Nyugati Magyarság, 1999 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1999-09-01 / 9. szám

6. oldal

Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident

1999. szeptember

(Folytatás az 1. oldalról)

vei később, amikor a Duna Televízió már háromnegyed éve működött, az Egyesült Államokban, az amerikai magyarok ohiói nyári találkozóján, a jelenlévő Duna TV forgatócsoportja és a vendéglátó magyarok füle hallatára azt nyilatkozta, hogy a Duna TV műsora ártalmas az erdélyi magyarság számára, mivel gettóba záijaőket. „Bár-tette hozzá Kántor-én még egyetlen műsorukat sem néztem meg.”

Ez a szöveg, ez a minősítés akkor a magyarországi liberális, Erdély-ellenes média kedvenc szövege volt. És frappánsan megmutatta, kivel fúj egy követ Kántor Lajos, a Korunk kolozsvári főszerkesztője, a mai magyar közvéleménynek is gyakori médiaszereplője.

Az erdélyi küldöttek közül a leghangosabb, legerőszakosabb szereplőknek a romániai elnyomás alatt edződött, összetanult, fegyelmezett csapata máig úgy lép föl a Világszövetség mást akaró, másra törekvő erőivel szemben, mintha a hazai magyarság olyan ellensége lenne, mint az erdélyi román hatalom.

Az erdélyiek közül rendre háttérbe szorulnak az együttműködésre, az empátiára képes és hajlandó küldöttek, vagy akik világszövetségi szerepükkel összeegyeztethetetlennek tartják a társaik között meghonosodott kommandós-stílust, a gátlástalan hatalomratörés számos jegyét és gesztusát. Előttük nincs tekintély, nincs erkölcs, nincs szellem, csak a maguk céljai vannak.

S miközben a gátlástalan „igazság”ra törés folyik, megritkul a Világszövetség levegője. Fenntartás nélkül és az elképzelhető legdurvábban támadnak meg bárkit, aki útjukban áll. Ennek első bemutatóját Patrubány Miklós tartotta Dobos Lászlóval szemben, 1996-os erőszakos megválasztása után. Úgy beszélt Dobossal, mint egy kártevő senkivel, az a Patrubány, aki Dobosnak még csak a nyomába sem léphet. E nemtelen harcmodor kialakításának legnagyobb „eredménye” a Világszövetség degradálódása, a magyar haza érdekének, a nemzet szellemének, közös ihletettségének elvesztése.

A harc motívumai között a hatalomvágy bujkál. Az a törekvés, hogy ne a más célja, befolyása, hatalma valósuljon meg, hanem az övék. E stílus és módszer szorította ki az MVSZ-ből az ő emberei közül a legnagyobbat és legméltóbbat, Sütő Andrást is. S ez a stílus és módszer tesz meg mindent, hogy Csoóri Sándort - ha már az elnökségtől megfosztani nem bírják is - cselekvőképtelenné, lehetetlenné tegyék. Az élcsapatban van Patrubány Miklós, András Imre és Toró T. Tibor.

Gesztus és hovatartozás

Igen jelentős személyiség tett gesztust, amellyel - az MVSZ egyetlen vezető testületével sem egyeztetve - az MVSZ soraiba hívta „zsidó testvéreinket”. Ez igencsak elgondolkodtató. U- gyanis nem tudni, kiket hívott meg. Az MVSZ-be eddig senkitől nem kérdezték, hogy milyen vallású. Az a nem tudom, hány zsidó magyar, aki közöttünk van, szintén nem zsidóként, hanem magyarként csatlakozott. Aki pedig egyéni identitását nem magyarként, hanem zsidóként éli meg, annak a Zsidó Világszövetségben van a helye, nem az MVSZ-ben. A zsidóság nem magyar identitású csoportjának még jókora elszámolnivalója van a magyarsággal szemben. Elég az 1919-es Tanácsköztársaságra és következményeire, az 1945 utáni „népbírósági” ítéletekre és az 1945-1956 közötti időszakra gondolni. És tudni kell, hogy Csoóri Sándor az MVSZ újjáalakulásakor meghívta „zsidó testvéreink” közül azokat, akik máig magyarellenes pártokban játszanak vezető szerepet. Érdekes, egy sem jött el. De eljött a világhírű tudós Teller Ede, aki nem zsidó, hanem magyar identitását bizonyította.

Az erdélyi csapat e „kommandós” csoportjával fokozatosan, de annál szilárdabb szövetségre jutott a Nyugati Régió küldötteinek hasonlóan elszánt és gátlástalan része: az Egyesült Államok New York-i magyarságát tömörítő csoportja. Az, amely kezdettől fogva elérte, hogy az amerikai magyarok sokkal nagyobb létszámú és a nemzethez érzelmileg sokkal jobban kötődő csoportjai kiszoruljanak az M VSZ-ből, illetőleg máig be se kerülhessenek oda. Ma már ezek az emberek a Nyugati Régió vezető gárdáját alkotják és lépésről-lépésre formálják a maguk arculatára és a maguk céljainak kiszolgálására egyrészt az Egyesült Államokból érkező küldötteket, másrészt a más kontinensről, más országokból érkezőket.

Ez a New-York-i csoport adta az

A 24. órában

MVSZ aranyérmét és hatvanezer dollár jutalmat (!!) Soros Györgynek és Tom Lantosnak, a magyarság érdekében tett erőfeszítéseikért! Hogy ezt az elismerést a két úr mivel érdemelte ki, eddigi tetteikből s a következőkből is jól meg lehet ítélni. S talán azt is, kik állnak e csoport hátterében. Hogy mennyire és milyen magyarok azok, akik Sorost és Lantost tartják példaszerű magyarnak...

A NYUGATI SZÉLVERÉS

A nyugati csoport már annyira sem ügyelt a látszatra, mint az erdélyiek. Amikor a Csoóri Sándor elleni „legitim”, azaz látszólag demokratikus merényleteik nem jártak sikerrel, akkor bűnözőket, zsarolható deviánsokat küldtek harcba. Az első ezek közöt az a Kálmán László volt, akit már Amerikában, majd Franciaországban s végül Magyarországon perbefogtak és elítéltek kiskorú fiúkat megrontó, pedofil tetteiért. Ezt az embert küldték - még a magyarországi bűnelkövetés előtt - az MVSZ számvizsgáló bizottságába! Kálmán aztán, a bizottság jelentéstételének ürügyén, a Világszövetség szószékéről támadta meg Csoóri Sándort. A választmányi ülés résztvevői belefojtották a szót Kálmánba és lekergették a szószékről, de ez nem akadályozta meg Kálmán cimboráit, hogy az MVSZ Etikai Bizottságához fordulj anak azok ellen, akik visszautasították Kálmán illetéktelen és minősíthetetlen szereplését.

Kálmán deviáns bűntette ezt követően került nyilvánosságra, a Baranya megyei napilap és a Kriminális TV-műsor révén. De még ezt követően is a végsőkig, mindenféle nyugati liberális szemléletre, emelkedettebb, modernebb erkölcsre és megbocsátó jogrendszerre hivatkozva gátolták meg, hogy ezt a példátlan tettet és helyzetet megvitassa és elítélje az MVSZ belső közvéleménye. Ebben a ,jogi” csűrés-csavarásban, a gyerekeket megrontó ember védelmében Bagi Lajos svájci ügyvéd, a Nyugati Régió akkori vezetője ágált. De amióta Kálmánt elítélték, egy szó el nem hangzott „tévedéseik” beismeréséről.

Kálmán László hasonszőrű, méltó társa Osztroviczky Tibor, az Amerikai Országos Tanács alelnöke. Ő a szívbeteg magyar gyermekeken való segítés látszata alatt követte el szélhámosságait. Azok a magyar orvosok, akik egykoron Osztroviczkyvel jóhiszeműen kapcsolatba kerültek, elmondták, hogy ha kell, bíróság előtt tanúsítják Osztroviczky tetteit, csak azt nem szeretnék, ha nevük nyilvánosan ennek az embernek a nevével együtt jelenne meg.

Osztroviczky engem is az MVSZ Etikai Bizottsága elé idéztetett, amikor a Nyugati Magyarság című lapban megszellőztettem Kálmán László ügyét. Ám amikor Kálmánt már elítélte a Pécsi Városi Bíróság Antal Gábor bíró vezette tanácsa, akkor már kínos lett volna számukra az etikai meghallgatás. Osztroviczky barátja, Menczel József, az Etikai Bizottság alelnöke értesített, hogy a „Bizottság” eláll a meghallgatásomtól, mert „már nem vagyok a Világlap főszerkesztője”. (Amely megbízást máig sem vonta vissza a megbízó Csoóri Sándor!)

Nem tudom, az Etikai Bizottságban Menczel Józsefen kívül ki látta még Osztroviczky nekem írt nyílt levelét, de hogy e mocskolódó levél olvastán nem a levél íróját vonták etikai eljárás alá, haem engem, nagyon elgondolkodtató. Hogy a Bizottság elnöke, Tempfli József nagyváradi római katolikus püspök mögé bújva, mi mindent követhet el az Etikai Bizottságban egy ilyen Menczel József, azt az Osztroviczky-féle levél következményei is bizonyítják.

„Ha te még száz évet élnél, akkor sem tudnád megközelíteni Kálmán László érdemeit” - írja nekem Osztroviczky, s e levelet küldte el az Etikai B izottságnak is. „A hatóságok nem emeltek vádat Kálmán László ellen, de te már rányomtad az ítélet bélyegzőjét... Ez tipikus bolsevik módszer. Tanáraid és főnökeid igazán büszkék lehetnek rád. A leckét jól megtanultad, s fő, hogy nem felejtetted el és számíthatnak rád. Vajon Édesanyád is büszke lenne rád? Vagy megkérdezi, ilyen embernek neveltelek? Hova sülylyedtél?”

Ilyen hangon, ilyen stílusban négy oldalon keresztül. Holott Kálmán bűntettéről már részletesen beszámolt a megyei lap és a TV, már régen folyt a nyomozás és a Baranya megyei rendőrfőkapitány pontos jelentést adott a hét kisfiú ellen elkövetett bűntettről, amelynek ismertetése során mindig kihangsúlyozták, hogy a Magyarok Világszövetsége egyik országos vezetőjéről van szó.

De az én ügyemnél sokkal súlyosabb gondok vannak az Etikai Bizottság munkájában. Érdemes tudni, hogy Csoóri Sándort és Dobos Lászlót, a Kárpát-medencei Régió elnökét is etikai eljárás alá vonták, az MVSZ-t veszélyeztető jelenségek szóvátétele miatt. Azok, akik világszövetségi tevékenységük során tanúbizonyságot tettek, hogy azt sem tudják, mi az erkölcs.

A mondvacsinált vádak, rágalmak sorát oldalakon át lehetne sorolni, amit ez a nyugati csoport évek óta előráncigál Csoóri Sándor ellen. Az elmúlt hét év során például Beke Imrétől lehetett hallani a rágalmakat, aki e csoportnak egyik irányítója.

Ezek közismert ügyek az MVSZ-en belül. „Az Amerikai Tanács hangadói nem népszerűek diverziós tevékenységük miatt az MVSZ központjában és a másik két régióban sem. Állandó jellegű törekvésük az MVSZ elnöke, Csoóri Sándor megbuktatására már kezd unalmassá válni... Az MVSZ Elnökségének a leghatározottabban rendre kell utasítania, illetve felelősségre kell vonnia az A- merikai Tanácsot... E kérdést nem lehet elodázni, mert anarchiába torkollik” - mondta az 1999. j anuári elnökségi ülésen az egyik nyugati - nem amerikai - vezető. A jóhiszemű, jót akaró világszövetségi tag vagy választott küldött csak áll és elképed a rágalmak, a gyűlölködés özönének hallatán, amelyek közül talán a legutóbbi, a közhasznú szervezetté váló átalakulást jóváhagyó közgyűlésen történtek a legjellemzőbbek.

A venezuelai küldött, Kunkelné Fényes Ildikó a nyugati küldöttek külön értekezletén kirohant Csoóri Sándor ellen, hogy a közgyűlés előtt hatvan nappal miért nem küldték ki a küldötteknek a közgyűlés tárgysorozatának írásos anyagát. „Ez a küldöttek semmibevétele!” - minősített az elnökasszony. A közgyűlésen aztán a szövetség Alapszabály-felügyelő Bizottságának elnöke, Szabó Rezső felolvasta az Alapszabály vonatkozó szövegét, amely csak a közgyűlés tárgysorozatának kiküldését írja elő, ami időben meg is történt. Amiért tehát Kunkelné Csoóri Sándor lemondását követelte, „mert alkalmatlan” az MVSZ vezetésére, jogilag teljesen indokolatlan kifogás volt.

Másnap, a közgyűlés megkezdése után a Nyugati Régió küldöttei - néhányuk kivételével - kivonultak a közgyűlésről. Bojkott. Papp László régióelnök bejelenti, hogy a Nyugati Régió óriási többsége lehetetlennek tartja, hogy az MV SZ „ilyen szellemben” működjön tovább. A nyugati küldöttek azt követelték, hogy Csoóri Sándor mondjon le, s ebben az esetben hajlandók továbbra is részt venni a közgyűlésen. Délelőtt 9,50-től délután 3-ig nem is jönnek vissza. Akkor az elnök bejelenti, hogy a nyugati küldöttség delegációt küld a közgyűlésre, amely majd elmondja, miért folyik a bojkott.

A szégyenteljes szerepet Zabolai Csekme Éva svájci, Bagi Lajos svájci és Hilbert Tamás amerikai küldött vállalja. Hilbert remegő hangon felolvassa, miért is akarják Csoóri lemondását. Újra előhozza a négy-öt évvel ezelőtti, régen lejáródon, megcáfolt rágalmakat. Ok itt csak rúgásokat kapnak - egészíti ki Zabolai Csekme az indoklást. Ok „csak rúgást”, akik évi 24 millió forintot vesznek föl utazási költségeik térítésére a magyar adófizetők forintjaiból! Ok, akik hét éve minden mondatukat úgy kezdték, mintha gyarmatosítók lennének, akik a hülye bennszülöttek felvilágosítását és megváltását tűzték ki célul, s akiknek birtokában van a bölcsek köve. Ok, akik csak oktatni, kioktatni tudtak bennünket, nyugati törvényekkel és szokásokkal példálózva, soha tudomásul nem véve, hogy ez in Magyarország, magyar törvényekkel és lehetőségekkel. Ok, akik hangsúlyukkal, utalásaikkal mindenkit kommunista kollaboránsnak tartottak, aki itt maradt Magyarországon, aki nem menekült el a kommunizmus elől.

Zabolai kezdettől fogva minden felszólalását az MVSZ-ben azzal a dicsekvéssel kezdte, hogy ők jövedelmük hány százalékát áldozzák a magyar ügyre. Hogy a mi itthoni jövedelmünk mindössze tíz százaléka az ő svájci jövedelmüknek - soha észre nem vette. Hogy az ittmaradottak fél vagy egész életükkel fizettek ittmaradásukért, azt megérteni képtelen ez a szemlélet.

Csoóri „bűne”, hogy a régiók összefogását nem tudta elérni (amit rendre ők tettek lehetetlenné!), hogy sok funkciót vállal (az MVSZ elnöke és a Hitel főszerkesztője, más funkciója nincs), hogy a főtitkárokkal összeférhetetlen (akik Kincses Elődtől Bakos Istvánig arra törekedtek, hogy Csoórit kiszorítsák az MVSZ tényleges irányításából), hogy körülötte „elfogadhatatlan” személyek vannak (olyanok, akik netán szóvá merték tenni a nyugatiak sok milliós utazási, sok százezres telefonköltségét és azt a megalázó, mindentudó modort, nemegyszer durva ordítozást az ügyintézőkkel, amit nem egy nyugati küldött engedett meg magának!), hogy a csíksomlyói búcsúra nem vonult ki testületileg az elnökség s nem demonstrált a VET, a Világszövetség Erdélyi Társasága mellett (amelynek törvényességét, képviseleti szerepét és módszereit számos tekintélyes, a diktatúrában súlyos börtönbüntetést szenvedett pap kérdőjelezte meg), hogy az 1996-os Világtalálkozón „pénzpocsékolás” folyt (miközben évek óta mondják valóságos kifogásukat, hogy miért nem ez és ez ült a színpadi elnökségben ez és ez helyett), és a többi és a többi - régen megcáfolt, hazug vádak sora.

Erre kellett hát a bojkott öt órája, hogy összetákolják ezt a silány indoksort! S érdekes, az eredeti érvükről, a 60 napos kifogásról már szót sem ejtettek. Mintha el sem hangzott volna. A bojkott miatt mégegyszer össze kellett hívni a közgyűlést, mivel az anyaországi és kárpát-medencei küldötteknek nem volt tovább szálláshely biztosítva, haza kellett menniük s így határozatképtelenné vált a közgyűlés. Hogy ez milyen többletköltséggel járt, s hogy nem egy, közben már hazatelepült nyugati küldött már csak hazautazgatásra veszi föl a súlyos költségeket, azt nem firtatták a nyugatiak.

Holt lap sírásói

A Nyugati Régió vezetőjének, Papp Lászlónak szerepéről annyit még el kell mondani, hogy Papp és Bakos István volt főtitkár közös törekvése és közös sikere volt a Világszövetség havilapjának, a Világlapnak ellehetetlenítése, ami végül a lap, immár két éve tartó „szüneteltetéséhez” vezetett. A Szövetség számára saját orgánum szükségességét mindenki vallja, de a ráfordított összeg egyszerű megvonásával sikerült a lapot elhallgattatni. Bakos a saját nézeteit és szerepét kívánta volna viszontlátni a lapban, ezt saját szerkesztő beépítésével, később az internetre a lap megmásított szövegének feladásával és végül a ráfordítás manipulásával érte el. A lap kiadását rászervezték az ellenérdekelt Pax Pannóniáé vagyonkezelő kft-re, amely szintén mindent megtett, hogy a számára gondot és nem hasznot hozó feladatot lerázza magáról. A lapterjesztést egy dilettáns megbízásával „menedzseltette”, amivel könnyen elérte, hogy az előfizetők rendszertelenül vagy meg se kapják a lapot.

Papp László ezt a neki kedvező folyamatot a lap tartalmának, minőségének érvek nélküli megtámadásával bővítette. Neki „nem tetszik” a lap, ez volt az indoka. De előbb még levezényelt egy folyamatos ellenkampányt Amerikában a lap előfizetői között. Ennek az volt a lényege, hogy a lap évi előfizetési díjául nem 40, hanem csak 20 dollárt fizessenek. Az évi 12 szám, egyenként 82 oldalas, 50 százalékban színesen nyomott lapért! Papp szerint az amerikaiak nem hajlandók megfizetni az évi 40 dollárt (két vacsora árát!), mert az sok nekik. A tájékoztató levelet a díj felére csökkentéséről anélkül küldte szét, hogy az MVSZ Elnöksége jóváhagyta volna.

A kezdeményezést persze más hasonszőrűek is követték. Míg azok, akik ugyanabban az Amerikában teijesztették a lapot, úgy nyilatkoztak: „Nincs bőr az arcomon, hogy a Papp László árközlő levelével azonosuljak. Én továbbra is 40 dollárt szedek”. De ez a szándék természetesen már kevés volt az elnök szándékai ellenében. A Világlap „szünetel” azóta is.

Bakos István, amíg főtitkár volt, kiadott egy ugyanolyan terjedelmű, Magyar Figyelő című lapot, amelynek szerkesztési, postai, nyomdai költségeit elrejtette a főtitkárság költségei között. Saját alkalmazottainak bérköltsége szintén nem terhelte a lapot - így a lap „olcsóbb” lett. És olyan, mint egy közlöny. ízetlen, színtelen, mint amit amatőrök készítenek. Bakos távozásával az is megszűnt. S míg régi erejével hat a Papp László-féle régióvezetés, nincs is remény a Világlap újraéledésére. Mi volt e kettős indítéka célja? Felszámolni a Csoóri Sándor elnök egyetértésével készülő információs, tényrögzítő orgánumot. A Világszövetség valós céljaival és szellemével azonosuló hangokat elhallgattatni. Egy nélkülözhetetlen, a minőségi egységet segítő lapot tönkretenni.

Végül talán a Nyugati Régió deviáns csoportjának legsötétebb gesztusa történt meg: a külügyminisztériumhoz fordultak, hogy az szüntesse meg az M VSZ- ben „uralkodó állapotokat”. Ha már a Világszövetség küldötteinek többségét nem tudták meggyőzni hazugságaikkal, hogy forduljon Csoóri Sándor ellen, a tájékozatlan, fiatal politikusokat próbálták bevonni méltatlan üzelmeik legalizálásába. Németh Zsolt - szerencsére - lesöpörte a kezdeményezést.

Hogy kik ezek, akik a nyugati magyarság képviseletében idejámakMVSZ küldöttként Amerikából, legjobban Cseh Tibor, a Magyar Baráti Közösség egyik vezető személyiségének levele világítja meg. „Kimondhatatlan keserűség fojtogatta a torkomat és éreztem, hogy a szégyentől ég az arcom. Szégyelltem, hogy amerikai magyar vagyok. Én felelősnek éreztem magam, mert ... hallgattam. Hallgattunk. Tűrtük, hogy a mi nevünkben utazgassanak a szegény, meggyötört magyar adófizetők pénzén nagyúri önjelölt csinovnyikjaink... A szavazatunk, a felhatalmazásunk, hogy nevünkben nyilatkozzanak, nem tartozott gondjaik közé. Ezért egymás között csak .maffiának' becéztük a Nyugati Régió vezetőségét... S ebben a súlyos történelmi órában Önök hozzák a ,csoda-elixírf - Nyírjuk ki az elnököt... Az Önök terve nem sikerült.”

Hogy az amerikai magyarok és nemegy helyről a nyugati magyarok miért nem az okos, erkölcsös, a magyarság érdekében gondolkodó tagjaikat küldték ide képviselőként a Magyarok Világszövetségébe - általam nem átlátható. Hogy miért nem Bojtos Lászlónak, Lauer Editnek, Pásztor Lászlónak és hasonló társaiknak van meghatározó szerepe a Világszövetség amerikai vezetésében, hogy hogyan válhat magyarok képviselőjévé Kálmán László, Osztroviczky Tibor vagy Beke Imre, azt csak ők, az amerikai magyarok tudják megválaszolni.

Ez a csoport nem átall a nyűt, kézenfekvő hazugság és rágalmazás bozótjába is bemenni, ha látszólag demokratikus úton nem ér el eredményt. A „Nyílt levél Csoóri Sándorhoz”, amelyet a közgyűlés után több lapszerkesztőségbe is elküldték, ilyeneket tartalmaz: „...a közgyűlésen, Elnök úr vezetése alatt olyan szélsőséges hangnem uralkodott el, mely nem csak szégyenteljes, hanem a balkáni háború fajgyűlölő hangulatában tűrhetetlen.” Az „Elnök úr vezetése alatt” - megdöbbentő állítás. Csoóri Sándor ugyanis a közgyűlésen a küldöttek soraiban ült, a közgyűlést pedig a Nyugati Régió megbízottja, Kunkel Ildikó vezette! Aki - akkor - úgy látszik, nem vette észre, mi folyik a közgyűlésen, hiszen egyetlen szava sem volt a „tűrhetetlen, fajgyűlölő” hang visszautasítására.

Világos, hogy miért nem volt! Mert ilyen hang nem hangzott el a közgyűlésen. Mit akartak e példátlan hazugsággal Csoóri Sándor nyakába varmi? A fajgyűlölet vádját. Amiről tudják, hogy a mai magyarországi politikai és médialégkörben a legsúlyosabb, megsemmisítő vád. Amit már bizonyítani sem kell. Az, hogy ha ilyen elhangzott volna, s nem kapott volna azonnali visszautasítást, éppen az ő megbízottuk, a venezuelai elnök, a közgyűlést vezető Kunkel Ildikó felelőssége lett volna! Hiszen a közgyűlést vezető elnök az ott zajló folyamat irányítója és felelőse.

„Azóta is folyik a hazai közvélemény tudatos megtévesztése a magyar-magyar elleni bujtogatás... a nyugati magyarság köreiben a széthúzás szítása...” - írják a levél aláírói: dr. Hilbert Tamás, az Amerikai Tanács elnöke, dr. Menczel József, az Amerikai Tanács főtitkára, Nt. Tóth Péter, az Amerikai Tanács igazgatója, Beke Imre, az Amerikai Tanács társelnöke, Micheller Attila, az Amerikai Tanács igazgatója, Grosz Ádám, az Amerikai Tanács igazgatója. Emlékezetes névsor! Hiszen Tóth Péter, Micheller Attila, Grosz Ádám még soha nem szerepelt az MVSZ közgyűlésén. Őket nyilván az a