Nyugati Magyarság, 1998 (16. évfolyam, 3-12. szám)
1998-03-01 / 3. szám
12. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1998. március Együtt sem sikerült (...) Az SZDSZ részvételével megalakított koalíciós kormány semmivel sem csökkentette a munkanélküliség elfogadhatatlanul magas mértékét — ami 4 éves kormányzásuk alatt 10 százalék körül állandósult —, miközben százezrek kerültek ki véglegesen az ellátásból. A munkanélküli-járadékra az Antall-érában 2 év volt a jogosultság, ez a Hom-érában 9 hónapra csökkent. Ennek ellenére a munkanélküliek száma szignifikánsan nem süllyedt. A magyar vállalkozókat sújtó adó- és járulékterhek miatt, csupán a széles körű kedvezményeket élvező külföldi befektetőknek volt lehetőségük csekély mértékű munkahelyteremtésre. Többszörösére növekedett a vállalkozói engedélyt kényszerből kiváltók száma, akiket a folyamatosan emelkedő, ötletszerűen változtatgatott tb- és adóterhek teljesen ellehetetlenítenek. Az infláció következtében az alapvető élelmiszerek ára több mint kétszeresére nőtt. A közüzemi szolgáltatások és a tömegközlekedés díja pedig 3-szor, 4- szer kerül többe, mint a kormányzati ciklus elején. Az SZDSZ-MSZP-kormányzás alatt 1 kg kenyér ára 48 forintról 125 forintra, 1 kg sertéskaraj ára 420 forintról 920 forintra, 1 1 tej ára 44 Ft-ról 104 Ft-ra, 1 1 benzin ára 84 Ft-ról 156 Ft-ra, 1 m3 földgáz ára 8 Ft-ról 27 Ft-ra, 1 kWh áram ára pedig 3,70-ről 11,40 Ft-ra emelkedett. A drasztikus áremelések felsorolását még hosszan folytathatnánk. A csökkenő reálkeresetek nem tartottak lépést az inflációval, amit az is bizonyít, hogy a kormány által vitathatatlanul sikeresnek ítélt 1997. évben 30%-kal emelkedett a közüzemi díjhátralékkal rendelkező családok száma. Ennek következtében kb. 3 millió embert fenyeget a kilakoltatás veszélye. A magyar lakosság 25 százalékának jövedelme még nyomorszinten sem biztosítja a létfenntartást, és a Hom-kormány „sikereinek köszönhetően” 7 millióra nőtt a hivatalosan megállapított létminimum körül élők száma. A magyar nemzeti vagyon kétharmadát kisajátító külföldiek mellett csupán a volt kommunista káderek részesültek számottevő mértékben a privatizáció során megszerezhető értékekből. A dolgozói résztulajdon kialakulását viszont megakadályozták. Több esetben a törvényesség megsértésével. A kormánykoalíció politikusai közül többen keveredtek súlyos korrupciós ügyletekbe. Többek között az Olajgate-, a Tocsik- és a Nyírfa-ügy is bizonyítja a szervezett bűnözés és a koalíciós pártok közötti összefonódást, együttműködést. A pénzintézeteket érintő korrupciós ügyek közül kiemelkedik Bokros Lajos bankjának privatizációja. A veszteséges Budapest Bankot csupán a vételár többszörösét meghaladó konszolidációs pénzekkel sikerült eladhatóvá tenni. Az állami veszteség pontos mértéke vitatható, de az biztos, hogy többször tízmilliárd forintról van szó. Bár Magyarország kiváló mezőgazdasági adottságokkal rendelkezik, krónikussá vált az élelmiszer-termelés és az állattenyésztés válsága. A mezőgazdasági termékek felvásárlási árának mesterségesen alacsony szintje és a megfizethetetlenül magas kamatterhekkel együtt járó hitelek lehetetlenné teszik a fejlesztést. Az alapvető megélhetést is csak alig biztosító gazdálkodói jövedelmekre kirótt adó- és tb-terhek pedig végképpen ellehetetlenítik a kistermelőket. A kormány által nyújtott támogatások — például a mezőgazdasági termékek exportjára vonatkozóan — nem érintik a mezőgazdasági termelőket, csupán a felvásárlóknak és a közvetítőknek kedveznek. A földtörvénnyel kapcsolatos kormányzati lépések azt mutatják, hogy a hatalom célja a tulajdoni viszonyok átalakítása. Ennek megvalósítása után a magyar paraszt csak bérrabszolga lehet a külföldiek vagy a volt kommunisták nagybirtokán. A nyugdíjasoknak ígért támogatásokból semmi sem valósult meg. A lakásfenntartási költségek és a gyógyszerárak viszont oly mértékben emelkedtek, hogy ezek kifizetése után már alig marad pénz a megélhetésre. Az amúgy is alacsony nyugdíjak vásárlóértéke legalább egyharmadával csökkent, és ezt a tendenciát az utazási kedvezmények—körülbelül ezer forint megtakarítást eredményező — kiszélesítése sem változtatta meg. Súlyos megszorító intézkedések jellemezték a szociális juttatásokat és az egészségügyi ellátást is. Az SZDSZMSZP-kormány e területeken pontosan az ellenkezőjét hajtotta végre választási ígéreteinek. Megszűnt az alanyi jogon járó családi pótlék és zuhanásszerűen csökkent a még jogosultaknak járó támogatás reálértéke. Ugyanez történt a gyessel is. A létminimum alá szorították az egészségügyi dolgozók keresetét, kórházakat zárattak be és kórházi osztályokat szüntettek meg, tízezer kórházi ágyat építettek le. A támogatások csökkentésével pedig a megmaradt kórházak több mint tíz százalékátjuttatták csődhelyzetbe. A fegyveres erők és testületek hivatásos tagjait is teljesen ellehetetlenítették. Egy képzett katona- vagy rendőrtiszt nettó keresete a létminimum körül van, és meg sem közelíti a gomba módra szaporodó őrző-védő kft-ben foglalkoztatott biztonsági emberek jövedelmét. A kormányzati politikát is átszövő korrupció elleni harcban a rendőrség teljesen tehetetlen. Az SZDSZ-es Kuncze Gábor belügyminisztersége alatt 390 ezerről 515 ezerre nőtt az ismertté vált bűncselekmények száma, miközben hétköznapi életünk megszokott eseményei lettek a korábban teljesen ismeretlen utcai robbantások és tömegessé vált az úgynevezett megélhetési bűnözés. Az SZDSZ által geijesztett bűnözési hullám már a saját legfelsőbb köreiket is elérte. így válhatott egy utcai leszámolás áldozatává sajtóbirodalmuk főnöke. A bűnözők elszemtelenedése és a rendőri felderítés alacsony hatékonysága miatt jelentősen csökkent a lakosság biztonságérzete. Pártkomisszárokkal váltották fel több kulturális intézmény nemzeti elkötelezettségű vezetőjét. Például leváltották a szakmailag kitűnő munkát végző dr. Keserű Katalint, a Műcsarnok igazgatóját, az Országos Széchényi Könyvtárból pedig eltávolították dr. Vekerdi Lászlót, a nemzetközi hírű nyelvészprofesszort. A liberális kultúrpolitika egyik legújabb vívmányaként már a mandátumuk lejárta utáni időkre is hoznak kinevezéseket. így lehetett kijelölni Bálint Andrást 1999-re a Nemzeti Színház új igazgatójának. A multikultúra erőltetésének egyik következményeként teljesen amerikanizálódtak a magyarországi televíziók és az SZDSZ ígéretével ellentétben a magyar gyártású műsorok aránya már a közszolgálati televízióban sem éri el a 30 százalékot. Az állami beavatkozással uralkodóvá tették az igénytelenséget és a legízléstelenebb tömegkultúrát. Varga Imre (Magyar Fórum) Globális világkormány Rudolf Steiner filozófus 1916. december 4-én tartott előadásában elmondotta, bizonyíték van a birtokában, hogy a szabadkőműves páholyok már a XIX. század utolsó évtizedében nem csak az 1914-ben kirobbantott világháborút készítették elő, hanem már akkor rögzítették a háború utáni határokat. (Később a térképek nyilvánosságra kerültek: különös módon a határok azonosak voltak az 1920-ban kötött versaillesi-trianoni határokkal!) Ázsiai nyomor ide, cári önkény oda, az 1917-es bolsevik forradalom sem pusztán Leninék ügyködése révén robbant ki. A célt az európai szabadkőműves páholyok tűzték ki: „Olyan politikát kell folytatni, amely lehetővé teszi, hogy Oroszországban a cári uralom megdöntése után el lehessen kezdeni azt a szocialista kísérletet, amelynek megvalósítása a nyugati országokban hátrányos és nem kívánatos lenne.” (Dr. Rudolf Steiner 1918. XII. 1.) És a szándékot tettek követték. Jacob Schiff, az amerikai Kuhn és Loeb bankház társtulajdonosa először hat, majd húszmillió dollárt adott Leninéknek. Ez az összeg akkor magyar pénzben 125 millió koronának felet meg. Összehasonlításul: 1913-ban, az utolsó békeévben, a magyar királyi honvédség költségvetése 87 millió koronát tett ki, a monarchia közös haditengerészete kénytelen volt 74 millió koronával beérni... Schiff Jákob egyébként nem csinált rossz üzletet: megdöntött egy birodalmat, és a bolsevisták nem bizonyultak hálátlannak, Leninék 1918 és 1922 között 600 millió aranyrubelt fizettek vissza a Kuhn, Loeb bankháznak. A 600 millió aranyrubel nem egészen 300 millió (akkori) dollárnak felelt meg... És közben Szovjet-Oroszországban néhány millió ember éhen halt... 1967-ben Amerikában szélsőségesen militáns cionistákat fogtak perbe. A tárgyaláson (a cionisták részéről!) szó szerint elhangzott:: MEGRENDELŐ SZELVÉNY Kérjük a megrendelő szelvényt nyomtatott betűkkel kitölteni és kivágva — csekket mellékelve — címünkre beküldeni: NYUGATI MAGYARSÁG P.O.Box 125, Mt. Royal Stn., Montreal, QC H3P 3B9, CANADA NÉV: CÍM: Megrendelés egy évre nyugati olvasóknak: Kanada: CA-$30; egyéb országok: US-$30 „A legtöbb ember azt hiszi, hogy az úgynevezett cionista mozgalom célja a haza megteremtése a zsidók számára Palesztinában. Ez tévedés: a cionizmus igazi célja egy totális uralmat gyakorló globális világkormány megteremtése.” Az idézet nem a Ción Bölcsek Jegyzőkönyvéből, hanem a washingtoni bíróság jegyzőkönyvéből való. A perirat száma: Civil Action Nr. 3271-67. És szintén nem a jegyzőkönyvből származik a következő idézet: „Mit fecsegtek! Amíg az egész világsajtó nincs a birtokunkban, hiába próbálkozunk bármivel: a sajtót kell megszereznünk ahhoz, hogy befolyásolhassuk és ámíthassuk a népeket.” Ezt mondotta a század elején a szabadkőműves nemzetközi világtanács ülésén egy Claude Montefiore nevű angol báró, aki 1885-ben Blumberg Mózesként látta meg a napvilágot. Montefiore a Mount Moria Nr. 34 nevű szabadkőműves páholy tagja és az Amerikai Zsidó Szervezetet az Angol Zsidó Szervezettel egyesítő Zsidó Kongregáció megteremtője volt. A globális világkormány (egyelőre) még várat magára, de ami a világsajtót illeti, Blumberg-Montefiore elégedett lehet... n. Bujtás Pál, München (Havi Magyar Fórum) Jelentés a gyarmatról ...a háború azért készül, hogy az elhasznált fegyverek helyett újakat adhassanak el... A belföldi események között a sajtóban napokon keresztül első helyre került egy gyilkossági ügy: a kocsijában szitává lőtték a gyarmat egyik leggazdagabb emberét, kül- és belföldi vállalatok tulajdonosát. A (feltehetően bérgyilkos tette után elszaladt, senki sem igyekezett feltartóztatni. A rendőrség szóvivője kijelentette: „elsősorban a gyilkost keressük és nem a fölbujtóját...” Egyesek persze, beleavatkozva a szakértő rendőrségi munkába, olyasmit híresztelnek, hogy a fölbujtó keresése magas érdekeket sértene, azt úgysem lehet lefülelni és lakat alá rakni... Egyébként a közbiztonság—mint a belügyminiszter nemrégen kijelentette — sokat javult. Végeredményben a bűnözők egymást öldösik (így kicsit csökken is a számuk). A szegény átlagemberek pedig alig vannak fenyegetve, hiszen nincs mit tőlük elvenni, az életük mit sem ér. A miniszterelnök kijelentette, hogy a bűncselekmények 80%-át külföldiek követik el, az ellenzék szerint ez tévedés, mert csak 3-4%át. A miniszterelnök ezt jobban tudja, hiszen ha valakinek például külföldön bejegyzett cége van, az már nyugodtan nevezhető külföldinek. A rendfenntartással kapcsolatban meg szeretném jegyezni, hogy a rendőri-belügyi szervek csak lassan tanulják meg a kemény fellépést. Még a korábbi gyarmatosítók idejének határozott fellépését is szégyenük, nem vállalják a múltjukat. A Belügyminisztérium például valakinek igazolta, hogy a korábbi politikai rendőrség nem vert meg senkit. Holott vert, hiszen ez volt a dolga. Ma az volna a dolga, hogy a bűnözőkkel és a tüntetőkkel szemben keményen lépjen fel. Tavaly november 3-án a nem engedélyezett tüntetésen igen helyesen erőt mutattak, bár egy tollnok ezt azzal magyarázta, hogy a kormány félve a fegyveres alakulatok béremelést követelő tüntetésétől és a lakosság rokonszenvétől, parancsot adott a kemény fellépésre. így a lakosság rokonszenve elmúlt, és a rendőrök el is álltak a tüntetéstől. Gyarmatunkon a választások közeledtével egyre többen tüntetnek valamiért. Egy csoport a béke érdekében emelt szót, kifogásolva, hogy a legnagyobb gyarmatosító hatalom katonai erővel készül megrendszabályozni egy közel-keleti államot. Az illető ország nem tartja be a megállapodásokat, nem hajlandó engedni, hogy a külföldi bizottságok tömegpusztító fegyvereket keressenek. A tüntetésen az egyik újságíró megkérdezett egy tüntetőt, hogy miért nem ért egyet a nemzetközi szerződések szigorú betartásával. Az illető kifejtette, hogy legalább hét nagy és egy kicsi ország nem tartja be az egyezményeket, ugyanis nem semmisítik meg nukleáris, bakterológiai és vegyi fegyvereiket. A most megbüntetendő ország közelében levő nyolcadik kis ország atomfegyvert tart hadrendben, s ezzel fenyegeti amazt. Az újságíró felvetésére, miszerint ha egy demokratikus ország fegyverkezése nem annyira veszélyes, riportalanya azzal vágott vissza, hogy nem lehet szó demokráciáról ott, ahol fegyvergyárosok és halálkereskedők uralkodnak. A mostani háború is azért készül, hogy az elhasznált fegyverek helyett új akat adhassanak el. Egy másik tüntető arra hívta fel az újságíró figyelmét, hogy a legnagyobb gyarmatosító hatalom lakossága is tiltakozik a háború ellen, katolikus püspökök éhségsztrájkot folytattak, s bíborosok levélben tiltakoztak az elnöknél. Különben is — fejtette ki a férfi: az egész ügy jól jön a gyarmatosító számára, mert így nem emlegetik annyit a kis barátnőit... A kormány egészségügyi és esetleg műszaki alakulatot küld a várható háború színterére, és engedélyezi a harci repülőgépek átrepülését gyarmatunk fölött. Természetesen a lakosság most hiába tiltakozik, hiszen megszavazta a katonai szövetséghez való csatlakozást. A repülőgépek valóban okozhatnak baleseteket, ezekkel együtt kell élnünk. Sokat cikkeztek a lapok arról, hogy a szuperhatalom egyik katonai repülőgépe egy külföldi országban gyakorlatozás közben mélyrepülésben akart átsiklani egy drótkötélpálya alatt, annak kabinja leszakadt és sok emberrel együtt a mélybe zuhant. Ilyesmi előfordul, úgy is mondhatjuk: katona dolog! Sokan azon háborodtak fel, hogy a gép pilótája nem volt hajlandó válaszolni a vizsgálóbíró kérdéseire. Tudomásul kell venni, hogy ő a szuperhatalom polgára, és semmiféle gyarmat vagy szövetséges félgyarmati állam hatóságai nem tehetnek fel neki kérdéseket. György Lajos (Napi Magyarország) Anyanyelvi, magyarságismeret! tábor Gyula Az „Alföld gyöngyszeme”, Gyula ad otthont a Magyarok Világszövetsége idei nemzetközi táborának. A 600 éves történelmi hagyományú kisváros nyaranta igazi üdülőközpont és fesztiválváros. Az ideális nyaralást és kikapcsolódást nyújtó táborunkba olyan 8-18 éves fiatalokat várunk a világ minden tájáról, akiket érdekel a magyar nyelv, a magyar kultúra és történelem, akik társaikkal együtt nem csak játszani szeretnének! Délelőttönként szaktanárok segítségével a gyerekek — nyelvtudásuknak megfelelő szinten — tanulják a magyar nyelvet. Délutánonként játék- és daltanulás, néptánc, előadások, vetélkedők, kézművesség, városnézés, színház- és múzeumlátogatás stb. közül válogathatnak a gyerekek. A gazdag programban a fürdés, sport és játék mellett számos kirándulás is szerepel, pl. Hódmezővásárhely, Szeged, Opusztaszer, Körösök vidéke, esetleg Arad, Világos. Elhelyezés: 3-4-5 ágyas szobákban Étkezés: napi négy alkalommal A tábor időpontja: 1998. július 16-29. A tábor helye: Erkel Ferenc Gimnázium Kollégiuma 5700 Gyula, Adler Ignác u. 5. Tel: (60)361-052 Részvételi díj: 320 USD, illetve ennek megfelelő bármilyen valuta (Ftban is lehet fizetni). Testvéreknek 15% kedvezmény! (A kárpát-medencei résztvevők a Magyarok Világszövetsége által támogatott kulturális vetélkedők díjazottjai.) A jelentkezéseket a Magyarok Világszövetsége címére kérjük eljuttatni (Budapest, 1068. Benczúr u. 15.). Szeretettel és sok-sok meglepetéssel váijuk minden régi és új barátunkat! M.A. BLYTHE BERNIER, INC. Temetkezési vállalat Gyász esetén temetkezési vállalatunk együttérzéssel, a magyar hagyományok szerint nyújtja a kívánt szolgáltatást. 940 Ogilvy Ave., Montréal, Qué. Elnök: Craig E. J. WINNETT 495-8082-1 Ez a hirdetési felület: 4000 Ft (magánszemélyek számára)
