Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1996-06-01 / 6. szám
12. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1996. június Segélykiáltás Erdélyből Cseresznyés Alapítvány A ,.FÓRUM”-ban közölt írások beküldőik egyéni véleményét fejezik ki, amely nem feltétlenül esik egybe a szerkesztőség álláspontjával. — A szólás- és véleménynyilvánítási szabadság jegyében készséggel adunk helyet leveleknek, rövid polemikus írásoknak, de fenntartjuk a rövidítés jogát. —A szerk. Vörös Bokor/ban/ A közelmúltban megjelent könyv, Bokor Imre Vörös Vírusa folytatja azokat a „leleplezéseket”, amelyeket a szerző Kiskirályok mundérban című könyvecskéje elkezdett. A szerző nem kívülről szemlél, hiszen résztvevőként, ezredesként fejezte be néphadseregbeli hivatását, ahol a Katonai Akadémián megszerezte egyetemi tanári címét, s a hadtudomány doktora fokozatot is. A könyv előszavát e sorokkal zátja a szerző: „Epanoptikumnak az a célja, hogy elősegítse a tisztánlátást, az elemzést, a gondolkodás fejlesztését —főképpen azoknál, akiknek agyát átprogramozta a Vörös Vírus fedőnevű', nehezen gyógyítható kórokozó. ” Bokor százhatvan oldalon sorolja föl azokat, akiknek agyát — szerinte — átprogramozta a Vörös Vírus. A több mint háromszáz név között alig másfél tucatnyi azoknak száma, akik Bokor szerint nincsenek fertőzve a Vörös Vírussal, elsősorban persze a szerző, Bokor Imre és néhány barátja. Úgy osztogatja az elmarasztalást és az elismerést, mint ahogy megszokta és eltanulta hosszú katonatiszti és kommunista élete során a „leg”-katonáktól és „leg”-elvtársaktól. Akik mindig kinyilatkoztattak és nyilatkozataik igazát csupán önnön felsőbbrendűségük és kiválóságuk tudata, az ellentmondás lehetetlensége és hiábavalósága igazolta. Azaz Bokor nem veszi észre, hogy módszere és szemlélete semmiben sem különbözik a szerinte Vörös Vírussal fertőzöttekétől, mondjuk Rákositól Czinege Lajosig vagy Bata Istvánig. Akik közé Bokor vörös dühe vagy vörös sértettsége miatt a fertőzöttség gyanúsítottjaként besorolja Für Lajost, Raffay Ernőt, Boross Pétert, Lezsák Sándort, Csurka Istvánt, Perjés Gábort stb. Sőt, ide sorolja az első és másodfokú ítélete bíráit, akik őt — főtiszttársa rágalmazásáért — elítélték. Sem a bíróság, sem a nemzeti eszmék letéteményesei nem kapnak kíméletet Bokortól, ha valamit nem úgy tettek, ahogy ő azt helyesnek tartotta volna. S viszont is így van: senki nem kap elmarasztalást Bokortól, aki vele egy brancsban van, hiába követte el ugyanazokat a bűnöket, amiket Bokor oly nagy igyekezettel varr mások nyakába. Hogy megalapozottan-e vagy alaptalanul, azt valószínűleg majd eldöntik a közeljövő pereinek ítéletei, mert aligha tűri el minden érintett azt a gátlástalan és beteges rágalmazást, amit Bokor művel. E rágalmak közül eggyel kívánok foglalkozni: az engem érintővel. Akönyv 108.oldalán Bokorazt állítja, hogy a honvédségtől jogtalanul kaptam lakást.(Másokkal együtt, de az a mások ügye!) Azaz engem is a Vörös Vírussal fertőzöttek közé sorol. Ha ez az állítás nincs, talán föl sem figyeltem volna módszerére, mert kit érdekel egy ilyen könyv, hacsak nem leli örömét az olvasó a folyamatos mocskolódásban. így. mivel engem is néven nevez, pontosan ismerem a tényeket ebben az ügyben. Nem nehéz hát állást foglalni. Előrebocsátom, hogy néhány hónapja valaki felhívta a figyelmemet egy Népszabadság-beli cikkre, amely szerint én jogtalanul lakást „kaptam” a honvédségtől. Nem vagyok a Népszabadság olvasója, az illető nem tudta, mikori lapban jelent meg, hát nem törődtem vele. Amit a „legkedveltebb napilap” ír, s aki a „legkedveltebb napilapba"-ba ír, annak számomra nincs sem értéke, sem jelentősége. De amikor barátaim arra hívták föl figyelmemet, hogy Bokor Imre az, aki könyvében ismétli meg ezt az állítást, már nem hagytam figyelmen kívül, s megvettem a könyvet. Ismertetem a nyilvánossággal, hogy 1991. április 1- től 1994. december 6-ig voltam a magyar honvédség alkalmazottja, a Zrínyi Kiadó igazgatójaként. Ez alatt a három és fél év alatt Budapesten a Zách utca 3/a. alatti honvédszálló hatodik emeletén laktam ideiglenes jelleggel, alkalmazásom időtartamára egy 33 négyzetméteres garzonlakásban, amelynek használatáért ugyanannyit fizettem lakbérként, mint a többi körülöttem lakó honvédségi alkalmazott. Az ottlakás kezdetéről kiutalási határozat, befejeztéről általam írt felmondás van— ezek másolatát a szerkesztőségnek átadtam. Az olvasókat nem fárasztom ezekkel, de a bíróság számára majd mellékelem. Állandó lakásom Szegeden volt és van, ma is ugyanaz, mint ezelőtt húsz évvel. Bokor Imre ezredes, egyetemi tanár tehát hazudik és rágalmaz. Nem téved, nem csúsztat, hanem hazudik, hiszen semmiféle alapja vagy pláne bizonyítéka nincs arra, hogy leírja, hogy én lakást kaptam a honvédségtől. Nem kaptam, nem is vettem. Béreltem. 1991-ben, havi 2.583,- forintért, 1994-ben már havi 3.305,- forintért. A honvédség alkalmazásából való kilépésem előtt, 1994. november 1 -étől felmondtam a bérletet és kiköltöztem. Ennyi a tény. Bokor Imre tehát hazudik, de honnan vette, amit leírt? Talány! Életemben talán kétszer találkoztam vele egy olyan politikus gyűlésén, akit Bokor ma már szintén vörösvírus-fertőzöttnek tart. Soha, sem lakásomról, sem más személyes ügyemről nem beszéltünk. Bár, amikor elolvastam könyvét, eszembe jutott valami. Utolsó szolgálati heteimet töltöttem a Zrínyi Kiadónál, már Keleti György minisztersége alatt, amikor bejött a szobámba egyik beosztottam, egy alezredes. Ez az alezredes így szólt: — Na, neked is jó üzlet volt ez az igazgatóskodás. —Nekem? Jó üzlet? Miért?—kérdeztem. — Hát, potom pénzért kaptál egy lakást a honvédségtől. —Én?—kérdeztem. — Honnan veszed ezt? — Hát mindenki tudja, hogy lakást kaptál — felelte. — S hol van az a lakás? Hiszen te is jól tudod, hogy a Zách utcai honvédszállón lakom 1991 óta.—Persze—felelte —, ott laksz, mert a lakást átjátszottad a lányodnak. Értik, kedves Olvasók? Egy alezredes! Nem egy őrvezető vagy egy tizedes. Vagy egy kapcabetyár! Egy alezredes így, mosolyogva a szemembe hazudta azt, amit Bokor ezredes le is írt. Hogy honnan vette...? Lehet, hogy éppen ettől az alezredestől, aki persze, ma is... De nem ez a fontos! Ok ketten évtizedekig tiszttársak voltak. Olyan szervezetben, olyan környezetben, ahol a lélek és a lélek tükre elviselte azt, hogy kimondjanak bármit, bármilyen rágalmat, anélkül, hogy arcizmuk rándulna. És most ő akarja osztani az igazságot. Aki kibírta egész életét a néphadseregben. Aki kibírta Czinegét, Batát és társait. Miközben én... 1956 után börtön, építőipar..., de ezt is hagyjuk! S Bokornál most Farkas Mihály és Czinege Lajos mellé odakerül Für Lajos is, Raffay Ernő is, Boross Péter is. Bokor minősítésében! Aki ugyanabban a vörös bokorban fészkelt, mint tiszttársai. Mint ítja, a Magyar Köztársaság elnöke, tehát az, aki adta, megvonta tőle az egyetemi tanári címet. De ő ennek ellenére viseli. Viselje. Csak nehogy a többi magyar egyetemi tanár lemondjon arról a címről, amit Bokor Imre visel. Persze csak akkor, ha ezt a zavaros és hebehurgya írást elolvassák a Vörös Vírusról. De lehet, hogy csak sajnálkoznak Bokor Imrén. Nagy bajban lehet az, akitől ilyen szellemi termék telik. Fejér Dénes Kedves Honfitársaink! A kanadai Edmonton városából küldjük Önöknek ezt a levelet, az immár hat éve román börtönben sínylődő Cseresznyés Pál ügyével kapcsolatban. Bizonyára Önök is emlékeznek még a márciusi marosvásárhelyi zavargásokra, amelyeknek negyvenhét magyar nemzetiségű elítéltje volt, és akik közül Cseresznyés Pál még ma is börtönben szenved! Cseresznyést a román „igazságszolgáltatás” 10 évi fegyházra ítélte, valamint „fájdalomdíj” fizetésére kötelezte, mert a tömegverekedés alkalmával belerúgott egy román kezdeményezőbe. (A neves magyar írónk, Sütő András szemét kiverő román személy már régen szabadlábra került.) Az esmények után Cseresznyés Pál Magyarországra utazott. Amikor megtudta, hogy a román rendőrség keresi, visszatért Erdélybe, bízván igazában, hogy csupán önvédelemből tette, amit tett! De a felelősségre vonáskor más érdekek is szerepet játszottak: a hatóságok bűnbakot kerestek, és ezt Cseresznyés Pál személyében találták meg. Bebörtönzése után számtalan esetben bántalmazták, kínozták, szemét erőspaprikával dörzsölték be, és fogait kiverték. Látása annyira tönkrement, hogy majdnem megvakult. Zonda Attila, a Maros megyei RMDSZ elnöke többek között elmondta róla, hogy éveken keresztül egy 45 személyes cellában tartották, ahová 90-95 személyt zsúfoltak be állandó jelleggel. Többször megtörtént, hogy ezek a köztörvényes bűnözők Cseresznyésbe minden ok nélkül belekötöttek és megverték, amit a fegyőrök tétlenül néztek. Jelen helyzete javult, és az utóbbi időben már nem bántalmazták. A Cseresznyés Alapítvány részére küldött adományokból sikerült műfogsort venni számára, úgyszintén egy szemüveget, ami látásán javított. A legnagyobb gondot azonban mégis az okozza, hogy minden hónapban egy romániai átlagfizetésnek megfelelő fájdalomdíjat köteles fizetni az általa megrúgott román személynek élete végéig. Ennek a büntetésnek eleget tenni szinte lehetetlen — különösen, ha a bebörtönzött személy nem rendelkezik jövedelemmel. Jelenlegi állapotában még a családja fenntartásáról sem tud gondoskodni. Az eddigi adományokból szűkösen ugyan, de sikerült a felmerült költségeket fedezni. Sajnos, a nyugati magyar sajtó eddig nagyon keveset foglalkozott ezzel az üggyel. Ezért mi itt Edmontonban sürgetjük a dolgot, és folytatjuk a gyűjtést. A Kálvin Magyar Református Egyház eddig két alkalommal rendezett gyűjtést sínylődő magyar testvérünk számára. A pénz eljuttatásában a Bíró-házaspár segített, akik az edmontoni C.K.E.R. rádió magyar osztályát vezetik. Úgy gondoljuk, hogy ezáltal nemcsak anyagilag, de erkölcsileg is segíthetünk sokat szenvedett honfitársunkon. Kétjük az Önök szíves támogatását i s alapít vány unk részére. Bármilyen összegű adományt köszönettel fogadunk, és kéijük azt a Calvin Hungarian Presbyterian Church Cseresznyés Fund részére kiállítani, és a 11701-86 Street, Edmonton, AB T5B 3J7, Canada címre elküldeni. Az adományokról az év végén nyugtát küldünk az adólevonáshoz. Tisztelettel: Nyárády Tamás lelkipásztor, Stork Antal titkár, Ujvárosy István, a Corvin History Society elnöke (fr Two-thirds of the earth is covered by water. The rest by Swissair. % While it is common knowledge that Swissair Hies from Toronto and Montreal to Zurich, some travellers aren't fully aware this airport is also the changing point to over 100 destinations worldwide. What’s more, since Zurich is considered one of the world’s most efficient airports, with our own terminal and Swissair, one of the top airlines, you can rest assured that you’ll always get the finest service in the sky or on earth. The land part, that is. It’s equally good to know that all Swissair longhaul aircraft also have the same three classes of service worldwide: First, Business and Economy. Swissair features the stateof-the-art MD-11 aircraft on all Bights from Toronto and Montreal. The civilized way to the world.' \Vic' Swissair ^ Ahidjan • Abu Dh.tbi • Accra • Algiers • Amsterdam • Ankara • Athens • Atlanta • Hangkok • Haitiül • Barcelona • Basel * Beijing • Beirut • Belgrade • Berlin • Berne Bilbao • Birmingham • H< nnbay • Boston » Bra/ah tile • Brussels • Bucharest • Budapest • Buenos Aires » ( aim * C asahlanea • ('hieago • ( ologne B< urn • C openhagen Dakar »Damascus • Dar-esSalaam » Delhi • Douala • Dubai • Düsseldorf• I runklurt »Gene\a »Genoa »Gothenburg »Hamburg »Ha inner • Helsinki • Hong Kong Istanbul • l/mir • Jeddah »Johannesburg • Karachi • Kie\ • Kinshasa • Lagos • l.arnaea • Libreville • Lisbon • Ljubljana • London »Los Angeles • Lyon • Madrid Malaga • Malta • Manchester • Manila • Marseille • Milan • Minsk • Montreal • Mi >scow • Munich • Nairobi» New York • Wee »Oporto» ( Mi > • Halma de Majorca • Pans Philadelphia • Prague • Bio de Janeiro • Riyadh • Koine • Salzburg »Santiago • San Paulo • Seoul • Singapore • Sofia » Stockholm • St Petersburg • Stuttgart • Tehran Tel A\ n • Thessaloniki • Tirana • Tokyo» Toronto » Toulouse» Tripoli • Tunis • Turin • Valencia • Vienna • Vilnius • Yaotnnle • Warsaw • Washington • Zagreb» Zurich %
