Nyugati Magyarság, 1999 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1999-12-01 / 12. szám
4. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 1999. december A Magyarok Világszövetsége Etikai Bizottságának állásfoglalása Az Etikai Bizottság Tökéletesen egyetért Fejér Dénes, a Nyugati Magyarság 17. évfolyam, 9-es számában megjelent „A huszonnegyedik órában” című írása azon megállapításával, hogy a Magyarok Világszövetségének meg kell újulnia és meg kell tisztulnia. Zárómondatával még inkább, miszerint eljött a megtisztuláshoz az utolsó óra. Most kérdezzük nagy-nagy szeretettel: vajon ez a cikk ezt a célt szolgáljae? Mert a megtisztuláshoz és megújuláshoz mindenek előtt igazságosság és az emberek őszinte kapcsolata kell, amely épít, tisztít, újít, de nem rombol! Az a tény, hogy valakiről minden alapot nélkülözve megállapítjuk, hogy mocsárban van, tőlünk nem azt követeli, hogy méginkább benyomjuk abba, hanem tiszta és meggyőző erővel emeljük ki belőle. Az Etikai Bizottság ezen fáradozik minden ügy kapcsán, hiszen mindezidáig minden javaslatát - és soha nem ítéletét! - teljes egyhangúsággal hozta. Továbbra is azon fogunk fáradozni, hogy a Magyarok Világszövetsége ne ilyen cikkek nyomán újuljon és tisztuljon meg, hanem az etika ősi keresztény alapjain! Budapest, 1999. november 12. Tisztelettel: Tempfli József elnök, Menczel József Ádámfi György, Halász Péter, Kovács László, Dr.Tóth Albert Erő, erkölcs, nemzettudat Dr. Fej r D nes v laszlevele Magyarok Világszövetsége - 2000 A szövetség megújulásának programja Az Etikai Bizottság megküldte részemre állásfoglalását, amit köszönettel fogadok. Örülök, hogy az EB egyetért megjelent cikkem két megállapításával. Az állásfoglalás megfogalmazása magán viseli Tempfli József püspök úr szemléletét. Szelíd, szeretetteljes, igazságra és jóra serkentő. Ez kiindulópontnak reményteljes. Bár az állásfoglalás szerint az EB a cikket károsnak, rombolónak minősíti. Azon fog az EB fáradozni, hogy ne ilyen cikkek nyomán újuljon és tisztuljon meg az MVSZ, hanem az ősi keresztény etika alapjain. Ilyen ősi, keresztény alapúnak minősíthető etikai sugallat sokszáz található a Szentírásban, a keresztény ember legfőbb etikai eligazítójában. Ezek közül egyet idézek: Legyen a te igened igen, és a te nemed nem. Úgy értelmezem ezt a krisztusi tanítást, hogy beszélj egyenesen, világosan, érthetően, igenelj, helyeselj vagy tagadj, utasíts el. Cikkemben én ezt az etikai elvet követtem, mint ahogy egész életemben. Ebből következik kérdésem: Ha nem ilyen, akkor milyen cikkek, vélemények, igazságok alapján újuljon meg a Magyarok Világszövetsége? Az ilyen, a problémákat felvető, szókimondó, megoldást követelő és próbáló, az enyémhez hasonló szemléletű cikkeket - például Dobos László cikkeit - valakik az MVSZ- ből mindig az Etikai Bizottság elé vitték. A megújulást, a megtisztulást szolgáló írásokat. És az EB - javaslatként - nem pártfogásba vette Dobos írásait, hanem kifogásolta, a szerző elmarasztalását javasolta. Vajon miért? És miért nem kerültek az EB elé Papp László vagy Patrubány Miklós cikkei? Ok nem „ilyen” cikkeket írtak? Csak Dobos vagy netán én írok káros, romboló cikkeket? Én állapítom meg valakiről, hogy a mocsárban van s ahelyett, hogy kihúznám, jobban belenyomom? lob mint egy éve nem engem támadtak meg, bolsevik tanítványnak nevezve, anyám szégyenére utalva? Épp egy pedofil miatt, hét magyar kisfiút megrontó, tönkretevő rém miatt, egy hitvány, hulladék emberroncs védelmében? Azt írták, száz év alatt sem tudok annyit tenni a magyarságért, mint ez az ember. Ezt írta az Etikai Bizottság egyik tagjának barátja. Aki engem kívánt az Etikai Bizottság .javaslattevő” pellengérére állítani. Ezt neveztem én mocsár-etikának - és nevezem ma is. Hogy nem a rágalmazót, nem a bűn szolgálóját idézik az EB elé, hanem az igazság kimondóját, a bűnös megnevezőjét. Aki az erkölcsöt akarja szolgálni, az előbb maga legyen erkölcsös, tiszta életű és tiszta ítéletű. Nem kívánok most felidézni sok-sok mindent, amit még el lehet és szükség esetén el is kell mondani. Magam, mint az MVSZ lapjának főszerkesztője soha nem írtam, közöltem semmit a lapban ezekről az ügyekről. Csoóri Sándor elnök úr is mindig azt mondta: Ne vágjunk vissza, ne törődjünk vele, mit mondanak. Ezt vallotta a béke, a szeretet, a megújulás reményében. Az MVSZ belső ellenségei azonban ettől egyre arcátlanabbak, egyre gátlástalanabbak lettek. Egyre erőszakosabbak. Azt hitték, félünk. Már nem lehetett tovább tűmi a kioktató, lekezelő, mindentudó hangot, a gyarmatosítók hangját. S a példájukon - vagy segítségükkel - felbuzduló szélhámosok, kalandorok hangját. A követelőzésüket, az arroganciájukat. Milyen cikkek vagy eljárások kellenek ezek ellen? Meddig kell tűmi ezt a magatartást? Vagy ha netán tovább tűrjük, tovább tűröm, ha nem írok cikkeket, akkor mit kell tenni? Én szívesen teszek mást is, ha az a tett véget vet a tűrhetetlen állapotnak. Vagy elégedjünk meg azzal, nyugodjunk bele abba, hogy nekik ez a tűrhető állapot? Hogy ők mondhatnak, tehetnek bármit ellenünk, a magyarság ellen, tudomásul kell vennünk, nem mondhatunk ellent? Ez a követendő, ez az etikus magatartás? Amit megírtam a kifogásolt szerepű emberekről, csupán kis hányada annak, amit még meg lehet írni. A szeretetnek, a tűrésnek, a megértésnek nem lehet az a célja, az a határa, hogy hagyjuk magunkat legyőzni, kiszorítani. Magunkat ? Dehát nem is magunkról van szó, hanem azokról, akik az MVSZ- be küldtek, akik miatt szót emelek. Nem tűrhetjük szó nélkül e kis hazában élők érdekeinek semmibevételét. Hogy az MVSZ olyanok szövetségévé váljon, akik csak a magyar adófizetők pénzét akaiják, a magyar kormány által kezelt pénzből fönntartani a Magyarok világszövetségét, fizetni a költségeiket, „utazgatásaikat” - mint Cseh Tibor írta. Mert erre megy ki a játék! Hogy ne legyen magyarországi magyar a magyarok világszövetségében. Hogy a magyarországi magyar már ne is számítson magyarnak. Aki a vállán, a hátán, a nyakán viszi ezt az országot. Aki fenntartja. Aki élteti. Aki összeverejtékezi és összekoplalja azokat az irdadan összegű pénzeket, amiket kiraboltak és kirabolnak ebből az országból a kivonult szovjet hatalom helyébe idetelepedett nemzetközi és az őket kiszolgáló hazai rablóbandák. Ezért kell hallgatni? Ezt kell szó nélkül hagyni? Ezért nem kell a hazai magyarság helyzetét látó, azért aggódó magyar a Magyarok Világszövetségében? Magam készséggel hallgatok az Etikai Bizottság olyan tisztelendő és tisztelt tagjára, mint a bizottság elnöke, Tempfli püspök úr. Személyes tapasztalatom és meggyőződésem, hogy Elnök Úr valóban a keresztényi szeretet alapján oldaná meg a világ dolgait. Aki megüti egyik orcáját, annak odatartaná a másikat is. Ez magasrendűen erkölcsös és tiszteletre méltó magatartás. De ő tudja legjobban, hogy az erdélyi - és a többi elszakított magyarság - már nyolcvan éve gyakorolja ezt a krisztusi tűrést. Nem kédem: „s mire ment vele?” Nem kérdem, de nem tudom nem ezt gondolni. Nem tűrhetjük tovább szótlanul, hogy a magyarokat a maguk világszövetségében ugyanolyan helyzetbe hozzák „magyar testvéreik”, mint az utódállamok soviniszta martalócai az ott élő magyarokat. Hagyjuk eddig fajulni a helyzetet? Ez az etikus magatartás? Mégegyszer köszönöm az Etikai Bizottságnak, hogy legalább két megállapításommal egyetért. Örömmel látnám, hogy az általam választott megtisztulási és megújulási terápiánál eredményesebb eljárásra és magatartásra kapnék támpontot az Etikai Bizottságtól. Erre várok hét éve. Egy barátom Somogyból üzente Csoóri Sándornak, hogy Koszovóban kérjen politikai menedékjogot, ott nagyobb békében élhet, mint a Benczúr utcában. Lehet, igaza van. Mindenesetre itt az idő, hogy kialakítsuk az MVSZ új szerkezetét. Nemcsak az MVSZ történetének első 60 éve, az újjáalakulás évtizede zárult le. A világ 53 országában élő magyarok szervezetten, egymilliós tagsággal váijuk a magyar államiság 1000. évfordulóját, s együtt a művelt világgal - a kereszténység 2000. évét. Ez történelmi lehetőségünk és felelősségünk. Előttünk a közös feladatok, melyeket ha együtt oldunk meg, a közös munka össze fog kovácsolni bennünket az új világszövetségi szerkezet kialakításában. Megkaptuk a felszólítást: június közepéig az MVSZ minden tagja küldje be javaslatait - hogyan tovább? Milyen legyen a harmadik évezred világszövetsége? 1. A kiemelten közhasznú szervezetté vált MVSZ célkitűzéseit, remélem, a Magyar Országgyűlés által alkotott törvény fogja 2000-ben megerősíteni. 2. Civil szervezet marad és remélhetően mindig fog támogatást kapni munkájához. Tizedik éve veszek részt MVSZ - vezetőként a munkában, s amikor egy új szerkezet létrehozása mellett érvelek - értelemszerűen ez nem a régi működés elmarasztalása, hanem egy új helyzet, új lehetőségeinek feltárására tett kísérlet. Az MVSZ tagok és érdeklődők az Interneten, az MVSZ honlapjának hírei között olvashatják, hogy a nyugati régió többsége által megfogalmazott Csoóri Sándor elleni bizalmatlansági indítvány 30 kérdésére milyen válaszokat adtam. Az a múltra vonatkozott, most a jövőről van szó. Egy olyan működési vázlatot készítettem, mely a legtöbbet bírált területek radikális átalakításával - hatékonyabb MVSZ működést tételez fel a következő években. Az alapelgondolás lényege, hogy: szövetségünk tagja a világon élő minden magyar, ha kéri felvételét. 1. Az MVSZ tagjai, tagszervezetei rendezzék soraikat, s az 53 országban működő magyar egyesületek papíron 1 millió tagjukról végre pontos adatokat közöljenek. Ennek legegyszerűbb, rég bevált módja a tagnyilvántartás. Miután én minden évben befizettem az ezerforintos tagdíjamat, ezt elvárom minden átlagos életszinten élőtől. Aki nem tudná befizetni, annak kérelme lesz a bizonyíték nyilvántartásunk részére. 250 ezer anyaországi tagunk tagdíja nagyobb összeg, mint az éves parlamenti támogatás, melyből szervezetünk él. Tagszervezeteinknek, társult szervezeteinknek is vannak kiadásai, csakúgy, mint nyugaton és a Kárpát-medencében működő egyesületeinknek, de az a bizonyos évi 1000 Ft, a megfelelő pénznemekben - nyugaton 250 millió, a Kárpát-medencében 500 millió, az anyaországban szintén 250 millió - 1 milliárd forint összeget tesz ki. Indokolt, hogy ennek nagy része - a Kárpát-medencében a teljes befolyt összeg - a helyszínen maradjon tagegyesületeinknél, de az mindenképpen fontos lenne, hogy nyugatról legalább 1$ fejenként, 250 Ft az anyaországból beérkezzen a központba. Éz félmillió tagunktól 125 millió Ft bevételt jelenthetne. Miután a tagdíj 3/ 4 része a szervezeteknél maradna, ez az arány vállalható lenne, annál is inkább, mert ezt az összeget csak a Kárpát-medence legnehezebb helyzetben élő magyar közösségeinek, családjainak segélyezésére fordíthatnánk. Ma ennek a pénznek 5-6 %-ával számolhat csak a Világszövetség költségvetése. Tagnyilvántartásról beszéltem, s íme, gazdasági gondok orvoslásáról van szó máris. Lehet, nem leszünk egymilliónyian, de tagjaink pontosan fogják tudni, mit vállaltak és nem lesznek fantom szervezetek. Eddig sem vártuk, hogy kizárólag a Parlament által biztosított pénzből éljünk. Nézzék meg a nagy politikai pártok gazdálkodását, az MVSZ-é mindegyiknél eredményesebb volt, s az Állami Számvevőszék vizsgálatai, csakúgy, mint 3 független könyvvizsgáló cégé, nem találtak visszaélést, csak néhány kisebb szabálytalanságot, melyet azonnal helyrehoztak, bár a sajtó egy része hónapokon át tolvajt kiáltozott. Eredményes és becsületes gazdálkodásunkat is hatékonyabbá tehetné a rendes tagdíjfizetés. 2. Elképzelésem szerint a megújuló Magyarok Világszövetségében 2000-ben egyetlen tisztségviselő sem vehetne fel munkabért, vagy tiszteletdíjat. A tisztviselők számát pedig 25 főben kell maximálni. Félállásos munkatársakkal is lehet számolni, és több társadalmi munkást is bevonhatunk az ügyintézésbe. 3. A 3 régió egyenlőségének (és szükségességének) alapelvét megőrizve, a küldöttek számát a jelenlegi 300-ról 210-re (3x70) csökkenteném. A Magyarok Házában így mindig elférnének, s nem kellene, bérletet fizetve, idegen helyeken gyülésezni. A jelenlegi tisztségviselői létszámot viszont (elnökség, bizottság) kétszeresére emelném, 90 főre (3x30). Az MVSZ feladatai szerint 6 területen 3x5 tisztségviselő dolgozhatna. Maguk közül vezetőt választanak, s az a hat tisztségviselő az Elnökség tagja. Ha Csoóri Sándor elnök másképp nem dönt, én őt az MVSZ örökös tiszteletbeli elnökének javaslom felkérni. Az MVSZ korábbi tiszteletbeli vezetői, védnöki testületé, s kitűnő idősebb tagjaink - a létszám azt gondolom nem fontos, de a paritás igen - évente 2-3 alkalommal tanácsadó testületként klubszerűén üléseznek, tanácsaikkal segítenek, az egyes munkaterületekről, tájékoztatókat hallgatnak meg. Tagja lenne az elnökségnek a Magyar Ifjak Világfóruma elnöke. A szervezet mai önállóságának megőrzését fontosnak tartom, de a 2000. évi választásoknál minél több tagot kell jelölnünk közülük a 3x30 fős vezető testületekbe. Munkaterületek egy új világszövetségben: A. Szervezés, ügyvitel, informatika, dokumentáció, a hivatal tevékenysége, mely elsősorban a tagsággal és a leendő tagsággal foglalkozik. B. Stratégiai tervező, elemző, kutató munkacsoport, nevezzük központnak. A kormány, a nemzetközi szervezetek, a külügyi kapcsolatok mellett a hosszú távú tervezés munkáját végzik. C. Gazdasági, pénzügyi Alapítványi Iroda. Kapcsolatai a világ minden részére kiterjedhetnek. D. Jogi és érdekképviseleti, egyházi, egészségügyi érdekvédelmi kérdésekkel is foglalkozó hálózat. Tevékenysége elsősorban a kisebbségi sorban élő magyarok segítését szolgálná. E. Média-Centrum. Az írott és elektronikus sajtó, saját kiadványaink, az MVSZ önmagáról kialakított képének terjesztése és a kapcsolattartás lenne a feladata. Tevékenysége gyakorlatilag az egész világra kiterjedne. F. Oktatási és kulturális Fórum. Foglalkozna az ifj ság, az oktatás, nevelés, a művészetek kérdéseivel, hatásköre szintén kiterjedne a világon élő minden magyarra. Az Alapszabály rendelkezései, a közhasznúságról szóló törvény kötelezettségei betarthatók, hiszen a munkacsoportok élére választott vezetőket elég 1 évre megválasztani. Ha nem válik be, cserélhető a csoporton belül, akár fölcserélés is elképzelhető itt, hogy három-négy vezető is bizonyíthasson. A hivatalvezető (főtitkár) értelemszerűen az A-val jelzett területen tevékenykedne, 10 munkatárssal. A többi munkaközösségben 3-3 alkalmazott elegendő lenne. A felügyelőbizottság, etikai bizottság, szabályzatfelügyelő bizottság is végezhetné a munkáját, de valamelyik szakterületre delegált tisztségviselőként segíthetné az érdemi munkát is. A munkaterületeken aztán ki-ki képességeit megmutatva dolgozhat, s a közös munkában ma talán szembenálló, vitázó felek fognak összebarátkozni. Negyedévente 3-4 napot közös munkával tölthetnek (így tudnak az Észak- és Dél- Amerikából, Ausztráliából is küldött vezetők résztvenni a munkában, s közben is ki-ki egyéni lehetőségei szerint dolgozhat. Megszűnik az ügyrendi kérdések sokasága, és az a kényszer, hogy mérnök vagy bölcsész végzettségű emberek jogtudornak álcázzák magukat, amatőr külügyi stratéga szerepkörében közgazdász vagy orvos szenvedjen. Szakszerűbbé és áttekinthetőbbé válik ezáltal az MVSZ általános tevékenysége. Amit én külön fontosnak tartok: ha az egyik területen elakad a munka, az nem fogja megbénítani az egész szervezetet. Nem lesz mentség senki számára, ha vállalt feladatait nem teljesíti és a csúcsvezetők is nyugodtan, indulatok nélkül tekinthetik át havonta a munkacsoportok helyzetét. Csoóri Sándor jelenléte biztosítaná azt az emelkedettséget, melynek szükségességét az őt legtöbbet bírálók sem vitatták soha. A területek önállósága az MVSZ operativitását biztosítaná. Mi legyen a régió-elnökökkel, akiknek az alapszabály feladatokat és lehetőségeket biztosít? Semmi akadálya, hogy szakmájuk jeleseként ott legyenek a 6x15 tisztségviselő egyikeként, ahol szükség van rájuk, s emellett területük gondozói legyenek, csakúgy, mint Országos Tanács-elnökök, vagy az MVSZ társult szervezeteinek vezetői. Összegezve: az új szerkezet a közhasznú szervezettől elvárható módon, jelentős fiatalítást feltételezve, idős tagjainkat megbecsülve, biztosítva tanácsadói jelenlétüket és az MVSZ-hez való kötődésüket, eredményesen dolgozhat. Csoóri Sándor elnöksége alatt nemcsak egy író-gondolkodó álmait ismertük meg, aki egy szellemi-lelki égbolt egysége alá hívta a világban szétszórtan élő magyarokat. Ő a gyakorlatban felépítette a világszervezethez méltó, azt működtető rendszert. Pénzügyi, gazdasági háttérrel, jogi megalapozottsággal - ma a legnagyobb magyar civil szervezetet irányítja. Hogy voltak, akiknek ez nem tetszett 1992-ben, 1993-ban, 1996-ban, 1999- ben? Világszerte ez az első számú vezetők sorsa. Egy új Világszövetség épül a mai alapokra, s ennek idegrendszere már az az informatikai lánc lesz, mely Temesvártól, Székelyudvarhelyen át Torontóig ma is jól működik. És csak olyan munkatársai lehetnek ennek az új Világszövetségi Hivatalnak, akik íróasztaluk mellé ülve, számítógépüket is bekapcsolják, hogy egy óra múlva a világ legfrissebb híreit, a magyar szervezetek által küldött legújabb adatokat a döntéshozók asztalára tudják tenni. Ebben a Hivatalban fél óránál tovább egyetlen bejelentett MVSZ-vendég sem várakozhat, és egy héten belül minden levélre válasz megy a szolgáló irodában. Ezután is lesznek lehallgató készülékek irodáinkban (legutóbb 1999. januárjában szerelték le ezeket a MÁTÁV szakemberei), mert ne felejtsük: mostoha égöveken düh, álnokság, elkeseredett makacsság nő. Látjuk, mi történik körülöttünk a világban és mi is görcsössé válunk igazságkeresésünkben. Kell, hogy jöjjenek azok az évek, amikor klubunkban, könyvtárunkban kényelmesen hátradőlve vitatunk meg egy bonyolultabb történetfilozófiai elemzést. Nem a ,Jd kit győz le” lesz a fő kérdés. Jogi és etikai szempontokat össze tudunk békíteni, és nem lesznek külön kis igazságaink. Egyáltalán: nyilatkozatok helyett csak a cselekedetek fognak számítani. És akkor értjük meg Németh Lászlót: az erény kényes növény, csak mérsékelt égaljon nő... Egy mozaikcserepeire töredezett nemzet másokért évtizedek óta dolgozó legjobbjai, együtt azokkal a fiatalokkal, akik a családalapítás, a létkérdés gondjai mellett vállalják a magyarság szolgálatát, megérdemlik azt az élményt, hogy kézfogásukkal mindenki számára láthatóan megújuljon a Magyarok Világszövetsége. Szíjártó István Az általam javasolt szervezeti fölépítés: Elnökség: 13 fő, 1. elnök; 2. alelnök; 3. nyugati régió elnök; 4. Kárpát-medencei régió elnök; 5. anyaországi elnök; 6. szervező nyilvántartó informatikai dokumentációs ügyviteli hivatal, 3x5 tisztségviselő és 10 tisztviselő irányítja (egyéni és szervezeti tagság és 15 millió magyar felé kapcsolat); 7. stratégiai tervező elemző központ, 3x5 tisztségviselő és 3 tisztviselő (kormány és külföld felé kapcsolat); 8. gazdasági, pénzügyi, alapítványi iroda, 3x5 tisztségviselő és 3 tisztviselő (Pax P. Kft., Segélyszolgálat Alapítvány); 9. oktatási és kulturális fórum, 3x5 tisztségviselő és 3 tisztviselő (képző és iparművészet, zene és táncművészet, Szent László Akadémia, Balaton Akadémia, Magyar Ház); 10. jogi, egyházi, egészségügyi érdekképviseleti hálózat, 3x5 tisztségviselő és 3 tisztviselő (magyar egészségügyi társ., alkotmányossági műhely, egyházi kapcsolatok; 11. média centrum, 3x5 tisztségviselő és 3 tisztviselő; 12. tiszteletbeli tagjaink, védnökeink, MVSZ-díjasaink klubja, örökös tiszteletbeli elnök (állandó meghívottak: főtitkár, Pax P. Kft. ügyvezető igazgató, Magyar Ház igazgatója); 13. Magyar Ifjak Világfóruma, (MIV) elnök. Megjegyzés: Régiónként 5 küldött minden munkacsoportban = 90 tisztségviselő. A 15 fős munkacsoport maga választja meg vezetőjét (minden régió 2 munkacsoportot vezet). 25 tisztviselő lesz. Fizetések bruttó: A 150-180e Ft/hó, B 100-120e Ft/hó, C 70- 90e Ft/hó A 6 munkaterület vezetőjét és helyettesét a 15 fős (3x5) munkacsoport választja 1-2-3-4 évre. Áz érdemi munka a szakmai csoportokban folyik. A 90 küldöttből választják az elnököt, régióelnököket illetve a bizottságok tagjait is - tehát minden MVSZ vezető kötődik egy szakterülethez! A régiók szerepe a delegálás illetve vezetők választása az egyes munkaterületekre. A Felügyelő és Etikai Bizottságok tagjai benne vannak a 90 főben. A főtitkár-hivatalvezető értelemszerűen az A-ban.