Nyugati Magyarság, 1997 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-01 / 1-2. szám
6. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1997. január-február A szociálliberális uralom kellős közepén nehéz tehernek számíthatott a magyar honfoglalás megünneplése. Ezt nem lehetett semmiféle ürüggyel lemondani, mint a tervezett budapesti világkiállítást. Törődni kellett a Magyarországkép külföldi alakításával, és megoldásra várt az anyaországi hivatalos rendezvények kérdése is. E kettős szorításban az illetékesek az ország gazdasági nehézségeire hivatkoztak, s mindössze 1,7 milliárd forintot adtak erre a célra. (Emlékeztetőül: egyedül a Budapest Bankkonszolidációja 12 milliárd forintba került.) A költségvetés forintjainak a szétosztását A Honfoglalás 1100. Évfordulója Emlékbizottság és a miniszteri biztos szervezte meg. Három kiemelt program volt: a Magyar Nemzeti Múzeum kiállításai, a Honfoglalók szoborcsoportjának helyreállítása a Hősök terén és A magyar iskola ezer éve (Pannonhalma). Még a hivatalos média is elismerte, hogy egyetlen maradandó alkotást sem hoztak létre. A pályázatok elbírálásánál főhatóságok bábáskodtak, ami azután meg is látszott a szürke rendezvényeken. Nyugaton a vártnál nagyobb volt az érdeklődés a millecentenáriumi események iránt. Több ország neves személyiségei, tudományos és kulturális intézményei ajánlották fel támogatásukat és jelezték részvételüket a külhoni megemlékezéseken. Felmerült a kérdés, hogyan viszonyuljanak a rendezők az elszakított területek magyarságához. Végül is a rendezvényeiket nem támogatták, feltehetően tartva attól, hogy ezzel erősítenék a határon túli magyarok nemzeti öntudatát. Közvetlen szomszédaink viszont sokféle módon kifejezték magyargyűlöletüket. Példa rá aVernékénél és Szlovákiában lebontatott emlékművek esete. De jellemző az is, ami Prágában történt. Az Emlékbizottság egy, ,,A honfoglaló magyarok” című vándortárlatot utaztatott 25 ország 100 városában. A honfoglalás gazdag régészeti hagyatékát Prágában bemutató fotók láttán Karol Skultety a következőket írta be (magyarra fordítva) a vendégkönyvbe: Egymillió szláv élt a Dunamedencében, amikor a magyarok odaérkeztek. A szlávok egy részét legyilkolták, a többit beolvasztották. Ily módon szakadt meg az északi és a déli szláv népek kapcsolata, és kezdődött el ezeréves leigázása. A megszállás a mai napig tart. A Külügyminisztérium videokazettája pedig torzszülemény lett, és ellenérzést váltott ki a Magyarországgal rokonszenvező külföldiekből. A lehetetlenül hosszú mondatokat mormoló, angol nyelvű videofilm pogány táltost mutat a képer/ \ MEGJELENT Dr. Fazekas Árpád Gyula AFRIKA GYÉMÁNTJA Utazás és vadászat Dél-Afrikában 1983—1993 című könyve A szerző, a kanadai Montreálban élő orvos többször utazott és vadászott Dél- Afrikában. Élményeiről írt könyve minőségi kiadásban, színes, keménytáblás kötésben jelent meg. Terjedelme 240 oldal, nagyméretű, 80 színes, eredeti fényképpel, térképekkel és egyedülálló művészi illusztrációkkal. Az első magyar nyelvű kiadás a szerző aláírásával, csupán 1000 számozott példányban jelent meg, ami biztosítja a könyv értékének emelkedését. Az útleírásokat kedvelő olvasó számára a könyv gazdag anyagot nyújt. Részletesen tárgyalja Dél-Afrika természeti szépségeit, gazdag állatvilágát, bepillantást ad történelmébe és földrajzába, ismerteti a híres arany- és gyémántbányászatot, valamint leírja változatos tájait, főbb városait és nemzeti parkjait. A vadászat iránt érdeklődők részére pedig nem csupán öt szafári izgalmas élményeit írja le a szerző, hanem részletes felvilágosítást is ad a napjainkban megvalósítható dél-afrikai vadászatról. Megrendelhető: Zoosystems Enterprises 222 Stillview Rd. Pointe Claire, QC, Canada H9R 5B5 Tel/Fax: (514) 695-1273 Ára: 49.95 USA-dolIár vagy 65 kanadai dollár postaköltséggel együtt. Kérjük Észak-Amerikán kívüli olvasóinkat, hogy megrendelésüket nemzetközi pénzesutalványon (money order) küldjék be. \_______________________________/ MILLECENTENÁRIUM avagy New York, New York nyőn, amikor Szent István koronázásáról beszél — úja Roger Conant, Prágában tanuló amerikai ösztöndíjas. A hatás egészen komikus, a forgatókönyv és technikai kivitel olyan rossz, hogy lejáratja az országot, s ezáltal a negatív propaganda páratlan példája. Idehaza az operaházi megnyitón a Himnusz nem hangzott el, koronás címert és lobogót nem tettek ki. Nyilvánvaló lett a hivatalos szervek álláspontja: ha már millecentenárium, fordítsuk a magunk hasznára. Spiró György mvódíjat nyert a Kossuth rádióban (némi módosítással) elhangzott, obszcén hangú ,Jdrálydrámájával”, a Vak Bélával. Nem titkolt örömmel fogadták a liberálisok Esterházy Péter „így gondozd a magyarodat!” című gúnyiratát. A vallásos érzés is megkapta, ami a szabadelvűektől telt. Petri György vadul tomboló egyházgyalázását Esterházy életművével együtt Kossuth-díjjal jutalmazták. A támadás több fronton folyt. A Córesz, a Zsidó Diákok Szövetségének lapja 1996. évi 1. számában megszólaltatta a toleránsok idős bajnokát: „Ez a rettenetes, elharapózott, két évszázada kétségbe ejtő nacionalista mánia, amely mást, mint gyűlölködést nem ébresztett, és mást, mint szerencsétlenséget nem hozott — nem kell. Kötekedő, meghülyült, a világról semmit nem tudó, semmit sem tanuló eszeveszett emberekkel egyszerűen nem lehet vitatkozni, és nem is érdemes.” Az utóbbi mondat állítását illetően egyetértünk Faludy Györggyel. Szerették volna, de nem lehetett eltitkolni, hogy a Feszty-körképet Ópusztaszeren nemzeti érzésű magyarok tömegei nézik meg. Egy falvédő- és tetoválásszakértő Disneyland-i szórakozásnak, a közszolgálati médium művészettörténésze pedig cirkuszi látványosságnak titulálta a Magyarok bejövetelé-t. Az Emlékbizottság propaganda célokra 650 milliót költött. A külüggyel közösen összeállított, A magyarság hozzájárulása az egyetemes kultúrához című propagandafüzetben Szent István király Intelmeit rossz fordításban idézik. A regnum szó helyes értelmezése Vekerdy József szerint: az idegeneket készséggel befogadó regnum nem az országot, hanem csak a királyi udvart jelentette. A hivatalosan támogatott programban olyasmik voltak, mint az Európai igazságügyminiszterek 20. találkozója, A külföldön élő magyar ellenállók és antifasiszták találkozója, A küzdő írók világtalálkozója, A Fulbright-ösztöndíjasok konferenciája „A globális megértés szellemében”. A Hősök terén, nemzeti ünnepünkön tartott zenés, táncos mulatságon Somló Tamás, a rock hullócsillaga így üdvözölte a megjelenteket: „5776 éves vagyok, minden jót, 1100 éves Magyarország!” A méltatlan, „intemacionális” rendezvényen a csúcspont a New York, New York című rockszám volt. Hónapokkal megelőzte Somlót a Magyar Nemzeti Múzeumban rendezett, A magyar honfoglalás története kiállítás vendégkönyvének a beírója: „Ti még nyereg alatt puhították a húst, amikor nekünk már Bibliánk volt.’ ’ A nemzetalázást az Emlékbizottság is támogatta. Közel félmilliárd forintot adott az MC-re, azaz a Magyarok Cselekedeteinek pár perces etűdökből álló—egész éven át naponta sugárzott— TV-adásaira. A rendezők „kemény magjának” kettős szándéka hamar megnyilvánult: baloldali és liberális értékeket hangsúlyozni, valamint időben, térben, tárgyban össze-vissza ugrálva minden előnytelent bemutatni a tizenegy évszázadról. Átlátszó ügyeskedéssel kotorták elő a Rákosikorszak idilli jeleneteit az ötvenes évek slágerei ürügyén. Korabeü híradókból összevagdalt képekkel a munkaversenyeket idézték fel, de közben kebelbeli liberálist (Haraszti Miklóst) népszerűsítettek. Kosztolányi Dezső csodálatos Üllői úti fák című versét a Népszabadság lírai látványának szánt reklámozásárahasználtákfel. Említésre és adásra méltónak tartották a prostitúciót csakúgy, mint az 1982-es év magyar történelmében a szamizdatos Eörsi István, Konrád György és társaik szerepét. Az MC-program egyik csúcsa a december 13- ai, Luca-napi adás, egy családi hanuka ünnep filmezése volt. A millecentenáriummal való kapcsolatot egy bizonyos Dercsényi Móritz jelentette, aki lefordította magyarra a Makkabeusok könyvét. Pedig a magyar szellemi néprajz ugyanREMENYIK SÁNDOR Nagy magyar télben... Nagy magyar télben picike tüzek, A lángotokban bízom, Legyen bár messze pusztán rőzseláng, Bár bolygófény a síron, Szent házi tűz, vagy bujdosó zsarátnok: Boldog vagyok, ha magyar lángot látok. Nagy magyar télben picike tüzek, Szikrák, mécsek, lidércek, Mutassatok bár csontváz halmokat, Vagy rejtett aranyércet, Csak égjetek, csak melegítsetek ma, Soh 'se volt ily szükség a lángotokra! Nagy magyar télben picike tüzek, Jaj, be szétszórva égtek, Királyhágón, Kárpáton, mindenütt! De mondok egyet néktek, Szelíd fények és szilaj vándorlángok: Mit gondoltok: ha összefogóznátok! Nagy magyar télben picike tüzek, Soh’se volt olyan máglya, Mintha most ez a sok-sok titkos láng Összefogna egy láncba...! Az égig, a csillagos égig érne, És minden idegen rongy benne égne! 1919. február V________________________J csak bővelkedik a Luca-napi népszokásokban. Ilyen például a luca-szék készítése december 13- tól 24-ig, hogy az éjféli misén ráállhassanak azok, akiknek kétségeik vannak, és megpillanthassák, megtudhassák, a környéken kik a boszorkányok. A hivatalosok kínlódva hajtották végre a millecentenárium semmitmondó rendezvényeit. A millecentenárium emlékét igazán csak az ellenzék és a vidéki Magyarország rendezvényei tisztelték meg. Ezek mondták ki, hogy a tatárdúlást, a mohácsi vészt, a török pusztítást, a Habsburgönkényt, a világháborúkat, a kommunista-szovjet diktatúrát túlélt honi és a világban szétszóratott magyarság mégiscsak honfoglaló őseink leszármazottja. Székelyi Gizella MAKKAY JÁNOS Tévhitek és hazugságok Honfitársainknak tudniok kell, hogy amióta létezik magyar őstörténetkutatás (mondjuk Sajnovics János könyvének 1770-es megjelenése óta), az mindig is a nyelvtörténészek uralma alatt állott. Különösen azóta, hogy 1953. december 1- én a magyar nyelvészek merészkedtek hősiesen az egész béketáborban legelőször arra, hogy éles támadást intézzenek a sztalini-zsdanovi nyelvtudomány és itthoni képviselője, Molnár Erik hazaáruló tézisei ellen. A helytállás egyik hosszú távú eredménye lett az, hogy '94 decemberében az Akadémia és a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos tanácskozást rendezett Honfoglalás és nyelvészet címmel. Ezen 16 hazai kutató 18 előadást tartott. Közülük mindössze hárman születtek a II. világháború után, a többiek születési évei: 1913, 1916, 1917 (hárman), 1921,1922 (ketten), 1924,1925, 1931,1932 (ketten), 1933.Azelőadók tehát 63-81 évesek voltak. Pontosan két év múlva, 1996. december 2-3- án, Budapesten került sor az egész millecentenáriumi ünnepségsorozat záró tudományos eseményére. Ugyanazok a rendezők The Hungarian Conquest and Europe címmel nemzetközi tanácskozásra invitálták 10 ország (Angliától Oroszországig, Itáliától Lengyelországig) 14 kutatóját. Nem hívtak senkit, vagy senki sem jött el Finnországból, Észtországból, Skandináviából, Franciaországból. A négy témakör: a honfoglalás hatása Európa nyugati, déli, északi és keleti részeire. 1996. december 2-án, délelőtt 10 órakor az Akadémia palotájának Konferencia-termében össze is gyűlt 28, írd és mondd: huszonnyolc hallgató. Beleértve a rendezvény két elnökét, a vetítőgép kezelőjét és az előadókat is. Főleg az egyeduralkodó nyelvtörténészek tüntettek távollétükkel. Régen sikerült ekkora szégyent hozni a magyarok történelmére, Árpád honfoglalására, Széchényi Nemzeti Múzeumára és Széchenyi Akadémiájára. Volt az előadók között amatőr kutató Svájcból, a magyarok történelméről mit sem tudó szorgos régész Ufából, a maga szakmájában bizonyára járatos német szakember Münchenből, Cambridge-ből és Oxfordból. A meghívottak kiválogatása ennél a kongresszusnál is feltehetően azon az alapon történt, ki mennyire régen született. Külföldiek lévén, nem tudtam statisztikát készíteni arról, hogy mekkora volt a résztvevők átlagos életkora, de alighanem magasabb, mint 1994-ben. Érthető, hogy a magyar nép és nyelv származásával foglalkozó tudományokat uraló nyelvtörténet miért nem lép egyetlen jottányit sem előre, s miért ragaszkodik görcsösen a múlt század végén kialakított, már akkor is sokak által hibáztatott, mára ósdivá vált felfogásához, amit nevezhetünk kizárólagos finnugor útnak. Hatvan éven felül ugyanis a kutató már nem képes változtatni addigi felfogásán, hiszen esetleg egész életművét kellene eldobnia. Ezek után nem lepte meg a 10 fős hallgatóságot az sem, amit hallott. Walter Pohl, aki néhány éve jó könyvet írt az avarokról, most elfogadta Györffy Györgynek a legújabb elméletét, hogy tudniillik a magyarok honfoglalásában szerepe volt annak a nagy éhínségnek, ami szó szerint kiirtotta az avarokat. (Az elméletből egy szó sem igaz!) Meglehetősen semmitmondó volt a lengyel professzor előadása, és amit Pohl vagy utána Wilhelm Stornier elmondott Münchenből, azt mi idehaza réges-régen tudtuk. A Vevey-ben élő Vajay Szabolcs a 10. század első felének nyugati kalandozásairól beszélt, B. Schimmelpfennig úr Augsburgból pedig elmondta, az olaszok máig úgy tudják, hogy az egyik magyar kalandozás egészen Rómáig vezetett, és a lateráni bazilika kifosztását papok és polgárok kivégzése követte. Valójában a 899-900-es észak-olaszországi győztes hadjárat után 919-ben, 920-ban és 923- ban csak Veronáig és Bresciáig jutottak Árpád népének lovasai, 921-922-ben és 927-ben egészen a déli Apuliáig lovagoltak ugyan, de Rómát és Nápolyt csak távolból látták. 924. március 15- én az itáliai Berengár király kifejezett kérésére Szalárd vezér csapatai Észak-Itáliában jártak és felégették, de nem tudták elfoglalni Páviát. 927- ben X. János pápatestvére, Péter hívta segítségül a kalandozó magyarokat Itáliába. Ezt a Pétert ellenfelei kizavarták Rómából, és honfoglalóink segítségével akarta vélt jussát visszaszerezni. Ebből a meghívásból lett mára — és él máig — Olaszhonban az a tévhit, hogy Árpád kései fiai papokat és polgárokat mészároltak le a pápai Szent János bazilikánál, a Lateránnál. Nem folytatjuk tovább a listát. Kiderült, hogy a civilizált nyugati világban élő népek mindmáig elképesztő tévhiteket hisznek és terjesztenek rólunk. A millecentenárium kiváló alkalom lett volna arra, hogy hozzákezdjünk e balhitek felszámolásához. Ez az ismert koalíciós körülmények között belülről, az anyaországból nem történhetett meg. Mint elrettentő példára, az előző számunkban ismertetett A magyarok krónikájára utalunk. Amit meg Nyugaton produkáltak, arra lapunk 1996. április 3-ai számában hívtuk fel a figyelmet. Molnár Miklós Párizsban, 1996 elején kiadott Historie de la Hongrie című könyve még a belföldi liberális hamisítókon is túltett, mert azt hirdeti a művelt Nyugatnak, hogy a magyarok testestől-lelkestől antiszemiták voltak, maradnak és lesznek. Pedig ezen a művelt Nyugaton 1994 és 1996 között adva volt az alkalom, hogy a bolsevisták által elkergetett becsületes honfitársainkmegismertessék az őket befogadó országgal népünk és országunk, szülőföldjük igazi mivoltát és történetét. Mint megkísérelte azt Sulyok Vince Norvégiában: Ungarns Historie of Kultur, Oslo, 1995. című, 705 oldalas könyvében, hogy ne csak szélhámosok és magyar nevű hazaárulók terjesszenek rólunk hazugságokat Skandináviától Ausztráliáig, hogy végre ne Gereben István elvtárs, Amerikába szakadt hazánkfia véleménye legyen a hiteles. Ő 1992 őszén az Egyesült Államok kormányától büntető intézkedéseket követelt Magyarország és a magyar kormány ellen, mivel az antiszemita, nacionalista, soviniszta. Véleményem szerint eljött, sőt, lassan talán el is múlik az ideje annak, hogy a Nyugatra üldözött és menekült, az ottani nyelvek egy ikét-másikát j ól ismerő, igaz magyarok végre ismertessék meg ezeket a nyugati népeket a mindmáig eltagadott és lehazudott magyar valósággal és igazsággal .Trianon bűneitől kezdve a kommunisták összes gazemberségén át 1956 taglójáig, 1988-1989 álnok átalakulásáig, 1994—1996 hazaárulásáig. Testvéreink, ott Nyugaton, ne engedjétek már tovább, hogy ezt a múlhatatlanul megoldandó feladatot a Gereben-félék a maguk módján hajtsák végre!
