Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1996-07-01 / 7-9. szám

1996. július-szeptember Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 7. oldal Az elérhető lakás Merjünk nagyok lenni! (Széchenyi István) Merjünk új utakon járni! (Lőrincz Kálmán) J A demokrácia a félelem nélküli életet jelenti. Félelem nélkül pedig csak az tud élni, akinek nincsenek lakásgondjai, aki­nek biztos tető van a feje felett. A lakás­gond a XXI. századba átlépő emberisé­get a múltból örökölt rossz szellemeként fogja végigkísérni, hacsak nem talál a kérdésre megnyugtató megoldást... A modem demokráciák a hajlékta­lanság megszüntetését, az állampolgárok első lakáshoz való jutását politikai cél­ként kezelik, s konfliktusaik pusztán csak a közgazgaság korlátái és a szociális ér­zékenység kielégítetlensége miatt kelet­keznek. Mi, építészek ma csak passzív szemlélői lehetünk e nehéz szociális kér­dés megoldásának, vagy sokszor meg­oldhatatlanságának, ami a közgazdaság és a szociális érzékenység egymásnak feszülő összeütközéséből vezethető le. A XX. század számos törekvése is­mert az úgynevezett szociális lakás meg­oldásában. A század első építészeti stilá­­ris mozgalma, a Bauhaus is e szociális érzékenységből táplálkozott. A megol­dás mikéntjéhez sok építész csatlakozott, akik lelkesen igyekeztek a kérdés építé­szeti, városrendezési szempontjait vala­miképpen megoldani. (W. Gropius, Mies van der Rohe, Le Corbusier stb.). A második világháborút követő években a kezdeti sikerekkel ellentétben a politika—és nem az építészet—csőd­jeként a szociális lakásépítési mozgal­mak sorra eltűntek. A szocializmus a la­kást az ember alapvető jogai közé dekla­rálta. Ennek következménye a mai napig beláthatatlan: a tömeges lakásépítés tele­püléseink képét és az ott lakó emberek jellemét képes volt eltorzítani. Mára az igazságosabb lakáshoz jutás ideológiái kiürültek. A társadalom leszakadó réte­gei, valamint az alsó középrétegek re­ményt vesztetten nézhetnek a jövő felé. Az elmúlt mintegy tíz év során a ke­letkezett vákuumban idehaza is több kí­sérlet történt, kevés központi támogatás­sal, a lakáshoz való jutás megfelelő keze­lésére. A szabad piac jelenlétének az el­­túlzása, a pénzügyek állandó romlása mérsékli a közösségek (állam és önkor­mányzat) felelősségét és arra kényszeríti őket, hogy cserbenhagyják a legkisebb közösséget, a családot. Kormányaink tudják, hogy a feszültségek egyik oka a lakáshiány, jelentőségét mégis általában alábecsülik, sőt elhanyagolják. Szeretnénk bemutatni az építészek egy kis csoportjának küzdelmét, amely a hazánkban éppen gyökeret verő mozga­lom, a Házat, Hazát Alapítvány céljait szolgálja. Az alapítvány az Amerikai Egyesült Államokból származik, ottani neve: Habitat for Humanity Internatio­nal, s az alapító atyák között szerepel Jimmy Carter exelnök is. Amerikában a szociális lakásépítés mindig jóval kisebb arányú volt, mint Európában. Az ottani felfogás alapve­tően különbözik az ittenitől, s az ameri­kaiak történelmileg eltérő gondolkodás­­módját és értékrendjét tükrözi. Közpénz­ből épített lakásban lakni a korlátlan üz­leti lehetőségek hazájában mindig egyet jelentett az egyéni boldogulás kudarcá­nak a beismerésével. Néhány elnök kísérletét kivéve a szo­ciális lakásépítés határai elég szűkösek voltak és azok ma is. Ilyen körülmények között jött létre, elsősorban vallási ala­pon, a Millard Fuller előbb említett alap­­íványa. Ez apellál egy tehetős (gazdag) réteg közadakozásaira és bibliai elkötele­zettségére a még be nem érkezettekkel (szegényekkel) szemben: ...de vigyázz, ne feledkezzél el Iste­nedről, az UR-ról, oly módon, hogy nem tartod mega parancsolatait, döntéseit és rendelkezéseit, melyeket én ma paran­csolok neked! Amikor jóllakásig eszel, szép házakat építesz és azokban laksz, amikor elszaporodnak marháid és ju­­haid, lesz sok ezüstöd és aranyad, és bő­vében leszel mindennek, akkor föl nefu­­valkodjék szíved, és el ne feledkezz Iste­nedről, az UR-ról... Mózes V.8.11. Az amerikai lélek tapintatossága ab­ban nyilvánul meg, hogy a támogatottak kezdő lakásuk árát kölcsönként kapják az ottani alapítványtól. Az alapítvány tehát kvázi bankként viselkedik és a kölcsönt kamatmentesen, hosszú futamidőre kí­nálja fel a lakásépítőknek. Mindezek is­meretében nem fogunk csodálkozni, hogy a kölcsönt elsősorban rászorulók kapják. Mindazonáltal gondosan ügyel­nek arra, hogy ez a réteg kellő optimiz­mussal és felkészültséggel rendelkezzék. Ez egyébként minden bankszerű viselke­dés feltétele. Tehát követelmény a köl­csönös hitelképesség. A támogatás megkapásához első lé­pésben szükséges az igénylők aktív köz­reműködése is. A közösségi munkában eltötött óraszám, az egymás lakásának építésénél végzett kalákamunka is a bel­épés egyik záloga, és alapja a kis közös­ségek későbbi, egymás iránti viselkedé­sének. E számos rokonszenves vonással ren­delkező mozgalom magyar földön a kia­lakult és öröklött specialitások szerint igyekszik meggyökerezni, s amerikai mintára keresztényi szociális érzékeny­séggel egy új lakásépítési formát kialakí­tani. Az ismertetett célok szolgálnak ala­pul az elérhető lakás létrejöttéhez. Egy olyan lakáséhoz, mely köztámogatással a belátható távlatban valósággá válhat. Az itthoni támogatott réteg pedig egy nálunk valójában szegény réteg, noha erről az “úriember’' farizeusságával nem illik beszélni (pap, tanár, mérnök, orvos, kisiparos stb.). Hazai talajon a kölcsön visszafizetése olyan réteg számára nyitja meg az utat a lakáshoz jutáshoz, mely magában kellő lendületet és elegendő képességet érez a „kapitalizmus farkastörvényei” között is az egzisztencia megteremtésére és me­gőrzésére. A hiányzó középréteg megte­remtése a cél. Ez a közép-kelet-európai szindróma a világ másik fele részére ne­hezen megérthető. Építészirodánk a Házat Hazát Alapít­ványt kezdettől fogva támogatja. A ne­mes célt felismerve nyújtjuk építészeti, városrendezési szolgáltatásainkat. Kí­vülálló tervezők bevonásával eddig mintegy ötven lakás felépítését tettük le­hetővé, s váltunk ezáltal számos tapasz­talat birtokosává. Az építészeti, építési elveket korábbi ez irányú tapasztalatainkat is felhasz­nálva xendszerelvűen építettük fel. A rendszerben összehangolódnak a cél és az eszköz elemei. A kialakított hármas rendszer (teve­­zés-kivitelezés-kiértékelés) állandó fej­lesztésével folynak építkezéseink. Az első ötven lakás felépültével az alapít­vány túljutott a kezdeti bizonytalanságo­kon és a számunkra még szokatlan piaci buktatókon (pl. jelenleg a jelzálog tör­vény hiányán). A házaink fele részben hagyományos szerkezettel, fele részben pedig fa alapanyagú, igen gyors építést lehetővé tevő könnyű szerkezettel épül­tek fel. Tapasztalataink szerint az építés felgyorsítására csak akkor van lehetőség, ha az építési telken kiépített közműháló­zat található. Sajnos — és ez a tipikus — hazai viszonyaink nem ilyenek. Az önkormányzatok által kedvezmé­nyesen vagy díjmentesen rendelkezésre bocsátott telkek általában nem közműve­sítettek. Az alapítvány ugyanakkor nem utasíthatja el a kedvező lehetőségeket. A már felépült házak rövid időn belül ki­kényszerítik a közművek kialakítását, ez az építési fázis azonban a beköltözést hónapokra lelassíthatja. Ez olyan magyar adottság, melyen csak településeink tá­mogatott infrastrukturális kiépítése tud változtatni, és ez így nemzeti ügy. Építészeti elveink szerint a Házat Ha­zát Alapítvány arculatát a múlt hagyomá­nyaira támaszkodó épületek képviselik a legigazabban. Ezért nehezen tudjuk az amerikai anya-alapítványnak megma­gyarázni a számukra szokatlan magaste­tőt. Mivel építtetőink végső soron ked­vezményezett lakók, mi az ő fizikai jólé­tüket, ízlésvilágukat, illetve települése­ink hagyományainak őrzését szolgáljuk; az amerikai alapítók remélhetően egy nemzetközi mozgalom sokszínűségét fogják üdvözölni szándékainkban. A valóban korszerű, gyors és gazda­ságos amerikai építésből a számunkra értékelhető elemeket át kell vennünk. Meg kell oldanunk azt a jelenleg felold­hatatlannak látszó problémát, amit a könnyűszerkezetes építés jelent. Ezek közül elsősorban a falak hőátbocsátása okoz—főleg a nyári melegben—prob­lémát. Az építés árát nem terhelhetjük az Amerikában széles körben elterjedt hű­tőberendezésekkel, melyek működteté­sét a hazai energiaárak amúgy sem en­gednék meg. Vannak azonban olyan részletek, melyek meghonosításának örülnénk: pl. a beépített szekrények toló­­ajtajai, a WC-berendezés csaptelepének a szellőző berendezéssel való összekap­csolása, a falcmentes ajtók alkalmazása. A jövőbeli tervezés tökéletesítése céljából került sor Gödöllőn és Cegléden arra a felmérésre, amely 19 család véle­ménye alapján vizsgálta a lakások hasz­nálók általi megítélését. A lakók egy 85 kérdésből álló kérdőív kitöltése után helyszíni interjúk keretében mondták el véleményüket. A Házat, Hazát Alapítvány egy pol­gárosodó társadalmi réteg számára épít. A sorozatban készülő teveknek az átlag­ember lakásigényét kell kifejezniük, ugyankkor korlátozott nagyságú alapte­rületen minél nagyobb használati értéket biztosítaniuk. Vajon használhatók-e a gyakorlatban a tervekben rögzített építé­szeti gondolatok? Miben egyezik meg a többség igénye és miben lehet lehetősé­get biztosítani az egyéni igények kielégí­tésére? Többek között ezekre a kérdé­sekre szeretne választ adni az elvégzett felmérés. A magyar átlagpolgár számára a lakás életmű, ami gyökresen különbö­zik minden nyugat-európai vagy ameri­kai szemlélettől. Ezért is elegendhetetle­­nül fontos szempont a tervezésnél a lakók igényeinek és életmódjának az ismerete. Mindenféle külföldi minta átvétele előtt erős „magyar szűrőt” kell alkalmaznunk. Ami jól működik Amerikában (pl. na­gyobb építési telkek, más alaprajzi kon­cepciók, a könnyűszerkezetes építés fej­lett technológiai háttere), az nem biztos, hogy Magyarországon is működne. Mivel az elérhető házak — elsősor­ban gazdasági megfontolásból — soro­zatban készülő tervek alapján, egy-egy helyszínen hasonló kialakítással készül­nek, szembekerülünk a „típuslakás” problémájával. Minden egyes család kü­lönböző életmódot képvisel, így lakási­gényeik is különbözőek, tehát nem be­szélhetünk „típuslakásokkal” párhuzam­ban „típus családokról”. Az elvégzett fel­mérés nem programszerű funkcionális elemzés alapjául szolgál, csupán arra szeretne rávilágítani, hogy miben egyez­nek a többség lakásigényei, illetve miben és miért láthatunk jelentős különbséget. Az elérhető lakás szűk alapterületén fontos megoldandó probléma a zsúfolt­ság elkerülése. Ez minél kevesebb közle­kedési terület és holttér tevezésével és minél flexibilisebb térkapcsolatok kiala­kításával szabályozható. De vajon mit éreznek a használók túlzsúfolt vagy túl tágas élettérnek? Pszichológiai tanulmá­nyokból ismert, hogy a túl sok, de a túl kevés kapcsolattér is káros hatású az em­ber számára. A tereknek használatra kell szólítaniuk, de úgy, hogy egyik tevé­kenység se zavaija a másikat, ugyanak­kor ne is váljon túlságosan elszigeteltté. Ha például egy nappali feletti gelérián dolgozó sarkot alakítunk ki, az térbelileg összekapcsolódik a nappalival, a család ott tartózkodó tagj ai val a kontaktust lehe­tővé teszi, de nincs teljesen elszigetelve. Fontos az is, hogy az emberek között bitzosítva legyen valamenyi semleges tér. Az élettér és a gyermek számára a já­téktér megfelelő kialakítása szempontjá­ból alapvető feladat a konyha-étkező­nappali kapcsolat, és ezek kerttel való kapcsolatának flexibilis megoldása, a térhatás megfelelő térkapcsolatokkal való optimális növelése, ugyanakkor az elszigetelés lehetőségének biztosítása. Ugyanígy meg kell találni az egyensúlyt a közelség és távolságságtartás, a lakás privát és nyilvános szférái között. Ennek funckcionális vetülete korlátozott alapte­rületen a szobák méretével és számával való gazdálkodás (több kisebb vagy ke­vesebb nagyobb szoba kialakítása, egy szoba későbbi szétválasztásának lehető­sége stb.). A felmérés a következő kérdésekre teljed ki: Alaprajzi funkció — A kialakított lakókörnyezettel és beépítési sűrűséggel elégedettek a hasz­nálók, de ennél sűrűbb beépítést már zsú­foltnak tartanának. — Mindenki fontosnak tartja a kert­kapura való rálátást. — A családoknak általában nagyobb kamrákra és sokkal több raktározási terü­letre lenne szükségük. — A konyha-étkező-nappali kapcso­latát tekintve egyenlő arányban szeret­nék leválasztani a konyhát, illetve a konyha étkező egységét. A három funk­ció összekapcsolását csak a lakók 10%-a tartotta jónak. —A konyhából 58% szeretne inkább az utcára kilátni, 32% a kertre, 10% nem tulajdonított jelentőséget a kérdésnek. — A használók 75%-a nem tartotta fontosnak a TV étkezőből való láthatósá­gát. —A családok 84%-ában lenne igény barkácsolásra megfelelő hely kialakítá­sára. — A családok 53%-ának elegendő egy fürdő és egy külön WC, viszont je­lentős az eltérés akét helyszín között, mi­vel Cegléden ez 80%-ot, Gödöllőn vi­szont csak 22%-ot jelentett. 32%-nak lenne szüksége még egy zuhanyozótál­cára, 27%-nak még egy WC-re. — Két 10 év alatti gyermek számára 56% alakítana ki két félszobát, 44 % egy nagy közös szobát. Sokan inkább az óvo­dás kort jelölték meg a közös szoba hasz­nálatának határaként. —Korlátozott (kb. 50 m2) alapterüle­ten a lakók fele alakítana ki differenciál­tabb lakásbeosztást (több kis szoba) és fele tágasabb tereket olyan áron, hogy esetleg a nappaliban vagy az abból nyíló hálófülkében alszik. Szerkezetek — A külső és belső akusztikai elszi­geteltséggel a könnyűszerkezetes házak (Cegléd) lakóinak 100%-a hangsúlyo­zottan elégedetlen. (A nyári felmelege­dés mértékéről a lakóknak még nincs ta­pasztalatuk.) — A beépített anyagok minőségével és a kivitelezéssel a használók többsége nem elégedett. A legtöbb probléma a nyí­lászárók, a szigetelések és a padlóburko­latok minőségével, a könnyűszerkezetes házak esetén ezen felül a már most meg­jelenő, néhol jelentős repedések javításá­ból adódott. Esztétika — A ház esztétikai megjelenésével a lakók 79%-a elégedett. — A vakolat színét 50% fehérnek, 24% kéknek, 12% sárgának, 12% zöld­nek, 6% világosszürkének, 3% rózsa­színnek látná szívesen. A lakók 74%-a szeremé, hogy a házak különböző szí­nűek legyenek, 26%-a pedig egységes fehér házakat szeretne. A Házat, Hazát Alapítvány jelenleg húsz lakást épít Vácott. Itt újabb terve­zési, építészeti megoldásokról szerezhe­tünk majd értékes tapasztalatokat: a há­rom tömbben elhelyezett húsz lakás az együttélés, együttlakás új, specifikus problémáit hozza majd a felszínre. CALLMEYER FERENC oki. építészmérnök, c. egyetemi tanár CALLMEYER LÁSZLÓ építész, belsőépítész TIDERENCZL GÁBOR oki. építészmérnök r-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------\ Település tervezése — részletes rendezési tervek — családi házak — nyaralók — panziók — lakóépületek — társasházak — irodák — iskolák és nevelési létesítmények — uszodák — tornatermek — felújítás — belső berendezés — felmérés — értékbecslés — költségvetés — szaktanácsadás, számítógépes tervezés CALLMEYER & TSA v_________________________________________________________________________________________________________________/ ÉPÍTÉSZ IRODA Budapest, XII. kér. Nógrádi u. 11. Tel./Fax: 155-7645 Gödöllő — üzlettel kapcsolt lakások (Tervező: Callmeyer László) Házat, Hazát

Next

/
Thumbnails
Contents