Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1996-07-01 / 7-9. szám

4. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1996. július-szeptember Az alapszerződésekről GICZY GYÖRGY, LEZSÁK SÁNDOR, TORGYÁN JÓZSEF SENKI NEM ÁLL KI HE­LYETTÜNK A MAGYAR KISEBBSÉGEKÉRT Giczy György — Mi a véleménye a már megkötött alapszerződések hatásáról? — Két alapszerződést már ratifikál­tunk és közvetlen tapasztalataink lehet­nek arra nézve, vajon az alapszerződé­sek megkötését követően javul-e a hatá­ron túli magyarok helyzete. A tapaszta­lat az, hogy nem javul, mert az alapszer­ződéseket különféleképpen értelmezik, illetve nem is tartják be. Alapszerződé­sek megkötésekor nagyon fontos, hogy meg legyen jelölve egy olyan nemzet­közi fórum, amely a szerződés vitás kér­déseiben hivatott dönteni. A magyar­román alapszerződés egyik legnagyobb hiányossága az, hogy ezt a fórumot nem jelöli meg. Iliescuék azt szeretnék, ha egy szakértői tanács döntené el a felme­rülő vitás kérdéseket, míg a magyar kor­mány egy kormányközi szervre gon­dol... Eléggé sajnálatos, hogy például az Európa Tanács által megfogalmazott 1201-es ajánlást a szerződő felek ma­guk értelmezik. — Milyen fórum jöhetne szóba? — Például az említett ajánlás eseté­ben egyértelműen az Európa Tanács len­ne az illetékes az én fölfogásom szerint. —A kedvezőtlen tapasztalatokmiatt sokan nem értik, miért van szükség alap­­szerződésekre. — A magyar-ukrán alapszerződés óta — talán nem értik félre, ha kicsit szélsőségesen fogalmazok — a magyar külpolitikában elindult egy őrület, ne­vezetesen, hogy alapszerződéseket kell kötni. A nemzetközi jogban azonban nincs ilyenfajta előírás vagy kötelezett­ség. Az alapszerződésekben szerepel, hogy történelmi magyar területekről le­mondunk, holott Lenintől Mitterrandig egyértelmű az a vélemény, hogy Tria­non egy igazságtalan rablóbéke volt. Az ember ritkán mond le önként arról, amit elrabolnak tőle. Ez esetben nem határ­módosításra gondolok. Úgy vélem, ha már az Európai Unió teljes jogú tagja kí­vánunk lenni, akkor a külpolitikánknak arra kellene irányulnia, hogy a határok átjárhatóságát követően Magyarország már működő, magyar autonóm közös­ségekkel tudjon szorosabb kapcsolatra lépni. — Csakhogy egyes szomszédaink éppen a magyar kisebbségek kollektív jogait kérdőjelezik meg. — A magyar-ukrán és a magyar­szlovák alapszerződések kapcsán azt kell megállapítanunk, hogy azok nem mozdítottak elő semmit. Ezért is értel­metlen az alapszerződések megkötésé­nek az erőltetése. Az igaz, hogy egyes szomszéd országok vezetői nem akar­ják a magyar kisebbségek kollektív jo­gait biztosítani, de ebből nem szabad annak következnie: ha ők nem akarják, akkor mi lemondunk róla. Most tulaj­donképpen ez történik. Márpedig ne­künk ragaszkodnunk kell e kollektív jo­gokhoz és minden megengedhető for­mában támogatnunk kell a magyar ki­sebbségek autonómia-törekvéseit. Ez a ragaszkodásunk jelezhetné nemzetközi fórumokon a fölmerülő problémákat. Az alapszerződések megkötését köve­tően ez egyre nehezebb. És mindezzel kapcsolatban hangsúlyozottan kijelen­tem, egy valamit tudomásul kell vennie a mindenkori magyar kormánynak és a mindenkori magyar külügyi vezetők­nek: ha Magyarország nem áll ki a hatá­ron túli magyar kisebbségek jogaiért, akkor a világon egyetlen olyan demok­ratikus állam se lesz, amely helyettünk ezt megteszi. Ez ugyanis az anyaor­szágnak, tehát a Magyar Köztársaság­nak a kötelessége. — Ha jól emlékszem, Horn Gyula jelentette ki egy alkalommal, hogy a ha­táron túli magyaroknak, mint más álla­mok polgárainak, az adott országon be­lül kell küzdeniük saját érdekeikért. Va­jon a magyar kisebbségek elérhetnek-e valamit egyedül, magukra hagyva? — Magától értetődő, hogy nem. Ki­szolgáltatottá válnak, hiszen a szóban forgó kormányok nemcsak a kollektív jogokat akarják megtagadni tőlük, ha­nem más, emberi jogokat sértő intézke­déseket is hoznak, aminek már most az a következménye, hogy a magyar ki­sebbségekhez tartozó emberek egyre kevésbé élhetnek magyarként ezekben az országokban. MENEKÜLTÁRADAT FENYEGET Lezsák Sándor — Milyennek látja a magyar kor­mánynak a magyar-román alapszerző­déssel kapcsolatos magatartását? — A tervezett alapszerződéssel szin­te provokálják a közvéleményt. Nem­csak itthon, hanem a környező orszá­gokban is és ennek következménye le­het egy menekültáradat... — Miféle érdek fűződhet ehhez? — Egy rosszul felmért érdek. Neve­zetesen az, hogy ezzel talán segíthetjük az integrációs folyamatot. Pedig egy menekültáradat éppen ellentétesen hat­hat a folyamatra. Az alapszerződéssel látszatbékét próbálunk teremteni, ami komoly konfliktusveszéllyel fenyeget, hiszen az esetleges jogos háborgásokat, szervezkedéseket a szerződés nem tel­jesítéseként lehet feltüntetni. Kárpátal­ján a Vereckei hágó lezárása, Felvidé­ken magyar emlékművek meggyalá­­zása, Erdélyben a fenyegetettségnek az a légköre, ami körülvette a reformátu­sok világtalálkozóját, mind-mind jelzi a békétlenséget és ezt látszatbékével nem lehet feloldani. Ilyen lépésekkel újabb Trianon felé sodorhatjuk az országot... — Annak idején a magyar-ukrán alapszerződést is sokan ellenezték, az Antall-kormány mégis megkötötte... — A Magyar Demokrata Fórumnak nagy tanulság a magyar-ukrán alapszer­ződés. Hibáztunk abban, hogy nem volt megfelelő előkészítés és az előzetes egyeztetések sem érvényesültek kellő­képpen. Sokan nem tudják, de az MDF jelenlegi vezetői akkoriban nem voltak döntési helyzetben, tehát ma nincsenek közöttünk azok, akik ezt felelőtlenül végigvitték... — Az alapszerződések talán legér­zékenyebb és legvitatottabb pontja a ki­sebbségben élő magyarok közösségi jo­gainak az elismerése. Szomszédaink ez­zel kapcsolatban, mint valami főbenjá­ró bűnt, rendre területi autonómia-tö­rekvéseket emlegetnek. — Egy dél-tiroli mintájú autonómi­ára előbb-utóbb igenis joga van a hatá­ron túli magyarságnak. — Az Ön által említett példák is jel­zik, hogy a megkötött alapszerződések nem váltották be a hozzájukfűzött remé­nyeket. Részünkről vajon mi indokolja a sietséget, a kapkodást? — Ezt nevezem tervutasításos kül­politikának. Elkészítenek egy terveze­tet, amit teljesíteni kell... Kovács László külügyminiszter ki is jelenti, hogy ez magyar, illetve román belügy, ami lé­nyegében azt jelenti, hogy a két kor­mány belügye, így azután tiltakozásunk dacára a fejünk fölött és a határon túli magyarok feje fölött kötik meg a szer­ződést. Iliescu román elnök mindezt belső kampányként használja föl, de ezzel kampányol Nyugat-Európában is, amit könnyen megtehet, mert a Nyugat felszínesen éli meg ezeket a dolgokat... Itt jegyzem meg, a Magyar Szocialista Pártnak nincs tekintélye Nyugat-Euró­pában, ezt magam is tapasztaltam. Úgy is fogalmazhatok, hogy bizalmatlanok vele szemben, ezért az MSZP minden áron túl akaija teljesíteni a tervet, mert szeretne megfelelni bizonyos feltétele­zett elvárásoknak. — Habsburg Ottó szerint csakis az Európai Unióhoz való csatlakozás hoz­hat kedvező fordulatot a magyar ki­sebbségek helyzetében. — Egyetlen európai fórumon sem hangzott el az, hogy a csatlakozásnak előfeltétele az alapszerződések megkö­tése. Az alapszerződések éppen az in­tegrációt nehezítik a már említett okok miatt. Ugyanakkor valóban nagy szük­ség van a szomszédokkal való megbé­kélésre. Ez nemzetbiztonsági okok mi­att is fontos, tehát mi nem ezt vitatjuk. A rosszul képviselt érdekek azonban sza­poríthatják a gondjainkat. A magyar­magyar csúcstalálkozó felvillantotta a reményt, hogy a kormány a magyar­román alapszerződés vonatkozásában jó irányba mozdul. Sajnos látnunk kell, mindez csupán az elaltatásunkra szol­gált... Amennyiben az MDF, a Keresz­ténydemokrata Néppárt és a Fidesz kor­mányra kerül az 1998-as választások e­­redményeként, felülvizsgáljuk az alap­­szerződéseket. NE HAJTSUNK FEJET A JOGTIPRÓ AKARAT ELŐTT Torgyán József — Román és szlovák politikusok a magyar kisebbségek területi, illetve bár­milyen autonómiájáról, közösségi joga­inak elismeréséről úgy beszélnek, mint valami eleve elfogadhatatlan és elve­tendő lehetőségről. Ilyen magatartásé partnerekkel lehet-e tisztességes alap­­szerződéseket kötni? — A magyar kisebbségek területi autonómiája, közösségi jogainak elis­merése a magyar-román alapszerződés­nek nélkülözhetetlen eleme kell legyen, mert ezek biztosítása nélkül értelmét veszti az alapszerződés megkötése. Az a tény, hogy a magyar kormány lemond ezeknek a jogoknak a biztosításáról, ele­ve értelmetlenné teszi a szerződés alá­írását. Ami a román felet illeti, a magyar kisebbségekkel kapcsolatban elfogad­hatatlan magatartást tanúsít: elég utalni a helységnévtáblákkal kapcsolatos prob­lémákra, a Bolyai Egyetemen megszün­tetett magyar nyelvű oktatásra, vagy a vissza nem adott egyházi intézmények­re. Említeni lehet továbbá a román al­kotmány azon passzusát, amely Romá­niát egységes nemzetállamként hatá­rozza meg, elvéve az őslakos magyar­ságtól az államalkotó nemzet státuszát. E tények ismeretében most nem lehet tisztességes, a magyarság érdekeit fi­gyelembe vevő alapszerződést kötni. Az ukrán-magyar és szlovák-ma­gyar alapszerződések esetében jól nyo­mon követhető volt, hogy ezekre az a­­lapszerződésekre a trianoni békediktá­tummal Magyarország sérelmére terü­letet nyert országoknak azért volt szük­ségük, hogy a magyarság erőszakos asz­­szimilációját felgyorsíthassák. Az alap­­szerződések ugyanis sem a trianoni, sem a párizsi békediktátumhoz képest nem adtak többletjogot a magyarság­nak. Az Európa Tanács parlamenti köz­gyűlésének 1201. ajánlása csupán olyan jámbor óhajokat tartalmaz, amelyek zá­tonyra futnak az alapvetően tisztesség­telen „fogadó országok” szándékain. Az ajánlás tizenegyedik cikkelyének egyik jellemző előírása az, hogy az au­tonómia-törekvések ott biztosíthatók, ahol azok összhangban vannak az adott állam belső törvényeivel. Ezzel a nem­zetközi előírásokat az általános jogi helyzettel ellentétben alávetették a bel­ső jognak, holott minden egyéb vonat­kozásban a domináló elv az, hogy a nemzetközi előírások jelentik az elsőd­legességet és a nemzeti jog köteles kö­vetni a nemzetközi jogot. Az 1991. de­cember 1-jei népszavazás eredményé­vel szemben a későbbiekben alkotmány­­módosítással iktatták ki az ukrán jogból az autonómia biztosításának lehetősé­gét, hogy ezzel az 1201. ajánlásnak az előírásaira lehessen hivatkozni a ma­gyar autonómia lehetetlenítésénél. Hasonlóképpen játszotta ki az 1201. ajánlás jámbor óhajait a szlovák tör­vénykezés, amikor a korábbi övezeti határokat megváltoztatva olyan új öve­zeti besorolást hozott létre, amellyel a színtiszta magyar településeket is ki­sebbségi helyzetbe hozhatta, mivel a 11. cikkelynek az az előírása, hogy az autonómia-törekvések csak ott kerül­hetnek szóba, ahol a nemzeti kisebbség­hez tartozó személyek többséget alkot­nak. A többségből kisebbséget csináló szlovák állam így megint csak az 1201. ajánlással takarózhat az alapvető embe­ri jogok és szabadságok sárba tiprásá­­nál. Romániában, Szlovákiában és Uk­rajnában a magyarok még azt a megalá­zóan kicsi jogaikat is elvesztették, ame­lyekkel korábban még rendelkeztek. Hogy mennyiben asszisztált ehhez a ma­gyar állam, az megérne egy külön misét, de a tényeken ez mit sem változtat. — Az alapszerződések tehát a hatá­ron túli magyarok szempontjából (en­nél fogva a mi szempontunkból) nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Ön szerint a magyar kormány miért igyekszik kapkodó gyorsasággal, a ma­gyar kisebbségek politikai szervezetei­nek véleményét figyelmen kívül hagyva mégis megkötni ezeket? — A román-magyar alapszerződés kapkodó gyorsasággal történő megkö­tése egy kormányzati stratégia része, melynek keretén belül a kormány igyek­szik elterelni a közvélemény figyelmét a meglévő gazdasági, társadalmi, kultu­rális csődhelyzetről. Másrészről egy alapszerződés megkötésével ismét mű­ködésbe hozható az elmúlt időszakban kifulladó kormányzati sikerpropagan­da, amely úgymond külpolitikai „sike­rekkel” igyekszik bizonyítani a kor­mány rátermettségét, besöpörve a kül­földi vállveregetéseket. E cél érdekében hajlandók feláldozni most a több mil­liós erdélyi magyar honfitársaink alap­vető érdekeit is. Balladur francia elnök­jelölt kampánya érdekében a szlovákiai magyarságot is így árulták el. Az Ilies­­cu-kampány támogatásának, valamint Clinton elnök közeljövőben sorra kerü­lő megmérettetésének ügye is egyértel­műen bizonyítja, hogy a Hom-Kuncze kormány idegen érdekeknek szolgáltat­ja ki a magyar érdekeket. Horn Gyula és csapata a nemzetközi erő mögé bújva kívánja a magyar érdekeket a szőnyeg alá söpörni, éppúgy, ahogy azt elődeik, Rákosi Mátyás és társai tették, akik vi­szont szovjet érdekek mögé bújtak. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy amikor Horn Gyula Balladur kam­pányának támogatását elhatározta, e­­gyedül már csak ő látta egész Európá­ban úgy, hogy Balladur miniszterelnök győzni fog Chirac elnökkel szemben. Ugyanígy figyelmen kívül hagyta Horn Gyula azt a tényt, hogy a republikánus szenátus többségi vélekedése eltér a kö­­zép-kelet-európai események eddigi de­mokrata párti megítélésétől. Ezzel ter­mészetesen nem akarom kétségbe von­ni Clinton elnök győzelmi esélyeit, de mindenképpen hangsúlyozni szeret­ném, hogy nagy hiba a magyar érdeke­ket alárendelni a helytelenül vagy elha­markodottan megítélt világpolitikai ese­ményeknek. —Lehet-e okunk feltételezni, hogy a magyar-román alapszerződés megkö­tésével a jelenlegi magyar kormány lé­nyegében lemond a romániai magyarok közösségi érdekeinek érdemi támogatá­sáról? — Az alapszerződés kilátásba he­lyezett megkötésével a jelenlegi ma­gyar kormány lemond a romániai ma­gyarok érdekeinek képviseletéről. Ez világosan látszik abból a tényből is, hogy az Európa Tanács 1201. ajánlásá­hoz a magyar fél javaslatára—lábjegy­zetbe^!) — egy olyan értelmezést fűz­nek, amelyben kimondják, hogy a fenti ajánlás nem tartalmazza a területi auto­nómiát, illetve a közösségi jogok gya­korlásának lehetőségét. Elfogadhatat­lan az is, hogy az erdélyi magyarságról, mint haza nélküli etnikumról beszél­nek! Ilyen értelemben az alapszerződés aláírása súlyos történelmi bűntett. — Mi a véleménye arról, hogy a magyar kisebbségek helyzetének jobbí­tása csakis az érintett országoknak az Európai Unióhoz való csatlakozásával érhető el? — A „Hazánk Holnap" című kis­gazda programban külpolitikánk alap­vető prioritásaként szerepel az Európai Unióhoz való csatlakozás. Kétségtelen, hogy ha egy adott állam tagja az Unió­nak, ebből fakadóan számtalan lehető­ség adódik arra, hogy érdekeit hatéko­nyabban tudja képviselni. Azonban az Európai Unióhoz való csatlakozástól nem szabad azt várni, hogy ez majd au­tomatikusan megoldja a külkapcsolati problémákat. A mindenkori magyar kormányok kötelessége lenne, hogy a­­kár Unión kívüli, akár Unión belüli kor­mányokként minden tőlük telhetőt meg­tegyenek a határainkon kívül élő több milliós magyarság helyzetének jobbítá­sa érdekében. Éppen ezért szavazott egységesen nemmel a Független Kis­gazdapárt a magyar-ukrán és a magyar­szlovák alapszerződésre. Magyaror­szágnak az Európai Unióhoz történő közelítése Szent István királyunk ál­lamalapítása óta jól felismerhető ma­gyar törekvés, melynek érdekében a ma­gyarság évszázadokon keresztül, mint Európa védőbástyája, mérhetetlenül sok vért áldozott. Magyarországon te­hát nem lehet olyan komoly politikai tényezőről beszélni, amely az Európai Uniós csatlakozásunkat megkérdője­lezné. Ugyanakkor rá kell mutatni arra, hogy szegény rokonként semmiképpen sem mehetünk az Unióba, mert akkor a nemzet károsodása mérhetetlenül nagy lesz. Ezért elő kell készítenünk az Uniós csatlakozásunkat, mint ahogy tették azt a németek, az angolok és a franciák is, valamint az Unió többi tagországa. Ha viszont idő előtt csatlakoznánk az Uni­óhoz, s a trianoni és a párizsi békediktá­tumokkal érintett szomszédos országok kívül maradnának, úgy rendkívül meg­nehezülne a határon túli magyar milliók érdekképviselete. Ezért ezeknek a tö­megeknek a jogfosztottságát most kell megszüntetni — még Európai Uniós csatlakozásunk előtt —, nehogy a mi előrejutásunk az önhibájukon kívül ha­tárainkon túl rekedt magyar milliók mélybe taszítását jelentse. — Kormányunk úgy viselkedik, mintha az alapszerződések megkötése előfeltétele lenne a csatlakozásnak. Ön szerint van-e ilyen előfeltétel? — A kormány szerint a nyugati or­szágok részéről bizonyos fokú nyomás észlelhető az alapszerződések megkö­tése érdekében. Carter nyugalmazott a­­merikai elnök is azért járt hazánkban a napokban, hogy az amerikai elnökvá­lasztási kampányt kiterjesszék a ma­gyarságra, és Horn Gyula Clinton elnök kampányában asszisztáljon. Kétségte­len, hogy az Európai Unió elsődleges célja az, hogy olyan államok rendelkez­zenek teljes jogú tagsággal, amelyek rendezték egymással viszonyaikat, el­lentéteiket. Azonban a trianoni és a pá­rizsi békeszerződés után az elkapkodott szerződések instabilitást okoznak e tér­ségben. A magyar politika évtizedek óta a mások álláspontja előtti, ellenállás nél­küli behódolást jelentette, amint azt legu­tóbb a magyarság megaláztatásának színhelyén, a szojvai völgykatlanban, a vereckei emlékmű augusztus 15-ei meg­koszorúzása alkalmával is szomorúan ta­pasztaltam. A magyarság megjelent szí­­ne-java az első tiltó szóra lealázó enge­delmességgel hajtott fejet a jogtipró ide­gen akarat előtt, míg az az akarat, amely az alapvető emberi jogokra és szabadsá­gokra támaszkodott, s amelyet én, illetve a kíséretemben lévő feleségem és a kis­gazda-küldöttség képviselt, kiállásával elérte, hogy feljussunk az emlékműhöz és megkoszorúzhassuk azt. Aki elvtele­nül megalkuszik, az már eleve vesztessé degradálja a győzelemre méltó szándé­kot, míg a megalkuvás nélküli hit és be­csület a siker biztos kovácsa lehet. Ne en­gedjünk tehát a becstelen következmé­nyekkel járó előfeltételeknek, hanem áll­junk ki az alapvető emberi és szabadság­­jogok mellett, mert azokat csak így tud­juk érvényre juttatni! Bánó Attila

Next

/
Thumbnails
Contents