Nyugati Magyarság, 1997 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1997-04-01 / 4. szám
1997. április Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 11. oldal Nyári magyar iskola 1997. július 6-27. Magyarország, az összmagyarság, illetve nyugati magyar cserkészetünk mostanában több jelentős jubileumot ünnepelt. Éppen, hogy lezajlottak Magyarország 1100 éves évfordulójának ünnepi rendezvényei, fennállásunk 85. évfordulójának emléktáborai, az utóbbi külföldi működésünk 50. évfordulója is volt. Ebben az évben „szerény” számot ünnepeltünk: a fillmore-i Nyári Magyar Iskola fennállásának 30. évét. Az első iskolatábor 1968 júliusában volt a Sík Sándor Cserkészparkban, aztán hamar nyári iskola lett belőle. Mivel megszakítás nélkül működött évrőlévre, most — 1997 nyarán — nyílik meg immár harmincadszor. Nem hirdetünk ünnepségeket, csak azt szeretnénk, ha minél több magyar gyermek kacajától visszhangoznának a fillmore-i erdős dombok. Célunk az idén is, elsősorban Eszak- Amerika szórványmagyarságának fiataljait vendégül látni, de ezen kívül hívunk és várunk minden olyan magyarfiatalt, akijátszva, énekelve szeretne magyarul tanulni. Az iskola pontos ideje: 1997. július 6-27. Helye a Sík Sándor Cserkészpark, amely Fillmore, N.Y. közelében helyezkedik el. A tanítás szintje igazodik a tanulók nyelvtudásához. Kiváló tankönyveket és naprakész pedagógiai és didaktikai eszközöket használnak tanítóink, így a siker előre biztosítva van. A tandíj teljes ellátással, iskolaszerekkel, kirándulási és fürdési díjakkal együtt három hétre (mindegyik tagozaton) 450 US-dollár. Családoknak, több gyerek részvétele esetén, kedvezményt adunk. A Sík Sándor Cserkészpark erdős-ligetes 100 holdja, a délutáni szakköri foglalkozások, kirándulások, fürdések vidám szórakozássá varázsolják a tanulást. Felvétel csak előzetes jelentkezés alapján. Aki nem beszél magyarul, azt — a legnagyobb sajnálatunkra— nem vehetjük fel az iskolába, mert a tanítást nem tudná követni. Jelentkezési határidő: 1997. június 1. Jelentkezést csak teljes három hétre fogadunk el. Részletes felvilágosítás és jelehtkezési ívek a következő címen igényelhetők: Külföldi Magyar Cserkészszövetség, P.O. Box 68, Garfield, N J. t 07026, Tel.: (201) 772-8810. Ki tud róluk? Keresem barátomat, Dóra Jánost, aki Torontóban(?) él. 1984-ben levelezésünk minden darabját elvitték tőlem. Kérem, segítsenek, hogy megtudhassam pontos címét, telefonszámát. Keresem továbbá mindazokat, akik tagjai a kelecsényi Fejérpataky családnak. B ármilyen ez irányú segítséget köszönettel veszek. Családunk rokonságban áll az Andaházy és a Lipthay családokkal. Szívesen megosztanám tagj aikkal az általam összegyűjtött adatokat, mivel olyan tárgyi, okirati, családfa-bizonylataim vannak, amelyek a XIII. századig visszanyúló családtörténetünkre vonatkoznak. Címem: 1162 Budapest, Ferenc u. 95. Telefonszámom: 409-1857. Fejérpataky Tivadar Ez a hirdetési felület: 3000 Ft (magánszemélyek számára) HANGVERSENY-HÍREK Takács Miklós nagypénteki koncertje Március 28-án, a Montreáli Filharmonikusok hagyományos nagypénteki koncertjén mintegy 2500 hangversenylátogató szorongott a zsúfolásig megtelt Saint-Jean-Baptiste templomban. A Filharmonikusok vezető karnagya, Takács Miklós ez alkalommal Schubert Befejezetlen Szimfóniáját és Brahms Német Requiemjét vezényelte. Közreműködtek: Natalie Choquette operaénekesnő, Louis Quilico, a New York-i Metropolitan Opera híres szólistája, valamint a 280 tagú UQAM-kórus. Az előadóművészeket nagy ovációval ünnepelte a montreáli közönség. Montreál legnagyobb példányszámú napilapjában, a La Presse március 29-ei számában Claude Gingras zenekritikus nagy elismeréssel ír a Brahms-Requiem és a Schubert-Szimfónia „forró légkörű, átélt, kifejezésteljes és fenséges” előadásáról. Legfrissebb híreink szerint Takács Miklós, a New England Symphonie Ensemble vendégkarmestereként, három sikeres vendégszereplése után, május 24- én ismét a New York-i Carnegie Hall-ban vezényel. Mint köztudott, a neves dirigens 1993-ban elnyerte a Pro Cultura Hungarica kitüntetést. M. Gélinas Magyar művészek a világban * Csarnay Éva Különösen Liszt Ferenc óta a magyarság számos kiváló művésszel gazdagította a zenevilágot, akik öregbítették jóhírünket a világban. E művészek sorába tartozik Csarnay Éva zongoraművész, aki mostanában Montreálban szerepel nagy sikerrel. Csarnay Éva Kolozsvárott született, és ott is végezte zenei tanulmányait, mesterfokú képesítéssel. Miután számos versenyen nyert díjat és sok európai városban mutatkozott be, Madridban folytathatta tanulmányait. Ezután Kanadába jött, ahol Montreálban él 1983 óta, s jelenleg az itteni McGill Egyetem konzervatóriumának és a Freville Művészeti Központnak a zenetanára. Idén, március 8-án, a Nemzetközi Nőnap alkalmából, nagysikerű, jótékony célú, kétzongorás előadást tartott Iuoras Andrea közreműködésével a „Place des Arts” koncerttermében. Műsorán Mozart-, Schubert- és Rachmaninov-művek szerepeltek. A zeneértő közönség viharos tapssal jutalmazta az előadást. Csarnay Éva és a többi, külföldön élő magyar művész világszerte felkeltik és fenntartják az érdeklődést hazánk és népünk iránt, ezért további sikeres működést kívánunk nekik az egyetemes magyarság nevében! Farkas Barna Elhunyt Koréh Ferenc Koréh Ferenc, Amerika magyarságának kiemelkedő új ságíró és rádiótudósító személyisége, szeretett hazájának, Erdélynek hű szolgája 1997. április 1-én hajnalban, hosszú lelki és testi szenvedés után, életének 87. évében elhunyt az otthonához közel fekvő Englewood-i (N.J.) kórházban. Családjának szeretete övezte utolsó napjaiban, óráiban is, betegágya mellett volt felesége és valahány távol és közel élő leánya. Koréh Ferenc 1909. szeptember 9-én született a Székelyföld szívében, egy kicsiny háromszéki faluban, Sepsimagyaróson. A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium végzettjeként újságírással szolgálta népét Sepsiszentgyörgyön, Bukarestben és Budapesten. A háború végeztével kommunistaellenes nézetei miatt egyéves fogságban ült az Andrássy út 60-ban és a hírhedt Markó utcai börtönben, majd a „hidegháború” zord évtizedeiben a Szabad Európa Rádió hullámhosszán közel negyven esztendőn át hűséggel szolgálta Amerika népét. Amint egykori kollégája, Thassy Jenő elmondta róla a New York-i Magyar Házban 1995. október 7-én rendezett köszöntőn: „Szűkebb pátriája, Erdély, dupla patriotizmust követelt és kapott is tőle. Az elsők között volt ez a nagy erdélyi mackó, aki megtalálta a hangot, amit felismertek a havasok, a magyar falvak, városok. Népszerűségének ez volt az egyik titka... A szó elrepül, de Koréh Feri hangja otthon felnőtt nemzedékekben mégis nyomot hagyott, segítette őket, hogy megőrizzék a magyar öntudatot.” Hétvégi „mellékfoglalkozásként”, 1951-től haláláig — kereken 47 éven át — szerkesztette, szervezte, bemondta a New York és környékén közkedvelt Ma-M.A. BLYTHE BERNIER, INC. Temetkezési vállalat Gyász esetén temetkezési vállalatunk együttérzéssel, a magyar hagyományok szerint nyújtja a kívánt szolgáltatást. 940 Ogilvy Ave., Montréal, Qué. Elnök: Craig E. J. WINNETT 495-8082 gyár Amerika Hangja rádióműsorát, leadva közel ötezer óra műsoridőt. Oszlopos tagja, megválasztott vezetője lett számos amerikai magyar szervezetnek, köztük az Amerikai Erdélyi Szövetségnek, a New York-i Magyar Háznak, az Amerikai Magyar Könyvtár és Történelmi Társulatnak, a Magyar Cserkészszövetségnek és az Amerikai Magyar Szövetségnek. Éveken át szerkesztette a Magyar Cserkész és az Amerikai Erdélyi Szövetség Transsylvania című lapjait. Színes riportjai és elbeszélései gyakran jelentek meg amerikai és kanadai magyar újságokban. Az 1970-esévekközepétől, amintsúlyosbodott az Erdélyre, Felvidékre, Kárpátaljára és Délvidékre nehezedő kettős elnyomás, 1976-os megalakulásának pillanatától — háttérben — a Committee for Human Rights in Rumania (később Hungarian Human Rights Foundation) szervezetnek lelket adó,józan és mély rálátást nyújtó, ha kellett mérséklő, máskor buzdító, örökké cselekvést népszerűsítő, izzó mozgatóereje és tartópillére volt. Élete utolsó két évtizedét méltánytalan és igazságtalan meghurcoltatás keserítette meg. Tartása végig egyenes maradt, méltán tudta: a vádaskodás nem őt, inkább a vádlót minősíti. Az isteni gondviselés úgy döntött, hogy Koréh Ferenc Amerika földjében találjon örök nyugodalmat és békességet. 1997. április 5-én reggel, végső nyugvóhelyére, az Englewood-i (N.J.) temetőbe népes gyászmenet kísérte, a temetkezési szertartást Nt. Havadtőy Sándor református és Nt. Csorba Domonkos katolikus lelkészek végezték. Szervezeteink, amerikai-magyar közösségünk, óhazai hozzátartozói és a világban szétszórtan élő népes baráti köre osztozik Koréh Ferenc családjának gyászában. Nyugodjék békében! Alapítványunk támogatókat keres! Szegény, de jó képességű gyerekek továbbtanulását segítjük. A legkisebb összeget is köszönettel fogadjuk. Számlaszám: 5390001413000103 A KDNP Szarvasi Gyermekekért Alapítványa Házat-Hazát Egy kiállítás, és ami mögötte van Március második felében nagysikerű jótékonysági képzőművészeti kiállítást rendezett a Házat-Hazát Alapítvány Gödöllőn, a felújított Grassalkovich-kastély lovardájában. A kiállítás indítékairól és tanulságairól beszélgettünk a fo szervezővel, dr. Máthé Gizellával, az alapítvány kuratóriumának tagjával. —Miért foglalkozik egy lakásépítésre szakosodott alapítvány képzőművészeti kiállítás szervezésével? —Két megközelítése is lehet a dolognak, az egyik szomorú, a másik örömteli. A szomorú az, hogy Magyarországon ma alig van esélyük a fiataloknak az otthonteremtésre. A Házat-Hazát Alapítvány megpróbált felkínálni egy megoldási lehetőséget, egy önerőt és cselekvőkészséget mozgósító programot, de útját állták ebbéli törekvésében. A volt pénzügymi-Dr. Máthé Gizella niszter, Bokros Lajos, teljesen törvénytelenül megváltoztatott egy már meghozott országgyűlési határozatot (a költségvetési törvényt), megvonta alapítványunktól a számunkra már megszavazott állami céltámogatás egy részét, ugyanakkor megfosztott bennünket a további költségvetési támogatás lehetőségétől. Ez nemcsak azért szomorú, mert az alapítvány források nélkül maradt, és megkezdett házépítési programját félúton abba kellett hagynia, hanem azért is, mert ez arra is jelzés, hogy a jelenlegi vezetés teljesen érzéketlen a fiatalok lakásproblémája iránt, és esze ágában sincs hatékony megoldásokat keresni ez ügyben. Ezzel pedig magát a nemzet jövőjét veszélyezteti. Reménytelen helyzetbe kerülvén merült fel bennünk az ötlet, hogy a pénzszerzés egyik lehetséges formájaként jótékonysági kiállítást szervezzünk, és a felajánlott műtárgyak értékesítése révén teremtsük elő a puszta túlélésünkhöz szükséges pénzt. És itt jön a dolog örömteli vonatkozása: a megszólított művészeknek óriási hányada mellénk állt, és készségesen ajánlotta fel segítségét egy-egy festmény, grafika, szobor, kisplasztika, fotó vagy más műtárgy formájában. A- zok a művészek tették ezt, akiket szintén nem kényeztet el a hatalom, s akik bizony maguk is támogatásra szorulnának! Jó érzés volt tapasztalni, hogy e művészek zöme már hallott az alapítványunkról, s aki nem ismert bennünket és céljainkat, az is örömmel segített az első kérő szóra. Olyanok is bőven akadtak, akik több művet is felajánlottak. Itt mondanám el, hogy a két téma, a lakásépítés és a képzőművészet, nem is esik olyan nagyon messze egymástól, hisz a Házat- Hazát Alapítvány programjának éppen az a lényege, hogy egy tetterős, életrevaló középosztály tagjait juttassa otthonhoz, olyan fiatalokat, akik idejekorán megszerzett, polgári kényelmet nyújtó lakásukban élve a továbbiakban (tehát alkotóerejük teljében) nem cement és padlódeszka után szaladgálnak, hanem kreatív munkájukra és a családgyarapításra tudnak majd összpontosítani, miközben igényük és pénzük is meglesz rá, hogy festményt is vásároljanak abba az otthonukba, melyet az alapítvány épített fel számukra. —A kiállításon, mint a szép kivitelezésű katalógusból kiderül, közel százötven művész több mint kétszáz alkotása került bemutatásra. Hogyan fogadta a közönség a kiállítást, volt-e sok vásárló? — Meglepően sok látogatója volt a kiállításnak a két hét alatt — magán a megnyitón legalább hat-hétszázan jelentek meg —, és alapjában véve a vásárlók számával is meg lehetünk elégedve. A szakmabeliek szerint egy-egy kiállításon általában két-három alkotás szokott elkelni a mai kereseti viszonyok között, ehhez képest mi a felajánlott alkotásoknak körülbelül 25-30%-át tudtuk eladni. Magától értetődő, hogy a vevők inkább a kisebb és olcsóbb műalkotások iránt érdeklődtek. Eközben persze annak is tudatában kell lennünk, hogy társadalmi helyzettől és jövedelmi viszonytól függetlenül az emberek többsége vásárlásával azt is kifejezésre akarta juttatni, hogy támogatjaaHázat Hazát Alapítvány tevékenységét, a fiatalok otthonhoz juttatását. —Akkor ez járható útnak bizonyul a jövőre nézve is? — Nem hiszem. Mi szeretjük és támogatjuk a képzőművészetet, de sem felkészültségünknél, sem feladatunknál fogva nem ezzel kellene foglalkoznunk. Tény, mindenesetre, hogy a Magyar Alkotók Országos Egyesülete úgy döntött, felveszi rendes éves programjába ezt a jótékonysági kiállítást, úgyhogy a művészek a továbbiakban is felajánlhatnak alkotásokat az otthonra várók támogatására. Természetesen ez csak egyike lehet a pénzforrásoknak, az alapítvány rendes tevékenységének folytatásához elengedhetetlen a biztos és folyamatos állami támogatás. Jelenleg a magyar állam, amelynek alapvető feladatai közé tartozik a civil szervezetek támogatása is, ezt a feladatát teljesen elhanyagolja. A Házat Hazát Alapítvány profiljára vonatkoztatva az egészet, a statisztikai adatok szerint 1996-ban az állami részvétel a lakásépítésben, írd és mondd, egy százalékra esett vissza. Ehhez képest azt az alapítványt, amely ötéves fennállásának négy évében 30 házat épített fel, és újabb húsz lakást hozott tető alá, egy fillérrel sem támogatják. Pedig mi nemcsak lakást építünk, hanem lebonyolítjuk az építkezéssel kapcsolatos teljes adminisztrációt is a terveztetéstől kezdve a lakhatási engedélyig és a szociálpolitikai támogatás megszerzéséig, ráadásul helyzetbe hozzuk a fiatalokat, hogy olyan középosztállyá válhassanak, amely kimozdítja a kátyúból az országot. Nem tudom, végiggondolta-e valaki is a ma vezető politikusok közül, hogy mit jelentene az ország életében és külföldi megítélésében is — éppen most, amikor mindenki az Európai Közösséghez való csatlakozás szükségességéről beszél — a civil szervezetek működésének teljes ellehetetlenítése. Ezek a szervezetek — a Házat-Hazát Alapítványt is közéjük értve — egy sor maradandó értékkel gazdagították ezt az országot. Ha most valaki lerombolja őket, számolnia kell vele, hogy újrakezdem sokkal nehezebb lesz! Szilágyi Károly Üzletfeleket, befektetőket keresek építőipar, szakipar, belsőépítészet, gipszstukkó-gyártás és kereskedelem területén. Varga Rezső építész Tel/Fax: 00-36-66-311-029 r Házat-Hazát Alapítvány Forintszámla: Budapest Bank Rt., Belvárosi Igazgatóság 10102086-06389002-00000001; Devizaszámla: Budapest Bank Rt.; Belvárosi Igazgatóság 401-208-941-801-680
