Nyugati Magyarság, 1998 (16. évfolyam, 3-12. szám)
1998-04-01 / 4. szám
1998. április Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 11. oldal Carter elnöknek már volt koronája Nem mind alszik... A magyar Külügyminisztérium protokollbakija (Napi Magyarország, 1998. március 16-i cikke). Göncz Árpád köztársasági elnök március 16- án az USA-ba utazott egy volt elnökhöz, Jimmy Carterhez. Nagy csinnadrattával beharangozták, hogy a Szent Korona másolatát magával viszi és ünnepélyesen átadja az ex-elnöknek. Bevallom, nagy meglepetéssel olvastam a hírt, hiszen megbízható forrásból (saját magamtól) tudom, hogy Carter elnöknek már van egy gyönyörű Szent Korona-másolata, amit Callmeyer László építész barátom készített el fából a Házat Hazát Alapítvány megbízásából. Olyan megdöbbentő gyönyörűséget alkotott a művész, hogy mikor az elnök úr meglátta a búra alatt pompázó Koronát, amit Magyarországon adtunk át neki 1996-ban, egyszerűen nem akart hinni a szemének. Saját szájából hallottam, hogy ez a másolat „vetekszik az eredeti szépségével”. A felesége, Rosalynn asszony nem kapott levegőt a meglepetéstől. Közben egy gyönyörű bőrkötéses vendégkönyvet szorongatott a kezében, amit egy váci mester alkotott; szintén a Házat Hazát Alapítvány ajándéka. Ezzel a két ajándékkal én, Lőrincz Kálmán ünnepélyesen megköszöntem, hogy a Carter házaspár eljött dolgozni Magyarországra és én személy szerint beváltottam az ígéretemet, amit 1991 júniusában Miamiban (Florida) tettem az elnök úrnak: ha 1996-ban eljön segíteni nekem Magyarországon házat építeni kalákában az EXPO és az 1100. évforduló évében, akkor a Szent Korona másolatát „visszaadom” neki augusztusban, abban a hónapban, amikor 40 évvel ezelőtt elszállították azt Amerikába. Kérdezem én a már hatalmon lévőktől, hogy miért nem tudták, hogy Carter elnöknek van már egy Szent Korona-másolata? Talán nem esett jól nekik, hogy valaki két évvel megelőzte őket? Vagy egyszerű figyelmetlenség? Valaki gondolta arra, hogy Carter elnököt Magyarországra hívja lakást építeni és ő el is fogadta még 1990- ben a meghívást. Ugyanis én személyesen Miamiban, 1991 -ben hívtam meg az elnököt egy hagyományos magyar kalákás építkezésre, akkor együtt dolgoztunk egy amerikai építkezésen. Senki nem hitt Magyarországon ebben az őrültségben. Amikor aztán véglegessé vált a Carter munkahét 1996. augusztus 20-a előtt, a kormányzó pártok „lecsaptak” az elnöki látogatásra. Gödöllőről — ahová szép magyar házak tervei álltak már készen a Házat Hazát Alapítvány kivitelezésében — Vácra vitték az építkezést és 5 hónappal az érkezése előtt 20 ház helyett „csak” 10 épült, 95-100 négyzetméteres helyett 60 négyzetméteres házak, és a Millard Fuller Habitat alapító által ígért I millió dollár már nem a Házat Hazát Alapítvány pénztárába folyt be, hanem egy sebtében megalakított új szervezet részére. A váci egy hetes építkezés ideje alatt a Házat Hazát Alapítványt hírzárlat alá helyezte a hazai média. A koalíció magának tulajdonította a Carter-meghívást, pedig halvány fogalmuk nem volt, hogyan is pottyant Magyarország földjére az ex-elnök. Nos, nem untatom a tisztelt olvasókat a kínos részletekkel, de azt azért még elmondom, hogy kivel parolázott Carter elnök: Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere Kuncze Gábor belügyminiszter Horn Gyula miniszterelnök Göncz Árpád köztársasági elnök. Felmerül bennem a kérdés: Hol volt Lezsák Sándor Házat Hazát alapító, Dr. Gémesi György, Gödöllő polgármestere, aki a város testületével együtt 60 telket biztosított közmunka fejében Carter-program számára. Hol volt a Házat Hazát Alapítvány vezetősége, amikor az elnöki kézfogásokra került sor, akik már két éve készítették elő a látogatást? Rokonaitól korábban is hallottam a ma már 17 és fél éves erdélyi, baróti fiúnak a sorsáról. Torna István félelmetes betegségét 1996. októberében állapították meg: chronicus myleoid leukémia. Életét csak az egy éven belül elvégzett csontvelő-átültetés mentheti meg. A műtétre a budapesti Szent László Kórház vállalkozott, feltéve, hogy sikerül valamiképpen előteremteni az operáció árát, 11 millió forintot. A részletekről Sylvester Lajosnak a sepsiszentgyörgyi Háromszék című lapban megjelent riportjából értesültem. Ez a riport beszámol arról a megható, példás összefogásról, amelyben Jó magyar szokás szerint valaki megszervezi, felépíti, harcol-küzd körömszakadtáig és a babérkoszorút mások viselik, mások állnak az első sorban. Az én számomra a kilököttség, kitaszítottság igazán csak azért fájt, mert egy keresztyén szervezet nagyhatalmú alapítója és vezetője nem tartotta be az adott szavát. Az én feladatomat elvégeztem, Carter elnök Magyarországra jött, épített, látott, győzött (ráirányította a fiatalok lakásproblémáira a figyelmet, amit eredetileg célul tűztünk ki). Két év kényszerpihenő után viszont a Házat Hazát Alapítvány is győzött. Március 28-án újra építeni kezdett. A magyar építészet hagyományaira támaszkodva egy kisjövedelmű, kétgyermekes család lakásgondját oldja meg. Carter elnöktől levélben azt kértem, ha az újabb Korona átadásakor találkozik Göncz Árpáddal, akkor kérje meg, hogy közvetítsen Horn Gyula miniszterelnök felé: a kormány adja vissza a parlament által megszavazottan, de a Bokros-csomag által törvénytelenül elvett 9 millió forintos állami támogatást, valamint a Házat Hazát Alapítványt tegye vissza a költségvetésbe. Hasson oda, hogy a kormány ne nyomorítson meg egy olyan alapítványt, amely rászoruló fiataloknak próbál elérhető otthont teremteni és amely meghívta Magyarországra Carter elnököt dolgozni. Ennyit igazán megtehet egy országépítő program támogatása érdekében. Kíváncsian várom a fejleményeket. Van egy vízióm, kedves olvasó! Göncz Árpád Horn Gyulával fogad a parlamentben. Egy hatalmas formájú ládában 24 milliárd forint lapul (Posta banknyi tőkésítési összeg). Ünnepi a hangulat. Faxon megérkezik Millard Fullertól a Házat Hazát Alapítvány számára az ígért 1 millió dollár, közben Tocsik Márta is felajánl pár száz milliócskát, fanfárok szólnak, trombiták harsognak, Széchenyi, Kossuth, Petőfi tisztelegnek... Én pedig a lakásra váró magyar fiatalok nevében átveszem a pénzt, hogy Házat Hazát építhessünk, hangya szorgalommal, vas akarattal. Lőrincz Kálmán a Házat Hazát Alapítvány igazgatója három ország: Románia, Németország, Magyarország különféle segélyegyletei, szeretetszolgálatai, alapítványai, ismerős és ismeretlen magánszemélyek járultak hozzá — a családot a kétségbeesés és az anyagi összeomlás szélére sodró helyzetben — a műtét 11 millió forintos fedezetéhez. Az életmentő megmozdulás élén a Segítő Jobb Alapítvány állt. Egy németországi magyar mérnök, Jakab Gábor és felesége sikeres gyűjtésének végeredménye önmagában egyharmadát tette ki a szükséges pénznek. Dr. Christian Roeber berlini szemorvosnő kapcsolatai az előkészítés és az utókezelés ugyancsak több milliós költségeit illetően voltak gyümölcsözők, a hannoveri Gyermeksegítő Alapítvány is evégett mozdult meg. Dimény János líceum-igazgató és Krizbai Imre református lelkész szervezte Bárót város gyűjtését. István iskolatársai uzsonna-pénzüket ajánlották fel az életmentő műtétre. Segített az erdélyi sajtó (első helyen illett volna említenünk), a Duna Televízió, több felekezet egyháza, két színház is, egy-egy előadása bevételével. Dávid Lajos sepsiszentgyörgyi autóbusz-vállalata, a Capitaly Kft. ingyen vállalta-vállalja a családtagok utaztatását, a Máltai Szeretetszolgálat egy időre ingyenes szállást biztosított. Nem mind alszik, kinek szeme csukva vagyon — mondja a régi latin mondás. Mi sem alszunk — mondhatná Lőrincz Kálmán, a Házat Hazát Alapítvány töretlen energiájú vezetője —, azért tartjuk csukva a szemünket, hogy ne kelljen látnunk a percemberkék eszeveszett tülekedését a húsosfazék körül, s ne kelljen szembenéznünk vegetálásra ítélt önmagunkkal. Elmondtuk már egy párszor: Bokros Lajos pénzügyminiszter úr önkényesen és törvénytelenül felülbírált egy érvényes parlamenti döntést, és előbb csak lekanyarított egy nagyot az alapítványnak szánt állami támogatás összegéből, aztán nemes egyszerűséggel kihúzott bennünket a támogatás további várományosainak listájáról. Bárkihez fordultunk is eddig sérelmeink orvoslásáért - süket fülekre találtunk. S ebben nem az a baj, hogy a kormány vegetálásra ítélt egy alapítványt, hanem az, hogy ugyanakkor a legcsekélyebb erőfeszítést sem teszi a fiatalok első lakáshoz jut(tat)ásának megoldásáért, nem akarja tudomásul venni, hogy bárhogy nézzük is, ez a kérdés a nemzet fennmaradásának és jövőjének egyik sarkalatos kérdése. Történelmi mulasztást követ el az a vezetés, amely elhanyagolja. Márpedig a Hom-kormány elhanyagolja, s ahelyett, hogy támogatná azokat a civil szervezeteket, amelyek készek átvállalni feladatainak és felelősségének egy részét, alibi-intézkedéseivel az új vadkapitalizmus folyami kalózainak zsebét tömi. Vegetálunk tehát - mondja a Házat Hazát Alapítvány vezetője -, szemünk csukva, de aludni nem alszunk. Ébrenlétünket és jelenlétünket bizonyítandó március végén ismét alapásásra hívjuk össze tagjainkat, s hozzáfogunk egy új Nincs tér mindenkit felsorolni — sokan névtelenségben is maradtak —, de talán nem is kell, mert mint Sylvester Lajos írta: „...ez a segítség nem kényszerű, nem kirótt adó, hanem belső erkölcsi parancsból egy fiatalember életének megmentéséért összehalmozott érték...” Illesse valamennyiüket köszönet. Május végén sor kerülhetett a csontvelő-átültetésre. Az alkalmas és áldozatkész donor István egyetemista nővére volt, orvosai Dr. Tímár László professzor és Dr. Kriván Gergely főorvos. A műtét szoros velejárója a hosszú hónapokig tartó, igen kemény kikötéseket tartalmazó utókezelés. Az állandó orvosi ellenőrzés miatt a kórház közelségében kell laknia állandó ápolójával, az édesanyjával, mert a nagyon szigorú higiéniás előírások miatt idegennel István a legutóbbi ideig nem érintkezhetett. Emiatt önálló lakást kell bérelniük. Az idegtépő szobafogság valamit enyhülhetett (elviseléséhez István többféle, nem-pénzbeli segítséget is kap), nem enyhül azonban az anyagi gondok szorítása. Az utókezelésre tartalékolt összeg vészesen fogy, kiapadóban vannak a pénzforrások. Pedig csupán a vírusfertőzések megelőzéséhez és az ellenállóképesség növeléséhez nélkülözhetetlen gyógyszerek ára havonta 170 ezer Ft. (A térítésmentes orvosság ügyében számos helyre családi ház felépítéséhez Kistarcsán. Nem ennyihez szoktunk hozzá, de most ez az egy is maga az újrakezdés, a fennmaradás szimbóluma számunkra. A felépítendő ház boldog várományosa a Varga család, amely 1993 ősze óta tagja az alapítványnak és eddig körülbelül 6-700 órát dolgozott le más házának építkezésein vagy különféle közösségi munkában. A család feje, Varga Béla harmincöt éves magánfuvarozó, felesége Gálvölgyi Ildikó, bonyolító egy banknál. Két gyermekük van, Dorottya tíz, Máté pedig hat éves. A feleség szüleinek családi házában élnek, 36 négyzetméteres lakótérben, anyagi gondok szorításában, generációs összetűzések közepette. A maguk erejéből még hosszúhosszú időn át képtelenek volnának megoldani lakásgondjukat. Rövidesen egy szerény, de szép családi ház boldog tulajdonosai lesznek Kistarcsán. A telek nagyon jó helyen van: nem messze a 30-as úttól, pár percnyire a HÉV-megállótól. A falu rendezett és kulturált, a telek közelében óvoda, iskola, bolt. Maga a ház - melyhez egy kis kert is tartozik - könnyűszerkezetes technikával épül. Alsó szintjén 70 négyzetméteres lesz - ezt teszi Vargáék számára lakhatóvá az alapítvány -, a tetőtérben körülbelül ekkora lakóteret tudnak majd még kialakítani a későbbiekben a gyerekeknek. Az alsó szint elrendezése a szokásos: nappali, étkező, konyha, vizesblokk és két kisebb szoba. Merjük remélni, hogy a most épülő ház az újrakezdést jelenti a Házat Hazát Alapítványnak is, és azoknak a fiataloknak, akik ettől az alapítványtól várják lakáskérdésük megoldását. Szilágyi Károly elküldött kérvényre eddig még nem jött válasz.) A megszokott bázisról már olcsóbb bérű lakásba költöztek, hogy több maradjon a létezésre. Félő, hogy veszélybe kerül a nagyobbik, kiváló képességű és előmenetelű gyermek kolozsvári egyetemi taníttatása. Kérem tehát a Nyugati Magyarság olvasóit — mindazokat, akik megtehetik —, küldjék el adományukat, amellyel hozzájárulnának Torna István felépüléséhez, ugyancsak ígéretes képességei kibontakoztatásához, az alábbi címre: Dunatáj Alapítvány, 1016 Budapest, Mészáros utca 48-54., „Gyógykezelés” megjelöléssel. Átutalási lehetőség (forint, deviza): Dunatáj Alapítvány, Magyar Külkereskedelmi Bank Rt., számlaszám: 10300002- 20363598-00003285, „Gyógykezelés” megjelöléssel. Az édesanyával beszélgetve megtudtam, hogy „él” még az a számla, amelyet Baráton nyitottak István felépülésére, a család gondjainak enyhítésére szánt adományok számára. Akiknek így egyszerűbb, támogatásukat az alábbi szám(ok)ra utalhatják át: Toma Stefan, Cont 402508066426 (lej), 402508068409 (dollár), 402508062807 (márka), Filiala BANKCOOP SA Baraolt, Jud. Covasna. Remélt adományaikat Torna István és családja nevében is szívből köszöni: Bóna Istvánná (Dunaújváros) Házat-Hazát Alapítvány Felkérünk mindenkit, akinek ott a távolban is szívügye, hogy minnél több fiatalt tudjunk lakáshoz juttatni, támogassa a Házat Hazát alapítványt, amely eddig harminc családi házat épített fel Magyarországon, és a további 20 befejezéséhez most gyűjt adományokat. A négy éve működő alapítvány olyan családos, többgyermekes fiatalokat kíván a mindenkori piaci áraknál olcsóbb lakáshoz juttatni, akik önerőből nem tudnának építkezni. Forintszámla: Budapest Bank Rt., Belvárosi Igazgatóság 10102086-06389002-00000001; Devizaszámla: Budapest Bank Rt.; Belvárosi Igazgatóság 401-208-941-801-680 V_________________________________________/ Kérelem az olvasókhoz
