunk vissza, ne törődjünk vele, mit mondanak. Ezt vallotta a béke, a szeretet, a megújulás reményében. Az MVSZ belső ellenségei azonban ettől egyre arcátlanabbak, egyre gátlástalanab­bak lettek. Egyre erőszakosabbak. Azt hitték, félünk. Már nem lehetett tovább tűmi a kioktató, lekezelő, mindentudó hangot, a gyarmatosítók hangját. S a pél­dájukon - vagy segítségükkel - felbuz­duló szélhámosok, kalandorok hangját. A követelőzésüket, az arroganciájukat. Milyen cikkek vagy eljárások kelle­nek ezek ellen? Meddig kell tűmi ezt a magatartást? Vagy ha netán tovább tűrjük, tovább tűröm, ha nem írok cik­keket, akkor mit kell tenni? Én szívesen teszek mást is, ha az a tett véget vet a tűrhetetlen állapotnak. Vagy elégedjünk meg azzal, nyugodjunk bele abba, hogy nekik ez a tűrhető állapot? Hogy ők mondhatnak, tehetnek bármit ellenünk, a magyarság ellen, tudomásul kell ven­nünk, nem mondhatunk ellent? Ez a kö­vetendő, ez az etikus magatartás? Amit megírtam a kifogásolt szerepű emberekről, csupán kis hányada annak, amit még meg lehet írni. A szeretetnek, a tűrésnek, a megértésnek nem lehet az a célja, az a határa, hogy hagyjuk ma­gunkat legyőzni, kiszorítani. Magunkat ? Dehát nem is magunkról van szó, hanem azokról, akik az MVSZ- be küldtek, akik miatt szót emelek. Nem tűrhetjük szó nélkül e kis hazában élők érdekeinek semmibevételét. Hogy az MVSZ olyanok szövetségévé váljon, akik csak a magyar adófizetők pénzét akaiják, a magyar kormány által kezelt pénzből fönntartani a Magyarok világ­­szövetségét, fizetni a költségeiket, „utaz­gatásaikat” - mint Cseh Tibor írta. Mert erre megy ki a játék! Hogy ne legyen ma­gyarországi magyar a magyarok világ­­szövetségében. Hogy a magyarországi magyar már ne is számítson magyarnak. Aki a vállán, a hátán, a nyakán viszi ezt az országot. Aki fenntartja. Aki élteti. Aki összeverejtékezi és összekoplalja azokat az irdadan összegű pénzeket, amiket ki­raboltak és kirabolnak ebből az ország­ból a kivonult szovjet hatalom helyébe idetelepedett nemzetközi és az őket ki­szolgáló hazai rablóbandák. Ezért kell hallgatni? Ezt kell szó nél­kül hagyni? Ezért nem kell a hazai ma­gyarság helyzetét látó, azért aggódó ma­gyar a Magyarok Világszövetségében? Magam készséggel hallgatok az Etikai Bizottság olyan tisztelendő és tisztelt tagjára, mint a bizottság elnöke, Tempfli püspök úr. Személyes tapasz­talatom és meggyőződésem, hogy El­nök Úr valóban a keresztényi szeretet alapján oldaná meg a világ dolgait. Aki megüti egyik orcáját, annak odatartaná a másikat is. Ez magasrendűen erköl­csös és tiszteletre méltó magatartás. De ő tudja legjobban, hogy az erdélyi - és a többi elszakított magyarság - már nyolcvan éve gyakorolja ezt a krisztusi tűrést. Nem kédem: „s mire ment vele?” Nem kérdem, de nem tudom nem ezt gondolni. Nem tűrhetjük tovább szótlanul, hogy a magyarokat a maguk világszövetségé­ben ugyanolyan helyzetbe hozzák „ma­gyar testvéreik”, mint az utódállamok so­viniszta martalócai az ott élő magyaro­kat. Hagyjuk eddig fajulni a helyzetet? Ez az etikus magatartás? Mégegyszer köszönöm az Etikai Bizottságnak, hogy legalább két meg­állapításommal egyetért. Örömmel lát­nám, hogy az általam választott meg­­tisztulási és megújulási terápiánál ered­ményesebb eljárásra és magatartásra kapnék támpontot az Etikai Bizottság­tól. Erre várok hét éve. Egy barátom Somogyból üzente Csoóri Sándornak, hogy Koszovóban kérjen po­litikai menedékjogot, ott nagyobb béké­ben élhet, mint a Benczúr utcában. Lehet, igaza van. Mindenesetre itt az idő, hogy kialakítsuk az MVSZ új szer­kezetét. Nemcsak az MVSZ történetének első 60 éve, az újjáalakulás évtizede zá­rult le. A világ 53 országában élő magya­rok szervezetten, egymilliós tagsággal váijuk a magyar államiság 1000. évfor­dulóját, s együtt a művelt világgal - a ke­reszténység 2000. évét. Ez történelmi le­hetőségünk és felelősségünk. Előttünk a közös feladatok, melyeket ha együtt oldunk meg, a közös munka össze fog kovácsolni bennünket az új vi­lágszövetségi szerkezet kialakításában. Megkaptuk a felszólítást: június közepéig az MVSZ minden tagja küldje be javas­latait - hogyan tovább? Milyen legyen a harmadik évezred világszövetsége? 1. A kiemelten közhasznú szervezetté vált MVSZ célkitűzéseit, remélem, a Ma­gyar Országgyűlés által alkotott törvény fogja 2000-ben megerősíteni. 2. Civil szervezet marad és remélhe­tően mindig fog támogatást kapni mun­kájához. Tizedik éve veszek részt MVSZ - ve­zetőként a munkában, s amikor egy új szerkezet létrehozása mellett érvelek - ér­telemszerűen ez nem a régi működés el­marasztalása, hanem egy új helyzet, új le­hetőségeinek feltárására tett kísérlet. Az MVSZ tagok és érdeklődők az Interne­ten, az MVSZ honlapjának hírei között ol­vashatják, hogy a nyugati régió többsége által megfogalmazott Csoóri Sándor el­leni bizalmatlansági indítvány 30 kérdé­sére milyen válaszokat adtam. Az a múltra vonatkozott, most a jövőről van szó. Egy olyan működési vázlatot készítet­tem, mely a legtöbbet bírált területek ra­dikális átalakításával - hatékonyabb MVSZ működést tételez fel a következő években. Az alapelgondolás lényege, hogy: szövetségünk tagja a világon élő minden magyar, ha kéri felvételét. 1. Az MVSZ tagjai, tagszervezetei rendezzék soraikat, s az 53 országban működő magyar egyesületek papíron 1 millió tagjukról végre pontos adatokat kö­zöljenek. Ennek legegyszerűbb, rég bevált módja a tagnyilvántartás. Miután én minden évben befizettem az ezerforintos tagdíjamat, ezt elvárom minden átlagos életszinten élőtől. Aki nem tudná befizetni, annak kérelme lesz a bizonyíték nyilvántartásunk részére. 250 ezer anyaországi tagunk tagdíja nagyobb összeg, mint az éves parlamenti támoga­tás, melyből szervezetünk él. Tagszerve­zeteinknek, társult szervezeteinknek is vannak kiadásai, csakúgy, mint nyugaton és a Kárpát-medencében működő egye­sületeinknek, de az a bizonyos évi 1000 Ft, a megfelelő pénznemekben - nyuga­ton 250 millió, a Kárpát-medencében 500 millió, az anyaországban szintén 250 mil­lió - 1 milliárd forint összeget tesz ki. In­dokolt, hogy ennek nagy része - a Kár­pát-medencében a teljes befolyt összeg - a helyszínen maradjon tagegyesületeink­nél, de az mindenképpen fontos lenne, hogy nyugatról legalább 1$ fejenként, 250 Ft az anyaországból beérkezzen a köz­pontba. Éz félmillió tagunktól 125 millió Ft bevételt jelenthetne. Miután a tagdíj 3/ 4 része a szervezeteknél maradna, ez az arány vállalható lenne, annál is inkább, mert ezt az összeget csak a Kárpát-me­dence legnehezebb helyzetben élő magyar közösségeinek, családjainak segélyezé­sére fordíthatnánk. Ma ennek a pénznek 5-6 %-ával számolhat csak a Világszövet­ség költségvetése. Tagnyilvántartásról be­széltem, s íme, gazdasági gondok orvos­lásáról van szó máris. Lehet, nem leszünk egymilliónyian, de tagjaink pontosan fog­ják tudni, mit vállaltak és nem lesznek fantom szervezetek. Eddig sem vártuk, hogy kizárólag a Parlament által biztosított pénzből éljünk. Nézzék meg a nagy politikai pártok gaz­dálkodását, az MVSZ-é mindegyiknél eredményesebb volt, s az Állami Szám­vevőszék vizsgálatai, csakúgy, mint 3 füg­getlen könyvvizsgáló cégé, nem találtak visszaélést, csak néhány kisebb szabály­talanságot, melyet azonnal helyrehoztak, bár a sajtó egy része hónapokon át tolvajt kiáltozott. Eredményes és becsületes gaz­dálkodásunkat is hatékonyabbá tehetné a rendes tagdíjfizetés. 2. Elképzelésem szerint a megújuló Magyarok Világszövetségében 2000-ben egyetlen tisztségviselő sem vehetne fel munkabért, vagy tiszteletdíjat. A tisztvi­selők számát pedig 25 főben kell maxi­málni. Félállásos munkatársakkal is lehet számolni, és több társadalmi munkást is bevonhatunk az ügyintézésbe. 3. A 3 régió egyenlőségének (és szük­ségességének) alapelvét megőrizve, a kül­döttek számát a jelenlegi 300-ról 210-re (3x70) csökkenteném. A Magyarok Há­zában így mindig elférnének, s nem kel­lene, bérletet fizetve, idegen helyeken gyülésezni. A jelenlegi tisztségviselői lét­számot viszont (elnökség, bizottság) két­szeresére emelném, 90 főre (3x30). Az MVSZ feladatai szerint 6 terüle­ten 3x5 tisztségviselő dolgozhatna. Ma­guk közül vezetőt választanak, s az a hat tisztségviselő az Elnökség tagja. Ha Cso­óri Sándor elnök másképp nem dönt, én őt az MVSZ örökös tiszteletbeli elnöké­nek javaslom felkérni. Az MVSZ korábbi tiszteletbeli vezetői, védnöki testületé, s kitűnő idősebb tagjaink - a létszám azt gondolom nem fontos, de a paritás igen - évente 2-3 alkalommal tanácsadó tes­tületként klubszerűén üléseznek, tanácsa­ikkal segítenek, az egyes munkaterületek­ről, tájékoztatókat hallgatnak meg. Tagja lenne az elnökségnek a Magyar Ifjak Vi­lágfóruma elnöke. A szervezet mai önál­lóságának megőrzését fontosnak tartom, de a 2000. évi választásoknál minél több tagot kell jelölnünk közülük a 3x30 fős vezető testületekbe. Munkaterületek egy új világszövet­ségben: A. Szervezés, ügyvitel, informatika, dokumentáció, a hivatal tevékenysége, mely elsősorban a tagsággal és a leendő tagsággal foglalkozik. B. Stratégiai tervező, elemző, kutató munkacsoport, nevezzük központnak. A kormány, a nemzetközi szervezetek, a külügyi kapcsolatok mellett a hosszú távú tervezés munkáját végzik. C. Gazdasági, pénzügyi Alapítványi Iroda. Kapcsolatai a világ minden részére kiterjedhetnek. D. Jogi és érdekképviseleti, egyházi, egészségügyi érdekvédelmi kérdésekkel is foglalkozó hálózat. Tevékenysége első­sorban a kisebbségi sorban élő magyarok segítését szolgálná. E. Média-Centrum. Az írott és elekt­ronikus sajtó, saját kiadványaink, az MVSZ önmagáról kialakított képének ter­jesztése és a kapcsolattartás lenne a fel­adata. Tevékenysége gyakorlatilag az egész világra kiterjedne. F. Oktatási és kulturális Fórum. Fog­lalkozna az ifj ság, az oktatás, nevelés, a művészetek kérdéseivel, hatásköre szin­tén kiterjedne a világon élő minden ma­gyarra. Az Alapszabály rendelkezései, a köz­hasznúságról szóló törvény kötelezettsé­gei betarthatók, hiszen a munkacsoportok élére választott vezetőket elég 1 évre meg­választani. Ha nem válik be, cserélhető a csoporton belül, akár fölcserélés is elkép­zelhető itt, hogy három-négy vezető is bi­zonyíthasson. A hivatalvezető (főtitkár) értelem­szerűen az A-val jelzett területen tevé­kenykedne, 10 munkatárssal. A többi munkaközösségben 3-3 alkalmazott ele­gendő lenne. A felügyelőbizottság, etikai bizottság, szabályzatfelügyelő bizottság is végez­hetné a munkáját, de valamelyik szakte­rületre delegált tisztségviselőként segít­hetné az érdemi munkát is. A munkaterületeken aztán ki-ki ké­pességeit megmutatva dolgozhat, s a kö­zös munkában ma talán szembenálló, vi­tázó felek fognak összebarátkozni. Ne­gyedévente 3-4 napot közös munkával tölthetnek (így tudnak az Észak- és Dél- Amerikából, Ausztráliából is küldött ve­zetők résztvenni a munkában, s közben is ki-ki egyéni lehetőségei szerint dolgoz­hat. Megszűnik az ügyrendi kérdések so­kasága, és az a kényszer, hogy mérnök vagy bölcsész végzettségű emberek jog­tudornak álcázzák magukat, amatőr kül­ügyi stratéga szerepkörében közgazdász vagy orvos szenvedjen. Szakszerűbbé és áttekinthetőbbé válik ezáltal az MVSZ ál­talános tevékenysége. Amit én külön fon­tosnak tartok: ha az egyik területen elakad a munka, az nem fogja megbénítani az egész szervezetet. Nem lesz mentség senki számára, ha vállalt feladatait nem teljesíti és a csúcsvezetők is nyugodtan, indulatok nélkül tekinthetik át havonta a munkacsoportok helyzetét. Csoóri Sándor jelenléte biztosítaná azt az emelkedettsé­get, melynek szükségességét az őt legtöb­bet bírálók sem vitatták soha. A területek önállósága az MVSZ operativitását biz­tosítaná. Mi legyen a régió-elnökökkel, akik­nek az alapszabály feladatokat és lehető­ségeket biztosít? Semmi akadálya, hogy szakmájuk jeleseként ott legyenek a 6x15 tisztségviselő egyikeként, ahol szükség van rájuk, s emellett területük gondozói legyenek, csakúgy, mint Országos Ta­nács-elnökök, vagy az MVSZ társult szer­vezeteinek vezetői. Összegezve: az új szerkezet a köz­hasznú szervezettől elvárható módon, je­lentős fiatalítást feltételezve, idős tagja­inkat megbecsülve, biztosítva tanácsadói jelenlétüket és az MVSZ-hez való kötő­désüket, eredményesen dolgozhat. Csoóri Sándor elnöksége alatt nem­csak egy író-gondolkodó álmait ismertük meg, aki egy szellemi-lelki égbolt egy­sége alá hívta a világban szétszórtan élő magyarokat. Ő a gyakorlatban felépítette a világszervezethez méltó, azt működtető rendszert. Pénzügyi, gazdasági háttérrel, jogi megalapozottsággal - ma a legna­gyobb magyar civil szervezetet irányítja. Hogy voltak, akiknek ez nem tetszett 1992-ben, 1993-ban, 1996-ban, 1999- ben? Világszerte ez az első számú veze­tők sorsa. Egy új Világszövetség épül a mai ala­pokra, s ennek idegrendszere már az az informatikai lánc lesz, mely Temesvártól, Székelyudvarhelyen át Torontóig ma is jól működik. És csak olyan munkatársai le­hetnek ennek az új Világszövetségi Hiva­talnak, akik íróasztaluk mellé ülve, szá­mítógépüket is bekapcsolják, hogy egy óra múlva a világ legfrissebb híreit, a ma­gyar szervezetek által küldött legújabb adatokat a döntéshozók asztalára tudják tenni. Ebben a Hivatalban fél óránál to­vább egyetlen bejelentett MVSZ-vendég sem várakozhat, és egy héten belül min­den levélre válasz megy a szolgáló irodá­ban. Ezután is lesznek lehallgató készü­lékek irodáinkban (legutóbb 1999. janu­árjában szerelték le ezeket a MÁTÁV szakemberei), mert ne felejtsük: mostoha égöveken düh, álnokság, elkeseredett ma­kacsság nő. Látjuk, mi történik körülöt­tünk a világban és mi is görcsössé válunk igazságkeresésünkben. Kell, hogy jöjje­nek azok az évek, amikor klubunkban, könyvtárunkban kényelmesen hátradőlve vitatunk meg egy bonyolultabb történet­filozófiai elemzést. Nem a ,Jd kit győz le” lesz a fő kérdés. Jogi és etikai szempon­tokat össze tudunk békíteni, és nem lesz­nek külön kis igazságaink. Egyáltalán: nyilatkozatok helyett csak a cselekedetek fognak számítani. És akkor értjük meg Németh Lászlót: az erény kényes növény, csak mérsékelt égaljon nő... Egy mozaikcserepeire töredezett nem­zet másokért évtizedek óta dolgozó leg­jobbjai, együtt azokkal a fiatalokkal, akik a családalapítás, a létkérdés gondjai mel­lett vállalják a magyarság szolgálatát, megérdemlik azt az élményt, hogy kéz­fogásukkal mindenki számára láthatóan megújuljon a Magyarok Világszövetsége. Szíjártó István Az általam javasolt szervezeti fölépí­tés: Elnökség: 13 fő, 1. elnök; 2. alelnök; 3. nyugati régió elnök; 4. Kárpát-meden­cei régió elnök; 5. anyaországi elnök; 6. szervező nyilvántartó informatikai doku­mentációs ügyviteli hivatal, 3x5 tisztség­­viselő és 10 tisztviselő irányítja (egyéni és szervezeti tagság és 15 millió magyar felé kapcsolat); 7. stratégiai tervező elemző központ, 3x5 tisztségviselő és 3 tisztviselő (kormány és külföld felé kap­csolat); 8. gazdasági, pénzügyi, alapítvá­nyi iroda, 3x5 tisztségviselő és 3 tisztvi­selő (Pax P. Kft., Segélyszolgálat Alapít­vány); 9. oktatási és kulturális fórum, 3x5 tisztségviselő és 3 tisztviselő (képző és iparművészet, zene és táncművészet, Szent László Akadémia, Balaton Akadémia, Magyar Ház); 10. jogi, egyházi, egészségügyi érdekképv­iseleti hálózat, 3x5 tisztségviselő és 3 tisztviselő (magyar egészségügyi társ., alkotmányossági műhely, egyházi kap­csolatok; 11. média centrum, 3x5 tiszt­ségviselő és 3 tisztviselő; 12. tisztelet­beli tagjaink, védnökeink, MVSZ-díja­­saink klubja, örökös tiszteletbeli elnök (állandó meghívottak: főtitkár, Pax P. Kft. ügyvezető igazgató, Magyar Ház igazgatója); 13. Magyar Ifjak Világfó­ruma, (MIV) elnök. Megjegyzés: Régiónként 5 küldött minden munkacsoportban = 90 tisztség­­viselő. A 15 fős munkacsoport maga vá­lasztja meg vezetőjét (minden régió 2 munkacsoportot vezet). 25 tisztviselő lesz. Fizetések bruttó: A 150-180e Ft/hó, B 100-120e Ft/hó, C 70- 90e Ft/hó A 6 munkaterület vezetőjét és helyet­tesét a 15 fős (3x5) munkacsoport vá­lasztja 1-2-3-4 évre. Áz érdemi munka a szakmai csopor­tokban folyik. A 90 küldöttből választják az elnököt, régióelnököket illetve a bizottságok tag­jait is - tehát minden MVSZ vezető kö­tődik egy szakterülethez! A régiók szerepe a delegálás illetve vezetők választása az egyes munkaterü­letekre. A Felügyelő és Etikai Bizottságok tagjai benne vannak a 90 főben. A főtitkár-hivatalvezető értelem­szerűen az A-ban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents