Nyugati Magyarság, 1997 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1997-11-01 / 11. szám

1997. november Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 7. oldal BEKE GYÖRGY Szentéletű székely fópásztorok Apor Vilmos és Márton Áron / \ DÖBRENTEI KORNÉL A felszabadítás szomorúsága A püspök-vértanúk emlékére Húsvét vasárnap, ahogy a pitymallat szokott az örök világosság rőt hétköznapjain, Jézus is tette szent dolgát és feltámadott, de a nélkiile-világ, sebein karmazsin udvarán új kivégzésre készülődik már; a trianon-trancsírt tűrt hon a szörnyű bírok végóráiban a barbár győztesekre vár, egylényegűvé lesz a gyilkos és a gyilok. Két tarkólövés közt a szünet jótetté fokozott. Húsvét ünnepén benyomultak Győrbe az oroszok. Öldökléstől, szabadharácstól nyűtt-részeg katonák, szegény, szereleminséggel megvert, a nagy háború-egészben esendő részek, kik létáldozni kaptak dögcédula-kegyszert, a templomhoz rontanak (asszonynép remeg benn), zsigerük emlékszik, mi a lányhús színjava, szájukból árad halálparfümmé erjedten a benyakalt, vodkapótló kölnivíz szaga. Két tarkólövés közt a szünet jótetté fokozott. Húsvét ünnepén benyomultak Győrbe az oroszok. Ostromolják a kaput, reng vára az Úrnak, tűrve nézi, az oltalom esélye fogytán, harangjai bénák, önsúlyukba némtdnak, hergelt herékkel tombol a vörös toportyán; a mitikus szűzhártyaajtó már beszakad, mögötte a préda, közel a kéjes früstök, s akkor tiltón fölmagaslik, megállj, nem szabad, kiált báró Apor Vilmos, a győri püspök. Két tarkólövés közt a szünet jótetté fokozott. Húsvét ünnepén benyomultak Győrbe az oroszok. Büszkén kiáll a főpap, sátánűző percek, a hőkölő hordának szívet, mellet kitár, mögötte a fejérnép összebújva reszket, de váratlanulfelkaffog egy davajgitár, rettenetes csönd mállasztja a lőporfüstöt, és szétjuggatott testtel lehanyatlik lassan, tűnődőn, báró Apor Vilmos, győri püspök, s latrok torkából diadalordítás harsan. Két tarkólövés közt a szünet jótetté fokozott. Húsvét ünnepén benyomultak Győrbe az oroszok. A züllött csorda megüli a vad-buja tort, előbb felravataloztatják a tetemet és felhozatják a lányokkal a misebort és papi ruhába bújva táncot lejtenek a ravatal körül, majd leteperve őket, s szétfeszítve, azonnap, hogy Őfeltámadott, meggyalázták a holnapi Jézus-anya nőket, Apor Vilmos püspök és a megváltás halott. Két tarkólövés közt a szünet jótetté fokozott. Húsvét ünnepén benyomultak Győrbe az oroszok. \________________________________________________________________________________________________________________________________________/ Templomszentelés Kolozsvárott Nagy egyensúlyt teremtő erő hosszú távon a történelem. Századok válaszol­nak egymásnak, tesznek jóvá mulasz­tásokat, hegesztenek be sebeket, simít­ják ki az érzelmek vásznának gyűrődé­seit. A székely „pogányság” két emléke mélyen beleégett a tudatunkba. Az utolsó nagy dacolás a nyugati keresz­tény hittel, és a legnagyobb történelmi tévedés, amely a gyilkosság bűnét és átkát vonta egy székely falura. Egyik színhelye Bálványos vára, Felső-Háromszéken. Másiké Szentdo­­mokos község, ennek havasi erdősége Csík megyében. Bál vány os vár romjai, a zömtorony maradéka ma is látható az ezer méter­nél magasabb sziklaszálon. Ezer éve áll erdők rejtekében, még Szent István ko­rában rakták egymásra a lapos köveket olyan szilárdra, hogy csak az idő tudja szétbontani őket, emberi erő nem. Itt élt az építtető Apor (Opour), a székelyek főpapja, aki az ősmagyar vallás és hit védelmében fel merte vermi a küzdel­met a királyi hatalommal szemben. Itt áldoztak utoljára a magyarok Hadurá­nak, a hadak istenének, akinek alakja századok múltán is felbukkan majd az emlékek homályából, a krónikás Ara­­nyosrákosi Székely Sándornál, A szé­kelyek Erdélyben című munkájában és Vörösmarty Mihály hőskölteményé­ben, a Zalán futásában. Jókai Mór re­gényben elevenítette meg az ősvallás végső küzdelmét és bukását, Bálvá­nyosvár címmel. Az utolsó „székely pogány” feltéte­lezett leszármazottai, az Aporok fontos szerepet játszottak a magyar történe­lemben, egyik évszázadban erdélyi vajda került ki közülük (Apor László), egy másik évszázadban neves író, Apor Péter báró, aki máig élvezetes krónikát írt erdélyi szülőföldje változásairól (Metamorphosis Transylvaniae) majd főispán, diplomata, főpap, mintagaz­da. Volt olyan Apor, aki az első fennma­radt Biblia-fordítást, a család tulajdo­nát a Székely Nemzeti Múzeumnak ajándékozta (Apor-kódex). Ezt a családi sort egy vértanú hitele­síti Isten és a nemzet előtt. A keresz­ténység egyik modem vértanúja, báró Apor Vilmos. Mind a két minősége emberi és papi lényegét fejezi ki. Mélységes Istenhit és küldetéstudat jellemezte gimnazista diák kora óta. Első szentmiséj ét a nagy­váradi püpöki palota kápolnájában mu­tatta be. Utána ezt jegyezte fel naplójá­ban: .Életem legszebb és legboldo­gabb napja.” Gyula városában káplán; Nagyvá­rad és Gyula között akkor még nincs trianoni határ. A káplán hitoktató és diákjai számára egyképpen nagy élmé­nyek a hittanórák: Apor Vilmos nem száraz bibliamagyarázatokat tart, nem­csak bemutatja Jézus életét, halálát és feltámadását, hanem bevonja a fiatalo­kat a teremtés titkainak megértésébe, a vallás lényegébe. Vallja, hogy csak ab­ból a fiatalból lesz vallásos ember, aki már gyermekként megérti, s nem csak bemagolja a kátét. Bátorságáról tett tanúságot az első világháborút követő forradalmak, majd Gyula román megszállása idején. Mikor a proletárdiktatúra alatt Pestről jött agitátorok sürgették, hogy helyi direktórium számoljon le a város „bur­­zsoá” elemeivel, akár tömegvérengzés árán is, Gyula plébánosa — Apor Vil­mos akkor már plébános — személye­sen jelenik meg a direktórium előtt és védelmébe veszi a halálra szántakat. Egy pap, méghozzá egy arisztokrata az elvakult agitátorok előtt. És győz fölöttük: a kivégzések el­maradnak. De a román megszállók, akik a ma­gyar proletárdiktatúrát leverik, most az új hatalom egyenruhájában a haza vé­delmére jelentkezett magyar tiszteket összefogdossák és romániai börtö­nökbe hurcolják. Apor Vilmos plébá­nos — vállalva az utazás veszedelmeit a háborús országon át — Bukarestbe megy és személyesen lép fel az uralko­dónál az elhurcolt magyar tisztekért. Ismét sikerrel jár a beavatkozása. Modem pap abban a vonatkozásá­ban is, hogy a hit hirdetését összekap­csolta a társadalmi igazságért folytatott küzdelemmel, az elesettek gyámolítá­­sával, a hagyományos karitatív sze­génygondozással. Még tovább is lé­pett, magáénak vallva XIII. Leó pápa báró Apor Vilmos püspök körlevelét — Rerum novarum... —, amely az egyház oldaláról új módon közelítette meg a munkásság kérdését. Apor Vilmos nyitott szemmel járt a világban és nyílt szívvel mondta ki a szorongató társadalmi valóságot. íme 1925-ös szavai: „Nyomorgó munkás­ság, lerongyolódott tisztviselő osztály, munkanélküli ipar, eladósodott kis- és nagygazdák, forgalom nélküli üzle­tek.” Ezt a képet Gyula város plébá­nosa, egy székely arisztokrata festette. Mindent megtett azért, hogy ez a társa­dalmi helyzet megváltozzék, az eleset­tek is megérezzék Krisztus egyházá­nak igazságtanítását és szétsugárzó szeretetét. Nemcsak tizenkétezer katolikus hí­vét, hanem Gyula város minden lakóját lelki gyermekének tekintette. A mo­dem ökuméne úttörője, építője volt. „A nyitott szív nem ismert korlátokat, ki­zárásokat”. (Hölvényi György). Bátor­sága és embersége még nagyobb pró­bákat állt ki az ősi győri egyházmegye püspökeként. A második világháború drámai idő­szaka ez, növekszik a nyomorúság, ki­éleződnek a társadalmi ellentétek, és elkövetkezik a magyar zsidók üldö­zése, deportálása. Akárcsak Erdély püspöke, Márton Áron Kolozsvárott, ugyanazon a na­pon, 1944. Pünkösd vasárnapján szó­székről hirdeti: „Aki a kereszténység első és legnagyobb parancsát megta­gadja és azt állítja, hogy vannak embe­rek, csoportok és fajok, melyeknek gyűlölete meg van engedve, aki azt hir­deti, hogy szabad embereket kínozni, ha azok négerek vagy zsidók, azt — bármennyire is dicsekszik keresztény­ségével — pogánynak kell tekinte­nünk. .. Mindenki, aki megkínzást he­lyesel vagy abban részt vesz, súlyos bűnt követ el és nem kaphat feloldo­­zást, amíg ezt a nagy vétkét jóvá nem teszi.” Apor Vilmos számára az orosz megszállás első napjai hozták el a testi kínszenvedést, a vértanúság idejét. A győri Püspökvár pincéjében megré­mült asszonyok és lányok rejtőzködtek a részeg oroszok elől. A püspök testé­vel állta el az egyenruhások útját. Egy orosz tisztet szabályosan kituszkolt a pincebejáraton. Ez dühösen megfor­dult, és géppisztolysorozatot adott le a püspökre. Nagypéntek volt, délután 5 óra. Nem halt meg azonnal. Kórházba szállítása közben a súlyosan sebesült püspök elé egy orosz katona került. Apor Vilmos keresztet intett feléje, me­gáldotta. Micsoda lelki erő, milyen rendíthetetlen hit kellett ehhez a krisz­tusi mozdulathoz! Vértanúsága oly nyilvánvaló volt, hogy utóda, Papp Kálmán püspök már 1946-ban kezdeményezte boldoggá avatását. Eltűrhette volna-e ezt az orosz megszállást felszabadításnak hazudó cinkosság? Apor Vilmos boldoggá avatási eljá­rása valójában csak 1989-ben indulha­tott meg. Most, november 9-én avatta boldoggá II. János Pál pápa a római Szent Péter téren. A történelem egyik leghosszabb pere fejeződött be, az utolsó „pogány székelytől” a vértanú katolikus főpász­torig. Folyik közben a másik szentéletű püspök, Márton Áron boldoggá avatási eljárása is. Az ő szülőfalujában, Csík­­szentdomokoson az elvakultság és az ámítás papgyilkosságig torzult egyko­ron. Az Erdélybe betörő Mihai havasal­földi vajda csapdába ejtette a székelye­ket, jogokat ígért nekik, ha a törvényes uralkodójuk, Báthori Endre bíboros el­len támadnak. A magyar áfium — mint annyiszor az idők során—hatott: a székelyek egy része a román vajda oldalára állt. A se­­lembergi csata után menekülő bíboros­érseket Szentdomokos határában, a ha­vason elfogták és fejét vették 1599- ben. Századokon át viselte Szentdomo­kos hűtlen fiainak vétke miatt a bűntu­dat terhét. Hiszen főpapot gyilkoltak elődeik és a nemzet ellenségeihez sze­gődtek. Mintha a sors rendezte volna, itt is adódott jelkép: a gyilkosok egyike az Ördög Balázs nevet viselte. Csíkszentdomokos múltját eddigi legnagyobb fia, az 1896-ban született Márton Áron váltotta meg. Élete és főpapi munkássága a legnagyobb erdé­lyi püspökké magasztosította, aki ki­sebbségi létkörülmények között, bör­tönt, üldöztetést viselve, mindig emelt fővel bizonyította, hogy Krisztus taní­tásait miként kell összekapcsolni a ki­sebbségi sors ellen vívott küzdelem­mel: emberként és magyarként fogadni a megtisztító, megerősítő kísértéseket. Úgy lett a katolikus egyház nagy épí­tője, védelmezője, hogy egyben a ma­gyarság hitvallója volt. Apor Vilmos és Márton Áron érde­mei révén a székelyek talán nagyobb könyörületet remélhetnek ezután az Égtől! Felemelő ünnepségen vettem részt a nyá­ron Kolozsvárott, a város nyugati kapujá­ban álló kolozsmonostori apátsági temp­lom újraszentelésén. A templomszente­lés egyszerre volt történelmi és kultúrtör­téneti esemény. Jakab Gábor kolozsvári plébános sze­rint: .Népünk kereszténnyé válása idő­szakában a térítő igehirdetés munkájá­ban a bencésekjelentős szerepet vállaltak a püspökségekhez tartozó apátságokban. Ezek egyike volt a minden bizonnyal XI. századi királyi alapítású kolozsmonos­tori apátság. Rangját az a tény is igazolja, hogy birtokain a szerzetesek maguknak szed­ték az egyháznak járó tizedet, meg az, hogy nem a területileg illetékes erdélyi püspöknek, hanem egyenesen az eszter­gomi érseknek volt alárendelve. Ebből a felállásból, sajnos, a hatalma­sabb részéről (mert rendszerint így szo­kott történni) hadviselésig menő ellen­szenv született, ami Vilmos püspök (1204—1221) kormányzása idején a rend­ház tényleges megtámadásához és kö­nyörtelent rombolásához vezetett. Ehhez adódik aztán egymást követő századok­ban a többi pusztítás: a tatáijárással, a re­formációval, a kuruc- és labancháború­val járó rombolás és egyéb csapás, ami­nek következtében a szerzetesrend lassan elsorvadt.” Egy korabeli dokumentum szerint a templom és rendház 1818-ig állt. Ekkor Rudnai erdélyi püspök az omladozó fa­lak köveit az épülőben lévő Farkas utcai líceumnak adományozta. Nem kevésbé tanulságos, hogy válto­zott századunkban a templom sorsa. Tri­anon után ugyanis különös helyzet ala­kult ki: az Erdélyi Római Katolikus Stá­tus 1924-ben — száz lej szimbolikus díj ellenében—átadta a templomot haszná-A kolozsmonostori apátsági templom (Kipke Tamás felvétele) latra a görög katolikus egyháznak. A szerződés 1949-ben járt volna le. Igen ám, de 1948-ban a román állam a görög katolikus egyházat egy tollvonással meg­szüntette, a templom pedig „automatiku­san” átment az ortodox egyház kezelésé­be. Azóta a római katolikus egyház mint tulajdonos többször is megpróbálta a tu­lajdonjogát érvényesíteni, azaz vissza­venni a templomot, de ez nem sikerült. 1991 -ben a jelenlegi plébános, Kádár Ist­ván volt az, aki ennek újból nekifeszült, és egy jóindulatú ortodox pap segítségé­vel sikerült elérnie, hogy 1991 júniusá­ban a római katolikusokat is beengedték a templomba, s ő megtarthatta az első koncelebrációs misét. A templom vegyes használata 1994- ig tartott, amikor a templomból végleg kivonultak az ortodox hívek, átmenvén a saját maguk építette templom alagsori ré­szébe. így szűnt meg az évekig tartó „vegyes” állapot. Azóta a szakadatlanul folyó irdatlanul sok pénzt, anyagi áldoza­tot, erkölcsi erőfeszítést igénylő és idege­ket felőrlő munka nyomán kívül-belül megújult a viszontagságos századokat átélt ősi templom, s lenyűgöző szépsé­gükben elénk tárulnak a múltról, jelenről és remélhetőleg a jövőről is tanúskodó „megszentelt kövek”. Wass Albert Kard és kasza című regé­nyében ezt írja: „Kétféle ember van ezen a világon: az egyik, aki karddal farag vi­lágot magának, a másik ekével. De a karddal faragott világot egy másik kard ledöntheti, s újjá faraghatja nagyon is gyorsan. Maradandót csupán az eke fa­rag”. Miközben június 21-én, a leghosz­­szabb nyári napon, gyönyörű verőfény­ben a püspök fölszentelte az újra birtokba vett templomot, és benne — ez akár jelképes is lehet! — közel százötven fia­tal bérmálkozott, az írónak egy másik mondata jutott eszembe: „Azé a föld, aki munkálja s ügyeli”. Toldjuk meg ezt egy másik időszerű gondolattal: Azé az or­szág, aki benépesíti. Ezt egy pillanatig se felejtsük, bárhol éljünk is. Kakucsi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents