Nyugati Magyarság, 1998 (16. évfolyam, 3-12. szám)
1998-06-01 / 6. szám
1998. június Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 5. oldal GEHÉR JÓZSEF Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem BORDOSI JENŐ Sorsüldözött magyar egyetem Koppenhágai csúcsértekezletünkön 1973-ban az Európai Közösség állam- és kormányfői az Európai önazonosságról szóló dokumentumban az európai, jogi, politikai és erkölcsi értékek tiszteletben tartását kívánva” és „nemzeti kultúráik gazdag váltoatosságának megóvásával törődve” egyetértettek abban, hogy megvédik „a képviseleti demokrácia, a jogállamiság, a társadalmi igazságosság, mint a gazdasági fejlődés célja és az emberi jogok tiszteletben tartása alapelveit, amelyek az európai önazonosság alapvető elemeit alkotják”. Az időközben Európai Unióvá fejlődött Európai Közösség tehát meghatározta az európai önazonosság feltételeit és azokat az indítékokat is, amelyek cselekvésüket irányítják. E feltételek teljesítését és az indítékok követését az Európai Unió azonban megkívánja a kommunista rendszertől megszabadult, azon közép-európai államoktól is, amelyek feléje igyekeznek és tagjaivá kívánnak válni. Az Európai Unió felé törekvő állam Magyarország és Románia is. Az Európai Unióhoz azonban az Európa Tanácson keresztül vezet az út. Itt is vizsgáznia kell azonban a tagságra jelöltnek, nagyjából abból, hogy az európai önazonosság feltételeit és indítékait miképpen teljesítette. Ezt a vizsgálatot az Európa Tanács szervei végzik el, és az eljárást monitorizálásnak nevezik. A nemzeti kultúrák gazdag változatosságának megóvása főleg és döntően az oktatás, a nemzeti nyelvű oktatás útján történhet. A romániai magyarság számára pedig - képviselőik megfogalmazása szerint - küzdelmeik, szándékaik, keserveik és reményeik többnyire az anyanyelvű oktatás rendezése körül fordulnak meg. Mi ennek az oka? A magyar nyelvű oktatás jelenlegi helyzete adja meg a választ! 1948-ban államosították az egyházi iskolákat, s ezzel elkezdődött a magyar tannyelvű közoktatás hálózatának felszámolása. Az 1956-os magyar forradalom leverése után folytatták a magyar középiskolák, szakiskolák és főiskolák román intézményekkel való összevonásával, s a tagozatosítás után mindenhol bekövetkezett a magyar nyelvű oktatás leépítése vagy megszüntetése. A felsőoktatásban fokozatosan megszüntették vagy korlátozták a magyar nyelvű előadásokat, a Bolyai Tudományegyetemet pedig egyesítették a román Babes Egyetemmel. A szakoktatás elrománosítása folyt és folyik igazán erősen és sikeresen. A magyar tanulók számaránya állandóan csökken az országos adatokhoz viszonyítva. Jelenleg az összlétszámhoz képest az óvodás, elemista és középiskolás magyar tanulók aránya 4,84%-ot tesz ki. A felsőoktatásban magyar nyelvű képzés csak a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen a román mellett, és a Színművészeti Akadémián van. A magyar hallgatók száma és aránya a felsőoktatásban is csökken. 1991-92-ben az arány 4,5% volt, 1993-94-ben 3,7%. Általában megállapítható, hogy a magyar tanulók száma az oktatás szintjének emelkedésével állandóan csökken. Külön sorsa van az utoljára Bolyai Tudományegyetemnek nevezett, és mindig Kolozsvárott működött magyar tannyelvű egyetemnek. Az egyetemi szintű oktatás még a XVI. század hetvenes éveiben kezdődött el Báthory István, erdélyi fejedelem és lengyel király támogatásával. Sok újabb próbálkozás és kísérlet követte ezt a következő századokban. Végül 1872-ben sikeresen megkezdte működését a Ferenc József Tudományegyetem Kolozsvárott. 1919-ben át kellett adni az egyetemet a román hatóságokHelyesbítés Lapunk áprilisi számában közzétettük Gehér József Jogfeladás a határokon túli magyar javak ügyében című írását. Sajnálatos módon a cikk első oszlopának 6. bekezdésébe adathiba került. A hibás mondat helyesen így szól: „1948-ban 1300 magyar egyházi iskolát államosítottak.” A hibáért elnézést kérünk. nak. 1921-22-ben az akkori kormány döntése nyomán áthelyezték az egyetemet Szegedre, 1940-ben pedig - már hat héttel a második bécsi döntést követően - törvényi döntés született az egyetemnek Kolozsvárra való visszatéréséről. Majd pedig október 24-én az ünnepélyes megnyitás is megtörtént. A háború után, 1945-ben román jogszabályok alapján először Állami Tudományegyetem, majd pedig Bolyai Tudományegyetem néven folytatta működését a magyar tannyelvű egyetem, egészen 1959-ig, a román Babes Egyetemmel való erőszakos egyestéséig. 1995-ben a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének tiltakozása ellenére is elfogadták a nemzetiségi oktatásról szóló törvényt, amely a 80-as évek végére kialakult helyzetet emelte törvényerőre. Bizonyos kérdésekben azonban visszalépést jelent a magyar nemzetiség számára. Ilyen hátrányos megkülönböztetést jelentő rendelkezés az, amely szerint csak azokba az osztályokba, iskolákba, illetve azokra a szakokra engedélyezett az anyanyelvű felvételi vizsga, amelyekben az oktatás anyanyelven folyik. A rendszerváltozás - általában is Közép-Kelet-Európában - nyilvánosságra hozta a nemzeti kisebbségekkel szemben alkalmazott bűnös politikát és az általuk elszenvedett súlyos sérelmeket. A kommunista rendszer bukása által okozott, kezdeti mámoros öröm pedig azt a hitet táplálta, hogy a többelvű (plurális) politikai demokrácia és a jogállamiság megvalósulása, valamint az emberi jogok bevezetése megoldja a nemzetiségek problémáit is, mégpedig önműködőleg. Sajnos általánosságban ez a remény nem teljesült! Az európai szervezetek azonban a tagságra jelölt államoktól bizonyos szinten megkívánják a kisebbségek helyzetének rendezését, egymással kapcsolatosan is. A romániai magyarság jogainak helyreállítására is alkalom kínálkozott az alapszerződés megkötésével, illetve Romániának az Európa Tanácsba való felvétele folyamatában. Lássuk tehát, mit tartalmaz az alapszerződés ebben a kérdésben, pontosabban szoktatás területén: A 15. cikk (3) bekezdése azt mondja, hogy a Szerződő Felek „megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy ezek a (kisebbséghez tartozó) személyek anyanyelvűket megtanulhassák és megfelelő lehetőségük legyen ezen a nyelven képzésben részesülni az állami oktatás keretei között minden szinten és formában, szükségleteiknek megfelelően.” A szerződő felek úgy rendelkeztek továbbá, hogy alapszerződésük tartalmává tettek egyes más nemzetközi okmányokat, azokra való egyszerű hivatkozással. Ezek pedig az Európa Tanács keretegyezménye, a koppenhágai dokumentum, a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozat és látszólag az Európa Tanács 1201-es ajánlása. Mindezekről azt mondja az alapszerződés, hogy jogi kötelezettségként alkalmazandók. A koppenhágai dokumentum és az ENSZ-nyilatkozat ugyanis önmagukban, mint nyilatkozatok, jogi kötelező erővel nem bírnak. Az alapszerződés említett szabályainak súlyára vonatkozólag a következő megjegyzések tehetők. A15. cikk idézett rendelkezésének az a része, hogy a felek „megteszik a szükséges intézkedéseket” - minthogy az alapszerződés más fórumot nem jelöl meg - magukat a feleket hatalmazza fel annak eldöntésére, hogy hogyan, mennyiben, milyen mértékben tartják szükségesnek az intézkedéseket. Tehát a román fél is így járhat el! Ugyanilyen szabályokat tartalmaznak az említett okmányok is! A Koppenhágai dokumentumra jellemző például, hogy a jogokat a hatályban levő nemzeti jogszabályoknak megfelelően adja meg. Tehát főleg az érintett államtól függ, hogy milyen tartalommal adja meg a szóban forgó jogot. Ha ehhez még hozzátesszük az alapszerződésnek azt a szabályát, hogy ezt a dokumentumot is jogi kötelezettségként kell alkalmazni, akkor az érintett állam kötelezettségét úgy fogalmazhatjuk meg, hogy pl. az oktatáshoz való jogot az állam saját, hatályos jogszabályai szerint adja meg, és erre jogilag köteles! Vagyis, ha esetleg ez az állam semmit sem ad, akkor erre köteles jogilag! Más nemzetközi okmányoknak az alapszerződésbe való beiktatása nagyobb eredményeket hozott volna, ha nem a felsorolt okmányokat választják ki, hanem más okmányokat, amelyek a következők: az Oktatásban alkalmazott megkülönböztetés elleni egyezmény, amelyet az UNESCO keretében hoztak létre 1960- ban, a Regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája, amelyet az Európa Tanács kertében hoztak létre 1992-ben, és az alapszerződésbe felvettek közt már említett 12011-es ajánlás. Az UNESCO-egyezmény éppen az oktatás kérdésében a nemzeti, faji és nyelvi megkülönböztetés ellen is megfelelő, az előbbieknél tartalmasabb szabályokat fogalmaz meg. A regionális és kisebbségi nyelvek chartája a felsőoktatási intézmények létesítésére is szabályokat állít fel. Az 1201-es ajánlás tartalmára vontakozólag az alapszerződésben elhelyezett lábjegyzett a kollektív jogoktól és az etnikai alapú területi autonómiától fosztja meg ezt az okmányt. Ezzel tulajdonképpen teljesen hatástalanná teszi annak legjobb szabályait. Végül teljesen kimaradt az alapszerződésből a jogérvényesítő, ellenőrző rendszerre vonatkozó szabályozás. Erről az alapszerződés azt mondja, hogy a felek közvetlen konzultációk és tárgyalások útján oldják meg az annak értelmezéséből és alkalmazásából származó vitákat. Az államközi vitarendezés kérdésében alkalmas megoldás lehetett volna az Európa Tanácsnak a Viták békés rendezéséről szóló, 23. számú egyezménye, de annak az alapszerződésbe való felvétele szintén elmaradt! A fel nem vett nemzetközi okmányok miatt a szerződő felek felelőssége, és különösen a magyar kormány felelőssége növekszik azáltal, hogy Romániának az Európa Tanácsba való felvétele folyamán a Parlamenti Közgyűlés több alkalommal is hivatkozott némelyekre ezek közül: 176/1993. sz. véleményében kifejezetten ajánlotta Romániának, hogy mielőbb írja alá a Regionális és kisebbségi nyelvek chartáját. Az aláírás megtörtént. A Románia által vállalt kötelezettségekről szóló 1123/1997. sz. határozatában a Parlamenti Közgyűlés tudomásul vette Romániának azt a szándékát, hogy ezt a chartát, amint lehetséges, meg fogja valósítani. Ez azonban még nem történt meg! A 176/1993. sz. véleményében a Parlamenti Közgyűlés - miután tudomásul vette Románia kötelezettség-vállalását - javasolta, hogy a Román Parlament és a román hatóságok az 1201-es ajánlásnak megfelelően a legrövidebb időn belül megfelelő törvényeket fogadjanak el és alkalmazzanak a nemzeti kisebbségekre és oktatásukra vonatkozólag. Ugyanitt a Parlamenti Közgyűlés azt kívánja Romániától, hogy a kisebbségek védelme területén törekedjen politikáját az 1201-es ajánlás elveire alapítani. Az Európa Tanács kívánságai tehát támogatást nyújthattak volna a magyar félnek az alapszerződés megkötésénél. A magyar kormány azonban nem hasznosította ezt az előnyt! A Bolyai Tudományegyetem viszszaállítása kérdésében is a román nyilatkozatot támogatják a magyar politikusok állásfoglalásai. Nem magyar tannyelvű, Kolozsvárott működő magyar egyetemet akarnak, hanem úgynevezett multikulturális képzést a jelenlegi Babes-Bolyai Egyetemen, illetve esetleg szétszórva különböző karokat különböző helyeken. Általánosságban is az eddigi magyar vezetők rendkívül elégedettek. Történelmi megbékélésről, Európa számára példaértékű kapcsolatokról beszélnek. Mindezen nyilatkozatok ellenére és az előbbi ténybeli és jogi fejtegetéssel összhangban megállapíthatjuk, hogy Romániában nem a nemzeti kultúrák gazdag változatosságának megóvására törekednek, és a magyar kormányt sem ez a törekvés hatotta át a romániai magyarság tekintetében. Az európai szervezetek, az Európa Tanács és az Európai Unió pedig az európaiság egyik ismérveként ezt is elvárja a tagságra jelöltektől. Bármennyire képtelenségnek hangzik is, így igaz: abban a Romániában, amely állam demokratikusnak nevezi önmagát, továbbá kézzel-lábbal és igaztalan statisztikákkal igyekszik a NATO meg az Európai Unió felé, ugyanakkor a szerb nacionalizmus szintjén üldözi az erdélyi két és félmilliónyi magyarságot, ott, Romániában körömszakadtáig ragaszkodik az összes román párt a Ceausescu-féle rendszer egyes „vívmányaihoz”. Míg fennen hirdetik, akár Meciar, a szlovák diktátor-lévendő, hogy náluk világszinten példamutató módon oldották meg a nemzetiségi jogokat — ez is Ceausescu-jelszó —, addig a legelemibb nyelvi, iskolai és egyházrendi jogokat is megvonni igyekeznek a magyarságtól. Nyílt színvallás ebben a kérdésben a román pártok egységes állásfoglalása az önálló magyar egyetem visszaállításáról Kolozsváron. Ez az igény 1989 álforradalma után nem egyszer vetődött fel, először közvetlenül az álterroristák elleni szekuritátés lövöldözések napjaiban. Akkor mindent, ezt is megígérte Iliescu, csak hogy maga mellé állíthassa a magyarságot. Aztán meg mindent visszavont, ahogy azt a román áldemokrácia teszi mindmáig. A Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége (RMDSZ) kolozsvár megyei ülésszakán az egyetem kérdését határozottan tárgyalták, követelték annak visszaállítását. A válasz össztűz volt a Művelődési Minisztérium, a pártok és a vélük ebben a kérdésben messzemenően egy húron pendülő, hírhedt kolozsvári polgármester, Funar részéről. Kormányszintű elképzelés, hogy valahol Brassóban — esetleg — lehetne létesíteni egy közös, magyar és német egyetemet, de semmi szín alatt nem Kolozsváron. Ugyanakkor ezen a szinten nyilvánították ki azt a megfontolást is, hogy „figyelembe kell venni az erdélyi románság érzékenységét, hiszen az önálló magyar egyetem irritálná, ingerelné őket”. Mármint Kolozsváron, az egykori magyar egyetemi központban, ahol az orvos- és agrártudományi, valamint az egykori Ferencz József Tudományegyetem, a későbbi Bolyai Tudományegyetem és egyáltalán: az összes magyar tudományos intézetjavaiba beköltöztek Trianon után a románok, kiűzve onnan a magyar tudományosságot. Funar, a kolozsvári polgármester újból nyeregben érzi magát. Hivatásának, életcéljának vallja és hirdeti a kolozsvári magyarság üldözését, megsemmisítését. Most, lám, mellé álltak azok a pártok is, amelyek helyi politikai állásaik védelme céljából megszakították vele a kapcsolatot. így egységes a román demokrácia: akkor, amikor a közel hárommilliós magyarság ellen kell fölszólalni, az „egységes román nemzeti állam” agyréme ügyében. Horn Gyula ex magyar kormányfő azt hazudta decemberben, hogy az RMDSZ elnökével, Markó Bélával megegyeztek abban, ne Kolozsvárott legyen, hanem másutt a magyar egyetem. Noha erről soha nem tárgyalt Markóval, sem az akkori román kormányfő Ciorbeával. De hát ez jellemző volt Hornra. Most a román pártok, miniszterek és leghangosabban az őrjöngő Funar hangoztatják, hogy a FIDESZ választási győzelmével ismét erdélyi autonómiát akar a magyarság. (Miért ne? — tesszük hozzá.) Ám erről még szó sem volt, hiszen Orbán Viktor kormányára vár a magyarság is az anyaországban. Ami a magyarságnak elemi jog Erdélyben, az a román pártok számára rémkép. Hiszen üldözésre vannak berendezkedve. Nos, ez a Románia hirdeti, hogy igenis Magyarország és az erdélyi magyarság gáncsolta el őt a NATO illetve az Eu felé való „haladásában”. Pedig egy lépéssel sem haladták meg Meciar, Milosevic rettegett, gyilkos politikáját. /--------------------------------------------------------------------------------------------\ Minden héten Magyar Demokrata Csütörtökönként jelenik meg a keresztény-konzervatív szellemiségű Magyar Demokrata, a hazafias értelmiség népszerű hetilapja. Oknyomozó riportok, beszélgetések vezető ellenzéki politikusokkal, népszerű közéleti személyiségekkel, publicisztikák, cikkek és tanulmányok, levelek, recenziók, gazdasági elemzések Magyarország jelenéről, múltjáról és jövőjéről. Egy lap, amely független a belföldi és külföldi hatalmi centrumoktól Magyar Demokrata, egy jobb hetilap. Olvassa, ha valóban érteni akarja, hogy mi történik velünk. V____________________________________________________________)
