Nyugati Magyarság, 1998 (16. évfolyam, 3-12. szám)
1998-05-01 / 5. szám
2. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 1998. május Választások előtt „Uraim, a haza veszélyben van!” Ezzel a mondattal kezdte egyik beszédét Kossuth Lajos az 1848-49-es szabadságharc alatt, s most, 150 év múltán, újra ezzel kezdené, ha élne. A liberálszocialista fedőnév alatt működő utóbbi négyéves kormányzás erkölcsi és anyagi romlásba döntötte az országot, s innen a veszély. Budapest utcáin rablók garázdálkodnak büntetlenül éjjel-nappal, a Váci utcában lövöldöznek, nők nyakából szakítanak le aranyláncokat. Az autólopások már nem csupán parkoló kocsikra korlátozódnak, hanem az újabb módi szerint a forgalmi lámpák előtt várakozó vagy garázsuk ajtaja elé érkező autókból rántják ki a tulajdonosokat a bűnözők, és hajtanak el. Az utcai gyilkosságok, robbantások a harmincas évek Chicago-jára kezdenek emlékeztetni. Még súlyosab a helyzet a gazdasági bűnözések területén. A 800 milliós Tocsik-ügy nyúlik a végtelenségig, s még a végén majd ő kap kártérítést, ahogy ez nemrég megtörtént két sikkasztással gyanúsított és bilincsbe vert bankigazgató esetében. A milliárdos csalás miatt többévi börtönre ítélt Tribuszemé viszont elítélése után szabadon sétált ki a bíróságról, s azóta is bottal ütik a nyomát. Végtelen gazdagságok halmozódtak fel kevesek javára, míg az ország lakosainak jórésze a minimális életszínvonal alatt tengődik. A közbiztonság soha nem látott mélységbe süllyedt. A rendőrök gyakran a bűnözőkkel működnek együtt, mivel alacsony fizetésükből képtelenek családjukat eltartani. A szadeszes belügyminiszter pedig tehetetlenül tálja szét kezeit, s a felelősséget a szenvedő társadalom egészére hárítja. Ilyen körülmények között aligha kétséges, hogy a jelen kormánynak takarodnia kell, s az egykor rájuk szavazók is belátják mára, hogy súlyos hiba volt a szoclibeséket hatalomra juttatni négy évvel ezelőtt. A nagy kérdés most az, hogy kikre is lehetne rábízni a felelősségteljes, az ország érdekeit figyelembe vevő kormányzást. „Hála” a tömegtájékoztatási eszközök csaknem kizárólagos birtoklásának a mostani hatalom által, és az ezekben folyó aknamunkának, a jelenlegi ellenzék erősen megosztott. A jobboldali pártokat egymásnak uszítják hamis állításokkal, rágalmakkal, ijesztgetésekkel. Nem csekély szerepet játszanak a valótlan közvéleménykutatási jelentések sem, amelyek egyes pártokat eleve esélytelennek mu-- NYUGATI Magyarság Hungarians of the West ^ Hongrois d'Occident j Publisher/Editor-in-Chief Felelős kiadó/Főszerkesztő: MIKLÓSSI ISTVÁN Published monthly by Kiadja havonta a TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC. P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, Canada Phone and Fax: (514) 731-4192 Magyarországon forgalmazza: CANADA-TRANSATLANTIC Kiadó, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. Szerkesztőség: 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. TeL/Fax: 326-7531 Terjeszti: GONDOS BT., PÜSKI Könyvesház, FEHÉRLOFIA Könyvesbolt Előfizetési díjak egy évre: Kanada: CA-$30, egyéb országok: US-$30. MAGYARORSZÁG: 1250 Ft Előfizethető a szerkesztőség címére beküldött rózsaszínű postautalványon (Nyugaton: csekk vagy money order montreáli szerkesztőségünk címére) Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jogát fenntartjuk. A közölt írások nem feltétlenül képviselik a szerkesztőség álláspontját. A valódi névvel aláírt cikyjcekért a mindenkori cikkírók felelősek.^/ tatnak, hogy így a megrendelőiknek jobban megfelelő pártok felé tereljék a szavazókat. Mostanában van még egy újabb divatos jelszó is, az Európába való bekerülésre vonatkozóan, amely szerint magyarságunk és kereszténységünk állhatatos megvallása helyett a „másság tiszteletét” kellene előtérbe helyeznünk. Nos, az ilyen felfogást hirdető hamis prófétákat emlékeztessük arra, hogy a magyarság küzdelmei nélkül, amelyeket a tatár-törökdúlások ellen régebben, szovjet-kommunista terjeszkedés ellen pedig újabban vívott, talán nem is létezne olyan Európa, amelybe bárki is bekívánkozna. A szavazás előtt ki-ki vizsgálja meg gondosan a politikai pártok nyolcéves viselkedését, és ne dőljön be tetszetős ígérgetéseknek. A magyarsághoz, a kereszténységhez, az erkölcsi és családi értékekhez való viszonyukat kell mérlegre tenni. Én például nehezen tudnék bízni egy olyan pártban, amelynek tagjai egykor kivonultak a Parlamentből Trianon hallatára, és a Himnusz éneklése helyett ugyanott összeröhögtek. Meg kell nézni, mely pártok voltak a magyar földeknek idegenbe való eladása ellen, és kik voltak az elszakított területeken élő magyarok támogatása mellett. Nekem közelebb áll a szívemhez a 15 milliós magyarság ügye-baja, mint Európa problémái, és ha ez „magyarkodásnak” számít, hát szívesen vállalom ezt a jelzőt is, ha Sorosék és az egyéb kisebbségek is nyíltan vállanák kötődésüket fajtestvéreikhez. Próbáljunk tehát olyan pártokra szavazni, amelyek szemében az Isten, Haza, Család, Magyar Igazság fogalmai nem tűnnek visszataszítóknak, sőt, azt is ki merik mondani, hogy most már nagyon ideje lenne annak, hogy végre a magyarságtól kérjenek bocsánatot azok, akik annyi éven át okoztak mérhetetlen szenvedést testvéreink millióinak. Farkas Barna (Folytatás az 1. oldalról) Mindannyian menjünk el szavazni. A mostani hatalmat birtokló nagyobbik kormányzó párt utolsó reménye az általános reménytelenség és a depresszió. Úgyis mindegy, kire szavazunk, maradjunk inkább otthon — üzenik burkoltan és nyíltan lapjaikon keresztül. Ha mégis elmennénk, szavazzunk rájuk, mert ők már eleget harácsoltak, beérik az eddigiekkel. Eközben tudják, hogy van egy kipróbált gárda a régi nómenklatúra képviselőiből, az egykori állampárt klientúrájából, a örökös zavarosban halászokból, akik úgyis reájuk szavaznak. A kisebbik, liberális kormányzó párt 1990-ig a kommunizmus legkonzekvensebb ellenségének szerepét játszotta. 1990-től 1994-ig a nemlétező fasizmus veszélyeivel riogatta az embereket, ezzel indokolván, hogy a hatalomért koalícióra léptek állítólagos kérlelhetetlen ellenségeikkel. Amint lassan minden józanul gondolkodó ember számára nyilvánvalóvá vált, hogy huszonnyolc úgynevezett „neonáci” nem képez számottévő szélsőjobboldali bázist, elkezdték a társadalom peremvidékére szorultakat — nekik pozitív diszkriminációt ígérvén—szembeállítani a többséggel. Arra kérem minden többségi és kisebbségi honfitársamat: szavazzunk a magyarság, a kereszténység, a polgárosodás értékeit vállaló pártokra. Szavazzunk Magyarország pártra. Mondjunk igent azoknak, akik visszaadják hazánknak a magyarság, a nemzeti kultúra, a keresztény erkölcsök méltóságát és a kisded Jézus tisztaságát. Legyünk végre újra Szűz Mária országa. Oltsuk el végképpen a vérvörös ötágú csillagot, s vezéreljen bennünket az Atya, a Fiú és a Szent Lélek útjára a betlehemi csillag fényessége. Istenem, add, hogy ne kelljen újra Tőled védelmet kérnie a magyarnak saját eredendően rossz választása következményeitől! Kedves Olvasónk! Köszönjük, hogy megújította előfizetését! A Százak Tanácsa felhívása Közelednek az országgyűlési választások. A szavazás, az országgyűlési választásokon való részvétel a legfontosabb eszköz arra, hogy az állampolgár befolyásolja a politika alakulását. Ezzel a lehetőséggel élni erkölcsi kötelessége. Ezért kérünk mindenkit, hogy vegyen részt a választásokon, és arra a pártra adja szavazatát, amely programjában azt ígéri — és higgyük, hogy nemcsak ígéri —, hogy megválasztása esetén fellép a létünket veszélyeztető tendenciák ellen. Itt elsősorban a katasztrofális méreteket öltő népességfogyásra, a soha nem tapasztalt elszegényedésre, népünk egészségének megromlására és a társadalmat átható erkölcsi hanyatlásra, a nemzeti hagyományokat is tagadó nihilizmusra gondolunk. Ezekkel együtt jár az erkölcsi világrendbe vetett hit megrendülése, a mérhetetlen korrupció és bűnözés elfogadása, és az, hogy a legkiszolgáltatottabbak, az alkoholizmusba, az egyre növekvő kábítószerezésbe vagy az öngyilkosságba menekülnek. Nap nap után tanúi vagyunk annak a felelőtlenségnek, hogy nemzetközi fórumokon a jelenlegi kormány nem meri vagy nem akarja, akár hitetlenségből, akár tájékozatlanságból vagy akármi más okból nemzeti érdekeinket képviselni. Olyan társadalmat kívánunk, mely az életet szentségnek tekinti, és tudja azt, hogy az élet bölcsője a család. Aki a családot védi, a nemzetet védi. Egyedül határozott és érzékelhető család- és gyermekbarát politikával lehet megállítani a népességfogyást. A megszületett gyermek nevelése elsősorban a megerősített család feladata. Lehetővé kell tenni, hogy a család teljesíteni tudja ezt a hivatását. Az átfogó, nem csak a gazdagok számára elérhető, és a történelmi hagyományok szellemében kifejtett oktatási hálózat úgyszintén alapvető követelmény. Célunk csak olyan gazdasági rendszer megteremtése lehet, amely egyrészt természetesnek tartja a szociális védőháló létét és fejlesztését, a szerencsétlenül elsorvasztott egészségügy erőteljes támogatását, a fiatalok és az öregek védelmét. Ugyanilyen védelemre szorul a természet is, amelyben élünk. Folyóinak (pl. a Dunának), tájainak, környezeti tisztaságának védelme nemzeti érdek, amely ugyanakkor az egyetemes emberiség értékeinek védelme is. Egy olyan kormány irányításával, mely a nemzeti érdekeket elsőrendűnek tekinti — de csak avval —, az európai integráció éppúgy beilleszthető ebbe a programba, miként a kordába szorított privatizáció és a kapitalizálódás. Ez a „kordába szorítás” a paraszti gazdaság és a kisvállalkozások védelmét, s a munkanélküliség megfékezését is jelenti. Mindezeken túl közös, el nem mulasztható kötelesség a határon kívül szorult magyarság érdekeinek védelme, autonómia-törekvésük támogatása, és a Kárpát-medencében élő, sőt a bárhol élő magyarság visszakapcsolása abba a kulturális vérkeringésbe, amelynek működését az elmúlt időszakban mesterségesen és erőszakkal megszakították. A jelenlegi parlament és kormány négy év alatt bebizonyította, hogy ezeknek a követelményeknek nem tud és nem is akar megfelelni. Nekünk viszont nemzeti létünk érdekében olyan vezetőket kell választanunk, akik számára ezek az alapelvek megkerülhetetlenek, elodázhatatlanok, tetteiket ez határozza meg; akik hisznek abban, hogy ezek figyelmen kívül hagyása csak súlyosbítja a bajt, ha viszont szembe nézünk velük, az ország kikerülhet abból a mély erkölcsi hullámvölgyből, ahova a negyvenéves diktatúra hatására, majd a rendszerváltozást követően először a téveteg és határozatlan, majd a nemzeti érdekeket kifejezetten semmibe vevő, vagy azok ellenére folytatott kormányzással jutott. Csak az válhat valóra, amiben hiszünk. Mindenekelőtt magunkban kell felépítenünk ezt az ideális Magyarországot, s ha erősen hiszünk benne, biztosak lehetünk, hogy meg is valósul. Mert a nemzetet a hit tartja meg. Az élni akarás. Annak a hite, hogy vannak olyan megtartó erkölcsi normák, amelyek felette állnak minden változásnak, és amelyek tagadása katasztrófával jár. Az országgyűlési képviselőválasztás lehetőséget ad arra, hogy hitünknek és reményeinknek megfelelő kormány kerüljön uralomra. Hogy ez sikerülni fog-e, végső soron rajtunk, választó polgárokon múlik. Többségben vagyunk, de csak akkor érhetjük el céljainkat, ha mindazok, akiknek fontos a nemzet léte, országunk gazdasági és kulturális felemelkedése, vállalják a szavazással járó felelősséget. A Horn-Kuncze-korszak leghírhedtebb panamái A Budapest Bank-ügy.—A még az előző kormány idején több ízben állami pénzből feltőkésített, Bokros Lajos vezette bankot a pénzügyminiszterré kinevezett Bokros ‘95-ben újabb 12 milliárd forinttal konszolidálta, így készítve fel a privatizálásra. A bank eladása után derült ki, hogy a rossz hitelkihelyezések veszteségei miatt, amikért szintén az államnak kellett helytállnia, a magánosításból semmi haszna sem lett a költségvetésnek. A „zseniális bankszakember”, a róla elnevezett pénzügyi megszorító intézkedések atyja, csinos végkielégítéssel a New York-i székhelyű Világbankhoz távozott. A Co-Nexus-botrány.—A jelentős hazai vállalatok (Keravill, CentrumÁruházak stb.) magánosítását lebonyolító cég László András elnöksége alatt — előzetes becslések szerint—mintegy négy milliárd forintnyi privatizációs bevétellel nem tud elszámolni az állam felé. A cég megbukott, László és néhány társa ellen hűtlen kezelés miatt büntetőper folyik. Az Agrobank-ügy. — Szintén az előző kormányzat idejére nyúlik vissza a Kovács-Kunos duó menedzselte bank korrupciós botránya. Az egzisztenciahitel és egyéb vállalkozási kölcsönök kiadása fejében a bank vezetői részesedést vettek le a hitelekből. Az évek óta tartó perben Kovácsot felmentették, Kunost nevetséges összegű pénzbírsággal „sújtották”. A Lánchíd 2000 befektetési trükk. — Keletről érkezett személyek—hazai közreműködéssel — többszáz millió forintot gyűjtöttek össze hamis befektetési papírok forgalmazásával. Az évek óta tartó nyomozásban még a fő tettes személyét sem sikerült azonosítani. A Tribu-ügy. — Az előzőnél sokkal nagyobb szabású, milliárdos „befektetési” csalást az MSZP-s rendőrségi kapcsolatokkal rendelkező Tribuszer Zoltánná szervezte. A pilótajáték végére „nyomtalanul” eltűnt a pénz, az ítélet után pedig maga Tribuszemé is. Az Ybl Bank-botrány. — Rossz hitelkihelyezések következtében több ezer kisbefektető veszítette el pénzét a bank váratlan csődbemenetelekor. Az ügy— a lezajlott per ellenére — máig sem tisztázódott. Az Olajgate. —A volt szovjet államadósság „privatizálására” alakult Társaság a Keleti Piacokért és a belőle kiágazó több tucat magáncég egy sor vállalkozásához szerzett a kormánytól különleges üzleti előnyöket. A jellemzően a szocialistákhoz kötődő, volt MSZMP-s és KISZ-es nagyvállalkozók dollárszázmilliós üzeletekhez jutottak. A parlamenti vizsgálatot a koalíciós többséggel eltussolták, az ügyet évtizedekre titkosították. Észak-Kelet-Magyarországon az onnan a szakminisztérium élére került MSZP-s választmányi elnök, Baja Ferenc protekciója révén több különös vállalkozás kapott vissza nem térítendő támogatást az állami területfejlesztési alapból. Legismertebb a zsurki vodkaüzem százmilliós megtámogatása közpénzből. A Tocsik-Vektor-panama. — Az állami privatizációs szervezetek és az önkormányzatok közötti pénzügyek lebonyolítására közvetítőként belépett magánszemélyek a forgalom utáni „sikerdíjként” sok százmilliós részesedéshez jutottak. A haszonból meghatározott részt vissza kellett utalniuk a koalíciós pártokhoz közel álló alapítványok számláira. Az ügy legismertebb szereplője Tocsik Márta ügyvédnő, de a perben felvonul az egész — az egykori KISZ- ben gyökerező — privatizációs csúcsvezetés. A várható ítélet aligha lesz életfogytiglani kényszermunka... A Postabank-ügy. —Tavaly ilyenkor pánikszerűen megrohamozták a betétesek a második legnagyobb hazai lakossági bankot, miután elterjedt a híre, hogy likviditási gondjai vannak. A kormány azonnali intervenciója megmentette a Postabankot a csődtől, bár utólag az akkor beismert veszteségeknek a sokszorosára derült fény. A ‘97-es évet első jelentésében 4 milliárd forintos veszteséggel záró pénzintézetnek mostanra ismét 12 milliárdos hiánya van. Konszolidálásra pedig 25 milliárd forintos tőkeemelésre lenne szükség, az államkassza azonban kiürült. A sikerbankár, Princz Gábor a helyén van. (Magyar Fórum) j Legyen újra hazám Mária országa A Püski Kiadó Könyvesházának ajánlata Balogh Júlia: Az erdélyi hatalomváltás és a magyar közoktatás 1918-28. (480 Ft.) Beke György: Magyar áfium. Trianon fogságában (260 Ft.) Borbándi Gyula: Nyugati mogyar irodalmi lexikon és bibliográfia (1500 Ft.) Bónis Ferenc: Kodály emlékkönyv 1997. (560 Ft.) Czine Mihály: Németh László eklézsiájában. Irodalomtörténeti Írások (660 Ft.) Csoóri Sándor: Tenger és diólevél I II. Esszék, naplók, beszédek (1680 Ft.) Domonkos László: Folytatódó titkos történetünk (280 Ft.) Esterházy Lujza: Szívek az ár ellen. Esterházy János tragikus sorsáról (480 Ft.) Fekete Gyula: Véreim, magyar kannibálok. Vádirat a jövő megroblásáról (480 Ft.) Gazda József: Jaj, mik történtek, jaj, mik is történtek! Hl. A szétszabdalt magyarság 20. századi sorstörténete többszáz vallomásban (2680 Ft.) Ignácz Rózsa: Született Moldovában. Magyarok Romániában - regény (980 Ft.) Raffay Ernő: Trianon vitája. 33 hozzászólás (380 FT.) Sándor András: A történelem elmezavara. Látleletek 1987-96. (560 Ft.) Sinka István: Kadocsa, merre vagy? Összegyűjtött elbeszélések, cikkek (980 Ft.) Szabó Dezső: Segítség! Regény (980 Ft.) Szervótiusz Tibor szobrászművész albuma (1980 Ft.) Vladár Gábor: Visszaemlékezéseim (780 Ft.) 1013 Budapest, Krisztina körút 26. Tel.: 175-7763, Fax: 201-4444
