Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1996-07-01 / 7-9. szám
ír JL camgjaroams GDo© M©sg CG®mg[?®0s taD®©©D®©mG XIV. évfolyam, 7-9. szám 1996. július-szeptember A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 78.-Ft — $3.00 (--------------------------------------------------------------------------------------------------' Nehéz örökség A magyarság nem származás, nem faj és vér, hanem lélek dolga — mondja Karácsony Sándor —, egy bizonyos viszonyulási mód, magatartás. Magatartás, melyet rövidre szabott életünkben csak részben alakíthatunk ki tudatosan mi magunk. Alapvető meghatározóit évezredek örökségeként hordjuk génjeinkben. Az Európa-centrizmus és az ezerszáz éves évforduló bűvöletében sem volna szabad megfeledkeznünk arról az örökségről, amit még Ázsiából hoztunk magunkkal, s amit éppen Karácsony fogalmaz meg igen frappánsan: „...a magyar észjárás nem az ok és okozati viszonyok megmagyarázására igyekszik, hanem a megfoghatatlanság evidenciájára. A magyar elme nem azon nyugszik meg, hogy megint tovább tudjuk egy kis lépéssel a dolgok magyarázatát, hanem azon, hogy no, hál istennek megint feljebb jutottunk egy emelettel annak a tételnek a tudományos bizonyításában, hogy a dolgok gyökerükben, velejükben, végső elveikben és legszigorúbb meghatározásai szerint valóban megmagyarázhatatlanok. ” Iszonyú örökség. Hiábavalónak és értelmetlennek mond minden szellemi és testi erőfeszítést, s nehéz béklyóba vervén akaratot is cselekvést is, a beletörődés békességét, sőt örömét hirdeti. Úgy látszik, hiába élünk immár ezerszáz éve Európában. Hiába szól hozzánk Máté az immár ezer éve szent tanúnként vállalt Biblia lapjairól, hogy „...ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám Két magyar még kis dolgokban sem tud soha egyetérteni. (Ezt a széthúzást és acsarkodást vajon honnan örököltük?) Hiába biztatott bennünket István, hogy ne féljünk tanulni az idegentől, nem vettünk át egy kis racionalitást a némettől, szívós kitartást az angoltól, önbecsülést a franciától vagy ravasz leleményességet a déli szomszédainktól. Hiába próbált meg Mátyás belénk oltani egy keveset a mediterrán derűből és életigenlésből, komorak maradtunk, kishitűek és önsorsrontók. Hiába ösztökélt bennünket Széchenyi, hogy merjünk nagyok lenni... Egy repülőgép-tervező iroda falán olvastam nemrég a következő feliratot: „A dongó hatalmas törzse és kicsiny számyfelülete folytán az aerodinamika mai ismeretei szerint képtelen repülni. A dongó ezt nem tudja, és repül. ” Mondanom sem kell talán: nem magyarországi irodáról van szó. Pedig hát repülni, ha jól tudom, a magyar dongó is tud. Szilágyi Károly V____________________________________________________- i Árpád és vezérei — részlet a Feszty-körképből (Következő számunkban interjút közlünk LÁSZLÓ GYULA történésszel) Az alapszerződésekről GICZY GYÖRGY,', HABSBURG OTTÓ, LEZSÁK SÁNDOR, TORGYÁN JÓZSEF CSAK AZ UNIÓ BIZTOSÍTHATJA A KISEBBSÉGI JOGOKAT Beszélgetés Habsburg Ottóval Szent István királyunk ünnepén, augusztus 20-án, Gödöllőn a város díszpolgárává avatták Habsburg Ottót, a strasbourgi Európa Parlament képviselőjét, a Páneurópai Unió elnökét, akit az ünnepség után a megszépült Grassalkovich-kastély dísztermében rövid beszélgetésre kértünk. — Elnök Úr! Ön egy évvel ezelőtt úgy vélekedett, bízik abban, hogy hazánk az ezredforduló előtt az Európai Unió teljes jogú tagja lesz. — Nem tartom kizártnak. Ez elsősorban tőlünk függ. Nem kizárólag Magyarországtól, hanem az Európai Uniótól is. Remélem, hogy sikerülni fog. — Tehát fönntartja a tavalyi véleményét? — Igen, igen. Fönntartom. — A határon túli magyar kisebbségek ezzel kapcsolatban aggódnak a közösségi jogaik sorsa, jövője miatt és úgy érzik, a folyamat együttjárhat e jogok sérülésével. — Nézze, ha ez sértené az ő érdeküket, én nem támogatnám a csatlakozást. Azért támogatom, mert ez az egyetlen lehetőség arra, hogy biztosítsuk a kisebbségek jogait... Mi láttuk azt, hogy mindaz, amit itt szavaltak a második világháború előtt, annak semmi kihatása nem volt. Magyarország egyedül nem csinálhat semmit. Csak az Európai Unió keretében tud kollektív jogokat biztosítani a kisebbségek számára. — Viszont itt vannak a szomszédainkkal kötött alapszerződésekkel kapcsolatos rossz tapasztalataink. Az érinteti országokban a kisebbségeket hátrányosan érintő törvényeket hoznak és a magyarok helyzete rosszabbodik... — Igen, mert még nem értük el a célt. Még nem vagyunk tagjai az Uniónak. Sem az ukránok, sem a szlovákok, sem a románok nem a tagjai... Nekem a külügyi bizottságon keresztül dolgom van mindezekkel és jól tudom, miről beszélnek és mit gondolnak. Minden az Uniótól függ, és attól, hogy milyen jogokat biztosít az Unió. Erről van szó, és éppen ezért mondom, hogy Magyarország egyedül semmit nem tud elérni. — Eszerint most azoknak van igazuk, akik a csatlakozást sürgetik? — Abszolúte. És nemcsak a kormányzat részéről. Az ellenzéken belül is nagy erő áll emellett. És nem gondolom, hogy ez pártügy. Ez közös nemzeti ügy. (Folytatás a 4. oldalon) CZEGŐ ZOLTÁN: A belakható hazáért Azok helyett, kik fejből fölmondják Babits versét a bűnösök közötti hallgatás cinkosságáról, vagy érettük szólok, kiknek fáklyasors adatott másokért világolni a pokoli setétben? Vélük együtt akarok szólalni továbbra is, azokkal, akik tudják, mi történik azzal a nyelvvel, melyből kilúgozzák önhasznukra gonoszak a cselekvést jelentő szavakat, az igéket. Betűk, könyvek s az építkező jó gondolatok tudóinak kelletik ma szólásra emelkedniük, mert nélkülük veszendőbe megyen ez a magyar nemzet s ország a megveszekedetten mindent elárusító, tisztességre, tisztes halálra fittyet hányó, uralkodó galeri rosszvoltából. Számukra a magyar nemzetnek eme mostani válságos helyzete egy nagy zsíros kalandra ad lehetőséget, nem másra. Uralkodni akarnak és tudnak, mert a múltban is, a jelenben is martaléknak, harácsnak tekintették a magyar történelem kátyúban, vadócban kallódó nemzedékeit rendre-szerre, és egyetlen istent fogadtak és imádtak, Mammont, a pénz istenét. A mostani értelmiségnek semmije nem maradt, mert nem is igen volt, csak a tisztessége. Pénz híján a tiszta látást meg a tiszta, tisztuló lelkiismeretet kell kamatoztatnia a nemzet javára. Valakikhez valami érdekében szólalni kell. Az utolsó órában leledzik a magyar nemzet, mikoron halálos ágyához citálják gonoszak az ő papjukat utolsó kenetre. Aki elad, az csak a haszonnal számol. Aki országot s népet visz vásárra, nem gondol az virágos álmokkal, sem apja sírjával, csak a fémesen csengő haszonnal. Ismét a félelemre épített, stresszben didergő életek idejét éljük. Egy egész nép, nemzet él szabadesésben, szinte tehetetlenül. Szólalni kell, föl(Folytatás a 6. oldalon) // / SZERKESZTOSEGEINK: P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. 1022 Budapest, Montreal, QC H3P 3B9 Bimbó út 53. fsz. 2. CANADA Telefon: 326-7531 Phone/Fax: (514) 731-4192 Fax: 326-7531
