Nyugati Magyarság, 1998 (16. évfolyam, 3-12. szám)

1998-09-01 / 9. szám

P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, CANADA

NYUGATI

1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2.

DG on mg a fos ms ®ű GDo® ffifflss G = DG®mg[?®Qs (3“®©©0(íl®mG

XVI. évfolyam, 9. szám 1998. szeptember

A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA

116.- Ft - $3.00

(-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------\

Mit vár a magyar társadalom

az ország új vezetőitől?

A Százak Tanácsának nyilatkozata

A Százak Tanácsa az ország sorsáért érzett felelősségtől vezetve kötelességének tartja, hogy előlegezze bizalmát, legjobb tehetsége szerint segítse a választásokon győztes nemzeti erők, a kormány, a kormányszervek igen nehéznek ígérkező munkáját törekvéseit, terveit, programjait a megvalósításban. Felelős javaslatokkal, szakvéleményekkel, állásfoglalásokkal, bírálatokkal.

Nemzeti létünk a minden területre kiterjedő súlyos válság állapotában van. Az 1989-90. évi változások esélyt kínáltak az adottságainkhoz nem illő, ránk kényszerített társadalmi és gazdasági rend átalakítására. Az ország és a népesség állapota a remélt javulás helyett egy évtized múltán is messze van a felemelkedéstől, helyzete a legtöbb területen katasztrofálissá vált.

Külön nyomatékkai hívjuk fel az ország új vezetőinek s a nemzet jövőjéért felelősséget érző polgártársak figyelmét az alábbi közgondokra, remélve, hogy a vészhelyzetek és a tennivalók megítélésében kínálkozik közös nevező. Természetesen javaslataink szándéka csupán a jelzés, részletezésükre, indoklásukra, szakmai megalapozásukra és kifejtésükre is készek vagyunk.

1. Végveszélyt hordoz a nemzet lélekszámúnak csökkenése. Történelmi mélypontra süllyedt a születések száma, pusztít az abortusz. A családnyomorító politika, a gyermekadó, a gyerekes családokat megillető kedvezmények megvonása mint ideális állapotot, a hatmilliós magyarság rémképét készítette elő. Ha az elvénülő társadalom pusztulása visszafordíthatatlanná válik, a kiürült ország idegenek szállásterülete lesz. Javasoljuk: addig is, amíg a gazdasági fellendülés elfogadható életszínvonalat nem teremt, az állami támogatások kiterjedt rendszerével, tudatos családsegítő politikával kell útját állni a népesség pusztulásának.

2. A valóságos demokrácia legfőbb eszközét, a sajtószabadság gyakorlását lehetetlenné tette az ellenőrizetlen privatizáció és a törvénytelen monopoliumrendszer. A külföldi tulajdonosok, áttekinthetetlen érdekeltségek és a diktatúra ittmaradt hangadóinak kezében van. A politikai és gazdasági hatalom összefonódása folytán a sajtó dolgozói egzisztenciálisan kiszolgáltatottak, a nemzeti érdek és kultúra alig kap helyet, a színvonal megdöbbentően mélyre süllyedt, a televíziós szórakoztatóipari dömping morális romboló tevékenységének nincs intézményes korlátja. Javasoljuk: minimumként legalább a meglévő törvényeket kell végrehajtani, törvényes, de határozott intézkedésekkel fel kell számolni a tájékoztatás és az összefonódások monopóliumait.

3. A gazdasági élet anarchikus állapotban van, a nemzetgazdaság kiszolgáltatottsága új formát öltött. A felhalmozott külföldi adósságot a kamatok révén régen visszafizettük, törlesztését - transzformációit mégis tovább nyögi az ország. A nemzeti vagyon jelentős része nyomtalanul eltűnt, vagy idegen kézre került. Maroknyi kisebbség tett szert hatalmas vagyonokra tisztázatlan körülmények között, a dolgozó állampolgár becsületes munkával eltartani sem képes a családját. Százezrek nyomorognak munka nélkül. A működésében veszélyeztetett közegészségügy alig tudja ellátni feladatát, beteg, öreg, sorvad a fél ország. Javasoljuk: mindenekelőtt a munkanélküliek és a ténylegesen dolgozók - vállalkozók és munkavállalók - körülményein kell javítani. Meg kell határozni a gazdasági építés legfontosabb feladatait és az ország anyagi erőit ezekre összpontosítani.

4. Az ezer éven át épült magyar alkotmány és intézményei helyét toldozott-foldozott idegen sablon foglalja el. A demokratikus szabadságjogok formalitásértékűek. A népesség túlnyomó része valóságos képviselet és hatékony védelem nélkül kiszolgáltatott helyzetbe kerül a hevenyészett szabályok résein áttörő, vagy azokat semmibevevő erőkkel szemben. Megrendült az élet- és vagyonbiztonság, elégtelen a közrend védelme, akadozik az igazságszolgáltatás működése. Javasoljuk: kemény intézkedésekkel helyre kell állítani a jogrendet és a közbiztonságot, s ha a szükséges feltételeket sikerül megteremteni, össze kell hívni az Alkotmányozó Nemzetgyűlést.

5. A közoktatás, a kultúra és a tudomány intézményei vegetálnak. Csökken a műveltség és a tudás szerepe, megbecsülése, kallódik az ország legfontosabb erőtartaléka, a szellemi tőke. A nemzeti művelődés dolgozóinak nagy része a létminimum határán tengődik. A kultúrpolitika intézkedései, az oktatási rendszer aláássák a nemzeti öntudat és önbecsülés alapjait. Évszázadok munkájával megérdemelt helyéről, lelkiismereti szabadság ürügyén, kiszorul az egyház. Korlátok nélkül garázdálkodnak az erkölcsrombolás, a népbutítás és a kulturális szemét szélhámosai. Javasoljuk kulturális újjáépítési program kidolgozását, amelynek keretén belül haladéktalanul meg kell kezdeni a nemzeti művelődés lerombolt intézményeinek helyreállítását.

6. Kicsúszóban van a talpunk alól nemzeti létünk alapja, a Haza földje: védelem híján külföldiek területfoglalása, a banktőke és az öncélú spekuláció zsákmányává válik. A paraszti munka a teljes kiszolgáltatottság állapotába került. A mezőgazdasági népesség pusztulása két emberöltő alatt beteljesedik. Az európai beilleszkedés elsősorban a mezőgazdasági termelés számára jelent kényszerű alkalmazkodást és vele súlyos nemzetgazdasági gondokat. Mi úgy ítéljük meg: a mezőgazdaság az ország életének mindenkori alapja volt, jelentősége a változó időben is megmarad. Törvényi erővel kell érvényt szerezni az egyöntetű nemzeti követelésnek: az ország földje nem eladó, nagyszabású valóságos helyreállítási és fejlesztési programmal még az európai csatlakozás előtt meg kell szilárdítani a hazai agrártermelés pozícióit.

7. A korszellem és a világpolitika alakulása a következő években az ország európai keretek közé történő integrálódását írta elő számunkra. Elhomályosulni látszik az a tény, hogy Magyarország egy évezrede az európai kultúra és gazdaság része, évszázadok óta védi Európát és elismert értékeket adott a világnak: nem könyöröghet alamizsnára váró szegény rokon módján a mindenáron való bebocsátásért. Javasoljuk: ki kell dolgozni és érvényesíteni kell az ország nagyobb egységekbe történő európai és atlanti integrálódásának, nemzeti szuvereniátsunk indokolt méretű megőrzésének felelősen megállapított, fel nem adható saját feltételeit.

8. A világban kényszerűen szétszóródott, elszakított kisebbségben élő magyaroknak az ország nem oltalmazó hazája. Bizonytalan az anyaországban élő nemzet védelme is: a nagyhatalmi érdekek ütköző zónájában, véres nemzetiségi ellentétek határterületén, a világpolitika tévedéseivel védhetetlenné roncsolt határok között az országnak már az egyszerű védelemre sincs elégséges hadserege. Javasoljuk: minden nemzetközileg elfogadott törvényes eszközzel támogatni kell a nemzettesttől elszakadt magyar népcsoportok fennmaradását. A külpolitikának tudatosítania kell a nemzetközi fórumokon, hogy a kisebbségi sorsra jutott magyarság teljes és tényleges egyenjogúsága nélkül a sovinizmus erői az integrációk színe alatt is örökös veszélyforrást jelentenek.

Egy évtized telt el csaknem hiába abból az időből, ami megújhodásra a nemzet rendelkezésére állt. Akadályozó ellenerők, társadalmi tehetetlenség, bűnös mulasztások és magatartás miatt az államélet megtörtént reformjai sem tudták kifejteni pozitív hatásukat. Az évtizedeken át felhalmozódott bajokat újabb hibák, torzulások tetézték. Az ország romlása mindezek miatt előrehaladott állapotban van.

A választások eredményeként az ország életében sorsfordító változásoknak kell következni. A szükséges intézkedések elmaradása, vagy hibás döntések esetén „a szocializmus építésére” pazarolt évtizedek kárbaveszett erőfeszítései után újabb évtizedekbe kerül, míg az ország népe keserves küzdelmekkel-verejtékkel megteremtheti magának az elfogadható életet és jövőt.

DÉKÁN KÁROLY

Horthy Miklós zsidóbarát volt

A magyarországi rendszerváltás egyik sajátossága, hogy az ideológiai átalkulás elmaradt. Alig jelent meg az elmúlt nyolc esztendőben egy-két könyv, mely a nemzeti és demokratikus irányba mutat. A Kádár-rendszer fő ideológusai a vörös marxista köntöst kékre mázolták, s kapcsolatrendszerük révén még mindig befolyásolják a közvéleményt. Az Orbán-kormány létrejöttével azonban eljött az ideje, hogy a Kádár-korszak marxista csillagait hullócsillagokká változtassuk.

Ehhez feltétlenül szükséges, hogy az ugyanezek által besározott történelmi személyeket a sártól megtisztítsuk, s az objektív történelmi valóságnak megfelelően mutassuk be őket. Ezt a célt szolgálja az a néhány adat, amely Horthy Miklóst antimarxista nézőpontból mutatja be.

Valamennyi magyar történelemtankönyvben ott szerepel, hogy 1920- ban az Országgyűlés megszavazta az úgynevezett numerus clausus (zárt szám) törvényt. A törvény értelmében a nemzetiségek és a nem magyar fajúak csak létszámarányuknak megfelelő százalékban voltak felvehetők a felsőfokú tanintézetekbe. Konkrétan, 1920-ban az ország lakosságának 8%a volt izraelita vallású. Ezért a törvény értelmében a főiskolákra és egyetemekre felvetteknek csak 8%-a lehetett izraelita.

Természetesen kivételt képeztek azon izraelita vallásúak gyermekei, akiknek édesapja tagja volt a Horthy Miklós által alapított Vitézi Rendnek, vagy magas, első világháborús kitüntetést kapott. De arról már nem írnak a történelemtankönyvek, hogy a numerus clausus törvényt 1928-ban az Országgyűlés lényegében visszavonta.

Történelemtankönyveink szinte harsognak a három zsidótörvényről, melyet német nyomásra az Országgyűlés megszavazott. Arról azonban egyik tankönyv sem ír, hogy az országos főrabbi, aki tisztségénél fogva tagja volt a főrendi háznak, mindegyiket megszavazta. Azért szavazta meg, mert ő pontosan tudta, hogy a zsidótörvények a náci Németország és elsősorban Hitler megtévesztését szolgálják. Még pontosabban: ezek a törvények biztosították a magyarországi zsidók számára azokat a rendkívül kedvező állapotokat - a környező országok zsidóságához képest -, melyekben 1944. március 19-ig, Magyarország német megszállásáig és Adolf Eichmann megjelenéséig élhettek. (Nagyon sajnálatos, hogy Horthy Miklós magyarországi újratemetésén a MAZSIHISZ nem képviseltette magát.)

Adolf Hitler nagyon is világosan látta, hogy Horthy, a zsidótörvények ellenére, a valóságban a zsidó érdekek képviselője. Ennek bizonyságául hadd idézzem Joseph Goebbels 1994- ben a Duna könyvkiadónál megjelent Naplóját. 1939. október 14-én ezt írja: „ A Führer kritikája egyre élesebb Magyarországgal szemben. Szerinte Horthy is az ottani érdekszövetséghez tartozik. Zsidóbarát, németellenes.” (214. oldal.)

Ebben az időben Hitler azért is haragudott Horthyra, mert gróf Teleki Pál miniszterelnökkel egyetértésben visszautasította azt a német követelést, hogy Lengyelországot Magyarország területéről hátbatámadják. Ezen követelés megtagadása tette lehetővé ugyanis, hogy Horthy a belügyminisztérium kebelében létrehozza az úgynevezett Menekültügyi Kormánybizottságot, illetve a kormánybiztosi hivatalt. Ennek élére Horthy Miklós - Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter előterjesztésére - id. dr. Antall Józsefet (a rendszerváltás utáni miniszterelnök édesapját) nevezte ki. (Kevesen tudják, hogy 1944. március 19-e után Antall hónapokig a Gestapo fogságában volt, Keresztes-Fischert pedig ugyanebben az időben Eichmann koncentrációs táborba vitette.)

Id. dr. Antall József, Keresztes-Fischer és Horthy tudtával, kétszázezernél is több lengyel állampolgárt - köztük húszezer zsidót - Magyarországra menekített. Nem véletlen, hogy idősebb dr. Antall Józsefről mind Tel- Avivban, mind Varsóban utcát neveztek el.

Horthynak a marxista történészek gyakran a szemére vetik, hogy engedett Hitler követelésének és 1942-ben kiküldte a II. Magyar Hadsereget a Donhoz. Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy nemcsak Ribbentrop és Keitel gyakorolt nyomást Horthyra, hanem a zsidó bankvezérek és a legfőbb izraelita vallási vezetők is. Ez utóbbiak ugyanis attól féltek, ha Horthy nem teljesíti Hitler követelését, akkor bekövetkezik a német meg(Folytatás a 4. oldalon)

Az RMDSZ kilép a koalícióból?

Van-e még mozgástere a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek a koalíción belül, vagy kénytelen lesz meglépni azt a lépést, amit sokak szerint már rég meg kellett volna lépnie, hogy tudniillik szakít koalíciós pamereivel, lemond a kormányzati szerepről?

Lehet, hogy a román képviselőház oktatási bizottságának minapi határozata lesz az utolsó csepp a pohárban. Az, amelyikkel elvetette az önálló magyar egyetem létesítésének lehetőségét. Erre valóban csak egyet lehetett válaszolni: Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke a szeptember 3-ai rendkívüli sajtóértekezletén bejelentette, hogy amennyiben a koalíciós pártok nem tartják be a kisebbségekkel kapcsolatos vállalásaikat, az RMDSZ nem folytatja a közös utat a jelenlegi hatalommal.

Az együttműködést máris felfüggesztette az RMDSZ, s remélhetőleg az is kiderül hamarosan, lesz-e ereje szakításig vinni a dolgot.