Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1996-05-01 / 5. szám
12. oldal 1996. május Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident FÓ R u A „FÓRUM’’-ban közölt írások beküldőik egyéni véleményét fejezik ki, amely nem feltétlenül esik egybe a szerkesztőség álláspontjával. — A szólás- és véleménynyilvánítási szabadság jegyében készséggel adunk helyet leveleknek, rövid polemikus írásoknak, de fenntartjuk a rövidítés jogát. —A szerk. A halálraítélt üzenete Nem tudtam a végtelenségig hallgatni a Ceausescu-érában és 1970-ben, Nagyváradon tanárként bírálni mertem a rendszert. Koholt vádak alapján rögtön kitettek az oktatásból, családi életemet feldúlták, lakásából kikergettek, úgy bántak velem, mint egy közönséges bűnözővel. Mivel idős apám nem írt alá egy olyan becsmérlő nyilatkozatot, amely szerint züllött, szülőverő lennék, a Securitate elteszi őt láb alól. Az özveggyel már könnyebb dolguk volt, mert ravaszul aláíratnak vele egy nyilatkozatot, amelyben elítéli részeges, gonosz fiát. A nyilatkozatot rögtön közük a helyi román pártlapban, a Crisáná-ban, és erre a tanárt magától értedődően elítéli a helyi közvélemény. Anyám, amikor megtudta, hogy mit tett, az átélt szenvedések következtében szívinfarktusban meghalt. Életem a szülővárosáomban lehetetlenné vált és sokéves éhezés és nyomorgás után kénytelen voltam szülőföldemet elhagyni. Megjegyzendő, hogy az eltelt évek alat a pártaktivisták két házasságomat verték szét és párthatározat alapján az objektív igazság ellen döntöttek. Nagyobbik fiamat a hűtlen aszszonynak ítélték, aki erkölcstelen nevelése folytán —évekig nem láthattam a fiamat—krónikus alkoholistává tette a fiút. A második házasságban született fiamat nem is láthattam, janicsár-gyermekként ellenem nevelték a következő években. Itt is gyalázatos párthatározat kényszerítette a bíróságot az elmarasztaló ítéletre. 1977-ben Magyarországra menekültem, de mivel akkoriban még nem létezett politikai menedékjog ezen a tájon, házasság útján tudtam áttelepedni. Harmadik házasságom szerelmi házasságnak indult, de a mostoha körülmények miatt gyászos véget ér. A ceauista románok keze Magyarországra is elért, és a kádári hatóságok ahelyett, hogy engem és magyar családomat védték volna, szolgaian teljesítették román pártrokonaik utasítását. A románok nyolc évig nem engedtek el a román állampolgárság kötelékéből és ez idő alatt azt csinálhattak velem, amit csak akartak. Alacsony magyarországi pedagógusi fizetésemnek ötven százalékát jogtalanul kisajátították, megbélyegeztek, rettegésben tartottak azzal, hogy Romániába visszarendelnek, ahol börtön vár rám stb. Végre 85-ben lemondhattam a román állampolgárságról, de ekkor már a magyar hatóságok csak úgy voltak hajlandók megadni a magyar állampolgárságot, ha „közös megegyezéssel, szép csendben” elválok a feleségemtől. Az aljas zsarolás nyomán kénytelen voltam ezt tenni, és ismét lakás, család nélkül maradtam. Kilenc évig neveltem a kislányát, akinek nevelőapja és gyámja voltam, most mégis egyszerűen elzárják előlem és ellenem nevelik. 86-ban állásásomból is kitettek, így megszűnt pedagógus szállóbeli férőhelyem is. Senkim és semmim nem marad, minden szépet és jót elraboltak életemből. Egyre inkább a halál, az öngyilkosság felé taszítottak. A román és magyar kommunistáknak sikerült egész családomat kiirtani, egyedül csak én maradtam már — de hát minek is?!... Mégsem hagytam magamat és disszidáltam 1986-ban Nyugatra. Nyugat-Németországban éltem két évig, majd Venezuelába kerültem. 1990- ben a rendszerváltozás hozott vissza Európába. Németh Miklós akkori magyar miniszterelnök és Iliescu román elnök hívott haza rehabilitációt ígérve. Én boldogan siettem haza, közel hatvanévesen, azonban egyik kommunista vezér sem tartotta be ígéretét. Ez jellegzetes kommunista magatartásnak bizonyult. Sőt, Iliescu két romániai újságot is elhallgattatott, amelyek leleplező cikkeikkel tragikus életutamat próbálták megvilágítani. 1990-ben ismerkedtem meg, igaz, csak a TV által, Göncz Árpád új államelnökkel. Szimpatikus vezetőnek tűnt, aki segélykérő levelm kézhezvétele után, már két hét múlva válaszolt és segítséget ígért. Mert pozitív megoldást fog találni Iliescu elnökkel, amikor találkozni fognak — ígérte levelében. így, visszanézve, megállapítható, hogy könynyű volt Antall József jobbközép kormányzása idején Göncz elnöknek a demokráciát, a segítőkész vezetőt eljátszania, mert addigra, amikor Iliescu elnökkel, végre, 1995-ben találkozott, már teljesen „lefeküdt” a szocliberális kormánynak. Amikor írtam neki és érdeklődni mertem ügyem iránt, nagy késéssel, négy hónap után visszaküldték dossziémat és igazoló irataimat durva, nemleges, teljesen elhárító válasszal együtt. Gondolom, a következtetés kézenfekvő volt: szabad-e egy demokratikus ország elnökének öt éven keresztül hazudnia, és a végén ilyen jellemtelenül viselkednie?! Nem szabad, ezt minden józanul gondolkodó becsületes ember megállapíthatja. Csak hát ezt nálunk nyíltan kimondani életveszélyes lehet. Ezért mondom azt, hogy ma is az ún. rendszerváltozás után, halálos veszedelemre vagyok ítélve. Mert nem Szicíliában, Olaszországban kell keresni a legveszélyesebb maffiabandákat, hanem igenis itt, Kelet-Európábán, így: Romániában és Magyarországon. A legnagyobb bűnös itt továbbra sem a tolvaj, a sikkasztó vagy a gyilkos, hanem a 40 éves kommunista hagyomány elve szerint az, aki bírálni mer és az igazságot kéri. Egy éles kép van előttem, ahogy a TV a Parlamentből közvetít. Göncz Árpádot nem választják, hanem kijelölik további öt évre köztársasági elnöknek. Az az összemosolygás Horn Gyula, Pető Iván és Göncz között, amikor ez utóbbi a helyére megy, az nem mindennapi élményt ígér. Nem is összemosolygás ez, hanem összeröhögés. Sikerült tehát minden vezetői poszton megfogni az országot. Ez a három kiskaliberű férfiú, a szocliberális triumvirátus, ahogy ott áll, ördögien vigyorogva, ebből megállapítható volt, hogy ők szegény Magyarország sírásói ! Felelőtlenül eladták a fél országot külföldieknek, nem a reális érték volt a fontos, hanem az, hogy a vezetők megtömjék a zsebüket, természetesen dollárral, amit rögtön nyugati bankokba menekítenek. Múlt év októberében én is az Ombudsmanhoz, az Országgyűlési Biztosok Irodájához fordultam, még mielőtt a Strasbourgi Nemzetközi Emberi Jogok Bíróságának írnék. A tértivevény szerint október 24-én vették át kérésemet. Azonban itt is a halogató, elfektető taktika érvényesült, legalábbis velem szemben. És íme már a hatodik hónapban járunk és még válaszra sem méltattak, pedig ez idő alatt még egyszer jártam náluk sürgetni ügyemet. Ahogy vettem észre, teljes a közöny náluk. Még az átkosban is jobb volt ezen a téren. Akkor már egy hónap múlva válaszolni kellett minden beérkező levélre és eredményt is kellett közölni. Most pedig? Göncz Árpád nemrégen járt ott, talán ezért mennek olyan jól a dolgok? Még egy felháborító körülményről szeretnék szólni. Ha valaki a zsidókérdésről kritikailag mer szólni, arra a hivatalosok rögtön ráhúzzák az antiszemita, szélsőséges, fasiszta jelzőt. Elrettentő mumust csináltak ebből az elmúlt negyven évben. Pedig szólni kell róla, mert lassan zsidóuralom kezd kialakulni Magyarországon is. Minden eredmény, ami születik, azt ők csinálják, ők a tehetségesek, a superman-ek, nemcsak Landeszman szerint, a bőgatyás magyar gojok pedig menetnek a fenébe. Az ő kárpótlásuk is más lesz, mint a közönséges magyar állampolgároké, náluk kártérítés lesz. nem pedig hitvány pótlás, egy az egyben, több tízmilliárd dolláros értékben. Tehát élni tudni kell! Nesze neked, magyar, hontalan és kifosztott vagy saját hazádban is! Ezek után már a következő eseten sem tudtam igazán elcsodálkozni. Él szülővárosomban egy Szombati Gile Ottó nevű úriember, 31-ben született ő is, egy iskolába, egy osztályba jártunk hajdanán. Szakmája színházi rendező. Mindig nyüzsgő kommunista mócsing volt már fiatal korától kezdve, a Szovjetben tanult, szoros kapcsolatai a Ceau-párttal és a Szekuval közismertek voltak Váradon. Talpnyalása is. A színházba járó közönség, talán emiatt, nem túlságosan kedvelte, kollégáiról nem is beszélve. A Kádár-érában Magyarországra akart áttelepedni, de még Kádáréknak sem kellett. így ott maradt Váradon, tovább dicsőíteni a ceaui arany korszakot. A múlt év őszén Göncz Árpád nagy kitüntetésben részesítette mint a határon túl élő magyarság egyik nagy kiválóságát. Több váradi lakos is elmondta, hogy azért részesült ebben a kegyben, egyedül csak azért, mert zsidó, és ha valaki zsidó, az csakis tehetséges és illusztris személyiség lehet a közönséges társadalomban. Mi az osztályban annak idején nem tudtuk, hogy Ottó zsidó, nem is törődtünk ilyen dolgokkal, de most, amikor a kegyetlen élet megtanított sok mindenre, egy percre azért megállunk és elgondolkodunk. A múltban már sok mindenkit dicsőítettek előttünk: az árja németeket, majd a hős szovjeteket, utána az „egészséges származású” sztahanovistákat, majd Ceausescu idején a nagyszerű román hazafiakat, és most pedig a rendkívüli tehetségű zsidó superman-eket. Hát nem volt még ebből elég? A mostani éhező, becsapott egyszerű magyar embert már senki sem becsüli, még a baloldali pártok sem? Vajon miért? És még valami. Folytatva az előbbi gondolatsort. Ha történetesen én is zsidó lettem volna, kellett volna ennyit szenvednem?! Az biztos, hogy ma nem hagynák, hogy ennyit nélkülözzek és szenvedjek, ilyen elesetten és nyomorban éljek, sőt...! De hát végső soron nem baj, a Rákosi név eredeti, becsületes név, nem holmi hitvány takaró, szüleim, népem sorsát pedig távolról sem akarom elhagyni. Inkább pusztuljak el én is, mint annyi egyszerű, becsületes keresztény lélek a történelem viharában! Fabruár 10-én voltam 65 éves. Már nem félek a haláltól. A 15 millió dolgos magyar embernek azt kívánom, hogy szabaduljon meg a posztkommunista hatalombitorlóktól! Isten védje meg a Kárpát-medence magyarjait és a többi magyart is, bárhol is éljenek a világon! Rákosi János (ír Two-thirds of the earth is covered by water. The rest by Swissair. While it is common knowledge that Swissair Hies from Toronto and Montreal to Zurich, some travellers aren’t fully aware this airport is also the changing point to over 100 destinations worldwide. What's more, since Zurich is considered one of the world's most efficient airports, with our own terminal and Swissair, one of the top airlines, you can rest assured that you'll always get the finest service in the sky or on earth. The land part, that is. It's equally good to know that all Swissair longhaul aircraft also have the same three classes of service worldwide: First, Business and Economy. Swissair features the stateof-the-art MD-11 aircraft on all llights from Toronto and Montreal. The civilized way to the world. .•N' sV'^cV" V'%*«CV swrí' \" swissair^ Abidjan • Abu I )h.ibi • Accra • Algiers • 4fiiwcrW.it)> • Ankara • Athen* • Atlanta • It.műink • Bániul • Barcelona • Basel • Hen mu • Beirut • Belgrade • Berlin • Heme Bilbat I • Birmingham • Bombay • Boston • Hra//u\ille • Brussels • Bucharest • Budapest • Buenos Aires • (. aim • ( asablanca • < hicago • ( ologne Bonn • ( openhagen Dakar • Damascus • Dar-es-Salaam • Delhi • Douala • Dubai • Düsseldorf • I nmkíuri»(icnc\a •<ienon»(iothenburg • Hamburg • Hanoi er •Helsinki • Hone Kong Istanbul • Izmir • Jeddah •Johannesburg • Karachi • Kiev • Kinshasa • Lagos • l.urnaca • l.ibrcsillc • Lisbon • LjuNjana • London • Los Angeles • Lyon • Madrid Malaga »Malta •Manchester*Manila •Marseille•Milan »Minsk •Montreal•Moscow • Munich »Nairobi »Sew \ork • Niec»Oporto»()slo» Pálmádé Majorca • Paris Philadelphia • Braune • Rio de Janeiro • Riyadh • Rome • Salzburg • Santiago • San Paulo • Seoul • Smga/'ore • Sofia • Sits, kitolni »St. Petersburg • Stuttgart • Tehran Lel A\n • Thessaloniki • Tirana9 Tokyo* Toronto• Toulouse• Tripoli • Tunis • Turm • Valencia •Vienna • Vilnius• Yaounde • Warsaw • Washington »Zagreb •Zurich %
