Nyugati Magyarság, 1998 (16. évfolyam, 3-12. szám)

1998-06-01 / 6. szám

2. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 1998. június Választások után A jobboldali pártok történelmi győ­zelmet arattak a kommunista utódpár­tok felett a májusi magyar választáso­kon, s ezzel hazánk elindulhat a nem­zeti-keresztény felemelkedés útján. Sikerült tehát legyőzni azokat a sötét erőket, amelyek a hírközlési eszkö­zök, a nemzetközi pénzvilág teljes tá­mogatása melllett sem voltak képesek politikai hatalmuk megtartására. Ezért imádkoztunk, ebben reménykedtünk, s most, hogy végre bekövetkezett, Kossuth szavai jutnak ismét az eszembe: „Leborulok a nemzet nagy­sága előtt.” A jobboldali győzelem feletti öröm után most állhatatos és következetes munkára van szükség ahhoz, hogy ki­füstöljük állásaikból a bolsevista és rablókapitalista eszmékkel átitatott nemzetrontó erőket. Ezek után már nem lesz halálos bűn országunkban az, ha kimondjuk az Isten, haza, nemzet, család fogalmakat. A következő négy év politikai lehe­tőségeit a parlamenti pártok viszony­lagos ereje fogja meghatározni. A jobboldalon a Fidesz 148, a Kisgazdák 48, a Demokrata Fórum 17 és a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) 14 man­dátumot kapott. Tehát összesen 228 helyet fognak elfoglalni a parlament­ben, ha még hozzá számítjuk az egyet­len függetlent - Kupa Mihályt -, aki mint az Antall-kormány volt pénz­ügyminisztere bizton a nemzeti ol­dalon áll. A Magyar Szocialista (posztkom­munista) Párt a FIDESZ mögött a má­sodik helyen végzett 134 országgyű­lési hellyel, ami még elég is lett volna hatalmuk megtartására, ha eddigi koa­líciós partnerük, az SZDSZ nem vé­gezte volna olyan siralmasan. A vá­lasztások legnagyobb és döntő veszte­sei szádeszesék voltak, akik a meg­szerzett 24 mandátumukkal előző ere­jük közel egyharmadára zsugorodtak össze. így az eddigi baloldali koalíció 158 hellyel fogja eljátszani kisebbségi szerepét az országgyűlésben a jobbol­dal 228 helyével szemben. Nem csoda tehát, hogy az SZDSZ soraiból kikerült ’’szeretett” köztár­sasági elnökünk (Árpi bácsi) nagyon fanyar képpel jelent meg a televízió képernyőjén a választások estéjén és igyekezett a bizonytalanság rémét beleültetni az ujjongó nemzeti erőkbe. Neki még két éve van hátra, s akkor minden bizonnyal ő is repülni fog. A választások örvendetes jelen­sége, hogy a MIÉP átlépte a parla­mentbe való bejutás 5%-os küszöbét, s így 14 képviselővel támogathatja a jobboldalt. Ennek a pártnak a vezetője Csurka István, aki következetesen állt ki mindig a keresztény és nemzeti érté­kek mellett. Ezért természetesen meg­kapta már a „neonáci” és a „posztnyi­las” jelzőket, de ezek a gyalázkodók nem nevezik magukat „posztbolsevis­­ták”-nak és „neocionisták”-nak. A Mazsihisz (magyarországi zsidó egyesület) még annak a véleményének is hangot adott, hogy Csurkáékat „ka­ranténbe” kellene zárni, ezzel is fé­nyes bizonyságát adva annak, hogy a kisebbség tiszteletének foglama mi­lyen egyéni módon értelmezhető. A rövidesen megalakuló új magyar kormány várható miniszterelnöke Or­bán Viktor, 36 éves fideszes pártelnök lesz, aki most jó irányba látszik elmoz­dulni a „Damaszkuszi úton” azzal a kijelentésével, hogy a magyar nemzet határai kiterjednek az országunk hatá­rain túlra. Magyarország nehézségei nem ér­nek majd azonnal véget a megnyert választások után. Keresztény-nemzeti összefogással azonban elérhetjük ha­zánk olyan mértékű felemelkedését, amelyről már a pokol kapui sem lesz­nek képesek visszarántani minket az elmúlt évek szörnyűséges állapotába. Adja Isten, hogy úgy legyen! Farkas Barna Közlemény Az ’56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottsága (DEPORT-‘56) kegyeletsér­tésnek tartja, hogy Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének évfordulóját az államilag megrendelt politikai hirdetések úgymond a „megbékélés napjának” nevezik. Megbékélésről ugyanis csak akkor lehetne szó, ha a deportálások, a sor­­tüzek, a politikai gyilkosságok felelősei megkövették volna az áldozatokat, azok hozzátartozóit, a magyar népet. Sajnos, ez a mai napig nem történt meg, így a DEPORT-‘56 szerint június 16-át hatalmi szóval a megbékélés napjá­nak nyilvánítani a demokrácia megcsúfolását jelenti. Budapest, 1998. június 15. dr. Szerdahelyi Szabolcs, a DEPORT- ’56 elnöke _ _ NYUGATI Ivl AGYARSÁVI Hungarians of the West Hongrois d'Occident Publisher/Editor-in-Chief Felelős kiadó/Föszerkesztő: MIKLOSSI ISTVÁN Published monthly by Kiadja havonta a TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC. P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, Canada Phone and Fax: (514) 731-4192 Magyarországon forgalmazza: CANADA-TRANSATLANTIC Kiadó, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft Szerkesztőség: 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. Tel/Fax: 326-7531 Terjeszti: GONDOS BTV PÜSKI Könyvesház, FEHÉRLOFIA Könyvesbolt Előfizetési díjak egy évre: Kanada: CA-$30, egyéb országok: US-$30, MAGYARORSZÁG: 1250 Ft Előfizethető a szerkesztőség címére beküldött rózsaszínű postautalványon (Nyugaton: csekk vagy money order montreáli szerkesztőségünk címére) Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jo­gát fenntartjuk. A közölt írások nem fel­tétlenül képviselik a szerkesztőség ál­láspontját. A valódi névvel aláírt cik- V^kekcrt a mindenkori cikkírók felelősek.^/ Köszönés helyett Hétfő reggel, május 25-e. Az ismerős újságos felragyogó arccal fogad, s ma­gam is mosollyal és a következő sza­vakkal üdvözlöm köszönés helyett: - No, legyőztük őket?- Igen - válaszol a fiatalaember -, szabadok leszünk végre! Meghökkenten pillantok az arcába: tréfál talán? De komolyan beszél, s a nyomaték kedvéért megismétli a mon­datot. Az életkorát tekintve pedig alig­ha érzékelhette a kommunizmus 1990 előtti változatát. Neki a négy év áporo­­dott, fojtogató levegője is elég volt, hogy áhítsa a szabadságot! S a tegnap este óta érzett örömöm, mintha a fiatalember szavai nyomán öl­tött volna pontos alakot: ujjongó jóér­zés áradt szét bennem, s kezdtem sza­badnak érezni magam. Kitártam ajtót, ablakot, hogy beáramolhasson a friss levegő és énekelni kezdtem a Székely Himnuszt. szervátiusz k. A Nyugati Magyarság Magyarországon megrendelhető rózsaszínű postautalványon: 1022 Budapest, Bimbó út 53. Kérjük, ajánlja az újságot barátainak, ismerőseinek is! Ára egy üévre: 1250 Ft. KRÓNIKA Polgári kormány alakulhat Magyaror­szágon Eredményes koalíciós tárgyalásokat foly­tat a május 24-i választások győztese, a FIDESZ-Magyar Polgári Párt leendő koalí­ciós partnereivel. A fiatal demokraták X. kongresszusán a küldöttek ellenszavazat nél­kül, két tartózkodás mellett megbízták Orbán Viktor miniszterelnök-jelöltet: a Lezsák Sán­dor vezette Magyar Demokrata Fórum mellett Torgyán József Független Kisgazdapártjával is kezdjen koalíciós tárgyalásokat. A FI­­DESZ-kongresszus döntése egyértelművé tette, hogy Magyarországnak az elkövetkező négy esztendőben polgári jobbközép kormá­nya lesz (FIDESZ-MDF-Kisgazdapárt); nem kell tehát megkötni az ún. nagykoalíciót (FI­DESZ- Szocialista Párt), sem pedig a Szabad Demokraták Szövetségével nem kell egyez­kednie Orbán Viktor pártjának. A fiatal de­mokrata politikus egyébként kijelentette: csak ügy maradhatnak hűek választóik akaratához (ti. a Hom-Kuncze szociálliberális kormány leváltásához), ha szóba sem kerül a koalíciókö­tés egyik volt kormánypárttal sem. A fideszes politikusok tárgyaltak Lezsák Sándor pártjának képviselőivel, s ennek ered­ményeképp megszületett közöttük a szóbeli koalíciós egyezmény. Eszerint a Demokrata Fórum egy minisztert adhat az új kormányba; a párt Dávid Ibolyát javasolja az igazságügyi tárca élére., a politikai államtitkár vélhetően a szintén MDF-es Sepsey Tamás lesz. A Kisgazdapárt a választási eredményei alapján négy tárcát tölthet be - jelezték fide­szes körökből. Kisgazda miniszter irányítja majd a földművelésügyi, a környezetvédelmi valamint a honvédelmi minisztériumot. A földművelési tárcára ruházzák a vidékfejlesz­téssel összefüggő feladataokat is- ez áthidaló megoldás lehet a kisgazdák vidékfejlesztési csúcsiminisztérium felállítását szorgalmazó elképzelései és a fiatal demokraták koncepci­ója között. Az alapvető programpontok egyez­tetése után még nem lehet tudni, milyen lesz a két párt egyezsége, de az mindenesetre biztató, hogy mindkét politikai erő négy évre szóló kormányzati együttműködési megállapodást szeretne tető alá hozni. Eltérés lehet a közöttük a kormányzati struktúra megítélését illetően, nevezetesen, hogy milyen formában valósít­sák meg a vidék Magyarországa gondjainak kiemelt módon történő kezelését az új kor­mánygépezetben. Ami az államigazgatás tervezett átalakítá­sát illeti, egyelőre annyit lehet biztosan tudni: az államgépezet radikális reformját tervezi a leendő legnagyobb kormányzó párt. A mos­tani rendszertől eltérően erős miniszterelnöki hivatalt hoznának létre, élén miniszteri rangú vezetővel. Az ő feladatai közé tartozna a tárcák tevékenységének összehangolása, ami egyben azt is jelentené: a miniszterelnöknek és hivata­lának az eddigihez képest jóval nagyobb rálá­tása lenne az egyes minisztériumok munká­jára, a feladatok ütemezésére, ez pedig végső soron a gyorsabb, ütőképesebb, határozottabb kormányzati munkát segítené elő. Ésszerűsítés várható az ún. nagy elosztórendszerek közül a társadalom-, az egészség- valamint a nyugdíj­­biztosítási alapok háza táján is. A 150 tagú önkormányzatok helyébe kilenc-kilenc fős igazgatóság lépne: ettől pedig átlátható gazdál­kodást, a korrupció megszűntét valamint az egyértelműen megállapítható felelősség meg­honosodását remélné az új kormány. Mint ismeretes, az államháztartás legnagyobb adó­sai éppen a TB-önkormányzatok, kintlévősé­geik mértékét egyetlen normálisan működő nyugati gazdaságban sem tűrhtnék el a gazda­ságirányítók. Orbán Viktort Göncz Árpád államfő - ígérete szerint—az új Országgyűlés június 18- ára tervezett alakuló ülésén kéri majd fel kor­mányalakításra. Gyorsjelentés az 1998-as magyaror­szági választásokról A polgári erők győzelme ugyancsak szo­ros versenyben született meg. Majdhogynem fej-fej mellett haladt a két legnagyobb párt (a győzelemben reménykedő Hom-féle Szocia­lista Párt és a végül győztes FIDESZ-Magyar Polgári Párt) a választások második, május 24- i fordulójában. A mandátumok (összes mandá­tumhoz viszonyított) megoszlása arányában ez versenyfutás a következőképp mutatkozik meg: 38,34% FIDESZ (148 mandátum), 34,72% MSZP (Hom-féle párt, 134 mandá­tum). A kisebb - még befutó - pártok között már nem volt ennyire szoros a verseny: Torgyán József Kisgadapártja 12,44% (48 mandátum), Szabad Demokraták Szövetsége (Hóm volt koalíciós partnere) 6,22 %, 24 mandátum. Le­zsák Sándor pártja (MDF) 18 képviselővel (4,4%) lesz jelen a parlamentben, Csurka Ist­ván Magyar Igazság és Élet Pártja pedig 14 képviselői székhez jutott (3,63%). Két, meglehetősen ellentmondásos eset kapcsán felmerült a magyar parlament házsza­bályának, illetve a választási törvénynek az ütközése. Lezsák Sándor pártja ugyanis úgy van jelen 18 képviselővel a parlamentben, hogy nem érte el a parlamentbe jutáshoz szükséges 5%-os választási küszöböt. Képviselői egyéni választókrületben nyertek mandátumot. Csurka István pártja - noha átlépte az 5%-ot - 14, a listákról parlamentbejutott képviselőjével pedig nem volt jogosult frakcióalakításra. Ön­álló képviselőcsoportot ugyanis - a parlamenti házszabály értelmében - legkevesebb 15 fő alakíthatott. Az alkotmánybíróság felülbírálta a házszabályt, és a MIÉP is alakíthat frakciót. Engedhetnek a románok a magyar kö­veteléseknek Az RMDSZ utóbbi hetekben többször hangoztatott állásfoglalására, miszerint a ma­gyar szövetség kilép a román kormányból, ha nem teljesülnek a koalíciós szerződés nemze­tiségi oktatásra vonatkozó kedvező kitételei, a román kormánypártok tőlük szokatlan gyorsa­sággal reagáltak. Július 10-én e pártok vezetői nyilatkozatban rögzítették azokat a lépéseket, amelyekkel a magyar kisebbség oktatási köve­teléseinek próbálnak eleget tenni a közeljövő­ben. Eszerint június 25-ig befejezik a tanügyi törvényt módosító sürgősségi kormányrende­let hatásvizsgálatát, illetve ennek értékelését. A kormány -még szintén júniusban- bizottsá­got hoz létre, amely megvizsgálja: milyen lehetőségek adódhatnak önálló magyar egye­tem létrehozására Romániában. A kormány ugyanakkor lépéseket tesz számos, korábban jogtalanul elkobzott egyházi és nemzeti ki­sebbségi tulajdon visszaszolgáltatására. Eközben a román sajtó - az Iliescu-párt szélsőségesen magyarellenes megnyilvánulá­sai mellett - támadja az RMDSZ-t. Egyes lapvélemények szerint a Markó Béla vezette szövetség a budapesti politikai fordulat kap­csán egyre inkább radikalizálódik, míg mások azt hangoztatják: a magyar kormány felkérte az RMDSZ-t, hogy az lépjen ki a román kor­mányból. Kezdetét vette tehát a szokásos, a magyarság ellen irányuló, jól begyakorolt - a sajtóval karöltve folytatott - politikai-ideoló­giai hadművelet Románia-szerte. Magyaror­szági elemzők egyébként nem tartják lehetet­lennek: az RMDSZ belső parlamentje június 27-i tanácskozásán majd hibásnak ítéli Markó korábbi döntését, mellyel az támogatta a szö­vetség belépését a román kormányba. Egy ilyen döntés azonban egyet jelentene Markó távozásával a magyar mozgalom éléről - szö­gezi le a budapeti kommentátor. Szlovák atomerőmű - ökológiai aggá­lyok a Kárpát-medencében Június 10-én - a nemzetközi tiltakozás ellenére - a szlovákiai Mohiban (Mochovce) működésbe hozták az ország egy újabb atom­erőművét. A maximálisan 440 MW-os teljesít­ményre képes létesítmény szovjet-orosz tech­nológia alapján épült, biztonsági berendezése­inek egy része azonban már a német Siemens cég gyáraiban készült. Noha ez utóbbi körül­mény az erőmű biztonságosságát sejteti, a nemzetközi - elsősorban a szomszédos auszt­riai és magyar - közvéleményt megosztotta a szlovák atomreaktor megbízhatósága körül ki­robbant szakmai és politikai vita. Elsősorban Ausztriát nyugtalanítja a mohi atomerőmű üzembe helyezése. Olyannyira, hogy az osztrák kormány saját zsebből finan­szírozta egy 22 fős szakértő csoport szlovákiai vizsgálódását. Erre a jelentésre hivatkozva kérte Viktor Kiima osztrák kancellár Pozsony­tól a mohi reaktor üzembe helyezésének elha­lasztását, amíg a „felkért nemzetközi szakértői csoport át nem vizsgálja az erőmű biztonsági rendszereit, köztük azt a néhány tervezetet is, amelyet korábban az erőmű vezetői nem ad­tak át ”. A térségben élő szakértők és környezetvé­dők véleménye megoszlik a szlovák atomerő­mű biztonságosságát illetően. Az egyik szlo­vákiai magyar párt, az Együttélés Mozgalom alelnöke, Duka-Zólyomi Árpád - atomfizi­kus, közel húsz éven át tevéknykedett a szov­­jetúnió-beli dubnai Nemzetközi Atomkutató Központ főmunkatársaként - a mohi atomerő­művet a térség jelenleg legbiztonságosabb erő­művének tartja. Az elmúlt években számos módosítást hajtottak végre az építményben - éppen környezetvédők észrevételei alapján - hangsúlyozta Duka-Zólyomi. A magyaror­szági székhelyű Energia Klub 1992 óta kíséri figyelemmel a magyar határtól mindössze har­minc kilométerre telepített atomerőmű mun­kálatait. Amon Ada, a klub szakértője úgy látja: „ a mohi létesítmény silányul megépített, szovjet típusú reaktor, amely megépítése után sokáig nem üzemelt, ami köztudottan árt min­den építmény állagának. Az erőművet egyko­ron még a csehszlovák hatóságok is sokat és sokszor bírálták, főként a reaktortartály, a vas- és acélszerkezetek, valamint a beton minősége miatt”. Petz Ernő, a Magyar Energetikai Tár­saság elnöke szerint megalapozatlanok az osztrák aggályok, hiszen mohi ugyanolyan rendszerű, mint a magyar erőmű vagy éppen a finn reaktorok. Paks biztonságát pedig eddig még egyszer sem kérdőjelezte meg a Nemzet­közi Atomenergia Ügynökség... A Magyarországon kormányzásra készülő FIDESZ-Magyar Polgári Párt környezetvé­delmi alelnöke, Illés Zoltán egyébként kijelen­tette: Magyarországnak az osztrákokhoz ha­sonlóan jegyzékben kellene tiltakoznia Szlo­vákiánál mohi aktiválása miatt, sőt: a magya­roknak meg kellene teremteniük az együttmű­ködést az osztrákokkal az illetékes európai uniós bizottságokban. A mohi erőmű fűtőelemeinek- állítólag előzetes értesítés nélküli- aktiválását rendkí­vül barátságtalan lépésnek tekinti az osztrák kormány. Olyannyira, hogy a hír vétele utáni első pillanatban pozsonyi nagyköveténk haza­rendelését is fontolgatta Bécs, ám végül mégis letett erről a szándékáról. Mint ismeretes, Ausztriát néhány évvel ezelőtt polgárai nép­szavazáson nyilvánították atomenergia-men­tes területté. Szlovák nyelvű „magyar” iskolák ellen tiltakoznak a Felvidéken Az elmúlt években - Vladimir Meciar nyíltan sovén kormányzása ideje alatt - a szlovák oktatási hatóság több ízben tett kísér­letet a felvidéki magyar iskolahálózat szétve­résére. 1995-től kezdődően sorra bocsátották el a magyar iskolák éléről a legkiválóbb ma­gyar szakembereket, majd tavaly a csak szlo­vák nyelvű iskolai bizonyítványok kiállításá­tól tették függővé: mely magyar iskolaigazga­tók maradhatnak állásukban, s kiket kell - politikailag megbízhatatlannak minősítve - kiiktatni az oktatásügyből. Az elmúlt néhány évben több ízben is felmerült a szélsőségesen magyargyűlölő szlovák soviniszta politikusok körében: törvényre lenne szükség, amely alap­ján fokozatosan szlovákosítani lehetne a jelen­leg még színmagyar felvidéki magyar iskola­­hálózatot. A kormánykoalícióhoz tartozó Szlovák Nemzeti Párt által beterjesztett, ilyen jellegű oktatási törvénymódosítás-tervezetet május közepén első olvasatban jóváhagyták a szlovák honatyák. Ha tervezetből törvény lesz, amely feltehetőleg ez év szeptember else­jétől lépne hatályba, akkor az új tanévben a magyar tannyelvű iskolákban a szlovák nyelv és irodalom tantárgyak mellett a történelmet és a földrajzot is kötetező lenne szlovákul ok­tatni. Egyéb tárgyak oktatását pedig a szülők kérésére vezethetnék be a tantestületek. A szlovákiai magyar oktatásügy elleni so­rozatos támadások kivédésére alakult Köz­ponti Koordinációs Tanács (felvidéki magyar szülők civil kezdeményezése) és a szlovákiai magyar pártok együttesen úgy határoztak: tün­tetéseken tiltakoznak a szlovák kormányzó pártok nacionalista, magyarellenes kísérlete­zése ellen. Az első megmozdulásokra a nyu­gat-szlovákiai Galántán, illetve a kelet-szlo­vákiai Szepsiben került sor június 12-én. Előbbi helyszínen mintegy tízezren, a másik városban pedig több mit ötezren gyűltek össze - magyar szülők, pedagógusok, a felvidéki magyar politikai pártok vezetői, támogatók. A szónokok leszögezték: Meciar kormányfő har­madik „országlása” idején megszűnt a szlová­kiai magyar kultúra és sajtó állami támogatása, elvesztették jogalanyiságukat a magyar szín­házak, múzeumok, most pedig egy utolsó támadás indult a magyar iskolák ellen. Nyilat­kozatukban leszögezik: a szlovákiai magyar­ság „békét, békességet akar „ és semmi többet, csak „megmaradni szülőföldünkön magyar­ként”. A tiltakozók nyilatkozatában áll még, hogy nincs hová hátrálnia a felvidéki magyar­ságnak, ezért megvédi iskoláit, templomait, anyanyelvét. Új választási törvény Szlovákiában A szlovákiai magyarság számára sem kö­zömbös az a jogszabály, mellyel a szlovák törvényhozás koalíciós többsége május 22-én módosította az addig hatályos választási törvényt. Az új törvény értelmében Szlovákia egyetlen választókörzet lesz, s bár indulhatnak a választásokon a pártkoalíciók is, minden egyes tagpártjuknak legalább 5%-os támogatottságot kell szerezniük az egész koa­líció parlamentbejutásához. Ha akár egyetlen párt is nem éri el a küszöböt, az egész koalíció választási eredményét megsemmisítik, s csak azok a pártok jutnak a törvényhozásba, ame­lyek egyedül is mandátumhoz jutottak volna. A magyar pártok koalíciójának így legkeve­sebb 15%-nyi voksot kellene begyűjtenie or­szágos viszonylatban, míg a szlovákiai ma­gyarság részaránya az összlakosságon belül mindössze tíz százalék körül mozog. Ezért indokolt és szükséges tehát, hogy csak egy magyar párt induljon a szeptemberi parlamenti választásokon., amely egyesíti magában az eddig létezett három politikai irányzat képvi­selőit. A demoratikus berendezkedést általános­ságban is sérti az új törvénynek az a kitétele, miszerint a választásokat nem a pártok küldöt­teiből összeállított központi választási bizott­ság ellenőrzi majd, hanem a belügyminiszté­rium . A szavazókörzeti bizottságokat sem az önkormányzatok nevezik ki, hanem a végre­hajtó hatalom legalsóbb szervei, a járási hiva­talok. Ezáltal teljes egészében a végrehajtó hatalom kezébe kerül a választások irányítása és ellenőrzése. További korlátozása a szabad véleménnyilvánítás egyetemes emberi jogá­nak, hogy kampányt csakis a közszolgálati televízióban és rádióban lehet folytatni, mi­közben köztudott, hogy ezek az intézményeket a Meciar-komrány működteti - kézi vezérlés­sel Szlovákiában. Budapesten is megjelent a politikai ban­­ditizmus Az idei magyarországi országgyűlési vá­lasztások idején a fővárosiaknak hozzá kellett szokniuk: valakik a banditizmus, a pokolgépes robbantások nem egészen tiszta eszközével is megpróbálják befolyásolni a választások ki­menetelét közvetve „szabályozó” választói aktivitást. A kampány során két ellenzéki poli­tikus magánlakása ellen is pokolgépes me­rényletet kíséreltek meg - mindeddig ismeret­len - tettesek. Előbb a Független Kisgazdapárt elnökének, Torgyán Józsefnek lakása előtt robbant pokolgép az éjszakai órákban, majd néhány hétre rá Szájer József fideszes frakció­vezető feleségének lakását rongálta meg nagy­erejű pokolgép. Mind az ellenzéki, mind pedig a kormányzó pártok véleményt nyilvánítottak az eset kapcsán. Lezsák Sándor, a Magyar Demokrata Fórum elnöke szerint feltételez­hető, hogy a háttérben szélsőséges baloldali csoport vagy csoportok állnak. Torgyán József kisgazda elnök úgy vélte: a Szájer József csa­ládja elleni merényletet ugyanaz a csoport kö­vette el, aki félti hatalmát és retteg attól, hogy valódi, demokratikus erők nyerik meg a parla­menti választásokat. Pokol Béla, a kisgazda elnöki főtanácsadó pedig azt mondta: a válasz­tók ellen is irányulhattak a merényletek, azzal a céllal, hogy távol tartsák őket a választások­tól. Szekeres Imre, a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakcióvezetője „sajnálta”, hogy ilyen „incidens” zavarta meg a választási kam­pányt. Kuncze Gábor leköszönő szabadde­mokrata belügyminiszter pedig „értelmetlen cselekménynek” aposztrofálta a történteket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents