Nyugati Magyarság, 1998 (16. évfolyam, 3-12. szám)

1998-10-01 / 10. szám

12. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 1998. október Magyarország-kép külföldön Védőbástya vagy vidám barakk Minden népnek van önmagáról kiala­kított képe, de ez ritkán esik egybe a róla kialakult külső képpel. Minél kisebb egy ország, egy nemzet, annál fontosabb szá­mára a külföld véleménye, ítélete, bár a nagy és gazdag nemzetek is mindent el­követnek, hogy a lehető legkedvezőbb benyomást keltsék politikai rendszerük­ről, történelmükről, gazdaságukról és kultúrájukról. Az egyes nemzetekről a XVIII-XIX. században alakultak ki azok a sztereotípiák, amelyek még ma is élnek a köztudatban, bár a „hidegvérű ango­lok”, a „békaevő franciák” és a „kard­csörtető németek” utódai aligha tartják jellemzőnek ezeket a közhelyeket. A ma­gyarokról a romantika korában teijedt el, hogy „tüzes, szabadságszerető, büszke” nép, s róla a puszta és a csárdás, a tokaji bor és a gulyás, no meg a szalámi jutott eszébe mindenkinek. A török hódoltságtól a Varsói Szerződésig A százötven éves török megszállást az osztrák váltotta fel, s a kereszténység védőbástyájának tekintett Magyaror­szágból hosszú időre egy szegény és foly­ton lázongó provincia lett a Habsburg­­birodalom keleti vidékén. Az 1848—49- es magyar forradalom és szabadságharc hősi küzdelme és tragikus bukása kivívta a világ rokonszenvét, s ismertté tette Kos­suth Lajos és Petőfi Sándor nevét. Az 1867-es kiegyezés után az Osztrák-Ma­gyar Monarchia békés évtizedeiben Bu­dapest Béccsel is versengő metropolis lett, az ország sosem látott virágzásnak indult, s nagy pompával ünnepelhette 1896-ban a magyar honfoglalás millen­niumi évfordulóját. Aztán jött az első vi­lágháború, és a huszadik századi Ma­gyarország máig fájdalmas tragédiája, a Párizs melletti Trianonban aláírt béke­­szerződés, amelynek értelmében Ma­gyarország elvesztette korábbi területé­nek kétharmadát 1920-ban. A Horthy-korszak viszonylagos sta­bilitását és gyarapodását aztán ismét megtörte a német, majd a csaknem fél évszázadig tartó szovjet megszállás, és Magyarország ismét egy nagy és hősies forradalommal, az 1956-os szabadság­­harccal hívta fel magára a világ figyel­mét. Ezt megelőzően, éppen a Rákosi­­diktatúra idején vált Magyarország fut­­ballhatalommá, s állítólag azóta is a le­gendás magyar csatár, Puskás Ferenc a legismertebb magyar név a világon. Az­után következet a Kádár-korszak, a „gu­lyáskommunizmus” képének tudatos ki­alakítása, a cinikus együttélés a szovjet diktatúrával aVarsói Szerződés „legvidá­mabb barakkjában”. Az országkép alakulásában forduló­pontot feltétlenül az 1920-as trianoni dik­tátum hozott, amikor Magyarország a te­rületéből gyarapodott, ellenséges nem­zetekkel találta magát körülvéve, ezek közül kettő mesterséges államalkulat volt (Jugoszlávia, Csehszlovákia), Ro­mánia pedig megkapta a korábban birto­kában soha nem lévő Erdélyt. Már a tria­noni döntést is a győztes hatalmak erőtel­jes magyarellenes propagandája alapoz­ta meg, s a megszerzett területek megtar­tása érdekében nem riadtak vissza a leg­durvább és legképtelenebb történelem­hamisításoktól sem, máig hangoztatva: a magyar nép afféle ázsiai, nomád rabló­horda volt, amely szolgaságba taszította az „őslakosokat”, s irredenta, fasiszta, in­toleráns nemzet, amely erőszakosan asz­­szimilálj a a területén élő nemzetiségeket. E vádaknak ellentmond az a tény, hogy e történelmi Magyarország kezdet­től fogva befogadó nemzet volt, Európá­ban is példátlan vallási türelmet tanúsí­tott, nem is szólván az Európába ván­dorló cigányokról, akik itt letelepedtek. Mint „biztonságos ország”, Magyaror­szág ma is vonzza a kelet- és dél-európai menekülteket, de 1989 óta körülbelül harmincezer kínai is Magyarországot vá­lasztotta új lakhelyéül. Nacionalista klisék Magyarországról a legbosszantóbb sztereotípiák a szocializmus évtizedei­ben alakultak ki, amikor a nemzeti öntu­datot nacionalizmusnak bélyegezték, a keresztény hagyományok megtartását pedig klerikális reakciónak. A magyar külügyeket és a kulturális diplomáciát a­­lacsonyan képzett, nyelveket nem be­szélő, primitív pártmegbízottak irányí­tották, akiknek mindenben a „nagy” Szovjetunió volt a példaképük. A rendszerváltozás után a kormány felismerte ugyan a hatalmas feladat fon­tosságát, hogy a külföldi Magyarország­­képet minden lehetséges módon tárgyila­gossá és egyáltalán hozzáférhetővé te­gye, de nem támaszkodott kellőképp a külföldi emigrációban élő magyarság ta­pasztalataira és szakértelmére, s kevés anyagi eszközt mozgósított az évszáza­dos mulasztások pótlására. Ráadásul az akkori szociálliberális ellenzék mindent elkövetett, hogy a ke­resztény, konzervatív Antall-Boross­­kormány törekvéseit nacionalista, sovi­niszta, irredenta és reakciós jellegű Hor­­thy-restaurációnak minősítse itthon és külföldön, sőt a lehető legveszélyesebb és legigazságtalanabb fegyvert is beve­tette, amikor felélesztette az antiszemi­tizmus vádját a magyarokkal szemben. Ilyen előzmények vezettek oda, hogy a szociálliberális Horn-Kuncze-kor­­mány nem vállalta az 1996-ra tervezett millecentenáris világkiállítás megrende­zését, mintegy jelezve, hogy a történelmi Tanulni Az a gyakorlat, hogy Nyugaton az egyetemisták hitelt vesznek föl, abból fedezik tanulmányaik költségeit, majd e tanulmányok befejezése után törlesztik a kölcsönt, igen általános és jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a kevésbé tehe­tősek előtt is megnyíljanak a felsőokta­tási intézmények kapui. Magyarországon is megszületett az ötlet e gyakorlat átvételére. Üdvözlendő, helyes gondolat, csakhogy... Nyugat-Európában, Észak-Ameriká­ban olyanok a jövedelemarányok, hogy egy kezdő diplomás nagyjából a dupláját kapja a munkába álláskor annak, amit a már jólkereső (tehát nem kezdő!) szak­munkás. Magyarországon ennek inkább a fordítottja az igaz. Az egyetemet vég­zett diplomás körülbelül a negyvenedik éve tájékán egyenlíti ki hátrányát a szak­munkásokkal szemben. A másik probléma a kamat! Húsz százalék fölötti kamatra hitelt fölvenni, hogy majd öt év múlva kezdem törlesz­teni, teljesen bizonytalan foglalkoztatási körülmények között? Vagyis megint át akarunk venni vala­mit Nyugatról, anélkül, hogy meglenné­nek a feltételei. Mint annyi mást. Például a szociális piacgazdaságot, úgy, hogy le­­bontj uk az előző rendszerből örökölt szo­ciális hálót, még mielőtt újat szőttünk volna a helyébe. Az eredmény: a nyomor iszonyatos földuzzadása! Vagy farmer-mezőgazdaságot aka­runk a „kolhoz” helyett, olyan, Nyugaton magától értetődőnek számító előfeltéte­[ MEGRENDELŐ SZELVÉNY Kérjük a megrendelő szelvényt nyomtatott betűkkel kitölteni és kivágva - csekket mellékelve - címünkre beküldeni: NYUGATI MAGYARSÁG P.O.Box 125, Mt. Royal Stn., Montreal, QC H3P 3B9, CANADA NÉV: CÍM: I © Megrendelés egy évre nyugati olvasóknak: Kanada: CA-$30; egyéb országok: US-$30 múlt és a hagyományok emlegetését u­­gyanúgy nacionalizmusnak tartja, mint Kádárék idejében tették. Orbán esélye Mindezt azért kellett röviden össze­foglalnom, hogy olvasóink is világosan értsék az országképpel kapcsolatos viták ideológiai és történelmi előzményeit. A rendszerváltozás óta Kelet-Közép-Euró­­pa egyik üzleti, pénzügyi központja lett, ugyanakkor valóságos maffiaparadi­csom is, ahol a közbiztonság valóban vé­szesen megromlott, és koldusai, szexpi­aca miatt szívesen nevezik újabban Ke­­let-Európa Bangkokjának Budapestet. Az új, fiatal magyar kormánynak nincs köze sem Horthyhoz, sem Kádárhoz, nem lehet ideológiai vagy történelmi ala­pon befeketíteni. Magyarország a térség legsikeresebb országa, ami a politikai és a gazdasági folyamatokat és az európai integrációt illeti, ugyanakkor megfigyelhetők az identitás zavarai és a morális válságjelei is. Ezek részben összfüggenek az ameri­­kanizáció és a globalizáció nehezen fel­fogható és értelmezhető folyamataival is: egy fogyatkozó népességű, sokat szenve­dett, tehetséges nemzet keresi tisztessé­ges, élhető jövőjét. Valójában arról van szó, hogy a har­madik évezred küszöbén végre tegyük le terheinket, tanuljunk meg mosolyogni, s vállaljuk magunkat úgy, ahogyan a turis­ták bennünket lámák. Ha puszta kell ne­kik, akkor legyen puszta, ha lovas nem­zet, hát tenyésszünk több lovat, s ha ázsi­aiakat akarnak látni, hát húzzuk a sze­münk résnyire. Mint Kelet-Európa többi indián törzse. Szentmihályi Szabó Péter Elhangzott a Magyarok Világszövetsé­ge konferenciáján, 1998. augusztus 25-én. hitelből? lek nélkül, mint a kiszámítható mező­­gazdasági támogatás, az agrártermé­kekre nézve kedvező árarányok, az egy­másfél évszázados tömeges családi tőke­fölhalmozás. Az ottani 20-40 hektáros családi földterületek helyett néhány hek­táros „farmokkal”. Visszatérve az alaptémához: az egye­temi tanulás hitelből történő finanszíro­zása előfeltételezi a szellemi munka sok­kal nagyobb megbecsülését, általában mindenfajta tudás felértékelését, a tanári­oktatói munka sokkal magasabb társa­dalmi rangját. Csak emlékeztetőül: ma Japánban a legjobban fizetett köztisztvi­selői réteg a tanároké. Az a nemzet, az a politika, amely a „nemzet napszámosaivá” degradálja az oktatókat, tanítókat, saját jövőjét teszi tönkre. Sőt, a jelenét is, hiszen ott a példa az ifjúság előtt: a tudás nem ér semmit! A tudományos-technikai forradalom korában a szürkeállományba fektetett tőke abszolút értéke már meghaladja a technikai eszközökbe invesztált tőke nagyságát. Ma Magyarországon még nincsenek meg a feltételei a felsőoktatásban való részvétel hitelből történő finanszírozásá­nak! Ez a forma pont azt a réteget célozza meg, amely mögött nincs megfelelő csa­ládi hátterű anyagi erő. Mi lesz egy ilyen háttér nélküli, nyakig eladósodott fiatal­lal, ha egyetemi diplomájával sem tud gyorsan, jólfizető munkahelyet találni? Ami, sajnos, korántsem kizárt dolog. Ha lakni, enni, ruházkodni akar, ilyen la­kásárak, ilyen rezsi, ilyen albérleti díjak mellett, miből fogja törleszteni a hitelt? Például egy tanárképzős, vagy egy tanár­nak készülő bölcsészhallgató igénybeve­­heti-e vajon ezt a finanszírozási formát? Ha nem ment el a józan esze, nyilván nem. Szálljunk le, kérem, a földre! Ma­gyarországon vagyunk! Jó lenne, ha a nyugati minták szerencsétlen és sikerte­len másolgatása, átvétele helyett végre a mai magyar adottságokból és körülmé­nyekből indulna ki a politika és a gazda­ságpolitika. És persze, ha egy új politikai nemze­dék megkezdené a szellemi munka fölér­tékelését, pontosabban helyretételét az értékrendek hierarchiájában, hogy végre tényleg annak nevezhesse magát ez a nemzet, aminek egyelőre minden alap nélkül hiszi magát: szellemi nagyhata­lomnak. „ , ,, Gazdag László A tények cáfolják a vádakat Védte-e a Vatikán a zsidóságot? Politikai és vallási dolgokról nem szere­tek vitatkozni, és még ennél is kevésbé szeretek írni róluk. Mert ugyebár a szó elrepül, az írás pedig megmarad, s a hoz­zám hasonló bődületesen okos emberek, ha csak nem muszáj, nem kompromittál­ják magukat ignoranciájuk fitogtatásá­­val. Vannak azonban témák, melyek hosszú évtizedek óta forrnak bennem. Nem forrnak, hanem egyenesen Totyog­nak, mint a láva kitörés előtt a Vezúvban! Ilyen téma az egyes zsidó körök - és sok úgynevezett keresztény egyén által - szajkózott és terjesztett tévhit, avagy szándékos hazugság, hogy: a második világháború alatt a Vatikán és a Katolikus Egyház semmit sem tett a zsidók védel­mében. Különösen XII. Pius pápát éri sok igazságtalan és valótlan vád ezen a téren. Égy esek azt a becstelen rágalmat teijesz­­tik a pápáról, hogy: „Szinte hallgatólagos beleegyezését adta Hitlernek és fasiszta rendszerének a zsidóság ellen elkövetett borzalmas és bestiális népirtáshoz”. Szükségesnek látom ezeket a vádakat az alábbi tényekkel megcáfolni: 1. A világ összes államfője és keresz­tény egyházi vezetője közül XII. Pius pápa volt az első, aki „ Lángoló aggódás­sal” című, 1937-ben megjelent kiáltvá­nyában élesen elítélte a németországi zsi­dótörvényeket és a zsidók ellen elköve­tett diszkrimináló atrocitásokat. A kiált­vány németül „Mit Brennender Sorge” címmel jelent meg. Hitler fasiszta rend­szerének borzalmas embertelenségeit a pápa 1944-ben „Mistic Corpis” körleve­lében ismételten támadta. Egyben felszó­lította a papságot és a világ katolikussá­­gát, hogy mindent tegyenek meg a zsidó­ság védelmében! 2. Olaszország izraeli főkonzulja - Pinchas Lapide - a második világháború után a következőket írta egyik cikkében, amely bejárta az egész világot: „A Kato­likus Egyház több zsidót mentett meg a második világháború alatt, mint az ösz­­szes többi egyház és mentőszervezet egy­üttesen. Munkájuk éles ellentéte a Nem­zetközi Vöröskereszt és a nyugati demok­ráciák eredményeinek”. 3. Angeli Roccali kardinális (aki ké­sőbb Xin. János néven pápa lett) ötven­ötezer zsidót mentett meg a Vatikán segít­ségével. Jeruzsálem főrabbija - Isaac Herzog - a háború után személyesen ke-A Nyugati Magyarság HIRDETÉSI DÍJSZABÁSA 1/8 oldal = 25.000 Ft 1/4 oldal = 50.000 Ft 1/2 oldal = 100.000 Ft 1/1 oldal = 200.000 Ft Hirdetésfelvétel magyarországi irodánkban: 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. Tel./Fax: 326-7531 vagy közvetlenül kiadóhivatalunknál: P.O.Box 125, Mt. Royal Stn., Montreal, QC H3P3B9 CANADA Tel./Fax: (514) 731-4192 A világ minden részében jelen vagyunk! v J reste fel XII. Pius pápát azzal a céllal, hogy hivatalosan is megköszönje a pápá­nak és a Katolikus Egyháznak azt a „ nagylelkű anyagi és erkölcsi segítséget, amelyet a zsidóság megmentésének érde­kében kifejtettek a háború alatt." 4. A világháború után Izrael Zolii - Róma főrabbija - XII. Pius pápához for­dult azért az aranyért, amit a megszálló német katonai parancsnokság követelt azért, hogy az olasz zsidókat ne hurcolják el a németországi koncentrációs tábo­rokba. Az amerikai Jewish Welfare Bord 1944 júliusában hivatalos levélben meg­köszönte XII. Pius pápának a nagylelkű anyagi és emberbaráti segítséget. 5. Maurice Eldman - az Anglo-Je­­wish Association elnöke egyik nyilatko­zatában kijelentette, hogy: A háború alatt a pápa közbenjárása zsidó tízezrek életé­nek megmentését eredményezte. 6. Bemard Wall, az egyik legnagyobb zsidó író a „Report of Vatican” című ri­portjában többek között azt írta, hogy: „A pápaság fiatal lengyel zsidók ezreinek életét mentette meg vatikáni hamis ke­resztlevelekkel.” 7. Zsidók bújtatása, hamis keresztle­velek kiállítása és a fasiszta rendszert tá­madó beszédeik miatt sok ezer katolikus pap került koncentrációs táborokba. Többségük a hírhedt auschwitzi haláltá­borban vesztette életét. A karmelita rend ezért akart a tábor mellett templomot é­­píttetni és emlékművet felállítani. 8. Konzervatív becslések szerint, a háború alatt kétszázezer olasz és európai zsidó keresett és kapott valamilyen for­mában segítséget a Vatikántól és lakott a Castel Gandalo pápai rezidencián, amíg sikerült elmenekülniük Olaszországból. Ennyi, azt hiszem, elég is „védőbe­­szédemből”. Noha sorolhatnám még az okokat, amelyek tovább bizonyítanák, hogy mennyire igaztalanok a XII. Pius pápát és a Katolikus Egyházat érő vádak, hogy a második világháború alatt nem adtak messzemenő anyagi és erkölcsi se­gítséget, valamint védelmet a zsidóság­nak. Fekete G. István (Magyar Nemzet) Értesítem, hogy felújított fogorvosi magánrendelőmet a Damjanich u. 31/A, földszint 2. sz. alatt megnyitottam. Időpont-egyeztetés: kedden és csütörtökön 15-18 óra között a 312-16-819-es, hétköznap napközben a 15-58-400-as, esténként a 15-66-354 -es telefonszámokon lehetséges! Dr. Vág János szakorvos Appartementek Budapest központjában, újonnan épült házban kiadók (1-2 szobás, 55-82 nm-es). Hosszabb távnál kedvezmény. Kívánságra pros­pektust küldünk. Jelentkezés: Aktiv Tours Kft. Tel: 00-36-1-214-62-63 Fax: 00-36-1-214-62-30 E-mail: aktivbp@mail.matav.hu r t Ez a hirdetési felület: qOOO Ft (magánszemélyek számára) L j M.A. BLYTHE BERNIER, INC. Temetkezési vállalat Gyász esetén temetkezési vállalatunk együttérzéssel, a magyar hagyományok szerint nyújtja a kívánt szolgáltatást. 940 Ogilvy Ave., Montréal, Qué. Elnök: Craig E. J. WINNETT 495-8082

Next

/
Thumbnails
Contents