Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1996-07-01 / 7-9. szám
4. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1996. július-szeptember Az alapszerződésekről GICZY GYÖRGY, LEZSÁK SÁNDOR, TORGYÁN JÓZSEF SENKI NEM ÁLL KI HELYETTÜNK A MAGYAR KISEBBSÉGEKÉRT Giczy György — Mi a véleménye a már megkötött alapszerződések hatásáról? — Két alapszerződést már ratifikáltunk és közvetlen tapasztalataink lehetnek arra nézve, vajon az alapszerződések megkötését követően javul-e a határon túli magyarok helyzete. A tapasztalat az, hogy nem javul, mert az alapszerződéseket különféleképpen értelmezik, illetve nem is tartják be. Alapszerződések megkötésekor nagyon fontos, hogy meg legyen jelölve egy olyan nemzetközi fórum, amely a szerződés vitás kérdéseiben hivatott dönteni. A magyarromán alapszerződés egyik legnagyobb hiányossága az, hogy ezt a fórumot nem jelöli meg. Iliescuék azt szeretnék, ha egy szakértői tanács döntené el a felmerülő vitás kérdéseket, míg a magyar kormány egy kormányközi szervre gondol... Eléggé sajnálatos, hogy például az Európa Tanács által megfogalmazott 1201-es ajánlást a szerződő felek maguk értelmezik. — Milyen fórum jöhetne szóba? — Például az említett ajánlás esetében egyértelműen az Európa Tanács lenne az illetékes az én fölfogásom szerint. —A kedvezőtlen tapasztalatokmiatt sokan nem értik, miért van szükség alapszerződésekre. — A magyar-ukrán alapszerződés óta — talán nem értik félre, ha kicsit szélsőségesen fogalmazok — a magyar külpolitikában elindult egy őrület, nevezetesen, hogy alapszerződéseket kell kötni. A nemzetközi jogban azonban nincs ilyenfajta előírás vagy kötelezettség. Az alapszerződésekben szerepel, hogy történelmi magyar területekről lemondunk, holott Lenintől Mitterrandig egyértelmű az a vélemény, hogy Trianon egy igazságtalan rablóbéke volt. Az ember ritkán mond le önként arról, amit elrabolnak tőle. Ez esetben nem határmódosításra gondolok. Úgy vélem, ha már az Európai Unió teljes jogú tagja kívánunk lenni, akkor a külpolitikánknak arra kellene irányulnia, hogy a határok átjárhatóságát követően Magyarország már működő, magyar autonóm közösségekkel tudjon szorosabb kapcsolatra lépni. — Csakhogy egyes szomszédaink éppen a magyar kisebbségek kollektív jogait kérdőjelezik meg. — A magyar-ukrán és a magyarszlovák alapszerződések kapcsán azt kell megállapítanunk, hogy azok nem mozdítottak elő semmit. Ezért is értelmetlen az alapszerződések megkötésének az erőltetése. Az igaz, hogy egyes szomszéd országok vezetői nem akarják a magyar kisebbségek kollektív jogait biztosítani, de ebből nem szabad annak következnie: ha ők nem akarják, akkor mi lemondunk róla. Most tulajdonképpen ez történik. Márpedig nekünk ragaszkodnunk kell e kollektív jogokhoz és minden megengedhető formában támogatnunk kell a magyar kisebbségek autonómia-törekvéseit. Ez a ragaszkodásunk jelezhetné nemzetközi fórumokon a fölmerülő problémákat. Az alapszerződések megkötését követően ez egyre nehezebb. És mindezzel kapcsolatban hangsúlyozottan kijelentem, egy valamit tudomásul kell vennie a mindenkori magyar kormánynak és a mindenkori magyar külügyi vezetőknek: ha Magyarország nem áll ki a határon túli magyar kisebbségek jogaiért, akkor a világon egyetlen olyan demokratikus állam se lesz, amely helyettünk ezt megteszi. Ez ugyanis az anyaországnak, tehát a Magyar Köztársaságnak a kötelessége. — Ha jól emlékszem, Horn Gyula jelentette ki egy alkalommal, hogy a határon túli magyaroknak, mint más államok polgárainak, az adott országon belül kell küzdeniük saját érdekeikért. Vajon a magyar kisebbségek elérhetnek-e valamit egyedül, magukra hagyva? — Magától értetődő, hogy nem. Kiszolgáltatottá válnak, hiszen a szóban forgó kormányok nemcsak a kollektív jogokat akarják megtagadni tőlük, hanem más, emberi jogokat sértő intézkedéseket is hoznak, aminek már most az a következménye, hogy a magyar kisebbségekhez tartozó emberek egyre kevésbé élhetnek magyarként ezekben az országokban. MENEKÜLTÁRADAT FENYEGET Lezsák Sándor — Milyennek látja a magyar kormánynak a magyar-román alapszerződéssel kapcsolatos magatartását? — A tervezett alapszerződéssel szinte provokálják a közvéleményt. Nemcsak itthon, hanem a környező országokban is és ennek következménye lehet egy menekültáradat... — Miféle érdek fűződhet ehhez? — Egy rosszul felmért érdek. Nevezetesen az, hogy ezzel talán segíthetjük az integrációs folyamatot. Pedig egy menekültáradat éppen ellentétesen hathat a folyamatra. Az alapszerződéssel látszatbékét próbálunk teremteni, ami komoly konfliktusveszéllyel fenyeget, hiszen az esetleges jogos háborgásokat, szervezkedéseket a szerződés nem teljesítéseként lehet feltüntetni. Kárpátalján a Vereckei hágó lezárása, Felvidéken magyar emlékművek meggyalázása, Erdélyben a fenyegetettségnek az a légköre, ami körülvette a reformátusok világtalálkozóját, mind-mind jelzi a békétlenséget és ezt látszatbékével nem lehet feloldani. Ilyen lépésekkel újabb Trianon felé sodorhatjuk az országot... — Annak idején a magyar-ukrán alapszerződést is sokan ellenezték, az Antall-kormány mégis megkötötte... — A Magyar Demokrata Fórumnak nagy tanulság a magyar-ukrán alapszerződés. Hibáztunk abban, hogy nem volt megfelelő előkészítés és az előzetes egyeztetések sem érvényesültek kellőképpen. Sokan nem tudják, de az MDF jelenlegi vezetői akkoriban nem voltak döntési helyzetben, tehát ma nincsenek közöttünk azok, akik ezt felelőtlenül végigvitték... — Az alapszerződések talán legérzékenyebb és legvitatottabb pontja a kisebbségben élő magyarok közösségi jogainak az elismerése. Szomszédaink ezzel kapcsolatban, mint valami főbenjáró bűnt, rendre területi autonómia-törekvéseket emlegetnek. — Egy dél-tiroli mintájú autonómiára előbb-utóbb igenis joga van a határon túli magyarságnak. — Az Ön által említett példák is jelzik, hogy a megkötött alapszerződések nem váltották be a hozzájukfűzött reményeket. Részünkről vajon mi indokolja a sietséget, a kapkodást? — Ezt nevezem tervutasításos külpolitikának. Elkészítenek egy tervezetet, amit teljesíteni kell... Kovács László külügyminiszter ki is jelenti, hogy ez magyar, illetve román belügy, ami lényegében azt jelenti, hogy a két kormány belügye, így azután tiltakozásunk dacára a fejünk fölött és a határon túli magyarok feje fölött kötik meg a szerződést. Iliescu román elnök mindezt belső kampányként használja föl, de ezzel kampányol Nyugat-Európában is, amit könnyen megtehet, mert a Nyugat felszínesen éli meg ezeket a dolgokat... Itt jegyzem meg, a Magyar Szocialista Pártnak nincs tekintélye Nyugat-Európában, ezt magam is tapasztaltam. Úgy is fogalmazhatok, hogy bizalmatlanok vele szemben, ezért az MSZP minden áron túl akaija teljesíteni a tervet, mert szeretne megfelelni bizonyos feltételezett elvárásoknak. — Habsburg Ottó szerint csakis az Európai Unióhoz való csatlakozás hozhat kedvező fordulatot a magyar kisebbségek helyzetében. — Egyetlen európai fórumon sem hangzott el az, hogy a csatlakozásnak előfeltétele az alapszerződések megkötése. Az alapszerződések éppen az integrációt nehezítik a már említett okok miatt. Ugyanakkor valóban nagy szükség van a szomszédokkal való megbékélésre. Ez nemzetbiztonsági okok miatt is fontos, tehát mi nem ezt vitatjuk. A rosszul képviselt érdekek azonban szaporíthatják a gondjainkat. A magyarmagyar csúcstalálkozó felvillantotta a reményt, hogy a kormány a magyarromán alapszerződés vonatkozásában jó irányba mozdul. Sajnos látnunk kell, mindez csupán az elaltatásunkra szolgált... Amennyiben az MDF, a Kereszténydemokrata Néppárt és a Fidesz kormányra kerül az 1998-as választások eredményeként, felülvizsgáljuk az alapszerződéseket. NE HAJTSUNK FEJET A JOGTIPRÓ AKARAT ELŐTT Torgyán József — Román és szlovák politikusok a magyar kisebbségek területi, illetve bármilyen autonómiájáról, közösségi jogainak elismeréséről úgy beszélnek, mint valami eleve elfogadhatatlan és elvetendő lehetőségről. Ilyen magatartásé partnerekkel lehet-e tisztességes alapszerződéseket kötni? — A magyar kisebbségek területi autonómiája, közösségi jogainak elismerése a magyar-román alapszerződésnek nélkülözhetetlen eleme kell legyen, mert ezek biztosítása nélkül értelmét veszti az alapszerződés megkötése. Az a tény, hogy a magyar kormány lemond ezeknek a jogoknak a biztosításáról, eleve értelmetlenné teszi a szerződés aláírását. Ami a román felet illeti, a magyar kisebbségekkel kapcsolatban elfogadhatatlan magatartást tanúsít: elég utalni a helységnévtáblákkal kapcsolatos problémákra, a Bolyai Egyetemen megszüntetett magyar nyelvű oktatásra, vagy a vissza nem adott egyházi intézményekre. Említeni lehet továbbá a román alkotmány azon passzusát, amely Romániát egységes nemzetállamként határozza meg, elvéve az őslakos magyarságtól az államalkotó nemzet státuszát. E tények ismeretében most nem lehet tisztességes, a magyarság érdekeit figyelembe vevő alapszerződést kötni. Az ukrán-magyar és szlovák-magyar alapszerződések esetében jól nyomon követhető volt, hogy ezekre az alapszerződésekre a trianoni békediktátummal Magyarország sérelmére területet nyert országoknak azért volt szükségük, hogy a magyarság erőszakos aszszimilációját felgyorsíthassák. Az alapszerződések ugyanis sem a trianoni, sem a párizsi békediktátumhoz képest nem adtak többletjogot a magyarságnak. Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének 1201. ajánlása csupán olyan jámbor óhajokat tartalmaz, amelyek zátonyra futnak az alapvetően tisztességtelen „fogadó országok” szándékain. Az ajánlás tizenegyedik cikkelyének egyik jellemző előírása az, hogy az autonómia-törekvések ott biztosíthatók, ahol azok összhangban vannak az adott állam belső törvényeivel. Ezzel a nemzetközi előírásokat az általános jogi helyzettel ellentétben alávetették a belső jognak, holott minden egyéb vonatkozásban a domináló elv az, hogy a nemzetközi előírások jelentik az elsődlegességet és a nemzeti jog köteles követni a nemzetközi jogot. Az 1991. december 1-jei népszavazás eredményével szemben a későbbiekben alkotmánymódosítással iktatták ki az ukrán jogból az autonómia biztosításának lehetőségét, hogy ezzel az 1201. ajánlásnak az előírásaira lehessen hivatkozni a magyar autonómia lehetetlenítésénél. Hasonlóképpen játszotta ki az 1201. ajánlás jámbor óhajait a szlovák törvénykezés, amikor a korábbi övezeti határokat megváltoztatva olyan új övezeti besorolást hozott létre, amellyel a színtiszta magyar településeket is kisebbségi helyzetbe hozhatta, mivel a 11. cikkelynek az az előírása, hogy az autonómia-törekvések csak ott kerülhetnek szóba, ahol a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak. A többségből kisebbséget csináló szlovák állam így megint csak az 1201. ajánlással takarózhat az alapvető emberi jogok és szabadságok sárba tiprásánál. Romániában, Szlovákiában és Ukrajnában a magyarok még azt a megalázóan kicsi jogaikat is elvesztették, amelyekkel korábban még rendelkeztek. Hogy mennyiben asszisztált ehhez a magyar állam, az megérne egy külön misét, de a tényeken ez mit sem változtat. — Az alapszerződések tehát a határon túli magyarok szempontjából (ennél fogva a mi szempontunkból) nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Ön szerint a magyar kormány miért igyekszik kapkodó gyorsasággal, a magyar kisebbségek politikai szervezeteinek véleményét figyelmen kívül hagyva mégis megkötni ezeket? — A román-magyar alapszerződés kapkodó gyorsasággal történő megkötése egy kormányzati stratégia része, melynek keretén belül a kormány igyekszik elterelni a közvélemény figyelmét a meglévő gazdasági, társadalmi, kulturális csődhelyzetről. Másrészről egy alapszerződés megkötésével ismét működésbe hozható az elmúlt időszakban kifulladó kormányzati sikerpropaganda, amely úgymond külpolitikai „sikerekkel” igyekszik bizonyítani a kormány rátermettségét, besöpörve a külföldi vállveregetéseket. E cél érdekében hajlandók feláldozni most a több milliós erdélyi magyar honfitársaink alapvető érdekeit is. Balladur francia elnökjelölt kampánya érdekében a szlovákiai magyarságot is így árulták el. Az Iliescu-kampány támogatásának, valamint Clinton elnök közeljövőben sorra kerülő megmérettetésének ügye is egyértelműen bizonyítja, hogy a Hom-Kuncze kormány idegen érdekeknek szolgáltatja ki a magyar érdekeket. Horn Gyula és csapata a nemzetközi erő mögé bújva kívánja a magyar érdekeket a szőnyeg alá söpörni, éppúgy, ahogy azt elődeik, Rákosi Mátyás és társai tették, akik viszont szovjet érdekek mögé bújtak. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy amikor Horn Gyula Balladur kampányának támogatását elhatározta, egyedül már csak ő látta egész Európában úgy, hogy Balladur miniszterelnök győzni fog Chirac elnökkel szemben. Ugyanígy figyelmen kívül hagyta Horn Gyula azt a tényt, hogy a republikánus szenátus többségi vélekedése eltér a közép-kelet-európai események eddigi demokrata párti megítélésétől. Ezzel természetesen nem akarom kétségbe vonni Clinton elnök győzelmi esélyeit, de mindenképpen hangsúlyozni szeretném, hogy nagy hiba a magyar érdekeket alárendelni a helytelenül vagy elhamarkodottan megítélt világpolitikai eseményeknek. —Lehet-e okunk feltételezni, hogy a magyar-román alapszerződés megkötésével a jelenlegi magyar kormány lényegében lemond a romániai magyarok közösségi érdekeinek érdemi támogatásáról? — Az alapszerződés kilátásba helyezett megkötésével a jelenlegi magyar kormány lemond a romániai magyarok érdekeinek képviseletéről. Ez világosan látszik abból a tényből is, hogy az Európa Tanács 1201. ajánlásához a magyar fél javaslatára—lábjegyzetbe^!) — egy olyan értelmezést fűznek, amelyben kimondják, hogy a fenti ajánlás nem tartalmazza a területi autonómiát, illetve a közösségi jogok gyakorlásának lehetőségét. Elfogadhatatlan az is, hogy az erdélyi magyarságról, mint haza nélküli etnikumról beszélnek! Ilyen értelemben az alapszerződés aláírása súlyos történelmi bűntett. — Mi a véleménye arról, hogy a magyar kisebbségek helyzetének jobbítása csakis az érintett országoknak az Európai Unióhoz való csatlakozásával érhető el? — A „Hazánk Holnap" című kisgazda programban külpolitikánk alapvető prioritásaként szerepel az Európai Unióhoz való csatlakozás. Kétségtelen, hogy ha egy adott állam tagja az Uniónak, ebből fakadóan számtalan lehetőség adódik arra, hogy érdekeit hatékonyabban tudja képviselni. Azonban az Európai Unióhoz való csatlakozástól nem szabad azt várni, hogy ez majd automatikusan megoldja a külkapcsolati problémákat. A mindenkori magyar kormányok kötelessége lenne, hogy akár Unión kívüli, akár Unión belüli kormányokként minden tőlük telhetőt megtegyenek a határainkon kívül élő több milliós magyarság helyzetének jobbítása érdekében. Éppen ezért szavazott egységesen nemmel a Független Kisgazdapárt a magyar-ukrán és a magyarszlovák alapszerződésre. Magyarországnak az Európai Unióhoz történő közelítése Szent István királyunk államalapítása óta jól felismerhető magyar törekvés, melynek érdekében a magyarság évszázadokon keresztül, mint Európa védőbástyája, mérhetetlenül sok vért áldozott. Magyarországon tehát nem lehet olyan komoly politikai tényezőről beszélni, amely az Európai Uniós csatlakozásunkat megkérdőjelezné. Ugyanakkor rá kell mutatni arra, hogy szegény rokonként semmiképpen sem mehetünk az Unióba, mert akkor a nemzet károsodása mérhetetlenül nagy lesz. Ezért elő kell készítenünk az Uniós csatlakozásunkat, mint ahogy tették azt a németek, az angolok és a franciák is, valamint az Unió többi tagországa. Ha viszont idő előtt csatlakoznánk az Unióhoz, s a trianoni és a párizsi békediktátumokkal érintett szomszédos országok kívül maradnának, úgy rendkívül megnehezülne a határon túli magyar milliók érdekképviselete. Ezért ezeknek a tömegeknek a jogfosztottságát most kell megszüntetni — még Európai Uniós csatlakozásunk előtt —, nehogy a mi előrejutásunk az önhibájukon kívül határainkon túl rekedt magyar milliók mélybe taszítását jelentse. — Kormányunk úgy viselkedik, mintha az alapszerződések megkötése előfeltétele lenne a csatlakozásnak. Ön szerint van-e ilyen előfeltétel? — A kormány szerint a nyugati országok részéről bizonyos fokú nyomás észlelhető az alapszerződések megkötése érdekében. Carter nyugalmazott amerikai elnök is azért járt hazánkban a napokban, hogy az amerikai elnökválasztási kampányt kiterjesszék a magyarságra, és Horn Gyula Clinton elnök kampányában asszisztáljon. Kétségtelen, hogy az Európai Unió elsődleges célja az, hogy olyan államok rendelkezzenek teljes jogú tagsággal, amelyek rendezték egymással viszonyaikat, ellentéteiket. Azonban a trianoni és a párizsi békeszerződés után az elkapkodott szerződések instabilitást okoznak e térségben. A magyar politika évtizedek óta a mások álláspontja előtti, ellenállás nélküli behódolást jelentette, amint azt legutóbb a magyarság megaláztatásának színhelyén, a szojvai völgykatlanban, a vereckei emlékmű augusztus 15-ei megkoszorúzása alkalmával is szomorúan tapasztaltam. A magyarság megjelent színe-java az első tiltó szóra lealázó engedelmességgel hajtott fejet a jogtipró idegen akarat előtt, míg az az akarat, amely az alapvető emberi jogokra és szabadságokra támaszkodott, s amelyet én, illetve a kíséretemben lévő feleségem és a kisgazda-küldöttség képviselt, kiállásával elérte, hogy feljussunk az emlékműhöz és megkoszorúzhassuk azt. Aki elvtelenül megalkuszik, az már eleve vesztessé degradálja a győzelemre méltó szándékot, míg a megalkuvás nélküli hit és becsület a siker biztos kovácsa lehet. Ne engedjünk tehát a becstelen következményekkel járó előfeltételeknek, hanem álljunk ki az alapvető emberi és szabadságjogok mellett, mert azokat csak így tudjuk érvényre juttatni! Bánó Attila