Nyugati Magyarság, 1998 (16. évfolyam, 3-12. szám)
1998-07-01 / 7-8. szám
10. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 1998. július-augusztus HORVÁTH ARANY Magyarigen megújhodása LÁSZLÓFFY CSABA Ezredvégi redők Magyarigen Nagyenyed és Gyulafehérvár között fekszik. A XVI. században szászok lakták, akik lassan elmagyarosodtak. Bethlen Gábor fejedelem udvara műveltséget, a tudományok szeretetét, a szellemi javak megbecsülését sugározta. Ez a kisugárzás hozzájárult az elmagyarosodáshoz. A megteremtett remekművek révén Erdély az egész világon halhatatlan hírnévre tett szert. Mi sem természetesebb, hogy a közelében élőkre hatást gyakorolt, amely évszázadokra kihatott. Magyarigen a XVII. században mezőváros, amelyben kis-, középnemesek és mesteremberek biztosítják a módos megélhetést. A szász gazdasági hagyományok folytatódtak. Nem véletlen, hogy a XVIII. század derekán, a kornak és a kálvinista szellemnek áldozva, az egyházi építkezéseket nem hanyagolták el. 1781 és 1783 között Erdélyben egyedülálló református barokk stílusú templomot építettek. Ezidőben csaknem ezer lakosa volt Magyarigennek, többségében reformátusok, de római katolikusok is éltek itt. A kevés román alkalmazkodni próbált a magyarok munkastílusához. Lélekszámban gyarapodás nem volt észlelhető, de visszaesésről sincs tudomásunk az 1848-as forradalomig, illetve a háború népirtásáig. Ekkor a hegyaljai román népfelkelők törtek rá a magyar lakosságra. A szomszéd faluban, Sárdon, egy Rusan nevű néptribün vezette a népirtást. Dokumentumok szerint 187 férfit irtottak ki, csak a nőket és gyermekeket kímélték meg. 1849-50 között egy őr azonosította a megölt magyarigeni férfiakat, név szerint nyolcvanat sorolt fel. Gudor Botond, Magyarigen lelkipásztora képzett historikus. Teológiai tanulmányai után beiratkozott a Babes-Bolyai Egyetem történelem szakára, s amikor három évvel ezelőtt Magyarigenbe helyezték, tüstént hozzákezdett a történelmi dokumentumok szakszerű elrendezéséhez. Majd helyrerakod a tetőcserepeket Ezzel indították Gudor Botondot Magyarigenbe, Erdély legkisebb református gyülekezetébe, 1995-ben. Mivel édesapja gyulafehérvári református lelkész, jól ismerte a magyarigeni körülményeket, tudatosan és önként választotta ezt az utat. Ebben a mélyszórványban összesen négy református járt templomba a tizenhat katolikussal együtt. A híres templom és Bőd Péter emléke — sírja és múzeuma — vonzotta az erre haladó turistákat. A fiatal lelkész mindenek előtt rendbe szedte Bőd Péter emlékmúzeumát, és némileg gazdagította is újabb dokumentumokkal. A sírt és a kopjafáját szerencsére a hívek gondozták. Elődje, a felejthetetlen Szegedi László, 1945-től szolgált Magyarigenben. Ő is nagyon nehéz időben vállalta fel hívei lelki gondozását, az egyház terheit. Rendre eltemette hívei nagy részét, a gyülekezet tagjai közül elvándorlókat szomorúan elbúcsúztatta, elsiratta. Amennyire lehetett, őrizte a templom, az egyház épületeit. Átforgatta a tetőcserepeket, ha újjal nem cserélhette ki. Szegedi Lászlótól örökölte a „cserepezést” Gödör Botond tiszteletes is. „Mehettem volna zsírosabb parókiára is, mégis Magyarigent választottam. Bennem az újraéleszthető gyülekezet reménye él. Számot vetettem az elvándorlással, kihalással. 1848 után a félelem, a bizonytalanság szorongatta a lakosságot, az első világháború után az anyaországba menekültek, de a második világháború, majd a kulákosítás is megtette hatását. Néha a lelkészek sem bírták, elszomorkodva továbbálltak. Isten gondviselésében és a magam erejében bízva megpróbálom visszafordítani, Magyarigen felé irányítani a városokon élő református magyarokat.” Az utóbbi években jöttek-mentek a turisták, megcsodálták a gyönyörű templomot és elkedvetlenedtek a romossága láttán. Milyen a lelkész élete—kérdezték—egy ilyen kicsi gyülekezetben? Gudor Botond azt válaszolta: „Én a jövő gyülekezetét építem és várom a látogatókat. Ha kell, őket is felekezetemnek tekintem.” Előfordult, hogy különböző nyelvű, nemzetiségű fiatalok találkoztak össze. Ha több mint száz látogató van a templomban, nem az a természetes, hogy a lelkész prédikál? Ezzel az istentisztelettel maradandóbb emléket hagyott a látogatók lelkében Gudor tiszteletes, mint amennyire számítottak. A fiatal csoportoknak legalább bibliaórát tart, hogy ne menjenek imádkozás nélkül tovább. A hívei valamennyien nagyon idősek, de templomj árók. Az első vasárnap négyen ültek az istentiszteleten és a beomlott tetőgerendán galambok tollászkodtak. A zsoltár éneklést galambburukkolás kísérte. A lelkész így fohászkodott: „Uram, adj erőt, hogy madarak helyett gyermekeket, fiatal, erős népet hívhassanak harangjaink a templomba. Ők zengjék dicsőségedet. Adj erőt, Istenem, hogy kézen fogjam testvéreimet, kiknek öröm a munka, szent a becsület és nem félnek Magyarigenben lakni.” Azon a héten hozzákezdtek a templom javítgatásához. A gerendázaton kezdték, majd a kitört ablaküvegeket pótolták. Ahol lehetett, kicserélték a cserepeket. A munka befejeztével a lelkész az ortodox hitű harangozóval súrolta fel a templom padlózatát. Más hangulatot kapott a templom, habár a beázott stukkók nagyon megrongálódtak. Majd, ha erre is futja a pénzből, rendbe hozzák, hiszen a kitűnő szobrász, Venczel Árpád, felajánlotta segítségét. „Akarni, tenni kell — hangsúlyoztam, ha sóhajtoztak a látogatók. Bánattal nem megyünk sokra. Megmutattam a gazdasági épületek állapotát, mondtam: ha volna rá fedezetünk, meg tudnánk javítani, az lehetne a kezdő és állandó pénzforrásunk. A ház épebb részét Behlen szárnynak nevezik a falubeliek, holott semmi köze a nagy fejedelemhez. Ezt annyira rendbehoztuk, hogy néhány üzletet nyithattunk benne. Összegyűjtöttük a következő javításra a pénzt. Létrehoztunk egy asztalos műhelyt, amiben igen kezdetleges a felszerelés, de jól működik.” Az asztalos és felesége az első Magyarigenbe költöző fiatal család, akik otthagyták Kolozsvárt, és új életet kezdtek. A mester bútort készít a falusiaknak, ez a személyes jövedelme. Emellett az egyháznak szükséges összes asztalosmunkát elvégzi. Felesége gyógyszerész, de mivel zenelíceumot végzett, Erdély legkisebb eklézsiájában kántorkodik. Megtört ajég. Adománydeszkákból, szűkös pénzből tetőépítéshez kezdtek a gazdasági épületeken és készítik az emeletes ágyakat. Az 1997-ben szervezett tudományos ülésszakon Gudor Botond kül- és belföldi tudósokat hívott meg. Egyháztörténeti, történelmi témával álltak a hallgatóság elé. Bőd Péter egyenesági leszármazottja, Bőd Péter Ákos, a nemzetközileg elismert bankszakember is részt vett az ülésszakon. A siker várakozáson felüli. Közben az Illés Közalapítványtól nagyobb támogatás érkezett. Felszusszanhattak. Bevezették a gázt. Kutakat ásnak, hogy megoldják a vízellátást. A III. Református Világtalálkozóról is budapesti vendégek érkeztek, magját a pasaréti református gyülekezet alkotta. Nemzetben gondolkodó értelmiségiek aggódó, bátorító érdeklődése vette körül Gudor tiszteletest. Most sem panaszkodott. Az ismerkedés és a látottak után dr. Molnár Zoltán tudományos kutató, feltaláló rendszeres céladományként segítséget küdött. Ebből megújították a parókiát. Konyhafelszerelést vásároltak, mivel a lelkész már arra az ifjúsági találkozóra gondolt, amelyet kórustalálkozóval egybekötve szeretne megrendezni. Ezen a tervek szerint az erdélyiek és az anyaországiak mellett Európából bárki részt vehetne. A világ legtökéletesebb ökomeniája Magyarigenben látható: vasárnaponként elég gyakran együtt tartják az istentiszteletet, választanak a két templom között. Ha összegyűlnek, többen ülnek egymás mellett, mintha a szorongás, a félelem is oldódna. Most már három személlyel többen vannak. Ismerik egymás zsoltárait, együtt mondják az imát. A katolikusokhoz Gyulafehérvárról jár ki a plébános. Az ortodoxok részéről sem érezhető ellenségeskedés. A reformátusoktól tanulva, ők is új templomot építenek. Habár egykor a gyülekezet görög katolikus volt, most megmaradtak az ortodox vallásban. „Hogyan találja meg azokat az embereket, akik hajlandók Magyarigenbe költözni” — faggatom Gudor Botondot. „ Jártomban-keltemben érdeklődöm, mesélek a tájról, a lehetőségekről, nehézségekről, egyszóval helyzetképet kapnak tőlem az emberek. Nemrég egy családnál említettem, hogy törvény szerint az egyház visszakap 50 hektár szántót, szőlője, erdője is van. A házigazda mezőgépész mérnök. Felesége is szeretne kertészkedni, részt vállalna a konyhai munkából a nyári hónapok zsúfolt programja alatt. Mindkettőjüket felvillanyozta a lehetőség, a biztosabb megélhetés, még ha egyelőre nem is a Kánaán várja őket. A mérnök elsőrendű feladata a farm létrehozása, a mezőgazdasági gépek folyamatos beszerzése. Az újabb család után, az első „fecskék” szülei is úgy döntöttek, hogy szívesebben élnek Magyarigenben gyermekeik mellett, tehát nekik is lakásra van szükségük. Ennek külön örvendtem, mert a mindennapos beszerzés gondja alól részint felszabadulok, az idősebb emberek elvégzik helyettem. Kissé aggasztott, hogy túlságosan elrabolta az időmet a gazdasági feladat, pedig elsősorban lelkész, történész vagyok. — Mintha a világhírű Kató Béla nyomdokába lépett volna Gudor Botond. — Én még csak 27 éves vagyok, kevesebb a tapasztalatom és kevesebb a kapcsolatom példaképemnél. Nehezebben haladok de menni fog. A parókián a tetőbeépítést befejezik a nyár közepéig. A konferencia tagjai fedezik itt-tartózkodásuk költségét. A faluközösség vallási felekezettől függetlenül nem csak csodálkozik, hanem ha szükséges teszi a dolgát a tiszteletet parancsoló, megjavított templomért, Bőd Péter emlékéért, odaadóan segítenek az újjáépítésben. Egyébként a megboldogult Szegedi László tiszteletes az 1990-ben érkezett adományokat felajánlotta a község javára. Abból aszfaltozzák a falu utcáit. Minden csomagot szétosztott a lakosság között, nemcsak a reformátusokra gondolt, amivel feloldotta a feszültségeket, elsimította a múlt és jelen okozta fájdalmakat. A megbékélést hirdette. „Éjjel gyakran meditálok — vallja Gudor tiszteletes. — A templomban, a faluban több magyar szót vélek hallani. Hallom ahogy a zsoltárt éneklik, sok-sok gyermeknek tartok vallásórát. Ahogy Bethlen Gábor idején Gyulafehérvár teljesen átalakult Isten segítségével, emberi akarattal, ebben a korban is újjáteremthető egy haldokló, kifogyó magyar református közösség. Saját hitvilágom szerint élek. Isten-ember kapcsolatát úgy képzelem, mint két kör egymásba kapcsolódását. Az érintkezési pontban kell helytállnia a lelkésznek. Isten irányába, anyanyelvi kultúránk irányába egyformán fordulok. Tudom, mennyire hatja át az isteni hit a világi életet, és hiszem, vallom: Isten legdrágább teremtménye az ember. Az emberen kell segíteni, hogy kevesebb legyen a bűn és több az igaz.” Magyarigentől egy kilométerre van Sárd, ez is Gudor tiszteletes „vagyona”. Megjavították a parókiát, az is új család beköltözését váija. Békés, szép életet ígér a hegyaljai falu, Gudor Botond nem öncélú tevékenységet végez. A gyülekezet gyarapítása, összegyűjtése tiszteletet érdemlő. Magyarigen példát mutat a vallástudományok, művészetek támogatásában, a vallásgyakorlásban, a szellemi javak teremtőinek megbecsülésében. Tar Károlynak Rítusos hallgatás, csak káosz belül, ahol a kor redői árnyékot vetnek, míg kitörli az elidegenedett város rémképét s hangjait szívéből — hajszolt pályán keringő emlék sújtja a nyúlt koponya mentét, gúnyosan hurkolódó hét kör: az idő csillapíthatatlan formakeresése a térben. „Amit adtam s amit kaphattam volna — s amire már örökre csak érvünk van, nincs esélyem ” — Egy arc, akár a semmi tükre. Kolozsvár, 1997. augusztus 27. TAR KÁROLY Erdélyért kiálltam Válasz Lászlóffy Csabának Hiányzóm, tehát vagyok. Nyitva hagyott ablakok a szívemben. Jó lenne persze, a jelen... Sokan lennének velem a réteken. Virág nyílna a számban. Lehetnék forró lázban az eszetek. Szerényen, nyilván mosolyt szülnék ugye, vagy oszoljt, vagy tótágast. Most egy vagyok az egyben. Sűrű rács a lelkemben a messzeség. Ezredvégi redőkkel, Sunyi vámszedőkkel: semmik tükre. Budapest-Lund, 1997. augusztus 30. < ■> Minden héten Magyar Demokrata Csütörtökönként jelenik meg a keresztény-konzervatív szellemiségű Magyar Demokrata, a hazafias értelmiség népszerű hetilapja. Oknyomozó riportok, beszélgetések vezető ellenzéki politikusokkal, népszerű közéleti személyiségekkel, publicisztikák, cikkek és tanulmányok, levelek, recenziók, gazdasági elemzések Magyarország jelenéről, múltjáról és jövőjéről. Egy lap, amely független a belföldi és külföldi hatalmi centrumoktól Magyar Demokrata, egy jobb hetilap. Olvassa, ha valóban érteni akarja, hogy mi történik velünk. v__________________________________________________________________________/
