Nyugati Magyarság, 1997 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1997-10-01 / 10. szám
P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montreal, QC H3P 3B9, CANADA NYUGATI 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. CGmmgjsiFDamg ©0 GCo® \M?@©G = C3®mgj[7®f ]s (3“©©©Bea©mű XV. évfolyam, 10. szám 1997. október A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 96.-Ft -$3.00 /-------------------------------------------------------------------------------------------------------\ ERNESTO PINTO Dal azokról, akiket a holnap megkoszorúz Áldottak az özvegyek, kik a holt apák puskáját a fiák kezébe adták, a műhelyekben helyükre álltak és a mezőkre mentek. Az ósdi tűzhely általuk parázslik fel újra s a fiatal búza beérik az olajfák árnya mellett. Áldottak a gyerekek, kik búgócsigáik sarokba téve rohantak tankok ellen s utolsó sóhajukkal anyjukat hívták és a hazát. Általuk szállnak vissza a lepkék s ragyog a lég s víg nevetés fecskéi ébresztgetik a rét virágát. Áldottak a lányok, kik megőrizték ajkuk mézét és liliom ragyogásuk, mikor vad tűzzel feléjük lobbantak a barbár vágyak. Általuk jönnek újra csendesen szerelmes párok s a délután boldogan húz fióléjük hosszú árnyat. Áldottak a diákok, kik a zsongó iskolákból az utcára rohantak zsebükben töltényre cserélve a ceruzákat. A madarak általuk hozzák vissza a napok virágát, a nyíló körtefákon meg a tavasz fehér ruhát kap. Áldottak a munkások, kik testükkel harcolták meg az utca harcát és az ismeretlen szabadságot a porból kiáltva hívták. Értük a gyárkémények ajkán új zsoltárok fakadnak és a házak ablakán, mint a nap süt be az igazság. Áldottak a kivégzettek, akik, mert hitüket megváltották, áfáihoz rogytak s a halált választották lélek-mardosó élet helyett. Holnap általuk nyílnak félelem nélküli szóra a szájak s a határsorompókon át egymásba fonódnak a kezek. Áldottak az öregek, kik merészebbek és bátrabbak voltak a fiataloknál géppisztolyok ellen mellük falát emelve. Általuk őrizhetik majd nagyapák az unokákat olcsó pipájuk kereken szálló füstjén merengve. Áldott légy, Budapest, lerombolt falaiddal és megcsonkított szobraiddal, széttört hídjaiddal és földre sújtott tornyaiddal. Áldott légy, Budapest, gyászodban, megkínzatásodban, szivárgó sebeidben, mert csordogáló véred lemossa földünk gyalázatát és halottaid nyomában biztos lábaddal indul a szabadság. Fordította: Lökkös Antal V_____________________________________________________________/ r Magyarországot N r~ Arad Őszidő - ^ meg kell menteni emlékezete a nemzeti vetés évada Zétényi Zsolt Beke György Czegő Zoltán (3. oldal) ) (6. oldal) ) (8. oldal) J Győr, 1956. október Törvénytelen vagyonszerzés Beszélgetés Gidai Erzsébet közgazdász professzorral Az idegen tőke korlátlan beengedésével elveszítjük nemzeti értékeinket, nemcsak a földünk kincseit, hanem magát a földet is, végső soron pedig saját országunkat — mondta Gidai Erzsébet közgazdász profeszszor, a Társadalomkutató és Előrejelző Intézet igazgatója, akivel hivatali szobájában beszélgettünk időszerű, a magyarság sorsát érintő kérdésekről. — Egyik közeli kollégám említette nemrég, hogy szerinte a hazai kapitalisták jelentős része tehetségesebb, mint a nyugaton élő nagykapitalisták, mert azok közül sokan csak több generáció szívós munkájával tudták megteremteni azt a vagyont, ami az ittenieknek pár év alatt összejött. Valóban tehetségesebbek a mi kapitalistáink? — Ha az ügyeskedési szintet, vagy a maffialáncolatban való részvételi arányt nézzük, akkor igen. Magyarországon egy ideje liberális gazdaságpolitikát hirdetnek, s eközben törvényesítik a rablást. A legdurvább formában zajlik a nemzet kirablásának a folyamata, úgy, ahogyan az a volt szocialista országok egyikében sem. Erre a folyamatra ráfűződik egy bizonyos vállalkozói, pontosabban a korábbi nómenklatúrához tartozó réteg. Ennek a tagjai tulajdonképpen nem igazi vállalkozók. Olyan emberek, akik korábban is a hatalomban, vagy a hatalom holdudvarában voltak, s akik magukkal vitték a párt és a szakszervezetek pénzét, amelyet azután ügyesen hasznosítottak. A korábbi párt- és KISZ-vezetők a fillérekért felvásárolt cégek élén közpénzekből finanszíroztak különféle beruházásokat, vagy üzletet kötöttek külföldiekkel és adókedvezményekhez, illetve adómentességhez jutottak. Itt súlyos gazdasági bűncselekmények sorozatáról is szó van. Külön kell szólnunk azokról a vállalkozókról, akik a tiszteletreméltó kivételt jelentik és saját erejükből maradtak talpon. Ők tényleg tehetségesek, hiszen ezen a nehéz terepen nem könnyű megmaradni. Ha nem élnének a monopóliumok, az adóprések szorításában, ha nem kényszerítenék őket a spekulánsokkal való együttélésre , ha hagynák, hogy a saját tudásuk, szorgalmuk, tehetségük szerint végezzék a munkájukat és ennek alapján érvényesüljenek, akkor csodákat tennének. A földjén gazdálkodó magyar paraszt meg tudná menteni az országot, s a mezőgazdaságilag hozzánk hasonló adottságú Dániával azonos szintre emelné, ha hagynák, ha megengednék neki. Azután van a harmadik, a kényszervállalkozók rétege. Ide tartoznak például azok a mérnökök, akiket a fejük fölötti döntésekkel, a vállalatoknak a nómenklatúra-rétegnek való átjátszásával önálló vállalkozásra kényszerítettek. Jól kitanított, felkészült embereket juttattak utcára, s mondták nekik: lehetőségük van vállalkozni. így jött létre a rengeteg egy- és kétszemélyes káefté. Ezek az emberek ha nem mentek tönkre, annyiban rendkívül tehetségesek, hogy nem pusztultak el, vagyis meg van bennük a fennmaradás tehetsége, és sokan közülük a szakmai tudásuk révén szakmunkásként, szerelőként meg tudnak élni. Na de hát ez a szellemi erőforrások végtelen pazarlása, a magasabb szintű emberi élet és a tudás tönkretétele. Nekünk az alkotó, vállalkozó értelmiségiekre a saját értékükön van szükségünk. A mindenkori kormányzatnak ezt a tisztességes, magyar vállalkozói réteget kellene segítenie, kiszűrve azt a szűk réteget, amely a maffialánc részeként megszedte magát, s visszaélések sorozatával jutott hozzá a javakhoz. — Súlyos gondot okoz az is, hogy az így megszerzett tőke jelentős részét vagyontárgyakká változtatták, s emiatt hatalmas pénzösszegek nem forgathatók vissza a gazdaságba... — Több mint nyolcezer milliárdos közvagyonnal rendelkeztünk, s ennek a fele eltűnt, illetve ahogyan a Privatizációs Kutatóintézet egyik jelentése fogalmazott: elolvadt. Ennek a hatalmas értéknek egyszerűen nyoma veszett a korrupciós láncolatban. Azt a kis bevételt, ami keletkezett, a privatizációs intézményrendszer emésztette fel a maga költségeivel, az adminisztrációs gépezet működtetésével, a fizetésekkel. Nemrég beszéltem a privatizációval foglalkozó intézmény egyik munkatársával, aki szinte elmenekült onnan, mert — mint mondta — egyetlen olyan üzletet nem kötöttek, amit jogi úton ne lehetne indokoltan megtámadni. A jutalékok, a korrupciós pénzekfölvétele hatalmas károkozással jár együtt. — Ön korábban úgy vélekedett, hogy ezeket a gazdasági bűncselekményeket fel lehetne tárni, s az igazságnak érvényt kellene szerezni Ha a nemzeti erők kormányra kerülnének, akkor reálisan számolhatnánk-e a törvények alapján megindítható és sikeresen végigvihető eljárásokkal? — A magyar nemzeti vagyonnak körülbelül hetven százaléka külföldiek, illetve részben külföldi tulajdonú vegyesvállalatok kezébe került. Olyanok kezébe, akik adómentességet és különféle kedvezményeket kaptak, s akik — néhány úgynevezett zöldmezős beruházástól eltekintve — nem hosszú távon gondolkodnak, nem itt akarnak technológiát fejleszteni. Ócska bóvlikkal, például gyenge élelmiszerekkel árasztották el Magyarországot. Egy olyan országot, amely valamikor Európa éléstára volt, ahol kitűnő minőségű, egészséges mezőgazdasági termékeket lehetett kapni. A profitot szinte akadálytalanul kiviszik. A mezőgazdaságunkat tönkretették, a nemzeti vagyon jelentős részét eltüntették. Nem vagyok külföldiellenes, de ne velünk fizettessék meg többszörösen az idegenek adóját és társadalombiztosítási járulékát, ne kelljen a monopolhelyzetből megszabott árakkal szembesülnünk, s azzal, hogy nem teremtenek munkahelyeket. Ha a kormány olyan stratégiai fontosságú ágazatokat ad idegenek kezére, mint az energiaszektor, a közművek, az élelmiszerfeldolgozás, az egészségügy, a bankrendszer, ha nemzetellenes intézkedéseket hoz, akkor vajon nem beszélhetünk-e jogosan arról, hogy itt hazaárulással felérő bűncselekmények történnek? Amennyiben egy felelős nemzeti kormány kerülne hatalomra, ami még a reményeink között van, akkor az kimondhatja, hogy nem vállal jogfolytonosságot a korábbi hatalommal, mert (Folytatás a 4. oldalon)
