Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1996-10-01 / 10. szám
4. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1996. október A világ legtisztább forradalma (Folytatás az 1. oldalról) kerülhetett középiskolába, egyetemre pedig egyáltalán nem. Mégis a munkások és a parasztok gyerekeiből lett egyetemisták egységesen, életre-halálra álltak a forradalom mellett. (...) 1956. október 23-a a forradalom kitörésének napja. Tíz órakor visszaérkezik a kormányküldöttség Gerő Ernő vezetésével Belgrádból. 12 óra 53 perckor a Kossuth Rádió jelenti: Piros László belügyminiszter visszautasítja az ifjúság kérését, hogy a Bem-szobomál és a lengyel követség előtt szimpátiatüntetést és gyűlést tartson. 13 óra 15 perckor a tilalmat a rádió megismétli. 14 óra 23 perckor engedélyezik a felvonulást és a tüntetést. 19 óra 30 perckor a kormány hivatalos szócsöve, a rádió a következőképpen ismerteti az eseményeket: — Nemzetiszínű lobogók, pirosfehér-zöld kokárdás fiatalok, Kossuthnóta, Marseillaise, International — így jellemezhetjük színekben és címekben az októberi tavaszban új március 15-ét ünneplő Budapestet. Ma délután hatalmas ifjúsági demonstráció zajlott le fővárosunkban. Ma délben ugyan a belügyminiszter betiltott mindenfajta felvonulást, de a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága megváltoztatta ezt a határozatot. (...) Ebből nyilvánvaló, hogy 13 óra és 14 óra 23 perc között a Politikai Bizottság ülésezett és engedélyezte a tüntetést. Másfél óra múlva, délután 4 órakor, a székesfehérvári és kecskeméti orosz csapatok megindultak a főváros felé. 20 órakor Gerő Ernő végzetes beszédét hangszalagról közvetítette a budapesti rádió, amelyben a budapesti ifjúságot sovinisztának, fasisztának és ellenforradalmámak bélyegezte. Beszédében szidalmazta Budapest népét, amely ugyanakkor óriási lelkesedéssel tüntetett a Parlament előtti téren a nemzeti és demokratikus követelések teljesítéséért, az ifjúság 16 pontjának elfogadásáért. Egyidejűleg a legelszántabb, legmegbízhatóbb ÁVÓ-s alakulatot, egy külön erre a célra szervezett különítményt küldtek a rádióhoz. Mint szemtanú mondom el a következő órák eseménysorozatát, amely kimutatja, hogy ki a felelős a végbement eseményekért. A magyar nép nem gondolt még az AVO fegyverhasználatáig véres forradalomra és harcra. Gerő beszéde azonban olaj volt a tűzre. Gyerünk a Rádióhoz, olvassuk fel pontjainkat... A rádió épületénél az ÁVÓ-s különítmény fogadta őket. Az ifjúság zárt, tömött sorokban, fegyvertelenül menetelt. A rendőrök először könnyfakasztó bombát dobtak. Az ifjúság visszavonult, majd újra nekilendült. Az ÁVÓ-s tiszt tüzet vezényelt. Az ÁVÓ-sok nem lőttek. Erre előkapta revolverét és belelőtt a legközelebb álló fegyveres ÁVÓ-sba. A többi leadta a sorozatot. Jajveszékelés, majd halálhörgés, visszafutás. Kis idő múlva mennek a halottakért és sebesültekért. 8 halott és 7 sebesült maradt ott, akiket bevittek az Egyetem Természettudományi Karának egyik előadótermébe, az úgynevezett Gólyavárba. (...) Hajnali 4 órakor a Központi Egyetemen már együtt ül a megalakult Egyetemi Forradalmi Bizottság. Ennek egyik vezetője felhívja telefonon Hegedűs András miniszterelnököt. Kérdés a telefonban: „Az Istenért, miért hívtátok be az oroszokat? Tudjátok, mit indítottatok meg ezzel?” Felelet: „Az elvtársak nagyon idegesek. Itt egy óra múlva minden csendes lesz.” Peregnek az események, a Rádió körül és az Üllői útnál áll a harc. Reggel 8 óra 13 perckor a rádióban közük az MDP Központi Vezetősége ülésének határozatát az új politikai bizottság létesítéséről és az Elnöki Tanácshoz szóló előterjesztést, hogy Nagy Imrét válasszák meg a Minisztertanács elnökévé, Hegedűs Andrást pedig első helyettesévé. Reggel 8 óra 45 perckor közleményt olvasnak fel a statáriális bíráskodás bevezetéséről, Nagy Imre miniszterelnök állítólagos aláírásával. Utána, 9 órakor, közleményt adnak a rádióban a szovjet csapatok behívásáról. Nagy Imre neve nem szerepel benne. (...) Október 24-én, déü 12 óra 10 perckor beszélt először Nagy Imre mint miniszterelnök a rádióban. Az orosz csapatok október 23-án, délután 4 órakor elindultak Budapest felé. Hajnali 3 órakor már be is avatkoztak. Nyilvánvaló, hogy csak Gerő vagy Hegedűs hívhatta be őket, minden minisztertanácsi határozat nélkül, mert idevonatkozólag semmiféle okmányt nem hoztak nyilvánosságra. (...) A szovjet kormány a Varsói Szerződést jelöli meg a beavatkozás jogforrásának. A Varsói Szerződés azonban nem nyújtott jogalapot az intervencióra. A másik indok a békeszerződés. Ennek 4. cikkelye kimondja, hogy Magyarország nem engedélyezhet nem demokratikus, fasiszta jellegű szervezetet a területén. Mint kifejtettem, még tüntetés sem volt, amikor a szovjet csapatok már megindultak Budapest felé. Magát a tüntetést a Kossuth Rádió október 23- án a 19 óra 30 perces adásában demokratikus megmozdulásnak jellemzi. A forradalomban végig nem vett részt olyan szervezet, amely jellegében fasiszta lett volna. Az előkészítésben az írószövetség és a Petőfi Kör játszott szerepet. Az írószövetség éppen a múlt nyáron választott új vezetőséget. 1947 óta ez volt az első tiszta választás egész Magyarországon... (...) Október 25-e a szabadságharc fordulópontja. Az oroszok úgy gondolják, urai a helyzetnek. Néhány ellenállási fészektől eltekintve, az orosz páncélos csapatok az urak az utcákon. Kiadják a parancsot a munka felvételére. Gondolják, hogy az összelőtt utcák, a halottak eléggé visszariasztják az embereket a további tevékenységtől. És bekövetkezik a váratlan dolog. Éppen ellenkező a hatás. A nép elszánttá válik, az Astoriánál 10 orosz tank átáll a szabadságharc oldalára. A nép szóba elegyedik az orosz katonákkal, és felelősségre vonja őket. .Aliért csináltátok mindezt?” Válasz: „Nekünk azt mondták, hogy fasiszták támadtak meg benneteket... De most már látjuk, hogy ti a szabadságért harcoltok.” Előkerül a magyar zászló, a nép ellepi a tankokat. (...) A Földművelésügyi Minisztérium és a volt Kúria tetején gépfegyver-állások vannak. Vagy az oroszoké vagy az ÁVO-soké. Megváljék, amíg a mintegy 15 ezer főnyi tömeg beérkezik a térre, s akkor megkezdődik a sortűz és az öldöklés. Míg eleven élet mozdul a kövön, addig lőnek. Mintegy 600-800 halott marad a téren. (...) Október 25-én a szovjetek a Fürst Sándor utca sarkán kenyérért sorban álló emberek közé lőttek tankágyúval. Két embert széjjeltépett a lövedék, sokat megsebesített. Október24-27-e között a mentőorvosok a járóképes sebesülteket nem vitték be a kórházakba, mert a szovjet katonák a bekötözés után elvitték és agyonlőtték őket. Nem engedték be a sebesültszállító autókat a harcok színterére, ezért igen sok volt az elvérzés. November 6-án a Móricz Zsigmond körtéren bementek a házakba, összeszedték a 15-16 éves fiatalokat, és a ház előtt agyonlőtték őket. Nem maradt Budapestnek kórháza, amelyik súlyos belövést ne szenvedett volna, bár feltűnő jelzéssel voltak ellátva. Magam láttam az Irgalmasok Kórházának és a József Attila Kórháznak a belövését. Október 24-én a kormány nevében kihirdetett amnesztiahatározat értelmében a magukat megadó szabadságharcosokat összefogdosták és agyonlőtték. Az utána vaíó napokban éppen emiatt nem adták meg magukat. (...) Bármennyire is elítélendők a üncselések, meg kell állapítani, hogy 1./ a szabadságharcosok senkit nem bántottak, aki a forradalom ellen fegyvert nem fogott; 2./ Mivel a lincselések október 30-31-én történtek, amikor az oroszok már kivonultak, a külföldi lapok tudósítói is megjelentek és fényképezhettek. De ki jelenhetett meg október 25-én a Parlament előtt, amikor az ÁVÓ-sok mintegy 600-800 embert legyilkoltak, és amikor a kivonuló mentőket is gépfegyvertűz fogadta? Vagy október 24-én hajnalban a szovjet csapatok bevonulásakor a Vörösmarty téren, amikor mintegy 200-300 középiskolás diák fiút és lányt körülfogtak, és amíg élő mozdult közöttük, addig lőtték őket? A fiatal lányok kínjukban az ingüket tépték le és tartották maguk elé megadás jeléül — ám nem volt menekvés... (...) Magyarország kilép a Varsói Szerződésből, és bejelenti semlegességét. Az Egyesült Nemzetekhez és a nagyhatalmakhoz fordul semlegessége elismertetéséért, ENSZ-bizottság Magy arországraküldéséért. A szovjet csapatok beözönlése ellen kétszer is tiltakozik a szovjet kormánynál. Kéri a tárgyalások megkezdését az október 30- ai moszkvai deklaráció alapján. November 3-án a szovjet katonai bizottságot küld magasrangú tisztekből, akik a szovjet csapatok kivonásának módjáról tárgyalnak. A megegyezés hat és fél Az alábbi történeteket Braun Károly vetette papírra, évekkel ezelőtt. Két közeli ismerősének személyes élményeit örökítette meg. Az első egy ismert (Maiéter Pálék tököli elfogatása). a második egy meglehetősen feledésbe ment, illetve csak nagyon kevesek által ismert pillanatot villant fel a forradalom napjaiból. 1. „(...) A magyar küldöttség tagjait azonnal szétválasztották. Maiéter tábornokot, Kovács tábornokot, Erdei Ferenc minisztert, Szűcs ezredest megbilincselték, és számunkra ismeretlen helyre vitték. Bennünket feltartott kézzel szembe állítottak a fallal. A pribékek rögtön közrefogták a sor elejét, és megkezdődött a vallatás. Felületes volt és a megfélemlítést célozta: pofonok, rúgások, trágárságok. Körülbelül 10 perces foglalkozás után kilökdösték az illető tisztet az ajtón az udvarra, ahonnan ilyenkor egy rövid géppisztolysorozat hallatszott. Most már kezdtük érteni, miért volt olyan felületes a vallatás... Lassan fogyni kezdtek előlem a társaim. Nem siettettem az időt, mégis sorra kerültem. Pofonok, rúgások, lökdösés, és máris kikerültem a viszonylagos biztonságból. Az első, ami a szemembe ötlik, egy vigyorgó orosz, aki rám szegezte a géppisztolyát. Behunyom a szemem, és azon a bizonyos filmszalagon lepereg az életem. A gitár kelepek.. Teljesen tudatosan érzem, hogy lehunyt szemmel folytatom az utam, és semmi fájdalmat nem érzek. Önkéntelenül vigigtapogatom magam, de nem érzem, hogy véres lennék. Kinyitom a szemem és látom, hogy az orosz nagyon élvezi a színjátékot. Abban a pillanatban ráeszméltem arra, hogy becsaptak, a sorozat a levegőbe szállt. Ezután összekötözték a kezeimet, és egy indulásra kész csapatszállító repülőbe tuszkoltak. Két szovjet katona közé nyomtak le, s amikor óvatosan körülnéztem, felfedeztem csoportunk tagjait. órai tárgyalás után megszületik. A szovjet delegáció kéri, hogy a tárgyalást este 22 órakor folytassák a technikai részletek megbeszélése miatt. A kiadott közlemények nyomán optimizmus vesz erőt a városon. Szombat este, sok-sok idő után először fekszik le nyugodtan Budapest népe. Hajnali öt órakor óriási ágyútűzre ébred a város. Égő lánggyűrű keletkezik Budapest körül. A szovjetek Berlin ostroma óta a legnagyobb tüzérségi támadást zúdítják a fővárosra. Két héten belül a második háborújukat kezdik meg a magyar nép ellen. (...) Az oroszok kész tervvel jönnek. Harcmodoruk irtózatos. Még nem szerveződött meg az ellenállás, az egyedül lehetséges gerillaharc. Ennek ellenére azt a környéket, ahol október 24-30-a között harc volt, összelövik. Magam láttam pl. Budán, ahol a Széna téren erődünk volt kiépítve az első harcok alatt. November 4-én, vasárnap dél felé a Margit-hídról tíz orosz páncélos közeledett. Csöveiket váltogatva az utca két oldalának szegezték. Másfél kilométer hosszan összelőtték az összes lakóházat. (...) Ungvárra vittek bennünket egy szovjet gyűjtőtáborba, ahol rajtunk kívül már több ezer magyar forradalmár volt (november 4-én! —A szerk.). A bánásmód a szokásos NKVD-s, ÁVH-s módszerek szerinti volt. Az élelem valami semmire sem emlékeztető zöld csalánleves, amely a több hónap alatt sem változott. (...)” 2.,Az Üllői út még romokban hevert. Az élet megbénult, az utcán temetetlenül, mésszel leöntve feküdtek a szabadságharcosok halálba merevedett tetemei. Szovjet parancsra — elrettentés céljából — nem volt szabad eltemetni őket. A férfiak ökölbe szorított kézzel, a nők könnyes szemmel halk imát rebegve kérték az Isten kegyelmét a hősök lelki üdvéért. A látvány egyáltalán nem az elrettentő hatást váltotta ki, hanem kemény dacot és undort az ázsai horda rémtettei iránt. Egy beteg lelkű emberi torzó primitív bosszúja volt felismerhető ebben a rendelkezésben. Az épületekben tett hasonló indítékú kár azonban igen lehangoló látványt nyújtott. Az üzletek nagy része szétlőve, feldúlva. A Nagyvárad téren egy húsbolt redőnye lehúzva, mintha most lett volna üzletzárás. Egyszer csak Kispest felől egy páncélozott szovjet katonai jármű tűnt fel. Megállt a Nagyvárad téren, háttal a Ludovika kőkerítésének, és kilépett belőle két magyar egyenruhás katona. Az egyik bement a bérházba, és jó hangosan bekiabálta a lépcsőházba, hogy húst osztanak. A másik ezalatt kinyitotta az üzletet, majd mindketten félrevonultak. A bérházból kitóduló lakók a sok napi éhezés után fejvesztetten rohantak a húsért. ... És ekkor megszólalt a páncélos autó géppuskája. Néhány perccel később az emberi húscafatok a hentesáruval összevegyülve borították ajárdát... És mindezt filmre vették, ezzel is bizonyítandó, hogy Magyarországon a bűnözők csináltak ellenforradalmat.” Két: történet:
