Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1996-06-01 / 6. szám
Moo mg SG3 os ms s ®fí fiGű® = D3®mg[F®í]© táD©©©o<i]@[]í]ű XIV. évfolyam, 6. szám 1996. június A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 78.-Ft — $3.00 (---------------"N RAFFAY ERNŐ: Magyar Polgármesterek Világtalálkozó) a A Magyar Önkormányzatok Szövetsége a Magyarok Világszövetségével közösen, a társ-érdekszövetségekkel egyetértésben 1996. június 26-30. között első alkalommal hívja össze a Magyar Polgármesterek Világtalálkozóját. A honfoglalás 1100. évében elsősorban azt kívánjuk elősegíteni, hogy a Duna völgyében, a Nyugat-Európában és a tengeren túl élő magyarság szélesítse önkormányzati szintű kapcsolatrendszerét. Az önkormányzatiság régiónkban csak néhány éve bontakozhatott ki, de úgy vélem, megalapozottan jelenthetem ki: Magyarországon mindeddig sikerágazatként működött. A cselekvési lehetőséget nyert lokálpatriotizmus alkotó energiákat szabadítottfel, és számos esetben bebizonyította, hogy az erőforrások felhasználása helyben hatékonyabb. Tapasztalataim alapján a polgármesterek, képviselők szakmai együttműködése elősegítheti a hazai és a Kárpát-medencei magyarság polgárosodását. A világtalálkozó június 26-án plenáris üléssel kezdődik a Gödöllői Agrártudományi Egyetem aulájában, melynek keretében felidézzük a magyar önkormányzatiság történelmi hagyományait. Ha elképzelésünk találkozik a résztvevők támogatásával, a világ magyar polgármestereinek szakmai kapcsolatrendszerét koordináló szervezetet hozunk létre. A demokratikus működés gyakorlatát tanulva, az elmúlt fél évtizedben számos megoldandó közigazgatási, szakmai kérdéssel is szembesültünk. A világtalálkozó második és harmadik napján ezért tíz településen rendezünk szekcióüléseket. (Örömmel töltött el bennünket, hogy 24 város és község jelentkezett házigazdának.) Szeretnénk, ha ezek az eszmecserék állásfoglalások elfogadásával zárulnának, amit az is indokol, hogy hazánkban az állam mind több feladatot ad át az önkormányzatoknak, ugyanakkor az állami támogatás reálértéke folyamatosan csökken és aránya is alacsonyabb a települési költségvetésben. A világtalálkozó megrendezésével arra is törekszünk, hogy minél több magyarországi város és falu létesítsen testvértelepülési kapcsolatot erdélyi, kárpátaljai, szlovákiai, burgenlandi és délvidéki magyarlakta közösségekkel. A tanácsi rendszerben a települések nem dönthettek önállóan ilyen együttműködés kialakításáról. Gödöllő Ukrajnában Beregszásszal, Szlovákiában Dunaszerdahellyel, Jugoszláviában Zentával, Romániában Csíkszeredával kötött testvérvárosi szerződést. Az együttműködés természetesen nem korlátozódik az önkormányzatok részvételére, hiszen minden eszközünkkel elősegítjük, hogy a civil szervezetek, intézmények, vállalkozások, polgárok önmaguk szervezzék a kölcsönösen előnyös találkozásokat. A világtalálkozó és a partnertelepülési kapcsolatok népszerűsítése érdekében három testvérvárosunkba kerékpáron vittem el meghívónkat. Június 29-én vendégeinkkel megtekintjük Ópusztaszer nemzeti történelmi emlékhelyét s a Feszty-körképet. A világtalálkozó zárónapján újra Gödöllő lesz a vendéglátó, a programok a Magyar Szabadság Napja gálaműsorával fejeződnek be a kastélyparkban. A Magyar Szabadság Napján azt ünnepeljük, hogy immár ötödik éve nincsenek idegen megszálló katonák hazánk területén. Ez a rendezvény hagyománnyá vált Gödöllőn, ahol a település jövőjét a korszerű ipar mellett az erősödő vendégforgalomban véljük megtalálni. Örökségünk, a Grassalkovich-kastély, a későbbi királyi kastély az állam és városunk szerepvállalásával kezdi visszanyerni régi fényét. Agrárintézményeink már megteremtették a konferenciaturizmus alapját, amelynek infrastruktúráját erősíteni kívánjuk. Augusztus végén, szeptember elején Gödöllőn ünnepli centenáriumát az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás. Természeti környezetünk, képzőművészeti kincseink, helytörténeti gyűjteményeink mellett sokszínű kulturális életünk erősíti lakóink kötődését, s egyben vonzza vendégeinket. Különösfigyelmet fordítunk az oktatási kínálat sokszínűségének megőrzésére, amely immár népességmegtartó tényező Gödöllőn. Ugyanakkor bizonyítási lehetőséget adtunk a Házat Hazát Alapítvány lakásépítési programjának, melyet a továbbiakban is segíteni szeretnénk. Dr. Gémesi György Gödöllő város polgármestere a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke HELYESBÍTÉS A Nyugati Magyarság 1996. februári számában ezen a helyen közöltünk egy írást, amelyről úgy véltük, hogy szerzője Sütő András. Sajnálatos módon megtévesztett bennünket, hogy a Magyarok Világszövetségének kiadványában Sütő András fényképe ezen név nélkül megjelent bevezető sorok mellé volt illesztve. Az írás valódi szerzője Antall István, a Világszövetség sajtótitkára. A tévedésért elnézést kérünk Erdély és az egyetemes magyarság legjelesebb toliforgatójától, Sütő Andrástól és minden érintettől. —A szerk. v J A magyarság szétszárattatása ás a jövő útja AUTRICHi MUKOlC dmcúYXAlA ) MŰT! 'BUDAPEST(ff 's HOlFOttJjj oetfifciB ZéjbsFl-V J '>HÍRVA* f ^ FeCSMEmv 6YI/LA /TAPOSVA A Fiume A PAP o/nrnf. ‘SlO/ifAA 1 tjrUIAlt Ht HruH tUbOi ricának 35%-a, a burgonyának mindössze 39%-a maradt a trianoni határok között. Az ipari teljesítőképesség 52,2%a, a foglalkoztatottak 50,7%-a, a termelési érték 44,4%-a került a határon kívülre. Különösen érzékenyen érintette a döntés a vas- és acélgyártást, a textilipar bizonyos ágait, a cement- és üveggyártást, a malom- és faipart, a papírgyártást. A kő- és vasércbányák, az arany- és ezüstbányák nagy része az elcsatolt területeken volt. Ugyanez vonatkozik az ásványi fűtőanyag-készlet jelentős részére; különösen a barnaszén- és földgázlelőhelyekben szenvedtünk el nagy veszteségeket. (Folytatás az 5. oldalon) BÁNÓ ATTILA: Demokrácia, oh! A Magyar Királyság Horvátországgal együtt 325 ezer km2-nyi, anélkül 282 ezer km2-nyi területét 93 ezer km2-re csökkentették. Az arányokat tekintve ez jóval nagyobb, mint amit Németországtól vagy Bulgáriától elvettek. A magyar területi veszteségből a legnagyobb zsákmány Romániának jutott, 102 ezer km2 — így más nyereségekkel együtt az 1914-es 137 ezer km2-ről Románia 1920-ra 295 ezer km2-re hízott. A 103 ezer km2 a régi Magyarország területének 36,2%-át teszi ki. A területi veszteségek sorrendjében Csehszlovákia következik, amelyhez 63 ezer km2 magyar területet, a régi Magyarország területének 22,3%-át csatolták. Jugoszlávia 21 ezer km2 magyar területet kapott, ami 7,4%-ot tett ki, Ausztriához 4 ezer km2 került, ez 1,4%. Ami a népességet illeti, hasonlóak az arányok. Romániához 5,24 millió lakos került (Magyarország lakosainak 28,7%-a), ebből 1,7 millió magyar (ez a Romániához csatolt népesség 30,2%-a), Csehszlovákiába 3,5 millió lakos (19,5%), ebből 1 millió 72 ezer magyar (30,1%), Jugoszláviába 1,6 millió (8,3%), amiből 459 ezer a magyar (28,7%), Ausztriába pedig 292 ezer lakos (1,6%), ebből 26 ezer a magyar (8,8%). Ha összehasonlítjuk az 1920 előtti Magyarország etnikai arányait (18 millió lakos — Horvátország nélkül —, ennek 54,5%-a magyar, 16,1 %-a román,10,7%-a szlovák, 10,4%-a német, 2,5%-a szerb, 2,5%-a rutén, 1,1 %-a horvát, 1,2%-a egyéb) az új trianoni országok etnikai arányaival (Romániában román 60-65%, Csehszlovákiában cseh népesség 46-48%, Jugoszláviában a szerbség 40-42%), azt láthatjuk, hogy a nemzetiségi elv az új „határok” megvonásában nem játszott szerepet. A területi és a magyar népességbeli veszteség hasonló mértékű gazdasági veszteséggel járt együtt. Csak néhány adatot emelek ki, hogy érzékeltessem a csonkítás arányait és következményeit: A mezőgazdasági termelést illetően a búza vetésterületének 45,7%a, a rozsénak 62,9%-a, az árpáénak 47,3%-a, a zabénak 32,2%-a, a kuko-1945 után a sztálini típusú baloldal hatalomra jutásával olyan baloldali erők nyertek teret Magyarországon, amelyek—külső segédlettel—hoszszú távon stabilizálni tudták pozícióikat. Voltak változások. Tudjuk, hogy a Kádár-rendszer a kezdeti keménységét követően fokozatosan puhult és a Nyugat által is elfogadható arculatot öltött. Nálunk sok minden kedvezőbben alakult, mint a kelet-európai térség más államaiban, azonban kétségtelen, hogy az említett baloldali erők jelentősen meghatározzák az erőviszonyokat Magyarországon. Függetlenül attól, hogy hazánkban ma demokratikus államrendről beszélünk-e vagy sem, a jelenlegi hatalmi struktúra gyökerei az egypárti diktatúráig nyúlnak. Félreértés ne essék, nem azt állítom, hogy sztálini típusú, hanem azt, hogy egy tágabb értelemben vett baloldal uralkodik az országban, amely bizonyos áttételeken keresztül mégiscsak szellemi örököse a negyvenöt után hatalomra került kommunizmusnak. Ez tény. Legnagyobb gondunk a sajtó és a politika vonatkozásában abból adódik, hogy az 1989—90-es történelmi fordulat nem volt képes a demokráciának megfelelő lehetőségeket, életteret biztosítani a nemzeti, vagy ha úgy tetszik, a jobboldali erők számára. Ennek okai sokfélék és szerteágazóak. Ma sok embernek azt kell megélnie Magyarországon, hogy miként korábban, úgy ma sem jut lehetőségekhez a gazdaság, és ezzel szoros összefüggésben a politika, a sajtó, a kultúra területein. Ha például Amerikában valakinek azt mondják, hogy nálunk azok diktálnak, akiknek a kezében van a pénz, a gazdasági hatalom, akkor az illető bizonyára azt feleli, hogy nincs ebben semmi különös. Igen ám, de amíg az úgynevezett fejlett demokráciákban a dolgoknak ilyetén rendje évszázadok során és nem egyetlen társadalmi, politikai póluson fejlődött ki, addig Magyarországon a diktatúra évtizedeit követően nem alakult, nem alakulhatott ki az a sokszínűség, amely egy normális demokráciában természetes és magától értetődő. Vagyis a fordulat időszakában nálunk csak a baloldalnak — ideértve az újliberálisokat is —voltak lehetőségei, amelyekkel aztán élt, sőt visszaélt. Ajelenlegi hatalom a hazugságoknak és az igazságtalanságoknak olyan rendszerére épül, amely párját ritkítja a világon. Az a hatalmi garnitúra, amely hosszú időn át baloldalinak mondta magát, és azt állította magáról, hogy a munkásság és a parasztság vezető ereje, 1989-ben a közösnek mondott állami vagyon tetemes részére rátette a kezét. A gazdasági hatalom azoké, akik még nem olyan régen a pártállami struktúra magasabb szintjein álltak, vagy valamilyen formában kötődtek a vezetéshez. A Hom-kormányzat ma radikális eszközöket alkalmazva igyekszik eleget tenni a nyugati elvárásoknak. A baloldal ma úgy szolgálja ki a Nyugatot, amiként korábban a szovjet érdekeket igyekezett kiszolgálni. A hazugságok pedig szaporodnak. A Magyar Szocialista Párt legutóbbi kongresszusán a küldöttek, a párt vezetői elénekelték az Intemacionálét. Nincs tovább, itt már követhetetlenek a dolgok. (Folytatás a 4. oldalon) // / SZERKESZTOSEGEINK: P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. 1112 Budapest, Montreal, QC H3P3B9 Bodajk u. 20/A. CANADA Telefon: 319-4882 Phone/Fax: (514) 731-4192 Fax: 319-4882
