Nyugati Magyarság, 1999 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1999-04-01 / 4. szám

12. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 1999. április „Istennel csak magyarul lehet beszélni.” Helsinkiben, Szilvay Géza hegedűtanárral A világhírű Helsinki Ifjúsági Zenekart a magyar Szilvay fivérek alapították és ve­zetik, ők hozták létre 26 évvel ezelőtt, amikor az itthoni mellőzöttségből a finn fővárosba érkeztek. Cselló- és hegedű­tanári pályájuk első látványos eredmé­nyeként állt a dobogóra 1973-ban az öt­venkét gyerek, akik Finnországban, majd világszerte szenzációt keltettek magas szintű játékukkal: Amerika, Kína, Japán, Ausztrália tapsolt elragadtatással a ki­csiknek, majd Nyugat-Európa is elsime­­réssel adózott. Ez az évtizedek óta tartó ünneplés számomra a Magyar Rádió Gyermekkórusának fénykorával mér­hető. Az eredményt - nem véletlenül - mindkét fél ugyanannak a Kodály-kon­­cepciónak köszönheti, amit az éneklés­ben (vokális zene) már ismernek, majd Szilvay Géza és Szilvay Csaba a vonós hangszeres oktatásban alkalmazott első­ként a világon, itt a finneknél. Persze már tanítja Angliában és a nemzetközi kur­zusokon. (S tegyük mindjárt hozzá, hogy szinte nincs olyan kulturált ország, ahol a világhírűvé vált módszert ne vezették volna be; kivéve Budapestet, a Liszt Fe­renc Zeneakadémiát.) Helsinki város vezető testületé 1993- ban úgy döntött, hogy megpályázza 2000-re a Világ Kultúrvárosa címet. Amikor először Szilvay Gézával beszél­gethettem, a főpolgármesteri hivatalból érkezett, ahol a kulturális műfajok meg­hívott képviselői arról tanácskoztak, Hel­sinki hogyan és mivel nyerhetné el ezt a kitüntető címet, amirre még számos vi­lágváros pályázott. Tudnak-e olyan je­lentős produkciót nyújtani, amire a világ odafigyel, s ami a legnagyobb médiákat is érdekli? Ez volt a kérdés. És minden javaslat után az, hogy jó-e, fontos-e ez nekik? A finneknek. Mert ha nem, már el is vetették az ötletet. Szilvay Géza ezt így fejezte ki: - Finnország mindig a maga tengelye körül forog. - És hozzá­tette: - Ezt Széchenyi István mondta és eredetiben így hangzik: „Magyarország forogjon a saját tengelye körül.”- Ön tehát magyar maradt - állítom és kérdezem is -, annak ellenére, hogy osztrák a felesége, s itthon németül vagy a gyerekekkel gyakran finnül beszélnek.- „Istennel csak magyarul lehet be­szélni” - felelte Mikes Kelemen, amikor öreg korában Rodostóban Magyaror­szágról meglátogatták. Én pedig a gyer­mekeimmel magyarul beszélek. Ez az apanyelvük. Magyar kultúrán nőttek föl, ami nálunk mindennapi kenyér. Vegyünk egy átlagpolgárt (magamat is annak tar­tom), aki csak érettségizett otthon, Ber­zsenyit, Kölcseyt, Adyt olvasott: lehet-e más, mint magyar? Annyira gazdag és súlyos a magyar irodalom, s úgy össze­fonódott a magyarság történelmével, hogy aki egy egyszerű érettségi után nem érzi magát magyarnak, azzal szerin­tem valami baj van, de legalább is érzel­mileg szegény... Én 27 évig otthon él­tem, Pesten végeztem a zeneakadémiát, 1957-ben kezdtem a gimnáziumot, ab­ban a rebellis Toldyban, ahol akkor még Antall József tanított történelmet, de Ber­zsenyi „Magyarokhoz” című versét még ott is nagyon halkan olvasták föl abban az időben.- Ezzel az elkötelezettséggel és itt; az­zal a tudattal, hogy mennyire fontos lenne mindezt otthon végezni. Hogyan le­het ezt feldolgozni?- Nekünk ez a fivéremmel együtt nagy fájdalom. S a családom is odaköt; a szüleim, amíg éltek és a másik két test­vér. .. De nem kellettünk, otthon észre sem vettek. Az első tíz év úgy telt el itt, hogy egyik évről a másikra hosszabbí­tottuk meg a tartózkodási engedélyt, hát­ha szükség lesz ránk. Előfordult, hogy haza is parancsoltak, de nem munkára. Most úgy tűnik, az elért eredményeket hazavihetjük. Gyakran járunk Magyaror­szágra, a zenekarral is, hangversenyezni. Két éve az a megtiszteltetés ért, hogy Szokolai Sándor kifejezetten nekünk írt egy zeneművet. Elvittük Magyarországra az ötven tagú gyerekzenekart, betanítot­tuk és bemutattuk az új művet. Ilyesmi Finnországban nemzeti ünnep. Nagy ese­mény. S otthon egyetlen lap nem írt ró­lunk. Finnország elnökének a védnöksé­gével mentünk Budapestre. Azóta sem keresett föl senki, hogy megkérdezze, milyen is ez a mű, amit nem akárki kom­ponált, hanem Szokolai Sándor. Szeretné az ember, ha az otthoniak is játszanék, már harminc tagú együttessel is szól, de semmi és senki.-Amikorén Önnel legutóbb találkoz­tam, alkotói szabadságon volt, hogy végre megírja tanítási módszerét. Mi en­nek a lényege?- Kész, az elméletet megfogalmaz­tuk, 45 füzetben kinyomtatva. A neve: Színes húrok. A Kodály-követők úgy dolgozták ki a nagy mester módszerét, hogy az elsősorban az iskolai ének-zene oktatásban alkalmazható. A hangszer­oktatást ez a koncepció másodlagosnak tekinti. („Éneklő Magyarország”.) Mi itt, Finnországban a hangszeres képzést alakítottuk át a kodályi gondolatnak megfelelően. Alapfokon a kisgyerek a hangszer „hangját” énekli is. A zenei hangszergyakorlatok éneklésbe ágya­zottak. S ugyanakkor a hang képét is megtanulja; például a „dó”= összecsu­kott ököl. így tehát miközben a gyerek hangszeren játszik, belülről énekel is. Lassan kialakul az a bizonyos belső hal­lás. Ez a lényeg, nagyon leegyszerű­sítve. A zenei tananyag 85%-a magyar népzene, amit soha senki nem kritizált. Ellenkezőleg, csodálatosnak nevezték a szülők, hogy ilyen gazdag és színes ze­nén nőnek föl a gyerkeik. A magyarok számára azért lenne könnyű, mert ez az ő anyanyelvűk.- S végül is hogyan mérhető a mód­szer eredményessége?-A gyerekek, akik valamikor velünk kezdtek (s ez már a harmadik nemzedék) rendkívül jól muszikálnak. Ez tény. Akik 1971-ben jártak hozzánk, ma már nem­zetközileg eismert muzsikusok; koncert­mesterek az operában, a finn zenekarok szólamvezetői, koncertmesterei. A Sibe­lius Akadémia tanárainak nagy része a mi növendékünk volt, s az ország zene­karának jelentős hányadában a mi gye­rekeink a vonósok. Amikor néha össze­hozzuk őket és együtt muzsikálhatnak!... Hát, nagyon szépen játszanak. S a zenélő gyerek olyan, mint az üstökös, bevilá­gítja a környezetét.-Akkor valószínű, ez a fény hazaér­kezik egyszer S lehet, hogy Önnel együtt?- Igen. Mi a nyugdíjas éveinkre, de hiszem, hogy a tanítási módszerünk előbb. Hiszen az idén Magyarországon ülésezik a Nemzetközi Kodály Társas­ág, 2001-ben viszont, Finnországban. Az otthoni családtagokkal pedig eddig is együtt dolgoztunk. Hisz a Budapes­ten élő nővérem és fivérem is segíti a munkánkat a mai napig. S édesapám, édesanyám amíg éltek, 92 és 84 éves korukig, naponta beszéltek velünk tele­fonon, bárhol is jártunk, a világ bármely pontján. Mi itt Csabával olyanok va­gyunk, mint a forint két oldala, de a csa­lád, inkább egy dobókocka, amelyen a hatost a szüléink jelentették. Most úgy érzem, bár gyakran jártunk haza, nem voltunk eleget együtt, nem voltam ele­get otthon... Azt hiszem, elég nagy árat fizettünk az eredményeinkért. Ónody Éva [ MEGRENDELŐ SZELVÉNY ] Kérjük a megrendelő szelvényt nyomtatott betűkkel kitölteni és kivágva - csekket mellékelve - címünkre beküldeni: NYUGATI MAGYARSÁG P.O.Box 125, Mt. Royal Stn., Montreal, QC H3P 3B9, CANADA NÉV: CÍM: I (Áp) Megrendelés egy évre nyugati olvasóknak: I Kanada: CA-$30; egyéb országok: US-$30 HORVÁTH ARANY A félelem nélküli szolgálat Harai Pál medgyesi katolikus esperes élete, munkássága ékes bizonyítéka an­nak, hogy a pap nem zárkózhat be a templomba. Ami körülötte történik, nemcsak a világ dolga, hanem a lelki­­pásztoré is.- Esperes úr, örök végzésnek tartja, hogy a sajátos, romániai körülményeink között teremtett nemzeti kultúra gazda­gítja az egyetemes kultúrát? Önről, mint teremtő papról szólnak Erdélyben. Be­széljen pályafutásáról.- Vallásos családból származom. Szentkatolnán, Kézdiszéken születtem. A római katolikus általános iskolából a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnázi­umba iratkoztam, majd a brassói magyar középiskolában érettségiztem.- Gyerekkorától elhivatottságot ér­zett a papi hivatásra? Némelyeket megi­jesztett a szociális átalakulás, a kulákosí­­tás, amely az ifjakat kizárta az egyetem­ről, ennek a hatása alatt iratkoztak be a különböző teolóigai főiskolákra.- Életutamról, a papi hivatásról sem­milyen társadalmi kényszer nem térített le. 1947-ben, boldog emlékű Márton Áron püspökünk ideje alatt felvételiztem a gyulafehérvári teológiára. Sajnos csak az első évet végezhettük rendes körülmé­nyek között, a másodév, 1948-49, zakla­tásokkal folytatódott. 1948-ban hozott törvény alapján államosították az iskolá­kat. A kultusztörvény, az egyházmegyék állami felosztása különösen befolyásolta a teológia életét is. Az új törvény nem ismerte el a katolikus teológia nyilvános­­sági jogát, emiatt tanáraink nem merték megtartani előadásaikat, hanem a tanuló­termekben tartottak órát. A tanárok szo­báiban vizsgáztunk.- Utólagosan és a tények ismeretében elmondhatjuk, hogy a Márton Áron püs­pöknek Groza miniszterelnökhöz írt le­vele után várható volt a megtorlás. A püspök úr kötelességének tartotta, hogy a román fennhatóság alatt élő magyarság helyzetét feltálja már 1946 júniusában. „A román kormány az 1944. augusztus 23-i események alkalmával hivatalosan a demokratikus elvek mellett foglalt állást, ezen elveknek megfelelően meghirdette az állampolgárok egyenjogúságát is, ugyanakkor azonban - ellentétben a hi­vatalos kijelentésekkel - olyan általános támadást indított a magyarság ellen, amely népünket megsemmisítéssel fe­nyegette. A magyar kisebbség sorsa a román fennhatóság alatt soha nem volt rózsás, sőt egyre súlyosbodott, de kisebb­ségi életének ez volt a legsötétebb szaka­sza.” - írta levelében Márton Áron. 1948-ban felszámolták a görög kato­likus egyházat. Ugyanekkor Gyulafehér­várra csődítették a tömeget, ellenünk zú­dították a népet. Emlékszem, dr. Jakab Antal vicerektor vezetésével reggel ko­rán a Maros mellé mentünk mezőgazda­­sági munkára óvatosságból. Ki tudja, mire vetemedett volna a fellázított tö­meg.- 1949 júniusában letartóztatták Márton Áron püspököt. Kire maradt a teológia, működhetett-e egyáltalán?- Megdöbbenéssel vettük tudomásul A Nyugati Magyarság HIRDETÉSI DÍJSZABÁSA 1/8 oldal = 25.000 Ft 1/4 oldal = 50.000 Ft 1/2 oldal = 100.000 Ft 1/1 oldal = 200.000 Ft Hirdetésfelvétel magyarországi irodánkban: 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. Tel./Fax: 326-7531 vagy közvetlenül kiadóhivatalunknál: P.O.Box 125, Mt. Royal Stn., Montreal, QC H3P3B9 CANADA Tel./Fax: (514) 731-4192 A világ minden részében jelen vagyunk! a püspök úr letartóztatását, de megnyug­vásul szolgált, hogy a körülményektől függetlenül dr. Boga Alajos vikárus úr mégis behívott az új tanévre, tehát meg­kezdtük a harmadik tanévet. Ekkor a tanárok egyáltalán nem tartottak előadá­sokat, csak jegyzetekből készültünk és titokban vizsgáztunk. Hihetetlen sajtó­­kampány folyt a katolikus egyház ellen. Úgynevezett békegyűlésre hívták össze a papokat, innentől kezdve osztot­ták meg a papságot békepapok és ellensé­ges papokra. Ez a marosvásárhelyi gyű­lés Ágotha Endre ny árádsellyei plébános vezetésével zajlott le. Hogy mit írt alá a plébános, vagy aláírta-e a békepapi nyi­latkozatot, nem tudom. Arra emlékszem, hogy a gyűlés után sok pap jött Fehér­várra úgynevezett „feloldozást” kérni. Tudatában voltunk, hogy mi várhat ránk kispapként, de csak azzal törődtünk, hogy befejezhessük a tanulmányainkat, hogy felszentelt papként plébániára ke­rüljünk. 1950 szeptemberében vártam a teológia értesítését. Nem oda hívtak, más parancsot kaptam: azonnal jelentkezzem a kézdivásárhelyi szekuritátén. (Állam­biztonsági szervezet - a szerk.) Szüleim­nek nem szóltam, hogy ne ijedjenek meg, három kilométert gyalogoltam, hogy délután 4 órára jelentkezzem. Egy ma­gyar szekus arról faggatott, hogy mia a véleményem a Katolikus Akcióról. így nevezték a vásárhelyi békepap mozgal­mat, de a stokholmi békemozgalmat is beleértették. „Akarod-e a békét vagy nem?” - kérdezte a szekus. Ha igen, akkor újam alá a nyilatkozatot. Én min­dent elmondtam az Actio Catholicaról és a stokholmi békemozgalomról, úgy, ahogy Gyulafehérváron tanultam, de le nem írtam egy sort sem! Miért? Mert tanáraim arra oktattak, hogy alá ne írjunk semmit, mert mindent meghamisít a szeku és a kommunista párt.- Ezek szerint rövid idő alatt kiderült, hogy a főpapok letartóztatása után követ­kezik a fiatalok tortúrája. Bizonyára azért készítették fel a teológusokat a vé­dekezésre.- Valóban ez történt. Tettem, amire drága tanáraim oktattak és hihetetlen ma­kacsság töltött el. Ha agyonütnek, akkor sem vettem kezembe a tollat. Még egy adag verést is kaptam, majd visszakül­dött beosztottjához a feldühödött tiszt. Tovább nem durváskodott velem, más­fajta nyilatkozat megírására próbált rá­venni: írjam alá, hogy édesapámat be­szervezem a kollektív gazdaságba. Kü­lönböző érvekkel ezt is megtagadtam, majd éjszakára bezártak egy deszkacel­lába, ahol keveset szundikáltam, mert az őszi hideg kínozott. Korán reggel a desz­karésen kileskelődtem és megnyugvás töltött el, hogy nem vagyok egyedül: egy géppisztolyos katona felügyelete alatt Dani Gergely lemhényi teológus kollé­gám sepregetett az udvaron, és megtud­tam, hogy Hajdú Gyula kollégánkat is behívták. Aztán szigorú hagyakozások és fenyegetések közepette elengedtek. Megtiltották, hogy bárkinek elmondjam, hol voltam. Már tudtam jól kántorizálni, ez bizto­sított lehetőséget, hogy valamelyik plé­bánián kántorként dolgozzam. Időköz­ben szüntelenül tanultam, mert titokban üzenetet kaptunk, hogy a még szabadon levő tanáraink levizsgáztatnak. 1951-ben ötödmagammal bementem Gyulafehér­várra, ahol munkásként dolgoztunk és rövid időn belül vizsgázhattunk. Ami a lelki életet illeti, semmi válto­zás nem történt. Szigorú tanulási sza­kaszban voltunk, természetes teológiai hangulat uralkodott az intézet falai kö­zött. Ez teljesen kizárta a külvilág zaját. Soha egyetlen tanártól sem hallottunk Róma ellenes kijelentést. Akkor és most is mondom: nem az a döntő, hogy Buka­rest mit akar elérni, hanem az, hogy eléri­­e! 1952-ben a teológián egyetlen szaka­­dár pap nem végzett. Annál több pap vállalta, hogy minden körülmények kö­zött megállja a helyét és tanúságot tesz az egyházunk és népünk iránti hűségről. Ott a börtönben is nyíltan vallottuk, hogy soha nem leszünk a rendszer támo­gatói.- Harai Pál építő pap, ahány helyen lelkészkedett, mindenütt templomot ja­vított, épített, ahol az anyanyelv-oktatást is gyakoroltatta. A börtönévek után Bras­sóba, majd Kézdikővárra helyezték, szü­lőfaluja közelébe. Azonnal munkához fogott. A diktatúra nemcsak a lelket, szel­lemet rombolt, hanem a köveket is meg­koptatta. Elhagyatottan omladozott a templom fala, tetőzete, javításra szorult. Kézdikővár hívei örömmel figyelték plé­bánosuk törekvéseit. Hittanórán nem­csak vallásos nevelésben részesítette a gyermekeket, hanem a szentek életével kapcsolatban a magyar történelmet is megtanította. A nyolcvanas évek elején Kézdiszentkereszt plébániáját vette át. A falu máig tisztelettel emlékszik tevé­kenységére. A fehérre meszelt hittante­rem, a székely építészet elemeit hordozó faragott bütüs épület az esperes úr idején készült.- Nemsokára a felsőháromszéki tömbmagyarság köréből a régi, patinás szász városba, Medgyesre vezette útja. Miként kezdte munkáját a szórványban ?- Híveimmel való ismeretségem nem volt egyszerű. Felfedeztem a szórvány betegséget, az anyanyelv kopását, elsze­gényedését. A magyar gyerekek nagyré­sze román iskolába járt, azzal a re­ménnyel, hogy könnyebben elhelyez­kednek. Ezt verték a szülők tudatába, ami az elnemzetlenítéshez vezetett.- Milyen kapcsolat alakult ki a többi egyházzal?- Szoros együttműködés jött létre a többi magyar és német történelmi egy­házzal. Sajnos a szászok elhagyták az országot, alig van néhányezer szász la­kosa a városnak. Magyar híveink ragasz­kodása megsokszorozta a lelkész erejét és feladatát. A zsákutcába jutott fiatalok látványa nemcsak figyelmeztetés, hanem súlyos vád is. Híveim megérezték aggodalmai­mat, hallgattak rám. Rádöbbentek, hogy Erdélyben önmagunk becsületéért, a jövő nemzedék sorsáért vagyunk felelő­sek. A szászok után nem pusztulhatnak ki a magyarok is Medgyesen. Következett az 1989-es fordulat. Szü­lői örökségemet is hozzáadva, annyi összeg gyűlt össze, hogy megvásárol­tunk egy telket a gyámegyedben. Ide építettük a Szent István templomot a Kol­­pingházzal együtt. A vallásnevelés mel­lett minden művelődési tevékenységnek helye van. Említettem, hogy a történe­lem, mint megtartó erő, állandóan foglal­koztat. Az egyháztörténetet nem választ­juk el a magyar történelemtől. Különösen a szórványban szükséges hősök felmuta­tása. Napjainkban ritkán mutathatunk - habár ebben sem szegénykedünk - élő hősökre. Úgy gondoltam, országépítő királyunk, Szent István nevével dicsőít­sük új templomunkat ezen a helyen. Hiszem, hogy Isten legszebb teremtmé­nye az ember. Szent István szarkofágjának máso­lata szolgál miseasztalként a templom­ban. A Székesfehérváron őrzött szarko­fág szerkezetileg azonos, de kicsinyített mása előtt folyik a szertartás, Venczel Árpád szobrászművész jóvoltából. Ő megfaragta Isten dicsőségére, mind­nyájunk örömére a szarkofág hiteles másolatát. r i Ez a hirdetési felület: 4000 Ft (magánszemélyek számára) L J M.A. BLYTHE BERNIER, INC. Temetkezési vállalat Gyász esetén temetkezési vállalatunk együttérzéssel, a magyar hagyományok szerint nyújtja a kívánt szolgáltatást. 940 Ogilvy Ave., Montréal, Qué. Elnök: Craig E. J. WINNETT 495-8082

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents