Nyugati Magyarság, 1997 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1997-12-01 / 12. szám
P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montreal, QC H3P 3B9, CANADA NYUGATI 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. fflmmgjapöams ®fJ GDo© W CD ©Dögje3®!]© ©“©©©GtSsrnG XV. évfolyam, 12. szám 1997. december A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 96.-Ft — $3.00 REMENYIK SÁNDOR Karácsonykor A szent estén majd eljövök ide. Ámaim szekerébe fogatok És szólok fantáziám táltosához: Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok. És álomhintón eljövök ide. Itt minden fehér lesz, — fehér, s halott. Csak egy hang lesz a halott rengetegben: A zúgó patakok. És én fenyőtől fenyőhöz megyek És minden fenyőt megsimogatok. És megkérdezem: virrasztótok még? És megkérdezem: hogy aludtatok? És aztán feltűzöm a szívemet A legmagasabb fenyő tetejére, — S imába kezdek: Magány, Mi Anyánk... Néked ajánlom égő szívemet... Olyan lesz, mint egy karácsonyfaláng. SZÉKELYHÍDI ÁGOSTON Felvirrad a napunk Beszélgetés Szervátiusz Tibor szobrászművésszel Olyan globalizációi, külső hatalmi erők jelenlétét érzem, ami a magyarságtól idegen, és ennek az erőnek tulajdonítom a magyarországi kultúraellenes harcot is — mondta az Erdélyből áttelepült Szervátiusz Tibor, a magyar szobrászat egyik legmarkánsabb, legkarakteresebb alakja, őserőt sugárzó szobrok, köztéri emlékművek alkotója, aki 1992-ben gtm volt hajlandó Göncz Árpád kezéből átvenni a Magyar Köztársaság középkeresztjét. Budai, erdőszéli házának műtermében először arról kérdeztük: mi indította arra, hogy köztéri műveket alkosson? — Erdélyi életemben nem jutottam köztéri megbízatásokhoz. Ennek nyilván megvolt az oka. De egyfolytában készültem, képeztem magam, és foglalkoztam köztéri emlékművekkel, térképzéssel és mindennel, ami ehhez tartozik. Természetesen csak elméletben, és olyan vágyként, ami egy szobrásznak az életcélja is lehet. Radikálisság és mérséklet Az állampolgárok többsége a maga módján alkalmazkodik az „elkerülhetetlen változásokhoz”. Fél évszázados tapasztalat megújításával kis eseti alkukat köt. Ha nem támaszkodhat másra, életre kelti a hatalmi piac alatti kiegyezési piacot. Önrendelkezés helyett önvédelemre rendezkedik be. Ezzel a gazdasági és társadalmi egyensúlytalansággal, ezzel a földalatti öngondoskodásra és önvédelemre kényszerített többséggel azonban Magyarország csak távolodik az európai beilleszkedés szintjétől. Hiába ismételgeti a hatalmi piaci elit az „európai stabilitás” és az „európai integráció” jelszavát. Ezek a jelszavak megmaradnak óhajnak, ráolvasásnak és megtévesztő ürügynek. Az európai beilleszkedés, cselekvő értelemben együttműködés szabványrendszere csak lépcsőül szolgálhat - fokról fokra feljebb haladni rajta önerőből kell, kellene. Európai együttműködésre csak önerőben és önrendelkezésben gyarapodó Magyarország lehet alkalmas. Nem ott húzódik a válaszút, hogy vagy bezárkózó, vagy Európához csatlako-N Kedves Olvasónk! Kérjük, újítsa meg előfizetését és ajánlja lapunkat barátainak, ismerőseinek is. Előfizetési díjak 1988-ra: Kanada: 30 kanadai dollár, egyéb nyugati országok: 30 amerikai dollár (montreáli szerkesztőség), Magyarország: 1250 Ft (budapesti szerkesztőség, rózsaszínű postautalványon). Köszönjük, hogy személyre szóló felszólítás nélkül is megújítja előfizetését! zó Magyarország, hanem ott, hogy vagy önrendelkezésben erősödő és Európával együttműködni bíró, vagy önrendelkezésre képtelen és Európa peremvidékére sodródó Magyarország. Magyarország kormánya Európába igyekvő külpolitikát folytat. Belpolitikája azonban a legfontosabb feltétel, a mindenoldalú önrendelkezés teljesedését akadályozza. Magyarország történelmi alapérdeke abban áll, hogy egyensúlyt teremtsen belső önrendelkezés és külső együttműködés között. A monopóliumok és a védekezésbe szoruló többség Magyarországa nem ezen a pályán mozog — pontosabban ezen a pályán tétovázik, sodródik, süllyed. Egyensúlyteremtő országprogramra és érdekérvényesítésre van szükség. Valamilyen szellemi és politikai Magyarország Tömörülésre gondolhatunk. Felépítését és működését a valóság alakítja: amekkora most az egyensúlytalanság, akkora fordulattal teremthető meg a jövőben az egyensúly. Ez az országprogram és érdekérvényesítő erő a szokványos pártpolitikánál szélesebb alapot igényel. A valóság tehát radikális fordulatra kényszerít mind az egyensúlyteremtő országprogramban, mind abban, hogy a lehető legszélesebb társadalmi és nemzeti érdekképviselet fogóddzon össze. Ez a követelmény a többségi rétegek között nem elválasztó és kirekesztő, hanem befogadó és bővítő viszonyt feltételez. Az érdekérvényesítő csoportoknak, szervezeteknek, pártoknak ezért kölcsönös türelmet és mérsékletet kell tanúsítaniuk. Radikálisság és mérséklet új határai ebben a térben így helyezkednek el. Radikálisság és mérséklet itt és most így egészíti ki egymást. Önvédelemre szoruló többség és társadalmi, nemzeti érdekképviseletre törekvő politika találkozására természetes esély nyílik. Találkozásuk majd 1998-ban fordulhat termőre, az országgyűlési és a helyhatósági választásokon. Ahogy a választási szakasz félidejében, hasonlóképpen akkor is történelmi emlékünnepet ülünk: az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc százötvenedik évfordulóját. Láttuk, hogy 1956 igazsága 1996-ban a közgondolkozást áthatotta és megnyilatkozásra indította. Bízzunk benne, hogy 1848 szelleme 1998-ban tovább mélyíti a fogékonyságot és az elszántságot az általános önrendelkezésre és érdekérvényesítésre. Erik már az idő, amikor a társadalom valóban azt választja, aki valóban őt választja. Elsőül persze az érintett politikai körnek kell bizonyítania alkalmasságát és érdemességét. Nem minden, de nagyon sok minden múlik az ellenzéki pártok magatartásán. Szellemi és politikai adottságuk és erejük alkalmasnak látszik a széles együttműködés kezdeményezésére és szervezésére, ehhez azonban saját együttműködési készségük jelenti az első feltételt. A kölcsönös bizalom még nem teljes köztük: időről időre sérelmi, elsőbbségi, személyi ügyecskékbe és rögeszmés vitákba gabalyodnak. Radikális egyensúlyteremtő országprogramon munkálkodva csekély áldozatnak számít, hogy az ellenzéki pártok radikálisan megszabaduljanak kicsinyességeiktől. Társadalmi és nemzeti felelőtlenségben marasztalják el a kormánypártokat? Jó, de akkor mutassanak példát a társadalmi és a nemzeti felelősségre! Mert nincs kétfajta felelősség és felelőtlenség. Szervátiusz Tibor: Festett Madonna, színezett szilfa —Áttelepedése után azonban kapott ilyen megrendeléseket. — Kaptam megbízásokat, de soha nem voltam udvari szobrásza a hatalomnak, aminek külön örvendek. Olyan megbízásokat kaptam, főleg vidékre, amelyek másokat nem érdekeltek. Ezeket nagy örömmel vállaltam el, mert így formailag és tartalmilag köztéri munkákban is megfogalmazhattam azt, amire egész életemben készültem. — Melyek voltak az első köztéri megbízások? — Egy kisebb, Németh Lászlót ábrázoló dombormű volt az első. Ez Hódmezővásárhelyre került, abba az iskolába, ahol ő tanított. Azután 1983— 84 körül Csongrádról kaptam megbízást. Nagyon szép helyre, a Tisza partján egy halásznegyedbe, többszáz éves, nádfedeles házak közé került ez a kompozícióm, aminek a címe: Életfa. Öt méter magas, fából készült alkotás. A következő megbízásom egy pásztói emlékmű volt, ami Rajeczky Benjámin cisztercita szerzetesnek az emlékét őrzi. Ezt oda helyezték el, ahol a kriptája van. ő évtizedeken át Pásztón élt és mint zenetudós nagy megbecsülésnek örvendett... —A Magyar Nemzeti Galéria kupolája alatt hosszú évek óta megszokott látvány volt az Ön Dózsa-szobra, amit váratlanul eltávolítottak a helyéről. Mi történt vele? —Magam sem tudom. Ezt a szobrot még Erdélyben készítettem. Majdnem öt évig dolgoztam rajta. Nehezen sikerült áthoznom, és ezért sok mindent kellett vállalnom. Az akkori, sokat szidott aczéli kultúrpolitika idején ezt el lehetett helyezni a Nemzeti Galériában. Úgy tudom, évek óta tervezték az eltávolítását... — Vajon miért? — Egyeseknek zavarta a lelkiállapotát. Nincs ínyére mindenkinek a huszadik század feszültségeit, a magyar nemzeti tragédiát feltüntető gondolat, ami kifejeződik ebben a szoborban. Azzal érveltek, hogy kiállításokat akarnak tartani a kupolában. — Most mi van a helyén? — Egy kiállítás, nagyméretű geometrikus szöcske. Ennek semmi köze a nemzeti kultúrához. — Ön azt mondja, hogy soha nem volt udvari szobrásza a hatalomnak. Mit ért ezen? — Mindig megtartom a művészi szabadságomat. Nem kötelezem el magam se rendszernek, se kormánynak, se minisztériumnak, se kultúrpolitikának, hanem azt teszem, amit egy magyar szobrásznak tennie kell a nemzetének az érdekében. — Az 1993-ban felavatott orosházi emlékműve méreteiben és mondanivalójában is rendkívüli hatású. Ön szerint mi a legfontosabb üzenete ennek az alkotásnak? — Ez egy nagy térkompozíció, amellyel a város történelmét felmutató gondolatot igyekeztem kifejezni. Központi eleme egy nagy, ötméteres kövekből összerakott kapu. Ennek a neve: Fájdalom kapuja. Közepén helyeztem el egy kis harangot, ami öntött másolata annak az eredeti harangnak, amit a Zombáról menekülő evangélikusok hoztak magukkal és relikviaként őrzik a templomukban. A kapu előtt áll egy bronzba öntött, Fekete Madonnának nevezett szobrom. Ez tulajdonképpen egy siratóasszony, aki siratja azokat a történelmi fájdalmakat, amelyeket a kompozíció egyes elemei jelképeznek. A Fájdalom kapuja előtt hat sziklát helyeztem el. Ezekbe a magyar történelem fontos dátumai vannak belevésve. A kapun keresztül nagy kőkeresztekhez vezet egy út. Ezek a kereszténység felvételét jelentik, mögöttük a tatárjárás és a törökdúlás dátumai. Az út végén az egész kompozíciót lezáró hatalmas kő áll. Ebbe az 1991-es dátum van belevésve, ami azt az időpontot jelzi, amikor kivonultak a szovjet csapatok és ismét szabad és független lett ez az ország. — Készített-e még ehhez hasonló nagyságrendű kompozíciót? — Nagymaroson van felállítva egy világháborús emlékművem. Ennek a közepén egy sziklába belefaragtam egy pietát. Itt egy fájdalmas anya (Folytatás az 5. oldalon) Szerkesztőségünk és munkatársaink nevében Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánunk minden kedves Olvasónknak!
