Nyugati Magyarság, 1998 (16. évfolyam, 3-12. szám)

1998-10-01 / 10. szám

2. oldal

Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident

1998. október

A Magyarok Világszövetsége

60. évfordulóján ülésező küldöttközgyűlés zárójelentése

A 60. jubileumi évben ülésező Küldöttközgyűlés megújította az MVSZ Alapszabályának minden pontját, melyeknek szövegét hosszas és építőjellegű munka során elemezte, értékelte és fogadta el. A Küldöttközgyűlés:

meghirdeti 2000-re A Hazatérés Esztendeje nevű nemzeti zarándoklatot az Anyaországba és az utódállamok területére. A széleskörű társadalmi és szervezeti összefogást igénylő és feltételező zarándoklat államalapításunk és Krisztus hite felvételének 1000. évfordulóján, valamennyi idegenbe szakadt magyarnak ünnepi alkalmat nyújt a hazatérésre, a szülőföldjével és otthon maradt testvéreivel való találkozásra, és méltó emléket állít a magyarság Kárpát-medencei államalapításának; nemzetközi megmozdulásunknak, a zarándoklatunknak külön jelentőséget kölcsönöz a 2000-ben sorra kerülő V. Magyar Világtalálkozó;

felidézi az MVSZ Választmányának áprilisi vonatkozó állásfoglalását, és azt megerősítve javasolja a határon kívül élő valamennyi magyar nemzeti közösségnek a Magyar Köztársaság jogrendjébe való beépítését, a nemzeti összetartozás államjogi formáinak megteremtését;

elhatározza a Bolyai Internet Egyetem Nemzetközi Tanácsának - BINET 2000 - megalakítását, mely egyetem egy globális világ globális eszközével teremti meg a tudásszerzés esélyegyenlőségét a világon bárhol élő magyarok számára;

felkarolja a Külhoni Magyar Sportcsillagok I. Világtalálkozójának felhívását, és kezdeményezi az Összmagyar Sprotjátékok négyévenkénti megszervezését, egyben kéri Magyarország kormányát, a Magyar Olimpiai Bizottságot és a különböző sportágak szakszövetségeit, hogy támogassák e magas rangú vetélkedő létrejöttét, melyen a világon bárhol élő magyar élsportolók versenyeznének egymással;

megerősíti a VET-nek a jugoszláviai/ délvidéki magyar fiatalok védelmében kiadott felhívását, mely a koszovói harcokban való bevetésük ellen tiltakozik, és kéri a harci cselekmények haladéktalan leállítását, ugyanakkor arra szólítja a világ 52 országában élő tagjait, folytassák a Sződemeteren, Kölcsey Ferenc szülőfalujában kelt felhíváshoz csatlakozó aláírások gyűjtését;

üdvözli a horvátországi Szentlászló és környéke délszláv háborúban elpusztult magyarok lakta falvainak újjáépítésére indított, össznemzeti mozgalmat; az eddig megvalósult magyar összefogást és az ebből született támogatást példamutatónak és követendőnek tartja;

elutasítja a kárpátaljai magyar nyelvű oktatás tervezett korlátozásának a gondolatát is, és kéri Magyarország kormányát, hogy a magyar-ukrán alapszerződés keretében járjon el ennek magakadályozására;

fölemeli szavát a szlovákiai római katolikus magyar püspökség létrehozása érdekében, azért, hogy ekképp akadályozza meg a szlovákiai római katolikus magyarok vallásos eszközökkel zajló erőltetett asszimilációját;

kiterjeszti a VET által kezdeményezett Nagycsaládos Programot a Kárpátmedence minden magyar közösségére;

felveti egy nemzetépítő családtörvény felújításának vagy kidolgozásának gondolatát, amely törvény megteremti máj d a családközpontú társadalomépítés jogi keretét és intézményes támogatottságát;

kívánatosnak tartja Budapest idegenné vált arculatának megváltoztatását; síkra száll annak érdekében, hogy Budapest újból a magyar szellemiség és a magyar kultúra központjává váljék; ajánlja a szovjet emlékműveknek a közterekről történő eltávolítását, és a magyar áldozatok emlékművének felállítását;

szót emel a rádióban meghonosodott káros gyakorlat ellen, és kéri, hogy annak reggeli műsora ne sugározzon jórészt idegen zenét, hanem a maga eszközeivel vállaljon szerepet a magyar zenei anyanyelv ápolásában;

föllép annak érdekében, hogy a médiatörvény módosítása nyomán az MVSZ részt vehessen a magyarországi közszolgálati média szellemi arculatának kialakításában, ugyanis a médiában háttérbe szorultak azok a nemzeti értékek, amelyeket az MVSZ képvisel; célunk, hogy a

Európa, merre vagy... ?

Történelmi jelentőségű fordulat kezdetét jelentheti Szlovákiában a szeptember 25- 26-án tartott parlamenti választás eredménye. Az új erőviszonyok ugyanis arra engednek következtetni, hogy az 1992 óta - az 1994-es néhány hónapos megszakítást nem számítva - folyamatosan kormányzó Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom ezúttal nem tud majd biztos parlamenti többséggel rendelkező kormányt alakítani. Mert bár Meciar pártja a voksok 27 százalékával az első helyen futott be, az őt követő négy ellenzéki párt (köztük a felvidéki magyarok legitim politikai szervezete, a Magyar Koalíció Pártja) együttesen a parlamenti helyek több mint 60 százalékát mondhatja magáénak. Nem alaptalanul követeli tehát magának az ellenzéki oldal a kormányalakítási megbízatást.

A helyzet első ránézésre a napnál világosabbnak látszik. A kisebbségi kormányzás instabil megoldás, Meciar pártjának el kellene hát tűnnie a kormányzati padsorokból, és a szlovák (meg a magyar) ellenzéknek kellene átvennie az ország irányítását. Csakhogy az 1993 óta létező második szlovák állam „sajátos” belső fejlődéséből fakadó sajátos „belviszonyok” óvatosságra kell hogy intsenek mindenkit, aki a hatalomátadás kérdéseiben a politikai jós szerepére vállalkozik.

Kiszámíthatatlanok ugyanis a meciari hazugsággal, hamis országképpel kábított lakosság reakciói, kérdéses, miként fogadják majd az emberek, hogy hat éven át a szó szoros értelmében a bolondját járatták velük, amikor a szlovákságra leselkedő legnagyobb veszélyként a magyarokat és Magyarországot tüntették fel a hatalom birtokosai, miközben az országot és többségi nemzetét nevetségessé és szalonképtelenné tették ország-világ, de legfőképp Európa előtt. És azt sem lehet előre látni, miképpen fogadják majd a polgárok az üres államkasszáról és a nemzeti valuta több tízszázalékos várható leértékeléséről (az ellenzék miniszterelnök-jelöltje beszélt erről) máris kiszivárgott híreket, és mi lesz, ha ezekkel a hírekkel kőkemény valóságként kell majd szembenézniük az embereknek.

És persze az is kérdéses, hogyan viselkedik majd az egykori kommunista pártból szociáldemokratává átalakult Demokratikus Baloldal Pártja nevű tömörülés a kormányalakítási tárgyalásokon. Mert hiszen ez a posztkommunista csoportosulás lett a mérleg nyelve Szlovákiában: nélküle az ellenzéki oldal nem tudna alkotmányos többséget felmutatni a képviselőházban, így az égetően fontos törvénymódosításokat sem tudná végrehajtani, akkor pedig nem is érdemes a kormányrúdhoz állniuk.

Meciar mozgalma azonban a balosok kormányba lépésével (vagy ha azok kívülről támogatnának egy kisebbségi kabinetet) képes lenne többségi kormányt felállítani. Ebben amorálisan szétzüllött társadalomban a politikai kultúra színvonala is hagy kívánnivalót maga után, ezért is mondhatjuk: Szlovákiában minden lehetséges, bármi megtörténhet az elkövetkező

hetekben, hónapokban. Hatalomátadás az ellenzéknek, vagy időhúzó taktikázás Meciarék részéről, valódi rendszerváltoztatás, vagy rendkívüli állapot - ez mind belefér a lehetséges forgatókönyvekbe.

Mitől is félhetnek leginkább az elemi demokráciáért aggódók?

Valóságos káosz veszélyét hordozza magában az, hogy a szlovák alaptörvény nem rendelkezik világosan a hatalomátadás ügymenetéről, illetve - az országnak nem lévén államfője - az erre vonatkozó értelmezések rendkívül sokfélék, ahogy a háttérben álló érdekek is.

Meciar lelépett a politikai porondról, tehát részleges államfői jogairól is lemondott, nem tudni, hogy a jelenlegi vagy az új parlament által megválasztandó házelnök adhat-e felhatalmazást a kormányalakításra.

Még átláthatatlanabbá teszi a helyzetet, hogy a kormánypárton belül is (legalább) két irányzat létezik: az egyik szorgalmazza az ellenzékbe vonulást, a másik szárny pedig - amelyhez azok a politikusok, kormányhoz közel álló újgazdagok, vállalatvezetők tartoznak, akik sorozatos törvénytiprásuk okán tarthatnak a hatalomváltás utáni jogi felelősségre vonástól- a hatalom mindenáron történő megőrzése mellett kardoskodik. Az ellenzékiek ugyanakkor kijelentik: Meciar mozgalmával nem tárgyalnak, nem működnek együtt vele; a négy párt tisztán, Meciarék nélkül kíván kormányt alakítani.

Súlyos bizonytalansági tényező, hogy- mint már említettük - a baloldali blokk a mérleg nyelve pozíciójába került. Ez a politikai erő - amelyben a volt nómenklatúra embereitől a szociáldemokrata értékrendet valló politikusokig sokféle „egyéniség” megtalálható - a 89 utáni átalakulás óta egyfolytában hintapolitikát folytat a meciari vonal és a demokratikus ellenzék irányvonala között. Kiszámíthatatlan: ugyanúgy mutathat fogékonyságot az európai út, mint Meciarék (biztosan el nem maradó) ígérgetései iránt.

A „balosok” ráadásul menet közben, a kormányzás legkritikusabb pillanataiban is hajlamosak lehetnek meggondolni magukat, „átértékelni” addig vallott nézeteiket. Ezzel a partnerrel belevágni a kormányzásba, amit egyébként is leginkább egy ismeretlen és „elaknásított” terület megtisztításához lehetne hasonlítani, (gazdasági és szociális aknák tucatjait hagyta hátra Meciar) - nos, ez rendkívüli kockázatvállalás a valódi rendszerváltást meghirdető erők részéről. Más kérdés az, hogy nincs más választásuk...

Am még ha ellenzéki kormány alakulna is Szlovákiában (a fentebb már említett okokból kifolyólag), nagy valószínűséggel kamikaze-kormány lenne, és ki tudja, milyen hosszú életű. Mert nem kétséges, hogy Meciar pártja - ellenzékből - kíméletlen és demagóg bírálatot zúdítana egy rendszerváltoztató kabinetre, és megpróbálná elhitetni az emberekkel, hogy bizony jobb volt az élet, amíg a „Haza Atyját” hosszas mesterkedéssel, külföldi segítséggel le nem váltották a magyarokkal kollaboráló, áruló ellenzékiek...

Felvetődik a kérdés: érdemes-e, illetve szabad-e belépnie ebben a helyzetben a voksok 9 százalékát begyűjtött és a felvidéki magyarok töretlen bizalmát élvező magyar pártnak egy esetleges ellenzéki kormányba?

A kérdés az ottaniak számára már nem is kérdés, hiszen a választási kampány előtt eldöntötték (a kampány során pedig meghirdették): részt vesznek egy demokratikus Szlovákia felépítésében. A döntés joga természetesen az övék, és már csak azért sem vitatható az álláspontjuk, mert a felvidéki magyarság is megszavazta képviselői kormányzati szerepvállalását. A romániai magyarság esete persze némi ürömként vegyülhet az örömbe és óvatosságra intheti a szlovákiai magyar politikusokat; ám sokak szerint Szlovákia nem Románia, az előbbi esetében nincsenek hagyományai az állam vezetés és jogértelmezés „oroszos” modelljének.

Az persze így is elgondolkodtató, hogy a szlovák pártok a bősi erőmű ügyében (értékrendtől és pártszíntől függetlenül) egy plattformon állnak - mind ugyanazt akarják, legfeljebb a tálalásban van köztük eltérés.

És az is tény, hogy a szlovákok továbbra is bizalmatlanul méregetik a magyarok terveit, akik a természetes régiókban gondolkodást (ideértve a Trianon által felaprított magyar többségű régiók gazdasági-kulturális vérkeringésének felélesztését) az önkormányzatiságnak és a szubszidiaritás elvének minél szélesebb körű érvényesítését akarják megvalósítani a kormányon belülről...

A szlovák politikusok zöme a lelke mélyén még mindig csak a „legkisebb rossznak” tekinti, ha a magyarokat választja a magyarok és a meciarizmus közül, és csak a totális diktatúra veszélye - amely 1994 óta egyre fenyegetőbben kísért - bírta rá a szlovák ellenzéket a magyarokkal való együttműködésre. Ott vannak a mai ellenzék soraiban azok a politikusok is, akik valamikor a mai, szélsőségesen nacionalista Szlovák Nemzeti Párt elődpártjában ülve nem kevésbé voltak nacionalisták, mint a kolozsvári polgármester, Funar.

De ott van például az a kereszténydemokrata politikus is, akiről magyar körökben az a vélemény alakult ki, hogy éppoly nacionalista, mint Meciar, csak „eurokomformabb” amodoraés szóhasználata . Vannak tehát jelek, amelyek óvatosságra (nem óvatoskodásra) kell hogy intsék a felvidéki magyar politikusokat.

Egyébiránt a magyar párt sikeresen vette az akadályokat. A kampánnyal párhuzamosan folytatott pártstruktúra-egyesítés nem csökkentette akorteskedés hatékonyságát. Sőt: 1990-óta most szavaztak a legtöbben a magyar pártra. A Magyar Koalíció Pártja 300 ezer voksot szerzett (a Felvidéken hivatalos adatok szerint 600 ezer magyar él), míg a „másik” magyar párt, amelyet a felvidéki politikusok csak álmagyar pártnak, a magyarság megtévesztésére szövetkezett árulók pártjának neveztek, 6000 szavazatot kapott.

Pintér Attila

külhoni magyar közösségek élete is megfelelő súllyal szerepelhessen aMagyarországon sugárzott műsorokban;

meghagyja az MVSZ Elnökségének, hogy az ópusztaszeri Nemzeti Emlékparkban meglevő Magyarok Hajlékát bővüse újabb két pavilonnal; az egyikben kapjon helyet az északi, a másikban pedig a déli féltekén élő magyarokat bemutató kiállítás;

kegyelettel emlékezik és emlékeztet magyar nemzeti kultúránk közelmúltban elhunyt két kiválóságára, László Gyulára és gróf Wass Albertre, és tisztelettel ajánlja a világ magyarságának figyelmébe, hogy nemzeti összetartozásunk jegyében emlékezzünk Petőfi Sándor halálának 150. évfordulójára;

elfogadja „A magyar kultúra külhoni műhelyei a harmadik évezredben” című, az MVSZ 60. évfordulója alkalmából rendezett tanácskozásokról tartott főtitkári beszámolót és a szekciókban megfogalmazott programjavaslatokat, és azok végrehajtásának előkészítésével a főtitkárt bízza meg;

szükségesnek tartja, hogy a jövőben az MVSZ testületéiben még nagyobb arányban képviseltessék magukat a fiatalok, és ennek érdekében kéri, hogy a Magyar Ifjak Világfórumában tömörölő ifjú M VSZ-tagok kapjanak az MVSZ vezető testületéiben 20%-os képviseleti jogot;

kinyilatkoztatja, hogy az MVSZ megkülönböztetettfigyelmetfordít a világ valamenyi országában élő szórványmagyar nemzettudatának megőrzésére és erősítésére; a küldöttgyűlés a moldvai csángókat a magyar nemzet részének tekinti, segíti őket anyanyelvűk és identitásuk megőrzésében; nemzetközi konferenciát szervez a csángó-kérdés ismertetésére, melynek gyakorlati következtetéseit és tanulságait az ezzel egyidőben sorra kerülő rendkívüli elnökségi ülés határozati úton hasznosítja és tárja a világ elé; az erőszakos állami és egyházi asszimilációnak kiszolgáltatott moldvai csángók ügyében a Szentszékhez fordul, hogy a nyelvvesztés küszöbére kényszerített csángó-magyar közösségnek adassák meg a magyar nyelvű szentmisékben való részesedés lehetősége;

megismétli, hogy az MVSZ valamennyi illetékes magyar és nemzetközi fórumon tiltakozik a magyarság erőszakos asszimilációjának minden formája ellen; megerősíti az MVSZ Elnökségének korábbi tiltakozását az ellen, hogy a székelyudvarhelyi Csereháton levő kisegítőiskolába karhatalmi erők segítségével görög katolikus felekezű román apácákat telepítettek; a csereháti esetet egy ősi magyar város etnikai összetételének megbontására tett fondorlatos kísérletnek tekinti;

tiltakozik a kézdivásárhelyi rendőrgyilkosság ürügyén szított magyarellenesség miatt, és megbízza a Szövetség elnökét, valamint minden országos tanácsát, hogy forduljon a magyar és a román kormányhoz a Kézdivásárhelyen, 1989. december 22-én meglincselt román rendőr ügyében indított bírósági eljárásnak az érvényes román jogrend és a hasonló esetekben követett eddigi gyakorlat szerinti kezelése, a bírósági procedúra mielőbbi befejezése érdekében;

megbízza a Szövetség Elnökségét, hogy folyamodjon minden nemzetközi fórum támogatásáért az erdélyi magyar nemzeti közösség tudományos és felsőoktatási fellegvára, a Bolyai Egyetem visszaállítása érdekében, s szorgalmazza az erdélyi magyar egyházi, közösségi és magánjavak teljes körű visszaszolgáltatását;

kezdeményezi a Kazahsztánba szakadt magyarok Magyarországra, illetve szülőföldjükre való visszatelepítését, és kéri Magyarország kormányát, járjon el Ukrajna kormányánál, hogy a Kárpátaljára visszatérni óhajtó magyarokat honosítsa vissza;

javasolja Magyarország kormányának, hogy gyorsított eljárással adja meg a magyar állampolgárságot mindazoknak a magyaroknak, akik Lettország Szovjetunióból történt kiválása után hontalanná váltak;

indítványozza, hogy teremtsenek lehetőséget a Duna Televízió műsorának az amerikai kontinensen való vételére, mert jól érzékeli azt a jelentős különbséget, amely a nyugat-európai, illetve a tengeren túli magyar közösségek anyaországi és Kárpát-medencei tájékozottságában mutatkozik, és felfigyelt azokra a súlyos asszimilációs folyamatokra, amelyeknek a tengeren túli magyar közösségek ki vannak téve; állami támogatást kér a Nyugati Régió Országos Tanácsai számára, az anyenyelv pedagógusi szintű oktatására;

kezdeményezi, hogy az MVSZ Stratégiai Bizottsága keresse a kapcsolatot más olyan műhelyekkel, amelyek nemzeti stratégiák tervezésével foglalkoznak,

hogy ekképp egy összefüggő nemzetstratégia elmei születhessenek meg;

fontosnak tartja, hogy a jövőben kidolgozzák az MVSZ Etikai Kódexét, melynek alapelveit jelen ülésén elfogadta;

szorgalmazza, hogy a Szövetség szellemi-kulturális-tudományos hátterének és politikai-polgári-egyházi támogatottságának erősítéséért, valamint értelmiségi holdudvarának kiszélesítéséért integrációs program készüljön és induljon, melynek keretében az MVSZ az általa képviselt össznemzeti érdekek szolgálatába igyekszik bevonni a magyarországi politikai, polgári, szervezeti, egyházi közélet meghatározó személyiségeit, és a nemzeti intézmények mértékadó képviselőit;

elvárja a nemzeti elkötelezettségű zsidóságnak az MVSZ-be való bevonását, és ezt, tekintettel a Szövetség ezirányú példamutató és emelkedett hagyományaira, megelőző próbálkozásait megújítva, szervezeti szinten, hivatalos formában kezdeményezi; a Világszövetség ebben a törekvésében követendő példának tartja eredeti hagyományát, melynek értelmében a „nemzet egyenrangú részének tekintette a zsidóságot”;

vallja, hogy Kölcsey Ferenc halálának 160., valamint nemzeti imádságunk születésének 175. évfordulóján elérkezett az idő a Magyar Himnusz Magyarországon való újrahonosítására és éneklésének újraélesztésére; ennek érdekében „Hozz reá víg esztendőt” elnevezéssel széleskörű társadalmi-polgári mozgalmat kezdeményez, melynek megszervezésével és elindításával az MVSZ Anyaországi Régióját bízza meg;

kiemelten kezeli, és a jövő év fontos, támogatandó programj ainak sorába emeli az 1989. decemberi temesvári forradalmi események 10. évfordulója alkalmából megtartott egyházi és világi rendezvények sorozatát, mert a tíz évvel korábban kiforrt temesvári szellemiséget féltve őrzött nemzeti értékünknek, ápolását pedig nemzetépítő gyakorlatnak tartja; ebben az összefüggésben felidézi a Szövetség tiszteletbeli elnökének, Tőkés László püspöknek a romániai rendszerváltásban, valamint az erdélyi magyarság nemzeti újjászületésében betöltött történelmi léptékű szerepét;

bizalommal várja a jelenlegi magyar kormány nemzetstratégiájának maradéktalan gyakorlatba ültetését; ajánlja az MVSZ egyedi mivoltát elismerő, működésének méltó keretet teremtő, önálló törvény elfogadását;

tervezi, hogy Opusztaszeren, ahol eleink a vérszerződést kötötték, felavatják Hunor és Magor szobrát; az eseményre 1999. augusztus 11-én bekövetkező teljes napfogyatkozás idején kerüljön sor; a napfogyatkozás sötétségében lehull a lepel a szoborról, hogy a pár perc múlva felragyogó nap az új évezred küszöbén egy megújuló, testvéri összefogásban élő magyarságra köszönjön.

_ _ NYUGATI

MagyarsáOi

Hungarians of the West Hongrois d'Occident

Publisher/Editor-in-Chief Felelős kiadó/Főszerkesztő: MIKLÚSSI ISTVÁN

Published monthly by Kiadja havonta a

TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC.

P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, Canada Phone and Fax: (514) 731-4192

Magyarországon forgalmazza:

CANADA-TRANSATLANTIC Kiadó, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft.

Szerkesztőség:

1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. Tel ./Fax: 326-7531 Terjeszti"

GONDOS BTV PÜSKI Könyvesház, FEHÉRLOFIA Könyvesbolt

Előfizetési díjak egy évre:

Kanada: CA-$30, egyéb országok: US-$30, MAGYARORSZÁG: 1250 Ft

Előfizethető a szerkesztőség címére beküldött rózsaszínű postautalványon

(Nyugaton: csekk vagy money order

montreáli szerkesztőségünk címére)

Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jogát fenntartjuk. A közölt írások nem feltétlenül képviselik a szerkesztőség álláspontját. A valódi névvel aláírt cik- V^kekért a mindenkori cikkírók felelősek.^/