Nyugati Magyarság, 1999 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1999-04-01 / 4. szám
1999. április Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 9. oldal - Yasuko, hogyan került Budapestre? Miért érdekelte egy a legkeletibb magyar népcsoportról készített film?- Most posztgraduális tanfolyamon vagyok. Amikor tanultam az egyetemen, akkor történetet (történelmet S.L.) tanultam. Tanultam a tizenkilencedik században itt lakott sok nemzetiségről. Romániáról, Szlovákiáról, akik népe akkor Magyarországon lakott. Akartam tudni, hogy most sokan vannak magyarok Magyarországon kívül, s velük mi van? Nagyon fontos a mostani helyzetet ismemi. Érti? Tudtam, hogy most nagyon izgalmas ez a terület, a NATO, Meciar és sok egyéb. (Beszélgetésünk idején még Meciar volt hatalmon. S.L.)- Magyarokkal találkozott-e budapesti ösztöndíja előtt? Ismert-e valakit?- Nem. Nem találkoztam. A nyelvet sem ismertem. Egész nyáron tanultam. Jelentkeztem Tokióban a magyar követségen. Meghallgattak, s másféléves ösztöndíjat kaptam a magyar államtól Budapestre. Nem volt nehéz, a japánok Magyarországra a zenéért s a magyar nyelv tanulásáért pályáznak. Jogra és történelemre nincs pályázó.- A zenét Kodály-módszerrel tanítják?- Nem mindenhol. De most egyre népszerűbb.- Japánban úgy tudom, elég széles körben rokonítják a magyar népet a japánnal.- Ezek a turáni rokonságot hiszik. Én nem vagyok nyelvész. Nem tudom pontosan, de úgy érzem, kicsit hasonlít a magyar a japánhoz. Nekem érdekes és könnyebb, hogy tanulok magyarul, mint angolul.- A szülők otthon mit szóltak ahhoz, hogy Magyarországra jön?- Örültek nagyon.- Járt Romániában ?- Igen. Nagyon tetszett. Jasi mellett s Maramures - és Marosvásárhely. Egész nyáron itt volt édesanya. Velem együttesen utazott. És Bukarest is volt. Utána mentünk Olaszországba, de neki- Ön az erdélyi magyar szellem és értelem számára legszomorúbb időkben is aktív közéleti, közösségszervező munkát folytatott. A hatalom orra előtt indította meg a Jöjjön velünk turisztikai mozgalmat, amely hétről-hétre erdélyi magyarok százaival ismertette meg a szülőföld legszebb tájait, természeti és turisztikai ritkaságait. Ez a végveszélyben is kiutat kereső munkálkodás tekinthető a majdani Julianus Alapítványt létrehozó tevékenységnek?- Feltétlenül. Jó műhelymunkának számított a Jöjjön velünk, szervezése során megtanultam leküzdeni a nehézségeket, megoldani olyan problémákat, amelyek látszatra megoldhatatlanok. A természetjárás során kerestünk fel számos olyan területet is Erdélyben, ahol kisebbségbe szorult a magyar szó, ekkor érlelődött meg bennem és barátaimban egy olyan szervezeti keret megteremtése, amely a szórványba szorult magyarság nemzeti tudatának ápolását szolgálja.- 1989-től a konkrét lehetőség is megszületett. Létrehozta és máig vezeti a Julianus Alapítványt.- Háromszéki származású vagyok, tehát többségi. Ez a mai Romániában skizofrén helyzetnek tűnhet, de tény, hogy a Székelyföld csaknem homogén magyarságé. Ugyanakkor azonban a többségre testálódik mindenkor a kisebbség védelme, a székelységnek tehát önvédelmi küzdelmét a szórványmagyarság tudatának erősítésével, annak akár intézményes keretek közti megszervezésével kell kiegészítenie. Ebben a szellemben hívtuk életre a Julianus Alapítványt, amelynek alapító okiratában is kimondjuk, hogy feladata a Kárpát-medencében szórványban élő magyarság nemzeti tudatának ápolása és megtartása. Az eltelt időszak tapasztalatai azt bizonyítják, hogy jó úton haladunk, eredményeink biztatóak.- Hogyan szervezték meg az alapítvány munkáját?- Bár tevékenységünk fő színtere Erdély, nem szorítkozunk csupán az erdélyi magyarságra. Már kezdetektől igyekeztünk munkánkat kiterjeszteni a Felvidékre, Délvidékre, Káprátaljára is. Legfontosabb célunk az ifjúság, főleg a tanuló ifjúság nemzeti tudatának nevelése, hiszen szomorú tapasztalat, hogy a szórványban egyre ritkul az anyanyelven való oktatás folyamata. Ezért is szerveztük meg a táboroztatást, vagyis azt, hogy rendszeresen fogadunk szórványból érkező gyerkeket, akik többnapos táborozás során ismerkedhetnek meg a SzéJapán lány Budapesten Takeda Yasuko madárcsontú, törékeny alkatú Japán lány, ébenfekete hajjal, szüntelen mosollyal az arcán, kacagó fekete szemekkel. A moldvai csángó-magyarok egykori iskoláiról készített dokumentum-filmem bemutatóján ismerkedtünk meg. Jelenléte rendhagyónak tűnt, mindaddig, míg nem tudtam, hogy Japánban történelemszakon szerzett diplomát, a múlt századi magyarországi kisebbségekről írta államvizsga-dolgozatát, nemzetközi jogot tanult s most másféléves ösztöndíjjal Budapesten, illetve a Kárpátmedencében s ennek a külső lábánál, a moldvai csángó-magyarok között a magyar kisebbségek jogi állapotát tanulmányozza, s az egyetem utáni mesteri fokozat megszerzéséhez ebből a témakörből írja dolgozatát. A két korszak egybevetése önmagában is érdekes, a soknemzetiségű Nagy-Magyarországot azóta két világégés hamvasztotta, zsugorította, s a magyarság milliói kerültek kisebbségi helyzetbe. Yasuko a csángó filmből, amint mondta, keveset értett meg. Inkább az arcokból, gesztusokból olvasott ki ezt-azt. Nem csodálkozom. A moldvai magyar nyelvjárást mi sem mindig értjük. Egy kiadósabb beszélgetést a következő napra terveztünk, a csángó filmbemutató ugyanis majdnem négyórány ira kerekedett, a Lakatos Demeter csángó költő nevét viselő egyesület tagjai és mások mindent el akartak mondani, amit a témáról tudtak, s el is várták volna, hogy a filmben mindezt visszahallják és viszontlássák, Attila királytól a Kárpátok Géniuszának uralgásáig, a román diktátorig. Másnap kérdeztem Yasukot, van-e valami jelentése a nevének? Van. Yasuko (ejtsd: Jaszko) = Nekem minden nagyon drága. A Take= bambusz. A da= rizsfold. Hogyan lehet ebből összehozni egy magyar nevet? Sehogy. A Jaszko név így szép, akárcsak aki veseli. Yasuko egészen jó artikulációval beszél magyarul. Az „s” hangot ejti félig sz-nek, akárcsak az esszelő, azaz a „szöszölő” csángók, amint a pusztinai Erőss Jóska bátyánk őket megnevezte. A kérdésekre röviden, de nemcsak igennel vagy nemmel és nemcsak tőmondatokban válaszol. Keresztneve - Yasuko- valami ilyesmit jelent: Nekem minden nagyon drága. Jaszko nekünk is az, nagyon drága, mert mi más lehetne, ha valaki, aki az Óperenciás tengeren kétszer is túl él, s mégis érdekli a mi történelmünk és a sorsunk alakulása is? jobban tetszett Románia. És nekem is.- Hát ez nagyon érdekes, nagyon kedves... Az ösztöndíjat ki biztosítja?- A magyar egyetem. Cserével vagyok. De én nem ismerem, ki van Japánban. Japánban lehet tanulni magyarul. Magyar szak van. Van tanárnő, aki tud magyarul. Oszakában. Fordít. Most valami Eszterházy Péter fordít. Könyvet.-A japánok közül sokan tudnak angolul?- Sokat tanulnak. Grammatikát. De nem beszélnek. Félnek beszélni. Szerintem. Nehéz. Csak szobában tanulunk. Nincs kommunikáció. Sokan tanulnak Amerikában. Ők tudnak angolul.-A kínaiaktól hogyan tudják megkülönböztetni magukat?- Én tudom.-Az európaiakat is meg tudja különböztetni?- Észak-európai, dél-európai. így igen. Csak ennyire.- Láttam valahol japán rajzokat az európai emberekről. Abból az időből, amikor megismerték az európaiakat. Nagyon kedvesek. Mintha gyermekrajzok, karikatúrák lennének. Mindeniknek hosszú-hosszú az orra. Ilyen hosszú az orrunk? (Nevet. Mégnagyobbra rajzolta...)- Mit fog csinálni, ha megszerzi a mesteri fokozatot?- Dolgozni valami nemzetközi, intemacionális szervezetnél. Érdekesnek tartom az UNESCO-t. Erre készülök.-A lakásért kell-e Budapesten fizetnie?- Bérelt lakás. A minisztérium fizeti. Nagyon kellemes. Második kerület.- Az itt élő japánok összetartanake? Találkoznak-e gyakran? Van-e valamilyen egyesületük?- Nincs egyesületük. Van, akivel találkozunk egyetemen. Órán. Megismerjük egymást. Elég sokan vannak diákok. Évente hat ösztöndíjas. Ösztöndíj itt nagyon kevés. A magyar diák Japánban többet kap.-A magyar diákokkal milyen a kapcsolata?- Az az igazság, hogy eddig tanultam a nyelvet. Magánórákon. Nem volt idő. Nem ismerek sokat. Jártam buliba. Tetszenek. A japánok nem szeretnek táncolni. A hagyományos táncok nagyon csendesek.-Nem harciasak?- A, nem! Szerintem az nem tánc. Előadás.- Vannak-e olyan szavak a japán nyelvben, amelyek a magyarhoz hasonlítanak?- Igen. Például só. Sjo - ugyanazt jelenti. És sótalan - sjotalan. Ez azt jelenti: nem elegáns. Buliban mondják magyarok diáknyelven: idd ki! Japánok mondják: ikki! De ez véletlen.- Mi a nemzeti italuk? Mit isztnak?- Rizspálinkát. Gyenge. Inkább bor. Tizennégy fokos. És sört. Most lesz népszerűbb a bor. Divatos. Idős emberek nem szeretik. A pálinka itt sokkal erősebb. A rizspálinka csak olyan erős, mint a bor.- Melyik nem japán népet szeretik a leginkább? Melyik a legszimpatikusabb?- Nagyon nehéz a kérdés. Nekem például nincs szimpátiám. Hogy mondjam? Minden nép nagyon érdekes. És nincs legjobb.- Szeretik az észak-koreaiakat, a kínaiakat s az oroszokat is? Rakéták, a Kurili-szigetek Ugye, egyebek...- Ez politika. Nem a nép. Konfliktus van Japánban is. Nem olyan, mint Európában. Japán mellett tenger van. Nem vagyunk egymás mellett. Nincs kapcsolat a föld között. Magyarország s Románia között nincs ilyen tenger. Japán és Kína között van. Az atombomba után kiderült, Japán nagyon gyenge. Az öregek nem szeretik az oroszokat. A mi generációnk nem haragszik. Japánban nincs normális katona. Ha más ország béjőne (így!) Japánba, akkor lenne katona. Van fegyver. Otthon. Férfiak és nők is vannak, akik megvédenék Japánt.- Mikor jön még Erdélybe?- Biztosan jövök. Még nem jól beszélek magyarul. De ha megtanulok, csinálunk interjút. Romániában. Sylvester Lajos A szórványságért Beszélgetés Beder Tiborral, a Julianus Alapítvány elnökével kelyfölddel. Cserében viszont a székely gyermekek csoportjai látogatnak a szórványmagyarok lakta vidékekre, Beszterce, Nagybánya, Gyulafehérvár, és Dél-Erdély vidékeire. Néhány éve már felvidéki, délvidéki és kárpátaljai gyerkeket is fogadunk, a székely fiúk és lányok pedig rendszeresen ismerkednek a Kárpát-medence más táj ainak magyar lakóival. Lényeges elem, hogy magyarországi gyerkeket is táboroztassunk a határon túl, így alapítványunk célul tűzte ki a magyarországiak nemzeti tudatának erősítését is. Hiszen köztudott, hogy ezen a téren is akad jócskán tennivaló... A szórványmagyarság nemzeti tudatának fönntartása Kárpát-medence-szerte már-már az utolsó óra munkája. Elképesztő veszteségeink vannak, sajnos a hivatalos magyar kultúrpolitika is okolható ezért. Ha egy debreceni vagy soproni diák nem tud a székelyekről, az elsősorban az oktatój ának, tanítójának hibája. Márpedig a Kádár rendszer hosszú évtizedeiben Erdély éppúgy tabu volt a közgondolkodásban, mint Felvidék, vagy Kárpátalja.- A székelyföldi kulturális rendezvények manapság már rendre megmozgatják Erdély magyar társadalmát. Gondolok itta csíksomlyóipünkösdi búcsúra, az Ezer székely leány találkozóra, a Csipike találkozóra.- Legnagyobb elégtételem volt az idei Csipike találkozón, hogy fogadhattunk Csíkszeredában eszéki, kassai gyerekeket is. így Fodor Sándor író halhatatlanná vált Csipikéje az egységes magyar nemzettudat ápolásának védnöke lett. 1996-ban a Beszterce melletti Vicén fölavattuk II. Rákóczi Ferenc szobrát, a szentegyházi Bodó Levente alkotását, a közelben pedig egy hatalmas lármafát, amely alatt megemlékeztünk a magyar honfoglalás eseményeiről, és ugyanitt tartjuk majd meg ünnepségünket 2000- ben, amagyar államiság ezredik évfordulóján is. Egyébként 1996 óta valamennyi rendezvényünk a honfoglalás és a magyar államalapítás évfordulóinak ünnepi jegyében szerveződik.- A Julianus Alapítvány minden esztendőben jutalmaz is.- A Julianus-díjak átadása fontos mozzanata munkánknak. Minden évben három díjat adunk át olyan, a Kárpátmedencében aktívan tevékenykedőknek, akik a szórványmagyarság tudatát ápolják közvetve vagy közvetlenül. Tavaly például Dobos László felvidéki írót jutalmaztuk. Ennek aztán sajnálatosan kellemetlen mellékzöngéje volt a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Tanácsának oktalan és elvtelen támadása Dobos László ellen. Ettől eltekintve azonban a díj átadási ünnepség évről évre fontos eseménye alapítványunknak, jó alkalom arra, hogy megmérettessünk, lajstromozzuk eredményeinket, kijelöljük a követendő utat. A díjak átadásakor a kitüntetetteknek átnyújtunk egy Julianus-szobrocskát is. Ez is egyedülálló a magyar nyelvterületen, mert bármilyen hihetetlen, de tény, hogy Juliánusnak nincsen még szobra Magyarországon, így a miénk tekinthető az elsőnek.- Az alapítvány működtetését nagy mértékben elősegíti az is, hogy Ön Hargita megye főtanfelügyelője.- Ez állami funkció, közvetve úgy kapcsolódik az alapítványhoz, hogy a nyolcvan százalékban székely-magyarok lakta megyében az oktatásnak is az a legfőbb célja, hogy a kimunkált emberfőkben elmélyítse a magyar nemzeti tudatot. Csak ezáltal lehetünk otthon a hazában és az anyanyelvben. Tanfelügyelőségem során arra törekszem, hogy gondolkodni tudó polgárokat neveljünk az iskolában. A román állam is meg akarja reformálni az oktatást, a számos jó szándék és terv azonban rendre elakad a beidegződések gátjain... A pedagógia eddigi gyakorlata ugyanis teljes csőd. Nem polgárokat, hanem alattvalókat nevelünk, így kívánja tőlünk a hatalom őre, az állam. Ezért fizeti a pedagógust, ráadásul gyalázatosán rosszul. Tanulók és tanárok egyaránt túlterheltek, a teljesítmény kényszere automatákat farag az ifjakból. így van ez, sajnos, Magyarországon is. A számítógépek rideg világában nemcsak magyarságunkat, hanem európaiságunkat is kilúgozzuk. Mondjak egy példát? Nemrégiben az egyik Csíkszeredái gimnáziumban felmérést készítettünk arról, hogy egy tanuló a négy gimnáziumi év alatt mennyit beszél. Döbbenetes volt tapasztalni, hogy egy tanuló a négy év alatt még magyar nyelvből és irodalomból is mindössze tíz órát beszél! Hát még románból, aminek aztán politikai vetülete is van! Amíg az oktatás tekintélyelvűségen alapszik, addig eredménytelen, és ha némákat nevelünk, akkor nincs válasz a jövő kihívásaira. Én elsősorban értékközpontú tanítást szorgalmazok. Székely stratégia is és a Juliánus Alapítvány fő célkitűzése is egyben, hogy kiművelt emberfők sokaságát kell értékteremtő sereggé tenni. A tanügyi reform mihamarabb végrehajtása román nemzeti érdek is, ha valóban Európához akarunk fölzárkózni.- Pedagógiai filozófiája és az alapítvány élén kifejtett tevékenysége számos rosszakarójának támadását váltotta ki...- Gheorghe Pruteanunak, a parlament oktatási bizottsága akkori elnökének Hargita megyei látogatása mutatta meg a legjobban, hogy a kormány nem mindig követi a nemzeti érdekek diktálta oktatási reformot. Hivatalos minisztériumi megbízása hiányában nem voltam hajlandó fogadni Pruteanu urat. O önkényesen mégis megérkezett, és engedélyem nélkül bement az órákra, folyton ahhoz a rögeszméjéhez keresett bizonyítékot, hogy a székelyek nem akarnak románul tanulni. Találkozásunkkor összekülönböztünk, ő gorombának nevezett engem. Elment a Csíkszeredái román gimnáziumba is, ahol aztán fülébe csepegtették azt a képtelen hazugságot, hogy mi el akarjuk kergetni a román tanerőket, hogy bőröndökön csücsülve oktatnak a román pedagógusok, készen arra, hogy bármikor utazzanak, ha mi kergetjük őket. A képtelenség az, hogy a román média nagy többsége ezt a marhaságot valódi tragikummá duzzasztja, és áskálódása nyomán a parlament rendre előveszi a Har- Cov-dossziét, vagyis azt, amiben a románoknak a Székelyföldről való elűzését taglalják, hajmeresztő hazugságokkal spékelve.-Az új román kormány mennyire azonosítható a szélsőséges nacionalizmussal?- Nem vitás, hogy szándéka a kisebbségi helyzet végleges rendezése, a regionális átszervezés, az értékek kiművelése, végső soron az euroatlanti csatlakozás, hiszen Románia számára sincs más választás. Baklövéseket éppen azért követnek el, mert az ellenzékbe szorult szélsőséges nacionalisták nap mint nap a román nemzeti érzelmekre hivatkozva borzolják a politikai kedélyeket és zsarolják a kormányt. Jellemző a történelem és földrajz tanítási nyelve körüli oktondi vita, amelyben a kormány meghátrált és szégyenlősen kijelentette, hogy a jövőben még visszatérnek erre a kérdésre. Egyelőre tanulják csak románul a magyar nebulók a történelmet és földrajzot. Ilyen helyzetben aztán tanára válogatja... Megjegyezni kívánom, hogy a Julianus Alapítvány eredményes működése is az oktatás függvénye. Közösségi felelősségvállalással kívánjuk Kelet-Közép-Európa politikai palettáján kikavarni azt a sajátos magyar színt, amelynek vállalásával léphetjük át az ezredvég küszöbét.- A Nyugati Magyarság olvasóinak nevében is köszönöm a beszélgetést. Bereczki Károly Julianus barát
