Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1996-06-01 / 6. szám
8. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1996. június /--------------------------------------------------------------------------------------------------------\ Kisebbségi kaleidoszkóp Lendvai szüret Pesti barátommal képes albumot nézegetünk. Lendva városát, várát és környékét mutatja be, Szlovénia észak-keleti csücskéből. A XIV. századtól leginkább Alsólendvának nevezték, de a városnév előtagja immáron lekopott, valószínűleg a szlovén nyelv hatására. Szlovénul ugyanis csupán Lendava a neve. Ez az album háromnyelvű, szlovén-magyar-német. A szövegek pontos fordítások, ami azért megjegyzendő, mivel egyáltalán nem akarják elrejteni a település és a környék magyar múltját. Sőt, még azt is tudatják az idecsalogatott vendégekkel, hogy járt valaha ezen a tájon Attila hun király is. Lendvát illik számon tartani a magyar történelemben és a magyar nyomdászat históriájában. Kultsár György református prédikátor három magyar nyelvű könyvét is kiadták itt a XVI. század második felében. Nagy szülöttei közül pedig illik felidézni azt a szobrászművészt, Zala Györgyöt (1858— 1937), aki a budapesti Hősök terén álló Millenniumi Emlékmű szobrait alkotta magyar vezérekről, királyokról. — Nézd csak — lelkesedik barátom —, nézd ezt a szüreti képet. Felvonulás társzekerekkel, azokon hordók, puttonyok, szőlőprések. — Régi szőlősgazdák a lendvaiak. Hagyományos ünnepük ez — felelem, a magam kevéske lendvai jártasságával. — De a szekerek feliratai! Előbb magyarul: hordómosás. És a másik képen hatalmas betűkkel: Vári esték. Alatta fele akkora betűkkel szlovénul: Grajski Veceri. Ezt már én is megnézem alaposan. Mintha az idő egy évszázadot repülne vissza velünk oda, amikor itt még Magyarország volt, a város lakosságának többsége is magyar. Immár megfordult a számok aránya, de a hagyomány megmaradt, és ebben a nyelvi sorrendben az tükröződik, hogy a lendvai szőlősgazdák többsége ma is magyar. Hát akkor írják fel kocsijaikra először a maguk nyelvén, hogy itt hordómosás folyik, a következő társzekér a szőlő préselését jelképezi és így tovább. Egészen a Vári esték borozgató vendégseregéig. Szlovéniában tízezer magyar ha él most. De magától értetődőnek tartja szlovén is, magyar is a kétnyelvű oktatást, a magyar és szlovén katolikus misét, a két nyelven megjelenő feliratokat, az anyanyelvek közös szabadságát. Itt Szlovéniában vagyunk! Fellobogózott benzinkút Nagyszalonta városának pereme. Arany János szülővárosában a MÓL nevű magyarországi olajkereskedelmi vállalat benzinkutat nyitott. Talán az elsőt a magyar határokon kívül. Szívesen járnak ide az autósok. Már akik nem a Funar-párt hívei. Mert azok pillantást sem vetnek erre a kútra, hajtanak tovább a román vállalat, a PECO kútjához. A benzin ára mindenütt ugyanaz, a MÓL ugyan próbált versenyezni, tíz lejjel olcsóbban adni literét, de a megyeszékhelyről, Nagyváradról szigorú parancs érkezett, hogy nem térhetnek el az egész országban érvényes áraktól. így most csak a jobb minőségű benzin, az udvariasabb kiszolgálás dolgában kelhet versenyre a „magyar” kút. így nevezik, „magyar” kút, pedig szokásos kereskedelmi vállalkozás. A benzintöltő tanyáján ott leng a MÓL ismert jelvénye: zöld és fehér alapon piros jelzés. Ahá, kapták fel fejüket a derék román nacionalisták, akik — mondtam — a világért sem vásárolnának itt. Ez magyar propaganda, irredenta uszítás. Magyar zászló Romániában! Levétetni a MÓL jelvényét mégsem lehet, eszméltek a józanabb román helyi vezetők. De így sem hagyhatják. Találtak egy „ötletes” megoldást. Elrendelték, hogy a MOL-kút tűzze ki a román nemzeti lobogót. Méghozzá nem is egyet, hanem egyszerre hármat, hogy mindenki észrevegye, ha erre jár. És jusson eszébe: magyar vállalat ez ugyan, de Nagyszalonta nem magyar város. Hiába, Romániában vagyunk! Komáromi zarándoklat Hetedik alkalommal gyűltek össze az idén — a Jó Pásztor vasárnapján — a katolikus hívek Ré vkomáromba, Jókai Mór városába. Hetedik imanap volt az idei, amelyen magyar püspökért imádkoztak. Nem hangosan tüntettek, nem hivalkodtak, hanem alázatosan vonultak, énekeltek, misét hallgattak, gyóntak és áldoztak. Jó katolikusként a Jó Pásztor napján. Valaha Pázmány Péter ült a nagyszombati érseki székben, és gondosan vigyázott arra, hogy magyar hívei, szlovák hívei a maguk ösvényén juthassanak el Istenhez. Most a második vatikáni zsinat után vagyunk, mikor is véglegesen jogaiba emelték a római katolikus egyházban, mindenütt a világon, az anyanyelvűség eszméjét. Katolikus papok kötelezően a hívek anyanyelvén szólnak az oltárnál. Szlovákiában—Pázmány Péter földjén—nem tilos a magyar mise, csak éppen alig van erre lehetőség. Végzetesen megfogyatkozott a magyar papok száma. Jelenleg 123 plébánián nincs pap, főleg a magyarok lakta helységekben. Ebben az évben egyetlen magyar kispapot sem szenteltek a pozsonyi szemináriumban. A létező magyar papok egy részét pedig északi tájakra, tiszta szlovák városokba, falvakba helyezik a püspökök. Hetedik zarándoklat volt az idei; erre végre eljött a mostani nagyszombati érsek is, Pázmány Péter utódja, Ján Sokol. O celebrálta a misét, magyar atyák segédletével. Majd Sokol érsek „többnyire” magyarul szólt az összegyűltekhez. A hívek nyilván arra vártak, hogy most bejelenti magyar püspök kinevezését, a magyar lakosság által óhajtott városba: Komáromba. Ez lett a szlovákiai magyarság egyik fontos szellemi központja, és még eleddig többségében magyar lakosságú város. Sokol érsek szóba is hozta a magyar püspök ügyét. Nem azt jelentette be, hogy ezt vagy azt az atyát püspöki kinevezésre terjesztette fel a Vatikánba. Csupán annyit mondott, hogy két segédpüspöke is beszél magyarul — Dominik Tóth és Vladimir Filo —, és fontolóra veszi, hogy két segédpüspöke közül az egyiket megbízza „a magyar katolikus hívek lelki gondjainak felügyeletével”. Nincs szó tehát magyar püspök kinevezéséről, hanem csupán egy segédpüspök eléggé korlátozott jogkörű megbízatásáról. Egyébként is, nincs még kitűzve a segédpüspök megbízatásának határideje. Talán el is lehet feledkezni róla. És a segédpüspök hatásköre csak a Pozsony-Nagyszombati Egyházmegyére terjedne ki, a többi magyar katolikus számára még segédpüspök sem jut — a zsinat után. Kisebbségi sors az egyházban! Figyeljünk egy mozzanatra. Sokol érsek „többnyire” magyarul szólt a komáromi zarándokokhoz. Tehát érti nyelvünket. Elzárkózása tehát a magyar hívek buzgó kívánságától nem abból ered, hogy nincs tisztában a szlovákiai magyar katolikusok helyzetével és kívánságaival. Éz így vegytiszta politika, méghozzá Meciar újfasiszta államvezetéséhez, a nyelvtörvény és az „alternatív” oktatás politikájához való igazodás. Elkötelezettség a földi rontás mellett az égi jövő „nevében”? Vajon hány zarándoklatot kell még vezetni Komáromba, hány misét hallgatni a Szent András templomban azért, hogy magyar püspök kerüljön a felvidéki magyarok vallási vezetőjének tisztségébe? Ő lendíthetné fel a magyar plébániák hitéletét, szorgalmazná a magyar nyelven (eddig nem) folyó kispapképzést, felügyelőként őrködne a magyar egyházi iskolák szelleme fölött, összefogná a magyar keresztény szellemi erőket, „s az asszimilációs törekvések erősödése idején felvállalná a nemzetmegtartó szerepet, nemzettudatunk ápolását is”. Minden komáromi zarándoklaton magyar papok viszik vállukon a súlyos keresztet — felváltva—a Szent András templomtól a Klapka térig, ahol oltárt állítanak fel. Ján Sokol a menetben főpapi áldást osztott, a magyar papok, öreg plébánosok a keresztet vitték... Ez igazán a mai Szlovákia! Beke Gvörgv V__________________________________________________ J Igazságot Magyarországnak! „Egy békeszerződés nem lehet sírbolt...” A trianoni békediktátumot a magyar nemzet sohasem fogadta el. Küzdött ellene fegyverrel: Prónay Pál önálló államot hozott létre Lajtabánság néven, és egy ideig megakadályozta, hogy Ausztria megszállja Burgenlandot. Nem merülhet feledésbe a Rongyos Gárda harca sem. Küldött ellene civil módon: Sopron polgárai 1921-ben 72,7%-os többséggel Magyarország mellett döntöttek — ezért az 1922. évi XXIX. törvénycikka Hűség Városa (Civitas Fidelissima) címmel ruházta föl a várost. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy a Mura-vidék is megmaradjon magyarnak. Küzdött ellene a politika eszközeivel: ennek eredménye volt a két bécsi döntés, a Felvidék egy részének és Észak-Erdélynek visszatérte. Az egész magyar nemzet küzdött ellene. A revíziós mozgalom a trianoni békediktátummal egyidejűleg született meg. Az első revíziós társadalmi szervezet a T erület védő Ligák és a Védőligák Szövetsége volt. A kisantant azonnal — durván és jogtalanul — beavatkozott a magyar belügyekbe, ennek következtében a fönti egyesületek 1921- ben megszűntek. A föloszlatott Ligák helyett azonban új egyesületek alakultak: a Magyar Nemzeti Szövetség, a Délvidéki Otthon, az Erdélyi Férfiak Egyesülete, a Felvidéki Egyesületek Szövetsége, majd a Társadalmi Egyesületek Szövetsége. A magyar revíziót kezdettől fogva támogatták külföldön is. A Lordok Házában Magyarország érdekében már a trianoni békediktátum ratifikálása alkalmával fölszólalt lord Newton, Earl Curzon of Kedleston, viscount Brice és lord Phillimore. A francia szenátusban a ratifikálási eljárás során De Monzie szenátor tiltakozott Magyarország tervezett megcsonkítása és a határmegállapító bizottságok működése ellen. Több olyan mű jelent meg, amelyben szerzőik föltárták az elkövetett igazságtalanságokat és rámutattak a trianoni békediktátum tarthatatlanságára. (Robert Birkhill. Franceso Nitti, S. Jean Desthieux, Charles Tisseyre, Ch. Danielou, Marian Zdziechowski, A. Dórién stb.) Neves politikusok, írók nyilatkoztak elítélően a trianoni békediktátumról. (Az angol Chamberlain és Snowden, Coolidge. az Egyesült Államok volt elnöke, Smuts tábornok a Dél- Afrikai Unióból, valamint Asquith, Newton lord, Troubridge tengernagy, Baldwin hivatalban lévő angol miniszterelnök stb.) Nagyot lendített a magyar revíziós mozgalom ügyén Herczeg Ferenc, aki 1925. május 24-én a Délvidéki Otthon közgyűlésén fölhatalmazást kért és kapott arra, hogy az elnökség külföldön is megindíthassa a céltudatos revíziós munkát. Jelentősen javult a helyzet 1927. június 21-én. Ekkor jelent meg a Daily Mail-ben lord Rothermere cikke: Magyarország helye a nap alatt. Az írást egyidejűleg egy bécsi lap is közölte. Lord Rothermere of Hemsted, családi nevén Harold Sidney Harmswort, a Lloyd George-kormány légügyi minisztere, Anglia egyik leggazdagabb embere volt. Nagy ipari és kereskedelmi vállalatok, bankok mellett birtokában volt egy sajtóbirodalom is, élén a Daily Mail-lei. Lord Rothermere érdeme, hogy a Magyarországgal szemben elkövetett trianoni borzalom bekerült Anglia köztudatába. Élete végéig híve és támogatója volt a magyar revíziós mozgalomnak. (1940-ben halt meg.) Budapesten 1927. augusztus 11-én megalakult a Magyar Revíziós Liga. A pártokon felül álló társadalmi intézmény elnöke Herczeg Ferenc író, publicista és politikus, akadémikus, az országgyűlés felsőházának tagja; alelnöke (később ügyvezető igazgatója) Fali Endre, a románok által Temesvárról elűzött kereskedelmi iskolai tanár volt. A Magyar Revíziós Liga vállalta, hogy előkészíti a trianoni szerződés területi és egyéb olyan rendelkezéseinek békés módosítását, amelyeket a magyar nemzet magára nézve sérelmesnek tart. A Magyar Revíziós Ligának tagja volt az összes magyar társadalmi egyesület, mezőgazdasági kamara, ipartestület, kereskedelmi szervezet, tagjai voltak a bányák és a gyárak munkásai (százezerszám és önként jelentkeztek!), a köz- és magántisztviselők szervezetei; a bírák, az ügyvédek, a papok — felekezeti különbség nélkül —, a tanárok, a tanítók, a postások, a vasutasok, a mérnökök, az orvosok testületéi; a hadviseltek különféle szervezetei, a gazdasági egyesületek, az összes csonka-magyarországi vármegye, csonkavármegye, város és község testületéi (mai szóval: önkormányzatai). Mindenütt helyi szervezetek alakultak, Budapestről pedig végrehajtó bizottság irányította a mozgalmat. A Magyar Revíziós Liga álláspontja a trianoni szerződés revíziójáról a következő volt: 1. Követelte a magyar anyaországtól elválasztott, területileg összefüggő és lényegileg magyar vidékek, amelyek lakosait megkérdezésük nélkül és akaratuk ellenére kényszerítették idegen uralom alá. minden további eljárás nélküli visszacsatolását Magyarországhoz. 2. Követelte a magyarság számára is a népek önrendelkezési jogát. 3. Követelte, hogy a népek önrendelkezésijogát adják meg a történelmi Magyarországtól elszakított valamennyi népnek. Önrendelkezési jogával élve a történelmi Magyarországtól elszakított minden egyes nép külső befolyástól mentesen maga határozhasson saját berendezkedéséről, állami hovatartozásáról vagy önálló államiságáról. A Magyar Revíziós Liga 1928. november 18-án Budapesten és az ország minden városában és községében revíziós nagygyűléseket tartott, és e gyűlésekről 2600 petíciót küldtek Genfbe, a Népszövetséghez. Emlékezetes az 1933. október 22- ei országos tiltakozás, amelyet a Liga a felvidéki elszakított magyarság sérelmei miatt szervezett meg. A budapesti nagygyűlésen gróf Bethlen István volt miniszterelnök, Sztranyavszky Sándor, a képviselőház (az alsóház) elnöke, dr. Eckhardt Tibor országgyűlési képviselő, a Független Kisgazdapárt vezére, a Magyar Revíziós Liga alelnöke és Nagy Emil volt igazságügyi miniszter, a Pesti Hírlap munkatársa mellett a magyar igazság és élet érdekében fölszólalt Sir John Hasiam és Craven-Ellis angol képviselő is. A Magyar Revíziós Liga a magyarkérdést magyar oldalról ismertette meg a külföldi közvéleménnyel, és a revízió eszméjének külföldön is barátokat szerzett. Földolgozta a Trianonnal kapcsolatos kérdéseket, és idegen nyelvű kiadványokban tárta a világ elé. Angol, francia, olasz és német nyelven 1933-tól kezdve négy folyóiratot adott ki (Danubian Review, Nouvelles Danubiennes, Corriere del Danubio, Donaukurier). Mindegyiket több ezer példányban nyomták és külföldre küldték szét. A Liga egyes országokban titkárságot állított föl, hogy a magyar ügy barátait állandóan tájékoztassa a magyarkérdésről. A Liga elérte, hogy Csonka-Magyarországot évről évre mind több és több politikus, író és tudós kereste föl. Többször járt nálunk Sir Robert Gower és Moore ezredes, az angol parlament 1933-ban alakult több mint 240 tagú magyarbarát csoportjának elnöke, illetve titkára. Ismerjük Mussolini állásfoglalását, aki 1928. március 27-én kijelentette: . .egy békeszerződés nem lehet sírbolt...”, majd 1928. június 5-én az olasz szenátusban kimondta: „...a békeszerződések nem örökkévalók...”. MacDonald hivatalban lévő angol miniszterlenök 1931 őszén, az angol választási csatározások során egy beszédében a trianoni békediktátum revízióját követelte. Eckhardt Tibor 1930 tavaszán az Egyesült Államok 44 városában 55 előadást tartott a magyar revíziós mozgalom céljáról. Gróf Bethlen István és Eckhardt Tibor 1933-ban Angliában tartott előadássorzatot a magyarkérdésről —és a magyar válaszról... Lloyd George volt angol miniszterelnök, a párizs-kömyéki békeszerződések egyik aláírója 1936. július 27-én az angol alsóházban elmondott beszédében beismerte, hogy a trianoni békediktátum félrevezetés útjánjött létre! Eden angol külügyminiszter 1936. szeptember 25-ei genfi beszédében határozottan követelte a népszövetségi szerződés bizonyos tételeinek betartását, ezzel síkraszállt a párizs-környéki szerződések békés revíziójáért — vagyis azért, amiért a magyar revíziós mozgalom dolgozott. Szólni kell a Pesti Hírlap-ról. Olyan állandó munkatársakkal, mint Rákosi Jenő, majd Herczeg Ferenc, a magyar revíziós mozgalom élvonalában harcolt. Már 1920. február 8-án, tehát a trianoni diktátum aláírása előtt négy nyugati nyelven jelentette meg a magyarok véleményét a békefeltételekről. Az 1930-ban angolul, franciául, olaszul és németül kiadott és öt világrész valamennyi politikai tényezőjének elküldött Igazságot Magyarországnak! című, díszes kiállítású revíziós album óriási és kedvező visszhangot keltett, mire 1931-ben átdolgozva és javítva ismét kiadták, ismét óriási sikerrel. A magyar nyelvű albumot 1930 karácsonyára megkapták a Pesti Hírlap előfizetői, majd—ugyancsak ajándékba — a magyar iskolák, könyvtárak és közintézmények is. Az 1944-ig megjelenő Pesti Hírlap számtalan egyéb, máig emlékezetes revíziós kiadványt készített. Azt a falitérképet, amelyen Magyarország keresztre feszített rajza látható, szintén négy idegen nyelven terjesztették. Az ingyenes magyar változat évekig díszítette a magyar iskolákat és közintézményeket. Nevelt, mozgósított. Pedig a Pesti Hírlap üzleti vállalkozás volt, magántőkés, nyereségre törekvő, üzleti vállalkozás... Az 1947-es párizsi békediktátumlényegében változatlanul - újra ránk kényszerítette Trianont. Annak ellenére, hogy a második világháborúba való belépésünk, 1941. június 26-27-e előtt a Szovjetunió is lehetségesnek tartotta a revíziót. Azóta? A Moszkvában kiképzett idegenek „hozzááljását” jól tükrözi az 1961-ben kiadott Új Magyar Lexikon revíziós mozgalom című cikke: „...a trianoni békeszerződés megváltoztatására irányuló politikai-társadalmi mozgalom. A sok nemzet által lakott ún. történelmi vagy Nagy-Magyarország visszaállítására irányult.... A revíziós mozgalom a magyar uralkodó osztályok nagyhatalmi törekvéseinek takarójául szolgált, és a sovinizmus felszításával a dolgozók elégedetlenségének leszerelésére irányult.” Csonka hazánkban magyar nyelven Trianonról egészen 1984-ig csak a fontieknek minden tekintetben megfelelő „műveket” olvashattunk, azt sem sokat. A következő öt évben megjelent egy-két magyarabb, sőt: magyar tartalmú Trianon-könyv is, például dr. Vecseklőy József: A csillagsávos lobogó nyomában című Amerika-története, amelyben a szerző „elbújtatta” a később Nemzetgyilkossági kísérlet — Trianon (Párizs, 1919) címmel önállóan is kiadott részt. Az 1989. évtől kezdődően több új —vagyis régi és korántsem elavult!— szemléletű kötet jelent meg Trianonról, például Raffay Ernő több alkotása és dr. Palotás Zoltán: A trianoni határok című tanulmánya. A magyar nemzet a trianoni békediktátumot sohasem fogadta el. De erről csak a könyvek vallanak. A negyven év alatt kialakult hivatalos magyar politika nem változott, hiába mondta magát Antall József tizenötmillió magyar miniszterelnökének. Semmiféle könyv sem változtathat a „magyar” hivatalos politikán ma, amikor a MASZOP-pá vedlett régi bábfigurák ágálnak a színpadon ismét, élükön — a változatosság kedvéért — Roszto vban ki tanított vezérrel, és a zsinórokat az immár Nyugaton képzett, a régieknél is elszántabb, a régieknél is „internacionalistább” idegenek rángatják. Küzdenünk kell a revízióért! Nekünk, magyaroknak, küzdenünk kell érte— minden módon! Élesszük föl a magyar revíziós mozgalmat! A revízió szükséges. És halaszthatatlan. Cetemm censeo Carthaginem eSse delendam. Fejér György János
