Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1996-07-01 / 7-9. szám

2. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1996. július-szeptember .. NYUGATI s* MAGYARSÁia Hungarians of the West ^ Hongrois d'Occident j Publisher/Editor-in-Chief Felelős kiadó/Főszerkesztő: MIKLÓSSI ISTVÁN Published monthly by Kiadja havonta a TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC. P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, Canada Phone and Fax: (514) 731-4192 Magyarországon forgalmazza: CANADA-TRANSATLANTIC Kiadó, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. Szerkesztőség: 1022 Bimbó út 53., fsz. 2. Tel ./Fax: 326-7531 Terjeszti: GONDOS BT., valamint alternatív terjesztők. Előfizetési díjak egy évre: Kanada: CA-$30, egyéb országok: US-$30, MAGYARORSZÁG. 850 Ft Előfizethető a szerkesztőség címére beküldött rózsaszínű postautalványon (Nyugaton: csekk vagy money order montreáli szerkesztőségünk címére) Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jo­gát fenntartjuk. A közölt írások nem fel­tétlenül képviselik a szerkesztőség ál­láspontját. A valódi névvel aláírt cik­kekért a mindenkori cikkírók felelősek. HIRDESSEN LAPUNKBAN! Ez a hirdetési felület: 3000 Ft (magánszemélyek számára) r Magyarország gazdasági helyzete fo­lyamatosan tovább romlik, mialatt az úgynevezett „privatizációs” folyamat kö­vetkezményeként az állami vagyont ren­dületlenül fecsérlik. Míg 1990-ben csak körülbelül 20 milliárd US-dollár külső államadósságunk volt, ez mára megköze­lítőleg 35 milliárd dollárra emelkedett. Ugyanazon időszakban a privatizálható állami vagyon 30 milliárd dollárról 6 mil­liárd dollárra csökkent. Tehát egy olyan hihetetlen folyamat játszódott le itthon, hogy mialatt az ország értékesíthető va­gyonának mintegy 80 százaléka került el­adásra, s jutott kétharmad részben kül­földi kézbe, addig a bruttó adósságunk csaknem duplázódott. Az 1998-as választások idejére az or­szág előreláthatóan csődhelyzetbe kerül, s akkor már hiába venné át egy nemzeti kormány a hatalmat, a jelenlegi törvények alapján tehetetlen báb lenne a baloldali­liberális finánctőke markában. Csak vala­milyen rendkívüli állapot bevezetésével lehetne az országot talpraállítani, s meg­menteni a vérszopóktól. A „felső százezer” mértéktelen meg­gazdagodása mellett az átlagdolgozók re­álbére idén üjabb 4 százalékkal csökkent. A nyugdíjasok még rosszabbul állnak, amennyiben az ő reálbérük az utóbbi 5 év alatt 23 százalékkal csökkent, s a jelenlegi átlagos nyugdíj havi 17 ezer forint (112 US-dollár) körül van. Aki ismeri a hazai árakat, az jól tudja, hogy a fenti összeg még a minimális életszínvonalon sem ké­pes megtartani a lakosság 30 százalékát kitevő nyugdíjas társadalom jelentős ré­szét. A fenti kétségbeejtő helyzetben a kormánynak volt képe félszázalékos nyugdíjemelést megszavazni, amely in­tézkedés ellen számos nyugdíjas ügy tilta­kozott, hogy a nyugdíjemelésből szár­mazó összeget visszaküldte a miniszterel­nöknek. Az országban folyó számos botrány közül a Gáti-Czeizel- és a Zemplényi-ügy emelkedett ki az utóbbi hetekben. Marianne (Rosenstein) Gáti magyar származású, kanadai állampolgárságú és Kaliforniában élő hölgy dr. Czeizel End­rének, a Nemzeti Egészségvédelmi Inté­zet főigazgatójának a közreműködésével Olimpikonok dicsérete Olimpiát valamivel sűrűbben rendeznek, mint kerek számú honfoglalási évfordulót Magyarországon, de azért négy esztendő nem kis idő és az olimpia sem akármilyen ünnepe a sportnak. A tudósítások gyatra színvonala, a műsorok csapnivalóan rossz szerkesz­tése miatt régen bosszankodtunk annyit, mint most, amikor az Atlantai Olimpia eseményeiről itthon, a képernyők előtt ülve próbáltunk tájékozódni. Hirtelen­jében nehéz is lenne eldönteni, vajon a millecentenáriumi rendezvények több­sége, avagy az atlantai tudósítások méltatlanabbak-e ahhoz az ünnepi alkalom­hoz, amelyhez kötődnek (kötődtek). A sportadásokból annyi riporteri köldök­nézés, fanyalgás, mellébeszélés, ügyetlenkedés áradt, amennyi máskor egy egész évre is sok lenne. Szerencsére mindez eltörpült sportolóink nagyszerű helytállása, eredményei mellett. Kár lenne meditálni azon, miért nem sikerült egyeseknek, s miért sikerült másoknak. A versenyeken, a mérkőzéseken nyújtott teljesítményeknek szá­mos, előre nem látható akadálya, illetve kedvező feltétele van, s nemegyszer tanúi lehettünk: olykor az emberfeletti erőfeszítés is csupán a „gyengébb” he­lyezésre volt elég. Aranyaink, ezüstjeink, bronzaink, pontszerző helyezéseink továbbra is a világ sportjának élvonalában tartanak bennünket. És ez a lényeg! A nem hivatalos sportversenyben megelőztük többek között Kanadát, Lengyel­­országot, Hollandiát, Spanyolországot, Japánt, Nagy-Britanniát, Romániát, Bulgáriát, Fehéroroszországot és így tovább. Manapság kevés okunk van örömre, derűlátásra. Úszóink, kajakosaink, ke­nusaink, kalapácsvetőink, ökölvívóink és a többiek abban a régi meggyőződé­sünkben és hitünkben erősítettek meg bennünket, hogy a magyar ember cso­dákra képes, ha hagyják, ha biztatják, ha megbecsülik (bárcsak ezt érezné hon­fitársaink zöme határainkon innen és túl). Atlantában a magyar sportolók min­dent megtettek a sikerért, a jó szereplésért. Egyéni eredményeiktől függetlenül mindnyájukat dicséret illeti. (bánó) ARANYÉRMESEINK Egerszegi Krisztina (úszó), Czene Attila (úszó), Rózsa Norbert (úszó), Kőbán Rita (kajakozó), Horváth Csaba - Kolonics György (kenusok), Kiss Balázs (kalapácsvető), Kovács István (ökölvívó) OLIMPIAI ÉREMTÁBLÁZAT (élcsoport) Arany Ezüst Bronz 1. Egyesült Államok 44 32 25 2. Oroszország 26 21 14 3. Németország 20 18 27 4. Kína 16 22 12 5. Franciaország 15 7 15 6. Olaszország 13 10 12 7. Ausztrália 9 9 23 8. Kuba 9 8 8 9. Ukrajna 9 2 12 10. Koreai köztársaság 7 15 5 11. Lengyelország 7 5 5 12. Magyarország 7 4 10 NEM HIVATALOS PONTVERSENY 1. Egyesült Államok: 683 pont, 2. Németország: 473, 3. Oroszország: 468,4. Kína: 358, 5. Franciaország: 283, 6. Ausztrália: 270, 7. Olaszország: 249, 8. Ukrajna: 174,9. Koreai Köztársaság: 173,10. Kuba: 170,11. Magyarország: 150, 12. Kanada: 141. évek óta foglalkozik baba-exporttal. Gáti asszony szülés előtt álló nőket utaztatott ki Amerikába, s ott a megszületett csecse­mőket állítólag 80 ezer US-dollárért adta el az örökbefogadó szülőknek. A szülő anyák 1000 dollárral a kezükben kerültek vissza hazájukba. A törvényellenes ügy­ben itthon folyik a vizsgálat dr. Czeizel Endre ellen, míg Gáti asszonyt már őri­zetbe vették az USA-ban adócsalás miatt. Zemplényi György esete jellemző az utóbbi idők magyar viszonyaira. Zemplé­nyi — minden előzetes képesítés nélkül — az ismeretlenségből került az 1992-es barcelonai olimpia előtt a Magyar Úszó Szövetség elnöki székébe. Összekötteté­sei révén rengeteg pénzt szerzett (sokszor uzsorakamatra) az úszósport támogatása címén, amelynek nagy része azonban sa­ját zsebébe került. Az olimpia után közel egymilliárd forintnyi eltulajdonított va­gyonnal meglépett külföldre. A nyomozás rövidesen megindult el­lene csalás, sikkasztás stb. vádjával. Az ügy átkerült az Interpolhoz a külföldön (állítólag Izrelben is) bujkáló Zemplényi fekutatására. Négyéves sikertelen nyo­mozás után Zemplényi váratlanul besétált Magyarország koppenhágai nagykövet­ségére, ahonnan ingyen utaztatták haza. Itthon nem tartóztatták le (ellentétben a csirketolvajokkal), hanem szabadlábon védekezik a vádak ellen. Mivel számtalan szoclibes „nagyem­ber” lehet bent a Zemplényi-ügyben, elő­reláthatólag mindent elkövetnek a hatósá­gok, hogy hallgatásra bírják. Ezáltal olyan vádalku jöhet létre, amely a külföldi gyakorlattal ellentétben nem a vádlott vallomását, hanem a hallgatását van hi­vatva jutalmazni. Mindenesetre érdeklő­déssel várjuk „szakértő” kormányunk újabb ballépését. A hazai állapotpk ilyetén állásán meg­szólalt „szeretett” Árpi bácsinkis, és érde­kes módon nem a lehetetlen állapotok fe­lelőseit feddte meg, hanem az új ságírókat, akik „borúsan” látják a hazai helyzetet, az ország túlnyomó többségével egyetem­ben. Mi viszont azt szeretnénk tudni, mi­lyen bűnével érdemelte ki ez a szegény Magyarország a jelenlegi államfőjét? f.b. A Ml FORRADALMUNK A Magyarok Világszövetségének Nemzeti Együttműködési Bizottsága, amely 46 hazai társadalmi, kulturális érdekvédelmi szervezet tagjaiból áll, megdöbbenéssel értesült arról, hogy a közszolgálatinak nevezett budapesti televízió nem hajlandó műsoridőt biztosítani Magyar József nagyszabású, fesztiváldíjat is nyert dokumentumfilm-sorozatának, amely egyedülálló a maga nemében, mivel átfogóbb, hitelesebb és színvonalasabb filmdokumen­tum a magyar 1956-ról mindmáig nem született. Felháborítónak tartjuk, hogy a szellemi környezetszennyezést oly bősé­gesen pénzelő MTV egyes vezetői mereven elzárkóztak attól, hogy ezt a lebi­lincselő és rendkívül tanulságos filmalkotást a dicsőséges magyar forrada­lom és szabadságharc 40. évfordulóján megismerhesse a magyar társadalom. A leghatározottabban tiltakozva az MTV önkényes cenzúrája és sajtó­diktatúrája ellen, a Nemzeti Együttműködési Bizottság arra kéri tagjait és az ország civil szervezeteit, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy az év folyamán e filmsorozat ievetitésre kerüljön minél több társadalmi és kultu­rális szervezetben, minél több iskolában és munkahelyen, hogy hazánkban minél szélesebb körben váljon ismertté a magyar,,harmadik út” forradal­mának világtörténelmileg is új távlatokat nyitó története. (Az egyenként 90 perces 5 videokazetta ára összesen 625 Ft (ÁFÁ-val együtt). A külön is megvásárolható bármelyik rész ára (ÁFÁ-val együtt) 1750 Ft. A videokazetták az alábbi címen rendelhetők meg: Magyar József, 1026 Budapest, Bimbó út 157/b. Telefon: 200-1517.) Budapest, 1996. augusztus 24. Az MVSZ Nemzeti Együttműködési Bizottsága Búcsú Tüske Páltól Egy könyvárus halálára Te nemcsak barát voltál és könyvárus, hanem egy darabka a hazából. Egyike voltál azon menekülteknek, akik vagy négy évtizeddel ezelőtt—alig néhány szó angol tudással—öt dollárral a zsebükben érkeztek Torontó városába, az akkor még csak óriás faluba. Ennyit adott a Beván­dorlási Hivatal tisztviselője, aki feddőn nézett Reád, mikor megtudta, hogy más pénzed sincs és az angolod sem éppen fo­lyékony. Nem értette, hogyan lehet felké­születlenül .Jdvándorolni”. Állást azért így is ajánlottak: felvettek volna mosogatólegénynek, éjszakai iro­datakarítónak. Az utcasepréshez már szakszervezeti tagságot követeltek. Volt, aki azt javasolta, árulj mosógépet — 36 havi részletre—az újonnan jött pénztelen társaknak. De makacs voltál és szerencsés (vagy szerencsétlen?). Élt itt egy távoli rokonod, aki korábban érkezett és már sikerült talp­Együtt az elszakítottak A Magyar Kultúra Alapítvány jóvol­tából öt teljes napig —augusztus 16-20-ig — minden magyarok fővárosában együtt lehetett hat elszakított magyar nemzetrész magyarsága; kultúrájuk, hagyományaik, művészeti értékeik képviselői révén. A Régiók találkozása című monstre bemu­tatón és találkozón olyan rendezvényso­rozattal volt jelen Budapesten Erdély, a Felvidék, a Kárpátalja, a Délvidék, a Mu­ra-vidék és Szlavónia magyarsága, amely egyszerre volt képes bemutatni e vidékek szellemi életét és erősíteni a mai helyze­­tünkbenben legfontosabb korparancs ér­vényesülését: az összetartozás tudatát. Külön napja volt minden magyar nemzetrésznek: s amint megnyitójában Dobos László, a Magyarok Világszövet­ségének alelnöke hangsúlyozta, otthon érezték magukat a Semmelweis utcai Ma­gyarok Házában. Ősi kincsestárunk cím­mel a Kárpát-medence magyar népművé­szetét bemutató színpompás, reprezenta­tív kiállítás éppúgy szerepelt a program­ban, mint az egyes elszakított területek irodalmának, népművészetének, képző- és táncművészetének bemutatkozása. Az Identitás Klub keretében érdekes és igen aktuális kerekasztal-beszélgetések foly­tak a közös — nem akármilyen — gon­dokról. Filmvetítések, folklór-estek és helytörténeti kiadványok bemutátói tar­kították a találkozót. Aki nem élte át, el­képzelni sem igen tudja: a nyelvtörvé­nyek, etnikai tisztogatások, a másodrendű állampolgári lét megannyi pokolbugyrá­ban élőknek mekkora élmény, s a megma­radáshoz micsoda hatalmas erőtartalék­többlet lehetett ez a néhány nap, a honfog­lalás ezerszázadik évfordulóját gyötrőd­ve, de mégis szívósan ünneplő anyaor­szág fővárosában. A rendező-szervező Magyar Kultúra Alapítvány a találkozó—évente megren­dezendő sorozat — programfüzetében közzé teszi: „Találkozóink szervezését minden évben a nemzeti együvé tartozás szellemében végezzük.” Csak tisztelgés illetheti meg ezért. Az Életet szolgálják. — domonkos — Szerkesztői üzenetek Új magyarországi címünk: 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. Tel./Fax: 326-7531 Mint régi olvasóink már tudják, nyáron mindig összevont számmal (július­augusztus) jelenünk meg. A mostani összevonás (július-augusztus-szeptem­­ber) a költözködés miatt vált szükségessé. Olvasóink előfizetését ennek megfe­lelően egy hónappal meghosszabbítjuk. — Köszönjük megértésüket! MEGHÍVÓ: Szeretettel hívunk minden érdeklődőt Krisztinkovich Mária Híd a víz alatt c. regényének bemutatójára október 2-án, este 18 órakor a Magyar Kul­túra Alapítvány Szentháromság tér 6. sz. alatti termében. Az est házigazdája Rá­­dics Károly, közreműködik a Bartók Vonósnégyes és Rádics Mónika. Eladó a pesti oldal zöldövezetében (Tisztviselőtelep) egy századfordulón épült 360 m2 alapterületű (még bővíthető) villa, 540 m2 telekterületen. Irányár: 42 millió Ft. Tel.: (36) 06-30-427-112 Miért szenved, amikor fájdalma, problémája természetes úton, módon enyhíthető a legjobb nyugati kezelések és a hagyományos tibeti orvoslás segítségével? Érdeklődés: Judith G. Hermann, B.Sc. N.D. természetgyógyászati klinikáján Tel.:(514)624-2118 ra állnia: sertéstarját árult, marhalábszárat levesnek (ingyen adta a velőscsont mel­lé), hurkát-kolbászt disznótorosnak... Hozzá fordultál, hogy segítsen könyves­boltot nyitni a magyar környéken. Csó­válta a fejét a furcsa ötleten. Inkább felvett volna kisegítőnek a mészárszékbe. Végül mégis megnyílt a boltod valahol a Bloor Street közepe táján. És nekünk, a magyar szavak szerel­meseinek ez fontosabb volt minden más­­nál.Hetenként jártunk be Hozzád, mint a hívő vasárnapi misére, és Te nemcsak azt mondtad el, mi jelent meg otthon és ide­­kint, hanem azt is, hogy mit érdemes ol­vasni közülük. Mert mielőtt feltetted a polcra a könyveket, mindegyikbe belela­poztál, és csalhatatlan ítélettel értékelted a minőséget, megvetve a locsogást, és elra­gadtatva az igazi mondanivalótól. Baráti körödhöz tartoztak a költők is. Méghozzá milyen költők! Fáy Ferenc, Faludy György, Tűz Tamás. Csillagok az egyetemes magyar költészet egén. A Hozzád fűződő barátságból sugárzó szel­lem is összekötötte őket. — Kis boltod egyébként sem volt szokványos üzlet. Jobboldalt százával a könyvek, a baloldali polcokon nagy dobozokban a cigaretta, egy-két centtel olcsóbban árultad őket a konkurensnél, mellette cukorka és rágó­gumi, odébb fogpaszta és Odol, kékben, zöldben, pirosban játszó fogkefék, azután a lemezek, a klasszikusoktól az éppen divatban lévő slágerig, tucatjával a ma­gyar nóta. Ezek biztosították szerény — nagyon szerény — megélhetésedet. A könyvekből éhenhaltál volna. Segédre sosem telt. Beteg sem mertél lenni, s csak álmaidban jártál szabadságon. Autód nem volt, így hát korán indultál távoli ott­honodból, hogy nap nap után elfoglald őr­helyedet a pult mögött, magadra kénysze­­rített kötelességtudatból, mint valaha Pompeiben a katona, aki addig állt, amíg a láva be nem temette. Onnan kémlelted az idegen vevőt, ha netán a könyvekhez vette útját. Bizalmatlanul, akár otthon a Múzeum körúton az öreg antikvárius. Emlékszel még rá? Ősz volt és vastag sze­müveget hordott, s eldugta a szívéhez nőtt könyvet, nehogy valaki megvegye. De intézmény is volt az üzleted, hír­közlő intézmény, mielőtt még az interne­tet feltalálták. A hazai látogató Neked mondta el, cenzúrázatlanul, milyen is az élet az otthoni borús ég alatt. Arról is tud­tál, hogy Karcsi állás nélkül maradt, Bélát előléptették és Csongrádyéknál megszü­letett a kisfiú. Számon tartottál mindent, csak a piszkos pletykákra volt zárva a fü­led. Egymást becsülő barátságban éltünk vagy harminc éven át. Aztán a boltod kör­nyéke egy napon divatba jött. A hentes mellé megjött a szupermarket, a kisven­déglő helyén megnyílt a fényes étterem. A háziurak étvágya is megnőtt, egyre srófol­ták a béreket. Még néhány hónap, s közöl­ted, hogy feladod a boltodat. Mikor kér­deztem, mi lesz a sorsa könyveidnek, ta­lán megvenné az utód, méltatlankodva fe­leltél: viszem őket az otthonomba. Ha megszűnik a földi létem, ingyen kapja a város könyvtára azoknak az örömére, akik még olvasnak magyarul. Ezután már csak a telefon volt közöt­tünk a kapcsolat. Panaszoltad, hogy látá­sod egyre romlik. Megígértem, hogy bár messze laksz, és nekem sincs kocsim, valahogyan majd felkereslek, de ez min­dig elmaradt. Most itt élek, terhelten bűnbánattal. Vigaszom, hogy nemsokára úgyis követ­lek. Ismerlek,Te megbocsátasz. Légy el­készülve, ott majd arra kérlek, vezess en­gem az Igazságosztó rég megkopott, ki­csit már szálkás zsámolyához. Borszéky György Hazai jelentés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents