Nyugati Magyarság, 1998 (16. évfolyam, 3-12. szám)
1998-04-01 / 4. szám
P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, CANADA NYUGATI 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. ffloomgjapgams GDd® McbsQ XVI. évfolyam, 4. szám 1998. április A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 116.- Ft - $3.00 / \ WASS ALBERT Nagypénteki sirató Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk, messzi út porából köpönyeget veszünk... Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta. így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta. Véreim! Véreim! Országútak népe! Sokszázéves Nagypénteknek soha sem lesz vége? Egyik napon Tamás vagyunk, másik napon Judás vagyunk, kakasszónál Péter vagyunk. Átokverte, szerencsétlen nagypéntekes nemzet vagyunk. Golgotáról Golgotára hurcoljuk a keresztfákat. Mindég kettőt, soh'se hármat. Egyet felállítunk jobbról, egyet felállítunk balról, s amiként a világ halad: egyszer jobbról, egyszer balról fölhúzzuk rá a latrokat. Kurucokat, labancokat, közülünk a legjobbakat, mindég csak a legjobbakat. Majd, ahogy az idő telik, mint ki dolgát jól végezte: Nagypéntektől Nagypéntekig térdelünk a kereszt alatt húsvéti csodára lesve. Egyszer a jobbszélső alatt, másszor a balszélső alatt, éppen csak hogy a középső, az igazi, üres marad. Nincsen is keresztfánk közbül, nem térdel ott senki, senki. A mi magyar Nagypéntekünk évszázadok sora óta ezért nem tud húsvét lenni. így lettünk országút népe, idegen föld csavargója, pásztortalan jószág-féle. Tamással hitetlenkedő, kakasszóra péterkedő, júdáscsókkal kereskedő. Soha-soha békességgel Krisztus-Úrban szövetkező. Te kerülsz föl? Bujdosom én. Én vagyok fönt? Bujdosol Te. Egynek közülünk az útja mindég kivisz idegenbe. Bizony, jól mondja a nóta, hogy elmegyünk, el-elmegyünk, messzi nagy útakra megyünk. Messzi nagy útak porából bizony, köpönyeget veszünk. S ebben a nagy köpönyegben, sok-sok súlyos köpönyegben bizony pajtás, mondom Néked: rendre, rendre mind elveszünk. \_____________________________________________________/ Nemzetpolitikát! Az albánok már választottak Domonkos László (4. oldal) Interjú Hegedűs Loránttal Aniszi Kálmán (5. oldal) Húsvéti emlékezés Század eleji képeslap-gyűjteményt lapozgatok. Fiatal, tizenéves lány gyűjtötte akkoriban a neki címzett üdvözlőlapokból. Az albumban több oldalon keresztül sorakoznak az 1901. év újévét és egyben az új évszázadot köszöntő, optimizmust sugárzó üdvözlőlapok. Derűt, a polgári lét magabiztosságát, humanizmust, művészetszeretetet, az eljövendő XX. század iránti naív bizalmat tükröznek a korabeli Magyarország eme fennmaradt dokumentumai. És mi történt ezután? Az akkor hosszúnak remélt boldog békeidők hamar véget értek, világháborúk, nagyhatalmak félművelt diplomatái által háborús tűzfészkeket tartósító békekötések, tömeges kitelepítések, deportálások, anyanyelvtől való eltiltás, tömegek vagyonuktól való megfosztása vált általánossá a történelmi Magyarország korábban jogbiztonságot, helyi önkormányzatiságot élvező területein. A Párizs környéki békediktátumok révén Európa a bűn útjára tévedt - és az utódállamokban elkövetett bűnök nagyhatalmak által történt fedezése és pártolása törvényszerűen vezetett még súlyosabb és még elvetemültebb bűntényekhez, néhány év alatt a fasizmus és a bolsevizmus XX. századi rémuralmához. Az új századot bizakodva köszöntők - hagyományaik, iskolázottságuk, neveltetésük miatt - nem is tudták volna elképzelni, hogy néhány évtizeden belül Európa náci haláltáboroknak, kommunista gulágoknak, gázkamráknak, milliókat agyonlövető osztályharcos „igazságszolgáltatásinak, civil százezrek életét kioltó szőnyegbombázásoknak, „etnikai tisztogatásnak” becézett, nőket és gyermekeket válogatás nélkül lemészárló tömeggyilkosságoknak lesz a színhelye. Három év múlva történelmének legsötétebb, legbarbárabb évszázadát hagyja maga mögött Európa - és az emberiség. „A népirtás a XX. század kitörölhetetlen szégyenfoltja ” — állapította meg II. János Pál pápa nemrég közreadott, „Emlékezzünk..." című, ezzel a felszólítással kezdődő üzenetében. „Emlékezzünk a században a zsidó vallásúak ellen elkövetett bűnökről és azok felfedéséről!” - foglalta össze indításképpen hétoldalas levele fő mondanivalóját az egyházfő, amely levelét valószínűleg időzítetten, Húsvét előtt egy hónappal hozta nyilvánosságra. A Megváltó közelgő ünnepe valamennyi keresztény ember számára alkalom arra, hogy elemezze önnön lelkiismeretét, vajon terheli-e olyan bűn a lelkét, amely bűnöket felsorol és elítél a Szentatya az idézett levelében. Ha terheli, akkor Krisztus megfeszítésének és feltámadásának közelgő évfordulóján szabaduljon meg bűntudatától, gyakoroljon bűnbánatot, tegyen meg mindent a kiengesztelődés érdekében. A levél leszögezi, hogy minden ember egyformán Isten teremtménye, ezért az Egyház elítél minden olyan emberek közötti államhatalmi különbségtételt, amely diszkrimináció az egyes emberek anyanyelvén, bőrszínén, vallásán vagy osztályhelyzetén alapul. Ki-ki csak saját személyes cselekedete miatt büntethető, azaz a krisztusi tanítással nem lehet összeegyeztetni a kollektív bűnösség elvét. Ennek szellemében a zsidóságot mint vallási közösséget semmilyen tekintetben nem lehet kollektiven felelősnek tekinteni Krisztus kínhaláláért. Népeket, országokat, felekezeteket, vagy általában emberek millióit nem lehet egyes személyek vagy csoportok bűne miatt sem megbüntetni, sem pedig bűnbánatra kényszeríteni! A levél kitér a fasiszta hatalmak szorításában dolgozó és emberéletek (Folytatás a 4. oldalon) Magyarországnak az Unió tagjaként sem kell felhúznia a vasfüggönyt Beszélgetés Duray Miklóssal, az Együttélés elnökével Parlamenti választásokat tartanak az idén a két szomszédos közép-európai országban, Magyarországon és Szlovákiában. A magyarországiak májusban, Szlovákia polgárai pedig szeptemberben voksolnak majd. Mindkét helyen - bár eltérő' hangsúlyokkal és más-más mértékben - ugyanaz a probléma nehezedik ballasztként a magyar társadalomra: a rendszerváltoztatást az új politikai elitek nem hajtották végre következetesen 1989 után, illetve az azóta eltelt időben a volt állampárt egykori kiszolgálói fokozatosan visszaszivárogtak a törvényhozói, a végrehajtói és a gazdasági hatalom köreibe, mára pedig már túlsúlyba is kerültek egykori áldozataikkal szemben. Megoldást jelenthetne-e a két posztkommunista ország vajúdó népeinek az újabb elitcsere? Szlovákiában egy esetleges demokratikus fordulat meghonosíthatná-e a kisebbségi kérdés kezelésének európai modelljét? Milyen mozgásteret lát maga előtt a felvidéki magyar politizálás a kettős szorításban, amelyet egyfelől a kommunizmus öröksége és a kisebbségi sors, másfelől az Európai Unió - Kelet-Közép-Európát két táborra osztó - bővítése, az emiatt keletkezett bizonytalanságok és kétségek jelentenek a számára? Ebben a gondolatkörben mozogva tettük fel kérdéseinket Duray Miklósnak, a szlovákiai Együttélés Politikai Mozgalom elnökének, a magyar jogok következetes szószólójának, aki - többedmagával - egyben a szlovák törvényhozásban is képviseli Felvidék magyar közösségét.- Elnök úr! Osztja-e azt a vélekedést, hogy mind a szlovákiai, mind a magyarországi társadalomnak az elsődleges és elemi érdeke az, hogy a választásokon „kiszavazza” a hatalomból azt az elitet, amely retorikájában ugyan már a „szabad” társadalmat építi, ám módszerei, cselekedetei továbbra is a pártállami múltat idézik?-Tény, hogy ha-egy legalább formálisan demokratikus társadalomban - a lakosság változást akar, akkor az ehhez vezető első lépés a kormány megváltoztatása. Kérdés azonban, hogy az emberek valóban változást akamak-e. Ez a feltevés Magyarországon és Szlovákiában is helyénvaló. Nem vagyok ugyanis meggyőződve arról, hogy a kevésbé képzett tömegek, vagy a jelenlegi kormányon élősködő vagy a kormány tevékenységéből nyerészkedő rétegek valóban akarnák a kormányváltást. Mindkét országban az intellektuális és a vállalkozói réteg szeretne kormánycserét. Számukra ugyanis a jelenlegi kormányzó erők retorikája és cselekedetei a fejlődést akadályozó tényezők. Ha ez a változást óhajtó réteg eléggé széles és erős, akkor biztosan le lehet váltani a legfőbb végrehajtó hatalom mai képviselőit. Ami Szlovákiát illeti, kétségeim vannak efelől. A jelenlegi kormány ugyanis mindent megtesz annak érdekében, hogy hatalmát megőrizze. Magyarország esetében kissé árnyaltabb a kép. A kormány ugyan itt is maradni szeretne, ám abban biztosak lehetünk, hogy törvénytelen eszközökkel nem fogja megakadályozni az esetleges leváltását. Látni kell: az lenne a jó, ha mindkét országban azok alakíthatnának kormányt, akiket semmilyen szempontból nem terhel a múlt. Persze, azt is végig kell gondolni, hogy vajon kit, illetve mely politikai erőket sorolunk a „múlttal nem terheltek” kategóriába! Mert az a korosztály, amelyik ma egyáltalán alkalmas lehet a kormányzásra, az életélményeinek, műveltségének jelentős részét szükségszerűen a kommunista rendszerben szerezte meg. Tehát valamilyen mértékben az összes, alternatívaként szóba jöhető politikai erő megtestesítői terheltek azzal a bizonyos pártállami múlttal. A kérdés úgy hangzik, hogy közülük egyesek akamak-e szabadulni ettől az „örök(Folytatás a 8. oldalon) Zétényi Zsolt (3. oldal) IFJ. FEKETE GYULA
