Nyugati Magyarság, 1999 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1999-04-01 / 4. szám
4. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 1999. április Mussolini nem volt diktátor! Adatok a fasiszta forradalomról Napjainkban is előfordul, hogy egyik-másik honfitársunk, aki szemben áll a marxista-leninista-sztalinista eszmerendszerrel s annak gyakorlatával, hamar megkapja a „fasiszta” címkét. Éppen ezért feltétlenül szükséges alaposan megvizsgálni a fasizmus létrejöttének történelmi körülményeit, a történelemben elfoglalt helyét, továbbá pozitív és negatív vonásait. A forradalom meghatározást azért használom, mert az Olasz Királyság történetében minőségi változást hozott. A fasiszta forradalom atyja, Benito Mussolini 1883-ban született. Édesapja kovácsmester volt. A Benito keresztnevet a világszerte népszerű Benito Juarez mexikói forradalmár emlékére kapta. Először tanítói, majd polgári iskolai diplomát szerez. Az újságírás a kenyere. Kezdetben szociáldemokrata elveket vall, de az első világháború kezdetén kiábrándul belőlük. Szorgalmazza Olaszország hadbalépését, s amikor ez megtörténik, önként jelentkezik a frontra. A harcok során súlyosan megsebesül. A háború befejeztével, mint a Popolo d’Italia főszerkesztője, cikkeiben nemcsak a szocializmussal, hanem a kapitalizmussal is szembehelyezkedik, a kapitalizmust azonban nem akaija megdönteni, csupán egy igazságosabb elosztási formát akar létrehozni. Egyre több cikket ír a „Termelők Tanácsáról”. Ezek a cikkek képezik a magját a későbbiekben létrehozott korporációs rendszernek. A fascio (fasso) kifejezés általánosságban kötést jelent, mint a németben afásli szó. Politikai tartalma: akciószervezet. Olaszországban a különféle társadalmi rétegek és mozgalmak már a XIX. században is alakítottak fasciokat. Ennek mintájára hozta létre Mussolini 1919. március 21-én a milánói ipari és kereskedő vállalkozók Piazza San Sapolcoro 3. sz. alatti Klubjában a „Fascio Combattimento” (Harci Fasció) nevű szervezetet. Ennek tagjait a későbbiek során fasisztáknak, a mozgalmat pedig fasizmusnak nevezték. Az elnevezés t tehát Mussolini készen kapta, nem ő találta ki. A fasiszta forradalom történetét két szakaszra oszthatjuk. Egy pozitív és egy negatív szakaszra. A továbbiakban eszerint taglaljuk. I. A FASISZTA FORRADALOM POZITÍV SZAKASZA 1919-1935-ig A mozgalom a társadalom valamennyi rétegét felölelte: a diákok, gyárosok, munkások, parasztok és földbirtokosok egyaránt támogatták, s egymás után szervezték az újabb és újabb fasciókat. Rövid két esztendő alatt a tagok létszáma meghaladta a háromszázezer főt. így a mozgalom a fasciók harmadik kongresszusán - 1921. november 7-10. - párttá alakult. Neve: Partito Nazionale Fascista. (A Nemzeti Fasiszta Párt). A párttagok közül kb. 14-15 ezer izraelita vallású volt. A Partito Nazionale Fascista (PNF) indult az 1922. május 15-én megtartott parlamenti választáson, és a képviselőházban harminckilenc mandátumot szerzett. Ugyanekkor az Olasz Kommunista Párt is bejutott a Parlamentbe tizenhat mandátummal. Ez utóbbi tény Mussolini malmára hajtotta a vizet. Az olasz hatalmi elit ugyanis megijedt a Kommunista Internacionáléhoz tartozó, proletárdiktatúrát követelő OKP-től. Megijedt attól a párttól, amelyik nemcsak a többpártrendszert akarta felszámolni, hanem a piacgazdaságot is. Ezért, amikor 1922. október 27- én a Facta-kormány lemondott, elhatározták, hogy Benito Mussolini pártját hatalomra juttatják. Igaz, hogy Mussolini is összevont Nápoly környékén mintegy ötvenezer párttagot (feketeingest), de a király - III. Viktor Emánuel - már október 29-én táviratilag kérte fel kormányalakításra. így ő már október 30-án letette a miniszterelnöki esküt. Ezután a feketeinges fasiszták békésen beballagtak Rómába. Ez volt az úgynevezett Marcia su Róma. A történelmi konstelláció Mussolininek kedvezett. Hiszen az olasz politikai hatalom igazi birtokosainak a Bajor és a Magyar Tanácsköztársaság vörös terrorjából és kollektivizmusából már volt némi hallomásuk, s tudták jól, hogy mit jelent a valóságban a „lenini rend”. A Szovjet-Oroszországot megjárt újságírók pedig elég részletesen beszámoltak a polgárháború borzalmairól és a „hadikommunizmus” következtében meghalt emberek millióiról. De Mussolini kinevezésében szerepe volt annak is, hogy tudományos megalapozottsággal kidolgozott egy strukturális államszervezeti változást, amit a történelem „Korporációs Rendszer” néven ismert. Továbbá el kellett i smemie az Olasz Király ság intézményrendszerét és a király felségjogait. Mindezek a tényezők együttesen vezettek a Partito Nazionale Fascista - másképpen a fasiszta forradalom győzelméhez. Ez a győzelem egyben válasz volt a Kommunista Intemacionálé köntösébe bújt szovjet-orosz nagyhatalmi tervekre. Benito Mussolini a miniszterelnöki funkción kívül még két miniszteri tárcát is magának tartott meg. Ezen túlmenően ő lett a PNF fővezére, a „Duce”, valamint a majdnem harminc tagú Fasiszta Nagytanács elnöke, továbbá a pártmilicia parancsnoka. Ilyen jogosítványok birtokában kezdett hozzá az államszervezet strukturális átalakításához. Ezt fokozatosan, az évek hosszú során hajtotta végre. E folyamat során a Parlament helyébe a Korporációk Nemzeti Tanácsa lépett. Ennek 650 tagját a 250 főnyi munkavállalói, a 250 főnyi munkaadói küldöttek, 150 tagját pedig a Fasiszta Nagytanács delegálta. Ez együttjárt a hagyományos értelemben vett polgári pártok és természetesen a kommunista párt megszűnésével. A Korporációk Nemzeti Tanácsának létrehozásában nagy szerepe volt a Nemzeti Munkaközpontnak, amit a hagyományos szakszervezetek helyett hoztak létre. Mindez állandó politikai harcok tüzében valósult meg, sőt a kommunista párt számos tagját be kellett börtönözni. (Antonio Gransci - az OKP főtitkára - a „börtönében” kettőezer-nyolcszáz oldalnyi ideológiai-filozófiai feljegyzést készített.) Megjegyzendő, hogy egyetlen kommunistát sem ítéltek el hosszabb időre, a GULAG, vagy a munkatábor pedig ismeretlen fogalom volt. Mussolini intézkedései nyomán a gazdasági élet fokozatosan stabilizálódott és a harmincas évek elején az Olasz Nemzeti Bank jelentős devizatartalékokkal rendelkezett. Maga apápa is, XI. Pius a „Quadragesimo Anno” kezdetű enciklikájában - kiadás éve 1931 - „az osztályharcot kiküszöbölő, a dolgozók és a munkáltatók együttműködésén nyugvó korporativ államban jelölte meg a társadalom bajainak orvoslását.” (Kis Aladár egyetemi tanár: Olaszország története 1748-1970-ig című egységes jegyzete 171. oldal. Tankönyvkiadó - Bp. - 1982.) Mussolini érdeméül jegyezhető az Olasz Királyság és a Szentszék közti „Lateráni Egyezmény”, mely ismét létrehozta a pápai államot. Az új állam, a Cite del Vaticano először Olaszországgal, majd számos más országgal diplomáciai kapcsolatot létesített. A továbbiakban azt vizsgáljuk meg, hogy milyen elvárásai voltak a PNF-nek a tagjaival szemben. A Partito Nazionale Fascista elvárta tagjaitól, hogy:- Magukévá tegyék a bibliára épülő zsidó-keresztény eszmerendszert, azaz csak vallásos ember lehetett a párt tagja.- El kellett vetniök a faji felsőbbrendűség mindenféle megnyilvánulását. (Ez sajnos csak 1938-ig volt érvényben.)- El kellett vetniök a kollektivizálás és a tervgazdálkodás természetellenes elméletét.- Magukévá kellett tenniök a haza, az Olasz Királyság védelmét.-El kellett ismemiök a királyság intézményét, és a király - III. Viktor Emánuel - felségjogait.- Kíméletlenül küzdeniök kellett a bűnözők, ezen belül a maffia ellen. (A maffia-ellenes intézkedések hatására a maffiózók többsége az US A-ba menekült.)- Szembe kellett szegülniük a Szovjetunió világuralmi törekvéseivel.- Szembe kellett szegülniük a marxista-leninista-sztalinista-intemacionalista eszmékkel.- Szembe kellett szegülniük az Olasz Kommunista Pártnak a proletárdiktatúrára való törekvéseivel, s annak bújtatott megnyilvánulási formáival. Dolgozatunkban azt is megvizsgáljuk, hogy igaz-e a marxista történészek által hangoztatott állítás, hogy Benito Mussolini a fasiszta forradalom idején diktátori hatalommal rendelkezett? Mit ír erről Kis Aladár professzor a már említett jegyzetében a 167. oldalon: „Szinte korlátlan jogkörrel és hatalommal rendelkezett, ennek ellenére mégsem nyerte el kivételes hatalmának jogi elismerését. „.....törvényekkel ugyan alapvetően módosította a monarchia alkotmányát, de annak lényegét, a monarchikus államformát és a királyság jogkörét érintetlenül hagyták.” Kis Aladár sem tekinti Mussolinit diktátornak, hiszen a diktátor egyeduralmat jelent, hanem az egész rendszert - mivel a királynak is komoly politikai jogosítványai voltak - „duarchizmusnak” - azaz két ember uralmának nevezi. A fasiszta forradalom eredményeire az egész világ odafigyelt. Winston Churchill is elismerőleg nyilatkozik akkoriban a fasizmusról és Mussoliniről. 1927. március 5-én Bethlen István és Benito Mussolini állandó béke- és örökös barátsági egyezményt írt alá. Abban is megállapodtak, hogy a francia befolyás mérséklése és a kisantant felbomlasztása országaik közös érdeke. Ezzel a szerződéssel hazánk kilépett a trianoni béke utáni diplomáciai elszigeteltségből. Ugyancsak nagyjelentőségű volt országunk számára az úgynevezett Római jegyzőkönyvek, melynek keretében Gömbös, Dolfuss és Mussolini biztosította felesleges magyar agrártermékek Olaszországba és Ausztriába történő kivitelét. Ezen jegyzőkönyvek egyben kihangsúlyozták Ausztria függetlenségének sérthetetlenségét. II. A FASISZTA FORRADALOM NEGATÍV SZAKASZA 1935-ben változás állott be a fasiszta forradalom, vagy ha úgy tetszik az Olasz Királyság külpolitikájában, majd néhány évvel később a belpolitikában is. Az angol-francia diplomácia félt attól, hogy Mussolinit Hitler valamilyen ürüggyel ráveszi, ne védelmezze Ausztria függetlenségét. Ezért Laval francia miniszterelnök egy titkos szerződésben felkínálta Olaszországnak Etiópiát (Abesszíniát). Erről természetesen az angol diplomácia is tudott. Cserében arra kérte Laval, hogy Hitlerrel szemben továbbra is ellenezze Ausztria bekebelezését Németországba. Tehát nem igaz az a marxista állítás, hogy Hitler hozzájárulásával történt meg Etiópia megtámadása. Az Etiópia elleni küzdelem még be sem fejeződött, amikor a Kommunista Intemacionálé - szövetségben a Szovjetunióval - kirobbantotta a spanyol polgárháborút 1936 nyarán. Anglia és Franciaország természetesen nem nézte jó szemmel, hogy a köztársaságiak (kommunisták és szovjetbarátok) győzelme esetén a Szovjetuniónak tengeri bázisa lesz Spanyolországban. Ezért az úgynevezett „be nem avatkozási politika” keretében örömmel vették tudomásul, hogy mind a vallási alapon álló Mussolini, mind pedig a vallásellenes és faji felsőbbrendűséget hirdető Hitler csapatai a Franco tábornok vezette nemzeti erőknek nyújt támogatást a Moszkva-barát köztársaságiakkal szemben. A két ország katonáinak frontbarátsága azonban - akarva nem akarva - előkészítője a Berlin-Róma szövetségnek, amit 1936. október 25-én Ciano gróf olasz és von Neurath báró német külügyminiszter írt alá. Ezt a szövetséget Mussolini „tengelyinek nevezte el. Az 1936-ban kötött olasz-német megegyezés után, mint az várható volt, bekövetkezett Ausztria bekebelezése Németországba, 1938-ban. Ugyanebben az évben pedig a Partito Nazionale Fascista - sajnos - változtatott felvételi rendszerén. Izraelita vallásúak nem lehettek tagjai. Ezzel egyidőben állami szinten is fajvédő és antiszemita törvényeket hoztak. Az a Mussolini, aki 1935-ben még kigúnyolta Hitlert az „Übermensch” elmélet miatt, most behódolt Hitlernek. Igaz, cserébe szabad kezet kapott a balkáni teijeszkedéshez. A spanyol polgárháború befejezése előtt néhány nappal, 1939. március 15-én a német csapatok bevonulnak Prágába. Ezután olasz részről egy újabb negatív lépés következik: 1939. április 7-én az Olasz Királyság csapatai elfoglalják Albániát. Erre előzetesen nemcsak Hitler, hanem Chamberlain angol miniszterelnök is áldását adta. Az angol „áldás” hátterében az volt, hogy még mindig bíztak abban: az esetleges bekövetkező világháborúban Mussolini nem csatlakozik Hitlerhez. A második világháború kirobbanásakor Mussolini veje, gróf Galeazzo Ciano volt a külügyminiszter. O mindent elkövetett, hogy Olaszországot távol tartsa a Németország oldalán történő hadbalépéstől. Németország háborús sikerei azonban a Fasiszta Nagytanácsot is elkápráztatták, s így 1940. júniusában Olaszország hadat üzent Franciaországnak és Angliának. Ez egy végzetes lépés volt, újabb negatívuma a fasiszta forradalomnak. Ezzel párhuzamosan Albániából kiindulva megtámadja Görögországot, majd Afrikában is megkezdődnek a harcok az olasz és az angol seregek között. Közben -1940. szeptember 27-én létrejön a Berlin-Róma-Tokió tengely. 1943 elején azonban bekövetkezik az orosz frontra kiküldött olasz csapatok katasztrófája. Közel százezer katona lelte halálát. Ezzel egyidőben megtörtént az amerikai csapatok partraszállása Tuniszban. így az afrikai német-olasz hadsereg harapófogóba került, s néhány hónapon belül megadták magukat a szövetséges csapatoknak. Mindez fokozta az elégedetlenséget, s a PNF népszerűsége a minimálisra csökkent. S amikor a szövetséges csapatok partra szállnak Szicíliában s elfoglalják a fővárost, Palermót, a Partito Nazionale Fascista Nagytanácsa elhatározza Benito Mussolini felelősségre vonását. Ez 1943. július 24-én következik be, amikor is a hadsereg főparancsnoki tisztről leváltják. Másnap pedig a király felmenti őt a miniszterelnöki pozícióból és letartóztatj a. Egyben Pietro Badoglio tábornokot nevezi ki új miniszterelnöknek. Mussolininek a király által történt letartóztatása is azt bizonyítja, hogy a „Duce” nem rendelkezett diktátori jogkörrel. A király fogságából Hitler kommandós osztaga kiszabadítja, s Olaszország északi részén létrehozza az úgynevezett Salói Köztársaságot a Partito Fascista Nazionale maradványaiból. A háború végnapjaiban azonban az olasz partizánok elfogják és kivégzik 1945. április 28-án. Ezzel az olasz fasiszta forradalom negatív szakasza lezárult. A témához tartozik, hogy a „fasizmus” pejoratív elterjesztésében nagy szerepe volt Sztálinnak, aki 1934-ben megtiltotta a német nemzetiszocializmus és a Német Nemzeti Szocialista Párt elnevezést. Helyette német fasiszta pártot, illetve német fasisztákat kellett mondani mind a Szovjetunióban, mind pedig a szovjet zónához tartozó országokban. Miután Hitler „fasiszta”, egyértelműen fajvédő és antiszemita programot hirdetett és valósított meg, ezért a zsidók deportálásért és a haláltáborokért nem a nemzetiszocializmust, hanem a fasizmust tették felelőssé. Ebbe a fasizmusba keveredett bele a Partito Nazionale Fascista is. Hiszen nevében ott volt a fasiszta szó. A második világháború idején pedig minden olyan államot és irányzatot, mely szemben állt a Szovjetunióval és a proletárdiktatúrával, fasisztának kellett mondani. így lett Horthy Magyarországa is fasiszta állam, lakói pedig fasiszták. Dékán Károly Az alámerülésről a 24. órában Szó esik számtalanszor a szórvány magyarság gondjairól, a magyarság szétszórt, egyre fogyatkozó kis szigeteinek árvaságáról és magárahagyottságáról. Szó esik arról, hogy sajnos, nem is kell már Moldvába vagy a Zsil-völgyébe utaznia annak, aki szórványban élő magyarokkal akar találkozni, mert napjainkra már szinte az egész Mezőség, az alsó Kükülőmente, az alsó Marosmente és Maros megye sok más területe is gyakorlatilag egyre fokozottabb mértékben „elcsángosodó” szórványvidék. Lehetett annak már jó harminc esztendeje is, hogy akkori „magunk keresése” közben egy lelkes diákcsapattal a távoli Lujzi-Kalagorba is eljutottunk s fejünk fölött a szikrázó Hadakútjával a mély Moldvai éjszakát egy csángó család udvarán, tábortűz mellett virrasztottuk át. Hogy mit is kéne tenni, hogy miként is lehetne segíteni? Ott akkor, azon az éjszakán sok gondolat és sok javaslat született. Ki is emlékszik annyi év távlatából még azokra? A tűz is már egyre jobban rokkant, amikor a ház gazdája a következő - számomra azóta is felejthetetlen - szavakkal zárta a beszélgetést: „Hát mi már csak így vagyunk s maradunk is még, amíg az Isten is úgy akarja. De lehet, hogy nekünk csak azért rendelte ezt a sorsot, hogy legalább ti - tanulva belőle - elkerülhessétek, hogy hasonló sorsra jussatok!” Akkor és ott erre a megdöbbentő, jóslatnak is beillő figyelmeztetésre már senki sem válaszolt. Késő volt, fáradtak és álmosak voltunk. Azóta az a ház, az az udvar, az a tábortűz és azok az emberek is elmentek már az emlékezésbe. A válasz azonban késik azóta is. Késik, pedig az a jóslat már-már bekövetkezett. A szórványosodás folyamatának megállításához hiányzanak nálunk az alapvető tulajdonjogi és anyagi feltételek, de hiányzik a politikai akarat is. Az alkotmányosan is szentesített célkitűzés továbbra is csak az egységes román nemzetállamiság megvalósítása maradt. A testvérgyülekezet fogalom nem újkeletű. A szórvány vonatkozásában azonban mégiscsak új. Arról van szó ugyanis, hogy ebben az esetben a hazai történelmi egyházaink immáron erősebb gyülekezetei lépnének testvérgyülekezeti vagy körzeti kapcsolatba egy, az illetékes püspökségek és esperesi hivatalok által meghatározott pontos terv szerint, az azonos felekezetű, hozzájuk viszonylag közel eső és lehetőségeiknek legjobban megfelelő szórvány gyülekezetekkel, és bontakoztatnák ki ezt a kapcsolatot az élet minél több területén, töltenék meg tartalommal, lélektől-lélekig felebaráti segítőkészséggel és gondoskodással. Be kell indítani késlekedés nélkül például a marosvásárhelyi Kántor-Tanítóképző Intézet keretében a népművelő-tanítóképzői szakot, mert az ilyen típusú és hivatású pedagógusok hiánya okozta az elmúlt évtizedekben szórvány elemi iskoláink számára a legnagyobb veszteséget. Ott, ahol még vannak magyar iskolák vagy magyar tagozatok, létre kell hozni mindenféle megfelelő körzetesítéssel és lehetőleg egyházi gondozásban azokat a hajdan oly jól bevált szórvány-kollégiumokat és konviktusokat (bentlakásokat). Létre kell hozni a szórvány vidékeken is a magyar könyvtárak minél gazdagabb és átfogóbb hálózatát. A módszerek és javaslatok felsorolását természetesen folytatni kell. Könnyen meglehet, hogy a szórványmagyarságért folyó küzdelemben az utolsó esély napszámosai vagyunk. Szabó György Pál
