Nyugati Magyarság, 1998 (16. évfolyam, 3-12. szám)
1998-04-01 / 4. szám
1998. április Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 5. oldal „Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk!” Beszélgetés dr. Hegedűs Lóránt püspökkel Készítsünk egy listát az ország, a nemzet előtt álló legfontosabb feladatokról. Főtiszteletű Püspök Úr, magában - talán egy-egy fehér éjszakán - bizonyára már többször elkészítette ezt a lajstromot, hisz nem túlzók, ha azt mondom, hogy sokunk szemében Hegedűs Lóránt a haza lelkiismerete, akinek féltő-ostorozó szavait annyiszor hallottuk szószékről, katedrákról, konferenciákon. Melyek tehát azok a gondok, amelyek orvoslása nem tűr halasztást?- Valamennyi közül a legsürgetőbb, mert a legsúlyosabb: a magyarság puszta létének a kérdése. Hiszen az ötvenhatos forradalom legázolását követően az ország közvéleményét érintő sokkhatás oda vezetett, hogy 1957-től folyamatosan fogyatkozunk, és ha ezt egy ideig el is fedte a halálozási arányszámok átmeneti csökkenése és a korfa növekedése, az 1980-tól 1987-ig teijedő években már túlléptük a bűvös százezres fogyatkozási határt. Hét év alatt 115 ezerrel csökkent az ország lakossága, 1980 és 1995 között félmillióval, idén pedig márötvenezres a fogyatkozási szám rátája. Miközben a körülöttünk élő népek évi félmillióval szaporodnak, a magyarság évi félszázezres fogyása tragikus méretű. Nem volt még rá eset, hogy békeidőben a mohácsi csatavesztés duplájával fogyatkozzunk, és valós „kilátás” legyen arra, hogy csakugyan hat-hétmilliónyi magyarsággal kelljen számolni a következő század negyvenes éveiben.- Mi hát a teendő?- Haladéktalanul ki kell alakítani egy pozitív népesedési politikát, mindenek előtt tudatformálással. Az élet alábecsülése a halál előjele. Az élet értékelésének egyik pólusán a régi ormánsági, a másikon meg a régi szatmári példabeszéd áll. Az előbbi szerint szégyellő, hogy testvéred van. Mert két egyke két család vagyonát egyesíti, egyébként szétosztódna a vagyon. Ez a mentalitás az ormánsági nép öngyilkosságához vezetett, Kodolányi János, kákicsi Kiss Géza, Csikesz Sándor és Fülep Lajos figyelmeztetései ellenére. A másik póluson a szatmári közmondás áll, amely szerint egy gyermek nem gyermek, két gyermek félgyermek, három gyermek egy gyermek. De ez korántsem jelenti azt, hogy három gyereknél meg kell állni, hanem azt, hogy csak három gyerek után van szaporodás. Ezt a mentalitást feltétlenül be kellene táplálni minden érző szívbe, minden gondolkodó elmébe.- Miért?- Mert Kárpátalja kivételével élet- és gyermekellenesség uralkodik egész Magyarországon, és immár a határon túl is. Az egész magyarság népesedési szempontból egyetlen Ormánsággá vált/válik. A baranyai kistótfalui asszony esete a legijesztőbb példa erre. A szerencsétlen pára felkötötte magát a mestergerendára, amikor a harmadik unokája is megszületett, mert - mint mondta - nem bírja elviselni ezt a szégyent. Ebből a példából is láthatjuk, milyen mélypontról kell elindulni a tudatformálásban, egy új egészséges életszemlélet uralkodóvá tételében a magyar tájakon. Határon innen és határon túl. Az anyai hivatásnak, mint legmagasabb rendű hivatásnak a felértékelésében a közszellemet alakító tömegmédiának döntő szerepe van. Viszont ennek az akcióprogramnak feltétlenül számolnia kell azzal, hogy pusztán szellemi, lelki eszközökkel csak egy egészen kicsi százaléknyi töredékre, azokra lehet hatni, akik fogékonyak a korszakokon át ívelő értékrendre. A társadalom zöme már nem a hagyományos értékrend szerint él (ami a tradicionális társadalmakra jellemző), nem is belülről vezérelt (József Attila), hanem kívülről irányított (manipulált) tömeg, amint azt D. Riesmann amerikai szociológus meggyőzően kifejtette.- Jó fél évszázaddal ezelőtt Franciaországnak sikerült a fogyatkozás lejtőjéről visszafordítani és a növekedés és kibontakozás útiára állítani a népességet. Hogyan?- Valóban, Franciaországban a harmincas, negyvenes években tragikusan fogyni kezdett a népesség, de egy új népesedési politikával sikerült ezt a folyamatot megállítani és megfordítani. Anélkül, hogy ennek az eléggé bonyolult kérdésnek az elemzésébe belemerülnénk, csupán megemlítem, hogy szociológusok, szakorvosok, pszichológusok, közgazdászok, pénzügyi szakemberek, lelkigondozók egész hada vizsgálta - nagyon komolyan - ezt a gondot, igyekezve megőrizni a várandós anyát, hogy ennyivel jobban jár, ha megszüli gyermekét, mint ha nem szüli meg. Mert ott nem Bokros-csomag alapján, hanem a francia dicsőség (gloire) szerint értékelték-jutalmazták a gyermekszületéseket.- Mi szülőotthonok helyett inkább mészárszékeket működtetünk...- Nálunk az anyának csak egyetlen mondatot kell mondania: úgy érzi, hogy ő válságos helyzetben van, és máris megadják az engedélyt a megfogant élet elvételére. Minket az égvilágon semmi nem ment fel az alól a bűn alól, hogy nem tatár vagy török, német vagy orosz öldös bennünket, hanem a magyar irtja ki a magyart, nem fegyvernek élivei, hanem egy rettentő halálliturgia keretében. Ezt megállítandó, egy egészséges népesedéspolitikai határozatot kell hozni haladéktalanul, melyben szociológusok, szülészek, nőgyógyászok, a lélek ismerői és felelős országos politikusok felmérik, milyen intézkedéseket kell foganatosítani ahhoz, hogy beinduljon egy pozitív népesedési tendencia. Hogyan kell nagy családok kialakítására ösztönözni a szülő nőket, az egy- vagy kétgyermekes családokat? Feltétlenül meg kell alkotni azt az egészséges népesedési törvényt, amelynek nyomán három, négy iskoláztatható és személyes életüket kibontakoztatható gyermek szülessen. Nem szabad zöld utat engedni annak a tenyészetként terjedő felelőtlen felfogásnak, magatartásnak, amely lumpenproletáriátusi szinten tizennégy, tizenöt gyermeket hoz vérfertőzés közepette a világra csak azért, mert nem hajlandó dolgozni, és mivel nyomorék gyermek(ek) után is kapja a pénzt, úgy gondolja, hogy számára ez a legegyszerűbb és legkényelmesebb formája a kenyérkeresetnek. Ez minőségileg - és mivel gyakori a korai halál - mennyiségileg is csak árt a népességnek, az országnak. Egészségtelen, álnépesedési gyilkos politika helyett egészséges sokasodási és kibontakozási politikát alkotni - ez a legsürgősebb feladat.- El lehet várni ezt ettől a kormánytól?- Ez a kormányzat mindent elkövet azért, hogy ez a negatív népesedési tendencia katasztrofális méreteket öltsön. Teszi ezt a birtokában lévő tömegkommunikációval, szellemi ráhatásokkal, manipulative, Bokros-csomaggal, a depresszió kábítószeres és alkoholos „orvoslásának” engedélyezésével, egyszóval minden lehetséges eszközzel, hogy szalonképesen kipusztuljunk.- Ha ez így van, úgy aligha lehet véletlen. Mintha minden, ami a romlás felé viszi az országot, valamiféle titkos megállapodás és forgatókönyv szerint történne...- Hozzáértők nem egyszer kijelentették, hogy ami itt folyik, az népgyilkosság, etnocídium. Ilyen méretű népfogyatkoztatás soha, sehol nem volt a világtörténelemben. Népirtás persze történt az előző századokban és a huszadikban is. Például Kambodzsában, irgalmatlanul, fegyvernek élivei. De így szalonképesen? Egy jogállam keretei között? Úgy, hogy még feljajdulni se jusson eszébe senkinek, amidőn egyik évben egy Cegléd, a másikban egy Szekszárd, majd egy Nagykőrös, nemsokára pedig tán már egy Székesfehérvár törlődik le Magyarország élettani térképéről, ez egyszerűen páratlan.- Talán ha gazdagabbak lennénk...- Sokan közülük azt mondják, hogy a jelenlegi gazdaságpolitikának nincs alternatívája. Ez hazugság! El kell rendelni az értékén mélyen alul elherdált országos javak elidegenítésének szigorú felülvizsgálatát, ezek országos tulajdonba való visszavétele éppen annyira szükséges, mint az ország adósságának a revideálása. Az ország javainak nyolcvan százaléka már idegen kézben van. Amikor a bukaresti református gyülekezet meghívott, hogy látogassam meg a Kárpátokon túli gyülekezeteket, Konstancán, majd a csángók között Lészpeden, előadásom után, a jelenlévők egy emberként szögezték nekem a kérdést: Mit csináltok ti, hogy idegen kézbe juttatjátok a magyar földet? Ha a bukaresti parlamentben eszébe jutna valakinek akár egy négyzetcentimétemyi romániai földet idegen kézbe adni, az illető egészen biztosan nem hagyná el (szabadon) a parlament épületét!- így kezdődött Erdély idegen kézre juttatása is. Az Albina és más román bankok fölvásárolták a magyarföldeket.-Amiből igazán tanulni kellett volna. Ehelyett mi történik? A kiszaggatott szívű hazának a további trianonizálása folyik. Immár nemcsak népesedési vonalon, hogy ezt a kis területet se tölthessük be, hanem a haza földjének elidegenítésével is. Új, racionális gazdaságpolitika kell, amely szerint alkalmazkodunk ugyan a XX. század végi és a XXI. század eleji világgazdasághoz, de úgy, hogy a magyar földnek és üzemeknek magyar gazdái legyenek. Úgy hívjuk be a magyar gazdaságba az idegen tőkét, hogy százalékarányosán ők is jól jáijanak, de mi a magunk urai maradjunk. Ezért minden olyan párt, amely arról beszél, hogy rendszerváltozás immár nem kell, csak kormányváltás, hiába hirdet új egészségügyi, kultúr-, iskolaügyi és népesedési politikát, mert kérdem én, honnan veszi hozzá a pénzt, amikor már szinte semmi nem a mienk. Csak egy új gazdaságpolitika radikalizálhatja a népesedési politikát, szavatolhatja az új kultúr- és egészségügyi, a határon inneni és túli megmaradás-politikát.-Az oktatás-nevelés is válságos időket él. A Nemzeti Alaptanterv ahelyett, hogy erősítené az ifjú nemzedékek önazonosság-tudatát, elkozmopolitizálja az oktatási-nevelési rendszert.- Oda jutottunk, hogy a Himnusz, meg a Szózat sem kötelező már, csak ajánlott tantárgy egy-egy óra keretében. Történelmi és irodalmi, szellemi öntudatától megfosztani egy népet, azt jelenti, hogy saját azonosságától fosztják meg. Azt akarják elérni, hogy Robert Musil tulajdonságok nélküli emberévé váljon az egész nemzet. Rendkívül fontosnak tartom a célországgá vált Magyarország megtisztítását a kábítószer-fogyasztás és -kereskedelem szörnyűségeitől. Hogy lehet az, hogy ezer halálos adagért még nem jár börtönbüntetés, ha a fiatal magánál tartja? És nem csak a kábítószer fogyasztás, hanem az alkoholizálás ellen is szót kell emelni. A kocsmák gombamód szaporodnak, miközben a kórházakat leépítik. Gyülekezetlátogató lelkipásztorként ismét és újfent visszahallom: Tiszteletes úr, az ennivalót vegyem meg, hogy éhen ne haljak, vagy a gyógyszert, hogy meg ne haljak? Mert a kettőt együtt, a gyógyszer- és az élelmiszerárak rettentő emelkedése miatt, az idősek nem képesek megfizetni. Hol itt a szociális érzékenység!?- Érzékenység (empátia) nemcsak itt nem tapasztalható a szociálliberális kormány részércíl, hanem a határon túli magyarság jövője, sorsa iránt sem.- Senki ne várja el tőlünk, hogy mi, a magunk Trianon utáni helyzetében, amikor minden harmadik magyarul beszélő és érző lélek az anyaország határain kívül él, közömbösen vegyük tudomásul a szlovákiai nyelvtörvényt. Hogy ne emeljünk szót az erdélyi és királyhágó-melléki református egyházi javak visszaadásáért, amikor még egyetlen iskolaépületet és a törvény szerint visszajáró egyetlen ingatlant sem adtak vissza nekik. Senki ne lávája el, hogy ne emeljük fel szavunkat a kárpátaljai diakóniai segélyeknek a határon való feltartóztatása ellen. Hogy ne akarjunk egy emberként segíteni a Vajdaságban és Horvátországban lerombolt, felégetett templomok újjáépítésében, hisz ők valamennyien csontunkból való csont, ha ők elpusztulnak, mi is elpusztulunk, mint ahogy a mi pusztulásunk, az ő elveszésüket is jelenti.- Az autonómia-törekvésekről sem szabadna lemondani, ha azok reálpolitikailag beleilleszkednek az összeurópai képbe.- Hogyha ezek a törekvések magától értetődőek Nyugat-Európában, nem látom be, hogy miért lenne ez szélsőjobbra emlékeztető merénylet Közép- és Kelet- Európában. Tömeges szélsőjobb és szélsőbal politikai képlet az Atlanti-óceántól az Uraiig terjedő Európában talán csak Oroszországban található, ahol a szovjet reminiszcenciák és nagyhatalmi álmok még kedveznek a szélsőbal képleteknek. Ami természetesen könnyen átcsaphat szélsőjobba. De az orosz határon innen ilyen szélsőségek nincsenek. Egy-két gőzös fejben szélsőjobbos és szélsőbalos eszmék még maradhattak ugyan, de ezek oly erőtlenek, hogy nem jelentenek semminő komoly veszélyt. Magyarországnál maradva: hiába hivatkoznak álliberális erők arra, hogy a nemzet élet-halál kérdéseit szóvá tevő politikai formulák szélsőjobb politikai alakzatok, ez éppen annyira nem igaz, mint az, amikor mások azzal riogatnak, hogy ha a totális diktatúra kommunista pártj ának utódpártj a, az MSZP ismét kormányra kerül, akkor majd jön a szélsőbal és visszatér a sztálinizmus. Ezt az európai körülmények egyszerűen lehetetlenné teszik! Akit szélsőbalnak állítottak be, az MSZP, a legvadkapitalistább alakzattá változott. Aki pedig nála is baloldalibb (Munkáspárt), az már rég anakronizmus. Mint ahogy a 0,1%-os jobboldaliság részéről sem fenyeget senkit hitlerizmus. Ezért tehát le kell leplezni azokat, akik a magyarság élet-halál kérdésében a jónak a radikalizmusát - vad propagandával! - a rossz extremitásának kiáltják ki. Amire semmi szükség, az a szélsőjobb és a szélsőbal véglegessége. De hogy annak a nép-, nemzet-, és országpusztulásnak az orvoslásában, amelyben a mi kicsi Magyarországunk vergődik, szükség van radikalizmusra, azaz: gyökerekig hatoló megoldásra, ahhoz nem fér kétség. Ha valaki elájult, és csak ,Jdméletes” mesterséges lélegeztetésben részesítik, akkor biztosan elpusztul. Csak egy radikális beavatkozás vezet oda, hogy a végveszélybe jutott szenvedő magához tér, feléled. Szélsőségmentes radikalizmus-egyedül ez tarthat meg bennünket! A megmaradás nevében szoktam mondani, hogy: Egyébként azt tanácsolom, hogy Magyarországot meg kell menteni!- Több mint furcsa, hogy amíg Szlovénia, Horvátország, Szlovákia minden teketória nélkül megadta a kettős állampolgárságot a határain kívül élő nemzettestvéreinek, Olaszország is az iszíriai olaszoknak, addig a magyar kormány nem hajlandó megtenni ezt a lépést, ismételt felszólítás ellenére sem, jóllehet az összmagyarság egyharmada él az anyaország határain kívül. Pedig ha a kisebbségben, szórványban, idegen nyelvi környezetben küszködő magyar ember tudatában van annak, hogy immár nemcsak anyanyelvében, érzelmeiben, hanem jogilag is hozzátartozik a nemzet nagy családjához, ez hihetetlen mértékben megerősíti őt magyarságában, erőt ad további küzdelmeihez A kettős állampolgárság a magyar kisebbség megmaradásának egyik alappillére lenne.- Feltétlenül. Én azon csodálkozom, hogy a három külföldi példa nem tudatosodik annyira a határon inneni és túli magyarságban, hogy ezt a leghatározottabban követelje a magyar kisebbség számára is. Hogy tarthatatlanná tegye annak a kormánynak a helyzetét, amely ezt a jogot megtagadja a nemzet egy részétől.- Machiavelli alighanem elpirulna, ha látná, hogy furfangban,fordorlatosságban túlszárnyalták azok a kozmopolita erők, akik a legrafináltabb módon kilúgozták az emberekből az egészséges nemzettudatot, az összetartozás, a kötelesség és a felelősség érzését, a vadkapitalizmusrajellemző animális ösztönöknek adva teret.- Ebben az egészben az az életellenesen sátáni és nemzetpusztítóan szörnyűséges, hogy mielőtt a pozitív életigazságokat kilúgozták az emberekből - a kádári gulyáskommunizmus jeligéje alatt átitatták őket az erkölcsképző szerveket megrohasztó szurrogátummal, amely szerint ilyen jó dolga még sohasem volt a magyar népnek. Abban a viszonylagos jólétben adagolták be nekik, hogy az életszínvonal több mint az élet, hogy a népben-nemzetben gondolkozás múltbeli atavizmus, teljes kortévesztés, és hogy a magyarság ezeréves tragédiája abból származott, hogy a magyarok magyarok akartak lenni. Hogy azért nem lehettünk igazán européerek és egyetemlegesen távlatosak, mert magyarkodunk. Hogy mennyire ellenünk irányul ez az aljas merénylet, az is mutatja, hogy még a magyarból is hiányzik, nemhogy más nemzetek nyelvéből az, hogy valaki románkodik, szlovákkodik, németkedik, angolkodik, franciáskodik... Szemükben súlyos bűnt követ el az, aki magyar emberként vállalja népi, nemzeti azonosságát és teljesíti a Teleki Pál-i programot: Merjünk magyarok lenni! Fel kell ismerni, hogy népnemzeti önazonosság vállalása nélkül senki sem lehet világpolgár. Aki elveszíti népi. nemzeti tudatát, elveszíti az anyaföldhöz tartozás érzését is: otthontalan és gyökértelen lesz. Nemhiába mondja Tamási Abele: Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Akit megfosztanak népi, nemzeti önazonosság-tudatától, annak talpa alól kihúzzák az anyaföldet, és beteljesednek rajta Nietzsche rettentő sorai: A vaíjúraj a város felé surrog tova./ Hó lesz hamar, jaj annak, akinek nincs otthona.- Pedig az Európai Unióba való betagolódással Magyarországot is ilyen veszély fenyegeti, ha a nemzet nem őrzi meg önazonosságát.- Életbevágóan fontos tudnom, hogy mielőtt elengedem a gyermeket az iskolába, ne csak megtanítsam neki, hanem belé is idegeztessem a családon kívüli helyzetekben uralkodó alapvető viselkedési szabályokat, normákat, különben az idegen környezetben a rossz példák óhatatlanul elragadják. Mert mindig könynyebb lefelé zuhanni, mint felfelé szárnyalni. Ugyanúgy életveszélyes népi, nemzeti önazonosságtudat nélkül bekerülni egy nagy európai vagy amerikai olvasztótégelybe. Ezzel a legkomolyabban számolni kell.- Választás előtt áll az ország. Mit kell tennünk, hogy végre jó irányba forduljon az ország kormányrúdja?- Radikális népi, nemzeti elkötelezettséggel okosan szelektáljunk a pártprogramok között. Ha a szélsőségmentes radikalizmus megjelenik és a nép ezt igenli, akkor ez azt jelenti, hogy mi többen vagyunk, mint azok, akik az ország további leépülésére és pusztulására szavaznak. De tudni kell, hogy ők igen szervezettek, a pénz hatalma és a tömegkommunikációs eszközök szinte teljes mértékben az ő kezükben vannak. Az ország többsége ebben a tekintetben szervezetien, a tömegkommunikáció terén teljesen visszaszorított, pénzügyileg pedig erősen korlátozott. Ennek ellenére, ha átfut rajtunk a nemlét iszonya, és a halálsokkból életsokk lesz - igenis győzni fogunk. A népi, nemzeti radikális ellenzék parlamentbe jutása - a jelek szerint - már biztosra vehető. Ez feltétlenül egy új színt és új hangot fog jelenteni. Ha a szétfoszlatott ellenzék legjobbjainak sikerül összefogniuk az ország, a nemzet megmentése érdekében, akkor minden remény megvan arra, hogy mi kerüljünk ki győztesen ebből a megmérettetésből. Mintha az életünkért, gyermekeink iskoláztathatóságáért és felnevelhetőségéért, magyar nyelven való megszólalhatásért és el nem tiporhatóságért szavaznánk, úgy szavazzunk! Járva az országot, azt tapasztalom, hogy még a legegyszerűbb emberek is igénylik a szélsőségmentes radikalizmust. Egyezzünk meg mindazokkal, akik a népi, nemzeti irányzathoz közelebb állnak, mint a jelenlegi országveszejtő kormánykoalícióhoz. Ébresszük fel közömbösségükből a „minden mindegy, úgyis mindegy” kishitűeket, állítsuk magunk mellé őket, most, amíg lehet. A haza és a nemzet minden álságtól mentes szolgálata, az igaz emberek testvéri öszszefogása és egyet akarása - hitemre - csodákat művelhet - művelt is nemegyszer a történelemben -, és jó irányba fordít(hat)ja történelmünk menetét. Úgy legyen! Aniszi Kálmán Értesítem, hogy felújított fogorvosi magánrendelőmet o Damjanich u. 31/A, földszint 2. sz. alatt megnyitottam. Időpont-egyeztetés: kedden és csütörtökön 15-18 óra között a 312-16-819-es, hétköznap napközben a 15-58-400-as, esténként a 15-66-354 es telefonszámokon lehetséges! Dr. Vág János szakorvos V__________________/
