Nyugati Magyarság, 1999 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-01 / 1-2. szám
1999. január-február Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 5. oldal PINTÉR ATTILA „Legelébb »átvilágítjuk« a határon túli magyarságot" Interjú Szabó Tiborral, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökével A rendszerváltoztatás egyik reménykeltő pillanata volt a határon túli magyarság számára, amikor érdekei képviseletét az Antall-kormány intézményesítette az anyaországban. Az új Kormány - a Határon Túli Magyarok Hivatalának felállításával is - jelezte merőben új hozzáállását ahhoz a nemzetpolitikai szempontból stratégiai fontosságú kérdéshez, amelyet a mintegy ötmilliónyi, Magyarországhoz számtalan (rokoni-baráti-üzleti) szállal kötődő honfitársunk sorsa jelent. Most, amikor a legutóbbi parlamenti választások eredménye alapján Magyarország ismét bizakodhat a csaknem tíz éve megkezdett rendszerváltoztatás sikeres kiteljesítésében, ismét előtérbe kerültek az egyetemes magyarság sorskérdései. A kabinet, programja megvalósításában kiemelt szerepet szánt a Határon Túli Magyarok Hivatalának. Nőtt-e a súlya a hivatalnak, illetve mi valósult meg a kormányzati ígéretek közül - kérdezzük az új elnöktől, Szabó Tibortól, aki egyébként maga is határon túli származású.- Elnök úr, Ön felvidéki származású magyarként nemcsak ismeri, hanem megérti a kint élők gondjait, ismeri az anyaországgal szembeni elvárásaikat. Szakmája nem kapcsolódik közvetlenül a politikához, még kevésbé a kisebbségpolitikához. Hogyan került mégis ebbe az egész nemzetszámára is jelentős beosztásba?-Az egykori Csehszlovákiában, a Felvidéken születtem 1959-ben, Nagysurányban. Abban a városban, amely ma is a Szlovák Nemzeti Párt és a Matica Slovenská (Szlovák Anyácska - a szerk.) fellegvára, de amelyet magyar falvak öveznek - ez is jelzi, mennyire „kevertek” az ottani viszonyok. Szlovákiában jártam általános és középiskolába, az egyetemet pedig Budapesten végeztem. Ösztöndíjasként kerültem Magyarországra 1978-ban. Az ELTE Természettudományi Karán tanultam a földtudományi szakon - meteorológiára szakosodva - 1983-ig, majd visszatértem Szlovákiába, ahol három évig voltam a Szlovák Tudományos Akadémia Geofizikai Intézetének munkatársa. Magyarországon 1986 óta élek. Tanult szakmámban dolgoztam itt is. Már a budapesti egyetemi évek alatt kialakultak a kapcsolataim olyan értelmiségiekkel, akik később ellenzékinek minősültek. És-természetesen - kapcsolatban álltam a felvidéki magyarság fontos személyiségeivel is. Fokozatosan kerültem tehát a politika közelébe, alapító tagja vagyok például a Magyar Demokrata Fórumnak. Amikor azután a kilencvenes évek elején ezek az ellenzéki erők vezető pozícióba kerültek Magyarországon ismervén a határon túli elkötelezettségemet és felvidéki kapcsolataimat felkértek az együttműködésre. A hivatalba, melynek most az elnöke lettem, 1992-ben kerültem, s egészen 1997-ig a Felvidékkel és Kárpátaljával foglalkozó főosztályt vezettem. Kárpátalja 1997-ben kikerült a hatáskörünkből. A felvidéki ügyek felelőse maradtam, az idei parlamenti választásokat követően pedig a Fidesz, illetve az MDF köreiből érkezett felkérésre elvállaltam a vezetői beosztást. A nyolcvanas évek elejétől voltak olyan kapcsolataim, melyek hatására tudatosult bennem: fontos, hogy a határon túli magyarság ügye a magyarországi politikának is részévé váljék. A források közül, amelyek erre a felismerésre vezettek, meg kell említenem Duray Miklós Kutyaszorítóban című munkáját. Ezt, még egyetemista éveink alatt, titokban olvastuk és teijesztettük. Ennek aztán később politikai következményei is lettek. Egyebek mellett ezért sem éreztem jól magam az egykori Csehszlovákiában, és ezért döntöttem úgy családommal, hogy Magyarországra települünk át. Utólag visszatekintve az akkor hozott döntésemre: bizony magam is tapasztaltam azt, amivel jelenleg is küzdők a hivatal vezetőjeként: a határon túlról érkezett, Magyarországon tanuló fiatalok közül sokan végleg itt telepednek le.-Ez a sajátos probléma, éppen az idei tanévben vetődött fel az eddiginél élesebben. Mostantól ugyanis - egy 1997. évi kormányrendelet alapján — már csakis a határon túli magyarszakmai (pedagógiai) szervezetek által javasolt diákok tanulhatnak térítésmentesen Magyarországon. Akik - bármilyen okból - kiszorulnak ebből a keretből, azoknak fizetniük kell (több tízezer forintot szemeszterenként) az itt-tanulásért. A kevésbé tehetősek népes tábora így végleg eleshet azoktól a művelődési lehetőségektől, amelyekre Ön is utalt az imént.- Véleményem szerint - s ebben egyetértek a jelenlegi magyar kormány álláspontjával -, a határon túli magyarságnak a szülőföldjén kell maradnia, lehetőség szerint ott kell megtalálnia a boldogulását. A kisebbség helyben maradásának azonban feltétele, hogy számottevő, a közügyekre hatni képes értelmisége alakuljon ki. Erre pedig csakis akkor van remény, ha a fiatalok szülőföldjükön juthatnak hozzá a tudáshoz. Sajnos azt tapasztaljuk, hogy a Magyarországra tanulás céljából érkező fiatalok többsége nem tér vissza szülőföldjére. Hogy ezen változtathassunk. olyan programokra van szükség, amelyek a helyben történő képzési formákat részesítik előnyben. Ahol tehát mód és lehetőség van rá, támogatnunk kell az anyanyelvű felsőoktatási intézmények létesítését. Legelébb a szomszédos országokkal folytatott tárgyalások során kell ezt az elképzelést szorgalmaznunk. Példaként említhetném a magyarországi felsőoktatási intézmények határon túl már működő kihelyzetett tagozatait, akár az Erdélyben most napirenden lévő magyar egyetem ügyét, illetve az éppen Szlovákiában napirendre került önálló felsőoktatási karok indítását az ottani egyetemeken. Arra szeretnénk rábírni a szomszédos országokat, hogy bővítsék ezeket s inkább posztgraduális képzésre, szakmai tanfolyamokra, illetve doktorálni küldjenek hallgatókat Magyarországra. Emellett az ösztöndíjrendszer átalakítását is fontolgatjuk abból acélból, hogy a szülőföldjükön tanuló határon túli diákok is részesülhessenek magyarországi ösztöndíjban.- A Fidesz - Magyar Polgári Párt vezette kormány megígérte: hivatalba lépése után azonnal hozzáfog a határon túli közösségek szociális, gazdasági, műveltségbeli állapotának feltérképezéséhez. Az irányítást, a munka összehangolását az Ön hivatala kapta feladatul. Hol tart most ez a folyamat?- A Magyarország és Erdély, vagy éppen a Kárpátaljaés az anyaország közt kialakult egzisztenciális különbségek ösztönzik elvándorlásra a határ túloldalán élő magyarokat. Ezek a különbségek csakis az életszínvonal-növekedést célzó, hoszzútávú programokkal mérsékelhetők. Mindeközben persze arra is gondolni kell, hogy a magyar állam lehetőségei korlátozottak. Azt például nem tudjuk befolyásolni, hogy Ukrajna, Románia, Szerbia mennyire készült fel az európai integrációra. Márpedig ez lényegi kérdés. Mert ha például Romániában a gazdaság és a demokrácia az Európai Unió elvárásainak megfelelően fejlődik, akkor nem alakul ki „civilizációs határvonal” az anyaország és Erdély magyarsága között. Ismerve lehetőségeink határát, nekünk elsősorban arra kell törekednünk, hogy nyugati vagy magyar tőkét juttassunk a szomszédos országoknak azokba a régióiba, ahol magyarok is élnek. Ami az Ön által konkrétan említett helyzetfelmérést illeti: valamennyi minisztériumban felállították azokat a szervezeti egységeket, illetve kinevezték azokat a személyeket, amelyek, illetve akik felelősek a kormányprogram határon túli magyarokra vonatkozó részének a végrehajtásért.-A Határon Túli Magyarok Hivatalát az új kormányzati struktúrában nem a Miniszterelnöki Hivatalnak, hanem a külügyi tárcának rendelték alá. Ez mennyiben változtatja meg eddigi tevékenységüket?- Továbbra is országos hatáskörű szervként működünk. Annak pedig, hogy más szervezet felügyeli a munkákat, eddig csak az előnyeit tapasztaltuk. Sokkal több információhoz jutunk hozzá, közvetlenül a Külügyminisztérium tájékoztató csatornáin keresztül. Ugyanakkor a külügyi vezetés számára is előnyös, hogy első kézből kaphat információkat tőlünk a határon túli magyarság gyakran pillanatonként változó helyzetéről.-Az önök bírálói felróják a Határon Túli Magyarok Hivatalának, hogy „félgőzzel ” dolgozott csupán; nem emelte fel eléggé a szavát azok ellen a folyamatok ellen, amelyek - például a felvidéki magyaroknál az elmúlt néhány esztendőben - felgyorsították a magyarság asszimilációját.- Az elődeim munkáját nem szeretném értékelni. Már csak azért sem, mert 1992 óta én is a hivatal munkatársa vagyok; igaz, nem volt lehetőségem érdemben befolyásolni az elmúlt hat évben uralkodó politikai irányvonalakat. Feladatainak egy részét, nevezetesen a kapcsolattartást a határon túli magyar szervezetekkel a hivatal folyamatosan ellátta az elmúlt hat esztendőben. Ezt a magyar törvényes legitim szervezetek vezetői is megerősíthetik. A határon túlról beérkezett információk továbbítása viszont már nem működött kifogástalanul. Igaz, az Orbán-kormány hivatalba lépéséig a magyarországi minisztériumoknak nem is volt feladata, hogy a határon túli magyarok létkérdéseivel foglalkozzanak. Kivételt csupán a Művelődési és Közoktatási Minisztérium képezett, ahol külön főosztály intézte a kisebbségi magyarság ügyeit. Most változott a helyzet: az új kormány valamennyi miniszterének feladatai közt megjelentek a határon túli magyarsággal szembeni kötelezettségek is. Az elmúlt három hónap tapasztalatai már jelzik: jó volt az elképzelés. A tárcák gyakrabban kémek tőlünk adatokat, értékeléseket. A hatékonyabb tájékoztatáshoz szükséges, eddig hiányzó láncszem is megvan immár. Most már csak arra van szükség, hogy partnereink folyamatosan éljenek az általunk nyújtott lehetőségekkel. — A magyar költségvetésnek nevetségesen kis hányadát fordították mostanáig a határon túli magyarság támogatására. Az új pénzügyi évben várhatóan az eddiginél több pénzt kap majd az Illyés Közalapítvány, és további jelentős költségvetési összegetjuttatnának az oktatási tárca által megalapítandó Apáczai Csere János A lapítványnak is. Ez utóbbi a magyar nyelvű felsőoktatás megteremtését fogja támogatni az utódállamokban.-A magyar költségvetésnek mintegy fél ezrelékét fordítjuk ma a határon túli magyarság támogatására. Ez azt jelenti, hogy minden tízezer költségvetési forintból öt forint jut erre a célra. Nem hiszem, hogy ezt az összeget a magyar társadalom ne lenne képes nélkülözni. Az a fontos, hogy a pénzt hatékonyan használják fel a támogatottak. Ezen azt értem, hogy csak úgy van értelme kijuttatni a határon túlra ezeket a pénzeket, ha a felhasználásuk során a magyarországi polgárban is tudatosul: a kinti közösségek támogatása neki is érdeke. Számos régióban ugyanis szerves kapcsolat alakult ki a magyarországi önkormányzatok, társadalmi szervezetek, magánszemélyek és a határ túloldalán található szervezetek és ottani magánszemélyek között. A magyar költségvetési támogatásnak - a határon túl beruházva - ezeket a már létező magyar-magyar kapcsolatokat kell erősítenie. Ily módon tehát a magyarországi magyar állampolgároknak is hasznot hoz az adójukból a határon túliak támogatására fordított pénz. Az eddig elmondottak talán már sejtetik: megváltoztatjuk az eddigi támogatási rendszert, a már meglévő kínálatot bővítjük új konstrukciókkal. Elaprózott juttatások helyett, a már működők fenntartását illetve bővítését is szeretnénk célzott összegekkel segíteni. Az eddigi, gazdasági jellegű elosztó rendszert is hasonlóképpen szeretnénk átalakítani. Az Új Kézfogás Közalapítvány eddig elsősorban kisvállalkozásokat segített. S bár önmagában fontos ügy támogatásáról van szó, a határon túli összmagyar társadalom szempontjából nincs igazi hozadéka. Ezért a jövőben inkább a vállalkozókat (vállalkozásokat) kiszolgáló és segítő hátteret igyekszünk megteremteni. Az üzleti hírek gyorsabb célba juttatására információs renszert kell kialakítani, illetve összehangolni a már működő hálózatokat.- A határon túli magyarok kettős állampolgárságának kérdése, amelyet a nyárelőn, a kormányváltás idején, sőt még szeptember-október hó folyamán is megfontolásra érdemes elképzelésként említettek a kisebbségpolitikusok, mára mintha lekerült volna a napirendről.- Már említettem, hogy a magyar kormány hozzálátott a határon túli magyarságot érintő problémák feltérképezéséhez; kijelölte az egyes minisztériumokban a felelős személyeket, felállította a szükséges szakmai csoportokat. Hangsúlyozom: minden egyes szakterületet külön-külön kell áttekinteni. E vizsgálat lezárultával lehet majd eldönteni: van-e rá mód, hogy a határon túli magyarok bizonyos előnyöket élvezhessenek más külföldiekkel szemben magyarországi tartózkodásuk során. Bizonyos ügyek kezelésére még több időnk van, mondjuk az oly sokat emlegetett schengeni határ esetében. A schengeni határrezsim nem egy-két éven belül lép érvénybe a magyar országhatárokon, tehát van még időnk kiötölni, hogyan könnyítsük meg a határon túli magyarok beléptetését Magyarországra. Megítélésem szerint a megszabott határidőkig valamennyi problémára találunk megoldást. f \ Vádat emeltek a Horn-dosszié eltűnése miatt A Budapesti Katonai Ügyészség pénteken közokirattal való visszaélés vétsége és hamis tanúzás bűntette miatt vádiratot nyújtott be a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsához a Honvédelmi Minisztérium Központi Irattárának vezetője ellen, amiatt, hogy az irattárból eltűnt a Horn Gyula adatait tartalmazó személyi adatgyűjtő - erről a katonai ügyészség közleményben tájékoztatta az MTl-t. A nyomozás 1998. májusában indult meg, azt követően, hogy Szerdahelyi Szabolcs, a Deport 56 társadalmi szervezet vezetője ismeretlen tettes ellen feljelentést tett az iratok eltűnése miatt. A HM Központi Irattárának vezetője mellett az irattár egyik munkatársa ellen is vádat emelt az ügyészség hamis tanúzás bűntette miatt. Ez utóbbi öt évig terjedő, míg a közokirattal való visszaélés két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. A nyomozás során az irattárból eltűnt személyi anyag nem került elő - áll az ügyészség közleményében.
