Nyugati Magyarság, 1999 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1999-04-01 / 4. szám
10. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 1999. április KOCSIS ISTVÁN Barangolások Erdélyben Beke György könyveivel „Mert aki Trianonban támad, az nem földi lény.” Beke Györgynek igen jelentős a szépírói munkássága: ő írta az egyik legjobb regényt a bukaresti magyarság drámai helyzetéről (Fölöttük a havasok), az erdélyi magyarság 2. világháború utáni kiszolgáltatottságáról is hitelesen, drámai erővel vall életrajzi regényében (A Haynal ház kapuja), írt hiteles történelmi regényeket a magyar nemzet régebbi drámai helyzeteiről is (Világos árnyékában), de szépirodalmi alkotásaival egyenrangúak nagy riportjai és szociográfiai kötetei. Könyvei nemcsak hitelesek, de mindig izgalmasak, mert Beke György szenvedélyes leleplező... O leplezi le például a nagy ámítót, Petra Grozát, aki a 2. világháború után azért lett Románia miniszterelnöke, mert alkalmasnak találták arra, hogy Észak-Erdélyt Romániának megszerezze. (Igen sok magyar - magyarországi és erdélyi egyaránt - még mindig fenntartaná a Groza-kultuszt elvakultságában, ha Beke György be nem mutatja igazi arcát Magyar áfium című könyvében.) Oldalakon át sorolhatnánk bizony azt a sok tévhitet, melyeket Beke György oszlat el igazságkereső könyveiben. Legnagyobb vállalkozása a Barangolások Erdélyben című, hat kötetesre tervezett könyvsorozat, melyben hitelesen és teljességre törekedve, megrendítő történetekben és leírásokban mutatja be az erdélyi magyarság múltját és jelenét, kemény hétköznapjait és hatalmas küzdelmeit. Ennek két első kötetére szeretném most felhívni a figyelmet. Alsó-Fehér, Beszterce-Naszód, Szilágy, Máramaros és Szatmár megyéket mutatja be ezekben... Beke titka: Megtalálja a legérdekesebb embert, és meg is tudja szólaltami. Bekének mindent elmondanak - és mindig őszintén. Miképpen kényszeríti erre rá őket? Ha valaki őszinte, vagy akár csak egy kis időre lemenekül az őszinteség rögös útjáról, Beke visszakergeti... Miképpen? Eltöprengtem azon is, hogy megjárták volna az emlékiratíró nagy hazugok, ha kénytelenek lettek volna interjút adni Bekének. Legjobban azt szerettem volna, ha Lloyd George békét nem lelő, tehát a földre vissza-visszatérő szelleme ad neki inteijút. Azért ő, mert Trianon után ezeroldalas visszaemlékezést írt trianoni szerepléséről... A kétkötetes műből hatóbb nem is, annyi mindenképpen kiderül, hogy Trianonban a szerző még nem tudta, mit miért tesz, milyen utasítást miért kell teljesítenie... Kiderül persze az is, hogy később meg akaija tudni, annyira, hogy Trianon után tanulmányozni is kezdi a kérdést. Megtudnánk Trianon titkát, ha békét sosem lelő szelleme Bekének interjút merne adni... Ha nem ő, akkor a másik nagy hazudozó, Masaryk... Mit vallott volna ez be Bekének! Legalább azt, hogy miképpen kényszerítette a maga eszméit, elképzeléseit Wilsonra, az Amerikai Egyesült Államok elnökére. Megtudnánk végre, mi van Wilson veresége, Masaryk győzelme mögött? Wilson 1918 őszén minden komolyabb indoklás nélkül megtagadja saját álláspontját, szembefordul az önrendelkezési joggal, a népszavazás intézményével, még az 1918 elején közzétett híres 14 pontjával is.... Bizony ő is megérdemelte volna, hogy egy Beke György képességeivel bíró kérdezővel szembekerüljön! Ámde most Bekének éppen azon könyvei jelentek meg, amelyeknek hősei nem ismerik Trianon titkait - csak szenvedik Trianon következményeit... Szatmár megye legérdekesebb falujában is járt Beke György, Kőszegremetén... Amikor én ezt a falut megismertem az ötvenes évek második felében, az tűnt fel nekem, hogy Kőszegremete egyszerűen nem vett tudomást a XX. századról: élte méltóságteljesen a maga XV. századi életformáját. S a kőszegremetei férfiak nem csak megtörhetetleneknek látszottak, de felfoghatatlanul nagy volt az önbizalmuk, a hitük saját erejükben: keményen dolgoztak, szépeket meséltek, a falu legősibb emlékeibe menekültek a sátán gerinctörő fondorlatai elől. Nem is tűntek emberségükben és magyarságukban megalázottaknak... Hisz elhitték, hogy a legújabb kort, a Trianon utánit, a falu határánál sikerült feltartóztatniuk... Beke a Szatmár megyei falvak közül erről ír legszebben. Az első ember, akivel ott találkozik - Bányai Károllyal -, úgy viselkedik, hogy Bekének nehéz eldönteni: arisztokratával vagy tudóssal, tudós történésszel találkozott-e... MÉG KAPHATÓ KRISZTINKOVICH MÁRIA Híd a víz alatt című regénye A kanadai Vancouverben élő írónő az 1937-1945 közötti időszak polgári világának megpróbáltatásait dolgozza fel egy fiatal lány, illetve asszony szemével. A 320 oldalas, ízléses kivitelű, illusztrált könyv kapható budapesti könyvesboltokban, a New York-i Püski Könyvesházban, a torontói Pannónia könyvesboltban, a montreáli B.C. Promotions-nél (481-2447), valamint megrendelhető budapesti szerkesztőségünk címén: 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. Ára: 950 Ft (postaköltséggel együtt), illetve montreáli szerkesztőségünk címén (nyugati olvasóink számára): P.O.Box 125, Mt. Royal Stn., Montreal, QC H3P 3B9, CANADA Ára: 30 kanadai dollár vagy 27 US-dollár (postaköltséggel együtt) Kérjük Észak-Amerikán kívüli olvasóinkat, megrendelésüket nemzetközi pénzesutalványon (money order) küldjék be. Mi követhető nyomon azokban a magyar sorsokban, amelyeket Beke bemutat? A magyar küldetéstudat megváltozása... Lássuk csak: Mi is volt a régi? A magyar küldetéstudat az Igazsággal és a Szent Koronával van összefüggésben... A Szent Koronát Istentől kapta- meghatározott céllal, meghatározott üzenettel - a magyar nemzet. Ez az üzenet függ össze az Igazsággal... Az Égi Élő Igazságról, a legyőzhetetlenről van szó, arról, aki Isten Önvédő megnyilatkozása, a legnagyobb Erő, a legszilárdabb Hatalom... A régi magyar küldetéstudatban a magyarság különleges szerepe ennek az Élő, Égi Igazságnak a méltó szolgálata. És a magyar küldetéstudat miképpen változik meg? Minőségileg mássá válik... Egyúttal érthetőbbé és egyszerűbbé is... A XVI., XVII., XVIII. és XIX. századi sorozatos csapások is módostítják, de nem mondhatjuk, hogy felsorolt századokban minőségileg mássá vált. Pedig Habsburg József magyarországi diktátor (II. József néven német-római császár) a XVIII. század végén oly példátlan cinizmussal látott hozzá a magyar nemzet megsemmisítéséhez, hogy a korabeli magyar nemzet öntudatára a József által kibontakoztatott drámai helyzet csak azért nincs végzetes hatással, mert sikeresnek érezvén ellenállását, nem éli át mélyen (azaz nem veszi elég komolyan) a veszélyt... Ugyanez történik 1849-ben is: a magyar nemzeti öntudat nem rokkan bele a Schwarzenberg-féle* Nagy- Ausztria rémálom fenyegetésébe, mert egyszerűen nem hiszi, hogy a magyar államiság felszámolásának terve sikeres lehet. A Trianonban történtek viszont a legsötétebb kétségbeesést is igazolják. De nemcsak a kétségbeesés látszik igazoltnak Trianon után, hanem valami soha nem volt, valami elképzelhetetlen, valami felfoghatatlan rettenti meg a magyarságot... Tulajdonképpen arra döbbenti rá Trianon a magyarságot, hogy aki meg akarja semmisíteni, az nem hasonlít régi ellenségeihez, és nem is lehet azonosítani semmivel, ami emberi... Mert aki Trianonban támad, az nem földi lény, hanem maga a gonosz, maga a sátán. És éppen ennek a félelmetes felismerésnek a következménye a magyar küldetéstudat megváltozása: érthetőbbé és egyszerűbbé válása... Minőségileg mássá válása... És aki még nem volt meggyőződve addig a magyar nemzet kiválasztottságáról, Trianonnal szembesülve meggyőződhetett... Az arra való rádöbbenéssel, hogy a magyarságot Trianonban nem mint bűnöst, hanem mint legártatlanabbat büntették, mindenki helyett, ellenfél és szövetséges helyett egyaránt. És az arra való rádöbbenéssel, hogy Trianonban az Úr Jézus ellen küzdő sátán leglátványosabb, legsúlyosabb ellentámadásának lett a magyar nemzet a szenvedő alanya... Éelfogni mindezt mindazonáltal egyáltalán nem könnyű. Trianonig a magyar küldetéstudat bizonnyal együttjárt bizonyos bűntudattal, nagyon homályossal, nehezen megfogalmazhatóval, melynek mélyén csak annak tudata lappanghatott, hogy az újkorban legyengült magyarság alkalmatlanná vált a régi magyar küldetés teljesítésére... És ezért Trianonig a magyarság nagyon is komolyan veszi, hitelesnek érzi azt is, amit Kölcsey is kimond a Himnuszban: „Hajh, de bűneink miatt / gyűlt harag kebledben, /S lesújtád villámidat/Dörgő fellegekben...” E bűntudatnak a kiveszésével változik meg a magyar küldetéstudat... Minden másnál nyilvánvalóbbá válik, hogy a sátán a magyar nemzetet valami miatt legnagyobb ellenségének tekinti, s az is, hogy a sátán az Úr Jézusra emelt fegyverrel sújtott rá... Mi sem természetesebb, mint ennek nyilvánvalóvá válása, hisz Trianon - láthattuk fentebb - nem magyarázható Isten haragjával, és semmi mással nem magyarázható, mint azzal, hogy Trianonban - megismételjük- az Úr Jézus ellen küzdő sátán leglátványosabb, legsúlyosabb ellentámadásának lett a magyar nemzet a szenvedő alanya... Az áldozatra kiszemelt. Igen, Trianon után az válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy Trianonban nemhogy nem isteni sugallatra, de nem is emberi kezdeményezésre „rendezték el” a világ sorát, hisz ami ott történt, az nem más, mint mindannak a megcsúfolása, amit az eberiségnek Isten parancsára szentnek és sérthetetlennek kellene tekintenie... És mindezek figyelembevételével világossá válik számunkra, hogy a magyar nemzet áldozat voltát csakis úgy foghatta fel, hogy az Úr Jézus helyett ez alkalommal őt feszítették keresztre... Küldetése enynyire leegyszerűsödött, küldetéstudata, kiválasztottság-tudata bizony így vált minőségileg mássá, és annak ellenére, hogy mindannál, ami Trianonban történt, semmi sem felfoghatatlanabb, érthetőbbé és egyszerűbbé is... Annak a kérdésnek a felvetése is jogos még, hogy az Úr Jézusra emelt karddal miért éppen a magyar nemzetre sújtott a sátán?... Mert a Szent Korona nemzete a magyar? Vagy miért? Mindent megvilágosító válasz helyett most elégedj ünk meg egy megnyugtató gondolattal: Amit (akit) a sátán az Úr Jézusra emelt fegyverrel próbál megsemmisíteni, az nem semmisül meg, hanem csak megsemmisíthetetlenné válik... És ezzel van összefüggésben a megváltozott, leegyszerűsödött magyar küldetéstudat egyetlen derűlátó vonatkozása. Az abból fakadó optimizmusról van szó, igen, hogy akinek a sátán az ellensége, az tulajdonképpen megsemmisíthetetlen... Végül is legyőzhetetlen... Más irányból is megközelíthetjük a kérdést: Az, hogy Trianon a sátán műve, azt is jelenti, hogy nem szilárd alkotás.... A sátán mint „Isten majma” sohasem fogja végérvényesen ráerőltetni akaratát a világra, melyet Isten teremtett és amelyre az Igazság, az Élő Égi Igazság felügyel... És ha már ennyit tudunk, folytassuk a következőkkel: Méltóképpen ír Beke György a legérdekesebb erdélyi emberről, Gellért Sándorról... Karácsony Sándor kedvenc tanítványáról... Gellért Sándor a leghűségesebb ember volt... De magyar módra. Ki a hűséges? Az, aki csak akkor engedelmeskedik, ha felismeri az utasításokban, törvényekben, parancsokban Isten akaratát, aki így engedelmeskedni csak Istennek engedelmeskedik... E felismerés alapja engedelmességének... Gellért Sándor büszkén vallotta be Bekének, hogy egyszer kapott volna prémiumot, de akkor sem fogadta el. így hát Gellért Sándor, a jelentős költő, nagy tudós és kitűnő tanár soha nem részesült semmiféle jutalomban. Anyagi támogatásra pedig bizony rászorult volna. Szomorúan idézem: „Nézd csak, itt vannak az én köteteim - mondta Bekének. - Kilenc verseskönyv. Aztán Az én kertem pónyikalmái, harmincegy esztendős tanári tapasztalataimat foglaltam össze benne. Mellette hatszáz oldalas kötet a magyar nyelvről. Számomra a nyelv az első, utána jön a vers. Nyelv nélkül nincs vers! S nehogy elfelejtsem, ez a két kötet Mikola története. Tizenkét évig dolgoztam rajta.” (Mikola története tulajdonképpen a magyar nemzet története, különös tekin-A magyar nemzet ügyeiért töprengő és cselekvő író, kritikus, vitázó. Nagy sikerek és nagyobb csalódások gyűjtője, akinek sem idő, sem fáradság nem volt drága, ha tenni vagy szervezni kellett a magyar köz ügyében. Telki szülötte, Vajszó, Pécs, Székesfehérvár tanította magyar nyelvre, örök élményként; és példás írói eszköztár tulajdonosaként engedvén útjára. A Nyugat, Pesti Napló, 100 %, Korunk, Új szó, Forrás és mások munkatársa. Később a Magyarország és a Válasz állandó szerzője. 1936 és 38 között több tanulmányutat tett Finnországba. Örökös szerelmesévé vált ennek a különös népnek, különleges szépségű országnak. Két könyve is származik ebből az élményből (Suomi, a csend országa, 1937, majd Suomi titka, 1939). Az 1940-es években megszakad kapcsolata a népi írókkal, egy időben közeledett a munkásmozgalomhoz, hozzá méltó ragaszkodással és tenniakarással dolgozott a szervezetben (1920-as évek eleje), de a személyét érő támadások miatt megszakad ez a kapcsolat is. Esete hasonlatos a József Attiláéhoz ebben a kérdésben. Három versestettel a mikolaiakra. A magyar nemzet egyik leghitelesebb története az ősidőktől a legújabb korig.) Beke György megjegyzi a könyvében: „A sok-sok »kötet« közül csak négy jelent meg nyomtatásban, illetve a finn fordításokkal együtt öt. A többi kézirat, gondosan bekötve, polcra állítva. Szemében lobog a tűz:- Majd ajövő kideríti, komám, ki is élt itt Mikolán!” Szomorúan közlöm: Gellért Sándornak sem jelentős nyelvtörténeti könyve nem jelent meg máig, sem még jelentősebb történelemkönyve... Bekének Barangolások Erdélyben című könyvsorozata- akarva akaratlanul - állást foglal egy vitában. Milyen vitáról van szó? Azt állítják sokan mai közjogtörténészeink közül - Bibó István nyomán, de Bibót is félreértve -, hogy a magyar közjogfejlődés nem szerves, ráadásul megkésett... De mi történt valójában? A magyar társadalom megbecsülvén a szerves jogfejlődés eredményeit, a Szent Korona által ragaszkodni tudott a magasabb rendű hagyományhoz, amelynek lényege Isten akartának komolyan vétele, a küldetéstudat komolyan vétele, a szakrális komolyan vétele... Azt vegyük itt tekintetbe, hogy éppen azáltal, hogy a Szent Korona a szakrális fejedelem jogutódja, a Szent Korona tana tulajdonképpen átmenti a szakrális királyság korának nagy eszményeit... A Szent Korona tanának talán ez a legnagyobb érdeme... Mi az a legfontosabb, amit még megtudhatunk Beke György könyvsorozatából? Az erdélyi ember legyőzhetetlen... Ami azt is jelenti: megmarad magyarnak... Lesz jövője, mert méltóképpen ragaszkodik múltjához, sokkal jobban ismeri a magyar nemzet történelmét, mint a csonka-magyarországi magyarság... Nem véletlen, hogy Beke könyve tele van történelmi leckékkel... Mit jelent számukra magyarnak lenni, miért érdemes Erdélyben magyarnak lenni? - kérdezzük számtalanszor Beke könyveit olvasván. Ezt mondhatjuk: Ki Erdélyben a magyarságát vállalja, az tudatosan áldozatot vállal... Megvilágosító áldozatot? Beavató áldozatot? Bizony. Aki ma Erdélyben a magyar létet választja, Isten felé közeledik... Isten közelségében erőssé, legyőzhetetlenné válik... Isten tekintetében változik át szén-minőségűből gyémántminőségűvé... Köszönjük meg Bekének, hogy a szénmezőn felismerte és felszedegette a gyémántokat. *A kamasz Ferenc József helyett néhány évig (1852-ig) tulajdonképpen Felix Schwarzenberg osztrák miniszterelnök uralkodik. (Nem jogutódja Mettemichnek: ő nem birodalmi kormány miniszterelnöke, hanem az 1848-ban létrehozott első osztrák nemzeti kormányé.) könyvvel indul, majd regények, elbeszéléskötetek hosszú sorát adja ki. A legismertebb talán a Julianus barát (1938), a Magna Hungáriát a tatárj árás előtt fölkutató és megtaláló szerzetes történetének nagy regénye. 1957-ben jelent meg másik nagy regénye, Az égő csipkebokor. Visszapillantó tükör címmel önéletrajzi regényt írt 1968-ban. 1941-ben válogatást ad ki Esti beszélgetés címmel a cikkeiből. Ennek harmadik kiadása jelent meg a Püski Kiadónál (Budapest) 1998-ban. Ebből idézünk: „Most, hogy írásaimat böngésztem, meglepődtem. Ezek az írások nagyjában és egészében mind egyformák. Hogyan is jelenhettek meg annyiféle helyen? Hogyan volt lehetséges, hogy mindenütt ugyanazt a lényeget írjam? ... Vádlóim, gyűlölőim egy része szétrebbent a világ keleti, meg nyugati tájai felé. Onnét kiáltoztak harsány bátorsággal, onnét követelték, álljak ki ezért, azért s amazért, de legfőképpen értük. Itthon maradtam s kiálltam a magyarságért, ha erőm s körülményeim engedték. Gyűlölőim más része itt kiált rám kígy ótbékát.” Czegő Zoltán MAGYAR PANTEON Kodolányi János (1899-1969)
