Nyugati Magyarság, 1997 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1997-10-01 / 10. szám

2. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1997. október CZÉRE BÉLA A globalizmus és a jobboldal KRÓNIKA A globalizmus körülbelül annyit je­lent a nemzetek, a szervesen egymásra utalt térségek számára, mint a vetésnek a sáskajárás. A mai szocialista-ultraliberá­­lis baloldalra, illetve a „nemzeti”-libcrális és, JconzervatiV’-jobbközépre osztott po­litizálás valójában a nemzetet, a családot, a hagyományt pusztító globalizmus által irányított és ellenőrzött játékteret jelent. Látszatdemokráciát, amely ugyanúgy fényévekre van a valódi demokráciától, akár a bolsevizmus. Egyébként a két, saj á­­tos szeletre osztott politikai tábor elneve­zése is árulkodó. Baloldalon dús tenyé­szet található az anarchista, társadalom­romboló szervezetektől (több flekk lenne a puszta felsorolásuk is) a posztkommu­nistákon, a balos, környezetvédőkön” át a szocialistákig és az ultraliberálisokig, jobboldalon viszont csak az árva jobbkö­zép van, amely simulékony partnere a baloldalnak és a multinacionális világha­talomnak, hiszen engedelmesen határoló­dik el minduntalan a globalizmussal szemben a nemzeti érdekeket védő jobb­oldaltól. Sokkal korrektebb lenne, ha ez az álruhában járó jobbközép áthúzódna az ellenfél térfelére, s ott játszana a baloldal­lal egy kapura. Mert jobboldalon a játék­tér üres. A jaltai paktum óta. Olyan a politikai játéktér, mint a környezetvédők tanábráin a pusztuló fa. Balfele dús lombú, a jobboldalon csak lepusztult csonkok. Ezt a játékteret a nemzeteket és a régiókat—és a földgolyót—megmen­teni akaró erőknek el kell kerülnie. Nem szabad felvenni a kártyaasztalról az előre leosztott, cinkelt lapokat. 1789 óta a baloldal jelenti a „haladást” és a „társadalmi igazságosságot”. Ez mor­bid vicc. A jakobinus terrortól a bolseviz­mus gulágjaiig: ez volt a baloldali „hal­adás” és „társadalmi igazságosság” egyik iránya. A másik az ultraliberális globaliz­mus, amely hatalom ma a világ jó részét uralja. Meg lehet nézni, milyen ered­ménnyel. IMF- és Világbank-gyarmatok. Iszonyú nyomor, középosztályok sehol. Vékony milliárdos réteg a multik zsoldjá­­ban. Közeli világkatasztrófával fenyegető környezetpusztítás. A haladás a sebessé­gét egyre növelő versenyautóé, amelyből hiányzik a fék, s közel a betonfal. amely felé száguld. Ki emlékezik már arra, hogy a világon elsőként, a konzervatív Bismarck vezetett be Németországban valódi szociális in­tézkedéseket? Es ki emlékezik arra, hogy az 1945 utáni német gazdasági csoda aty­­jai a kereszténydemokrata Ludwig Er­hard és Konrad Adenauer voltak? Ha a szociális piacgazdaságot emlegetik, hozzáteszik, hogy ez az SPD érdeme. Meg a svéd szocialistáké. A jobboldali holló szájából a baloldal rókája rég kiéne­kelte a sajtot. A múlt században, a sajtó uralma révén a baloldal úgy mutatta be a jobboldalt, mint a kiváltságaikhoz ragasz­kodó véneket, az emberi haladás ellensé­geit. A 20. században viszont — különö­_ _ NYUGATI —* M agyarsáI* Hungarians of the West ^ Hongrois d'Occident j Publisher/Editor-in-Chief Felelős kiadó/Főszerkesztő: MIKLOSSI ISTVÁN Published monthly by Kiadja havonta a TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC. P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9. Canada Phone and Fax: (514) 731-4192 Magyarországon forgalmazza: CANADA-TRANSATLANTIC Kiadó, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. Szerkesztőség: 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. Tel./Fax: 326-7531 Terjeszti: GONDOS BTV PÜSKI Könyvesház, FEHÉRLOFIA Könyvesbolt Előfizetési díjak egy évre: Kanada: CA-$30, egyéb országok: US-$30, MAGYARORSZÁG: 1050 Ft Előfizethető a szerkesztőség címére beküldött rózsaszínű postautalványon (Nyugaton: csekk vagy money order montreáli szerkesztőségünk címére) Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jo­gát fenntartjuk. A közölt írások nem fel­tétlenül képviselik a szerkesztőség ál­láspontját. A valódi névvel aláírt cik­kekért a mindenkori cikkírók felelősek. sen 1945 után — a, jobboldaliság” egyik kritériumaként a szociális érzéketlensé­get emlegették. A gazdaságba be nem avatkozó állam eszményét, a szabadver­senynek álcázott multidiktatúra támoga­tását ajobboldal nyakába varrták. A jobb­közép ideológiailag konzervatív, de a gazdaságban odadobja a lovak közé a gyeplőt. Ezt mondogatták. S a legdöbbe­netesebb az, hogy volt is ebben némi igazság. Az 1970-es évek elejétől mind­máig, Amerikában és Angliában a jobb­közép valóban szervilisen kiszolgálta a multikat. Segítette térnyerésüket, amely ma már: világuralom. Amerikában Ni­xon, Reagan, Bush. Angliában Thatcher. De nem jobb a helyzet az európai konti­nensen sem. Az amerikai CFR (Külkap­­csolatok Tanácsa), a Bilderberg-csoport, a Trilaterális Bizottság, az Új Atlanti Kez­deményezés — ezek mind a globalista világhatalom szervezetei. S bennük nem­csak a liberális-szocialista baloldal, ha­nem a „konzervatív” jobbközép is meg­határozó szerepet játszik. Jobb- és balol­dal — mindkettő csak a globalista világ­hatalom j átékszere. Aki komolyan veszi a jobboldal eredeti jelentését, az pillanatok alatt a pálya szélén találja magát. Onnan kiabálhat, de nem sokáig. Mert a pálya széléről is elzavarj ák. Először ultranacio­nalista lesz belőle, aztán fasiszta. S hiába hivatkozik az Értelmező Szótárra, az em­beriség közmegegyezésen alapuló, sok évszázados fogalomrendszerére. A glo­balista világhatalom új értelmező szótá­rat készített. Ennek a szócikkeit kell meg­tanulni. Ez a szótár a pusztulásba vezető út kalauza. Mert az egész földgolyó ha­lálra van ítélve, ha a globalista mohóság fogja uralni a világot. A magyarországi jobbközép szeret arra hivatkozni, hogy nem lehet kilógni a sorból. Csakhogy Nyugaton úgy hódít a globalizmus, hogy jelentős anyagi eszkö­zök vannak közben még a nemzeti erők kezében is. Nálunk: semmi. Ezért nevet­séges az európai jobbközép-politika .kö­vetelményrendszerére” hivatkozni. NATO, EÜ-tagság. Ezzel kecsegtetnek minket. De vajon volt-e precedens arra, hogy egy tipikusan dél-amerikai úton járó, nemzeti vagyon nélküli országot egyenrangúként vettek fel az Európai Unióba? Bedolgozóként, bérrabszolga­ként talán. Mert az EU szerkezete is iga­zodik a globalista világhatalomhoz. Gö­rögország, Portugália, Spanyolország még segélyezett szegény rokonként ke­rült be az ÉU-ba. Mi pedig vendégmun­kásként fogunk bekerülni. Vendégmun­kásként Európában és a saját hazánkban. így lesz, ha nem teszünk ellene sem­mit. S mégsem az a megoldás, hogy ha­dat üzenünk a globalista világhatalom­nak. Türelemre, ravaszságra van szükség. Ezek nem éppen magyar erények, de ez a nemzet már sok évezredet megélt a lel­kiségének konzervatív lényegét alig érintő, meglepően okos alkalmazkodás­sal. A globalizmus ellen ma már erőtel­jesen fellépő, ultranacionalistának, fa­sisztádnak még véletlenül sem bélyegez­hető erőkre kell figyelni. Világhírű köz­gazdászok százaira. Akik a család-er­­kölcs-nemzet-régió fogalomkörében gondolkodnak. Akik fellépnek a földgo­lyó elpusztítása ellen, s az ellen, hogy pá­rezer fős multi- és tőzsdespekuláns cso­port kezében legyen az emberiség által megtermelt javak nyolcvan százaléka. Ne felejtsük el, a spekulatív tőke elképesztő nyeresége mögött nincs termelési fede­zet. A spekulatív rendszer mégsem om­lott eleddig össsze, mert a hiányt a nyu­gaton kívüli világ kizsákmányolásából, nyomorszintre-süllyesztéséből fedezik. A termelésben, a kereskedelemben érdekelt multik pedig kivonják magukat minden törvény alól. Nem, vagy alig adóznak, egymás közötti, belső kereskedelmet folytatnak. Szabadverseny nem létezik. Csak látható és láthatatlan monopóliu­mok vannak. A Föld pusztulásának láthatók ajelei. Az emberiség nagy része is a teljes elnyo­­morodás felé tart. Az IMF-et és a Világ­bankot, a globalizmus bástyáit ma már sokfelől ostromolják. Rövidesen erőtel­jes nyomás alá helyezik. A világ közgaz­dászainak egyre nagyobb része lázad fel. Őket ma már nem lehet olyan könnyen marginalizálni, mint korábban mondjuk LaRouche-t, aki a spekulatív monetáris politika kipukkanását hirdette. Az ameri­kai David C. Kortenre, a Tőkés társasá­gok világuralma című munka szerzőjére az egész világon figyelnek. S hasonló könyvek tucatjai hagyják el ma már Ame­rikában is a nyomdákat. A világ valódi szellemi elitje fellázadóban van, de szi­gorúan a patriotizmus-regionális fejlődés partvonala mentén építkezik, kerülve minden sovinizmust és faji alapú értel­mezést. Ez a megoldás. Ez a jövő útja. Szeptember 8.: A Parlament őszi ülés­szakának nyitányán Hóm Gyula miniszter­­elnök többek között kijelentette: az ország gazdasági helyzete a kormány ígéreteinek és szándékainak megfelelően alakul, és a stabilizáció megteremtése után most már a gazdasági egyensúly fenntartása van napi­renden. A parlamenti ciklus végéig befeje­ződik a privatizáció. Átvilágításának ered­ményével kapcsolatban azt mondta, hogy ez csak megerősítette mindazt, amit a múltjá­ról már korábban elmondott. Az Új-Magyarország című napilap élé­ről leváltották Álexa Károlyt, s helyére — ideiglenesen — Szalai Attilát, az eddigi főszerkesztő-helyettest nevezték ki. Szeptember 9.: A szlovák alkotmány­­bíróság kihirdette a szlovák nyelvtörvény­­nyel kapcsolatos véleményét, s úgy vélte, hogy a megkérdőjelezett kilenc paragrafus és húsz rendelkezés egyetlen paragrafus ki­vételével egyezik a szlovák alkotmánnyal. Bugár Béla, a Magyar Kereszténydemok­rata Mozgalom elnöke úgy vélekedett, hogy pártja nem tud egyet érteni a döntéssel, s az ügyet a Magyar Koalíció Tanácsa elé viszi. Szándékuk az egyeztetés, tehát az, hogy mikor és hogyan forduljanak a Strasbourgi Emberjogi Bírósághoz. Szeptember 11.: A parlamenti frakciók tárgyaltak a KDNP-képviselőcsoport meg­szűnése miatt megüresedett bizottsági he­lyek és tisztségek újraosztásáról. A kisgaz­dák, akik nem vettek részt a megbeszélésen, úgy vélekedtek, hogy a Fideszbe átlépett, volt KDNP-sekre is vonatkozik az a házsza­bályi megkötés, amely szerint a valamely képviselőcsoportból kizárt vagy kilépett képviselőknek hat hónapot a függetlenek között kell eltölteni, s csak azután választ­hatnak új frakciót. Szeptember 12.: Az 56-os Deportálá­sok Tényfeltáró Bizottsága vitafórumot tar­tott történészek és jogászok részvételével. A fórumon arra kerestek választ, hogy ott volt­­e Horn Gyula a Marx téren 1956. december 6-án, amikor a tüntető tömeget fegyveres karhatalmisták verték szét, s öt embert azon­nal kivégeztek. Szerdahelyi Szabolcs, a bi­zottság (Deport ‘56) elnöke bemutatta Hóm tisztiszolgálati adatlapját, illetve kézzel írt, Kádár-kori önéletrajzának kiegészítését. Ezek szerint Hóm Gyula 1956. november 15-től már karhatalmista volt, vagyis egy hónappal korábban, mint ahogyan önélet­rajzában, az átvilágító bírák határozatában és az ahhoz fűzött kormányfői nyilatkozat­ban áll. A hiányzó 1 hónapnak azért van jelentősége, mert Hóm Gyula több alkalom­mal kijelentette, soha nem vett részt olyan akcióban, ahol erőszakot alkalmaztak. Lányi Zsolt, a Független Kisgazdapárt frakciószóvivője a Székelyföldön tett láto­gatásával kapcsolatban kijelentette:, Azzal az aggodalommal találkoztam, hogy a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csat­lakozással vasfüggöny ereszkedhet le az anyaország keleti határán, a határon túli magyarok ezért azt kérik, hogy kettős állam­­polgárság útján vagy útlevélbetéttel bizto­sítsák majd számukra a határok átjárhatósá­gát.” Szeptember 14.: Füzessy Tibor, a KDNP vezető politikusa kijelentette: azzal, hogy a Fidesz befogadta a szakadár keresz­ténydemokrata képviselőket, végképp elha­tárolta magát a Kereszténydemokrata Nép­párttól. Szeptember 16.: Gál Zoltánnak, az Or­szággyűlés elnökének átadták a több mint 280 000 aláírást tartalmazó íveket, amelye­ket az ellenzék gyűjtött össze annak érdeké­ben, hogy megakadályozzák a külföldiek termőföld-szerzését Magyarországon. Bal­­sai István, volt igazságügy miniszter beje­lentette, hogy az Alkotmánybírósághoz for­dulnak, ha kérdéseiket a kormány kérdései­vel helyettesítik. Orbán Viktor a parlament­ben így fogalmazott: a kormányzat rossz idegállapotára utal, hogy hatalmi arroganci­ával reagál azokra a kezdeményezésekre, amelyek nem tőle származnak. Giczy György kereszténydemokrata és Torgyán József kisgazda pártelnök az FKGP székházában közös fórumon jelen­tette be a két párt választási együttműködé­sét. A parlament földtörvényről szóló vitájá­ban Varga István (MDF) arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha valamely kérdésben népszavazást kezdeményező aláírásgyűjtés kezdődik, akkor a kormánynak nincs joga ahhoz, hogy megfordítsa a folyamatot, és maga kezdeményezze a referendumot, mi­vel ez nem más, mint hatalmi arrogancia. A vita során Lezsák Sándor, az MDF elnöke hangsúlyozta: a kormány becsapja az egy­szerű embereket, hiszen az a célja, hogy lehetővé tegye a külföldiek, illetve a téesz­­vezetők egy csoportja számára a földtulaj­don-szerzést. Szeptember 17.: A KDNP székházá­ban Torgyán József és Giczy György pártel­nöki csúcstalálkozót tartott, ahol a kisgaz­dák pártvezére többek között arról beszélt, hogy a ‘98-as parlamenti választás első for­dulójának eredménye alapján dönthetnek majd arról, bevonjanak-e más erőket is a nemzeti oldal együttműködésébe. Az FKGP csak a kisebbik rosszként választaná társul a Fideszt, amennyiben a kínálat csak az MSZP-ből és a Fideszből állna. Giczy György beszédében kitért arra, hogy egyesek szerint a mai kormányerőkre jövőre is érde­mes szavazni, mert nekik már módjukban állt megszedni magukat. Az elnök ezzel kapcso­latban megjegyezte: „annyit már megtanul­hattunk volna, hogy a szocialista és a szabad­­demokrata sosem lakik jól”. Szeptember 18.: A szlovák külügymi­nisztérium jegyzéket intézett a magyar fél­hez, s ebben teljesíthetetlen követeléseket támasztott a tervezett külügyminiszteri talál­kozó feltételeként. Csáky Pál, a Magyar Ke­reszténydemokrata Mozgalom alelnöke ez­zel kapcsolatban kijelentette, hogy a szlovák kormány elveszítette realitásérzékét, s utalt Kramplová szlovák külügyminiszter tévé­­nyilatkozatára, amelyben szó esett a nemze­tiségi lakosság „individuális áttelepülési le­hetőségének” biztosításáról. Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke—akinek meg­hívására Pozsonyba érkezett Jean-Marie Le Pen francia jobboldali pártvezér — viszont azt mondta, hogy örül a szlovák külügymi­nisztérium jegyzékének, mert ezzel vilá­gossá tették „a magyar politika farizeus jelle­gét, amely lényegében Horthy politikájának folytatása”. Szeptember 19.: A török kulturális mi­nisztérium elhatározta, hogy Szigetvár hősé­nek, Zrínyi Miklósnak is szobrot öntetnek és a baranyai város határában létesített Magyar- Török Barátság parkban felállítják azt a Szu­­lejmán-szoborral megegyező anyagból és méretben. A török szobrász által alkotott szobor hamarosan Szigetvárra érkezik. Somogyi Ferenc, az integrációs ügyekért felelős államtitkár a NATO-magyar tárgya­lások második fordulója után kijelentette, hogy magyar elképzelések szerint a haderő­­fejlesztéssel kapcsolatos beszerzések során a légtérvédelemnek és a hadseregen belüli kommunikációnak kell elsőbbséget élvez­nie. A nagyobb beszerzésekről szóló dönté­seket akkor lehet napirendre tűzni, ha már bizonyossá vált hazánk NATO-tagsága. A prágai Lidové Noviny úgy vélte, hogy a Budapestnek címzett pozsonyi diplomáciai jegyzék a nyugati és a környező országoknak küldött eddigi szlovák figyelmeztetések kö­zül a legkeményebb. Vladimir Meciar kor­mányfőnek a Budapesttel való lepaktálás je­lenleg nem illik bele a választások előtti forgatókönyvébe, s ezért teljes gőzzel meg­próbálja kijátszani a magyar kártyát — szö­gezte le aprágai napilap. A MIEP elnöksége tiltakozott a Népsza­badságban és más lapokban közzétett közvé­lemény-kutatási állítás ellen, miszerint a MIÉP támogatóinak többsége is igennel voksolna a NATO-csatlakozásra. Az elnök­ség szerint mindez a közvélemény tudatos félrevezetése, hiszen a MIÉP három „nem”­­et javasló plakátjai alatt sok ezer állampolgár írta alá a NATO-csatlakozást ellenző aláírás­­gyűjtő íveket. Szeptember 22.: Horn Gyula miniszter­­elnök a parlamentben többek között arról beszélt, hogy a szlovák kormány kisebbségi politikája nem felel meg sem az európai normáknak, sem az általa vállalt kötelezett­ségeknek. Hozzátette: nincs olyan haladó erő a világon, amely támogatná a mai Szlovákia nemzetiségi politikáját. Szeptember 24.: A miniszterelnöknek a nyugdíjasok világnapján tett, a hatvanöt év felettiek ingyenes utazásáról szóló váratlan kijelentéseivel kapcsolatban illetékes szak­emberek nyilvánosságra hozták, hogy a jövő évi költségvetésbe betervezett, fogyasztói ár­­kiegészítésekre szánt 61 milliárd forintos keretet 3 milliárd forinttal kellene megtolda­­nia a kormányzatnak ahhoz, hogy a minisz­terelnöki ígéret teljesíthető legyen. Szeptember 25.: A hágai Nemzetközi Bíróság ítéletet hozott a Bős-Nagymaros vízlépcső ügyében, s mind Magyarországot, mind Szlovákiát elmarasztalta. Áz ítélet sze­rint 1989-ben hazánknak nem volt joga fel­függeszteni a nagymarosi munkálatokat, s 1992-ben felmondani a szerződést. Szlová­kia viszont az úgynevezett C variáns megva­lósításával és a Duna egyoldalú elterelésével megsértette a nemzetközi jogot, ezért Szlo­vákiának keresnie kell annak módját, hogy a jogellenesen működtetett C variáns helyett törvényes helyzet alakuljon ki. A bíróság hat hónapot adott arra, hogy a felek az ítélet szellemében megállapodásra jussanak. Szeptember 27.: A Lakiteleki Népfőis­kolán az emlékezetes sátorverés tizedik év­fordulója alkalmából tudósok, politikusok, közéleti emberek részvételével nemzetstra­tégiai tanácskozást tartottak. Torgyán József kisgazda elnök Sopron­ban nyilatkozott G. Nagyné Maczó Ágnes alelnök korábbi felhívásával kapcsolatban, amely arra irányult, hogy a KDNP-vel kia­lakított szövetséget az MDF és a MIÉP bevonásával bővítsék. Az elnök a javaslatot elutasította és leszögezte: G. Nagyné Maczó Ágnes annak idején azzal a kifejezett kikö­téssel jött az FKGP-be, hogy Csurka István­nal semmiféle együttműködést nem alakít ki. Szeptember 28.: A Fidesz országos vá­lasztmánya bejelentette, hogy a párt válasz­tási együttműködési megállapodást köt a Magyar Demokrata Fórummal és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetséggel. Szeptember 29.: Hóm Gyula bejelen­tette, hogy a hágai ítélet Magyarország szá­mára se sikernek, se kudarcnak nem tekint­hető. Kijelentette: mindent el kell követni a hágai döntés végrehajtásáért, a magyar­szlovák megállapodás létrejöttéért. Kökény Mihály népjóléti miniszter a sajtónak nyilatkozva kifejtette: valószínű­leg jövőre is lesz olyan kórház, ahol ágyakat szüntetnek meg, és a kórházátalakítások mi­att szükséges végkielégítésekre százmillió forintot tartalékol a minisztérium. Boszniában az SFOR magyar műszaki kontingensének szakemberei megkezdték a lerombolt mostari híd köveinek kiemelését a Neretva folyó mélyéből. Szeptember 30.: Sepsey Tamás ország­­gyűlési képviselő (MDF) az idősek világ­napja alkalmából a sajtónak nyilatkozva el­mondta, hogy a választások közeledtével a kormánynak eszébe jutott: hárommillió idős állampolgár él Magyarországon. A kor­mány el akaija feledtetni a tavalyi fél száza­lékos nyugdíjemelést és a ki nem osztott öt milliárd forintos megtakarítást. A képviselő emlékeztetett arra, hogy idén 36 százalékkal emelkedtek az energiaárak, s hogy ismét jelentősen emelkedik a budapesti tömeg­­közlekedés és a távfűtés díja. Kovács László külügyminiszter a Fehér Házban Clinton elnök nemzetbiztonsági fő­tanácsadójával találkozott. A tárgyalást kö­vetően Kovács elmondta, hogy a magyar népszavazás kérdéséről is szót váltottak, s hogy szerinte a csatlakozás híveinek tábora folyamatosan növekszik. G. Nagyné Maczó Ágnest az FKGP el­nöksége megfosztotta pártalelnöki tisztsé­gétől, ugyanakkor meghagyta az Ország­­gyűlés alelnöki posztján. Október 1.: Vlagyimir Zsirinovszkij, az Oroszországi Liberális Demokrata Párt ve­zére magánlátogatásra Budapestre érkezett. A Népszabadságnak nyilatkozva többek kö­zött kijelentette, hogy ha Magyarország vissza szeretné kapni az Ukrajnához tartozó Kárpátalját, akkor ebben ő kész segítséget nyújtani. „Nekünk bőven van földünk, egyébként meg működjünk együtt, látogas­son el minél több magyar Oroszországba.” Október 2.: A több mint két hete áta­dott, népszavazást kezdeményező aláírási íveket az Országos Választási Bizottság át­vizsgálásra tovább adta a Központi Nyilván­tartó és Választási Hivatalnak. Ellenzéki po­litikusok kifogásolták az aláírások ellenőr­zésének lassúságát. A katolikus, a református, az evangéli­kus egyház és a zsidó felekezet közös állás­­foglalásban kifogásolta, hogy az egyházi törvénycsomag tervezetének megalkotása­kor a kormány nem vette figyelembe elvi jelentőségű észrevételeik és javaslataik döntő többségét. Október 3.: A komáromi és a dunaszer­­dahelyi járás után a kassa vidéki járásból is érkeztek jelzések a szlovákiai magyar ér­dekvédelmi szövetségekhez és pártokhoz, miszerint a kétnyelvű bizonyítványok ügyét vállaló iskolák pedagógusaitól az illetéke­sek megvonják a mozgóbért. Bauer Edit, az Együttélés szociálpolitikai alelnöke el­mondta, hogy azokban a járásokban, ahol megvonják a mozgóbért, a megmaradó bér­alapot szlovák iskolák között osztják szét. Október 5.: Kósa Gyula és Zsikla Győző kezdeményezésére Kiskőrösön rendkívüli ülést tartott a Metész országos elnöksége. Az elnökség megállapodott ab­ban, hogy október 7-én a Parlament előtt tüntetést, 11 -én pedig a kiskőrösi sportcsar­nokban közgyűést tartanak, hogy ezzel a földtörvény és a népszavazás ügyében nyo­mást gyakoroljanak a kormánypárti képvi­selőkre. Október 7.: Az Országgyűlés 269 igen szavazattal, 1 ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta az országos népszavazás elrende­léséről szóló határozatot. Eszerint a referen­dum időpontja november 16. Az ellenzék tiltakozása jeléül kivonult az ülésteremből és nem vett részt a szavazáson. Az ellenzék álláspontja szerint a parlamenti szavazás alkotmányellenes volt, mert a kormánynak a termőföldre vonatkozó két népszavazási kérdése (amely eltér a népszavazást sürgető százezrek kérdésétől) az alaptörvénybe és a népszavazásról szóló jogszabályba ütközik. (B.A.)

Next

/
Thumbnails
Contents