Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1996-06-01 / 6. szám
1996. június Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 7. oldal Házat Hazát Válás amerikai módra Minden külön értesítés helyett: a Habitat for Humanity International nevű amerikai szervezet és a Házat Hazát nevű magyar alapítvány útjai elváltak. A válás még nem hivatalos, de az elhidegülés nyilvánvaló, az összetartó szálak összegubancolódtak vagy elszakadtak, az együttélés jóvátehetetlenül megromlott. A kenyértörési szándék amerikai részről mondatott ki, magyar földön, s noha nem igazi házasságról van szó, áttételesen mégiscsak az amúgy is dicstelen magyar válási statisztikát rontja. Húsz évvel ezelőtt egy Millard Fuller nevű amerikai üzletember megalapított egy szervezetet, amely szegény sorsúakat igyekezett lakáshoz juttatni oly módon, hogy egyazon cél érdekében tudta mozgósítani a bibliai paranccsal a gazdagokra rótt adakozási kötelezettséget és a rászorulók kétkezi De nemcsak házak épültek, hanem, ami még ennél is fontosabb: megindult egy kristályosodási folyamat egy egészséges eszme körül, s ha anyagi lehetőségei korlátot nem szabnak a tagtoborzásnak, a Házat Hazát Alapítvány ma már ezreket és ezreket tudhatna zászlaja alatt: olyanokat — zömmel fiatalokat —, akik akarnak, tudnak és mernek. Hogy egy ilyen embercsoport (réteg) kialakulása és megizmosodása mit jelent(ene) egy vészesen fogyatkozó, frusztrált, kishitű és rosszkedvű társadalom szempontjából, arról most nem szólnék. Saját munkájának kiteljesítése mellett a Házat Hazát Alapítvány természetesen mindig megkülönböztetett figyelemmel szidolozgatta az amerikai szervezet glóriáját is. A Habitat for Humanity International! egyébként a magyarországi tagság anyaszervezetként titulálta mindig, míg az — mint helye (a Nyugati Magyarság legutóbbi számában részletesen foglalkoztunk a Házat Hazát Alapítvány tevékenységének specifikumaival, azokból jól kiolvasható a válasz a vádak zömére), a magyarázkodásnak amúgy sincs sok értelme, ha egyszer az a másik eltökélte, hogy szakít (a nyuszi mindenképp megverődik, akár van sapkája, akár nincs), a Házat Hazát Alapítvány egyet tehet: tudomásul veszi a Habitat for Humanity International döntését, és sok sikert kíván egykori anyaszervezetének a további tevékenységéhez. Egyebek között a magyarországi tevékenységéhez is. E sokak szemében talán divatjamúlt lovagi póznak tetsző gesztus értékéből mit sem von le az a tény, hogy bizony fogcsikorgatva szánjuk rá magunkat (elnézést a többes számért, maradjunk talán abban, hogy alulírott a maga nevében beszél). Fogcsikorgatva, mert Fuller úr akkor nyújtotta be „válókeresetét”, amikor „házasságunk vagy életközösségünk” legnagyobb közös eseményére, a Jimmy Carter Munkahétre készültünk (amikor is húsz házat akartunk felépíteni Máriabesnyőn a volt amerikai elnök közreműködésével), és úgy nyújtotta be, hogy előtte kidolgoztatta velünk a részletes város- és tereprendezési tervet meg a húsz ház engedélyezési terveit, ránk rótta az infrastruktúra kiépítéséhez szükséges pénz előteremtésének feladatát, s miközben mi százharminc oldalas elaborátumban győzögettük a kormányt (Horn miniszterei nők úr szakapparátusát), hogy csak megér valakinek rongyos ötven milliót az a más pénzén felépítendő húsz ház, addig szép sunyiban megalakított egy párhuzamos szervezetet, majd megüzente ugyanennek a kormánynak, hogy akkor ő most áthelyezi a Jimmy Carter Munkahetet máshová, és szakít a Házat Hazát Alapítvánnyal. Mire a kormány — alig titkolt megkönnyebbüléssel — leüzent nekünk, hogy ja, ha így állnak a dolgok, akkor mi az ördögnek adna nekünk akár egy fityinget is. Kalákában óvodai parkettát csiszolunk-festünk telekért Csepelen / \ Merjünk nagyok lenni! (Széchenyi István) Merjünk új utakon járni! (Lőrincz Kálmán) V___________________/ Tíz ház Gödöllőn hat kis üzlettel szakított velünk, mert nem tudtuk előteremteni az infrastruktúrához szükséges pénzt. És a sunyi módon létrehozott párhuzamos szervezet elő tudta teremteni? Rendben van, hogy áthelyezték a Jimmy Carter Work Project színhelyét Vácra, és semmibe veszik a Házat Hazát Alapítvány, a Gödöllői Önkormányzat és egy egész tervezőcsoport többhavi munkájának eredményét, a kész terveket, de hadd kérdezzem meg tisztelettel: az nem zavarja a Habitat for Humanity Internationale hogy (a Váci Napló május 7-ei információi szerint) a Vácott kijelölt „földdarab igazán nem alkalmas családi házak építésé-Adony — öt ház favázas szerkezettel munkáját. Az elgondolás bevált, a szervezet programja négy kontinens majd félszáz országában működőképesnek bizonyult, s e működés során vagy negyvenezer ház épült fel világszerte. 1992-ben egy Lőrincz Kálmán nevű, Amerikában élő vállalkozó megismerkedett a programmal, és hirtelen fellobbanásában úgy döntött, ő bizony Magyarországon is meghonosítjaa Habitat eszméjét. Próbáld meg — mondta neki Millard Fullar, az alapító és Jimmy Carter volt amerikai elnök, a mozgalom egyik fő támogatója —, ha sikerül, és összehozol kezdetnek valami pénzt, mi megtoldjuk ugyanannyival. Lőrincz hazajött és elkezdett kilincselni. Elnéző mosoly és udvarias elutasítás, tehetetlen jóindulat és fensőséges vállveregetés fogadta. Aztán egyszercsak, minden szocializmusban pácolt jó magyar logikának ellentmondva, sikerült hárommillió forintot szereznie, és megalapította a Házat Hazát Alapítványt. Ebből és az amerikai szervezettől kapott 35 ezer dollárból — meg a gyorsan szaporodó tagság ébredező cselekvőkészségéből, szolidaritásérzékéből és munkaerejéből — épülni kezdtek lassan a házak is Bátaszéken, Martonvásáron. Később állami támogatást is szerzett az alapítvány, szponzorok is kerültek, felépült Gödöllőn tíz ház, Cegléden ugyanennyi, Adonyban öt, s elkezdődött további húsznak az építése Vácott... utóbb kiderült — inkább afféle házassági, hogy ne mondjam élettársi viszonyként kezelte a két szervezet kapcsolatát. És ebben a kapcsolatban—megint csak természetszerűleg — megjelentek az első konfliktusok is. Nem az anya és gyermeke, hanem (minőségi különbség!) valóban a házastársak közti viszonyra jellemző konfliktusok. Ne várjon tőlem senki szakítási megbántottságból fakadó indulatos szenynyesteregetést, tagságunk és a tevékenységünket rokonszenvvel figyelők tájékoztatásának kötelezettsége alól azonban nem vonhatom ki magam. Az amerikai fél kezdettől fogva nagy elismeréssel nyugtázta a Házat Hazát Alapítvány eredményeit, de egy idő óta egyre gyakrabban hangoztatta kifogásait is: elsősorban azt rótta fel a magyarországi szervezetnek, hogy eltért a Habitat eredeti koncepciójától. Eltér, mert nagy és drága házakat épít, mert állami támogatást is felhasznál (és nemcsak adományokat), mert túl szoros szálak fűzik egy meghatározott párthoz (az MDF-hez), mert nem foglalkozik eleget a tagságával, mert vezetője, Lőrincz Kálmán egyszemélyes irányítást akar bevezetni... Jogosak a kifogások? Persze, hogy jogosak — ha nem az anyai jóindulat, hanem a házastársi értetlenség és türelmetlenség (netán féltékenység?) tükrében vizsgáljuk őket. Ez itt nem a védekezés Nos, én ennek ellenére is sok sikert kívánok Fulleréknek a Jimmy Carter Munkahéthez is meg a további magyarországi tevékenységéhez is. Nem azért, mert hülye palimadár vagyok, aki direkte élvezi, ha átverik, s nem azért, mert nem tudok különbséget tenni az amerikai segítő kéz meg a farizeusság között. Hanem azért, mert végeredményben Fullerék továbbra is azt akarják csinálni — nélkülünk —, amit eddig velünk együtt tettek, s amit mi is tenni szándékozunk — immár egyedül: házakat építeni rászoruló magyar családoknak. Ehhez pedig csak sikert lehet kívánni. Van azonban itt még valami. Mint minden más, ez is felvet egy sor kellemetlen kérdést. Megkímélem az olvasót az „intimitásoktól”, de nem állhatom meg, hogy meg ne osszam vele egy-két kételyemet. Rendben van, hogy a Habitat for Humanity International (egyebek között) azért re”, és hogy már eddig is „sok gondot okozott a talajból buzgárként feltörő források vize”? Rendben van, hogy bennünket azzal vádolnak, hogy túlságosan kötődünk az MDF-hez, de akkor miért Lezsák Sándor segítségét kéri Millard Fuller (1996. április 26-án, háromoldalas levélben!) a Házat Hazát Alapítvánnyal támadt vitás ügyek rendezésére? Rendben van, hogy felépítenek Vácott tíz házat a Jimmy Carter Work Project keretében. De eközben vajon hogy fogja tisztelni a Habitat for Humanity International önnön elveit? Kikből válogatja majd össze azokat a magyar „önkénteseket”, akik beépítik a kalákamunkájukat a szóban forgó házakba? Csak nem a Házat Hazát Alapítvány tagjai közül? És kik fognak ezekben a házakban lakni? Csak nem azok, akik a Házat Hazát Alapítvány szervezésében dolgozták le a szabályzatban előírt 5-6-700 órájukat (ami ellen különben nem is lenne semmi kifogásunk)? Vagy összefognak lasszóval tíz olyan családot, amely egy hét (a Munkahét) alatt dolgozza le az ötszáz óráját (dédapáktól kezdve sógort, komát mozgósítva bérmakeresztfiakkal bezárólag)—csak hogy neve legyen a gyereknek? Nem folytatom. Szégyellem magam. Ez a válás talán a mi, a Házat Hazát Alapítvány hiábája is. Nem hiszem. Nehéz lesz majd feldolgozni, és még nehezebb újrakezdeni. De újrakezdjük — a lakásvárományosok, a fiatalok érdekében. A jövőért. Szilágyi Károly f--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------\ Település tervezése — részletes rendezési tervek — családi házak — nyaralók — panziók — lakóépületek — társasházak — irodák — iskolák és nevelési létesítmények — uszodák — tornatermek — felújítás — belső berendezés — felmérés — értékbecslés — költségvetés — szaktanácsadás, számítógépes tervezés CALLMEYER & TSA v____________________________________________________________________________________________________/ ÉPÍTÉSZ IRODA Budapest, XII. kér. Nógrádi u. 11. Tel./Fax: 155-7645
