Nyugati Magyarság, 1998 (16. évfolyam, 3-12. szám)
1998-04-01 / 4. szám
8. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 1998. április Magyarországnak az Unió tagjaként sem kell felhúznia a vasfüggönyt (Folytatás az 1. oldalról) ségtől”. Ennek az a feltétele, hogy az egyén át tudtae alakítani a gondolkodását, hogy képes volt-e levetkőzni azokat a beidegződéseket, amelyek természetszerűen kialakultak az emberekben a kommunista éra idején. Ha nem, akkor nem alkalmas az Európai Unió felé haladó ország kormányzására. Sajnos, a mai kormányt - mind Magyarországon, mind Szlovákiában - olyan személyek testesítik meg, akik túlságosan is terheltek a kommunista múlttal. Ilyen szempontból tehát kétségbe vonható alkalmasságuk arra, hogy egy olyan demokratikus és európai jövőt építsenek ezekben az országokban, amely egy megváltozott gondolkodás- és magatartásmódú társadalomnak nyit majd teret. Bizakodjunk, hogy az 1998-as választások reményt adnak a változásra.- Gyakorló politikusként mekkora esélyt lát rá, hogy valóra is váljon ez a remény? Hogy most már végre azok kerüljenek a hatalomba mindkét országban, akik ténylegesen is „keresztülviszik” a rendszerváltoztatást?- Magyarországon nagyobb lenne erre az esély, mert ott szervezettebbek és kiforrottabbak azok az erők, amelyek alkalmasak lennének egy ilyen kormány kialakítására. Viszont a felmérések azt mutatják, hogy jelenleg nem elég erősek ehhez. Szlovákiában más a helyzet. A közvélemény-kutatások szerint a kormányváltást sürgetők ereje nagyobb a kormányzó elit erejénél. Ok viszont - magyarországi társaikkal ellentétben - nem eléggé kiforrottak, nem eléggé érettek, egyszóval: nem eléggé alkalmasak a kormányzásra.- Térjünk most már át a Szlovákiában élő magyar közösségre! Az nyilvánvaló, hogy a magyarság a legkisebb mértékben sem okozója annak, ami ma Szlovákiában történik, ilyen módon tehát Szlovákia egyre szembeötlőbb lecsúszásához sincs semmi köze. Azonban a közállapotok romlásának, az általános erkölcsi-politikai lesüllyedésnek a következményei elől a magyarok sem menekülhetnek. Milyen a lelkiállapota ennek a hatszázezres közösségnek? Hisz-e saját jövőjében, él-e benne a remény, hogy a dolgok jó irányba mozdulnak el a jövőben?- Meg kell vizsgálni, hogyan is osztályozható a magatartás- és szemléletmódja a felvidéki magyarságnak. Van először is egy általános meggyőződése, miszerint le kellene váltani a jelenlegi kormányt. Második meggyőződése arra vonatkozik, hogy ezt a magyarok egyedül nem tudják megtenni, tehát össze kell fogni a szlovákokkal (a magyar lakosság aránya az összlakosságnak mintegy tíz százaléka, a 150 tagú szlovák törvényhozásban 17 magyar nemzetiségű képviselő foglal helyet - A szerk.). Harmadik meggyőződéseként pedig nem igazán hiszi, hogy létezik Szlovákiában demokratikus erő. E három tényező együttes hatása már elegendő ahhoz, hogy ambivalens legyen a látásmódja. Ami azt jelenti: az átlag szlovákiai magyar akarja a változást, csak nem igazán lát rá reményt. Azt mondja magában: „nem hiszem, hogy Camogursky (ellenzéki kereszténydemokrata pártvezér - A szerk.) jobb lenne Meciamál”. Tisztában van vele, hogy a meciari durvaság példátlan a szlovák politikában, viszont azt is tisztán látja, hogy a mai szlovák ellenzék elképzeléseitől nem igazán idegen mindaz, ami a Meciar-kormány köreiben a magyarokkal szemben megfogalmazódik! Csakhogy a mai ellenzék ezt a beállítottságát a kormányfőnél sokkal szalonképesebben tudja eladni, és ezt a magyarság talán még veszélyesebbnek is tartja. Mert esetükben kevésbé látható mindaz, amit ma a Meciar-kabinet nem tud eltakarni!- Külső szemlélő számára úgy tűnhet, mintha mára mindez változott volna. Mintha a mai szlovák ellenzék szemlélete átalakult volna az ülővel. Kicsit talán nyitottabb lett, megengedőbb a magyar politizálással, a magyar igényekkel szemben...-Az ellenzék szemlélete valójában nem változott, hanem csak felismerései lettek gazdagabbak. Jelenleg az a meggyőződésük, hogy szinte biztosra vehető: a magyarok nélkül nem sikerül elérni a kormányváltozást. Ezért aztán - legalábbis látszólag - közelítenek a magyar politikához. Ám ezt igen sajátos módon teszik: érdekük fűződik ahhoz, hogy a magyar politika ne legyen egységes és erős.- Az utóbbi évek magyarellenes kampányai, a kormányzati intézkedések - például az, ahogy a legkiválóbb magyar nemzetiségű tanárokat és iskolaigazgatókat kiszorították, néhány esetben nyíltan kizárták az oktatásból, elfogadható indokok nélkül -, egyszóval: a magyar értelmiség lefejezésére tett immár sokadszori kísérlet hogyan hat az emberekre? Miképp befolyásolja gerincességüket, lelki erejüket, kiállásukat? Egy előző kérdést ismételve: hisz-e a túlélésben, egy lehetségesjobb jövőben ma a Felvidék magyarsága?-A magyar iskolaügy körüli problémák, az úgynevezett alternatív iskolák bevezetése elleni harc („alternatív”: ezt a szót Szlovákiában fedőnévként használják, az iskolák módszeres elszlovákosítását kell érteni rajta - A szerk.), illetve legújabban a kétnyelvű bizonyítványok megmentéséért folytatott küzdelem (Szlovákiában 1996-ban hetvenöt éves szokásjogot illetve szerzett jogot töröltek el azáltal, hogy a kormány megtiltotta kétnyelvű iskolai bizonyítványok kiállítását a Felvidék magyar ajkú diákjai számára -A szerk.) végkimenetelét tekintve eléggé megtörte a szlovákiai magyarokat. Most élj ütöttünk arra a pontra, hogy az embereknek tömegesen kellene hőssé válniuk a többségi szlovák hatalommal szemben. Ez pedig nem megy, eddig sem ment, sehol a világon. Hacsak nem azokról a társadalmakról van szó, ahol a vallási filozófia az önfeláldozásra ösztökéli az embereket. Ebben a küzdelemben tehát eléggé megroggyant a szlovákiai magyarság térde. Talán azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy azok, akik szervezték a tanárok és a szülők ellenállását, nos, azok nem igazán álltak a helyzet magaslatán és nem tudták az akciót kellően kézben tartani. Nem ismerték fel az általuk választott módszerek buktatóit, nem hallgattak a tapasztaltabbak tanácsaira. De ez most már másodlagos kérdés a helyzet megítélése szempontjából. Az elsődleges az, hogy a szlovákiai magyarságnak, főképp a pedagógustársadalomnak elfogyott az energiája, kevéssé tud kiállni saját érdekei, illetve a magyar nyelvű oktatás érdekeinek védelmében. Tény tehát, hogy ez a számottevő rétege a szlovákiai magyar értelmiségnek pillanatnyilag eléggé kiszolgáltatott helyzetbe került, és további ellenállásra nem igazán serkenthető.- Érdekképviseletükről, egzisztenciájuk újrateremtéséről vagy akár a megélhetésükről tud-e gondoskodni az a közösség, amelyért ők vállalták az áldozatot, a meghurcoltatást? A parlamenti képviselőkön keresztül tudnak-e például Önök, politikusok segítséget nyújtani a bajba jutottaknak?- A magyar politikusok nem tudják megvédeni azokat a magyar nemzetiségű pedagógusokat, akik szembekerülnek az állami oktatásügyi hatóságokkal. Mégpedig azért nem, mert politikai eszközökkel ellenzéki pozícióból a magyar pártok nem tudnak a kormány szándékai ellen tenni. Ahhoz sokkal demokratikusabb viszonyoknak kellene lenniük Szlovákiában, hogy politikai eszközökkel lehessen védeni olyan személyeket, akiket formálisan ugyan a munkajogra hivatkozva, de politikai megfontolások alapján sújtanak a kormány intézkedései. Néhány politikustársam azonban eljutott az erkölcstelenségnek arra a szintjére, hogy hitegette a magyar pedagógusokat: a magyar politika megvédi őket. Ezt sohasem lett volna szabad kimondani, mert ez soha nem volt igaz, sohasem volt rá esély.- Nem érzi-e úgy, elnök úr, hogy a határon túli magyarság végül is magára maradt a küzdelmével? Hiszen Budapest, a Horn-Kuncze-kormány az elmúlt négy évben a jószomszédi viszonyt minden más szempont fölé rendelte. Alapszerződéseket kötött, mondván: lesz mi alapján számon kérni a kisebbségi magyarok sérelmeit. Csakhogy e szerződéseket Magyarország semelyik szomszédos országgal sem tudta betartatni, igaz, nem is lépett fel kellő eréllyel ennek érdekében. Sőt: sokszor durva jogsérelmeket is csak tessék-lássék módon, szinte nevetséges óvatossággal tette szóvá, éppen Szlovákia esetében is.- Megmondom őszintén, hogy a magyar kormány által az elmúlt négy évben tetteket a Magyarország határain túl élő magyarság szempontjából nem tudom pozitívan értékelni. Ez nem azt jelenti, hogy csak elmarasztalni lehetne minden lépésüket, hiszen semmi sem egyoldalú ebben a folyamatban. A rossz alapszerződésekben is vannak jó elemek; ha ezeket a gyakorlatban valóra lehetne váltani, akkor mégiscsak előre tudnánk lépni valamelyest. De az alapszerződések eleve azzal a gondolattal köttettek, hogy az a fontos: alá legyen írva a dokumentum, nem pedig az, hogy be is tartsa azt a másik fél! Elsősorban a nyugati elvárás miatt lettek megkötve, nem pedig a Magyarországon kívül élő magyarság sorsának a jobbítása érdekében. Ez egy keserű tény. Példákkal is alá tudnám mindezt támasztani, de most mégis inkább tekintsünk el tőlük! Ellenben kitérnék Magyarország miniszterelnökének arra a kijelentésére, amelyet a „Magyarország 2000” tanácskozáson tett, ahová sikeres, Magyarországon kívül élő magyarokat hívtak egybe. Csak közbevetőleg jegyzem meg: hogy kit tart sikeresnek a magyar kormány, az már önmagában is megkérdőjelezhető. Hóm miniszterelnök kijelentése viszont engem felháborított! Dobos László (a Magyarok Világszövetsége Kárpát-medencei Régiójának elnöke -A szerk.) vetette fel, mintegy költői kérdésként, hogy a határokon túl élő és a magyarországi magyarság viszonyában talán továbblépésre adhatna esélyt, ha a külhoni magyarok kettős állampolgárrá válhatnának. Erre - egészen durva módon - elutasítóan válaszolt Magyarország miniszterelnöke, mondván: a magyar kormány nem adhat állampolgárságot a külhoni magyaroknak, mert ezzel ingerelné a szomszédokat. Nos, én ezt a választ tartom ingerlőnek, mert Magyarország politikáját nem a szomszédok szempontjából kell megfogalmazni, hanem elsősorban aszerint, hogy mi a magyar nemzet érdeke! Ha ezt meg tudom fogalmazni, amit egyébként még sohasem hallottam Hóm kormányfő szájából: mi is a magyar nemzet érdeke?, akkor ennek a függvényében tudom megválasztani a lépéseimet, amelyek úgymond szalonképessé teszik az érdekérvényesítést.- Idevágó kérdés: hogyan lehet elkerülni, hogy a magyar államhatár - ha Magyarország már az Európai Unió tagja lesz és határai schengeni határok is lesznek - falként emelkedjék az anyaország magyarsága és a határon túli magyarok közé? Miben látná Ön a megoldást?- Ez ebben az esetben szakmai, nem pedig politikai probléma. Persze, csak ha tudjuk azt, hogy a schengeni szerződés nem arról szól, hogy annak az országnak, melynek uniós külső határai vannak, a szomszédaival szemben fel kell húznia a vasfüggönyt. Schengen nem erről szól! Magyarország ugyanis nyugodtan megteheti, hogy nem vezet be semmiféle vízumkényszert szomszédaival szemben. Azt azonban már nem tudja megtenni, hogy az a szomszédos országbeli, aki bejött Magyarországra, tovább mehessen vízum nélkül az EU más államaiba. Tehát Magyarországra jöhetnek vízum nélkül, csak tovább nem bocsáthatók! De ez részkérdés. Inkább arról van szó megítélésem szerint, hogy a szomszédos országokban élő magyarok hogyan válhatnak magyarként, méghozzá más állampolgárságú magyarként a magyarországiakkal egyenrangúvá az Unió viszonylatában. Ez azonban már csakis úgy lehetséges, hogyha a Magyarországon kívül élő magyarok a nemzethez való tartozásuk, magyarságuk jogán kettős állampolgárokká válhatnak az anyaországban, vagy magyar útlevelet kapnak, amennyiben Magyarországon túlra akarnak utazni.-A lehetséges kiutak terveit a magyar kormánynak meg kell-e vitatnia az Európai Unióval a csatlakozáskor, vagy ez tisztán magyar belügy?- Magyar belügy, hiszen magyarországi törvényekkel kell megoldani, de egészen biztos, hogy amennyiben így oldódna meg ez a probléma, felvetődne a csatlakozási tárgyalásokon is. Akármennyire is belügye Magyarországnak, hogy kivel létesít olyan viszonyt, hogy az illető számára kettős állampolgárságot biztosít, mégis: ha ez tömeges, akkor felvetődhet az uniós tárgyalásokon.- Mit tart Ön az MSZP-SZDSZ-kormánynak arról a négy éven át hangoztatott véleményéről, hogy a határon túli magyarok ne elsősorban Budapesttel egyeztessenek sorskérdéseiket illetően, hanem az utódállamok többségi nemzeteivel próbáljanak meg egyezségre jutni, az ottani lehetőségekhez mérten érvényesítsék az érdekeiket?-A mostani magyar kormánynak ez a magatartása tulajdonképpen annak a viselkedésformának a jegyében értelmezhető, amely még a Kádár-korszakban alakult ki. Egészen egyértelmű, hogy a mostani, a Hom-kormány - ellentétben az Antall-kormánnyal - azt akarja, hogy minél inkább távolodjon el a magyarországi közösségtől és a politikától a Magyarországon kívüli magyarság. Ennek van egy pragmatikus oka is, miszerint ez a kormány abban érdekelt, hogy minél simábban, szálka nélkül tudjon sikereket elérni. Tény az, hogy együtt, a határon túli magyarokat is belevéve a nemzetközösségbe ez nehezebben megy, mert át kell tömi a falakat. Ahogy 1989-ben át kellett tömi a béri ini falat, ugyanúgy a magyar politikának egyszer s mindenkorra meg kellene próbálnia áttömi a „trianoni falat”. Erre a Hom-kormány nem igazán alkalmas.- Csakhogy számomra úgy tűnik fel, hogy ennek a trianoni falnak az áttörésében önnön létünk is akadályoz bennünket! Mert van egyszer egy fásult, szegényedő, a mindennapi megélhetés gondjaival küzdő, fogyatkozó anyaország, és vannak a határon túli magyarok, akiknek a figyelmét leköti az önazonosság megőrzéséért folytatott napi küzdelem. Az energiák tehát mindkét oldalon felőrlődnek, ezért sem tudunk közös jövőt, szellemi hazát álmodni.-Valóban, Magyarországon a tömegek egy jelentős része elszegényedő. Még hogyha a makroökonómiai mutatók arról vallanak is, hogy felfelé ível Magyarország gazdasága, akkor is jelentős tömegek élnek majdhogynem szemmel látható szegénységben! Ezeket a tömegeket apró kedvezményekkel a kormány maga mellé állíthatja, de nem tudja maga mellé állítani a nemzetpolitikában. Már csak azért sem, mert négy évvel ezelőtt arról próbálta ezeket a tömegeket meggyőzni: azért romlott a gazdasági helyzet az Antall-kormány idején, mert az túlságosan sok figyelmet szentelt a Magyarországon kívüli magyaroknak. Annak a kijelentésnek a szellemében, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánt lenni Antall József. Tehát ez a szempont is belejátszik abba, hogy akár tudatosan, akár nem tudatosan, de a mai magyar kormány politikája is zülleszti szét a magyar nemzetet Közép-Európában.- S vajon az értelmiség, a határ két oldalán, tude közös szellemi hazát álmodni?- Ezzel kapcsolatban a következő a helyzet: van Magyarországon egy olyan rétege az értelmiségnek, amely egyértelműen a kommunista érában szerezte meg szakmai tudását és alakította ki erkölcsi magatartását. Ez tehát egy nemzeti szempontból kilúgozott agyú értelmiség, melynek szintén nem érdeke, hogy kialakuljon egy, akár a határokon átnyúló nemzetpolitika. Ami azt jelzi előre: ha Magyarországon a mostani kormány marad hatalmon, akkor ott a következő esztendőkben is ez a szellemiség fog uralkodni. És ennek a szellemiségnek a hatása érvényesül majd a kárpát-medencei magyarság körében is.- Számol-e Ön azzal, hogy Magyarországon olyan új kormány alakul, amely vagy feladja az egységes magyar nemzetpolitika koncepcióját, vagy - másik végletként-olyan határozott hangot üt meg a magyar kisebbségek védelmében, ami miatt Önök lehetetlen helyzetbe kerülnek a kinti politikai életben ?- Én nem látom ennyire egysíkúan a lehetőségeket. Még azt is el tudom képzelni, hogy egy, mondjuk a mostaninál gyengébb parlamenti háttérrel rendelkező magyarországi kormány jobban aláveti magát a parlament akaratának, mint a jelenlegi kabinet. Nem tudom előre jelezni, hogy Magyarországnak milyen kormánya lesz 1998 májusa után. Mostani felméréseket látva, nem nagyon látom reményét pozitív változásnak.- Tétjünk vissza még egyszer Szlovákiához! Ha a szeptemberi parlamenti választásokon sikerül leváltani a Meciar-kabinetet, az új kormánynak hasonló problémákkal kell megbirkóznia - főként gazdasági problémákra gondolok -, mint amilyenekkel Vidor Ciorbea kormánya találta szembe magát Romániában. Az ottani magyar érdekképviselet, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tagja a román kormánynak. Önök ebből milyen tanulságokat vonnak le: ha lehetőség kínálkozna, belépnének-e a szlovákiai magyarság nevében egy, a mostaninál demokratikusabb szlovák kormányba, vagy inkább kívülről támogatnák őket?- Biztos, hogy jobb kormányon belül politizálni, mint azon kívül, csendes támogatóként. Kormányon belül sokkal nagyobbak az érdekérvényesítési lehetőségek. Ez egyértelmű. Az adhat csak okot a vitára, hogy a kormányba lépésünk, amennyiben erre lehetőség adódik, milyen feltételekkel történjen. Készülni kell a kormányba lépésre és a kormányzási feladatokra, és ez nem is olyan egyszerű, mivel nemcsak szakmai kérdésről van szó. Az erőviszonyok kérdése is ez! Pontosan tudjuk, milyen erőt képviselhetünk maximálisan, s ennek hányada egy kormányon belül könnyen megállapítható. Ez az tehát, amit egyértelműen befolyásolni tudnak a felvidéki magyar politikusok. Arra már nehezebben lehetnek hatással, hogy az alakuló kormányban a partnerek magatartása hogyan változzék meg. De hogyha a szükséges erővel lépnek be, akkor többet tudnak érvényesíteni az érdekeikből.- Ezen a ponton megtörhet a szlovákiai magyar politizálás egysége, hiszen a „szükséges erővé” formálódást a jelenlegi három párt különbözőképpen képzeli el. Az Együttélés Mozgalom az egyesülést, a pártok unióját szorgalmazza, hivatkozva a választási törvény közeli jövőben várható módosítására, no meg arra, hogy csak így maradhat határozott, következetes és megoszthatatlan a magyar csapat egy majdani szlovák kormány tagjaként. A másik két párt halogatja a döntést, és nem is támogatják az Együttélés együttélési terveit.- Sajnos, azt kell mondanom, hogy a másik két parlamenti pártunk, a Magyar Kereszténydemokrata Párt és a Magyar Polgári Párt néhány vezető politikusa mind a mai napig nem fogta fel, hogy mennyivel hatékonyabban lehet politizálni egységesített erővel, mint szétdarabolva. Nem titok, hogy a kereszténydemokrata elnök, Bugár Béla és a polgári párt vezetője, A. Nagy László nem hívei a pártegyesítésnek. Viszont azt is tudni kell, hogy ha nem sikerül egyesíteni a jelenleg koalícióban politizáló három felvidéki magyar pártot egy jogi személlyé, akkor nem lesz parlamenti képviselete a szlovákiai magyarságnak. Ä módosítás előtt álló választójogi törvény nem fogja lehetővé tenni azt, hogy a magyar erők, akár koalícióban indulva, újfent bejussanak a szlovák parlamentbe. így határozzák meg ugyanis a választási küszöböt. Á tervezet szerint a koalíciók minden egyes tagjának külön-külön is öt százalékot kell kapnia ahhoz, hogy ajelöltek mandátumhoz jussanak. Együttesen tehát a voksok tizenöt százalékát kellene megszereznünk, ha a mostani formációban rajtolnánk! Ez pedig fizikai képtelenség, tekintve, hogy a magyar lakosság részaránya Szlovákia összlakosságán belül mindössze tíz százalék. Nincs más választás, egyesülnünk kell. Ami azt jelenti, hogy a három párt közül legalább kettőnek fel kell adnia a jogalanyiságát.- Hosszú évek óta zajlik erről a vita kisebbségi berkekben. Akik a többpártiság mellett állnak ki, azoknál gyakori érv, hogy az egyesült párt létrehozása hasonló helyzetet teremtene, mint ami az egykori kommunista egypártiságra volt jellemző. Meg tudná cáfolni ezt a gondolatmenetet?- Azok, akik erről vitatkoznak, nem értelmiségiként közelítik meg ezt a kérdést, hanem reklámszakemberként. Mert azt próbálják sokszor érzékeltetni, mennyire helytelen az erők egységesítésére való törekvés. Én úgy gondolom, hogy a sokszínűség és a sokpártiság nem ugyanaz. Egy párton belül is ki lehet nyilvánítani a sokszínűséget, és teret lehet engedni a különböző értékrendek megszerveződésének. Egy dolognak azonban nem: hogy az egyik platform az egész párt ellen dolgozzon. Azonkívül: a parlamentbe való bekerülés problémája mellett a távlati politizásunk jövője okán is felvetődik az egyesülés vagy a nem egyesülés kérdése. Azt már most is lehet látni, hogy a hárompártiság, még ha megfelelő ellenállást is tanúsítunk, nagyobb lehetőséget ad a megosztásunkra, mint ha egy pártban tömörülnénk.- Megosztási kísérletek pedig nyilván vannak...- Előfordulnak ilyenek, s vannak - ha nem is látványos - eredményeik is. A szlovák ellenzéki politika, no meg a kormányzat is arra törekszik, hogy a jelenlegi magyar koalíció három pártjából kiemeljen egyet, s azt a másik kettővel szemben preferálja, de legfőképp az Együttélés Politikai Mozgalommal szemben. Ennek nyilvánvaló oka: az Együttélésnek van a legmarkánsabb programja, s ezt a markáns programot szeretnék szétverni.- Most tizenheten ülnek magyar képviselők a szlovák parlamentben. Tudják „tartani” ezt a létszámot az idei választások után is?- Ha egységes párttá válik a jelenlegi hármas koalíció, akkor megismételhető, sőt jószerével még fokozható is ez az eredmény. Amennyiben nem sikerül egy pártot létrehozni, akkor megtörténhet, hogy ősztől nem lesz a parlamentben egyetlen képviselőnk sem. Ami, ha bekövetkezik, a szlovákiai magyar politika totális csődjét fogja jelenteni, és elsősorban azoknak kell vállalni érte a felelősséget, akik megakadályozták az egyesülést: ám ez nem jelenti azt, hogy nem sújt majd mindenkit egyformán.-Az egységes nemzetképből nem hagyhatók ki a Nyugatra és a tengerentúlra került magyarok tömegei sem. Ók zömmel patrióták, befolyásukkal segíthetik az óhazát. Am az utóbbi egy-két évben egyre gyakrabban lehet hallani, hogy - látva a dilettáns, nem ritkán nemzetellenes honi politizálást-egyesek közülük csalódottan elfordulnak Magyarországtól. Tapasztalják-e Önök is ezt a folyamatot? Csökkente például a nyugati magyarok hajlandósága az utódállamokbeli magyarság problémáinak megjelenítésére az európai politikában?- Górcső alá kellene venni, hogy a nyugati magyarság hogyan tekint ma a magyarországi politikára, hogyan a határon túli magyarság, majd meg kellene vizsgálni, hogy a két csoport szemléletében van-e valami közös. Én úgy látom, hogy azok a nyugati magyarok, akik nem azt tekintik, hogy a magyarországi kormányfőnek milyen 56-os múltja van, hanem azt tartják szem előtt, hogy Magyarország mint számukra anyaország sikeres legyen - nos, ők hajlandók segíteni. Viszont ennyiben a Magyarországon kívül élő magyarok is érdekeltek a magyarországi sikerekben, mert él bennük az a transzcendens remény, hogy ha Magyarországnak majd jól megy, akkor nekik is jobb lesz a soruk. Ugyanakkor van ennek a segítő szemléletnek egy másik oldala is, egy elvárási oldal. Mégpedig, hogy amely Magyarországnak segítenek és amelynek a sikerességét remélik, annak a Magyarországnak az egész nemzetben kellene gondolkodnia! Ami a határon túli magyarok támogatását illeti: a nyugati magyarság körében sok segítőtársunk van, akire támaszkodhatunk. Ha nem támaszkodunk rájuk eléggé, az elsősorban a mi hibánk. Egészen konkrétan: például a szlovákiai magyarság — részben, mert politikailag megosztott — nem tudta az érdekeit megfelelően megjeleníteni az európai politikában. Pedig volt támogatottságunk a nyugati magyarság részéről, a „csatornák” ki voltak építve. Mindez azt az üzenetet kell, hogy hordozza számunkra: a jövőben is lesz még mit tennie a magyarság egyes közösségeinek az egységesülésért, a nagyobb összefogásért és a szervezettebb munka érdekében! Mert csak így remélhetjük, hogy a meglévő erőinket okosan és ésszerűen fogjuk felhasználni, és hogy a szétszórtságunkat a magunk javára leszünk képesek hasznosítani az új időszámítást jelentő ezredforduló utáni évtizedekben is. Pintér Attila
