Nyugati Magyarság, 1999 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-01 / 1-2. szám
1999. január-február Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 6. oldal BEKE GYÖRGY Kisebbségi tünetegyüttes délen Búcsúzó századunk - sőt, évezredünk - utolsó évtizede a népek önrendelkezésének történelmi próbatételei elé állította Európát. Kontinensünk keleti felét mindenképpen, noha nyugati tájakon is nemzeti konfliktusok éleződtek ki, tárgyalások folytak, megoldások körvonalazódtak egyazon államkeretben élő nemzetek és kisebbségi nemzet közösségek között. Éppen mostanság vetített a Duna Televízió egy osztrák folytatásos filmet a dél-tiroli autonómia megszületéséről. Igaz, hogy ez az esemény nem az évszázad utolsó évtizedére esett, de ebbe a folyamatba tartozott, mintegy előképe volt mondjuk a koszovói polgárháborúnak. Két szövetséges ország, Olaszország és Ausztria hosszas diplomáciai lépések és néha robbantásos merényletek árán igyekezett rendezni az első világháború után Olaszországhoz csatolt dél-tiroli német-osztrákok elfogadható, a népek egyenlőségét érvényesítő jogállását. Rengeteg szenvedés, könny, vér földje lett Dél-Tirol, majdnem olyan megtépázott, mint most Koszovó. Érdemes ennyire feldúlni az otthonokat, az életeket? - hallottam ezt a kérdést kisebbségi írótól is. Mit kezdenek majd az albánok - Koszovó romjain? Kérdezték ezt néhányan Dél- Tirolban is, akik magától az időtől kaptak választ. A tartomány házai újjáépültek és a teljeskörű autonómia jegyében az olasz és osztrák emberek, nyelvek, kultúrák is alkotó egységbe békültek. Dél-Tirol, mintegy történelmi mementóként, az első világháborút követő békeparancsok igazságtalanságait hozta helyre, a békeszerződések tévedéseit igazította ki. Az 1920-as évek legelejének feladata lett volna az önrendelkezés alapján születő rendezések kimunkálása. Woodrow Wilson amerikai elnök 1918. január 8-án ilyen szellemben hirdeti meg híres „14 pontját”, a maga békeelképzeléseit. De mikor az antant győzelme után ezt a tervet át kellene ültetni a gyakorlatba, és amikor az egymást keresztező nagyhatalmi és kishatalni törekvések éppen az önrendelkezés elvét és jogát szegik meg, az amerikai elnök visszavonul az európai kérdések megoldásától. Aligha ellensúlyozza a becsapott népek, az idegen uralmak alá hajtott milliók fájdalmát „nagyúri gesztusa”, amellyel nem írja alá a trianoni békeszerződést. Nem volt alkalmas - talán még kevésbé volt alkalmas - az idő a második világháború után az önrendelkezések megvalósítására. Ebben az utolsó huszadik századi évtizedben kezdődött el a történelmi mulasztások pótlása. Volt ennek az évtizednek „litván korszaka”, mikor a szovjet gyarmatországok nyilvánították ki vagy éppen fegyverrel harcolták ki önállóságukat. Volt „szlovák korszaka”, amikor a természetellenes csehszlovák államalakulat hullott alkotó részeire, beváltva geopolitikusok régi jóslatait. És szemünk előtt zajlik, immár majdnem egy évtizede, a „délszláv korszak”, mikor az 1918 után egybeterelt délszláv népek, megunva a nagyszerb nacionalizmus mind kíméletlenebb igáját, sorra síkra szálltak függetlenségükért és ki is vívták azt. „A világ a globalizáció felé tart, nem kis országok létrehozása, hanem a nagy egységek megteremtése az idők parancsa” -mondták nálunk is, Trianon árnyékában, szemforgató magyar globalizátorok. Eszükbe sem jutott, vagy szándékosan felejtették el, hogy a kis országok önállósága egyáltalán nem akadálya az uniós törekvéseknek. Hiszen ha az lenne, akkor mit is keresne Luxemburg az Európai Unióban? Ez csak azokra a népekre és országokra vonatkoznék, amelyeknek megadatott az a történelmi szerencse, hogy nemzeti államunkban élhetik meg a soha eddig nem ismert arányú és távlatú nemzetközi együttműködést, élvezhetik ennek kétségtelen előnyeit? A nemzeti kisebbségek helye és szerepe ebben a nagy egységben továbbra is - immár kétszeres - alárendeltség lesz: egyszer a többségi nemzet állama, másodszor az egyesült nemzetek közössége építi ki feje fölött az igazságosnak hitt és hirdetett világrendet? A kisebbség mindig kisebb vagy éppen kisebbrendű lesz, míg a világ? Ellentmond ez a nagyhatalmi erők, országszövetségek fölött álló természeti világrendnek, mondhatom úgy is, a teremtő Isten akaratának. Ezt a felismerést látszott érvényesíteni a boszniai háború idején a rendet teremtő nyugati akarat, amely végülis ebben a három néptől lakott országban nem egyik népet rendelte a másik alá, hanem bosnyáknak, szerbnek, horvátnak közös országban kívánja megadni az „egyéni”, vagyis nemzeti szabadságjogokat. Ebben a tükörben vizsgálva a délszláv polgárháború folytatódását, albán-Koszovó szabadságharcának elvi jelentősége is van: a kisebbségi közösségeket emelte az önálló nemzetek rangjára az önrendelkezés jegyében. Itt most nem két, önálló országgal rendelkező nemzet akarja érvényesíteni akaratát, mint a szovjet gyarmatállamok függetlenedésekor vagy a csehek és szlovákok szétválásakor, de példának mondhatnám Szlovénia, Horvátország és Macedónia elszakadását is, hanem egy kisebbség akar élni az önrendelkezés jogával - a többségi nemzet uralmával szemben. E vonatkozásban szinte édesmindegy, hogy ez a kisebbség a maga tartományában 90 százalékos többséget alkot, vagy esetleg csupán szórvány. Elvi kérdésekben nem érvényes a számtantudomány. És a világ - és önmaga - békéjére oly kényes Amerika meg Nyugat- Európa most egy kisebbségi közösség ügyének megoldását vállalta magára - még NATO-csapást is kilátásba helyezett -, s ezzel gyakorlatilag is a kisebbségek nemzetközi jogait ismerte el. Fontos változás ez, mert mindeddig a hasonló belső konfliktusokban a nagyhatalmak az uralkodó nemzet oldalán álltak, és a kisebbségi szabadságharcosokat „terroristáknak” vagy „banditáknak” nevezték. Üssük csak fel a diktatúra időszakának magyar sajtóját! Azon egyáltalán nincs miért csodálkoznunk, hogy például ugyanazon időkben a romániai sajtó a maga lehetséges „szakadáraira” sandított, az erdélyi magyarokra, akiket jó előre kellő leckéztetésben akart részesíteni. Ezt aztán nyíltan megtette 1989 után, és teszi napjainkig. Koszovó albán lakosságának jogait elismerve, a Nyugat minden jugoszláviai - egyáltalán valamennyi - nemzeti kisebbséget bevonja végre az önrendelkezés körébe. Tárgyalópartnerekké váltak a tegnap még „törvényen kívüli” albán partizánok. Mindenképpen időszerű pillanat volt a vajdasági magyar nemzeti közösség megjelenése a jugoszláviai politikai porondon. Ugyanis a koszovói kérdéssel egyidejűleg kell megoldani a vajdasági magyarság ügyét, biztosítani valamennyi nemzeti kisebbség jogegyenlőségét. Koszovó és a Vajdaság sorsában közös, hogy a belgrádi szerb nacionalista vezetés egyszerre szüntette meg mindkét tartomány „autonómiáját”, ami sok esetben nem jelentett többet az elnevezésnél - Vajdasági Autonóm Tartomány -, de nem egy vonatkozásban a belső önrendelkezés valós jogait is tartalmazta. Mindenképpen különböznek a két régió etnikai viszonyai: Koszovóban az albán „kisebbség” a népesség 90 százalékát teszi ki, míg a Vajdaságban a magyarság csak Észak-Bácska néhány körzetében alkot abszolút többséget, az egész tartományban számbeli kisebbség. Továbbá: tekintetbe kell venni minden rendezésnél, hogy a Bácskában több szórvány-kisebbség is él, szlovákok, ruszinok, horvátok, románok, montenegróiak és mások. A délvidéki magyarságnak mindeddig, az egész polgárháború alatt, csak a szenvedés és kiszolgáltatottság volt az osztályrésze. A fiatalokat elvitték katonának a belső frontokra, vagy elmenekültek az országból, míg a szerb menekültek, akiket a horvát fegyveresek üldöztek el otthonaikból, nagyrészt a bácskai, bánsági városokban s falvakban telepítették le. A Vajdaságban hat magyar politikai párt működik jelenleg. Legnagyobb, legfontosabb pártnak tekinthető a Vajdasági Magyar Szövetség, amelynek parlamenti képviselete van; elnöke Kasza József, Szabadka polgármestere. További pártok, sorrend nélkül: Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, elnöke most dr. Páll Sándor egyetemi tanár; Vajdasági Magyar Polgári Mozgalom, elnöke Böröcz József; Vajdasági Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, elnöke Papp Ferenc; Vajdasági Magyar Demokrata Párt, elnöke Ágoston András (a kilencvenes évek elején, mint a VMDSZ elnöke vált ismertté); Kereszténydemokrata Tömörülés, elnöke Tóth Horti Gábor. Ez a pártstruktúra nem egyszerű leképzése az anyaországi politikai megoszlásnak, és nem feltétlenül felel meg a felvidéki vagy erdélyi belső platformoknak. Érdekes módon alakul a vajdasági magyar pártok egymáshoz való viszonya, de ezt, úgy tűnik, mindenképpen az autonómiáról vallott felfogásuk határozza meg. Egy részük a Hill-terv alapján képzeli el a magyar kisebbség jogállásának kialakítását. Az amerikai diplomata tervezete a perszonális autonómiára épül, illetve ennek a tervnek több változata is megszületett, egyik „Koszovói csaknem kiemeli Szerbia kereteiből”, majd erős szerb nyomás hatására, az újabb változat elképesztően lefaragná a tartomány autonómiáját. (Major Nándor elemzése a Szabad Hét Napban.) Biacsi Antal, a VMSZ elnökségi tagja, köztársasági képviselő a párt Körkép című hírlevelében így vélekedik a Hilltervről: „A terv a vajdasági magyarokat meg sem említi. Ezért valóban a vajdasági magyarságnak nem érdeke, hogy meghozatala előtt, de utána sem (ki, hol, mikor és ki számára hozza meg?), a tervben foglaltaknál alacsonyabb szintű követelésekbe bonyolódjon bele.” Ezzel szemben a Vajdasági Magyar Szövetség kidolgozta a maga tervezetét a Vajdaság önkormányzásának politikai kereteiről. Ezt egyeztette a VMDK vezetőivel, akik támogatják. A más pártok nem jelentek meg az egyeztetésen. Az egyetlen parlamenti képviselettel rendelkező magyar párt, a VMSZ tekintettel volt arra, hogy a Vajdaságban nemcsak magyar kisebbség él, tehát olyan önkormányzati rendszert kell kialakítani, hogy minden kisebbség gyakorolhassa a megmaradását biztosító jogokat. Milyen alapelvekre épül a Vajdaság önkormányzásának politikai kereteiről Szerbia és a Vajdaság Autonóm Tartomány között megkötendő megállapodás? A többségi nép és a nemzeti közösségek (kisebbségek) jogilag egyenrangúak, és jogaikkal nem veszélyeztethetik más nemzeti közösségek, illetve polgárok jogait. Miként a Vajdaság minden polgárának, a nemzeti közösségek tagjainak is joguk van nemzeti, nyelvi, vallási és más nemzeti közösségi sajátosságaik biztosítására és kifejezésére, összhangban a nemzetközi normákkal. A vajdasági magyarok nemzeti közössége a maga által meghatározott eljárások szerint választ nemzeti tanácsot, amely saját nemzeti közösségének nyelvi, közművelődési, oktatásügyi jogainak megvalósításáról határoz. A nemzeti tanács létrehozhatja saját végrehajtó szerveit. A tartomány gondoskodik arról, hogy a kisebbségi nemzeti közösségeknek legyenek saját pénzforrásaik és maguk rendelkezzenek a szükséges anyagi tartalékok fölött. A magyar nyelv egyenjogú használatát biztosítják minden olyan községben, ahol a magyarság aránya eléri az 5 százalékot, vagy az 500 főt. Kiterjed a szabad nyelvhasználat az élet minden területére, például a sajtó, könyvkiadás, tévé és rádióadások, a személy- és köznevek használata az anyanyelv szabályai szerint, anyanyelvű oktatás minden szinten, a nemzeti közösségek történelmi, vallási, kultúrtörténeti emlékeinek védelme. Az egyes nemzeti közösségek tagjaik adóhozzájárulásának arányában részesülnek az állami, költségvetési pénzalapokból. Például a magyarság 17 százalékban. Pontosan körülírja a tervezet az autonóm tartomány hatáskörét, működését, a népképviseleti gyakorlatot, az ombudsman szerepét. Vajdaság minden polgárának joga lesz a nemzetközi intézményekhez fordulni jogainak védelme érdekében, ha kimerítette a hazai törvényhozás által előirányzott jogi eszközöket. Nagyjából, lényegi vonásaiban ez lenne a VMSZ autonómia felfogása, ami más magyar nemzeti közösségek figyelmét is megérdemli. Megvalósításának akadálya-e a vajdasági magyar pártok eltérő véleménye a tervezetről? Majd a gyakorlati lépések idején bizonyára megegyezésre jutnak egymással. Most az a lényeges, hogy minden vajdasági magyar politikai erő az autonómia valamilyen formájában látja a jövő útját. Ez az idők igénye mindenütt! Olyan nemzet pedig, amelynek tagjai közül minden harmadikat kiszakította és idegenbe taszította a mostoha történelem, csak örülhet annak, hogy a kisebbségi végeken az autonómia formáiról, lehetőségeiről, tehát a megmaradásról vitáznak. Könyvet Magyarországról Legfrissebb információk a magyarországi könyvújdonságokról az Interneten: http://www.inext.hu/bouchal NEMZETKÖZI KÖNYVKÜLDŐ SZOLGÁLAT: Bouchal Kft. Postacím: H-1157 Budapest, Erdőkerülő u. 16. Hungary Fax: 36 1 418 4884 E-mail: bouchal@mail.inext.hu Különleges ajánlatunk: JÓKAI MÓR ÖSSZES MŰVEI - ÉLETMŰ SOROZAT 100 kötet aranyozott műbőr díszkötésben 180.000 Ft + szállítási költség Ha bármilyen Magyarországon megjelent könyvet, hanglemezt, CD-t meg akar rendelni, keressen meg bennünket levélben, faxon vagy e-mailben: mindenkor örömmel állunk rendelkezésére.
