Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1996-06-01 / 6. szám

12. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1996. június Segélykiáltás Erdélyből Cseresznyés Alapítvány A ,.FÓRUM”-ban közölt írások beküldőik egyéni véleményét fejezik ki, amely nem feltétlenül esik egybe a szerkesztőség álláspontjával. — A szólás- és véleménynyilvánítási szabadság jegyében készséggel adunk helyet leveleknek, rövid polemikus írásoknak, de fenntartjuk a rövidítés jogát. —A szerk. Vörös Bokor/ban/ A közelmúltban megjelent könyv, Bokor Imre Vö­rös Vírusa folytatja azokat a „leleplezéseket”, amelye­ket a szerző Kiskirályok mundérban című könyvecskéje elkezdett. A szerző nem kívülről szemlél, hiszen résztvevő­ként, ezredesként fejezte be néphadseregbeli hivatását, ahol a Katonai Akadémián megszerezte egyetemi tanári címét, s a hadtudomány doktora fokozatot is. A könyv előszavát e sorokkal zátja a szerző: „Epanoptikumnak az a célja, hogy elősegítse a tisztánlátást, az elemzést, a gondolkodás fejlesztését —főképpen azoknál, akiknek agyát átprogramozta a Vörös Vírus fedőnevű', nehezen gyógyítható kórokozó. ” Bokor százhatvan oldalon sorolja föl azokat, akik­nek agyát — szerinte — átprogramozta a Vörös Vírus. A több mint háromszáz név között alig másfél tucatnyi azoknak száma, akik Bokor szerint nincsenek fertőzve a Vörös Vírussal, elsősorban persze a szerző, Bokor Im­re és néhány barátja. Úgy osztogatja az elmarasztalást és az elismerést, mint ahogy megszokta és eltanulta hosszú katonatiszti és kommunista élete során a „leg”-katonák­­tól és „leg”-elvtársaktól. Akik mindig kinyilatkoztattak és nyilatkozataik igazát csupán önnön felsőbbrendűsé­gük és kiválóságuk tudata, az ellentmondás lehetetlen­sége és hiábavalósága igazolta. Azaz Bokor nem veszi észre, hogy módszere és szemlélete semmiben sem különbözik a szerinte Vörös Vírussal fertőzöttekétől, mondjuk Rákositól Czinege Lajosig vagy Bata Istvánig. Akik közé Bokor vörös dü­he vagy vörös sértettsége miatt a fertőzöttség gyanúsí­tottjaként besorolja Für Lajost, Raffay Ernőt, Boross Pétert, Lezsák Sándort, Csurka Istvánt, Perjés Gábort stb. Sőt, ide sorolja az első és másodfokú ítélete bíráit, akik őt — főtiszttársa rágalmazásáért — elítélték. Sem a bíróság, sem a nemzeti eszmék letéteményesei nem kapnak kíméletet Bokortól, ha valamit nem úgy tettek, ahogy ő azt helyesnek tartotta volna. S viszont is így van: senki nem kap elmarasztalást Bokortól, aki vele egy brancsban van, hiába követte el ugyanazokat a bű­nöket, amiket Bokor oly nagy igyekezettel varr mások nyakába. Hogy megalapozottan-e vagy alaptalanul, azt valószínűleg majd eldöntik a közeljövő pereinek ítéle­tei, mert aligha tűri el minden érintett azt a gátlástalan és beteges rágalmazást, amit Bokor művel. E rágalmak közül eggyel kívánok foglalkozni: az engem érintővel. Akönyv 108.oldalán Bokorazt állítja, hogy a honvédségtől jogtalanul kaptam lakást.(Mások­kal együtt, de az a mások ügye!) Azaz engem is a Vörös Vírussal fertőzöttek közé sorol. Ha ez az állítás nincs, talán föl sem figyeltem volna módszerére, mert kit érdekel egy ilyen könyv, hacsak nem leli örömét az olvasó a folyamatos mocskolódás­­ban. így. mivel engem is néven nevez, pontosan isme­rem a tényeket ebben az ügyben. Nem nehéz hát állást foglalni. Előrebocsátom, hogy néhány hónapja valaki felhív­ta a figyelmemet egy Népszabadság-beli cikkre, amely szerint én jogtalanul lakást „kaptam” a honvédségtől. Nem vagyok a Népszabadság olvasója, az illető nem tudta, mikori lapban jelent meg, hát nem törődtem vele. Amit a „legkedveltebb napilap” ír, s aki a „legkedvel­tebb napilapba"-ba ír, annak számomra nincs sem ér­téke, sem jelentősége. De amikor barátaim arra hívták föl figyelmemet, hogy Bokor Imre az, aki könyvében ismétli meg ezt az állítást, már nem hagytam figyelmen kívül, s megvettem a könyvet. Ismertetem a nyilvánossággal, hogy 1991. április 1- től 1994. december 6-ig voltam a magyar honvédség alkalmazottja, a Zrínyi Kiadó igazgatójaként. Ez alatt a három és fél év alatt Budapesten a Zách utca 3/a. alatti honvédszálló hatodik emeletén laktam ideiglenes jel­leggel, alkalmazásom időtartamára egy 33 négyzetmé­teres garzonlakásban, amelynek használatáért ugyan­annyit fizettem lakbérként, mint a többi körülöttem lakó honvédségi alkalmazott. Az ottlakás kezdetéről kiuta­lási határozat, befejeztéről általam írt felmondás van— ezek másolatát a szerkesztőségnek átadtam. Az olvasó­kat nem fárasztom ezekkel, de a bíróság számára majd mellékelem. Állandó lakásom Szegeden volt és van, ma is ugyanaz, mint ezelőtt húsz évvel. Bokor Imre ezredes, egyetemi tanár tehát hazudik és rágalmaz. Nem téved, nem csúsztat, hanem hazudik, hiszen semmiféle alapja vagy pláne bizonyítéka nincs arra, hogy leírja, hogy én lakást kaptam a honvédségtől. Nem kaptam, nem is vettem. Béreltem. 1991-ben, havi 2.583,- forintért, 1994-ben már havi 3.305,- forintért. A honvédség alkalmazásából való kilépésem előtt, 1994. november 1 -étől felmondtam a bérletet és kiköltöztem. Ennyi a tény. Bokor Imre tehát hazudik, de honnan vette, amit le­írt? Talány! Életemben talán kétszer találkoztam vele egy olyan politikus gyűlésén, akit Bokor ma már szintén vörösvírus-fertőzöttnek tart. Soha, sem lakásomról, sem más személyes ügyemről nem beszéltünk. Bár, amikor elolvastam könyvét, eszembe jutott va­lami. Utolsó szolgálati heteimet töltöttem a Zrínyi Kiadó­nál, már Keleti György minisztersége alatt, amikor be­jött a szobámba egyik beosztottam, egy alezredes. Ez az alezredes így szólt: — Na, neked is jó üzlet volt ez az igazgatóskodás. —Nekem? Jó üzlet? Miért?—kérdez­tem. — Hát, potom pénzért kaptál egy lakást a honvéd­ségtől. —Én?—kérdeztem. — Honnan veszed ezt? — Hát mindenki tudja, hogy lakást kaptál — felelte. — S hol van az a lakás? Hiszen te is jól tudod, hogy a Zách utcai honvédszállón lakom 1991 óta.—Persze—felel­te —, ott laksz, mert a lakást átjátszottad a lányodnak. Értik, kedves Olvasók? Egy alezredes! Nem egy őr­vezető vagy egy tizedes. Vagy egy kapcabetyár! Egy al­ezredes így, mosolyogva a szemembe hazudta azt, amit Bokor ezredes le is írt. Hogy honnan vette...? Lehet, hogy éppen ettől az alezredestől, aki persze, ma is... De nem ez a fontos! Ok ketten évtizedekig tiszttár­sak voltak. Olyan szervezetben, olyan környezetben, ahol a lélek és a lélek tükre elviselte azt, hogy kimond­janak bármit, bármilyen rágalmat, anélkül, hogy arciz­muk rándulna. És most ő akarja osztani az igazságot. Aki kibírta egész életét a néphadseregben. Aki kibírta Czinegét, Batát és társait. Miközben én... 1956 után börtön, építő­ipar..., de ezt is hagyjuk! S Bokornál most Farkas Mi­hály és Czinege Lajos mellé odakerül Für Lajos is, Raffay Ernő is, Boross Péter is. Bokor minősítésében! Aki ugyanabban a vörös bokorban fészkelt, mint tiszt­társai. Mint ítja, a Magyar Köztársaság elnöke, tehát az, aki adta, megvonta tőle az egyetemi tanári címet. De ő en­nek ellenére viseli. Viselje. Csak nehogy a többi ma­gyar egyetemi tanár lemondjon arról a címről, amit Bokor Imre visel. Persze csak akkor, ha ezt a zavaros és hebehurgya írást elolvassák a Vörös Vírusról. De lehet, hogy csak sajnálkoznak Bokor Imrén. Nagy bajban le­het az, akitől ilyen szellemi termék telik. Fejér Dénes Kedves Honfitársaink! A kanadai Edmonton városából küldjük Önöknek ezt a levelet, az immár hat éve román börtönben síny­lődő Cseresznyés Pál ügyével kapcsolatban. Bizonyára Önök is emlékeznek még a márciusi ma­rosvásárhelyi zavargásokra, amelyeknek negyvenhét magyar nemzetiségű elítéltje volt, és akik közül Cse­resznyés Pál még ma is börtönben szenved! Cseresz­nyést a román „igazságszolgáltatás” 10 évi fegyházra ítélte, valamint „fájdalomdíj” fizetésére kötelezte, mert a tömegverekedés alkalmával belerúgott egy román kezdeményezőbe. (A neves magyar írónk, Sütő And­rás szemét kiverő román személy már régen szabad­lábra került.) Az esmények után Cseresznyés Pál Magyarország­ra utazott. Amikor megtudta, hogy a román rendőrség keresi, visszatért Erdélybe, bízván igazában, hogy csu­pán önvédelemből tette, amit tett! De a felelősségre vo­náskor más érdekek is szerepet játszottak: a hatóságok bűnbakot kerestek, és ezt Cseresznyés Pál személyében találták meg. Bebörtönzése után számtalan esetben bántalmaz­ták, kínozták, szemét erőspaprikával dörzsölték be, és fogait kiverték. Látása annyira tönkrement, hogy majd­nem megvakult. Zonda Attila, a Maros megyei RMDSZ elnöke töb­bek között elmondta róla, hogy éveken keresztül egy 45 személyes cellában tartották, ahová 90-95 személyt zsúfoltak be állandó jelleggel. Többször megtörtént, hogy ezek a köztörvényes bűnözők Cseresznyésbe min­den ok nélkül belekötöttek és megverték, amit a fegy­­őrök tétlenül néztek. Jelen helyzete javult, és az utóbbi időben már nem bántalmazták. A Cseresznyés Alapítvány részére kül­dött adományokból sikerült műfogsort venni számára, úgyszintén egy szemüveget, ami látásán javított. A leg­nagyobb gondot azonban mégis az okozza, hogy min­den hónapban egy romániai átlagfizetésnek megfelelő fájdalomdíjat köteles fizetni az általa megrúgott román személynek élete végéig. Ennek a büntetésnek eleget tenni szinte lehetetlen — különösen, ha a bebörtönzött személy nem rendelkezik jövedelemmel. Jelenlegi álla­potában még a családja fenntartásáról sem tud gondos­kodni. Az eddigi adományokból szűkösen ugyan, de sike­rült a felmerült költségeket fedezni. Sajnos, a nyugati magyar sajtó eddig nagyon keveset foglalkozott ezzel az üggyel. Ezért mi itt Edmontonban sürgetjük a dolgot, és folytatjuk a gyűjtést. A Kálvin Magyar Református Egyház eddig két alkalommal rendezett gyűjtést síny­lődő magyar testvérünk számára. A pénz eljuttatásában a Bíró-házaspár segített, akik az edmontoni C.K.E.R. rádió magyar osztályát vezetik. Úgy gondoljuk, hogy ezáltal nemcsak anyagilag, de erkölcsileg is segíthetünk sokat szenvedett honfitársunkon. Kétjük az Önök szíves támogatását i s alapít vány unk részére. Bármilyen összegű adományt köszönettel fo­gadunk, és kéijük azt a Calvin Hungarian Presbyteri­an Church Cseresznyés Fund részére kiállítani, és a 11701-86 Street, Edmonton, AB T5B 3J7, Canada címre elküldeni. Az adományokról az év végén nyugtát küldünk az adólevonáshoz. Tisztelettel: Nyárády Tamás lelkipásztor, Stork Antal titkár, Ujvárosy István, a Corvin History Society elnöke (fr Two-thirds of the earth is covered by water. The rest by Swissair. % While it is common knowledge that Swissair Hies from Toronto and Montreal to Zurich, some travellers aren't fully aware this airport is also the changing point to over 100 destinations worldwide. What’s more, since Zurich is considered one of the world’s most efficient airports, with our own terminal and Swissair, one of the top airlines, you can rest assured that you’ll always get the finest service in the sky or on earth. The land part, that is. It’s equally good to know that all Swissair longhaul aircraft also have the same three classes of service worldwide: First, Business and Economy. Swissair features the state­­of-the-art MD-11 aircraft on all Bights from Toronto and Montreal. The civilized way to the world.' \Vic' Swissair ^ Ahidjan • Abu Dh.tbi • Accra • Algiers • Amsterdam • Ankara • Athens • Atlanta • Hangkok • Haitiül • Barcelona • Basel * Beijing • Beirut • Belgrade • Berlin • Berne Bilbao • Birmingham • H< nnbay • Boston » Bra/ah tile • Brussels • Bucharest • Budapest • Buenos Aires » ( aim * C asahlanea • ('hieago • ( ologne B< urn • C openhagen Dakar »Damascus • Dar-esSalaam » Delhi • Douala • Dubai • Düsseldorf• I runklurt »Gene\a »Genoa »Gothenburg »Hamburg »Ha inner • Helsinki • Hong Kong Istanbul • l/mir • Jeddah »Johannesburg • Karachi • Kie\ • Kinshasa • Lagos • l.arnaea • Libreville • Lisbon • Ljubljana • London »Los Angeles • Lyon • Madrid Malaga • Malta • Manchester • Manila • Marseille • Milan • Minsk • Montreal • Mi >scow • Munich • Nairobi» New York • Wee »Oporto» ( Mi > • Halma de Majorca • Pans Philadelphia • Prague • Bio de Janeiro • Riyadh • Koine • Salzburg »Santiago • San Paulo • Seoul • Singapore • Sofia » Stockholm • St Petersburg • Stuttgart • Tehran Tel A\ n • Thessaloniki • Tirana • Tokyo» Toronto » Toulouse» Tripoli • Tunis • Turin • Valencia • Vienna • Vilnius • Yaotnnle • Warsaw • Washington • Zagreb» Zurich %

Next

/
Thumbnails
Contents