Nyugati Magyarság, 1999 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-01 / 1-2. szám
1999. január-február Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 11. oldal CZEGŐ ZOLTÁN A meglátó, szóló ember- Nyolcvan éve halt meg Ady Endre -KISS DENES Szó-ját-szó ház Az ezredvég magyar gondolata Eligazodnak rendre a dolgok, akár patakmederben a kövek ez a költői-írói attitűd állott a legmesszébb Ady Endrétől, kinek politikai harcait rendre szétcibálták az ilyenolyan szedett-vedett magyar kormányok és szolga irodalmászok. Az óvatos, az „objektív” eligazodásnak hány híve vagyon mostan is itthon, meg másutt a magyarságban! És hány áruló ugyanott, ki magyarként jogtalanul veszi, ha meri venni szájára Ady nevét! Mert megtanították rendre Ady istenes, félő és vívó-vívódó verseit, aztán beszorozván mínuszokkal az Igazy Adyt, megtartották belőle a forradalmár helyett A proletár fiú versét, a Magyar Jakobinus dalát, életre akarván hamisítani egy másik magyar költőt, az idegent, de kellemesebbet, mint az Igazyt. De hová tűnhetett vakok látóteréből az ostoros magyar-Krisztus- Ady, ki nemcsak az „úri Magyarországot” ostorozta (a vélni akarók szerint: a proletáriátus ügyében), hanem a gáncsolok ellenében tehetetlenül s tunyán sunyító minden magyart?! 1919. január 27-én halt meg Budapesten a városligeti Liget Szanatóriumban, és attól a perctől számítható a 42 esztendőt élt magyar apostol, a magyar ige hirdetőjének kisajátítása. Nyolcvan esztendő kelletett ahhoz eleddig, hogy Ady közírói tevékenységét rendre-szerre elsikkasszák a legkülönfélébb politikai alakulatok. Halála óta egy matuzsálemi, de mégis emberi szabású életkor telt el. Ady publicisztikája sokkal kellemetlenebb vala minden korokban, az ifjú kezdetektől 1919-ig és azután is mindig, minthogy közkézre engedték volna, tömegpéldányszámban. „Ha Anatole France itt született volna, kétszáz havi forintokért névtelen vezércikkeket írna valamelyik lapban.” És folytatja alább, még 1907-ben a Budapesti Naplóban: „Fölnőtt egy írógárdánk, amelynek alig van mása ma. S ez a gárda kénytelen magát megadni egy falat kenyérért, amit jobb esetben elébe dobnak. A Balkán, a Balkán, a Balkánról sokszor beszélünk, írunk gúnyosan. De ha igazi kultúra nincs is a Balkán-országokban, van valami gyönyörű, heves álmodozás a kultúráról.” O nem választotta el az irodalmi publicisztikát magától a szépirodalomtól, rangjában tisztelte (emelte is!) és művelte a közírást, mindennapi fegyverként és a magas igényszint, az Ady-s mérce szerint. A dolgok, az ország gondjainak eligazításában maga akart részt venni és részt is vállalt, nagyot. Aki bizonyos a maga igazában, az zavaros állapotokban - és békességesben, de mikor volt ilyen Magyarországon! - nem bízza másokra gyáván a döntést, a valamilyen-kényelem vagy az írói dac kifizetődő hallgatása kedvéért. Zseni volt? Közhely. Vátesz? Elcsépelt és álságosán megtévesztő minősítés. Mindennél több például akkor, mikor Clemenceau francia politikust mutatja be. Azt a Clemenceau-t, akinek oly nagy és sírásói szerepe volt az első világháborút követő trianoni határátrendezés, Magyarország fölosztása ügyében. „Már atyuskának csúfolják, Caligulának, Szent Györgynek és III. Vilmosnak, tehát nincs remény, hogy mostanában bukjék. Ez a Clemenceau, ez az exorvos, exíró, exhírlapíró és exhazaáruló lefőzte a harmadik köztársaságot. (...) Kemény, merész, ravasz, pózoló, ékes szavú, ötletes, amint s ahol kell.” Ady az odafigyelő publicistáknak is vezéregyénisége volt. lehetett a maga idejében, amíg bírta szusszal, egészséggel. Nagy nemzedék, Babits, Móricz, Kosztolányi, Tóth Á., Karinthy kortársa, ezért (is) a fölkiáltás, a „jaj, nem lehet megállni”. Ma, igen, ma. Hányszor gondolunk arra titkon, szólalni nem mervén: vajon mit cselekedne most ha élne X, Y? Ady megélte az országveszejtő első háborút, meg Erdély elvesztését, barátja, Octavian Goga román költő, politikus majd ultranacionalista, magyarság nélküli Erdélyt követelő (később 1937-es román miniszterelnök) pálfordulását a barát és a magyar kultúra keblén. Nem hallgatott a közíró. 1914. január 25-én írta Gogának: „Lant és parittya illik költőnek és királynak, szeretem, hisz én is azt csinálom, hogy élsz, dalolsz és harcolsz, de szabad-e nekem azt gondolnom, hogy költő állhat orvgyilkosok közé? (...) Lehetetlen, hogy te, Goga Oktávián, arra gondoltál volna: íme, a magyarság veszendő, leromlott, ütlegelt, és nem érez már: most ássunk alá vermet.” Ismét előre látott a költő-publicista Ady, mert bizony, bizony arra gondolt O. Goga, Erdély s Magyarország elválasztására. Még sokáig fölrémlik a szocializmus szörnyű ideje, mikor ebből az Ady-levélből csak azt szajkózták, ami a baráti Romániának és a Szovjetunió diktálta csöndnek megfelelt: „Hidd el, hogy szeretlek, szeretem érzelmes, gyönyörű népedet, szeretem úgy, mint a magamét...” Ám a de, az mindig elmaradt a föllobogtató kezekből: 1915-ben Goga nyíltan szeparatista, ultranacionalista táborba szegődött, elárulván nemcsak a barátot, hanem mindazt a kegyet s kedvezményt, amelyet Magyarországon élveztek azelőtt a román pártok, szervezetek. Ekkor sajog föl amegcsalattatásAdyban: „Mindent megértek, s franciául, magyaron beszélvén: meg is tudok bocsátani, ha valaki érdemes reá. De Goga barátom semmiképpen sem érdemes, ezért nem lehetséges, hogy kezét, tulajdon kezét, valaha is megint megszorítsam. (...) Igazán nem jó magyar poétának lenni, de higgye el nekem domnul Goga, hogy lelkiismeretet nem cserélnék vele.” Elborzadva tekint 1905-ben a forradalmi Oroszország felé, „fogvacogva néz Moszkva felé a világ”, szembeállítja az orosz iszonyatot a latin forradalmakkal, melyekben mindig volt valami derű, valami könnyelmű és szép optimizmus. A Világ élt és vergődött egy vergődő Magyarország bús, szent, áldott poétájának szeme előtt. És ő semmit sem hagyhatott érintetlenül. A nyelvünkkel való, több mint négy évtizedes erőteljes együttlét (a korai versírás sok ezer sora!), valamint a későbbi tudatos kutakodás, megajándékozott már a hatvanas években egy olyan nyelvi alakzattal, amellyel aligha dicsekedhet még nyelv. Ez a mértani alakzat a következő: K KÉK KÉKÉK KÉKEKÉK KÉKEKEKÉK KÉKEKÉKEKÉK KÉKEKÉKÉKEKÉK KÉKEKÉKEKÉK KÉKEKEKÉK KÉKEKÉK KÉKÉK KÉK K E mértani ábrának a középső, leghosszabb sora, akárcsak a többi hosszú sor, többféleképpen is értelmezhető, természetesen nemcsak vízszintesen jobbról balra és balról jobbra, hanem, akár a többi sor, alulról fölfelé és fölülről lefelé olvasva is. íme az egyik értelmezés: KÉK EKÉK ÉKE KÉK Ám többféle jelentést is találunk az egyes sorokban, ha közben kérdőjelet teszünk vagy vesszőt. Minden sorra vonatkozik ez, természetesen minden irányban. Sőt, az az érdekes, hogy mindhárom hangzó ék-alakban helyezkedik el abban az ábrában, amely, mint később megtudtam, az ősi magyar rovásírás EK(ÉK)-KA jele! Ez már talán véletlen, de csaknem hátborzongató, mert ez a sokszoros összefüggés szinte hihetetlen, már hogyha hiszünk a szemünknek. Lássuk a két további változatot, amelyeknek az az érdekessége, hogy legfelül mindegyik hangzó lehet, az alakzatban előforduló háromból, íme lássuk a további változatokat: É EKE ÉKEKÉ E K É K É K E ÉKEKÉKÉKÉ EKÉKÉKE ÉKEKÉ EKE É A középső sor: ÉKEK, ÉKEKÉ, az alul és fölül lévő: EKÉK ÉKE, stb. Ez az ábra is lehetne nagyobb. Ahogy az alábbi, amelyen újra csak azonos hangzó található az alakzat keretében kívül. De ahogy csökkentjük az alakzatot, úgy változnak a külső hangzók. Noha a leghosszabb sor ez lehetne s betöltené a teljes képernyőt: E KÉK EKEKÉKEK ÉKE, KÉK EKÉK EKEKÉKE. Amelyik visszafelé olvasva is ugyanezt jelenti. Ebből is több alakzatot lehet formálni. Most olyant mutatunk be, ahol a keret E hangzókból áll. íme: E EKE EKÉKE EKÉKÉKE EKÉKEKÉKE EKÉKEKEKÉKE EKÉKEKÉKEKÉKE EKÉKEKEKÉKE EKÉKEKÉKE EKÉKÉKE EKÉKE EKE E A középső leghosszabb sor olvasata: E KEKEK ÉKE KÉK-E? De a következő változatot is olvahatjuk e sorból: EKÉK E KÉKEK ÉKE? Vagyis többféle ékeskedési lehetőség fönnáll! Arra a kérdésre, hogy mi teszi ezt lehetővé, az a válasz, hogy a magyar nyelvben rend van. Ez azt jelenti, hogy a magyar azt ejt. amit ír. (Ettől lényegében nincs eltérés, kivéve a hanyagul beszélőket, akik például „leharapják” egyes szavak végét, többnyire a -ban, -ben helyhatározó ragon n-jét.) De a lényeg az írás és ejtés egysége. Aztán, ami a több jelentést lehetővé teszi, hogy az alakzatokban résztvevő három hangzónak leealább hatféle nyelvtani tisztséee lehet! A Ká kemény alaki jelentése, valamint a többesszámjele. Az E alaki jelentése, valamint a helyi jelentései, ÉK, ÉKE, itt már birtokos rag, de lehet kérdőszócska is: ÉK-E? De hasonló a helyzet az É hangzóval, mert az alaki jelentés mellett szintén lehet birtokos rag: ÉKE, ám lehet, noha egy kissé líraian, szintén kérdőszócska ÉK-É az vajon? Vagy valami más. így hát a három hangzó nem is hat, hanem nyolc nyelvtani szerepben lehet jelen. Azt mondhatjuk, olyan tehát mindegyik ábra, mintha nyolc hangzó lenne benne. Lehet tovább játszani az ábrákkal, megfigyelni, hogy milyen „keresztek” adják a magjukat. A legelsőét például ez a legbelső mag határozza meg: É ÉKÉ É Van ilyen belső mag: K KÉK K Valamint ilyen is: E EKE E Jól látható, hogy nyelvtani változatok mutatják magukat mind a négy irányban. Szó-játék ház Mint látható a fönntebbiekből, a nyelvvel való szoros együttlét ilyen mértani alakzatot is a napvilágra hozott. Sőt, kérésemre, a sík ábrából térbeli építményt alkotott Benkő Cs. Gyula festőművész és formatervező barátom. Mielőtt azonban erről a világon egyedülállóan létrejött építményről szólnánk, amelyet példátlanul az építészet történetében, s amit a magyar nyelv tervezett, szükséges azt is elmondani, hogy maga a mértani alakzat végső soron nem más, mint a magyar nyelv működésének képlete! Benne található e különleges, ragozó nyelv több elemi jellemzője. Ezt az alakzatot mintegy húsz évnyi kutakodás után leltem meg anyanyelvűnkben. A kezdeti és az azóta meg-megújuló támadások ellenére, Kodály Zoltán lényegre tapintó üzenete, majd Nagy László többszöri biztatására, a kutakodást töretlen hittel folytattam. A makettet 1991-ben készítette el Benkő Cs. Gyula. Nem sokkal később, Bodor János mérnök közvetítésével szerzett róla tudomást Kerényi József építőművész és egy napon, előzetes megbeszélés után eljött a lakásomra, hogy megnézze. Alaposan megnézte a körben, illetve függőlegesen és vízszintesen olvasható szöveget és meghívott, hogy vigyem magammal az ékes építményt és tartsak előadást a műegyetemen az ő hallgatóinak. Ez meg is történt, csakhogy az egy órából szinte két óra lett. Az akkori végzős hallgatók maguk is készítettek rajzokat az építményről, illetve a felhasználásával kapcsolatban. Sőt, maguk is építettek makettet és a kettőt egymás mellett állították ki a műegyetemi mesterkurzust követő héten. (Amerikai és finn építészek is jelen voltak a mesterkurzuson.) Mivel magam nem vagyok építész, csak abban lehetek bizonyos, hogy ilyenről még nem is hallottam, hogy valamelyik nyelv épületet tervezett volna. S ez már önmagában világhíressé tehetné a megépült létesítményt, amit magam a Magyarok Házának gondolok, ahol magyarságkutatás és a magyarság folytonos számontartása történik. Minden magyar múzeuma Szükséges külön szólni a Szó-játszó ház más illetőségéről is, hiszen külön tára volna benne azoknak a magyaroknak, akik valamilyen világraszóló nagy találmányt hoztak létre vagy abban jelentősen közreműködtek. Helye lenne íróknak, művészeknek, örökszent nagy magyaroknak, akik a magyarságért s vele természetesen az emberiségért, annak műveltségéért, tudásáért, nemesbítéséért stb., tettek, azért munkálkodtak. Hősöknek is emlékhelye volna ez az örök magyar múzeum, ahol ami rögzíthető, az mind képpel és hanggal előhívható lehetne örök időkig. Mindezek a kor csúcstechnikai lehetőségeit tekintve, mint múzeumban előhívhatók, levetíthetők, kihangosíthatók s láthatók. Tehát nagyon széleskörű szolgáltatást kapna, aki bemenne ebbe az épületbe, amelynek a belső fő része gömbtér, amely sokféleképpen átalakítva hangversenyteremtől a valódi térszínházig sok mindenre használható volna. A magyar nyelv által tervezett építmény, amelyet bemutatunk, már pályamunkaként szerepelt a készülő világkiállításra beadott művek között és a Magyarok Világszövetsége részéről a zsűri ezt ajánlotta megvalósításra. (A zsűri elnöke az azóta elhunyt Kralovánszky Alán volt.) Élő, működő, önfenntartó építmény lenne s a minden magyar múzeuma! A magyarság időtlen testi-lelki és szellemi örökhelye volna - és lesz is ez az építmény, mert léte maga kényszeríti ki majd a megépítését! - s Európa mértani közepén, Csepelen, félig vagy egészen a Duna fölé építve, változtatható betűképeivel minden pillanatban, akár reklámként is világítana a város fölött, mintegy ötven-hatvan méter magasban. S építménynek néphez, nemzethez ennél több köze soha és sehol nem volt a világon, mint ennek lesz a magyar nyelvhez, a hazáját tekintve megcsonkított, de szellemi nagyságát el nem veszített magyarsághoz. Mivel a nyelv a világon a legnagyszerűbb közösségi alkotás, tehát minden valaha volt és levő magyarnak élő köze van ehhez az épülethez! Mindezek fölismerése egyúttal annak is a fölismerése, hogy bennünket nem a sokaság ereje, hanem a nyelv, a magyar édes anyanyelv tartott és tart fönn és közben önmaga is ilyen alkotásra képes! Ezt az építményt nem kell lefordítani, léte a legvilágosabb mondanivaló s bizonyítaná minden időben a magyar nyelv világravalóságát, szépségét, képességét - vele a mi képességünket is! - , valamint szoros kapcsolatát a logikával, matematikával. A Nyugati Magyarság Magyarországon megrendelhető rózsaszínű postautalványon: 1022 Budapest, Bimbó út 53. Kérjük, ajánlja az újságot barátainak, ismerőseinek is! Ara egy évre: 1250 Ft.
