Nyugati Magyarság, 1998 (16. évfolyam, 3-12. szám)
1998-03-01 / 3. szám
2. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1998. március CZEGŐ ZOLTÁN Szabadság, aranyfüst nélkül Ahogy egyre inkább távolodunk a világszabadságtól, válnak érintésközeliekké a szabadságharcaink. Bukottak, félbemaradottak. hatásukban figyelmeztetők —, a mieink, visszük őket, az ígéreteseket, s bizodalommal röptetnek ők is magukkal. Ki nem kerülhetjük egyiket sem, és azok csak akkor súlyosodnak álmunkban is a mellkasunkra, ha a szabadság hiányérzetével, a be nem váltott fogadkozások, az elmulasztott lehetőségek lelkiismeretfurdalásaival kell nyugovóra térnünk. Mint ma is. Sorolhatnánk az évszámokat, 1526, 1711, 1849, 1956 mellé ma is le kell, le kell cövekelnünk a győzelmek, a részdiadalok helyeit, alkalmait is. Mert valóban nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára, és Bocskay valóban térdre és tárgyalásra kényszerítette a töröknél is álnokabb ellenségünket, a Habsburgot. És mit állíthatunk annyi veszteség ellenében? Nemcsak a reményeinket, melyek ránk permeteznek tehetetlen öregeink és gyermekeink szeméből. A 19. század elején elindult reformmozgalom volt melegágya a teljes nemzet öntudatra ébredésének. Távolodnak a világszabadság egykori és mai internacionalista, álságos utópiái, és egyre inkább magukra maradnak a nemzetek gondjaikban. Ha csak nem érdeke valamelyik mostani császárnak, cárnak óvó köpenyét kiteríteni egyik, másik fölé, hogy aztán szolgalegényként malmába parancsolja azt, mely malom mindig neki őrli az aranyat. Távolodunk Petőfi, Batsányi világszabadságától, és egyre inkább érezzük, ránk maradnak ők, és mi magunkra, csakis magunkra, ha a forradalmak füstös sáncainak emlékét belepi a moha, laboda még az emlékezetben is, és másokra bízzuk a sorsunkat. A nemzetet, melyet Isten el akar veszejteni, megveri tunya, zsíros tokájú, nyálas tehetetlenséggel. Petőfiék — önzetlenül — a világszabadságért álltak ki a síkra. Talán volt köztük, aki már akkor tudta, hogy ezzel egy világ trónusait uszítják magukra. De hát cselekedni kellett, mert a nemzet nemcsak a munkába feszült belé s a rettenetes elnyomatásba, hanem a reménybe is: Lesz-é új Dózsa, ki kardot is emel? A világ hatalmasainak malmai őrölték tovább az aranyat, elegendő volt a magyarok ellen az osztrák — már megvert és legyőzött — serege, meg a cáré. A bécsi barátság jegyében maga a nagy orosz cár uszult föl Petőfi ellen. És minden áron le akarta győzni az elillant lengyel szabadsághőst, a történetünkben magyarrá gyémántosult Bem tábornokot. A Nyugati Magyarság HIRDETÉS» DÍJSZABÁSA 1/8 oldal = 25.000 Ft 1/4 oldal = 50.000 Ft 1/2 oldal = 100.000 Ft 1/1 oldal = 200.000 Ft Hirdetésfelvétel magyarországi irodánkban: 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. Tel./Fax: 326-7531 vagy közvetlenül kiadóhivatalunknál: P.O.Box 125, Mt. Royal Stn., Montreal, QC H3P3B9 CANADA Tel./Fax: (514) 731-4192 A világ minden részében jelen vagyunk! j Ma sem vállalhatjuk a magunkra zárt ajtók országát, hiszen a zárt ajtók, ablakok mögött patkányrágcsálás készíti az omlást. Ám a távolodó világszabadság helyett közeli önmagunkat és a magunk értette és megélte hagyományainkat, történelmünket kell vigyáznunk. Arra gondja nincs, csak elvesztésére figyel más, távoli és közeli ellenségünk. Százötven esztendővel lett idősebb, csak 1848-tól, a magyar nemzet szabadságvágya. Hogy „mit forral titkos kebelén a hármas erőszak”, azt nagyon megtanultuk, már csak a Szent Szövetség óta is. Most sem arra gondolok én, hogy 1848-as áldozati füstöt eregessünk az Úr felé. Inkább arra serkentenék a magyar nemzet kebelén mindenkit, hogy tűzre raknánk a kacatot, az évszázados gúzsokat, a belső titkos férgek minden praktikáját elégetni és annak a füstjét eregetni, hadd égne s szállana el mindaz, ami kezünket megköti, hitünket kalodázza, vesztünket parolázza, és kiszikkasztaná nemzetünk ágyékát, önnön hasznára. Nem lesz egyelőre világszabadság, úgy tűnik. Ám a magunkét éppen úgy megérdemeljük, mert megszenvedtük, akár a gallok, germánok, svédek. Lehet, az ő szabadságvágyuk „felfürtözve kesztyűs kézzel,” (hogy Petőfink szavaival éljek), a mienk egy kicsit koszlott, nagyon rongyos; és nem sárgán, de veresen-véresen ott mellünkön a sarlókalapács meg a csillag nyoma —, ám a mienk semmivel sem tisztátalanabb szabadságvágy és nemzeti, mint a briteké, dánoké. Nemzetek követelnek szabadságot, abból áll össze a világ. Kenyeret kér egy gyermek, vizet egy bús öreg — ez a világ gondja! A világszabadság csak olyan tisztákban válik hajtóerővé, mint az 1848-asok. És nemcsak a magyarok. Bizony ’48-ban a németek magát a királyt kényszerítették bocsánatkérésre a nép előtt. Igen, csillag a mi forradalmunk. Mutatja szegényke az utat csapzottan, világolva, immár 150 éve. És mi még ma sem járunk azon? Mi még ma sem vagyunk szabad urai sorsunknak? Kifosztották itthoni ellenségeink a forradalmainkat is. Ez is olyan mai tény, mint az, hogy egy koreai kisgyerek éhen hal, és az a szenegáli öreg nem kap egy csupor vizet. Nem fáradtam bele a csillagvezérlésű szabadságvágyba. Ám elmondom itt, ezen a fórumon, hogy sosem volt olyan világos és jó reményű a mai, a pontos és konkrét cselekedet, mint a mostani magyarok és Magyarország számára. Elleneink talán még dühösebben fogják ünnepelni bő pénzen az 1848- as szabadságharc évfordulóját, mint mi, „elnyomottak, összetörtek” (Ady). Jobb nekik, ha az eget s azon az aranyos füstöt, tejutat, Csaba királyfit nézzük, mintha a kezünk ügyében lévő szerszámot, fegyvert. Petőfi Sándor sírközeiében, Fehéregyházán ott a Petőfi Múzeum. Benn alig van magyar felirat, az is zsúfolva hibákkal, mintegy gúnyolódva mindennel, ami magyar. És a Vasváry Pált és annyi erdélyi magyar falu lakosságát lemészároltató Avram láncú és társainak képe, szövege ott mindenütt. Az udvaron az obeliszk tövében pécsi diákok, mezőkövesdiek, budaiak koszorúja. Ez melegíti Petőfit, ez bennünket is. Hibaigazítás Borbándi Gyulának lapunk idei január-februári számában megjelent „Mimi bárónő” című könyvismertetésébe három értelemzavaró szedési hiba csúszott. Az 1. hasáb 2. bekezdése második felében „kevés embernek tetszik helyett” „kevésnek tetszik" olvasandó. E bekezdés utolsó szava nem „megjelenése”, hanem „megjelenítése”. Végül a cikk utolsó előtti sorában az „elbeszélővel” szócska helyesen „elbeszélő”. Harcos béke Elirigyelhette a bugyibotrányba keveredett Bili Clinton elődjének, George Bushnak a sikerét, elvégre milyen amerikai elnök az, aki nem vézet valami jó kis háborút a világ valamely pontján, valamely jó kis megverhető nép ellen. Úgy tetszik azonban, Bili Clintonnak nemcsak a fehérházi szobák mélyén, de a nagypolitikában sincs szerencséje. Bármilyen hatalmas elánnal vonultatta is fel hadait a makacs irakiak ellen, nem sikerült háborúba rángatni a világot. Hétfőn a hírügyökségek világgá repítették a szenzációs hírt. Kofi Annan, az ENSZ főtitkára aláírta a megállapodást a világszervezet és Irak között az állítólagos titkos objektumok ellenőrzéséről, s ezt a nagy nemzetközi hatalmak államfői és külügyminiszterei sietve üdvözölték. Ezzel a gesztussal nyert a béke, de hatalmasat vesztett Amerika. A világ csendőre szerep olyan kabátnak bizonyult, amelynek viseléséhez, ahogy mondani szokás, még sokat kell nőnie... reméljük azonban, hogy ez az idő sohasem jön el. Amerika ettől még lerohanhatja Irakot, hiszen a csehovi logika szerint a puskáknak az a végzetük, hogy előbb vagy utóbb, de még a színjáték befejezése előtt el kell dördüljenek. Clinton számára nem sok jót ígér ajövő, hiszen második ciklusa végén úgy kell elbúcsúznia a nagypolitikától, hogy csak a botrányaira és kudarcaira emlékezik a nagyvilág. Mint ahogy a vércsetekintetű Albright asszony, Amerika vérszomjas külügyminisztere sem reménykedhet abban, hogy a nagy nemzetközi rangú egyetemek díszdoktorrá avassák. Albright asszony magyar kollégája, Kovács külügyminiszter sem maradéktalanul boldog. A liberális világpolitikai hazai kismesterei legalább olyan tempóban halmozzák fel a kudarcokat, mint nagy példaképeik. A bősi horrorkomédia a magyar külpolitika szégyene, a hágai per ma már olyannak tűnik fel, mint egy vértelenül elszenvedett háború. Oroszországgal is kellemetlenül feszült a viszony. És most itt a magyar katonai kontingens szégyene. Ugyan mit kezdünk a lelkes önkéntes tisztekkel, akik némi devizában felvehető zsold, s egy-két amerikai jó pont reményében kellemetlenül nevetségessé váltak azon igyekezetükben, hogy részesei legyenek egy nép megalázásának, ha elmarad a nagy kaland? Vajon 1956 és 1968 után hová tette józan belátását a magyar katonai vezetés? Vajon hol volt a magyar kormány felelőssége ezekben a napokban? Ha a magyar külpolitikát — a honi ígéret szerint—szakemberek vezetik, már rég észlelniük kellett volna a világpolitika változását. Amerika mielőtt megszerezte volna, már el is vesztette a vezető pozíciót. Az orosz diplomácia kezdettől fogva jelezte, ez a háború nem jó ötlet. A mindig lojális franciák eleve elutasították, elhúzódtak a németek is, csak a kis Blair Tóni, akit jelentéktelensége miatt neveztem korábban véletlenül külügyminiszternek (ámbár az is sok volna neki) állt a hős amerikai hadsereg mellé. Bölcsek lettünk volna, ha hallgatunk. Milyen szép lett volna most azzal állni a világ elé: igaz ugyan, hogy amerikai csapatok állomásoznak Magyarországon, miként egykor a szovjetek tették, de ez már más világ, most már demokrácia van, szakértelem és függetlenség: mindez odavan. Egy tehetségtelen lakájkormány bukott együtt a tehetségtelen amerikai diplomáciával. Függetlenségünk hamis illúziója szertefoszlott. Itt az ideje, hogy Horn Gyula és csapata távozzon, s átadja a helyét egy olyan kormánynak, amely nemcsak Budapesten székel, de ennek megfelelően gondolkodik is. A harcos béke kirobbantása nem sikerült. A szocialisták semmit sem tanultak. Bencsik András (Magyar Demokrata) BARTIS FERENC: Petőfit átvilágították? Azért gunyoros írásom címe, hogy elkerülhessem a káromkodás, az egyszemélyes tüntetés, a lázítás kísértését ma és itt, amikor és ahol a pénzhez való fohászkodás, a tömeges táncfesztivál és az Európába vezető út békés söprögetése a divat. Mielőtt Petőfi átvilágítását taglalnám, hadd hozzam a nagyvilág tudomására: az 1848-as forradalom és szabadságharc 150., és Petőfi Sándor születésének 175. évfordulója tiszteletére Magyarország fővárosában, Budapesten, az V. kerület Károlyi Mihály utca 16. szám alatti Petőfi Múzeum nevéből kiiktatták, levették, letörülték a magyar és a világirodalom egyik lángelméjének, a forradalmi ifúság örök jelképének, Petőfi Sándornak a nevét!!! Ha valaki kételkedik e fájdalmas és megalázó hírben, hívja föl az illetékeseket! Addig én megpróbálom kifürkészni eme ördögi intézkedés hátterét. Ezúttal hadd gondolkodjam hangosan komor Olvasóinkkal együtt, akik helyettem is káromkodhatnak. Arra a következtetésre jutottam, hogy Petőfit, régi kifejezéssel élve, lekáderezték, a legújabb kifejezéssel élve pedig átvilágították, és nem felelt meg a mai elvárásoknak, követelményeknek és a kulturális kormányzat napi politikájának. Nos, ezt a Gordiuszi-csomót szeretném kibogozni az alábbiakban, állítás és ellenvélemény formájában. íme: — Tisztázatlan Petőfi születésének időpontja... — A mai politikusok életrajzában csak a születési dátum tisztázott. — Petrovics Iván és Hrúz Mária fia miként válhatott magyarrá?... — E kérdés súrolja a rasszizmus belső- és külső határait, s ezért megválaszolására a mindenkori magyar kormányok illetékesek, kormányon kívül. — Jogtalanul használta fölvett nevében az „i”-t, amely kimondottan nemesi, főnemesi, illetve elvtársi és főelvtársi nevek tartozéka... — A kormány nem hajlandó utólag kormányosítani a költő nevét. — Több iskolában tanult, hogy később minél több iskolát nevezzenek el róla, ami kimeríti az egoizmus-individualizmus fogalmát... — Ma egy iskolában 15 év alatt végzik el a 8 általánost a NAT jóvoltából, amit Petőfi nem ismert. — Petőfi már sihederkorában szégyent hozott a mai tanulóifjúság fejére, hiszen angol, német, francia, latin és ógörög nyelvekből fordított... — A mai tudós fiatalok fütyülnek az idegen nyelvekre, sőt annyira öntudatosak, hogy a saját anyanyelvűket is kezdik elfelejteni. — Petőfi apja egy közönséges kisvállalkozó volt, és mindig csődbe jutott. .. — A mai közönséges kisemberek nem jutnak csődbe, mert nem is vállalkoznak. — Petőfi sekitől sem fogadott el könyöradományt, inkább nélkülözött, éhezett... — A mai kormányzatok valósággal esdekelnek a Világbanknak, hogy minél nagyobb kamatokat méltóztassanak elfogadni részükről, s lehetőleg a kamatok kamatját is számítsák föl. — Petőfi szimpatizált a franciákkal, sőt Beranger-t fordította és nagy költőnek kiáltotta ki... — Közismert Franciaország álláspontja az Öböl-kérdésben, amellyel Budapest nem érthet egyet. — Súlyos tévedés volt a magyar illetékesek részéről, hogy a Károlyi palotába költöztették a Petőfi Irodalmi Múzeumot, hiszen Petőfi nem szerette a grófokat, s Károlyi ténykedésével amúgy sem értett volna egyet... — gróf Károlyi Mihály, Magyarország egyik legmegbecsültebb árulója sírjában is tiltakozik, hogy egy forradalmár-plebejus költő nevét a palotájára írták, s ráadásul éppen a Károlyi utcában, a Károlyi park közelében. — Petőfi állandóan a szabadság, egyenlőség és testvériség jelszavakat hangoztatta... —A mindenkori magyar kormányzatok Magyarország szabadságát elképzelni sem tudnák idegen katonák jelenléte nélkül; a kormányzat mindent elkövet azért, hogy Magyarországon minél több legyen a szegény és minél kevesebb a gazdag magyar és nemmagyar állampolgár; az egyenlőséget a Kossuth-emlékmű avatás Ottawában Az 1848-1849-es magyar forradalom és szabadságharc 150. évfordulója tiszteletére 1998. március 13-án 15.00 és 16.00 óra között az ottawai Magyar Nagykövetség főbejárata mellett Kossuth Lajos Torontóban élő leszármazottja, Kossuth Katalin leleplezi a kanadai főváros első köztéri Kossuth-emlékművét. A bronz Kossuth-fej Füzy Tibor magyar szobrászművész alkotása és a magyar Külügyminisztérium tulajdona, az emlékmű gránit talapzatát pedig az ottawai Magyar Ház kezdeményezésére a kanadai magyar közösségek adományozták. Az emlékmű méltó és maradandó módon fejezi ki a forradalom és szabadságharc 150. évfordulójánakjelentőségét és a magyarságnak a magyar szabadság és demokrácia atyjaként számon tartott Kossuth Lajos iránti tiszteletét. parlamenti képviselők száma, aránya és összeférhetetlensége, valamint mentelmi joga határozza meg. — S végezetül: Petőfi életén a legnagyobb folt: meghalt a magyar és világszabadságért, hogy örökké éljen a világ emlékezetében... —A mai politikusok azért élnek, hogy örökre meghaljanak, sőt már életükben kihulljanak a köztudatból. Nem sorolom tovább Petőfi átvilágításának a leltárát. Tény viszont: átvilágították, s nem felelt meg a mai elvárásoknak. Kezében tartotta az átvilágító bizottság jegyzőkönyvét, s szokásától eltérően, nem hadonászott, nem ingerkedett, hanem arra kért, tolmácsoljam a közvéleménynek: tiltakozik neve használata ellen a mai Magyarországon! Mit szólhattam volna? Bartók is ezt parancsolta meg az utókornak, s mégis New Yorkban exhumálták és hazacipelték, hogy nem őt, hanem a szellemét feledtessék el a temető-országban. mm NYUGATI , — MagyarsaIj Hungarians of the West ^ Hongrois d'Occident j Publisher/Editor-in-Chief Felelős kiadó/Főszerkesztő: MIKLÓSSI ISTVÁN Published monthly by Kiadja havonta a TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, Canada Phone and Fax: (514) 731-4192 Magyarországon forgalmazza: CANADA-TRANSATLANTIC Kiadó, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. Szerkesztőség: 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. Tel./Fax: 326-7531 Terjeszti: GONDOS BT.. PÜSKI Könyvesház. FEHÉRLOFIA Könyvesbolt Előfizetési díjak egy évre: Kanada: CA-$30, egyéb országok: ÚS-$30, MAGYARORSZÁG: 1250 Ft Előfizethető a szerkesztőség címére beküldött rózsaszínű postautalványon (Nyugaton: csekk vagy money order montreáli szerkesztőségünk címére) Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jogát fenntartjuk. A közölt írások nem feltétlenül képviselik a szerkesztőség álláspontját. A valódi névvel aláírt cikkekért a mindenkori cikkírók felelősek.^/
