Nyugati Magyarság, 1998 (16. évfolyam, 3-12. szám)
1998-10-01 / 10. szám
1998. október Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 3. oldal IFJ. FEKETE GYULA Befejeződik-e a rendszerváltás? \ Amíg a hazának szüksége van rám Évforduló előtti beszélgetés Pongrátz Gergellyel, a Corvin-köz egykori parancsnokával Idestova kilenc esztendeje már annak, hogy 1989 szeptemberében, a békés rendszerváltás megalapozásának érdekében az akkor formálódó ellenzék, továbbá az akkori szocialista egypártrendszer képviselői aláírták az Alkotmány módosításának a menetrendjéről és az első szabad választás feltételeiről szóló megállapodást. Azóta is, kilenc év óta fájdalmasan vedlik a társadalom, hogy kibújjon az 50 évvel ezelőtt ráerőszakolt szocialista-kommunista kígyóbőrből, kilenc éve tart az időszaki viszszaesésekkel tarkított polgárosodásidemokratizálódási folyamat. Azóta is minden apró társadalmi változás elhatározása során a rendszerváltást önzetlen humanista feladatként vállalók tábora a jól szervezett és jól fizetett posztkommunista zsoldoshadsereg erős ellenállásába ütközik. Akár a gazdasági élet, akár a sajtó, akár a közigazgatás területén szorgalmazták a kilencvenes évek elejének polgári politikusai a nyugati világ irányába mutató változtatásokat, az érintetlenül hagyott Kádár-éra túlereje lefékezte, gyakran teljesen szétverte a reformkísérleteket. „Tetszettek volna forradalmat csinálni!” - válaszolt a sziszifuszi küzdelembe belerokkantak panaszaira Antall József akkori miniszterelnök. Mivel a rendszerváltást nemzeti célnak tekintő politikusok épp a társadalmi katasztrófa elkerülése érdekében vállalták a békés átmenet feltételeinek a betartását, eszköztelenül, kellő lakossági támogatás hiányában és vezetőiktől is elhagyatva 1998-ra gyakorlatilag felmorzsolódtak. 1998 májusában úgy vesztették el parlamenti többségüket a posztkommunista erők, hogy nem a legveszélyesebb ellenfeleik jutottak a hatalomhoz, azaz nem azok, akik elhatározták a tulajdonuktól a kommunista érában megfosztottak kárpótlását, akik követelték az 1948 után bebörtönzöttek és legyilkoltak iránti igazságtételt, vagy akik bírálták a Kádár-Aczél-klikk kezében hagyott tömegtájékoztatás hazugságait és egyoldalúságát. A politikai erőtér ilyen jellegű átrendeződése ellenére sem fogyatkoztak meg a konfliktusok a volt kommunista nómenklatúrával. Az elvtársak ugyanis most lényegesen több társadalomtól ellopott vagyont féltenek, mint akkoriban, emiatt viszont most jóval erősebben ragaszkodnak hatalmi privilégiumaikhoz, mint korábban. A történelem törvényszerűségei könyörtelenek, és a rendszerváltás terhét akaratlanul is folytania kell a hatalomra került Fidesz-Magyar Polgári Pártnak - különben ez a politikai párt is a kommunista bűvkörből kitömi soha nem tudó szabaddemokraták sorsára jutna. A hivatalba lépett új polgári kormány nem tudja úgy kinyitni a kormányzati tennivalókat őrző szekrény ajtaját, hogy abból hetente ki ne pottyanjon egy-egy, a Hom-kormány idejében elrejtett csontváz. Például egy szeptemberi alkotmánybírósági döntés nyomán mintegy 600 milliárd forintos kötelezettség hárul amiatt a mai kormányra, mert elődje alkotmányellenesen, a települési önkormányzatokat kifosztva privatizálta külföldieknek a gázvezetékeket. Előzetes megállapodásban 500-600 milliárd forintba kerülő vízierőmű fel-Dr. Zétényi Zsolt^ ügyvédi irodája folytatja működését. Polgári (ingatlan-, társasági, öröklési, peres) és büntető ügyek. Széleskörű konzultációs lehetőség. Ügyfélfogadás hétköznap 9-18 óra között, előzetes egyeztetés után. 1066 Budapest, VI. Zichy Jenő u. 22.1. 14. ^ TeL/fax: (361) 331-9954 ^ építését vállalta a Dunán a Hom-kormány. Mivel erre semmi sem kényszerítette, nagyon elterjedt vélekedés szerint több száz millió forintnyi szlovákiai kenőpénz került a megállapodás ellentételezéséért a szocialistákhoz a velük amúgy is rokon múltú, posztkommunista Meciartól. A hágai bíróság mondja ki ebben a vitában a végső szót, de valószínűleg sokba kerül az országnak az előző kormányzat ráutaló magtartása. További mintegy 300 milliárd értékben hőerőmű építésére vállalt kötelezettséget - felhatalmazás nélkül - a volt privatizációs, szocialista miniszter. A magyar államot terhelő kötelezettségre csak több évvel az aláírás után, most nyáron derült fény. Eddig 130 milliárdos hiányt tártak fel a Postabank átvilágítása során, és ezt a hiányt már ebben az évben az adófizető lakosságnak kell fedeznie. Mintegy 80 milliárdos nyugdíjemelést 1999- re úgy ígért meg a Hom-kormány, hogy ennek sincs semmilyen fedezete. Hozzávetőleg 20-30 milliárd forinttal terheli meg az állami költségvetést az a gabonafelvásárlás, amire nem került volna sor, ha az MSZP-SZDSZ-kormány tavaly nem rendelte volna el a gabonakiviteli tilalmat. A Nemzeti Színház építése - ahogy nemrég kiderült - már háromszor anynyiba kerülne, mint amennyi beruházási költséget erre a célra az előző kormány előirányzott. Az új kormány a rászakadt dilemma foglya: félbehagyni, s befejezni is bűn lenne ezt az építkezést. 6-7 milliárd forint plusz támogatást követel az állami televízió, mert az állami költségvetés - szerintük - tudatosan alátervezte az idei kiadásokat. Még hosszasan lehetne sorolni a korábbi kormány által rejtve hátrahagyott sokmilliárdos problémákat. Sajátos velejárója az ügynek, hogy éppen a problémák okozói szidalmazzák leghangosabban a teljesen vétlen új kormányt. Elég, ha csak azokra a most gabonaégetésre bujtogató funkcionáriusokra gondolunk, akik tavaly egy szóval sem ellenezték a kiviteli korlátozásokat, vagy azokra a most „nyugdíjas-érdekvédő” képviselőkre, akiknek tavalyi döntése nyomán a nyugdíjfedezet negyedrésze most elvtársaik biztosítópénztáraiba folyik. Ennyi örökölt gond mellett kell készülődni az októberi helyhatósági választásokra. Nagyon fontos lenne a rendszerváltás befejezése, hiszen például Budapesten, az ország fővárosában és a legtöbb fővárosi kerületben máig érintetlen a Kádár-kori apparátus. Itt sem 1990-ben, sem 1994-ben nem győztek a rendszerváltó erők, és 1998 tavaszán sem a fővárosiakon múlt a polgári pártok győzelme. Vidéken is akad még község, ahol megállt az idő, és több faluban, ahol megmaradt a régi hatalmi garnitúra, máig változatlanul léteznek Leninről, sőt két megyében is, Sztálinról és Rákosiról elnevezett utcák. Nyilvánvaló, hogy a rendszerváltás nem merülhet ki az utcanevek megváltoztatásában, de a változatlan elnevezések is jelzik a megbukott, de le nem váltott rendszer konokságát. Most, október 18-án ismét választ az ország, most fogja megválasztani a községek, városok polgármestereit és képviselőtestületeit. Országosan 99.700 önkormányzati képviselőjelöltés 8.200 polgármesterjelölt küzd meg egymással a helyi hatalom irányításának jogosítványaiért. Az erőviszonyok esetlegesen kedvező eltolódására utal, hogy másfélszer annyi jelöltet állítanak ki a kormánypártok, mint a szocialista-szabaddemokrata és munkáspárti ellenfeleik. Három településen a polgármesterjelölt hiánya miatt, tizenegy településen pedig a képviselőjelöltek elégtelen száma miatt most nem tartanak választást. Ideiglenesen, még hat hónapig a jelenlegi testület képviseli továbbra is a helyi hatalmat, és akkor ismét megkísérlik a szavazást. Említést érdemel, hogy mindezen települések a fejlettebb, gazdagabb Dunántúlon vannak, ott, ahol nem szívesen mondanak le magasabb jövedelmükről az emberek csekélyke önkormányzati díjazás fejében. Politikailag nem kulcsfontosságú döntés lesz, mégis érdemes részletesen foglalkoznunk a nemzetiségi-kisebbségi önkormányzatok megalakításának és működtetésének mai rendszerével. Egyenrangú és egyenjogú állampolgárok országában egyszerűen elképzelhetetlen az a groteszk helyzet, ami a kisebbségi helyzet halmozott kedvezményei és a magyar lakosság terhei miatt mára minálunk kialakult. Az csak egy apró példa, hogy az örökül ránk hagyott, a magyargyűlölő szocialista-szabaddemokrata irányelveknek megfelelően a román, cigány vagy szlovák többségű településeken az ott élő magyarságnak nincs joga kisebbségi önkormányzat megalakítására helyi kultúrája és néphagyományai megőrzése érdekében. Ugyanezen célok érdekében viszont az egy önkormányzati mandátumhoz szükségesnél lényegesen kevesebb szavazat ellenében képviselői juttatásokat, székházakat és működési kiadások fedezését igényelhetik a nemzeti kisebbségek - az ország bármely településén. A magyarság kirekesztése és hátrányos diszkriminációja mára már paradox helyzetet okozott: búsásan kifizetődővé vált „kisebbségi”-nek lenni. Míg a népszámlálások tanúsága szerint az ország 3160 településének 85%-ában nem él egy tucatnál több azonos nemzetiségű kisebbségi állampolgár, addig most 1046 településen, a települések egyharmadában kezdeményezték nemzeti-kisebbségi önkormányzatok megalakítását! A Gyula környéki román kisebbségi önkormányzatok sérelmezik, hogy Budapesten és környékén - ahol soha nem éltek románok még szórványokban sem - több román kisebbségi önkormányzat megalakítását kezdeményezték, mint Békésben. Attól félnek, hogy az újonnan megalakuló román önkormányzatok túlsúlya miatt központjuk Budapestre kerül, eddigi vagyonuk pedig ,idegen” kezekbe. Az országos görög önkormányzat panasza szerint a mai helyzetre jellemző az egyik budapesti kerület esete, ahol már a jelenlegi görög testület öt tagja közül négy, saját bevallása szerint, nem görög. Az országos örmény önkormányzat elnöke is attól tart, hogy az újonnan alakuló, önmagukat „örmény”-nek kikiáltó, de gyanúja szerint nem örmény kisebbségi önkormányzatok megváltoztathatják az országos önkormányzat összetételét. Viszonylag egyszerű a cigány önkormányzati jelöltek helyzete: ott már az is előfordult, hogy hitleri alapossággal megvizsgálták az önmagukat cigánynak kinevező riválisaik fizimiskáját, és a gyérebb pigmentációval megáldottakat mint nem cigányokat - egyszerűen elzavarták... Különösebben nem izgatta őket az eltávolítottak panaszkodása sem, hiszen szabaddemokrata mentoraik számukra már jó ideje engedélyezik a rasszizmus mindennapos gyakorlatát. Bohózatba illő és tragikomikus, hogy a napi megélhetés nehézségei és a kenyérgondok miatt most már magyar születésűek ezrei is tartják a markukat, miszerint jussuk van előjogokra és plusz anyagiakra, hiszen ők „kisebbségiek”. Ha nem kapnak kielégítő apanázst, talán már ők is fasizmussal és nacionalizmussal vádolnák meg a magyar államot, csakúgy, mint az évtized elején megalakult önkormányzatok. A kisebbségi önkormányzatok „felhígulásának” a veszélye miatt most már naponta olvashatunk javaslatokat és tanácsokat a szociálliberális sajtóban arról, hogyan kellene ellenőrizni a kisebbségi jelöltek „valódiságát”. Milyen furcsa... Azok a politológusok és médiakufárok, akik a „magyar” megkülönböztető jelzőt használó szervezetek képviselőinek mindeddig gúnyolódva és tamáskodva tették fel a kérdést, miszerint „Ugyan ki a magyar a mai kevert és multikulturális Európában?” - nos, ugyanazok most kérdezősködés nélkül azon nyomban tudják azt, hogy ki a román, ki a szerb, vagy hogy ki a cigány... Őszintén remélem, néhány hét múlva kérdés nélkül is rádöbbenhetnek arra, hogy ki a magyar...- Pongrátz Gergelyről az utóbbi hónapokban nem lehetett hallani. Utoljára talán akkor került a figyelem középpontjába, amikor tavasszal, azon a botrányba fulladt csendes tüntetésen, bilincsben vezették el. Mostanában az a hír járja, hogy vidékre költözött. Visszavonult? Avagy, aki forradalmárnak született, az élete végéig az marad?- Nem szeretném magam úgy elkönyveltetni, hogy örök forradalmár vagyok. Ha én azt látom, hogy a nemzet sorsa úgy alakul, ahogyan a nemzet érdeke kívánja, akkor nincs szükség forradalmárra. De amíg a hazának szüksége van rám, kész vagyok érte harcolni. Két hónapja valóban vidéken élek, Kiskunmajsán, ahol megvettem egy tanyát, egy öreg, romos egykori tanyasi iskolaépülettel együtt. Ott építek most egy 56-os múzeumot. Ez az épület az enyém, tehát csak rajtam múlik a sorsa. Ugyanis Budapesten, Mátyásföldön már létrehoztam egy 56-os múzeumot. 1994-ben azonban az addigi ötezer forintos bérleti díjat hirtelen felemelték százezer forinra, s ezt nem tudtuk fizetni. Meg kellett szüntetni az egészet. Az ott felhalmozott dokumentumok is Kiskunmajsára kerülnek. Újabb tárgyakkal is szeretném gyarapítani az állományt. Épp most tárgyalok a Honvédelmi Minisztériummal: egy T-34- es páncélost és egy 76-os löveget kértem. Ezeket használtuk 56-ban. Remélem hamarosan ott állhatnak az épülő múzeum udvarán. A jövő év márciusában szeretném megnyitni az új 56-os múzeumot.- Akár az egykori spártai harcosok, úgy érzi „megcselekedte, amit megkövetelt a haza”? Elvonul emlékein tűnődni?-Azt hiszem ennek az ideje soha nem fog eljönni, mindig lesz valami tennivaló. Addig érdekel engem a nemzet sorsa, ameddig élek. Azt mondják nekünk, szabadságharcosoknak, hogy ne politizáljunk. Igazuk van, ne folytassunk pártpolitikát, de nemzeti politikát igen! Ezt tettük 1956-ban is, amikor megfogtuk a fegyvert, a nemzet érdekében politizáltunk. S a nemzeti politikát soha nem fogom abbahagyni. Az 56-os Világszövetség munkájának jelentős részét befejezte. Ugyanis elértük azt, hogy a „pufajkás” kormány megbukott, a süllyesztőbe került. És remélem, hogy végleg! Nagyon reménykedem abban, hogy az új kormány, amely jórészt fiatalokból tevődik össze, kicsit a pesti srácok szellemében vezeti ezt az országot és csinál igazi Magyarországot. Tehát úgy érzem, a Viágszövetség munkájának első fázisát teljesítette, ezért felfüggesztettem működését. Nekünk most már az a feladatunk, hogy fiatalítsuk a szervezetet, hiszen az egykori szabadságharcosok egyik lába sajnos a sírban van már. Át kell adni a fáklyát a fiataloknak, vigyék tovább ők 56 szellemét! Hála az Istennek, vannak ilyen fiatalok. Amikor a jövő év márciusában megtartjuk a Világszövetség kongresszusát, reményeim szerint a fiataloknak adunk esélyt és lehetőséget: ők alakítsák a nemzet jövőjét, 56 szellemét nem feledve.- Minden évben ünneplőbe öltözteti a szívét, lelkét az évfordulóra? Az idei elé milyen érzésekkel tekint?- Ebben az évben ott leszek a kormányrendezvényen is. Az elmúlt négy évben egyszer sem jelentem meg az úgynevezett központi ülésen. Öröm van a szívemben, úgy látom: Magyarországnak van esélye a felemelkedésre. Ennél többet kívánhat-e egy 56-os? Október 23-án, délben természetesen a Corvin-közben emlékezünk a dicső napokra. Nagyon szeretném, ha az idén újra előhoznák a Hadtörténeti Múzeumból a Corvin-köz zászlaját, amely eleddig, hazahozatala óta, mindössze egyszer, 1993-ban szerepelt a történelmi zászlók között. Az a vágyam, hogy e zászló végleg ott legyen, tizenötödikként, a történelmi zászlók sorában.- Pongrácz Gergely mit szól hozzá, hogy a jelenlegi fővárosi vezetés a Széna-téri 56-os emlékművet el akarja költöztetni, s helyére mammut-moziházat kíván építeni?- Felháborítónak tartom, de Demszkytől nem meglepő ez sem. Egy valamit szeretnék Demszky elvtárs figyelmébe ajánlani: akármennyire szeretné 56-ot a szőnyeg alá söpörni, nem fog sikerülni neki. Jönnek az önkormányzati választások, és Demszky Horn Gyula sorsára jut. Szervátiusz B. Klára Könyvbemutató a Liteában Lapunk állandó munkatársának, Domonkos Lászlónak Ki nem beszélt háborúink című, az idei Ünnepi Könyvhétre megjelent válogatott publicisztika-kötetéből tartottak nagy sikerű bemutatót a Budai Várban lévő Litea Könyvszalonban. A Litea nevezetes háziasszonya, Bakó Annamária mutatta be a művet és a szerzőt, akivel az ugyancsak szerzőnkként tisztelt, ismert költő és közíró-esszéista, Döbrentei Kornél beszélgetett.
