Nyugati Magyarság, 1997 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1997-05-01 / 5. szám
12. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1997. május Amerika hálája Antiszemitizmusból közepes osztályzat Bár számítottunk rá, sokunkat mégis szíven ütött, hogy Koréh Ferencet, Székelyföld szülöttét, a tehetséges újságírót, majd később a Szabad Európa Rádió és az Amerika Hangja megbecsült, idehaza is kedvelt munkatársát, a szívesen hallgatott ízes beszédű New York-i magyar tudósítót a Gondviselés — egykor elveszített szülőhazája helyett — befogadó új hazájából most az Örök Hazába vitte. A II. világháború alatt már Budapesten dolgozott, majd az összeomlás után kommunistaellenes nézeteiért a Népbíróság egyévi börtönre ítélte. Amikor az Egyesült Államokban új lakóhelyre talált — sok évtizedes rádiós működése során lényegében az amerikai kormány szolgálatában állt — bizonyára nem gondolta, hogy aggastyán korára meg kell élnie mindazt, ami ténylegesen bekövetkezett: az amerikai igazságügyi szervek a „szövetséges hatalmak elleni propaganda” címén (ami alapvetően a szovjetorosz bolsevizmus elleni újságírói tevékenységéből állt), eljárást indítanak ellene. Ennek lezárásaként ez év januárjában a deportálására szóló döntés született az amerikai bevándorlási bíróságon, amelyet azonban idős korára és súlyos betegségére tekintettel nem hajtottak végre. Viszont kilátásba helyezték a rendszeres orvosi felülvizsgálatot, amelynek kedvező eredménye (azaz egészségi állapotának kellő javulása) esetén érvényt szereznek a kitoloncolási végzésnek. Most, hogy az ügyet a halál immár nyugvópontra juttatta, elgondolkozhatunk azon: a hivatalos Amerika mint hálálta meg az ő érdekükben is végzett emigrációs tevékenységét. Mi pedig, akik a rádióból ismertük, s emlékezetünkben vagy akár szalagon őrizzük hangját, most kalaplevéve búcsúzunk tőle, s megköszönjük a magyarságért végzett áldozatos munkásságát. Farkas Zsolt (Budapest) Hazánk időről időre megmérettetik. Legutóbb az amerikai székhelyű Freedom House nevű szervezet állított ki bizonyítványt a magyar sajtó helyzetéről, félig szabadnak minősítve azt, most pedig az Európai Zsidó Kongresszus által alapított kutatási központ, a CERA adott közepes osztályzatot Magyarországnak. A kontinens „rasszista, antiszemita pártjainak” tavalyi működését alapul véve érdemeltük ki a megtisztelőnek aligha nevezhető osztályzatot. Raphael Vágó, a magyarországi elemzéseket készítő tel-avivi egyetemi tanár ezzel kapcsolatban többek között kijelentette, hogy Magyarországon a zsidókérdés sokat szerepel a közvélemény előtt, ugyanakkor úgy vélte: a magyarországi antiszemitizmus nem jelent Izrael-ellenességet, nem lehet veszélyes nacionalizmusként feltüntetni, ám figyelmen kívül sem lehet hagyni. Szerinte a parlamenti „rótmanózás” is felerősítette a szélsőjobboldali nézeteket. Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke az Új Magyarországnak adott nyilatkozatában lényegében egyetértett a CERA tanulmányával és értékelésével, míg Tímár György, a Független Kisgazdapárt alelnöke, a Mazsihisz egykori vezető személyisége így fogalmazott: „A ,zsidó adut’ a szélsőbal mindig előszeretettel igyekszik felhasználni saját maffiás céljaira.” Tímár szerint a szélsőbalnak nyolcvan éve, világszerte alkalmazott módszere az, hogy ellenfeleit antiszemita és szélsőséges hírbe igyekszik hozni, miközben valamifajta hamis filoszemita színben tetszeleg. Lépjünk túl a rossz alternatíván Sajnos egyre nyilvánvalóbb, hogy hazánkban az úgynevezett zsidókérdés nem tud nyugvópontrajutni. Valakik valamiért szívós kitartással munkálkodnak azon, hogy ez a feszültségeket, félreértéseket, indulatokat keltő kérdéskör az örökkévalóságig napirenden maradjon. Ha az ebben érdekelteket olyasféle tisztázó szándék vezetné, mint történetesen Bibó Istvánt, aki e tárgykörben kiváló tanulmányokat írt, úgy egyet kellene értenünk e törekvésekkel, mert van miről beszélni. Ezzel szemben azt látjuk, hogy akik az utóbbi esztendőkben kavicsokat dobáltak az állóvízbe, azok ezt nem a vitás kérdések tisztességes kezelésének, a becsületes párbeszédnek a szándékával tették. Szemléletes példa erre a néhány évvel ezelőtt vihart kavart Landeszmann-nyilatkozat, amelynek egyik tanulságos részlete arról árulkodik, hogy az úgynevezett „rótmanózás” megítélésében jelentős nézetkülönbségek lehetnek azon az oldalon, ahol Landeszmann György, volt budapesti vezető főrabbi többé-kevésbé állt. Arra a riporteri kérdésre ugyanis, hogy a Rákosi, Gero, Farkas, Révai, Vas Zoltán és Péter Gábor alkotta vonulattól miért nem határolódik el a magyarországi zsidóság, a főrabbi így felelt: „Ez egy elmebetegség. Miért kellene elhatárolódni tőlük? Az inkvizíciótól elhatárolódott már a katolikus egyház? Nem határolódott el...” Nem feledhetjük, hogy Rót Manóügyben a szabaddemokraták részéről éppen azért érték éles támadások a kisgazdák alelnök-asszonyát, mert egyesek úgy vélték: Rákosi gúnynevének említése utal a kommunista / \ Kedves Olvasónk! Köszönjük, hogy megújította előfizetését! \________________________/ diktátor zsidó származására, s ez sérti a magyar zsidóságot. Talán az álláspontok egyeztetése körüli zavarok is közrejátszottak abban, hogy a szabaddemokraták politikai vereséget szenvedtek ebben az ügyben, ám nem lehet vitás: az egyes pártok akcióinál és szereplésénél jóval nagyobb horderejű kérdésről van szó. Ezt jól kifejezhetjük Éhe Bamarinak, a tel-avivi egyetem történelem tanszéke vezetőjének, a párizsi társadalomtudományi főiskola tanárának A zsidóság világtörténete — Histoire Universelle des Juifs — című könyv bevezetőjében írt szavaival: „...fontosnak tartottuk, hogy túllépjünk a szellemileg eredménytelen, emberileg pedig hiábavaló ,ők és mi’ alternatíváján.” Igen, túl kellene lépni ezen a sok szempontból szerencsétlen alternatíván. A kérdés csak az: vajon lehet-e, s ha igen, akkor miként és hogyan? A dolgokat végtelenségig leegyszerűsítő világunkban a feladat mind nehezebbé válik. A magyarországi antiszemiták számára barkácsolt skatulyák indokolatlanul túlméretezettek, nagy tömegek befogadására készültek. Hiába igazolják történelmi adatok és tények a magyar társadalom döntő többségének befogadókészségét, vendégszeretetét, a zsidósággal szembeni atrocitásokkal kapcsolatos vétlenségét, sokaknak a zsidóüldözések idején tanúsított emberségét, mindez korántsem kap akkora hangsúlyt a kutatásban és a tájékoztatásban, mint a magyar nép bűnösségét hangoztató nézetek és vélemények. Reviczky Adóm Vesztes háborúk— megnyert csaták című kötetében szerepel Ember Györgynek az Esti Budapest 1956. szeptember 29-ei számában megjelent írása arról a Reviczky Imrérő], akinek sok erdélyi munkaszolgálatos köszönhette megmenekülését. Ebből idézünk egy rövid részletet: „Szégyellem leírni, hogy Reviczky Imre nyugállományú ezredes — hatvanévesen, 75%-os rokkantsággal, a Vörösmarty utca 23-ban lévő Tüker-pincében — szenet lapátol! Görcsösen szorított tollal, akadozó betűkkel adom tudtul, hogy most tért haza négyhetes látogatásáról Erdélyből, ahol tízezrek hősként ünnepelték, ahol majd minden lap kolumnás cikkben méltatta emberi nagyságát, ahol Szatmárnémeti, Nagybánya, Várad, Kolozsvár, Marosvásárhely népe versengett, hogy kezet szoríthasson vele. Hazajött, és lebotorkált a 261-es Tüker-pincébe, zokszó nélkül megfogta a lapátnyelet, és rakni kezdte a mérlegre állított vesszőkosarat. Ezt csinálja évek óta szénporos arccal, megfeketedett kezekkel. Viseli némán a titkát, életregényét, hallgat, lapátol. Nem tolakszik elismerésért, nem kér jobb állást és több fizetést.” Reviczky ezredes megrendítő sorsában a becsületes magyarok sorsa tükröződik, olyanoké, akik egy vészterhes korszakban lelkiismeretük erős parancsát követték. Efféle lelkiismeretnek kellene munkálkodnia ma — egy másfajta vészkorszak idején — azon felelőtlen kevesekben is, akik ostoba túlzásokba esnek, s arról cikkeznek, hogy gazdag fasiszta zsidók beavatkoznak Magyarország belügyeibe, s pénzeszközeik bevetésével — mintegy válaszként az egykori zsidó genocídiumra — népirtást hajtanak végre. Kétségkívül hatásos azt állítani, hogy például Soros György — aki egyébként tényleg problematikus jelenség — a Moszaddal és az izraeli szélsőjobbal karöltve rendezte be Budapesten „elitképző egyetemét”, és a zsidógyilkos német nácizmust magyargyilkos zsidó nácizmussá konvertálta. Hatásos, mert ilyen kijelentésekkel némileg fokozni lehet az érdeklődést valamely sajtótermék iránt, ugyanakkor rendkívül káros, mert ingoványos területre, sötét zsákutcába terelhet jóravaló magyar állampolgárokat, akik pedig valójában a magyarzsidó párbeszéd fenntartásában, egymás kölcsönös tiszteletében, a normális együttélésben érdekeltek. Száraz György ismert könyvében — Zsidókérdés, asszimiláció, antiszemitizmus — idézett a Huszadik Század első kötetéből, amely 1917- ben többek között arra keresett választ, hogy mik az okai a magyarországi zsidókérdésnek. E kérdésre a válaszadók egyike, Beregi Ármin mérnök, a Magyarországi Cionista Szervezet elnöke többek között így felelt: „A zsidó nép, amelynek jelenleg csak középosztálya van, vele elfoglalja a gazdanépek középosztályhelyeinek jó részét. Saját kultúrközpontja híján, kénytelen a fogadónépek, így a magyar nép kultúrhelyeit betölteni s ezzel az illető nép alaprétegére szükségképpen bizonyos nyomást gyakorolni. Van tehát egy embercsoport, amely hatóképességénél fogva az ipar, kereskedelem, tudomány, művészet természetes fejlődésénél fogva, a vagyonok, állások örökölhetőségénél fogva több kultúrhelyet foglal el, mint — az alaprétegben rejlő többséghiánya folytán — számarányához képest megilletné egy eredetileg tőle idegen nép kultúrájában. Természetes tehát, hogy ez az állapot előidézi a kiváltságos osztályok iránt érzett gyűlölködéshez hasonló népérzelmek egy nemét; és ez az érzés hálózza keresztül-kasul Európa társadalmainak minden rétegét és ennek hatása a zsidóság iránti különleges érzés, előítélet. Deák Ferenc azt mondta, hogy a zsidóság olyan, mint a só, kell belőle mindenbe egy csipetnyi, de sok belőle árt az ételnek.” Szabó Lőrinc is ez idő tájt, éppen hetven esztendeje vetette papírra ma is elgondolkodtató sorait: „Ami kell. vagy kellene, az rokon az összebéküléssel, de ellensége a hallgatásnak és lehazudozásnak: a tisztázáshoz őszinteség kell, hogy zsidó és keresztény, kapitalista és proletár mind szabadon elmondhassa a maga baját, s a másik őszinte megértésvággyal hallgassa meg s szövetkezzen, amennyire érdekei, lelkisége és a kényszer szövetkezni hagyják és engedik.” Kérdezhetnénk: Szabó Lőrinc ellentétpárjaiban (zsidó és keresztény, kapitalista és proletár) vajon nem olyan érdekek és kényszerek tükröződnek-e, amelyek eleve kizárják a szövetkezést? S ha igen, akkor beletörődhetünk-e? Figyeljünk Bibó gondolataira Bibó István nem törődött bele, s a negyvenes évek vége felé írt tanulmányaiban kitartóan kereste a kivezető utat. A zsidókérdéssel összefüggő gondok feloldását egy minőségi egyenrangúságon alapuló társadalmi rend megteremtésétől várta, vagyis a zsidókat körülvevő környezet új rendjétől és egyensúlyától, másrészt „a zsidó-nem zsidó viszonylatban az emberi közlekedés útjainak, a közlés, érintkezés, kérdezés, válasz, szemrehányás, magyarázat, számonkérés, felelősségvállalás gesztusainak és hangjának” visszahumanizálásától, emberivé tételétől. Jó lenne végre lehiggadni, s jobban figyelni Bibó gondolataira. Jó lenne már csak azért is, mert nem zárható ki, hogy az antiszemitizmus gerjesztésében az úgynevezett baloldal jócskán érdekelt, másrészt—s főként — azért, mert a nyilvánvalóan politikai és gazdasági érdekektől motivált, kemény fellépések nem segíthetik a tisztánlátást, a bajok orvoslását, miként nem segíthetik azt a manipulált jelenségekre támaszkodó külföldi kutatások és értékelések se. Észre kell venni: az események menetét nem mi irányítjuk, s nincs kezünkben a megoldás kulcsa. Mégsem adhatjuk föl a reményt, hogy egyszer rátalálunk. Bánó Attila r i Napfény Otthon Az Evangélikus Gerontológiai Egyesület által működtetett Napfény Otthon Alapítvány és a VIII. kerületi önkormányzat — mint létrehozók — ezúton értesíti az érdeklődőket az építés alatt álló, emelt szintű idősek otthona létesítéséről. Az otthon a Budapesti Füvészkerttel szemben, a Klinikák és gondozott parkok közelében, az Illés utca, a Korányi Sándor utca és a Dugonics utca által határolt saroktelken épül. Címe: 1083 Budapest, Illés u. 38. A lakrészek: egy szoba, fürdőszoba, előszoba, minikonyha, beépített szekrény (22 m2); egy szoba, félszoba, fürdőszoba, előszoba, minikonyha, beépített szekrény (30 m2); egy szoba, hálófülke, fürdőszoba, előszoba, minikonyha, beépített szekrény (32 m2). A pincében fedett, őrzött gépkocsi tárolásra van lehetőség, külön megváltás ellenében. Mit nyújt a Napfény Otthon az ottlakóknak az önálló lakrészeken kívül? — Közös helyiségeket (társalgót, éttermet, tornatermet, mosó-vasaló és szárító szobát, imatermet, könyvtárat, orvosi szobát, átriumos belső kertet, szükség szerinti tárolási lehetőséget). — Szolgáltatásokat (állandó melegvizet, fűtést, világítást, takarítást, ágyneműmosást). — Mindenki rendelkezésére álló felszereléseket (automata mosógépeket, vasalókat). — Magas színvonalú ellátást (24 órás szakápolói felügyeletet, ápolást, orvosi ellátást, napi háromszori étkezést, szükség esetén diétás étkezést, étkezéskor kiszolgálást, lelkészi szolgálatot, kulturális szolgáltatásokat, programok szervezését, fodrász, pedikűrös igénybevételének lehetőségét, büfét) — Szép természeti környezetet (zárt belsőkertet, a közeli Füvészkertbe ingyenes belépőt), számos bevásárlási lehetőséget, kitűnő tömegközlekedést (például metró). — Kellemes és szép környezetben kulturált és emberséges légkört. A leendő Napfény Otthon lakója által teljesítendő alapítványi befizetés összege a kiválasztott lakás nagyságától függ. Éz a befizetés fedezi a lakrész és a közös helyiségek életre szóló használati jogát, az úgynevezett rezsiköltségeket (víz, villany, fűtés), az otthon által nyújtott szolgáltatásokat a lakó élete végéig. Használati jog megváltás: 1 szobás lakrész esetén: 24 ezer USD vagy ennek megfelelő forint; 1,5 szobásnál: 36 ezer USD vagy ennek megfelelő forint. Aki úgy dönt, hogy a Napfény Otthon lakója lesz, az megállapodást köt a Napfény Otthonnal, a törvényes előírásoknak megfelelően, két tanú jelenlétében. A használatbavételi díj életre szóló ottlakást biztosít a Napfény Otthonban. Az Otthon lakójának tehát használati joga van. Az általa kizárólagosan használt lakrész nem örökölhető. Az Otthon a használatbavételi díjakból fedezi az Otthon felépítésének, fenntartásának és működtetésének költségeit, a karbantartás és a szolgáltatások költségeit. Az Alapítvány non profit karitatív szervezet, nyereségérdekeltsége nincs. A Napfény Otthonba 1997 negyedik negyedévétől lehet beköltözni. Beköltözés után kizárólag a napi háromszori étkezésért kell fizetni. Havi térítési díj 1997 szeptemberétől havi 300 USD, mely az inflációnak megfelelően módosul. A fodrászat, a pedikűr és a büfé igénybevételéért természetesen fizetnie kell. Egy önálló lakrész kizárólagos használati jogával egyedülálló személy vagy házaspár rendelkezhet. Természetesen két testvér is megoszthat egymással egy lakrészt. Ha a házaspár vagy testvér kíván élni egy lakrész használati jogával, a használatbavételi díj kettőjük között oszlik meg. A Napfény Otthonban bárki lakhat, aki el tudja képzelni az életét egy ilyen otthonban, és akinek anyagi körülményei ezt lehetővé teszik. Az Alapítvány senkitől sem kérdezi meg, hogy milyen vallású, vallásos-e vagy sem. Semmilyen felekezet híveit nem részesíti előnyben. Az Otthon lakói akkor, oda és annyi időre távozhatnak el, amikor, ahová és amennyi időre csak akarnak. Az Otthon csak azt kéri, hogy ezt jelentsék be. Az Otthon lakói természetesen bármikor fogadhatják vendégeiket. Az általuk használt lakrészben azonban még átmenetileg sem alhatnak vendégeik. Az Otthon lakóinak nyugalmát a házirend védi. Mit vihet magával az, aki beköltözik az Otthonba? Mindazokat a bútorokat, használati és berendezési tárgyakat, értékeket, személyes vonatkozású tárgyakat, amelyekkel be akarja rendezni lakrészét. Aki szívesen élne a Napfény Otthonban, az levélben jelezze a következő postacímre: Napfény Otthon Alapítvány, 1056 Budapest, Pf. 141. Érdeklődés: 2030 Érd, Kende u. 4. Telefon: 36-23-369-020. MEGRENDELŐ SZELVÉNY Kérjük a megrendelő szelvényt nyomtatott betűkkel kitölteni és kivágva — csekket mellékelve — címünkre beküldeni: NYUGATI MAGYARSÁG P.O.Box 125, Mt. Royal Stn„ Montreal, QC H3P 3B9, CANADA NÉV: CÍM: Megrendelés egy évre nyugati olvasóknak: Kanada: CA-$30; egyéb országok: US-$30
