Nyugati Magyarság, 1999 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1999-09-01 / 9. szám

8. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 1999. szeptember BEKE GYÖRGY Eltemetett temető Földvár neve olyan ismerős székely fü­leknek, mintha a székek valamelyiké­ben lenne. Pedig az Olt bal partján álló település soha nem tartozott a Székely­földhöz, Brassó megye része, száza­dokkal előbb is Brassó-vidék egyik je­lentős községe volt. Történészek sze­rint az avarok építették itt az első föld­várat, a helység neve is innen szárma­zik. Ebben az esetben mégis van kö­zünk nekünk, székely-magyaroknak Földvárhoz, az avar rokonság jogán. Magyar nevét mindenképpen 1211 előtt kapta, a székelyek őrizték meg e nevet, meg a románban él torzított Fel­­dioara alakban, nyilván a magyar hely­ségnév átvétele alapján. Mert százado­kon át szinte kizárólag szászok lakták, II. András magyar király 1222-ben a német lovagrendnek előbb favár, majd kővár építésére adott engedélyt, és a német várépítők Szűz Máriáról Cast­rum Sanctae Mariae-nak keresztelték el. Székelyek az utóbbi időkben tele­pedtek be ide, az Olt túlsó partjáról, fő­ként a téglagyárban adódott munkale­hetőség csábítására; jelenleg 650 kö­rül lehetnek, az 1992-es népszámlálás szerint. Nem is a népessége kapcsolja Föld­várt a székelységhez, hanem a törté­nelme. Hadak útja volt ez mindig, az Olt folyó völgyében, kicsiny síkságon. Csaták sorát vívták itt az idők folya­mán. Jelentősebb történelmi esemény az 1848-as szabadságharc első csatája, pontosabban: a háromszéki önvédelmi küzdelem indulása szintén ide kötődik. 1848. november 29-én itt szólaltak meg először Gábor Áron ágyúi. Két hatfontos bronzágyú, jelentősen hozzá­járultak a császári csapatokon aratott győzelemhez. Földrajzi fekvése tette fontos hely­séggé mindig. Antonescu kormányzata Földvárt találta alkalmasnak arra, hogy itt építse ki egyik hírhedt fogolytábo­rát a második világháborúban. Orosz­szovjet katonákat őriztek a falu szélén létesített táborban, 1944. augusztus 23- ig, Románia átállásáig. Az orosz hadi­foglyok közül 21 itt lelte halálát. De az igazi pokol akkor kezdődött el Föld­váron, mikor az oroszok után üresen maradt barakkokba magyar hadifog­lyokat, kisebb számban németeket, és legfőképpen a Székelyföldről, Szilágy­ságból és más észak-erdélyi vidékek­ről összeszedett civil magyarokat zár­tak. És ami Földváron várt reájuk, kín­zás, betegség, tífusz, halál, azzal a tá­bor , Jdérdemelte”, hogy a korabeli de­mokrata sajtó „haláltábornak” nevezze. Kurkó Gyárfás, a kommunisták irány­vonalát követő Magyar Népi Szövet­ség elnöke 1945. február 17-én ezt a táviratot küldte Bukarestbe, a minisz­terelnök címére: „A román hatóságok Észak-Erdély­­ből igen sok békés magyar lakost le­tartóztattak, hadifogolynak nyilvánítot­tak és jogtalanul elhurcoltak. Ezek az ország különböző táboraiban a legem­bertelenebb bánásmódban részesülnek. Mind a földvári, mind a többi táborok­ban az éhínség és a tífuszjárvány kö­vetkeztében naponta húsz-harmincat temetnek el közülük... E táborban (Földváron) uralkodó állapotok a fasiszta haláltáborokra em­lékeztetnek, nagyobb mértékben, mint a hirhedt munkatáborok. Tervszerű merénylet ez az együttélő népek de­mokratikus összefogása ellen.” Hiába jön uralomra 1945. március 6-án a Groza-kormány, ennek a ható­ságai csak immel-ámmal nyitják meg a fogolytáborok kapuit. Kurkó Gyár­fás 1945. október 14-én kénytelen újabb táviratot küldeni, immár Petru Grozának személyesen: „A földvári hadifogolytáborban még ma is 120 magyar hadifogoly van legsiralmasabb állapotban, kétségbe­ejtő nyomorúságban. A vonatkozó tör­vény alapján a leghatározottabban ké­rem, tegyen lépéseket e tábor sürgős feloszlatása érdekében, egyszersmind a Romániában esetleg még létező ma­gyar hadifogoly táborok feloszlatásá­ról is intézkedjék.” Újabb távirat Petru Grozának 1946. március 9-én: Kurkó tiltakozik, amiért Erdélyben - sorozás és behívó nélkül - magyarok további ezreit hurcolják el munkatáborokba. Éppen e makacs tiltakozások révén Földvár úgy került be az erdélyi ma­gyarság tudatába, mint a demokrácia álarca alatt folytatott magyarüldözés, etnikai tisztogatás, kisebbségi elnyo­más riasztó jelképe. Földváron a helyi - és nemcsak helyi - hatóságok ezt a jelképet akarták szétzúzni és a halál­­tábornak, száz meg száz ártatlan ma­gyar áldozatnak a nyomát is kitörölni a tájból. A tömegsírok helyére tömb­házakat építettek, a tábor helyét „átren­dezték”, a sírokat tilos volt kutatni vagy fényképezni. A cenzúra pedig gondoskodott arról, hogy se újságba, se szépirodalmi alkotásba ne kerülhes­sen be a földvári magyar dráma. Voltak olyan , józan” magyar han­gok, hogy a román hatóságok nem akaiják szítani az ellentéteket, ezért a hallgatás Földvárról, vagy Szárazajtá­­ról, Csíkszentdomokosról és más erdé­lyi helységekről, ahol 1944 őszén a Maniu nevét viselő román gárdisták magyarokat gyilkoltak, fejszével, fegy­verrel. Csakhogy a szilágysági drámá­kat, Ip és Ördögkút falvakat, az 1940 szeptemberében bevonuló honvédség ellen elkövetett merényleteket és meg­torlásaikat évről évre mind nagyobb hévvel idézték - és idézik ma is -, ka­tonai felvonulásokat rendeznek, uszító beszédek hangzanak el, és a második világháború román-magyar viszonya (ezek szerves része volt a Szilágyság Július 19-25. között Tusnádfürdőn tartot­ták meg a tizedik, jubileumi Bálványosi Nyári Szabadegyetemet. A Közép-Eu­­rópa? Kelet-Európa? Balkán? - Regio­­nalizmus és integráció témakör köré cso­portosuló rendezvényt a budapesti Pro Minoritáié, a kolozsvári Jakabffy Elemér és a bukaresti René Radu Policrat alapít­ványok szervezték. A rendezvényre mi­niszterelnökként másodszor j ött el Orbán Viktor. A szabadegyetem - amelyet egy évtizede azok a fiatalok találtak ki, akik ma a Fidesz és az RMDSZ Reformtömö­rülésének meghatározó, fontos állami tisztségeket betöltő személyiségei, mára a román-magyar párbeszéd állandó fóru­mává vált. Tíz év alatt innen jónéhány ké­nyes kifejezés és gondolat került be a romániai köztudatba. A dél-hargitai fenyvesek árnyékában húzódó tábor már évekkel ezelőtt „elköl­tözött” az eredeti helyszínről, Bálvá­nyosról, a könyebben megközelíthető tusnádfürdői Olt-parti kempingbe. Aren­­dezvény neve azonban változatlan, s hogy a „Tusnádfürdőn megrendezett Bálványosi Nyári Szabadegyetem” em­legetése ne keltsen értelmi zavart, kis nyelvi leleménnyel egy új, sajátos meg­nevezés született: Tusványos. A tábor szellemiségére a szókimon­dás, az egyenes beszédjellemző, az, hogy terítékre kerülhetnek a román-magyar viszony úgynevezett tabutémái. Az érdeklődők közismert politiku­sokkal, kulturális személyiségekkel ta­lálkozhatnak, akik előadásokat tartanak, vitázni lehet velük. Vagyis a résztvevők a lehető leghitelesebb forrásból ismerhetik meg álláspontjukat, nem kell tartaniuk a média manipulációjától. A tábor valójá­ban azoknak a fiataloknak szól, akik fele­lősen gondolkodnak jövőjükről, nem kí­vánják elhagyni szülőföldjüket, és évek múltán döntéshozó pozícióba kerülhet­nek. Tusványos sajátos jellegét az úgyne­vezett rövidnadrágos politizálás is meg­határozza. Az itteni képbe valahogy nem illik a máshol megszokott öltönyös, nyakkendős jelenés. A könnyedség mel­lett mégis az a legfontosabb, hogy ez a rendezvény valójában a másként gondol­kodók fóruma, mindenekelőtt a román résztvevők esetében meghatározó ez a kritérium, hiszen azok a politikusok, kul­turális személyiségek vállalják a részvé­telt, akik szemben állnak a nacionaliz­mus ideológiájával, akiket elhangzott ki­jelentéseikért könnyen árulóknak bélye-és Földvár is) úgy jelenik meg a sajtó­ban, televízióban, mintha a „magya­rok” egyöntetűen tömeggyilkos vadál­latok lennének, a „románok” pedig szelíd, ártatlan áldozatok. Nem illenék bele a magyarellenes uszítás „képébe” Földvár, Szárazajta, Csíkszentdomokos, ahol a magyar ál­dozatokat semmivel nem lehetne vá­dolni, befeketíteni. Ezért kellett Földváron a kényszerű magyar temetőt - örökre eltemetni! Csakhogy a halottaknak megvan a ma­guk sorsa, minél jobban tiltják a kegye­letüket, annál makacsabbul visszatér­nek az emlékekben. A szomszédos te­lepülés, Hídvég magyar lakosai elha­tározták, hogy még ebben az 1999-es esztendőben sírkövet állítanak az ártat­lanság, történelmi kiszolgáltatottság magyar hősi halottainak. Az Olt jobb partján álló falu népe 1944/1945 telén és a következő tava­szon is máig emlékezetes testvéri se­gítséget nyújtott a szögesdrótok mögé zártaknak. Élelmiszert vittek át a fo­lyónjuttattak el vagy éppen csempész­tek be a táborba, üzeneteket továbbí­tottak a hozzátartozóknak, Lőrincz Ár­pád református lelkész pedig végtisz­tességet adott az elhaltaknak, hogy ne induljanak pogány módra az örökké­valóság útjára. Most is a hídvégi parókiáról indult el a kezdeményezés: Ungvári Barna gezhet a másságot nem, vagy nehezen toleráló többség, a sajtó. Az idei szabadegyetemet egyébként a román meghívottak egy részének távol­­maradása jellemezte. Ez részben a köze­ledő választási kampánnyal magyaráz­ható, részben pedig azzal, hogy még min­dig „kisebbségben” van a másként gon­dolkodó román elit. Ezt igazolandó, az egyik romániai szélsőséges párt a tábor betiltását követelte, míg egy magyarel­leneségéről ismert bukaresti országos na­pilap „székelyföldi honvéd egységek” veszedelméről cikkezett. Idén a szervezők intézményesítési szándékukat jelentették be, vagyis egy olyan állandó intézményt szeretnének létrehozni, amely a román-magyar kap­csolatok kutatásán túl szakértői szinten elemezné a térségben zaj ló társadalmi je­lenségeket és politikai folyamatokat. Az előadások egy hatalmas katonasá­tor alatt hangzottak el, magyar és román nyelven, azokat szinkrontolmácsok tet­ték követhetővé. Regionális társadalom­építés; nemzeti kultúra, multikulturali­­tás, etnokulturális csere; tulajdonviszo­nyok, az állam szerepe a privatizációban; délkelet európai stabilitási megállapo­dás, íme néhány a szabadegyetem témái közül. Számos vélekedés hangzott el a ro­mán tanügy miniszter által sűrűn használt multikulturális fogalmáról. Kelemen Hunor, a román kulturális tárca államtit­kára szerint a multikulturalitás rengeteg vitát eredményezett, s az 1996-1997- ben, az önálló magyar egyetem kapcsán kezdődött polémia egyetértés hiányában várhatóan folytatódik. Eckstein Kovács Péter, romániai kisebbségügyi miniszter nézetében a multikulturalitás a migráció kérdésével függ össze, a fogalom hétköz­napibb értelmezése pedig arról szól, mi­ként viszonyul egy társadalom a másság­hoz. Pál József, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára az új európai történelmi helyzetről szólva megjegyezte, idejét múlta a kultúrák egy­más elleni kihasználása. Alexandra Cis­­telecan, marosvásárhelyi kritikus úgy vé­lekedett, hogy az erdélyi magyar írókkal ellentétben - akik otthonosak a román irodalomban - román kollégáik nem is­merik a magyar irodalmat, s a magyar egyetem elleni tiltakozás is a kulturális közönyben gyökerezik. Markánsan fo­galmazott Nicolae Manolescu, a romá­niai liberális politikusok kiemelkedő e­­gyénisége. A régiók Európáját szerinte András, a jelenlegi református lelkész kezdte el a gyűjtést egész Erdélyben. Nyilván, nem felekezeti kizárólagos­sággal, hiszen a sírkő egyformán őrzi majd református, katolikus, unitárius és evangélikus áldozatok emlékezetét. Benkő Levente adott hírt először - a Háromszék május 22-i számában - a sírkő készítéséről, az adakozókról és a közömbös elzárkózókról. A most 38 éves krónikás Fogolykönyv címmel összeírta a túlélők emlékeit; szívügye, hogy a szülőföldjén, Erdővidéken me­gesett tömeggyilkosságok hiteles tör­ténetét a jövő is megismerhesse. Hídvégen azután mozdult meg a kegyelet, hogy az 1942 és 1944 között Földváron elhunyt 21 orosz katonának a nevét 21 márványtáblára vésték fel, és külön is állítottak egy emléket, orosz és román felirattal. Igaz, nem földvári vagy bukaresti kezdeményezésből tör­tént mindez, hanem az orosz kulturá­lis és külügyminisztériumok fellépé­sére. Az oroszok tömegsírját vaskerí­téssel vették körül, hogy ezzel is vé­delmezzék a rontásoktól. Megtették a szükséges hivatalos lé­péseket a helyi magyar szervezetek is. Madaras Lázár, a Brassó megyei ta­nács alelnöke a televízió nyilvánossága előtt elmondta, hogy minden szüksé­ges engedélyük megvolt a július 17-i ünnepség megtartására. Láthattuk a té­vében a sírkövet, magyar és román fel­két tényező veszélyezteti: a nacionaliz­mus és a multikulturalitás. Utóbbi régóta nem több kultúrát jelent, a kifejezés na­gyon „gyanús”, mert mint mondta, azt jelenti, hogy az egyén nem érdemek, ha­nem más kritériumok szerint érvényesül. A multikulturalitás nem orvosolja több­ség és kisebbség problémáit, a multikul­turalitás valójában „fordított rassziz­mus”, mert kisebbséget, illetve többséget hoz létre ott, ahol az nem volt. Szerinte a decetralizált Európában egyenlő polgá­rokról kellene beszélni. A záró politikai fórumon Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke úgy véle­kedett, hogy a térségbeli együttműködés sarkköve az etnikai kérdés, majd a ma­gyar modellt - a kárpát-medencei hatá­ron túli magyarság, békés, politikai esz­közökkel próbál helyzetén j avítani - em­legetve kijelentette: a nemzetközi közös­ség segítségére van szükség, annak az ed­digi ajánlások helyett európai érvényű kisebbségi törvényeket kell megfogal­maznia. Orbán Viktor magyar miniszterelnök a térség országainak helyzetét elemezve azt a következtetést vonta le, hogy a volt szovjet befolyású övezetben minden nép odáig jutott el, ameddig képes volt és megérdemelte. Kiemelte: az a kérdés, irattal, mintegy történelmi békítés je­gyében. De az utolsó pillanatban az ünnep­séget betiltották. Hol, hol nem, vala­milyen szinten megtagadták a kegye­letet Földvár ártatlan magyar halottai­­tól. „Magasabb” helyről kellett jönnie a parancsnak, nem a megyétől, hiszen Madaras Lázár, a megyei alelnök is til­takozott. Nagyjából egyidőben történt ez az­zal, hogy a román miniszterelnök Ma­rosvásárhelyen közös aradi román-ma­gyar kegyeleti park létesítését jelentette be. Ebben az aradi parkban állna Zala György Szabadság-szobra, amelyet Trianon után lebontottak és valahol há­nyódik ma is, továbbá a román forra­dalom emlékműve. Idősebb aradiak jól tudják, hogy egyszer még elhangzott egy ilyen ígé­ret, 1956 őszén, a magyar forradalom előtti hetekben. Megjelent a sajtóban is a hír, hogy régi helyére, a város fő­terére állítják vissza az aradi tizenhá­rom vértanú tábornok szobrát. Abban az időben az erdélyi magyarság - és a magyar nemzet - szintén nagyon sok, bíztató ígéretet kapott. Majd a forra­dalom eltiprása után sürgősen szobrot állítottak az aradi térre, a román katona szobrát, hogy senkinek eszébe se jus­son visszahozni ide Zala György mo­numentális alkotását. Közös magyar-román szabadság­park Aradon és a sírkőállítás megtiltása Földváron! Egyszerre. Nem tudja a „fej”, hogy mit tesz a „kéz”? Vagy nem ismeri a „kéz” a „fej” szándékait? Eset­leg jól ismeri mind a kettő? Lehet-e megbékélt lélekkel emlé­kezni Aradon, végképp elfeledve a földvári mártírokat? hogy mi történjék a magyar közösséggel Erdélyben, nem Budapesten, hanem itt válaszolandó meg. A magyar kormány azt támogatja, ami az RMDSZ program­jában szerepel, így az önálló magyar egyetem és az autonómia mellett áll, ugyanakkor az autonómia nem a kérések netovábbja, tette hozzá, hangsúyozva, hogy az általa vezetett kabinetnek lélek­tani hivatása is van, az anyaországnak tartania kell a lelket az erdélyben élő magyarok személyes sorsa ügyében. Tőkés László református püspök szó­vá tette, hogy az egyházi ingatlanok visz­­szaszolgáltatása lassú, Székelyföldön fo­lyik a román ortodox expanzió, a ma­gyarság számára hátrányos magánosítás, asszimilálódnak a csángók. Itt mi barát­kozunk, mondta, de meg kell vizsgál­nunk, mennyire őszinte ez a párbeszéd. Táborzáró beszédében Németh Zsolt, külügyi államtitkár a bálványosi részve­vők előtt álló kihívásokat, a személyre szóló feladatokat említette. Ez alkalomból a politikusok ismétel­ten állást foglaltak amellett, hogy a hatá­ron túli magyarok szülőföldjükön talál­ják meg boldogulásukat, s az otthonma­radás támogatásának fontosságát han­goztatták. Mózes László V &V Fogorvosi rendelő Bp.VII. Damjanich u. 3 I /a.Tel.: 321-6819 Dr. Vág János fogszakorvos Rendel: Hétfő, Szerda 15-18-ig Időpontegyeztetés: 321 -6819 (rendelési időben), 355-8400 (napközben), 356-6354 (esténként) Konzerváló fogászat (tömés, fényrekötős tömés, gyökérkezelés), rögzített és kivehető fogpótlások, ultrahangos főgkőeltávolítás, iontoforézis kezelés, röntgen Ifj. Dr.Vág János fogszakorvos (klinikai orvos) Rendel: Kedd, Csütörtök 16-18-ig Időpontegyeztetés: 321 -6819 (rendelési időben), 3 18-0950, 318-0959 mellék: 5919,5908 (napközben), 466-0289 (esténként) Nagyörlőfogak gyökérkezelése (laterál kondenzációs gyökértömés), csapos fogfelépítés, nagyörlőfogak esztétikus restaurációja, vállasán előkészített koronák nemesfémből Tusványos, a másság fóruma

Next

/
Thumbnails
Contents